Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-11-25 / 48. szám
XL évfolyam Szegzárd, 1883. november 25 48. szám. Megjelen: faetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172-ik szám, hova az előfizetések, hirdetmé nyek és felszólamlások kül dendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók Közigazgatási, társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Tolnamegye törvényhatóságának, az országos selyemtenyésztési ministeri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek, a szegzárd-központi tanitó-egyletnek és a tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének hivatalos értesítője. Előfizetési árak: Egészévre . . . . . 6 frt — kr. Felévre ...... 3 n % I Negyedévre .... I „ 50 „ Egyes szám ára 12 kr. Szerkesztő lakása: I Szegzárdon Fejős-ház, hova a l lap szellemi részét illető közle mények intézendők. Nyilttér: 4 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán eiámittatnak. Hol legyen az uj járásbirósági székhely? Illetékes körökben már évek előtt volt róla szó, hogy megyénk nagy kiterjedésű dombóvári járása nagyon is túlterhelő munkát ró egy já rásbíróságra, ennélfogva czélszerü volna a járást két járásbíróságra osztani. Azon időben, mint a fama hordja, két nagy község jött kombinácziójoa: Dombóvár és Csurgó. Igenis, kérem alássan, Dombóvár és Csurgó, lé- / vén a térképen mind Dombóvárnak, mind Csur gónak, nagy községet jelentő jegye. A két rivá lis nagyközség közt megkezdődött aztán a ver seny, mely ugyan nem volt oly kemény, mint a 7 görög város versengése Homer bölcsője fö lött, de mégis csak versengés volt ez is; még pedig meglepően komikus volt a versengés ered ménye, mert Dávid legyőzte Góliáthot: a két birkaakolból és egy juhász-lakásból álló Csurgó nagyközség előnyt nyert Dombóvár fölött. Ugyanis magasabb helyen, hol némely eset ben pusztán csak térképről szerzik a geographiai ismereteket, úgy okoskodtak, hogy miután Dom bóvár egészen kiesik a járás délnyugoti sarkára, azért a járás alsó részében fekvő községek, melyeknek számára a járásbíróság Dombovárott feláliittatnék, messze esnének ezen hivataltól. Ellenben Csurgó nagyközsége már beljebb van I yés az itt fölállítandó járásbíróság jobban hozzá- férhető^ lesz a köasnség—számára. Jó lesz tehát székhelynek Csurgó ! Midőn aztán megtudták, hogy a nagyköz séget jelentő karika csak adófizető nagyközsé get jelez, hát szépen elhallgattak mind Dombó várral, mind Csurgóval. Újabban azonban megint a csatlakozási ivek köröztetnek, a járás alsó részén fekvő községek- j ben, egy Dombovárott felállítandó járásbiróság érdekében. És most Dombóvárnak, tudtunkkal nincs versenytársa. Ámde ebből korántsem következik, hogy egy a járás alsó-részének számára állítandó járásbíróságnak legalkalmasabb székhelyéül Dom bóvár nagyközség szolgálhatna. Mert hát föltéve, hogy az uj járásbiróság Dombovárott fel lesz állítva, vájjon a járás alsó-részében fekvő TÁRCZA. A karperecz. i. A „szőllőfürthöz“ czimzett vendéglő egyik szobá jában minden este zártkörű társaság jött össze, mely hivatalnokokból s egyetemet végzett egyénekből állott és télen-nyáron egy pohárka jó bor mellett pár órát ke délyes beszélgetéssel töltött el. Szó volt itt minden újdonságról, a megjelentek elmondották kalandjaikat, hisz jó barátok voltak, nem titkolództak; — néha kártyáztak is, de nyáron soha, télen is csak nagy ritkán. E törzsvendégek oly pontosak voltak a megjele nésben, hogy ha csak egy is elmaradt közülök, azt feh keresték lakásán a többiek, mert tadták, hogy kimara dásának betegség az oka. Szeptember 19-én Rózsa tanácsos barátaival akarta ünnepelni születése napját s azért az egész társaságot meghívta esti 7 órára a „szőllőfürthöz“. A kitűzött időre meg is jelentek mindannyian, csak Schönau kapitány hiányzott, a mi annyival inkább feltűnt nekik, mert a vitéz ur mindig az elsők között szokott lenni. Tégre megjött Schönau is. Természetesen nem maradhattak el a csípős megjegyzések. — Schönau 1 — szólt Grille orvos, — mi az oka annak, hogy ma ily későn jösz ? Talán párbajod volt ? — Az nagyon helytelen beosztás lett volna, — mondá Rózsa, mert először engem kell megtisztelnie s csak aztán verekedhetik meg ellenével. Hozott Isten! Igyál 1 községek nyernek-e ez által valamit ? Éppen semmit sem nyernek, sőt szerintem csak veszí tenek. Nem nyernek pedig az érde kelt községek, Dombóvár és Döbrököz kivételével azért, mert a Dombovárott felállítandóJ járásbíróságot nem érhetik előbb, mint eddig ér hették Tamásiban. Kónyi, Gyulajováncza, Szakái és Kocsola községek messzebb vannak Dombó vártól, mint Tamásitól; Kurd, Szakcs, Nak, Lá- pafő, Várong körülbelül oly távolságra vannak Tamásitól mint Dombóvártól. Vesztenek pedig az érdekelt községek Dombóvár kivételével azért, mert ezen községek számára egyéb hi vatalok, úgymint, a szolgabiróság, közjegyzóség és a telekkönyvi hivatal ezután is Tamásiban maradnak. A mai állapot mellett, ha valamely ügyes-bajos fél beidéztetik valamely hivatalhoz, ugyanazon napon, tehát egy fuvarral, egy napi munkaveszteséggel, egy költséggel elvégezheti dolgát még más hivatalnál is: ellenben, ha a járás alsó-részének számára a járásbiróság ezu tán Dombovárott, a többi hivatal pedig Tamási ban lesz az ezen részen lakó ügyes-bajos em bereknek két helyre kell elmenniök: lesz tehát kettős fuvar, kettős költség és két napi munka veszteség. És ez, kivált nagy munkaidő ben nagy veszteség, nagy teher az érdekelt községekre. És ebből a szempontból tekintve a dolgot, még Dobrökoz nagyközségnek sincs érdekében a változás, mert a mit nyer az által, hogy a já rásbíróságot előbb éri, ugyanazt elveszti a két felé és kétszeres utazás által. Eszerint csak egy község, maga Dombóvár nyerne az uj járásbí rósággal. De ha igy áll a dolog, akkor joggal kér dezhetjük miért keljen Dombóvárnak és épen csak Dombóvárnak számára uj járásbíróságot ál lítani I Vagy jogos és méltányos-e, hogy pusz tán Dombóvár kedvéért megváltoztattassék a mos tani állapot és uj terhek rovassanak a többi ér dekelt községekre ? Üdvös volna, ha az illetékes körök ezt jól megfontolnák: de különösen kívá natos volna, hogy az érdekelt községek elöljáró ságai hamari aláirás helyett jól megfontolják a dolgot s ne csak képzelt előnyeire, hanem hát rányaira is figyelmeztessék a lakosokat és csak azok hangulatának, óhajának megismerése után Írják alá a nagykihatásu csatlakozási ivet. Némelyek ugyan azt mondják, hogy az uj járásbíróságnak Dombovárott való felállítása azért szükséges, mert ezen nagyközség keres kedelmi érdeke kivánja Dombó várra a járásbíróságot. Ámde Dombóvár a budapest-pécsi vasút megindultával épen azon községeknek, melyek nek megterheltetésével akarják a járásbíróságot Dombovárott felállítani, — szűnik meg las- sankint kereskedelmi központja lenni. A budapest-pécsi vasút járása előtt a dombóvári járás egész alsó-része Dombó várra szállította gabonáját, mióta azonban a nevezett vasút kiépült, a termékek jó nagy ré sze a döbröközi. kurdi és szakáll állomások felé irányittatik. Aztán meg minő érv ez: a kereskede lem érdeke kivánja Dombóvárra az uj járásbíróságot? Hát még min dig a régi nóta járja ?.! Ugyan meddig fog még I Magyarország nagyban és kicsinyben folyton en gedményeket tenni a kereskedelemnek, illetőleg kereskedőknek, szemben a földműveléssel, szem ben a nagy- és kisbirtokosokkal? Meddig tart | még az adózás és minden más téren az a rend- |szer, mely Magyarországban, e kiválólag ! ^földművelésre utalt államban a térném a földre és annak birtokösairaHrőja s az őstermelők érdekeit a kereskedelemnek és szabadtőkének kiszolgáltatja ?! Magyarország létalapját eddig sem a kereskedelem, eddig sem az idegen nyelvű kereskedők képezték, de ezután sem fogják képezni: hanem képezték igenis és fogják ezután is képezni a föld és an nak ősi birtokosai. Épen ezért Magyarországnak egyáltalában nincs érdekében, hogy az inpro- ductiv elem előnyt nyerjen a productiv elem fö lött, az őstermelő fölött, legyen az előny bármily csekély. Minthogy pedig az uj járásbíróságnak Dombovárott való felállítása csakis a kereskedőknek lehet érdekében, ellen ben az itt érdekelt őstermelőknek, kik amazok kal szemben többséget is képeznek, csak kára és megterheltetése származik abból, azért kívá natosabb a mostani állapot fentartása. Ha azonban a járás nagysága és az ebből következő akta tulhalmazódás a mostani járásbi- megfelel nagyközsége róságnál, mégis azt kívánják, hogy a munka megosztassék és a járás két járásbiróság alá he lyeztessék : akkor a legtermészete sebb és a többség érdekeinek leg- őbb székhelyül Kocsola szolgálhatna, mert e község az érdekelt községek körének mintegy középpontjában van. Gyulajováncza, Kurd, Döb rököz, Dombóvár, Nak, Lápafő, Várong, Szakcs, Szántó, Kóuyi, majdnem mind egy, legföllebb másfél óra járásra feküsznek Kocsolától. Épen ezért az érdekelt községek majdnem mindegyike nyerne a járásbíróságnak Kocsolán való fölállí tása következtében; nyerne pedig annyiban, hogy illetékes járásbíróságát Kocsolán előbb érné, mint most Tamásiban éri. Még Dombóvár is nyerne, jólehet nem annyit, mint, ha Dombovárott lesz a járásbiróság; csakhogy ez nem jöhet tekin tetbe, mert az az összeg, melyet a dombóvári kereskedők kiadnak, azért, hogy a kocsolai já rásbírósághoz kocsikázzanak, eltűnő csekélység volna ahhoz képest, mely fuvar, költség és munka veszteségben fog hárulni a többi község gekre akkor, ha Dombovárott lesz az uj járás biróság. És ha volt idő, midőn Dombóvár még Csur góval szemben is elütendő volt a járásbíróságtól, csak azért, mert «-járás szélén fekvő Csurgónál is kedvezőtlenebb a fekvése, minthogy nemcsak, hogy a járás szélén, hanem a járásnak egy egé szen kiszögelő részén fekszik: hát mennyivel in kább elütendő Kocsolával szemben, mely az ér- j dekelt községek közepén fekszik ? ! Midőn a mondottakat az érdeklődők figyel- ' lilébe ajánlom, egyszersmind kijelentem, hogy j szívesen fogadom, ha valaki meggyőz arról, hogy I Dombóvár mégis jobb és az érdekelteknek meg- I felelőbb székhelyül szolgálna az uj járásbiróság ! számára, mint Kocsola.*) Kaposvölgyi. *) Közöltem e csikket, mint egyik tisztelt munkatársam ma gán véleményjét, kijelentre, bogy azért egész terjedelmében felelős séget nem Vállalok. A szerk. S pezsgő borral telt poharat nynjta felé. — Éljen Rózsa barátom ! — kiáltá a kapitány s kiürité a felé nyújtott poharat. — És most — folytatá nedves bajuszát törülgetve — engedjétek elmondanom késedelmem okát, mely sem több sem kevesebb, mint egy párbajhoz hasonló valami. — Azt, barátocskám ! már körünkbe léptedkor lát tam nyilt arezodon, — mondá Stade tanár — azt is gyanítom, hogy találkád volt. — Eltaláltad! -- válaszolt a kapitány — párvia dal helyett egy bohókás szerelmi történetet kell elmon danom és azért bocsánatodat kérem Rózsa barátom ! hogy ily csekélység miatt későn jelentem meg. — Megbocsájtunk, csak beszéld el! — szóltak mindannyian! Schönau elkezdé: — Két hete lehet, hogy naponként a délutáni órákban egy fátyolozott növel találkoztam a nagy fényű sétányon, ki mindig egyedül járkált. Fehér kalapja és kék fátyola volt. Egy napon feltettem magamban, hogy megismerkedem vele; talán szeretetre méltó, szép lehet, talán még szive is szabad, talán, s még egy pár talán, röviden szólva, ismeritek a katonákat. Van sok szabad idejük, óhajtják s keresik a szerelmes kalando kat, melyek nekik legjobban sikerülnek. Ma egy hete határoztam el magam az ismeretség kötésére. Alig men tem | sétány feléig, midőn a nőt lassú léptekkel egye nesen felém közeledni láttam. Kék fátyola hátra volt vetve 8 láttatá a gyönyörű keleti arezot, mely nagyon kellemes hatást gyakorolt reám. Piros arcza, s csókra termett ajkai a korállok pirosságával bírtak, fejét a la Rococo due fekete haja diszité és egy pár fénylő fekete szem világított felém a hason színű szemöldök alól oly kihivólag, hogy én nem sokáig gondolkoztam s megszó lítani : „Magányosan szeret sétálni kisasszony! vagy hí zeleghetek magamnak azzal, hogy társaságom nem lesz terhére?“ — Megvallom ügyetlenség volt tőlem őt kis asszonynak szóllitani, mert hisz asszony is lehet. De én azt hiszem: nem hibáztam, mert egész lénye oly le ányos volt, hogy lehetetlenségnek tartóin a tévedést; — ettől eltekintve, ki állhatott volna ellent bájos tekinteté nek? — „Társasága, uram! gyönyörködtet,“ — mondá szeretetre méltóan. — Egész boldogságot éreztem e sza vak hallatára. — De nem akarok hosszadalmas lenni, röviden végzem. E naptól kezdve gyakran jöttem vele össze | sétányon, én öt igen vonzónak találtam s ö neki is tetszeni látszott csekélységem. Ma későbben jöttem közétek s ezért bocsássatok meg, mert ma kaptam tőle az első csókot ................ — S ki ez a nő ? — kérdé Frölich titkár. — S mi a neve ? — kérdé a tanár. — Hogy kicsoda, azt nem is kérdeztem tőle, a neve: Emma. — Éljen Emma! — kiáltá a tanár s a poharak csöngése kisérte a társaság zaját. — Emma 1 ? — dörmögé Grille s gondolkodva tá- masztá fejét tenyerébe. Csakhamar más és más tárgy szolgált beszéd tár gyul, de mindez történetünkhöz nem tartozik. II. Két héttel később ismét együtt ülnek ismerőseink a „szőllőfürt“-ben; azonban lehangoltan, mert társasá guk egyik tagja válni készül. — No ifjú Mars I — szól a tanár, — mi lesz szerelmedből,- ha, a mint mondod, el kell hagynod e helyet ? — Épen ez a bajom, barátom! szólt a kapitány. — Imádott virágcsádat csak nem hagyod elfony- nyadni ? — kérdezősködék Rózsa. — Pedig ez lesz a vége — csufolódék a tanár — ha még most sem tudja, hogy választottjának mi a neve s kicsoda ? — Ez valóságos gordiusi csomó — felelt a kapi tány ; — kutatásaim s fáradozásaim daczára máig sem [ tudom, hogy ki legyen tulajdonkép Emma. Midőn öt kérdeztem meg ez iránt, azt válaszolta, hogy azt bizo- nyos gyengéd emlékek és akadályok miatt még most el hallgatja, de különben is ő azt hiszi, hogy én az ö sze mélyét és nem állását szeretem. Mit tegyek? — nem nyomoztam tovább. — Fogtok-e levelezni ? s ha igen : hogyan, ba te a nélkül, hogy nevét s állását ismernéd, elutazol ? — kérdé a tanár. — Én reményiem, — mondá a tiszt, hogy ő ide gen czimet ad s ez alatt a leveleket elfogadja. — Ez valóságos regény! — szólt közbe Rózsa. — Holnap van vele utolsó találkozásom — mondá | kapitány — és ez alkalommal egy értékes karpereczet akarok neki adni emlékül. íme, nézzétek meg, valljon szép-e ? E szavakkal egy díszes ékszertokot vett elő s azt felnyitva, barátainak egy nehéz arany karpereczet muta tott, melynek tetején csillag alakban nemes kövek tün dököltek. — Igazán gavallér08 szerető vagy! — kiáltá a tanár elragadtatva a gyönyörű ékszer által — ez aztán emlék! Hl. Másnap este rósz hangulatban ment haza Grille orvos a „8zöllóiürt“-ból. Ezen napon búcsúzott el ba-
