Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-01-28 / 5. szám
' m köszöntik egymást, társalognak egymással szel lem- és kellemmel, hogy szinte versenyeznek az egymás iránti jó indulatban; mindegyik sietne leereszkedőbb, kedvesebb, nyájasabb lenni a má sik iránt I midőn közeiéiről jótékonyságról szól a bír, első sorban hölgyeink iparkodnának váll vetve egyesült erővel törekedni a kitűzött czél felé! — Megszólításoknál jó ismerősök iránt ne használnák a hideg „ur“ s a még hidegebb „nagysád“ czimeket. A társadalomnak kiváló szabadalma, hogy külön barátságosabb czimeket követeljen tagjaitól. Egy szellemdus, művelt hölgy ajkairól hal lottam, hogy rokonszenvesek i barátságosak egy más iránt csak akkor lehetünk, ha megszólitá- llegszi- sainkban is azok vagyunk és mindenkit vélyesebben üdvözlünk körünkben, ha kereszt nevén szólítjuk őt. Legyen első a nő, ki isme rős férfi barátját keresztnevén szólítsa s vi szont követelje meg attól, hogy őt hasonlókép szólítsa ő is. így, csakis igy képzelhetünk társadalmi éle tet — megszólításainkban a kifejezést és hang hordozást kiváló figyelemmel kisérjük, nehogy ezekből (mint olykor a szónál is több értelmet képviselőkből) félreértések eredjenek. Az életből, a kisvárosi életből merítettem e vonásokat, midőn társadalmi életünket (ha ugyan van) figyelemmel kisértem s azt hiszem közös óhajtásnak adok kifejezést, amikor azt mondom: vajha volna ez igénytelen soroknak annyi hatása, hogy tanulságot vonnának le belőle azok, kiket illetnek! Legyenek hölgyeink azon, hogy őszinte óhajtásunk teljesüljön s ne legyen hiú megvaló- sulhatlan ábránd, melynek hátterében még min- e sötét kép lebeg! fi. Lajos. I dég Az „irói-kör“-re vonatkozó indít ványhoz. Meglepetéssel, bizonyos örömmel és élvezettel ol vastam a „T. K.“ folyó évi 4. számában hozott vezér- czikbet — a szegzárd-vidéki irói-kör létesítése tárgyában. Az eszme megtestesülése oly jó, oly kívánatos volna s megyénk különböző viszonyaira nézve oly szük séges, hogy azt behatóbban okadatolni — mint a mi kép maga az indítvány okadatolja — majdnem fölös leges. Korunk a társnlás, az egyesülés korszaka; s hogy ez egyesülés, ha a kitűzött czélt szigorúan szemelőtt tartja s attól egy tappodtat sem tér el: csak üdvös, ál dásos és hasznos a társadalomra és ezáltal az emberi ségre is — s viszont: mihelyt elveit feladja, czélját szemelől téveszti s csak egyesek ambitióinak szolgál — csak üdvtelen, kárhozatos eredményt mutathat fel: azt fejtegetni nem is szükséges. így a születendő „irói-kör“ is. Ha létesülése azon szép' és magasztos czél kitűzésével ölt testet ma gára, hogy a különben szétforgácsolt erőket összponto sítva kizárólag csakis Tolnamegye ipara, gazdászata, ke reskedelme és culturája — szóval: a megye érdekeinek minden tekintetben előmozdítására szenteli a tömörített szép erőt, akkor annak szükségességéhez szó sem fér het s e társulást csak őrömmel fogadja e megye min den hű fia és derék polgára. Ha a korunk korszelleme által annyira lábra ka pott erkölcstelenség, vallástalanság, szédelgés — szóval a corruptió és proletárizmu6 ellen is szót emelni, kí sérleteiket meghiúsítani vagy legalább is gyengíteni minden alkalmat felhasznál: csak hazafias, üdvös cse lekményt gyakorol. Üdvözöljük tehát az életre való eszmét a fönt elmon dottak szempontjából, — csak szalmatűz, mulékony láng ne legyen ez, mert e megye társadalmi életében nagy — de nagy szükség a kimondott ige megtestesülése. Munka lesz quantum satis, csak egyszer meglegyen törve a jég. Megyénk gazdasági viszonyainak javát előmozdí tani megyei gazdasági egyletünk volna hivatva. S mit tapasztalunk? oly kevés az érdeklődés o fontos czélt I maga elé tűzött hasznos egylet iránt, hogy valóban meg ijed az ember az óriási közöny láttára. — Más megyék gazd. egylete oly népes, iránta az érdeklődés oly nagy, I munkássága oly szembetűnő és hatása oly üdvös, misze rint ezekkel szembeállítva a mi gazd. egyletünket, ön kénytelenül is ezen kiáltásra kell, hogy fakadjunk: „Ádám! hol vagy?“ . Midjárt ezen a téren nemes intentióra lelhet az irói-kör. A hideg közönyt eloszlatni, gazd. viszonyainkra a figyelmet felkölleni s iránta érdekeltséget gerjeszteni legnemesb feladatainak egyikét képezheti. Iparunk, kereskedelmünk — hogy igazi néven ne vezzük a gyermeket — egészen pang. Pedig hát van Danánk, vannak csatornáink s maholnap már megyén ket egészen körülágazó vasúthálózatunk. Ennek a baj nak is kutatni okait s megnevezni a mentő körülmé nyeket: egyik legszebb feladata lehet a születendő i r ó i- körnek. Megyénk tanügyi állapota is számtalan kivinni va lót hagy maga után. így pl., hogy legalább egy me gyei átalános bajt említsünk fel: Szegzárdon elkezdve nincs az egész megyében község, melynek iskoláiból a gyermekek nagyobb része a tavaszi hónapokban házi munkákra ki ne fogatnának. Ennek okait is kikutatni s e rósz szokást a kikutatott okok alapján meggátolni: igen szép alkalma leend az irói-kőrnek. A magyarosodás ügye, a megyei szegények háza, a nyári gyermektelepek stb. stb. is oly szent ügyek, miket hő pártolásra méltatni irodalmilag szent köte lesség. Igen szép feladata leend az irói-körnek a cor ruptió elnyomása, a szédelgések leálczázása is. Az ezek ellen fellépőt minden terrorizálástól megóvni, karöltve megvédni is egyik szép intentiója legyen e társulatnak. Ha a dicséretet érdemlő indítvány igen t. írója ily értelemben óhajtja a tömörülést, úgy hozsannával fogadjuk az életrevaló szép eszmét s szivünkből kívánjuk, hogy az ige csakhamar testté váljék s létesüljön mielőbb a szegzárd-vidéki irói-kör! P-y. Tolnamegye rövid története,^ kólái és népies olvasmányban. (Folytatás.) Hl. Az avarok. A római császárok négyszáz évi uralkodásának Pannóniában a hunok azzal vetének véget, hogy innen a római katonákat s ezek szövetsé geseit a vandalokat kiűzték. A hunokat pedig nagy ki rályuk Attila halála után a góthok űzték el. A góthok- nak, majd a longobardoknak az apennini félszigetbe költözésével Kr. ut. 570-től 810-ig tehát harmadfél száz évig, az avarok foglalák el a mai Magyarországot, kik itten nagyszerű földvárakban, rólok úgynevezett avar- győrökben örökítek meg emléköket. A szövetséges avar fejedelmek, u. m. Csákányok, különösen vidé künkön központositák erejöket. A Balaton, Sió és Ka pos mellékén tiz, — a Duna jobbpartján, Érdtől Bátáig, nyolcz magas sánczok, földvárak: védrenszerök meg annyi tanúi. Legnagyobb avargyőr a somogyvári Kapuvár, melyen sz. László király egy benczezárdát alapított és a reg öli, a Kapos és Koppán összefolyá sánál. A Duna jobbparti avargyőrök közt jelesbek: a baracsi és a kömlődi, melyeket minthogy 1705-ben a kuruezok a Dunán átkelésre használtak, kurucz v. Bottyánsáncznak is neveznek. Duna-Földvár ma- gaspartu hármas érődé, az avarok előtt már a rómaiak és galloknak is őstanyája volt. Az avarok uralmának, három hadjáratban Nagy Károly frank császár, hadaik legyőzésével s erődeik be vételével, 810. táján vetett véget. Ettől fogva, a ma gyarok honfoglalásáig PaDnonia, a frank császárok fő- urasága s egyes tót vajdák és avar csákányok alatt állott. IV. Temetkezések. A fűidben talált, innen az ásó, kapa, eke által napfényre került durva munkájú kisebb-nagyobb cserépedények, az e vidéken lakott né pek műveltségi kezdetleges állapotával, részben temetke zési szokásainak tanúi. A gallok, rómaiak, avarok meg égették halottaikat s hamvaikat fazekakba, hamuvedrekbe rejtve temeték el. Az avarok, kis csuprokban, halottaik emlékének némi eledellel áldoztak. A rómaiak hamu vedrei alakra, anyagra különbek a barbárokéinál. Talál tatnak római tégla- és kőkoporsók is. Fehérmegye al földén, jelesen Százhatom, Cikola, Pátka, Szent- iván, Lók stb. határában, az avar s egyéb itt tanyá zott uraknak égetett hulláinak sirhalmai léteznek. A ke resztyén magyarok és pedig az urak, a templom elő csarnokában — cinterem —| e latin szóból: cemeterium, — a köznép a templom udvarán, — innen német neve Kirchhof — temetkeztek. V. A magyarok honfoglalása. Árpád a Sár mellékén telepítő Alap, Vajta és Ete hadnagyok kunjait. Ete unokája Tolna adott nevet a hasonló vár nak és vármegyének. Hogy Árpád unokáinak kedves volt e vidék, mutatják a rólok fönmaradt Te vei, Tor más, Jutos, Atal a, Vejke, Szegzárd helynevek. Géza fejedelem fivére Szár László, valamint egyik fia — utóbb I, Béla néven király, barnakopasz lévén, rólok nevezteték el a hely Szegzárdnak, valamint B e 1 a c falu is — a ráczos c helyraggal, Béla király ról veszi nevét. — A magyar hét nemzetségből a vi déken a Kér, Keszi, Megyer, Nyék nemességbe liek és a Székelyek némi hada telepedett. Székes- Fehérvártól Duna-Földvárig terjedt a magyar fajta bol gár-besenyő és kunhadak Hontor v. Hantos széke; melynek lakói Székes-Fehérvár őrizetére kötelezett ka tonák valának, úgy miként a solt-vidéki bolgárok, Pest város őrségét képezék. A hantos-székiekből is számosán betelepedőnek Tolnába s itt a korábban itt lakott tótok kal, avarokkal s Árpád népével egybevegyültek. VI. Egyházi és vármegyei fölosztás. I. István király a pécsi püspöki tartomány határait észa kon: Duna-Földvár — akkor: Zemony, ■— Tápé s 0 zo r á i g, délen: a Száváig, keleten: a Dunáig, nyu gaton : aLápa és Almás patakig terjesztő. A püs pökség, a Dráván innen három főesperességet foglalt magában: Baranyát, Tolnát és Eegö 11.Ez utóbbi egy volt a XIU. század első felében még létezett Szakcs (Sakach) vármegyével, a Sió-, Kapos és Balaton közén. A római pápa által 1838-ban elrendelt tizedlajstromban elöszámláltatnak mind a Dráván inneni három, — mind a Drávántuli öt vármegye, illetőleg főesperesség, plébá niái és falu községei. Elsőben Eóbert Károly király küldé rendeletéit Tolnamegye közönségéhez, fő- s alispánjá hoz és négy szolgabirájához. Tehát, a XIV. század első felében Tolnamegye négy szolgabirói járásra volt osztva. VH. Apátságok, szerz ete k. Árpád királyaink s a velők egykorú némely főpapok és urak, a régi har- czias gall földvárok, római várdák s avargyőrök helyett békés monostorokat állitának, I. Béla: Szegzárdon, hol ott temetkezék; I. László: Bétán; H. Béla: Duna- Földváron (sz. Ilona tiszteletére, megkülönböztetve a testet talált, ott elégette vagy elásta, vagy legalább földdel behintette. A görögöknél és rómaiaknál megvolt a halottak nak úgy elégetése, mint eltemetése és ha némely kor szakokban kizárólag az egyik vagy másik mód látszik használtatni, mégis valószínű, hogy gyakrabban mind kettő megfért egymás mellett. Erdőtlen vidéken az el égetés kivihetetlen volt. A görögök halottaikat fa-, gyak ran anyag-koporsóban temették el, melyek közül néme lyek egészen máig fennmaradtak. Elégetésnél gondosan összegyűjtötték a hamvat és csontokat és anyag-, kő-, vagy érczedényekbe tették. A temetés körüli szokások egyszerűek és a sok szertartástól mentek voltak; a ha lott emlékét áldozat, ajándék és tor által ülték meg sírjánál. Csak a legelvetemültebb gonosztevőt hagyták temetetlenül; ez a halál Ítélet súlyosbítása volt. Az ön gyilkosnak jobb kezét levágták. A meggyilkoltnak gyász menete előtt lándzsát vittek s azt sírjára tűzték. Mint az eltemetés módja, szintoly különböző volt az ókor népeinél a síremlék, melynek az elköltözött em lékét volt rendeltetése megőrizni. Az egyptusiak hal latlan erőfeszítést fejtettek ki arra nézve, hogy halot- taiknak szilárd és elronthatatlan lakot emeljenek; mert az élő házát csak szállásnak tekintették,— mondja egy régi iró — miután csak rövid ideig lakott abban, a halottét pedig örök lakásnak. Különösen a királyok sír emlékeit oly tömör szilárdsággal építették, hogy való ban az évezredek csaknem nyomtalanul vonultak el ezen mesterségesen feltornyozott kőhegyek fölött. A pyrami- sok, melyek Memphys királyainak múmiáit rejtik, majd nem sértetlenül emelkednek ki az alapjukat képező si vatag fövenyből. Nem kevésbé csodálatosak a thebai sziklákba vésett királysírok is. Görögországban hajdanában egyszerű földhányá sok jelezték a halott nyughelyét, a melyen életében folytatott munkásságának mintegy jelképe állott, pl. a hajósnak sírján evező, a harczosén kard. Később kőlá bat és oszlopot emeltek, gyakran urnával ékesítették; sűrűbben alkalmazták a kőtáblákat, melyek vagy víz szintesen a földön, vagy pedig egyenest fölfelé állottak. A vagyonosabbak pedig templomszerű épületet állítottak övéik sirjai fölé. Sokon csak egyszerű fölirat volt, de nem jelentéktelen számmal találtattak a festvénnyel és farag- ványokkal díszítettek is. A görög ókornak minden szaká ban szokott volt „isten hozzád“-ot a sírkövekre írni; ez volt mintegy válüdvözlete a hátramaradtnak az elköl- tözöttől. Ami ezen síremlékek műbecsét illeti, az termé szetesen a nagyobb résznél csekély, mert azokat nem művészek, hanem csak mesteremberek készítők. A római sírkövekből, a ó-világnak a római biro dalomhoz tartozott minden részében, több vagy keve sebb jelentőségű maradványok vannak- A rómaiaknál is, de csak az alsórendben, egyszerű kő, koczka, oltár és oszlopok jelölték a sírokat. Minél inkább gyarapo dott az állam hatalma és gazdagsága, annál inkább emelkedett az építmények fényűzése, pompája és terje delme is. Nagy befolyással volt erre a kelettel való mindinkább élénkülő érintkezés is, úgy, hogy a császári kor emlékei majdnem a faráók és ázsiai királyok em lékeivel versenyezhetnek. A síremléket a városok kapui előtt az országutak két oldalán állították fel, mint p. o. a Pompejiből Her- cnlanumba vivő országutat sirok szegélyezték és éppen ezért sirutnak nevezték. „Azon gondolat“, mondja Goethe, „hogy a ván dort emlékezetre méltó elődök során vezessék keresztül, mielőtt a kaput eléri, hol még a mindennapi élet foly, melyet azok elhagytak, nemes, lélekemelő gondolat, mely minket, mint a hajó sulyterhe, boldog egyensúly ban képes’ tartani, ha a változó élet, legyen az viharos vagy pajzán, attól megfosztani fenyeget.“ Hasonlót mondott az öreg Marcus Yarro a maga módja szerint már 18 századdal ezelőtt: „Az emlék azért áll a sir fölött az ut mentében, hogy az elmenőt emlékeztesse halandó voltára.“ „Fáradt vándor“ — igy szólítja meg egy római sírkő a mellette elmenőt — „habár soká vándorolsz is, végül mégis ide kell térned.“ Azonban az ily emlék-felirat gyakrabban azon óhajtást fejezi ki, hogy az utókor is emlékezzék az örök álmát alvóra, hogy igy legalább az emlékezetben éljen tovább s maradjon folytonos összeköttetésben az örökké változó élettel. Ezen óhajtást alig lehetne egy szerűbben 6 meghatóbban kifejezni, mint déli Franczia- országban Aix közelében talált sírkő: „Titus Collins nyugszik itt az ut mellett, hogy az elmenők azt mond ják: Collius, légy boldog!“ Némely siriraton párbeszéd is találtatik, melyet mintegy a vándor és az elhalt folytat egymással. Mint hogy az emlék az országút mellett rendesen védtelenül és szabadon állott, a felirat ennélfogva sokszor kiméletre hívja föl az elmenőt. Kegyeletes és szép dolog e sírköveknél időzni és részben elmosódott vonatkozásaikat megfejteni. A holt, kire a panasz vonatkozik, oly sok évszázad óta porladoz már és ha nevét olvassuk, mégis os/Aozhatunk a hátramaradt fájdalmában. Az évszázadiéi' nem változ tatták meg az emberi szivet; mindig^igyanazon érzel mek hevítik és ami kétezer év eljött' meghatotta és meg rendítette az embert, meghatja ßs megrendíti az em bert még ma is. A régiek óhajtja: tovább élni az utókor emlékében, reményükön felül:'' teljesül. Világuk aláme rült és más nemzetség Mjzp sirjai fölött; de még most is reájuk gondol a vándrar, ki sírjaikon áthalad és igy fohászkodik: „Legyen^eked a föld könnyű!“-------- a biz onytalan mikor | ki által alapított baranyai 'és kaji, szói földvári sz. Péter apátságoktól); II. Géza: Madó csőn, hol a Bikács majd a Paksi urak temetkeztek,-, benczemonostorokat alapitának. A szegzárdi benemonog. tor helyén jelenleg a megye háza áll. A földvári és ma- docsai néhai kéttornyú monostor emléke a községek pe csétjébe van vésve. A földvári még álló csonka torony — francziásan: donjon, valószínűen Ä Endre köri ből való, midőn a szerencsétlen király panaszkodik, hogy az eláradt erőszakoskodás miatt a ki teheti, várakba me nekül. Ilyen donjon több is van az országban. Az Árpád királyok által alapított ama négy bencze- rendi szerzeten kivül voltak Tolnamegyében, a c i k á- dori ciszterci monostor, melynek ma romjai állanak. Somogyszéken volt a sz. ábrahámi ciszterci apátság. Aparon, az Apor ősnemzetség, melyből EóbértKároly alatt Erdély hires vajdája származott, á go |to ni szer zetet alapított. T e v e 1 e n egy própostságnak, Korúm- s ó n a Völgységben egy apátságnak van nyoma. Mind e szerzetek a középkorban megannyi iskolát helyettesi- tének. A XHI. század közepén Ö z s é b kanonok össze gyűjtő a Mecsek hegyen szerte élődő remetéket és sza bályokat adva nékiek, elnevező őket sz. Pál remetéinek. Ily pálos kolostor volt Tolnán is. A tolnamegyei benczeapátságok közt, mint hiteles hely, kitűnt: a szegzárdi, mely a király rende letére, vagy a felek megkeresésére tanukat hallgatott ki, az általa eszközlött határjárásról, a felek kiegyeztetéséről, végrendeletről stb. a konvent-tagok által aláirt okleve leket állított ki s ezekről, ha kivántatott, a királynak, vagy a nádornak jelentést tett; a családok okmányéit megőrizte s ezek eredetéről, ha kívánták hiteles máso latot adott. A szegzárdi apát és konvent a Duna két felén több falunak volt földesura s a király hadához száz lovast állított. E vidéken, a szegzárdihoz hasonló hiteles helyek valának: a pécsváradi és somogy vári benczeapátságok, valamint a kalocsai és pécsi káptalanok. A földvári sz. Ilona apátság urodalmá- hoz tartoztak: Földvár, Karácsonyszállás, Előszállás, Bakaszállás, Kór, Kömlőd, Kunfalu. A bátai apátság fiókja volt: Báth-m on ostor; a cikadorié: Láts szék; | szegzárdié : G a r á b, ma Grábocz. (Folytatása következik.) Vidéki levelek. D.-Földváron, 1883. január 19. Tisztelt szerkesztő ur! Tisztelettel kérem alanti soroknak becses lapjában való szives közzétételére. Tegnap éjjel, mára virradóra nagyon díszes kis szükebbkörü mulatságunk volt a „Kereskedelmi csarnok“ helyiségében. Nagyon diszesnek mondom, mivel höl gyeink mellőzve a szokott, ragyogón pompás báli ruhá kat, mintha csak egy gondolaton lettek volna, a legdí szesebb egyszerűségben jelentek meg. Feszélyezetlenül vígan lejtették végig szebbnél-szebb párok- a talp 'alá valót s a kifogyhatlan jókedv nem egyszer ujrásztatá meg a kedvtelt dallamokat. — Még a pihenés is mun kával telt el. Ott voltak az étteremben őriási asztalok megrakva jobbnál-jobb sültekkel, torták-, czukorsütemé- nyekkel, tálak telve a legszebb gyümölcscsel, mit gaz daasszonyaink avégből küldöttek fel, hogy a mulatók a mellett újabb erőt gyűjtsenek a kitartáshoz. Még Szeg zárd is képviselve volt hegyeinek gyújtó levével, mely akaratlanul is lelkesíti a nyugodtabb lelkületű csöndes mulatókat. De a mulatság legfényesebb jellegét hölgyeink ne- meslelküségében találjuk, kik a kedélyesség és jóságban a szépet s nemest keresék, fel is talólák, felhasználták az általános vig hangulatot s mint figyelmeztető őran gyalok jöttek tányérjaikkal a vigadók közé, hogy min denkire kivessék a mutatás adóját, s mindenki pontosan eleget tett kötelességének anélkül, hogy executorokat kellett volna igénybe venniök. A kis társaság 43 forint 10 krt juttatott a kedves adószedők tányéraira, mit ők híven a mai nap folyamában a győri árvizkárosultak javára — rendeltetésök helyére küldöttek. Ha mulatunk ne feledkezzünk meg a szenvedőkről sem! fi. Lajos. Különfélék. — A szegzárdi polgári olvasókör múlt szomba ton megtartott tánczvigalma egyike volt a farsangi évad legsikerültebb mulatságainak. Örömmel láthatta min denki, hogy a székváros iparos osztálya, mely túlnyomó többségben volt képviselve, mily tekintélyes számra emelkedett. A fesztelen jókedv, mely az egész társasá got, mindjárt kezdetben uralta, mindvégig nem enge dett birodalmából. A tiszta jövedelem a könyvtár gyara pítására volt szánva. A bevétel tett: 215 frt 50 krt; ebből levonva 180 frt 5 kr kiadást; marad a könyvtár részére 35 frt 45 kr. Felülfizettek: Palugyay Gusztáv 1 frt. Boda Vilmos 2 frt, dr, -Ses* TsfesE 1 fit,* Szabi) Géza 1 frt, László Lajos 1 frt, Grószbauer Péter 1 frt, Mehrvertb. Lajos 1 frt, Babos János 1 frt, Hájá Nándor, 1. írt, N. N. 1 frt, Konc8Ícs Pál 50 kr. — Munka után. A megelégedettség érzete, mely Szegzárd vasúti összeköttetés iránti hő óhajának betel jesülésével általános, igen kedélyes mulatságoknak szülő anyja. így kedden a vasúti végrehajtó bizottság tagjai gyűltek össze a nagy vendéglő kistermében meg-> tartott közebédre s mulattak kedélyesen. Múlt vasárnap egy tekintélyes szám az újvárosnak j tartott, hogy Mikó György uj plébános űr-egészségére egyet egyék és igyék. A mulatságok koronáját azonban kétségtelenül a B o c s o r Antal helybeli prépost ur által adott nagyobbszabásu estély képezte, melyen nemcsak a szegzárdi értelmiség nagy része, hanem vidéki notabilitások közöl Toszt Gyula miniszteri oszt. tanácsos és Pfeifer Kálmán mipisterí /
