Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-02-04 / 6. szám
Ehnyit arra a nagy garral reolamizált születése elfitt már haldokló »fogyasztási egylet“ leálczázására. — Mintán az ámitás e korszerű nemének reclamot csi- sálni még a „T. K.“ hasábjait is felhasználták, kérem t szerkesztő urat, szíveskedjék jelen felvilágosító soraim nak is becses lapjában tért engedni. Annyival is inkább, mert ezek Írására azon szent czél vezérelt, miszerint a nagy közönséget figyelmeztetve a veszélyre, megóvjam a lépre átadástól Simontornyán, 1888. jannár 24-én. Dóri Pákay György. Tolnamegye rövid története, is kolai és népies olvasmányban. (Folytatás.) YHI. A polgárháborúkból s királyvá lasztási pártviszályokból koronként Tolname gyének is kijutott. Salamon király s unokabátyjai majd királyi utódai I. Géza és I. László közt Szegzárd vidé kén kezdődött s Mogyoródnál, Salamon bukásával vég ződött a viszály. Cseh Venczel és Bobért Károly ellen királyok mindegyikének megvolt a maga főispánja Tol namegyében. A Venczelpárti Németujváriaktól Tolna várát elfoglalta Hencsefi János, miért Bobért Ká- rolytól Hencse pusztát kapta ajándékul, 1312. Zsig- mond ellen Nápolyi László pártján küzdött Simontor- nyai István, a kemény vitéz Konttal, kiről Garay János szép költeménye szól. Zsigmond király ezen Simontor- nyait, Simontornya urát bizalmasan maga elé hivatván, társával Laczkovics Istvánnal — Apor László vajda uno kájával — együtt, álnokul megölette Körös-Udvarhelyen 1397. Garai László nádort, a csecsemő Német László pártján, a Lengyel László párti Hu nyadi és Újlaki Báttaszék táján megverték 1440. (Ez időből való a gyermekjáték: Ereszszetek által jó révészek! Ki népei vagytok ? Lengyel László jó kirá lyunk. Az is minekünk nagy ellenségünk stb.) Hunyadi Mátyás király fiának Korvin Jánosnak hadát, a cseh H. Ulászló király párti Kinizsi Pál Kölesd táján szétverte 1490. — A következő négyszáz óv eseményeit megelőzőleg fölemlítjük ezek folytán, hogy 1848. ősz elején, midőn a Dráván túli Szerémből, az országba tört Jellacsies horvát bán hadához nyolczezer horvát csatlakozni akarna, ezek Görgei Artur katonái és Bonyhádi Perczel Mór által vezetett tolnamegyei nemzetőrség által Ozoránál körül fogattak, Iefegyve- reztettek i hazájukba, a Dráván túlra .visszakisértettek. EL A mohácsi vész 1526. augusztus 29-én igen szomorú jövendőt hozott egész Magyarországra, különösen Tolnamegyére. E szerencsétlen végzetes csa tát megelőzte 1514-ben a Dózsa pórlázadása; midőn a tőrök ellen keresztes Bad •fi izgatott parasztjob bágyok, a török helyett, saját foldesuraik ellen fordul tak, de legyőzetvén, a? eddiginél nagyobb szolgasággal böntettettek.. 'E lázadásban főleg a Duná-Tisza közi és TiSzsmelléá? megyék parasztjai vettek részt, nem egy szersmind a Duna jobbpartiak, hol különösen Tolna, Somogy, Baranya, mint minden magyar megyék közt legtöbb adót fizetők, némi jólétnek örvendettek. Midőn Szolimán szultán Magyarország ellen készülődésének híre jött, H. Lajos király a véres kard körül hordozá sával fölhívta a nemességet, hogy mindenki fölfegyver kezve julius 2-ra Tolnán legyen. A fold népét fegy verre hívni nem merték, nehogy azt, mint elébb, a ne messég ellen fordítsa. így történt, hogy még 70 év előtt 1456-ban, a Kapisztrán, ferenezrendi barát által neki tüzelt fölkelő nép a kereszt jelvénye alatt, Belgrád alól tova űzte Mohamet szultánt, Konstantinápoly megostromló- ját, most a nemes urak nregfoghotlan közönyükben nem teak a Száván, de,-a Dráván is bántódás nélkül áttolon- gani engedők a roppant török hadat. Annyira elfásult vala-a nemesség honvédelmi kötelességének teljesítésé ben, hogy a kitűzött napon, julius 2-ra még egy lélek sem jelent meg a tolnai táborban, annyira erőt vett köztök a pártviszály. A király maga is julius 24-én in dult ki néhány ezer lovasával Budáról, hova többé visz- szatérendő nem vala. Augusztus elsejére ért Földvárra, 8-kán Tolnára, hol néhány napig időzött, várván a ne mességnek a királyi táborba gyülekezését. A kalocsai érsek s fővezér Tömöri Pál bandériuma Bátán csat lakozott a királyhoz s midőn a két ellentábor immár majdnem szemben álla, a pécsi püspök és káptalan job bágyaiból két ezer kopjást hajszoltak össze ágyutöltelé- kül. A csata, mint előre látható vala, a fegyelmezett, hadban gyakorlott török ellenében, elveszett. Elesett a királylyal együtt a nemesség virága közt, Paksi János Tolnamegye főispánja és fivére' B al ázs, győri püspök, kiknek családi kastélya Bölcskén, jelenleg magtárul használtatik. Szolimán, diadalmas seregével Mohácsról Budára ment, melynek várkulcsait, hódolva Földvárig hozták elébe. A török akkor a Duna-Tisza közből sok ezer rabot hurezok el magával. X. A másfélszáz éves török hódoltság alatt a legsanyarubb állapota volt Tolnamegyének; mert nem csak a jövő-menő török hadak élték ki a népet kenye réből, de a tovamenekült magyar földesurak, hajdúk ál tal I a várőrségbeli török urak, tartatták magukat job bágyaik által | ezen fölül megvonták rajtok irgalom nél kül mind a török, mind a német császár, mind egy szersmind magyar király adóját; közben pedig a zsivány szabad hajdúk foszták, rabolták a szegény népet. Ások nyomorgatás, a török által elkövetett sok emberrablás, a nép számát megfogyasztá s egész faluk kipusztultak. A megmaradt kevés népen, a budai basa vezérlete alatt a pécsi, szegzárdi és simontornyai bégek ural kodtak. XI. A török hódoltság alatt, a magyar nemzet, testben mintegy tettszhalott vala. A tetszhalott testbe a keresztyén vallás ujitott szelleme, a Luther és Kálvin által megqjitott vallástanok és a római egyház közti küzdelem adott némi életerőt. Ugyanis, miután a török Budát, majd Pécset 1543-ban és a szomszédmegyéket elfoglalta s ezzel Pécsett, a sz. István által oda plán tált püspökség megszűnt, de Baranya és Tolnamegye nemeseinek gyűlései is Szigetvár bevétele után 1566-ban megszűntek: a két megye református papjai, a pécsi bég engedelmével, évenként, vallási és egyházközségi dolgaik elintézésére összegyűltek. Jelesen 1578-ban Ve resmarti Illés választott püspök elnöksége alatt Herczeg- Szőllősőn, magoknak hitformát szerkesztve, Pápán ki nyomatták. A török, a vallás ügyét ritkán háborgatta. Fönmaradt Akmet simontornyai bég rendelete 1669-ből melyben az alattas népet a templomba szorgalmas já rásra, az elöljárókat a nép előtt példás viseletre intő. A régi regőli főesperesség, ma kűlsomngyi egyházme gyének a korábbi negyvenből fönmaradt tizennyolez községe, 1629-ben, a német császártól függő komáromi ref. püspökségtől, a török szultánt uraló ráckevi, vagy alsó dunamelléki református püspökséghez csatlakozott. (Folytatása következik.) Vidéki levelek. Paks, 1883. január 24.*) Tisztelt szerkesztő ur! Folyó január hó 22-én esti 6 órakor a tűzoltóság észriadója zavarta meg a város csendjét. A város alsó észén, vagyis a tűzoltóság beosztása szerint a IV. ke rületben egy ház teljes lángba borult. Tűzoltóink egy ] észe, kik a tűz közelében laktak, egyenest oda siettek, ] óig a többiek a szertárnál gyűltek össze s a kocsikat Í 'onták elő, hogy mire lovakat kapnak, indulásra készen egyenek. De hiába volt minden, mert teljes fél órai árakozás után sem voltak képesek egy kocsit is útnak indítani, daczára, hogy ott járt-kelt városunk t. másod- birája a rendőrséggel s nem volt képes tekintélyének annyi érvényt szerezni, hogy a legközelebb lakó lovas gazdával befogatott volna, hanem avval vigasztalta tűz oltóinkat: „Mit csináljak, ha nem akar befogni senki!“ mire az ott jelen volt tűzoltók jó éjt kívánva haza mentek. Hogy a többiek, a kik megjelentek a vész helyén, mit tehettek, lássuk alább. A tető megmentése lehetetlen volt, mert annyi vizet sem vittek, amennyit egy szomjas ember meg ivott volna. Miért is a tűzoltók csakis a bútor megmen tésére szorítkoztak volna, ha az égő ház bejárását Khern Ferencz, Vayer M. esküdt urak s több magát előkelő parasztnak tartó gazda különféle díszes fegyverrel einem állják fennen hangoztatva: „Megmutatjuk, hogy ide be nem megy senki, ha be ég, hát égjen!“ Sőt mi több. még tettlegességre is került a dolog ugyannyira, hogy később az erőszaknak engedve felnyitották a ház ajtaját, akkor Flenger mász-felügyelőt két társával betaszitották a házba s az ajtót reájuk zárták, ahonnét ugjan keser vesen tudtak megmenekülni s ha velük együtt az ott levő néhány tűzoltó ott nem hagyják a tért, tudja Isten mi történik velők. Ilyenek után alig hiszem, hogy legyen még valaki, a ki itt a tűzoltóság nemes eszméjét pártolja addig, mig az elöljáróság ily fonákul viseli magát. Hanem tegyük fel, ha egy kis szél kerekedett volna s a város jó részét ismét a pusztító elem marta lékául vetette volna oda, mit szóltak volna azok a min denről áldásdusan gondolkozó város atyái? Azt kérdem, nem-e kerítették volna ismét annak a szegény tűzoltónak nyakába a vizes ponyvát? Dehogy nem, meg vagyok róla győződve, hisz volt már részünk benne. Vagy tán jogtalanul cselekszem, midőn ily han gon merek beszélni, mert ez tán mindenütt igy van? Én nem tudom, hát ön t. szerkesztő ur? Tisztelettel: a levelező. D.-Földvár, január 23-án.*) Sajnálattal értesültem, hogy múltkori tréfás jelen tésemet az itteni dalárdáról némely jóakaróim szándé kos gúnynak vették. Nyilvánítom, de az el nem fogúit olvasóra bízvást hivatkozhatom is, hogy sérteni szán dékom nem volt s ha mégis akaratom ellenére valaki magát sértve érezné: bocsánatot kérek. Különben hivat kozom az angol lovagrend térdkötő szalagjának fölira tára : hony sóit qui mai y pense = eb a ki roszat gon dol. Már a természetben úgy van: a virágból a méh mézet, a pók mérget szi. Ha visszagondolnak arra, hogy az 1870-ben szét oszlott itteni dalárdának felélesztésében, már 1879-ben' Szentesi Béla ur, — a mostani dalárdának jeles kar nagya, mily sikertelen fáradozott s a következő évben is mily eredménytelen lön a másik kísérlet, egy műked velői társulat alakítására: őszinte elismeréssel adózunk. mind azok fáradozásának, kik ily műkedvelői társulatot oly váratlan szép számmal egy behozni s együtt tartani képesek voltak; mindazokénak, kivált a tisztelt höl gyeknek, kik a kellemetlen időben sárban is a gyakor latokra egybegyűltek, hogy azzal maguknak és mások nak szellemi élvezetet szerezzenek. A női dalkar jövőre, mint hallom, a férfiakétól külön, a templomi énekekben fogja az egyházi szertartások díszét és buzgalmát emelni. A debreczeni daltársulat, midőn a múlt év vége felé Szegzárdra utazólag a duna-foldvári gőzhajó-állomásnál, a tiszteletére egybegyült nagyszámú közönség mulatta- tására néhány szép dalát elénekelte: a példa gyujtólag hatott műkedvelőinkre: megszületett az eszme; az ige | rég óhajtott daltársulatban testté lön. Ismétlem: az énekharmonia, a társadalmi harmóniára legbiztosb, leg kellemesebb vezető ut és eszköz. É6 ha ebben a mi *) Elkésetten érkezett, a múlt számban nem közölKottük. } Szert, daltársulatunk óhajtott czélt ér, ha minél tartósb virág zásnak örvend, ha ez által pessimizmusomat legyőzve látom: én fogok a szép sikernek legőszintóbben ör vendeni. H. L. Tamási, 1883. január 22-én.*) Tisztelt szerkesztő ur! Itt van a tánczvigalmaknak ideje, az életre való fiatalság mindenhol hacsak lehetséges, tánczvigalmakat rendez. Nálunk is csak igy van, fiatalságunk, vagy job ban mondva önkénytestűzoltó-egyletünk fiatalsága is, sa ját egyletének javára, e hó 20-án rendezett bált, mely te kintve az anyagi körülményt és a jelenvoltak számát, bizony nem igen mondható sikerültnek. A bevétel 65 frl és a kiadás circa 59 frt volt s igy tiszta jövedelműi csak 6 frt maradt. Mi bizony édes kevés, az elmúlt években rendezett tánczvigalmak jövedelméhez képest. A jelenvoltak csekély számát eléggé mutatja az, hogy az első franczia-négyest csak 18 pár tánezolta. No de más tekintetekben fényesen sikerült. Meg volt a fesztelenség, jókedv, mit nagyban előmozdított a főparancsnok és a rendezők ugybuzgósága, nemkülönben a helybeli jó zenekar és továbbá a tágas és csinosan feldíszített uj tánezterem, minek hiányát az előző évek ben nagyon is érezte a tánczolni szerető fiatalság. A fesztelenség és különösen a fiatal emberek részérőli ki törő jókedvvel fűszerezett mulatság 5 óráig tartott. A fiatal emberek közül egynémelyikének kitörő jókedve különösen kitűnt, néhány jókedvet kifejező indulatszónak magas és erős hangoni felkiáltása által (különösen csár dás alkalmával!) A tánczvigalmon jelen voltak: Bobics Antalné, Blochinger Károlyné, Bajó Pálné, Hesz Pálné, Parragh Béláné, Piringer Józsefné, Scheibner Kálmánná, Scheib- ner Ferenczné úrnők, Jankó Etelka, Madarász Laura, Parragh Etelka, Potyondy Gizella, Orosz nővérek, Spin delbauer nővérek, Vogel Teréz kisasszonyok stben. A tánczmulatság tiszta jövedelmét Fischer Markus Oroszi Lajos és Salamon N. urak 50—50 kr felülfize- téseikkel gyarapították. A meghívókat Sissovics János plébános ur 3 írttal, Puha József és Klein Lipót urak pedig egy-egy írttal váltották meg, miért is az egylet nekik hálás köszönetét mond. Maradok t. szerkesztő urnák kész szolgája: Kindl Vilmos. Kétyeu, 1883. január 24.*) Tisztelt szerkesztő ur! Kérem t. szerkesztő urat, ha lehetséges ezen köz leményemet egész terjedelmében, vagyha igy nem le hetne, legalább kivonatban becses lapjában felvenni. Múlt hó 13-án este 8 óra után vacsoráról haza térvén lakásomat kinyitottam s mintegy fél óráig bent foglalkozván — a szomszédságban szintén vacsorán levő iöcsőmet haza hívni akartam, azonban, midőn az ajtót zárni akartam, kulcsomnak csak hült helyét találtam. Másik kulcsom is lévén, a zárt nem fordítottam el, hanem vártam a tolvajt. Meg is jött, de nem úgy, ahogy gondoltam. Ugyanis e hó 22-én esti háromnegyed 6 órakor vacso rára menni akarván, — a nálam tartózkodó Lajos öcsém hez, ki szobámban fejfájása miatt d. n. 4 óra tájban lefeküdt — bementem, vele néhány szót váltván, az aj tót kívülről rázártam s ezután távoztam; ezt a szom szédban lakó Bischof Kristóf ruhafestőnek ferdén ne velt Péter nevű fia látva — az ellopott kulcsommal 6 óra után az ajtót kinyitotta — azt hívén, hogy öcsém is vacsorára ment. A mint a szoba ajtót — mely bezárva nem volt, — benyitotta, — egyenesen az ajtó megett levő ruhafo gashoz ment — hol forgó pisztolyom volt. Ekkor öcsém rákiált: ki vagy, mit akarsz?! Erre a tettes jó estét kí ván és öcsém ágyához közeledvén, kezét nyújtja s egé szen megzavarodva beszélt. Ez öcsémbe gyanút keltett s kérdezte, Péter ho gyan jött ide be s mit akar? Erre azt válaszolta, — hogy a jegyző úrtól elkértem a kulcsot s eljöttem ma gát meglátogatni; — ezután ismét zavarodottaD kérdezte öcsémet: régen elment a jegyző ur? — sokáig marad vacsorán. Mire öcsém azt a megjegyzést tette, hogy előbb azt mondta, hogy a kulcsot bátyámtól kérte el. Ekkor iszonyú vastag megyia botjával az ágyban fekvő öcsém fejére két súlyos és tátongó sebeket hátrahagyó csapást intézett, — mire ez az ágyból kifordult; azon ban lélekjelenlétét el nem vesztve s minden erejét meg feszítve felállott 8 az utczára eső ablakfiókokat ökleivel bezúzta, fejét a vasrács közé szorította és segélyért kia bált, mialatt a gyilkos még néhány súlyos csapást a hátára és karjára mért s próbálta a szobába visszavon szolni, de ez nem sikerült neki, azután szépen elillant, ellopott kulcsomat ismét hátrahagyván. Szóval, miután látta, hogy rablási szándéka nap fényre derül, elhatározta, hogy a szegény ártatlan fiatal embert kivégezi — s én soha még csak gondolni sem mertem volna azt, hogy ilyen betyár szomszédom van. Mindez 6 óra után szép holdvilágos estén történt. A tettes ma már a gyönki kir. járásbíróságnál fogva tartatik. Mély tisztelettel maradván a t. szerkesztő urnák alázatos szolgája: Glökner Béla, körjegyző. Kölesd, 1883. január 28. A XIX-ik század egy szégyenfoltja. Ép most visznek ablakom alatt egy halottat az örök nyugalom kertjébe — s én a bus harangok tompa *) Elkésetten érkezett, a niült számban nem közölhettük. Szerk. zúgása alatt habozok a felett, hegy nyilvánosságra hoz- ; zam-e eme ártatlan halottnak történetét, avagy elhall- gassam, hogy hadd kövessék azt zavartalan ezután is' hasonló esetek. — Habozok, mert e nyilvánosságá tétel i által a szégyen bélyegét kell e hely lakosságára — a mai korra ütnöm. Ama halott egy 15—16 éves pór hajadon, ki még ‘ múlt kedden fiatal kora tele üdeségében s ártatlan lelke ;« tiszta örömében egy lakodalom vendége volt és ma va sárnap a hideg sir fagyos göröngyei alatt alussza hosz- : szu álmát — azon korai időelőtti örök álmot, melyet lel- ' ketlen, piszkos marku szüleinek babonahitü ostobasága * okozott. Igaz, hogy a halál közös velünk, de halljuk' a száraz tényt: Ama kis lányka — Kölesden egyik legjobb módú} szülék gyermeke — mondott lakodalomban megfázván, . lefeküdt; szülei a helyett, hogy a helyben rendelkezé sükre álló orvos és gyógytár segélyének igénybe vóte- ') lével a bajt jókor orvosolni iparkodnának — másnap,' harmadnap Berénybe futnak a javas-asszonyhoz, hogy • olvasson reá, mert a lány rontásba van, megverték ‘í szemmel, mert a lány derék, mert a lány szép stb. — ' Igen természetes, maga a természet a bajon nem bir- 'í ván segíteni — a beteg a herényi babonának áldoza- 1 tául esett. Mig egyfelől szégyen piiral kell tapasztalnunk, 'j hogy a mai korban találkozik még egyén, ki a művelt- ; ség, felvilágosodóttság ily korlátolt fokán állva az ily vak együgyüséget kiaknázó bűnös babonaságnak hisz és megszégyenítésére az iskoláknak, vallásnak, — mai korszellemnek eme ostoba vak hitének áldozatául saját i gyermekét képes esni hagyni; úgy nem látom másfelől 1 indokoltnak azon elnézést és megtűrését annak, hogy I az ily hokus-pokus cinoberes herényi javasok — az egy- ■ ügyü népnek anyagi vagyona — testi épsége — életé I áldozatán — piszkos önérdekü bűnös üzelmeiket nyíltan 1 — szabadon megtorlás nélkül követhessék. Igaz ugyan, hogy minden ember szabad, önma- | gával — ahoz fordul segélyért, a kihez bizalma van; 1 de ha már a magyar kormány jónak látta a közegész- | ségi ügynek őréül járási orvosokat — a községek, a nép által fizetett körorvosokat állítani, azt minden esetre u tette azon gondolkozó előrelátásból, hogy a szenvedő j emberiség azonnali gyors illetékes segélyt találhasson * s tette majdnem azon octroi szándékból, hogy a kisebb- ■ nagyobb mértékben kiskorú nép illetékes helyen segélyt keresni legyen utalva. Ha már a magas kormány — bár a népnek egy 1 kis megterheltetésével — ily humánus atyai intézkedő- | seket tett: kérdem, nem-é hivatásos kötelességét teljesi- I tené a megyei főorvos, járási orvos, körorvos akkor, ha j az ily napirenden előforduló ismeretes javasoknak ke- 1 nőcseit italait vegyelemileg megvizsgálná s ha azok ár- I tatlanok, de nem gyógyerejüek — azoknak keverőit I mint csalókat, — ha pedig ártalmasak, mint emberölő- I két a törvény elé állítaná? — Én~* azt ^hlszemVl hogy az ily babonás és ezzel kapcsolatos bűnös üzel- 9 meknek éber üldözése és szigorú fenyítése meg fogná I kevesbíteni a maihoz hasonló, úgy nemkülönben a nép I szaporodást akadályozó bűnös okoknak eseteit.-y. Különfélék. — Jogász estély volt a czime a páratlan kedélyes mulatságnak, mely Palugyay Gusztáv kir. törvény- vényszékünk kitűnő elnökének kezdeményezése folytán múlt csütörtökön este a nagyvendéglő kis termében összegyüjté Tolnamegye jogászköreinek egy nagy részét. Az estély kitűzött czélja volt az igazságszolgáltatás külön böző tényezőit egyesíteni a társadalmi téren, hogy ezáltal az összhangzatos működés a hivatalos téren is biztosíttassák. A czél első része kiválóan sikerült s igy kilátás van reá, hogy£az együttműködés szükségének órzgte mind nagyobb tért fog hódítani magának az említettük másik és sok kal fontosabb érintkezés alkalmával is, Az estély 8 óra kor vette kezdetét s mindjárt a második fogás után fel állt az összejövetelt kezdeményezó'kir. törvényszéki el nök ur s poharat emelt a legelső magyar emberre a királyra, majd folytatólag a közigazgatási és igazság szolgáltatási tisztviselők közti jó egyetértésre. Perczel Dezső alispán Palugyay Gusztáv elnök urat éltette. Következett ezután a felköszöntések tömege, melyek egyenkénti ismertetését helyszűke miatt mellőzni vagyunk kénytelenek s csak a felszóllalók neveit írhatjuk ide. Szóllottak még : Dr. Szigeth Gábor, Dr. Surgóth Jenő, Ellmann Miklós, Geiger Gyula, Gőzsy Ferencz, Mikos Géza és mások. A mulatság a reggeli órákig tartott s a jelenvoltak azon meggyőződéssel távoztak, hogy az immár társasköreinek kedvenezévé fejlődő törvényszéki elnök ur kiváló szolgálatot tesz a vezetésére bízott bí róságoknak, az ügyvédi karnak akkor, midőn a társa dalmi téren iparkodik azt, mint együtt érző testületet bemutattatni, hogy ez által azok tekintélyét emelje. Mi is szivünkből üdvözöljük őt a nagy horderejű kezdemé nyezés terén! — Dalárok találkozása. A miskolezi dalárda múlt hó vége felé meglátogatta a debreczeni dalárdistákat s ez alkalommal a távollevő szegzárdi dalárdisták távirati utón üdvözölték őket, mély szívélyes táviratra a követ kező levél érkezett a szegzárdi dalárokhoz: Debreczen, 1883. január 28. délután 5 órakor Márk Endrénél együtt mulató társaság. Kedves Testvéreink a Dalban! Őszinte baráti szív sugalta sürgönyötök testvéri találkozásunkon együtt talált bennünket s a különben is minden tekin tetben jól sikerült kedélyes mulatságunkat anhyira fel villanyozta, hogy a jó kedv tetőpontra hágott.}—Bövid pihenés után ismét együtt vagyunk, folytatva az önzet len tiszta barátságban és kedélyességben pántlan idő-
