Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-11-25 / 48. szám
A „rongyos“ egyletről. Üdvözöljük fő tisztelendő Mikó György újvárosi plé bános és iskola-igazgató urat azon alkalomból, hogy megpenditője volt egy oly eszmének, melyet mi tanítók oly szívesen veszünk s mely eszméért mi is már ra jongunk. Üdvözöljük ismételten s kívánjuk, hogy felszóla lása a szegény gyermekek érdekében visszhangra találjon. Anélkül, hogy szerénységét megsértenók, bizton remélhetjük, hogy az ö felszólalása szives adakozókra fog találni; és a ki egymaga képes volt a szegény gyer mekek részére az olyannyira szükséges és hasznos óvo dát — habár mások támogatásával is — létrehozni az újvárosi kis gyermekek számára, képes lesz, jól tudjuk, ez újabb jótékony eszmét is önmaga keresztülvinni. Engedje meg azonban Főtisztelendőséged, hogy magamat azon reményben ringathassam, miszerint az ön által megpendített eszme, hogy t. i. a jószívű em berek használhatón ruháikat a szegény iskolás gyerme kek részére fölajánlják és önnek kézbesítsék, egy — általam régen óhajtott — egyletnek, úgynevezett „ron gyos egyletnek“ képezné alapját; s majdha a jószivüek ajándéka annyira összehalmozódik, hogy a felesleges holmiból sok megmaradna, juttasson néhány darabot a belvárosi szegény iskolás gyermekeknek is. Jelen soraimmal nem akarok egyebet elérni, mint azt, hogy a nagyérdemű közönséget ismételten felkér jem és becses figyelmét felhívjam főt. Mikó György új városi plébános urnák e lap múlt számában közzétett „Nyílt kérelmére.“ S majdha a t. közönség elég érdek lődést mutat a szent ügy iránt, — mit sokszor tapasz talt jótékonyságairól nincs okom kétségbevonni, — ak kor elérkezettnek fogom látni az időt a „rongyos“ egy let megalakítására, mely egylet szélesebb alapon nyu godván, terjedelmesebb körben gyakorolhatja jótékony ságát. Az általam említett egylet már meg volt pendítve e becses lap hasábjain egy tehetséges, fiatal tanító ál tal, ki — szegény — már nem érzi hivatalának súlyos voltát; mielőtt a „rongyos“ egyletet városában megho nosíthatta volna, meghalt. E téren azonban nem a mi fiatal collegánk lett volna hazánkban a kezdeményező, Dr. Jenei Viktor már a múlt évben alakított egy ily czimü egyletet Kolozs várott ; itt már a múlt télen érezték a szegény isko lás gyermekek e férfi és barátai jószívűségét. De hadd ekadatoljuk még mi is felszólalásunkat. Tekintsünk be iskoláinkba. Még itt is vannak olya nok, kiket ily hideg, nedves időben, egészsége megron tása nélkül nem volna szabad a szobából kibocsájtani, mert nincs gúnyája, hogy a nép nyelvén szóljak ; még most sincs, a vásár után, mert a szegénység nem engedte, hogy a szülők vehessenek. Hát akiknek nincsenek szü lői ; kik fel, vagy egész árvák, vagyontalanok, kiket sze gényebb emberek havi pár forintért tartanak el, — de nem ruháznak — a város megbízásából, csakhogy épen ében ne haljanak.'Arra, hogy iskolába is járnának, senki nem gondol. Ily szegény gyermekek nevében fordulunk a nagyérdemű szülőkhöz, fiatal emberekhez, kik avult ^riséltes ruháikat vagy potom áron, épen, hogy nem semmiért adják el a handlernek, vagy vesztegetik sok szor élhetetlen munka kerülő dologtalan csavargóknak. Ha beletekintünk a születési anyakönyvbe s egy kissé 8zámitgatunk, arra a meggyőződésre jutunk, hogy a tankötelesek száma nem annyi, amennyi az iskolába jár, hanem egyharmad, vagy legalább egy negyed ré szével több. Kérdi valaki: hát az a sok gyermek hol van ? Otthon; mert oly szegény szülői vannak, hogy télen át majd semmit, vagy épen csak annyit keresnek, hogy száraz kenyérre sem elég, ruhára meg épen nem jut. S az ily szegényeknek még sem oly nagy a vágyuk; az ilyenek mindig csak azon sóhajtoznak: „csak isko lába tudnálak küldeni, szegény gyermekem.“------- rá tjától, Schönau kapitánytól, ki más helyőrséghez té tetett át s holnap elutazik. Maga sem tudta, miért fáj úgy a szive? Lelké ben pár nap óta oly valami kimondhatatlan nyomást érzett, a miről nem tudott számot adni. A mint lakásába ért — ahJ. szomorú meglepetés által minden világosan állott előtte. Geléptekor értékes és ismeretes karperecz csillogott eléje neje kezei közül, ki a szép ékszer (szemlélésébe egészen belemerült s férje érkeztekor azt takarni igyekezett. De késő volt. — Ily hirtelen csak a villám talál. Az orvos megdöb bent, — a mitől önkénytelenül félt, valónak bizonyult, ő mindent látott. — Emma! — igy szólitá meg nejét, valódi érzé sét elnyomva — minő pompás ékszered van ? — Karperecz édes férjem. — Ej! és honnét? — Havi pénzemből, melyet nekem háztartásunkra adsz, takargattam meg az árát s te nem fogsz érte ha ragudni, hogy azon ékszert vettem. — Haijd nézzem?--------------------- A szegény, megcsalt férj nem tévedett, ugyana zon kafperecz volt ez, a melyet a kapitány kedvesé nek ajándékozott. Egy árva szót sem szólt erről nejének, nehogy el árulja magát. „Jó éjt“ kívánt és saját háló szobájába vonult. Harag és fájdalom dühöngtek keblében. 0, ki ne- nemes érzülettel Emmát, mint szegény elhagyatott ár vát vette nőül, gyalázatosán rászedetett. — Oh! hálát lan! kígyói Istenről elfeledkezett! Nem tudott aludni; folyton, arról gondolkodott, mikép boszulba8sa meg nejének gyalázatos hűtlenségét. Es csakugyan; ezek akkor a nagy nyomorúságuk hoz képest boldogok lennének, ba gyermekeik iskolába járhatnának. Ily szegények, ily becsületes szegények nevében esedezünk a jószivü, nemeslelkü adakozókhoz, hogy bár mily rongyot, mit már csak szemétre vetnének is, a majd megalakulandó egyletbe juttatni szíveskedjenek, hogy azokat kijavítva, átigazítva, csak a valódi szegé nyekre adhassuk. Hogy tervünk sikerülhessen, a szegény tanköteles gyermekek segélyezésére egy sajátszerü, talán némelyek előtt nevetséges egyletet fogunk alakítani, mely egy letnek tagjait nem kötelezi vagy terheli semminemű tagdíj lefizetése. Oly egylet lesz ez, melynek tagjává válik minden nemesszivü adakozó egy darab avult ruhával, vagy czi- pővel. All rendelkezésünkre majd egy kamara, hova a fölösleges holmikat összerakjuk, azután kiválogatjuk. A használatra való átigazitásáról gondoskodunk; vagy oly jólelkütől, ki ruhadarabot nem adhat s egyletünknek mégis tagja akar lenni, e czélra pénzadományt is elfo gadunk, bármily csekély legyen is az, miről időnkint nyilvánosan számolunk. Szóval arról is fogunk gondos kodni, hogy nagyobb ruhadarabot a kis gyermekek szá mára megkisebbitessünk. Elfogadunk mindent, ha még oly rongyos is, hogy használni nem lehet; az ily használhatón rongyokat azután mi pénzzé tesszük, s e pénzből az átigazitási költségeket fedezzük. A valódi emberszeretet nem törődik sokat a for mával ; mi képesek vagyunk koldulni is a nagyérdemű közönségtől, hogy a „rongyos egyletet“ megalakíthassuk s a szegény iskolás gyermekeken segíthessünk. Adja a Mindenható, hogy szavunk nemes szivekre találjon, s a „rongyos egylet“ jótékonyságát a szegény gyermekek minél előbb élvezhessék. Szegzárd, 1883. november 22. Kálmán Károly, tanító. Közgyűlés. A tolnamegyei községi kör- és segédjegyzók egy lete folyó évi november 20-án a megyeház nagyter mében Szegzárdon közgyűlést tartott, mely alkalommal Szalay József egyleti elnök délelőtt 10 órakor a gyűlést megnyitván, örömmel üdvözli a csekély szám ban megjelent egyleti tagokat s azon körülmény indo kát, hogy az egyleti tagok ily csekély számban jelen-; tek meg, inkább azon esélyben, hogy a közgyűlés ha tárideje az egylet hivatalos értesítőjévé választott lap ban tévesen közöltetett, mind a tagok közönyösségében véli feltalálni; ő külön meghívókban iparkodott a hibát lehetőleg jóvá tenni. Előadja továbbá, hogy7a folyó évi. szeptember 17-én Budapesten tartott országos központi gyűlésen az egylet képviseletével megbizatván, czólsze-f rübbnek tartja, hogy annak lefolyásáról felvett jegyző-J könyv felolvastassék, mert igy a közgyűlés alaposabban? értesül a történt dolgokról, mintha a közgyűlés ered ményéről élő szóval adnak értesítést. Felkéri a tagokat, hogy a közgyűlés tárgyaihoz kellő higgadtsággal és rö vidséggel hozzászólni szíveskedjenek. Indítványozza to vábbá, hogy a közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesíté sével két egyleti tag megbizassék. A közgyűlés erre a jegyzőkönyv hitelesítésének eszközlésével: Decleva Béla és Laky Gusztáv urakat bízta meg, Áttérve a napirendre, felolvastatott és kitelesitetett a folyó évi szeptember 12-én tartott közgyűlés jegyző könyve. Hasonlag felolvastatott az országos központi gyű lés jegyzőkönyve egész terjedelmében, melynek meg történte után Szalay József elnök élő szóval is re ferált azon tárgyakról, melyekre vonatkozólag megbízása folytán az országos gyűlésen felszólalni helyesnek ta lálta. A közgyűlés elnöke által tett jelentés tudomásul vétetett. Alig hogy szürkült, felöltözött és Schönau kapi tányhoz sietett azon kéréssel, hogy halassza el két órá val elutazását és szerencséltesse őt ma délben többi ba rátaival, mert ő családi ünnepélyt óhajt ma tartani, melyről neki egyáltalában nem szabad hiányzani. Hasonlóképen hívta meg többi barátait is. Nejét pedig rábírta, hogy az ebédnél, melyet egyik elutazó barátja kedvéért ad, megjelenjék. * * * Délben esakugyan összejöttek az orvosnál a „szöl- lőfürt“ törzs-vendégei. — Elképzelhetjük Schőnau kapi tány és a háziasszony helyzetét, kik ily váratlanul és veszélyesen találkoztak. — Schőnau megijedt. — Az 6 imádotja neje volt egyik igaz barátjának. Mily kígyó, természet! Nem csodálkozhatunk, hogy most ép oly ha mar érzett Emma iránt gyűlöletet, mint előbb a leg forróbb szerelmet. Schőnau sejté, hogy mi fog követ kezni ; — hisz a rögtöni meghívás már amúgy is na gyon feltűnő volt előtte, mert az előtt soha sem volt Grille házában. Az ebéd véget ért. — Most — kezdő az orvos — mondd csak Schö nau, mint búcsúztál el kedvesedtől? Tettszett neki az adott emlék ? — Reményiem legalább — felelt a megszólított valódi katonai elszántsággal. — És — kérdé nevetve a tanár — még sem ismered ? — Bar ne ismerném! szólt a katona. — De uraim I — szólt Grille — az a különös^ hogy az ón feleségem Schőnau szeretőjével oly sokban hasonló és ép úgy, mint annak Emma a neve. Felolvástatott ezután a megyei jegyzők névjegy zéke, melyből kitűnt, hogy az egyletbo felvételre csak 58 rendes tag jelentkezett, moly sajnos körülmény foly tán elnök azon indítványt terjeszti elő, hogy a még nem jelentkező jegyzők is a beiratkozásra felszóli- tassanak. Hosszabb vitát keltett az alapszabályok 6. és 7-ik szakaszának értelmezése, hogy vájjon tagja-e az egylet nek minden megyei jegyző, vagy pedig csak a jelent kezők? A közgyűlés Pápá Gyula, Laky Gusztáv, Jagicza Károly, DeclevaBéla, Schöner Iván és Jagicza Vincze felszáll olásai után kimondja, hogy minden megyei jegyző tagja az egyletnek. Ezután elnök bemutatván az egylet törzskönyv mintázatát, az változatlanul elfogadtatott. A tárgysorozat 4-ik pontja értelmében felolvasta tott az egyleti pénztárnok jelentése, melyből kitűnik, hogy az egylet 128 frt 50 kr készpénzzel rendelkezik. Változatlanul elfogadtatott ezután az 1884-évi költ ségvetés megállapítása és a tiszteletbeli tagok részére kiállítandó diszlevelek beszerzése iránti javaslat. Szinte elfogadtatott a választmány azon javaslata, hogy pályamunka tárgyául: az 1871. évi XVIII. és az 1876. évi V. törvényczikkeknek a mai kor kívánalmai nak megfelelőleg miként való módosítása jeleltessék ki. Pályadijai az egylet2 drb aranyat, Jagicza Ká roly és Pápé Gyula tagok szinte egyenkint 1 drb. aranyat ajánlván fel, mely hasonlókép felajánlott 3 da rab arannyal szaporodván; összesen 7 drb arany álla píttatott meg s határidőül 1884. márczius 1-je tűzetett ki s bíráló bizottságnak pedig a választmány kére tett fel. Továbbá a választmány javaslatára elnök egy jó ízű adomájának hatása alatt a közgyűlés elhatározta, hogy a jegyzőknek a közmunkaváltság alóli felmentése, valamint az egyleti levelezések portomentességének ki mondása végett kérvényezni fog. Elfogadta ezután a közgyűlés Jagicza Vincze egyleti tag beható indokolása után azon indítványt, hogy a marháslevelek téves leletezése tárgyában felír a pénz ügy ministeriumhoz. Szinte határozatba ment, hogy a közjegyzői tör vény tervezett módosítása ellen az egylet illető helyen előterjesztéssel fog élni. Ezután Kovács Gyula egyleti tag felolvasta azon a megyei törvényhatósághoz intézendő folyamodás ter vezetét, mely a jegyzői fizetések szabályozásának szük ségességét hangsúlyozza. A közgyűlés a kérvényt he lyeslőig elfogadja. Végül elnöknek a járási jegyzői egyletek állásáról tett kimerítő szóbeli jelentése után a gyűlés az elnök éltetésével eloszlott. B. V. Vidéki levelek. Gyönk 1883. november 19. Tisztelt szerkesztő ur! Múltkor Írott levelemben „a gyönki polgári olvasó kör“ azon helyes határozatáról emlékeztem meg, a mely a közművelődés terjesztését komoly és szórakoztató fel olvasások által igyekszik czélba venni. Most örömmel jelenthetem, hogy ez a felbuzdulás nem pillanat nyi láng volt, mert az azóta tartott november 10-iki és 17-iki felolvasásokat nagyszámú közönség hallgatta. No vember 10-ike egészen Luther emlékének volt szentelve, a mennyiben a nagy reformátor nyilvános és családi életéről szóló értekezésen kívül, — melyet Kiss B. gymn. tanár tartott — más felolvasás nem volt. November 17-én Weinberger Béla ur a méhészet ről tartott tréfás előadásában egyesítette a komoly tu dományt az életből merített mulattató humorral, mely mig egyfelől a méhészet barátait helyes tanítással igye kezett szélszerü méhészkedésre oktatni, másfelől eredeti ötleteivel találó s néha csípős megjegyzéseivel élénk mosolyra indította az egybegyült közönséget. A nő elhalványult, el volt veszve. Mindannyian reá tekintettek s több ehhez hasonló esetet ismervén kevés gondolkodás után mindjárt belátták a kínos jele netet, mely előttük ki fog fejlődni. Ezért nem is hangzott válasz az orvos szavaira. 0 azonban folytató: — Igen, és a mi még különösebb s reám nézve végzetteljesebb az, hogy nőm épp olyan karpereczet vett, mint a milyent Schönau nekünk tegnap előtt a „szőíőfürt-“ben mutatott. Emma! hozd el csak azt az ékszert. Minden izében reszketve hozta el a nő a kívánt ékszert s adta át férjének. Az orvos megmutatá azt a jelenlevőknek s kérdé őket, hogy nem-e egészen hasonló azzal, mit Schönau mutatott ? S midőn igenlőleg válaszoltak, azt kérdé a kapitánytól: — Nos, barátom I talán éppen ez volt a tied? A megszólított igenlőleg intett. Erre útnyujtá Grille a kapitánynak a karpereczet — Barátom! vedd vissza értékes ajándékodat, mert te ezt egy szerető jó leánynak kívántad adni és téve désből egy hűtlen, kigyótermészetü asszonynak adtad. Ez utolsó szavakat Emma már nem hallotta, ájnl- ta.ni feküdt a kereveten. * A mi ezután történt, azt az olvasó könnyen el gondolhatja, Az orvos elvált hűtlen nejétől, ki elhagyva férje házát s megbánva hűtlenségét az irgalmas nővérek szer zet rendjébe lépett. (Németből.) Ugyan e napon értekezett dr. Grosch Pál ur a különböző szembetegségekről és azon eszközökről, a me lyek által elejét vehetni a különböző szembajoknak. Nem lehet eléggé örvendeni az ilyen tárgyú felolvasásnak, mert a különféle betegségek elkerülhetlen eszközeinek megismertetése jótékony hatással és befolyással van a közegészségügyre I igy nem csoda, ha lelkesedéssel fo gadta a hallgatóság felolvasó ur azon Ígéretét, hogy a betegségek nemeiről, azok elkerülésének módjáról még több ízben fog értekezni. Ugyanekkor jelentette ki köz- kedveltségü patikárusunk, hogy azokat a gyógyszereket, a melyek a baj elkerülésére szükségesek, illő árban kész szívvel szolgáltatja a szenvedő emberiségnek. Nem kevésbé fontos dr. Grosch Pál ur azon in dítványa, hogy a közművelődés terjesztésére szereztes sék egy „dalárda“. Vajha létre jönne! Vajha a buzgó- sng felkarolná e nemos indítványt s Gyönk lakossága ezáltal is megmutatná, hogy a jóért, nemesért tud lel kesülni, akar áldozni. Említés nélkül nem hagyhatom ugyancsak dr. Grosch Pál ur által kibocsájtott fölhívást, mely elérke zettnek látja az időt, hogy építtessék Gyönkön részvé nyekre egy „fürdőház“. E czélból értekezlet fog tar tatni a legközelebbi napokban s ha a mostani érdeklő dés nem csökken, a mostani lelkesedés nem lohad, meg érjük, hogy rövid idő alatt leszen fürdőnk. A kasinóban november 9-én volt az első közva csora, alig 16-an gyülekeztünk össze. Kitörő kedv nem volt, de kedélyes beszélgetés között kellemesen telt az idő. Kár, hogy a munkában kifáradt, szórakozást ritkán élvező urak nem keresnek pihenést, szórakozást az ily kedélyes vacsorákban, a melyek a mellett, hogy jók, még olcsók is. Végül, midőn dicsérettel emlékezünk meganónö- velde sikeres működéséről, minden személyeskedés nél kül sajnálatunkat kell a fölött kifejezni, hogy a nem cath. vallásu növendékek hittani oktatásáról az intéző fők nem gondoskodtak. Hazafias üdvözlettel: Kiss Bélá, Tolna november 20. A tolnai plébániához tartozó Szedres kis község ben, — melynek lakói legnagyobb részt a körülfekvő uradalmakban, és pusztákon az uraságok szolgálatában kifáradt cselédek, béresek stb. pihenési és nyugvási helye szokott lenni, a hol is egy kis házikót megvéve család jaikkal élnek és végnapjaikat töltik, — egy kath. nép iskola alapításán, fentartásán buzgolkodnak. — Mivel pedig e község lakói szegények a fentebbi czéljuk el érésére jó lelkű adakozók segélyére van szükségük. E segély adásban e lapok már dicsőiték, és hálásan em- liték nagyságos Bezerédi Bezerédy Etelka úrnőt. E nagylelkű áldozat készségéhez újabban csatlakozott méltóságos báró Bézsán Puszta-Apáthi földbirtokos ur ki fontolóra véve, hogy a Szedresre pihenésre menő cselédek gyertpekei^pi hasonlóan ^prasági cselédek lesz nek, hogy ezeknek szivében lelkében a jó cselédnél meg kívántaié szép erkölcsök gyökeret verjenek és beplán- táltassanak; u. m. az ur félelme, mely nem csak a szent írás tanítása szerint a bölcsesség, hanem minden jó erkölcsök kezdete; a h í v s é g, melylyel a becsüle tesség érzete jár, a lelkiismeretesség a mun kálkodásban, a reá bízott vagyon kezelésében, továbbá az elkerülhetetlenül szükséges világi dolgok is meretében, melyek; olvasás, irás, számolás termé szetnek ismerete által szereztethetik meg; igy okosko dik ő méltósága, hogy mindezekkel a cselédek gyer mekei elkészítessenek pályájukra jó keresztény isko lákra van szükségük; hogy tehát az elaggodt cselédek gyermekei ama szép és szükséges tulajdonokat elnyer hessék a báró ur ő méltósága a szedresi iskola felsze relési költségek könnyebb fedezésére 50, azaz: ötvei o. é. forintot ajándékozott; mely nagylelkű adományá ért a szedresi iskolaszék kath. hitközsége legbensőbl háláját nyilvánitja ezen lelkes hazafinak, nemes ember barátnak és az ügy helyes szemlélésében bölcs belátási tanusitó magyar szivü, Jovagias mágnásnak. Kivánatoi volna, hogy a többi körülfekvő javadalmak birtoklói t fentebbi szempontot figyelemre --méltassák, -hogy a: idővel cselédségre menők a szolgálatukban ama széj erkölcsökkel felruházva legyenek, a mit csak az isko láztatás nyújthat; ama czélra adakozásaikkal járuljanak igy lenne Szedres hiv és jó cselédek neveldéje; és i nyújtott áldozatok bizonnyal meghoznák a lcgbővebl kamatokat a hiv szolgák nyerése által e földön és i boldogító öntudat által a keblekben. . . .. y Válasz .... y ur vidéki levelére A „Tolnamegyei Közlöny“ 47. számában az úrhoz néhány szóm van; — hogy bár nagyon iga: miként a nagyméltóságu m. kir. vallásminister ur a bál tai legelő elkülönítésnél a népnevelés szent ügye és apót tolait kegyelmével bőven elárasztotta ; — azért a bátti iskolaszék úgy a plébános ur, valamint a három r. katl tanító, de egyáltalán minden javadalmas a nagymél minister ur kegyelméért csakis hálával lehet és köszc nettel tartozhatnak tekintetes Gőzsy Ferencz art dalmi ügyész urnák, h>i mind azt lelkes felterjesztésévi azon magas helyen kieszközölte; hozzá járult még a uradalmi tekintetes főtiszt ur is, kinek tulajdoníthat! hogy az erdőcsere és kegyadomány a telki illetmény nyel együtt egy tagban hasittatott ki. Ezekre nézve . . . . y ur nagyon jól van érti sülve I jól is tette, hogy azt nyilvánosan hirlapilaj — az érdekelteket megelőzőleg — közzé tette. A közlemény többi része azonban, — a mi ige csodálni való, — téves, mivel 1879. óta Báttán háro önálló tanító van, — az a | -gédtanitó, kit .... y í I czikkében a kántortanitóni1 élelmeztet, — annak áll
