Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-02-04 / 6. szám
XI. évfolyam. 6. szám. Szegzárd, 1883. február 4. Megjelen: betenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172-ik szám, hova az előfizetések, hirdetmé nyek és felszólamlások kül dendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók Közigazgatsi, trsadahni, tanügyi és kőzgazdasgi hetilap. Tolnamegye törvényhatóságának, az országos selyemtenyésztési ministen meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesület s a szegzárd-központi tanitó-egyletnek hivatalos értesítője. Előfizetési árak: Egészévre.............6 fit — kr. Fé lévre ..................3 „ — „ Negyedévre .... I „ 50 „ Egyes szám ára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közle mények intézendők. Nyilttór: 4 hasábos petitsor IS kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak A szegzárd-vidéki irói-kör. Ilyen társulat létrehozását sürgeti közlönyünk múlt számának vezérczikke. Nem könnyen kivi hető, sok nehézségbe ütköző indítvány. Nem egy akadálylyal kell megküzdeni, mig testet ölthet az ige. De nem legyőzhetlenek az akadályok, mert nemes eszme küzd ellenük; mert a mely társulat egy egész megye anyagi és szellemi jó létének előmozdítását czélozza: annak van lét joga. A ki egy ilyen társulat felállításának esz méjét megpendíti, megérdemli, hogy nemes czélja kivitelében támogattassék. A ki megyéjének elő- haladását szivén viseli: annak erkölcsi köteles sége anyagi és szellemi kincseiből a közjó ol tárára áldozatot hozni. S ha mi ilyen társulatot akarunk létesíteni: bírjuk azokat a kellékeket, a melyek a felállítandó társulat sikeres működését garantirozzák. Szellemi munkásaink vannak! Senki sem tagadhatja! Igaz, hogy elszórva egy egész me gyében. De ki mondhatja, hogy ezek az elszórt munkások nem egyesithetők; ki állítja, hogy ezen erők egyesítésének szüksége nem forog fenn. Egyesítés nélkül olyanok az elszórt mun kások, mint az oldott kéve. Könnyen eltörik az egyes, de ha egy csomóba köttetik: sokszoro san több terhet elbír, sokszorosan több felada tot megold. B. J. ur czikkét őszinte, édes örömmel kell hogy üdvözölje mindenki, aki a közművelődés -iránt érdeklődik. Azok az akadályok, melyeket czikkében fel sorol: mind legyőzhetők. A központi sajtó, melynek Ítéletét hang súlyozza, hiszem, hogy örömmel üdvözli azt a társulatot, a mely — ha létre jön — a közmű velődésre való hatása mellett anyagot fog szol gáltatni a központi sajtó tárházába. De nem ez az általános érdek lenne első feladata az alakítandó körnek, hanem hivatásá nak legelső és legfontosabb része lenne az: hogy saját megyéjének érdekeit képviselje s azokat előmozdítsa. A mi megyénk érdekei pedig olya nok, hogy csak úgy vihetők előre, ha az egye sülés nemes láncza fűzi össze a munkásokat s vállvetve igyekeznek elhordozni azokat a terhe ket, a melyek alatt egyesek összerogynak; ha egyesült erővel küzdenek meg azon akadályok kal, a melyeket egyesek még sem mozgathatnak. Ilyen megyei érdek volna a magyarosodás .Erjesztése. Hány, de hány község van a mi megyénkben, a hol a magyar nyelvet csak a pap,' a tanító, meg a jegyző búja; s ha akad egy-kettő a köznépből, a ki tud magyarnl, az vagy a katonaságnál, vagy a magyar ajkuakkal való folytonos, közvetlen érintkezés folytán sajá tította el azt. Az ily helyeken aztán magyarizálni egyes embernek fáradságos, olykor veszedelmes, testületnek könnyebb, biztosabb eredményű. Az iskolákban njabb idők óta tanulnak ugyan ma gyarul, de amit ott a 8-10 éves növendék pár év alatt megtanul, ha odahagyja az iskolát, újra vissza kerül abba a körbe, hol magyar szót nem hall: úgy elfelejti azt a magyar szót, mintha sohse hallotta volna s használja azt a nyelvet, mely apjának, nagyapjának, dédapjának anya nyelve volt. Ezt megakadályozni volna hivatva az irói- kör. Hogy mily óriási hasznot tesznek e tekin tetben a népszerű felolvasások: kiszámithatlan. De csak úgy lehet számítani a köznép tömeges érdeklődésére, ha felfogásához mért, a nép és társas életből merített, a nép saját viszonyait tárgyaló eszmékből indulunk ki. Éppen ilyen fontos szolgálatot lehet tenni a közép osztály előtt, ha fejlettségéhez alkalma zott felolvasásokat tartunk, ostromolva a társa dalmi félszegségeket, hibákat; elismerve a he lyes irányt, érdemet; mert nem elég csak a hibákat ostromolni, hanem szükség elismeréssel nyilatkozni a helyes viszonyokról, állapotokról, mert tapasztalati tény, hogy a jókról való meg emlékezés helyes irányba tereli a bizonytalan utakon járókat; mert elismert igazság, hogy a czólszerü szokások, intézmények tapintatos aján lása a rósz szokásokat, fejletlen institutiókat alap jában rázza meg. Hogy pedig a szellemi munkások ösztönözve legyenek a kitartó munkálkodásra: pénzalapot kell teremteni, melyből bizonyos rész pályadíjul tűzessék ki. Ennek kettős haszna leend, először az írók fáradságai jutalmazva lesznek s ösztönt jnyemek a folytonos foglalkozásra, a mi már {magában véve egy erős áramlat a közművelődés terjesztésében; másodszor a közönség elé olyan művek kerülnek, a melyek kiállották a tűzpró- bát. Az ilyen munkák jótékony hatása pedig kétségtelen. Ennek a társulatnak a felállítását nem sza bad halogatni. Hiszen ha ennek szükségét, lét jogát oly sokan elismerik: minden más akadály le lesz győzve. Egy kis buzgóság, kitartás, ál dozatkészség ; első sorban a szellemi erők egye sítése, másod sorban a nép áldozatkészségének fölébresztése: ez a két tényező az, mely a tár sulat épületében az alapkövet fogja képezni, a melyre — ha egyszer alap van — könnyű le end épületet emelni. Ehhez az épülethez pedig egy-egy követ hozni minden egyénnek — ki buzog a közjóért — kötelessége. S ha készen áll ez az épület, az irói-kör feladatának egy ré szét már teljesítette s hogy feladatának azután is megfeleljen, csak a megkezdett utón kell to pább haladni. Előre! utat kell csinálni az irói-kör meg alakulásának, hogy megmutassuk, miszerint a mi megyénk sem akar hátramaradni s ha csak áldozatok, folytonos munka árán tudjuk létre hozni az irói-kört, mutassuk meg, hogy tudunk dolgozni, tadunk áldozni, ha közművelődésről, ha megyei érdekről van szó. Munkálkodjunk egyesült erővel a viaéki irói-kör létrehozásán. Unitis Viribus! merteti azt, utat tört már a mi kis békés községünkbe is, hol még csak pár hét előtt is a lakosság egymássá valláskülönbség nélkül a legszebb, legpéldásabb egyet értésben élt. Alattomosan, a lehető legnagyobb csend és titok ban lett előkészítve az nt, mig végre magnkat eléggé erősnek érezve nyiltan is fellépnek a szereplési viszke- tektől gyötört kéteshirü vezérek. A tudatlan, könnyen félrevezethető tömeg már megvan nyerve az eszmének, most már meglehet kezdeni a játékot. Az antisemitikns mozgalom ellen, ha az a maga rendes ntján, csendes kerékvágásában halad előre nem opponálnánk; de lehetetlen fel nem szólalnunk ellene akkor, ha az egyesek ambitiójának szolgál. A simon- tomyai antisemita mozgalom pedig ilyen. Az antisemi- tizmns örve alatt a legnagyobb szédelgés és népámitás lappang s valóságos merényletet képez az amngy is sze gény lakosság zsebje ellen. „Fogyasztási egylet“ czime van, de czélja nem egyéb, mint az eddigi példás társadalmi rendet alapjá ban felforgatni; az egyetértést, mely a lakosság között valláskülönbség nélkül eddig oly dicséretre méltóan fenn állt, megzavarni; s a jóhiszemű lakosság zsebjét ez egy let részvény-jegyeivel űzendő szédelgés által terhétől megszabadítani. A „fogyasztási egylet“ tagja lehet 'minden jóhi szemű keresztény, kinek legalább is 5 kidobni való fo rintja van. Ezen 5 írtért kap egy részvényjegyet, melybe bátran szalonnát vagy sajtot takarhat. A részvényjegy fn'ijjlonjogjí a részvényesre nézve elvitathatlan lesz, azonban e jogért évenkint bizonyos összeget „deficit“ alatt ann. ’■ a Molochnak tartozik fizetni, mely a raszt •/ széf ni -"res-veritékkel szerzett fillé rein hiáL.V Ez az égj. - ■ kilátás Ki«S JjtíVii Helyreigazító közlemény a „simontornyai fogyasztási-egylet“ czimü czikkre. Hogy napjainkban a szédelgés, ámitás és félrevezetés korszakát, még pedig aranykorszakatr éljük, azt szőnio- rúan tapasztaljuk mindnyájan. Eddig azonban a,gaiácl üzelmek szinteréül csak nagyobb városaink voltak*, se melve, kisebb községeinkre a hálót még nem vetették ki. Egy idő óta azonban sajnosán látjuk terjedni a corruptiot társadalmunk minden rétegében, kisebb köz ségeinkben úgy, mint a legnagyobbakban. Különösen, mióta az antisemitizmus tért bóditni kezd. E veszedelmes mozgalom, mely egyenesen a tár sadalmi rend felforgatására törekszik, ha roszakarat is TÁRCZA. Farsang után. CSaison-tárcza.) Hintsünk hamut fejünkre. A vigalom, a zaj, a gyönyörök és élvek kábitó és fárasztó napjai eltűntek, elröppentek, hogy helyet en gedjenek egyszer már a csendes, zajtalan évadnak is. Az élvdús napoknak most már csak kedves emlé kei maradtak meg számunkra, azzal bíbelődünk, azt dé delgetjük, ápoljuk keblünkben zajongó szeretettel és féltve, nehogy a szomorú évad még azt is elrabolja tő lünk. Pedig mily fárasztó élvek és gyönyörök utján ju tottak ezek birtokunkba. A természet maga — a hitetlenek e kifürkészhet- len istensége is ellenünk fordul s komor egyhangúsá gával csak növeli a titok teljes szom őrt, melyet e bekö szöntött évad minden újabb- és újabbi napjával kedé lyünkre lehangolólag gyakorol. Komerabbnál-komorabb gondolatok lepnek meg bennünket s mindig csak e hangok ütik meg az örvendetes farsangi zajtól még ká bult füleinket: Térj magadhoz! Hints hamut fejedre! Vezekeld le bűneid súlyát! Elmélkedjél! Igen elmélkedjünk. Mit tettünk az elmúlt évadban? A mám nto él vezetek mellett gondoltunk-e csak olykor-olykor is va lami nemes, hazafias, magasztos dologra? Lelkiismeretünk megnyugtat bennünket. Az elmuli évad-szülte bűneink súlyát felülhaladják jócselekedete ink .............Végig tánczoltunk vagy tiz mulatságot és ezzel csak rég hallogatott tartozásunkat róttuk le a vi dám, kedves és nyájas Terpsychore iránt, ki áldozat- készségünk felett nem is fog késni megelégedése nyil vánításával. — Áldoztunk Ámornak is — és ha csábos, mézédes, d$ mérges szavaink ártatlan hivőkre találtak, mit tehetünk arról ? A hiszékenység korunk legnagyobb bűne; — és ez őket terheli. Mi ártatlanok vagyunk, mint az angyalok az égben, — csupán ők a hibásak, amiért hittek ők,................a földi angyalok. Ar any-szobor, árviz-veszély, népkönyvtárak, kis dedóvás, vöröskereszt czim alatt tánczoltuk le az elmúlt évadot; — és ha e czélokra gyűlt be a legkevesebb, az csakis közöny, a jó és szent czél iránti hideg közöny s nem a mi, — hanem a mulatni nem tudók hibája az. Itt-ott egy-egy szivet is sikerült meghódítanunk, mi pedig azt minden lelkifurdalás nélkül játékszer gya nánt .............összetörtük. — Ha nem lett volna oly tö ré keny, bizonnyal nem éri el oly hamar végzete. Azután meg: miért capitulált oly hamar? Verte volna vissza a heves ostromot s akkor ő a győztes. Hogy az ellenkező történt, nem a mi hibánk. Ilyen és ehhez hasonlók kedves emlékeink és mi felették el-elmerengve a föntebbi módon monologizálunk. A farsangi évad vidám színezetét látjuk csak, de azzal, hogy a pár heti múltnak sötét, gyászszinezete is lehet arra nem gondolánk. Pedig ez sokkal tanulságosb, sokkal érdekesb, meg lepőbb képet tár elénk, mint amaz; ennek hatása tar tós, maradandó, sokszor kihat az egész életre: mig amazé csak lenge tünemény, mulékony délibáb, mely nek alakjai már a legközelebbi alkalommal csodálatra méltóan mosódnak el lelki szemeink előtt. Ha nem félsz, lebbentsd fel a fátylat s előtted áll a maga után maradandó emléket hagyó kép. Oh! ez nem csalfa tünemény, ha űzöd sem távozik tőled. Néz zed csak! Az a magas, őszbevegyülő, megtört alak X. ur, közbecsülésben álló megyei hivatalnok. Arcza komor, — gondoktól ránczolt homlokáról csak ngy gyöngyözik alá a veritek. Szégyen, düh és kétségbeesés bántja lelkét s karjait mellén összefonva tóbolyszerü merev tekintet tel néz a küszöbéről csak imént távozó könyörtelen végrehajtó utón. — Néhány lépésnyire tőle a nagy ke rek asztalra borulva három hölgyet látunk, — X. ur nejét és két szép leányát. A bárom hölgy halkan zo kog s időnkint fájdalmas tekintetet vetnek a még min dig mozdulatlanul álló férj- és apára. Ha Rafael élne, Madonna tanulmányához bátran felhasználhatná e fáj dalmas arezokat, midőn kétségbe esve igyekeznek a hajt- hatlan férfi szivét kérelmüknek megnyerni. Ez azonban hajthatatlannak látszik s csak midőn megsokalja már a hallgatást, fakad ki: „Könnyelmüségtek, bálozásaitok és átkos fényűzé seitek következményeit elháritni már nincs hatalmam; megkísérlem ugyan s még ma beszélek a vén uzsorás sal, de nem reményiek. Ha sikerül is, becsületem lesz az ára, tudom előre is, érzem jól . . .“ Hagyjuk el e szomorú képet, nézzük a másikat! Z. pénztárnok ravatala előtt állunk. Húb! mi rút halott 1 Feje szétlőve, ruhája, keze csupa vér, arczát fel ismerni teljes lehetetlenség. — Koporsójára borulva szerettei sírnak, hisz minden reményüket, fentartójukat veszték el benne. Talán valami merénylet áldozata e szerencsétlen ? Igen, meggyilkolták őt; szerettei fényűzése, köny- nyelmüsége és pazar vágyai lőnek gyilkosai nemcsak becsülete, de életének is . . . Borzasztó kép! Nem — ne nézzük tovább! elég! Ugy-e megértettél bennünket nyájas olvasó ? Igen! — akkor ne vegyétek rósz néven, ha kérve-kérünk arra, hogy családi éltetek, háztartástok szótárából töröljétek e bárom szót: könnyelműség, fényüzésés pazar lás i kar« kozni helyette e kettőt írjátok oda kitörölhetlenül: ta- kosság és egyszerűség! A hosszú böjti napok alatt van időtök megbarát- velck s elmélkedni értelmük felett. Sióparti. var a meg- az egylet által felállítandó kereskedésben szerezni ne szükségletét. — A kereskedés vezetésével egy szakértő bizatik meg, aki szolgálatáért bizonyos évdijat kap. En nek a szakértőnek azonban más érdeke nincs, minthogy évi díjazását felvegye; semmi sem lévén az övé, nem is fog tehát törődni semmivel: a kereskedelmi czikkek közül a romlásnak indulható anyagok sem fogják úgy képezni, -intha e kereskedés tulajdona lenne. A jQjpi ijíiti anyagól * ki kell dobni. Ez nagy baj, mert iga': Lt 'u deucht ■ 'űdithat a részvényesek nyakára; ha p. sorban is a rész vényesek kapják a io. i . ok ami cötolezték ma gukat, hogy csak is az eg).- - • ierkifc be szükségleteket. Megveszik tehát * szegért, mint aminőn egy másik keres*, sbefc ... vehettek volDa s ha valami nem tetszik, neki* ». az az elégtételük sincs meg, hogy másutt vásárolhat!*.. meg ugyanazt a czikket. Ha pedig ott hagyják és nem veszik meg, az a ezikk a további állásban még inkább megromlik, mig teljesen ólvezhetlenné, elárusithatlanná válik. Másik árnyoldala is van e dolognak: az ellenőrzés. Ugyan ki volna képes ellenőrizni és miként azt a kereskedő segédet? Talán bizony a részvényesek maguk? Mindnyájan-e? vagy egy ellenőrző bizottság? Egy-egy részvényes nem ellenőrizhet, már csak azért se, nehogy az összejátszás gyanúja merülhessen fel ellene. Bizott ságot sem lehet alakítani, mert ahhoz meg sok pénz kell. Vagy talán van oly buzgó egyén, ki napi munká ját elhagyva díjazás nélkül ellenőri szolgálatot teljesít sen naphosszat, télen úgy, mint nyáron, hogy annak az alkalmazott segédnek minden mozdulatát boltnyitás tól egész a zárásig árgus szemekkel kisérje? Ilyet még gondolni is képtelenség. A mondottakat röviden összegezve a napnál is vi lágosabb oly forma leszármaztatást nyerünk, miszerint a romlásnak induló árnezikkek és a vagyon ellenőriz- hetlensége biztos, előre látható csődöt zúdítanak a részvényesek nyakára; ami megint csak a részvényesek kára, mert akik a nyereségen osztoznak, a kölcsönösség szempontjából a terheket is kell, hogy megosszák. Nye reségre tehát semmi kilátás, de annál több a veszteségre. Ilyen létjoga van annak a vakandtnrásból felfújt hegynek Simontornyán, mely „fogyasztási egylet“ czim alatt akar a szédelgés egy újabb nemének tápot nyúj tani s a'júhiszemü lakosság tudaiiansieat ezen hány ban is ^zsákmányolni. Hisszük azonba^, montornya józanabb gondolkozása eSffíwi búm ? ■■■/■- magukat lópre vezettetni, inkább ellenkezőleg ueiatva a kártyába: csak megvetéssel fogják visszautasítani a „si montornyai fogyasztási egylet“-re vonatkozó emberba ráti, nemes (!?) indítványt.
