Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-02-18 / 8. szám
belügyminister árnak az 1879. XL. t. ez. egyes szaka szaiban tiltott cselekmények megtorlására szolgáié sza bályrendeletek alkotása iránti körrendeleté folytán, a fő jegyző és tiszti agyész megbizatták ily szabályrendele tek kidolgozására!. Ugyanezen urak bízattak meg a gőzcséplő és egyébb gazdasági gépek körül foglalkozó munkások testi épségének megórása tárgyában alkotandó szabályrende let készítésével, a bel ügy minister ur által megküldött s Fqjérmegye törvényhatósága által alkotott hason tárgyn szabályrendeletnek kiadása mellett. Vallás- és közoktatásügyi minister nrnak tanszer- múzeum rendezése és kezelése iránti körrendeleté kiada tott javaslattétel végett az állandó népnevelési bizottságnak. Közmunka- és közlekedésügyi minister urnák a közmunkára és a törvényhatósági ut-ügyre nézve az 1847: 8. t. ez. értelmében gyaborlandó törvényes fel ügyelet tárgyában kibocsájtott körrendeleté tudomásul vétetett. Földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi s a közmunka- és közlekedésügyi ministeriumok által a központi járásban elültetett szederfáknak ismételve elő- | fordult nagymérvű pusztításoktól való megórása s az okozott károk megtérítése iránti szigorú intézkedések Kis-Küküllőmegyének az Amerikába való kiván dorlás tárgyában küldött körlevele hivatkozással egy ko rábbi közgyűlési határozatra tudomásul vétetett. Győrmegye által a „Szlávia“ biztositó banknak az ország területéről leendő kitiltása - tárgyában küldött körlevelére — Tolnay Antal megye-bizottsági tag szak szerű s úgy a kereskedelmi törvény, mint az Austriá- val kötött kereskedelmi szerződés intézkedéseivel kellő leg indokolt felszólalása daczára, melyben a nevezett biztosító bank túlkapásait más, a törvény által nem el lenzett módon kivánta meggátoltatni, — pártoló felter jesztés küldése határoztatott. A magyar szinész-egyesület központi igazgató ta nácsának megkeresésére határoztatott, hogy az egyesü let alapszabályai az alispán és szolgabiró uraknak ki adatnak azon czélból, hogy azokat a törvényhatóság területén mind maguk érvényben tartsák, mind pedig, másokkal megtartassák. Az árvaszéknek egy 7 frt 92 krnyi behajthatlan gyámpénztári követelésnek a gyampénztári tartalék-alap ból leendő megtérítése tárgyában kelt határozata, — Paks községnek módosítva felterjesztett szervezkedési szabályrendelete, — Simontornya község képviselő tes tületének a községi tisztviselők fizetésére vonatkozó s életbeléptetése tárgyában kibocsájtott rendeletek foly- kiegészítve bemutatott határozata, — úgyszintén Fadd tán határozatilag kimondatott, — hogy a községek község képviselő testületének községi iskolai czélokra tartoznak mezei rendőreik által az országos és me- I ajándékban nyert terület elfogadása_jránJ^j^j£g£&k^^ gyei utak mellett ültetett fákra felügyeltetni s a meny- jóváhagyattak.______ —Sw ny iben a kárttevő nem volna kipuhatolható, a közgép : a miszlai határ egy részének jj^rrfT^metőleg tartozik az elpusztitottat saját költségÍJLjf^Jj^éállitani. Udvari község határába való bekeblezésére vonatkozó Közmunka és hözlekesL^J^f’^j^js(;er nmak azon tárgyalási iratok alapján a bekeblezés elrendeltetett s rendelete, melylyel .as^ros(j_i esetleg sárbogárd-paks- annak szabályszerű keresztül vitelével alispán ur meg- ^pqpfräi hej^igfü szárnyvasut létesítéséhez a me- | bízatott. * Nagy-Székely község képviselőinek azon kérvénye, szegzárd-rétszilasi szárnyvasut építéséhez 35,000 írttal járul és ez összeget felveendő kölcsönnel fedezi, jóvá hagyatott: — azon határozatot, melylyel Szegzárd község pénz tár kezelési szabályrendelete a tiszti ügyész ur módo sításával helybenhsgyatott; — azon határozatot, mely által Kéty község képvi selőtestületének az ottani regáljog és ahhoz tartozó épü letek megvétele tárgyában hozott határozata jóváhagya tott; — azon határozatot, hogy a törvényhatóság, az árva széki elnök ur előterjesztésére, felterjesztést intéz a mi- nisteriumhoz három irnoki állomás rendszeresítése és az árvaszéki irrattárnoki állomás rendszeresítése végett; s végül az alispán ur indítványára hozott azon határozatot, hogy a Sió és Sárvíz csatornák hajózhatása szempontjából az ezen csatornákon bárki által épiteni szándékolt hidak csak a közmunka és közlekedésügyi roinisterium által kibocsájtott rendeletnek megfelelő mé retek szerint építhetők. A tárgysorozat kimerítése után főispán ur Döry Lászlót a bonyhádi járásba tiszteletbeli szolgabiró se géddé, Sebeczky Andrást pedig a duna-íöldvárí járásba tiszteletbeli tiszti ügyésszé nevezte ki, kik is a köz gyűlés színe előtt az esküt azonnal letették. Ezután a gyfllfej^aisPär > nyújtandó segély iránt múlt évben IM; közgyűlési határozatot azon okból, mert ezen szárnyvasut a Duna mellett vezetne s nem pótolna ut- szükségletet, feloldja, tudomásul vétetett. Budapest főváros^ körlevelére, mely az 1848/49. évi szabadságharcz emlékét megörökitő érezszoborra való adakozás iránti felhívást tartalmazza, határoztatott, hogy a törvényhatóság a nevezett czélra a megyei Ín séges alapból 100 irtot ad és a szolgalmikat gyűjtésre nrrja fel. Somogymegyének a vasárnapi mnnkaszünet tár gyában küldött körlevelére némi módosítással pártoló felterjesztés küldése határoztatott a ministeriumhoz. Somogymegyének a rövid idejű elévülésről hozandó törvény, — Gömör és Kis-Hontmegyének a pánszláv sajtó törvényellenes izgatásainak korlátozása, — Alsó-I Fehérmegyének a községi és kőzbirtokossági erdők ke zelésére állami erdészek kinevezése, — Kis-Küküllő me gyének az adó és pénzügyi közegek jogtalan eljárá sa elleni rendszabályok életbe léptetése, — Udvar hely megyének az úgynevezett vadházasságok kor/iató^ zása, — Ka/’villósgyufák gyártásának, ‘H&Saílktsanak és használatának megtiltása tárgyában S küldött körlevelei tudomásul vétettek. Ugyancsak tudomásul vétettek a belső-somogyi ev. ref. egyházmegye esperességének megkeresése a csurgói gymnasium javára gyűjtés elrendelése és az ezen tanintézetbe járó tolnamegyei ifjak számára megyei ősz- j töndij alapítása iránt, és a magyarságot és népnevelést Sárosmegyében terjesztő egyesületnek ugyanily egylet alakítása iránti körlevele. Hontmegye által az állami ellenőrzésnek a tanügy terén szigorítása és kiterjesztése tárgyában küldött kör levele, hivatkozással egy korábbi közgyűlési határozatra, szintén tudomásul vétetett. Hódmező-Vásárhely városának a Bukovinában, Moldvában és Oláhországban élő magyarok betelepítése tárgyában küldött körleveleiére pártoló felterjesztés kül dése határoztatott. '6 hogy Némedi község helyett Nagy-Székely község álla píttassák meg a megyebizottsági tagok választási he lyéül, elutasittatott, mert ezen választó kerületben Némedi a központ. Paks község javára leírandó 1882. évi közmunka- váltsági hátralékokat előtüntető kimutatás alapján a hát ralékos összeg leíratott még is azon megjegyzéssel, hogy a szegénység, illetve vagyontalanság okából leirt összegeknek megfelelő közmunka az államépitészeti hi- YiüéW levelek. Simontorn\a vidéke, 1888. február 8-án. Tisztelt szerkesztő un Gondolom, lesz tudoií?asa araa — az országban is páratlan esetről, mely mAÍ napon Simontornyán az ottani biró s elöljáróság álta^pöri Púkay György tanító személye ellen elkövettetett a ;?l20lnaniegye' Közlöny“ legutóbbi számában megjelent s Simontornyán ala kulandó „Emésztő egylet“-re vonatkofc2® czikk miatt. De mégis engedje meg, hogy én is hozzl?sz^^a^ ez ügyhöz, ki nem lakom Simontornyán, hanem punnak szomszéd ságában s igy pártatlanul mondhatok itfeél6^ a simon- tornyai ügyekről, melyeket jól ismerek.) Mégis először a tényt irom le, mi a nevezett tanítóval A'Ürtént. Pákay György által a „Tolnamegyei l^'özlöny“^-bí&4rí- vatal és a szolgabiró rendelkezése folytán természetben- czikk a simontornyai felfuvalkoAíóú és önző kolomposo- rovandó le az illetők által. kát és köztük a. UfoZség nehéz felfogású biráját feliz- Simontornyai községnél 1880—1881. évekről le- gjáíca s a,' czikkiró ellen önkényes és legtörvénytelenebb Írandó közmunka ugyanazon megjegyzéssel, mint _ Enhis eljárást indítottak. Ugyanis összeültek és határozatba részére úgy a hátralékos katonabesjáUársőíási pótadó megjegyzés nélkül leírattak. Több bonyhádi lakfös felfolyamodása folytán az ottani heti vásárjáéi^rendezése tárgyában hozott képvi selő testülejjí’íiatározat, mint illetéktelen hatóságtól eredő, feloldAtíÓtt. Ép igy feloldatott Freund Ignácz paksi lakos fe- lebbezése folytán a község képviselőtestületének ipar-«* és egészségügyi határozata ugyanazon okból. ment, hogy megtartják Pákayval az eskúdtszéki tárgya lást. — A biró az incriminált czik Írójának megküldte az idézést, hogy a „Tolnamegyei „Közlönyében meg jelent czikk miatti tárgyalásra folyó hó 8-án a község házánál jelenjen meg. — A tanító illedelmes levélben értesitte a bírót, hogy sajtó ügyben nem competens biró s igy nem jelenik meg az idézésre. — Másnap a köz ség bírája s elöljárók, úgy az összecsőditett nép meg- * j jelentek ‘a városbázáná) s a tanítót hivatták. Ez követ- A varasdi határban levő Stumpfer-féle malomnál összetorlódó fölös viz levezetésére vonatkozó tárgyalás kezetesen nem jelent meg. Erre a biró 2 fegyveres em berrel a városházához kísértette és az uj divatu esküdt iratok alapján kimondatott, hogy a kisajátítás szüksége szék előtt kabátját kigomboltatván, a védelmére magá- köztekinteteknél fogva fenáll. Az időközben beérkezett tárgyak közül felemlítjük: a közmunka- és* közlekedésügyi minister urnák rendeletét, melylyel a szegzárd-rétszilasi szárnyvasutra a közúti alapból megszavazott segélyt elvben jóváhagyja, végleges jóváhagyását azonban a szárnyvasut engedé lyezése utánra tartja fenn; — a közgyűlés azon tényét, hogy az adófelszóllam- lási bizottságba rendes tagokul Bárány Sándor és Leo pold Sándor, póttagokul pedig Goldber J. Mór és Pap Áron urakat választotta; — azon közgyűlési határozatot, melylyel Szegzárd község képviselő-testületének azon határozata, hogy a val hordani szokott revolverét elvétette s durván kia bálva reá kezdte volna kihallgatni; — a tanító a kér désekre nem felelt, mert kinyilvánította, hogy ez ügy höz a bírónak semmi köze. Erre a biró s a jelenlevő panaszlók Pákayt kezdét szidni, sőt gazemberezték is s hazabocsájtották, személybiztonságára szolgáló revolverét azonban visszatartották. Ez a szomorú eredménye a mi községi rendsze rünknek, hol sokszor tudatlan ember Ítél elevenek és holtak fölött, nem úgy mint a törvény és igazság kí vánja, hanem mint saját érdeke vagy szenvedélye su- galja. — Igen jellemzők a biró fennhangon hirdetett eme igéi: „Ha a szolgabiró itt volna, akkor is elfogat tékomban a nyil állott és egész fejem iszonyúan da gadt s eltorzított vala. Mindezen dolgokat csak éreztem, nem láthatóm. Előttem minden közönyös volt. Maga a hulla úgy tűnt föl előttem, mint a melyhez semmi kö zöm. Akaraterőm nem volt; mégis úgy látszék, mintha valamely idegen erő által hajtattam volna és igy ugyan azon kerülő utón tűntem el a városból, melyen oda bemenők. „Midőn a hegyzug azon pontjára értem, melyen a hyenát láttam, ismét valami villanyos ütést éreztem. Most a nehézség érzelme is visszatért; most ismét aka raterővel birtam; most ismét, mint észszel megáldott és testtel ellátott lény tudatával birtam; részemre most ismét volt lényeg; ismét az előbbi ember levék. Gyor san lakhelyemhez kezdtem lépkedni, — azonban a múlt a valóságnak élénk tarka színeit nem veszté el — és még most is, pillanatra sem kényszerithetem gondolko dási tehetségemet arra, hogy az átéltet álomnak tekintse. — Nem is volt az álom, — szóla Pempleton tel jesen ünnepélyes kifejezéssel — és mégis nehéz volna( a dolgot másként nevezni. Csak tegyük föl, hogy a mai emberek a legcsodálatosabb lelki fölfedezések- szélén ál lanak. Ha e föltevéssel megelégszünk, a többit talán né mileg felvilágosíthatom. Itt van egy vizfestmény, melyet már régen kellett volna önöknek mutatnom; de az ijedt ség megmagyarázhatlan érzete eddig tartóztatott tőle. Megnéztük az elénk tartott festményt. Én nem láttam rajt valami rendkivülit, de annál csodálatosabb volt a hatás Bedloere. Csaknem elájult, midőn a képre nézett. És pedig csak egy miniatur-kép volt — min denesetre egy csodálatosan hasonló miniatur-kép az ő tulajdon oly csodálatos vonásaihoz. Legalább ez volt az én benyomásom, midőn rá néztem.' Önök, szólt Pempleton szíveskedjenek e kép dátumát megjegyezni: itt ezen szögletbon alig láthatólag az 1780. évszámot találandják. Éppen azon évben föstetett, ezen arczkép. Egy meghalt barátomat ábrázolja —- bizonyos Oldeb urat — kit Warren Hasting uralkodása alatt Calkuttában nagyon megkedveltem. Akkor még csak húsz éves valók. Midőn önt Bedloe ur Saratogában elő ször látám, a csodálatos hasonlatosság, melyet ön és elhalt barátom közt találtam, indított arra, hogy önt megszólítsam, hogy barátságát keressem és hogy azon megállapodást létrehozzam, mi által szerencsés lehetek, mindig ön körül lehetni. Ami engem erre indított rész ben s talán legnagyobb részben a meghaltra való fáj dalommal párosult emlék, részben pedig az önre nézve érzett bizonyos kéjelmetlen és nem egészen borzadályos kíváncsiság volt. — Midőn ön nekünk a hegyekbeni történetét elmondta, a legnagyobb pontossággal a szent folyó mellett fekvő Beneras indiai várost irta le. A föl kelések, a harezok, a vérfürdő, melyeket ön látott, Cheyte Sing fölkelésekor 1780-ban valóban előfordultak. Azon időben Warren Hasting a legnagyobb életveszélyben volt. Ama férfi, ki egy turbánokbóli köteléken a palotából mene kült, maga Cheyte Sing volt. A csapat a kioszkban Se- poys-k és angol tisztekből állott és maga Hasting által vezéreltetett. — E csapatnál valék én is és ki önnek ezt beszélem, mindent elkövettem, mi hatalmamban ál lott, hogy ama tiszt meggondolatlan és veszély teljes ki rohanását megakadályozzam, ki egy emberek által tele utczácskában egy bengáliai mérgezett nyila által elesett. Ezen tiszt az én legkedvesebb barátom volt. Oldebnek neveztetett. E kéziratból látandja ön, (és az elbeszélő egy jegyzékkönyvet vett elő, melyen több frissen írott lap látszék) hogy én éppen azon időben, midőn ön a hegyekben e dolgokról álmodott, otthon leírásával fog lalkozóm. Mintegy egy hét múlva e beszélgetés után egy charlotte8villei lapban a kővetkező czikk vala olvasható: „Szomorú kötelességgel értesítjük tisztelt olvasóin kat Bedloe ur haláláról, ki szeretetreméltó lénye és szá mos jó tulajdonságai által képes volt magát Charlottes ville minden lakója előtt már régen megkedveltétni. B. ur már több év óta idegbetegségben szenvedett, mely többször a halálos véggel fenyegette; ezt azonban csak közvetett halál okának kellett tekinteni. A közelebbi s közvetlen ok egészen sajátságos volt. Egy néhány nap előtti a „Bagged Mountains“-ban kirándulásakor könnyű meghűlés és láz érte, mely a fejbeni erős vértolulással volt összekötve. A szenvedés kisebbítése végett dr. Pemp leton helyi érvágást alkalmazott. Mindkét halántékára pióczák helyeztettek. Azonban a beteg hihetlen rövid idő alatt meghalt és ekkor kitűnt, hogy a hordóban, melyben a pióczák voltak, egész véletlenül egy olyan féregszerü mérges piócza is volt, milyeket idónkint a kö rülfekvő tavakban találhatók. E féreg a jobb halánték egy kis üteróbe harapott. A rendes pióczákkali nagy hasonlósága volt az o' a, hogy az elnézést akkor vették észre, mikor már kosőn volt. „Utóirat. A charlottes viliéi mérges piócza a ren destől feketés kinézése által mindig megkülönböztethető, különösen pedig féregszerü mozdulatai által, melyek a a kigyóéhoz hajszálnyira hasonlítanak.“ Éppen a szerkesztővel beszéltem e csodálatos vé letlen eset felől, ekkor eszembe jutott, hogy megkérdez zem, miként történt, hogy a meghalt neve B e d 1 o e-nak nyomatott. — Azt hiszem, — mondám, — önnek okai vol tak e nevet igy és nem másként írni; különben min dig gondoltam, hogy az o után e-nek kell állni. — Okok ? — egyátalában nem, — feleié. — Csu pán nyomdahiba. Bedloe mindenütt egy e-vel iratik és még sohasem láttam, vagy hallottam, hogy e név másként íratott volna. — Ha úgy van, — mormogám megfordulva, — akkor ismét igazoltatott e tétel: hogy az igazság rit kább, mint a költemény: — mert Bedlo az e nélkül nem Oldeb — csak megfordítva? És ez ember azt mondja nekem, hogy ez csak nyomdahiba! tam volna, attól sem félek!“ Elhiszem, mert a szolga biró ur lágy meleg — (nem akarom polgárosan mon dani) közigazgatása s egyénisége a féktelen bírókat s a vidék gonoszait nem tarthatja féken. Hisz ily lábbal- tiprása a sajtó- és személyszabadságnak Magyarországon — mióta alkotmányos kormányunk van — nem történi. Ily vakmerőséget, hogy egy falusi biró a sajtószabadsá- got korlátozza, még soha nem hallottam. Amit Pákay György irt, az „Emésztő társaság“ ellen, — habár kissé erősen volt fejtegetve — alappal bir. Nem csoda különben, ha nálunk a nép s az elöl járók olromlanak, hisz közigazgatási s rendőri tekintet ben elbagyatottabb járás nincs; a közigazgatási és rend őri levegő oly szelíd, mint az nyári csöndes estén szo kott lenni. A jó Fonyó bácsi meg nem zavarná ezt a csöndet, úgy hogy már pestistől félünk, csak mikor a „Király“ az üstökös megjelenik van egy kis mozgalom. Különben Simontornya ügyeit lesz alkalom többet- i», szellőztetni; majd elregélem, hogy ezek a simontornyai nagy hazafiak, hogy főzik lé a publikumot. Tavaly egy«* szer hirdették, hogy az uradalom százados helypénzsze- dési joga a várost illeti. Hiába volt minden felvilágosí tás, hogy nincs joguk ahoz, mégis elhatározták,' hogy ezt a jogot kikeresik. És miért? Megmondom. Egy pari5' nak Budapesten dolga volt, de mégis kívánták a kéjuta zást, tehát elküldettek magukat Budapestre, tarmószet^ sen a falu költségére. (Számvevőség! hol vagy ?) Más kor a „vörös ökör“, vagy luxusként az „arany kéz“ jó volt szállónak, a falu contójára, most már a „Hungária“ " és a többi vétetett igénybe. Yolt aztán reggel kávé, sil- vorium, később villás reggeli; délben az étlap ritkasá gai kedveztek az inyenczeknek; délután kirándolás, este színház (a fővárosiak mulatságára). Akadtak még fiská lisra is. — A falu meg fizeti a számlát s a vásárhely pénz szedési jog megmarad az uradalomnak. A rende-' zők markukba nevetnek, mert Pesten ujjaik között át-1 nézve még balletot is láttak, a népnek pedig azt mond-j ják : „bunczutok az urak, összetartanak, azért nem nyer-1* bették meg az uradalmat 1!“ — Tessék tehát falura jönni és élvezni. Itt félni kell a rablóktól; félni kell .az] értelmeÜfff ítóijaróktól; félni kell — gyengesége miatt ij a szolgabirótól; de még a rósz időktől is, mert ia ez van, vége a közlekedésnek, hisz Boszniában jobb ut van, mint itt. Fizetünk adót s nem vagyunk biztonságban se le, se felfele. Különben Simontornyán, hol tiszteletben álló, derék urodalmi tisztek képezik csak nem az úgynevezett: urakat, az ezek iránti ellenszenv nagyobb az antiszemitizmusnál. íme egy példa. Néhány nap előtt egy szegény takácsnak egy jó gyermeke meg-.I halt s a temetésnél a jelenlevők’ előtt egyike a 'sajtó; pörbeli elöljáróknak ekkép szólt: „Inkább 10 úri kölyök döglött volna meg, mint ez a szegény' gyerek!“ Nem. tudom, igaz-e. de azt hallottam, hogy a simontornyai' esküdtszék elnöke: a biró is ott volt. — Nem vasúti állomás kellene Simontornyára, hanem javitó-intézetij, hol az emberek neveltetnének. A biro sajtópöri tárgyalások éá tanítói letartóztat^ tások helyett bánjon el a zsiványokkal, de ezektől fél, meg is sükegeli őket ... Az őszön egy kereskedő bolt ját kiásták, a tettesek természetesen nem lettek meg,’ tehát a zsidó kárát a felelős őrökön követelte s kevés hijja, hogy őt nem csukatta be a biró; — alig kapott néhány forint kárpótlást. Csak gyönge vonásokkal akartam színezni a simon- tornyai viszonyokat, hogy tudják magukat mihez tartani azok, kiket a simontornyai sajtóper érdekel. Ha a kor mány ismerné a falusi ázsiai állapotot, nem hiszem/ hogy a falusi bírói állásokat be nem szüntetné s a fran- cziaországi rendszert meg nem honosítaná. Nem írok tovább, sokat kellene mondanom mégc de a Simontornyai ujabbkon basa eljárása oly annyira; kihozott a sodromból, hogy rendszeres levelet nem is irhatok. Majd szellőztetem én a simontornyai dolgokat,1' küldje ni aztán a biró én értein kisbiróit! Különben a simontornyai senátus Pákay Györgyöt irodalmi mun kásságáért már tavaly üldözte, midőn ez a közegészség- ügy elhanyagolt állapotát szellőztette. Akkor plane egy-, szerűen felmentették hivatalától. No del persze, azután állásába-visszahelyeztetett. — A nyilvánosság sérti a simontornyai kolomposok érdekét és azért nyúlnak oly durva kezekkel s törvénytelen eszközökkel azok meggát-j lásához. Nem tudom, hogy Simontornya, különben beteged jegyzője ily ügyekben személyét nem szokta latba vetni? Ha pedig ezt teszi és nem használ — kérdezem — tett-e ez ügyben, vagy másokban a biró törvénytelen eljárásai ellen jelentést? Mert ez kötelessége, hisz eskü alatt szolgál; ha pedig a községházánál törvénytelenaé-. get s ily főben járó törvénytelenséget (mely fogságban- tetést von maga után) tapasztal, kötelessége feljelenteni, — Nem fél a jegyző ur, hogy ezért fegyelmi vizsgálat indittatik ellene? Hisz a jegyző az esze a községnek s a törvény őre: a tanulatlan birók mellett azért vannak a. jegyzők, hogy őket vezessék; ha nem fogadnák el, fel sőbb helyen kell orvoslást keresni. Tudtára adom a jegyző urnák, hogy a simontor nyai értelmiség igen rósz néven veszi, hogy a községetj illető ügyek tárgyalásánál egyéni nézetét sohasem hanj goztatja, hanem a határozatot a tájékozatlan többsége bízza. Nem jól van. Minden jegyzőnek kell annyi bátor ságának lenni (a törvény megvédi, ha a szolgabiró ^nem is) hogy a hibát, legyen' az bárhol, megmutassa s. igy a közügynek használjon. A jegyző, ma már nem irnokjt a községnek, hanem elöljárója, lelke és mindene: ez ál' lást pedig érvényesíteni kell a törvényesség, igazság ép dekében a tévedtek ellenében. Ezek után tisztelettel maradtam a szerkesztő .ur nák uj levelezője: Igazmondói
