Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-08-26 / 35. szám
Igaz, hogy ezek még akkor szokásaikban stb. nyer sebbek voltak, mint Konstantinápoly lakói, de a józan elme észrevehette, hogy Konstantinápolyból a leáldozó dicsőségnek utolsó sugarai fénylőnek, míg Kómából a jövendőnek hajnala dereng. És bár a magyar nemzet mindjárt kezdetben a . nyugati műveltség szelleméhez szegődött, azért mégis szivárgott közénk a byzanti műveltségből is valami; és az általános nyugati színezet mellett egy byzanti vo nás is érezhető. Ez legerősebb volt I. szent királyunk korában, később azonban veszteni kezdé erejét, mig a vegyes házbeli királyainkkal Magyarország művelődése egészen a nyugoti népek szerint alakult. A már régebbi byzanti befolyásnak csak íolytatása volt az továbbá, hogy a magyarok közöl is némelyek a kereszténységnek byzanti alakját vették föl, mint: Ver- bulchu és Gyula stb. Kétségkívül ennek következménye, hogy a legrégibb keresztnevek, melyeket őseink a szittya megnevezések helyébe felvettek, mind olyanok, melyek hez már nemzetiségi szempontból is a byzanti egyház különös előszeretettel viseltetett. Ilyenek az: István, András, György, Mihály, Miklós, Vazul stb..— De a nyugatiakhoz hajló szent István fiát Imrének (Emerich) kereszteltette. Szent István a nyugati királyok példájára mindent latinul irt, mindamellett a byzanti műveltség közege: a görög nyelv sem volt egészen ismeretlen előtte. Hazai történetíróink állítják, hogy szent István tu dott görögül. Bizonyítja ezt azon oklevél, melylyel a boldogságos Szűzről nevezett veszprémi görög apáczákat megalapította. — így tehát ugyan ő, ki egyik kezével Pannonhalmán a szent Benedekről nevezett latin szer zeteseket telepíti le, másikkal a byzanti egyház szülöt teit a nagy szent Vazul szabályait követő görög apáczá kat honosítja meg. (Hihetőleg édes anyja Sarolta iránti kegyeletből, ki a kereszténység byzanti alakjával ismerke dett meg.) Továbbá éppen a félig latin, félig byzanti állapo toknak szolgálnak bizonyságul mai napig is fenmaradt koronázási diszjeleink. Az arany gömb, melyre kereszt van illesztve, egyenesen byzanti származék, mint amit a byzanti császárok vettek először használatba, a mél tóságukat mutató jelvények között. A koronázási palást némi nyomait tünteti fel a byzanti ízlésnek, a mennyi ben a palást közepén lévő üdvözitő nymbus kereszt alak ban van megosztva, de a rajta levő apostolok és prófé ták képei és föliratok mind a latin felfogásnak bizo nyítékai. A korona két különböző részből áll s azt az azon levő görög s latin aláirásu képekből lehet meg tudni; továbbá, hogy a latin koronának aranyszine fel tűnően eltér a görögtől. A képeken látható művészet s a nemes kövek minősége szintén feltűnően különböző; a latin korona képein kevésbé látszik a művészi tapin tat és igy tovább. A magyar államiság s hazánkban a keresztény czi- vilizátió megteremtője: István király szentté avatásának most ültük nyoIcz8zázados évfordulóját. Az egész ország, különösen a magyar főváros, ritka fénynyel ülte meg e napot. A nemzet szivében a kegyelet, a hála legszebb nyilvánuláBaiban adott kifeje zést azon benső örömének, hogy az első magyar szent király dicső múltú emlékét örökíthette meg szivében; és méltán, mert az őseink által alapított tulajdonképeni magyar haza több századokra tényezője lön az európai egyensúly fentartásának. Meggátolta a german elem kelet felé terjeszkedését, feltartóztatta a szláv elem beolvasztását s a nyugoti kereszténység elfogadása által a területén lakó népek közt közvetítő lón a polgáriso- dás terjesztésében; megőrzé a népek szabadságát, sza badsági öntudatát s gátot vetett a világuralmi absolutis- mus lehetőségének. Bátran elmondhatjuk tehát: ha szent István, a nagy állambölcs, nem idomítja át az ország politikai szervezetét a keresztény hit és egyeduralom követelé seihez képest; s nem veti meg alapját azon közigazga tási szervezetnek, mely fővonásaiban 800 éven túl áll fenn: és mindezeket a magyar nemzet természete és szükségletei szerint módosítva nem annyi eszélylyel és mérséklettel lépteti életbe, a mint tette: azóta már rég sírjába szállt volna a magyarság ősi nemzetsége. De tudta szent István, már akkor belátta, hogy a magyaroknak Pannónia földjén saját nemzeti ren deltetése van. így megteremtette Árpád által elfoglalt *uj ha zánkat, de megteremtette vele egyszersmind saját nem zetét ; ősi eleinkét a magyarokat; s az európai czivilisatió oly fokára juttatott, hogy ma versenyzőnk bármely nemzettel. Még egyszer kegyelet és hála szent István kirá lyunk nyolczszázados szentté avatásának évfordulóján! Várkonyi Sándor. Vidéki levél. Várdomb, 1883. augusztus 21-én. Tisztelt szerkesztő ur! Szent-Istrán király ünnepén szerény községünkben egy szép ünnepély ment végbe, melyről — becses en- gedelmével — a következőkben értesítem a „Tolname gyei Közlöny“ n. é. olvasóit. Nálunk immár húsz éven túl fennáll egy katonai egyenruhás egyesület névre lövész-egyesület (Schützen- Verein). Ezen egylet uj zászlójának ünnepélyes egyházi felavatását Szent-István napjára, mint az egylet véd- szentjének ünnepére, kérelmezte plébánosunktól, ki is azt a mondott napon a legszívesebb készséggel teljesité. Délelőtt 10 órakor körülbelül 30 egyenruhás lövész és tiszta fehérbe öltözött koszorús-leánykák, mintegy hú szán, zeneszóval vonultak a zászló anya t. Glük-Bittlin- ger Erzsébet tanítónő asszony lakása elé, hogy utóbbit a zászló anyai tiszt teljesítésére felkérve, a templomba vezessék. Emitt a zászlóanya a szentély padjában fog lalt helyet, a koszorús-lányok az oltár előtt félkörbe ál lottak, a lövészek pedig a szentély korlátja előtt helyez kedtek el. Ekkor Pártos Zsigmond plébános ur az evan gélium felolvasása után, rövid fél óráig lélekemelő al kalmi szentbeszédet intézett a nagy számban egybegyült s kisded templomunkat utolsó zugig betöltő közönség hez. Kiindulva a magyar nemzet első, nagy és áldott emlékű királya, Szent-István honalapítói érdemeinek méltatásából, a ki emlékének — úgymond — méltó: hogy hálaáldozatot hozzon szive oltárán a mai napon minden honpolgár, legyen bár vallásra: katholikus, pro testáns vagy zsidó, nyelvre: magyar, német, szláv vagy oláh, állitá : hogy a lövész-egylet tagjai uj zászlójok íelavatási ünnepélyére a mainál alkalmasabb napot nem találhattak volna. Ennek beigazolására tárgyalás alá vévé- az ünnepélyt ülő egylet dicső czélját, mint Szent-István szellemének teljesen megfelelőt és végelemzésében az ó, mint keresztény honalkotó szelleméből kifolyót. E czél pedig a kér. kath. istentisztelet díszének emelése, a többi lakosságnak fedhetetlen polgári becsületességben, a békés egyetértés és barátságos együttélésben való jó példaadáé s végre — ha kell - - a közjó védelme, ön- feláldozás: Isten, király és hazáért. Ezen lelkesen elő-» adott hazafias beszéd után következett a zászló beszen- telése, azután a zászlóanya értékes és ékes feliratú sza lagjává! díszítése s a szegek szokásos beverése. A plé bános az egyház nevében, a zászlóanya az ájtatos női nem, a községi jegyző a helyi elöljáróság, egy koszo rús lányka az iskolai ifjúság, végre az egyleti elnök ma gának az egyletnek nevében vertek be valláserkölcsi szebbnél-szebb mondások hangoztatása mellett egy-egy szeget. Ezután a plébános buzdító szavak közt átadá a zászlót az egylet zászlósának és végezetül az egyleti ta gok iránt táplált lelkipásztori szeretető s ragaszkodása zálogául reájok adta papi áldását. Most következett disz szentmise után, a lövészek és koszorús-leányok ismét ünnepélyesen, zeneszóval üdvlövések közepett visszaki- sérték a zászlóanyát lakására, hol is utóbbi részről az egylet nagylelkű pénzadományban is részesült. A vég befejezést — ősi magyar szokás szerint — a zászló- anyáék szives házánál tartott barátságos áldomás-ebéd képezte. Az egész imént leirt ünnepély, a minőt — a jó várdombi polgártársak — legalább falujokban — még soha sem láttak, a legjobb benyomást tette rájok s szép emléket biztosított magának, főkép az 5—12 éves ko szorús-lánykák romlatlan kebleiben! Egy jelenvolt. T A N Ü G Y. Értesít ős. A szegzárdi polg. fiú- és felső leányiskolában az 1883/4-iki tanévre a felvételek szeptember 1——3-áig esz közöltetnek ; ugyanezen napok délutánjain tartatnak a fölvételi- és javító vizsgák. Ezen határidőn túl lő-éig csak a késedelmet igazoló alapos ok mellett vehetők föl a tanulók. A polgári fiú iskola I. osztályába fölvétetnek az elemi népiskola 4. osztályát végzett növendékek. A felső leányiskola I. osztályába pedig azon növendékek, kik az elemi iskola 6 osztályának végzéséről nyilvános vagy nyilvánosság jogával felruházott tanintézet bizo nyítványát birják. Említett bizonyítványok nélkül csak fölvételi vizsga mellett vétetnek föl a növendékek. Figyelmeztetik a t. ez. közönség, hogy polg. fiú iskolánk az V. és YI. osztály fölállításával teljes pol gári iskola, melynek bármely osztályába fölvétetnek a tanulók, ha kellő előtanulmányaikat és képzettségüket bizonyitványnyal vagy vizsgával igazolják. Azon tanulók, kik egy, esetleg két tantárgyból elégtelen osztályzatot nyertek s felsőbb osztályba kíván nak fölvétetni, javító vizsga alá vettetnek. — A fölvé teli- és javító vizsgák díjmentesek. Első fölvételre a tanulók szülőikkel vagy azok he lyetteseivel jelenjenek meg. A behatási dij 1 frt; tan díj 4 frt, a könyvtári illetmény 50 kr., azonkívül fize tendő iskolai nyomtatványokra 50 kr., hitoktatás fejében a rom. kath. részről 1 frt, a helv. és ág. hitvallásnak részéről 2 frt. Ezen illetmények behatáskor fizetendők. Fél vagy egész tandíj elengedésben részesülhetnek oly szorgalmas és jó magaviscletü tanulók, kik szegény ségüket községi bizonyitványnyal igazolják. Tankönyv- és egyéb tanszerekben a szegény tanu lók segélyt nyerhetnek. Figyelmeztetnek a t. vidéki szülők, hogy gyerme keiknek lakó- és élelmezési helyeik megválasztásában az igazgatóság kellő útmutatással szolgál. A szegzárdi polg. fia- és felső leányiskola igazgatósága. Budapest, 1883. augusztus 21-én. Tisztelt szerkesztő ur 1 Becses lapja a tanügy iránt érdeklődő olvasóközön ségének tájékozására kívánok egyelőre is csak néhány sort kedvelt megyei közlönyünk hasábjain közzétenni. Midőn e sorokat irom, kezdetét vette a Il-ik orsz. tanító test. képv. közgyűlés, mely az e hó 18-án esti 6 órakor megelőzőleg tartott és az előkészítő-bizottság elnöke Békey Imre, főv. kir. tanfelügyelő ur által meg nyitott élőtan ácskozmánynyal fontos tételeinek megfej téséhez fogott. Imént említett elnök ur az előértelfezletet megnyitván, bemutatta az előkészitő-bizottsag jegyző könyveit és a kitűzött tételekről szóló bizottsági javas latokat. Az e gyűlésen letárgyalandó tételek annyira fontosak, hogy jónak vélem azokat e helyen is felemlí teni. 1. Az olvasókönyvek. 2. A tanítási anyag az osz tott és osztatlan népiskolában. 3. A törtónettan itási szemléltető eszközök. 4. Az egészség ügy. 5. A nép iskolai és ifjúsági játékok. 6. Tulterheltetés. 7. Mezei gazdaság és kertészet. 8. A tanítók orsz. árvaháza. 9. Az „Eötvös-alap“. 10 A hanyag iskolázás. 11. Az orsz. tanító test. kép. közgyűlés végleges szervezése. Ezen elősorolt 11 tétel a nmlt, miniszter ur által is jóváha gyattak és tárgyalásra ajánltattak. A másnap (19-én) tartandó alakuló gyűlés korelnökévé)Gáspár János, alsó- fehérmegyei kir. tanfelügyelő jelöltetett ki. Az élőké szitő-bizottság igazoló albizottságának elnöke, Váradj Károly ur jelenti, mikép a beérkezett megbízó levelei közöl 197 kifogás nélkül, 88 némi hiánynyal és IS épen nem igazoltatott. A nem igazolt képviselők meg bízó levelei egy .a közgyűlésből kiküldendő 9 tagú bi zottságnak fognak kiadatni, mely eljárásról a közgyűlés nek végleg beszámol; ha ezután egy egylet esetlég kép viselő nélkül maradna, az a miniszteri szabályzatok ér tőimében a gyűlés folyamát miben sem gátolja. Az elő tanácskozmány után a tan. test. képviselők, mint a mi niszter ur vendégei, a „Nemzeti szálló“ termeiben is merkedési estélyre jöttek össze, mely alkalommal egyé) más körülmények és a jó szegzárdi vörös hatása alat megeredt a toasztok sora felülről kezdve le a legszél sőbb faluba működő néptanító egészsége — és a tan ügy felvirágozásáért. Másnap (19-én) délelőtti 7,11 órakor Békey Iiur ur megnyitja az első nagy gyűlést, szívélyes üdvözlet után felkéri a már az előtanácskozmányban kijelölt kor elnököt az elnöki szék elfoglalására. Gáspár János kor elnök éljenzések között megköszöni a gyűlésnek a benn helyezett bizalmat, maga mellé körjegyzőül választat) Pásthy Gy. urat. A napirendre való áttérés előtt koréi nők ur bemutatja a közokt. miniszter ur kiküldöttjét Gönczy Pál miniszteri tanácsos urat, ki. a gyűlést s an nak minden egyes tagját a magas kormány nevében üd vözli s szivélyes „Isten hozott“-ot mond. Beszédjeinél további fonalán igen szépen és tanulmányosan fejteget a gyűlés teendőjét s ajánlja az összes elemi tanítás súly és központjául a munkára való tanítást és az öntevékeny ségre való szoktatást. Majdan összehasonlítja a feleke zeti, községi és állami népiskolákat. Ezen üdvözlő be széd több helyen helyeslő éljenekkel fogadtatott, mir korelnök ur mint a nmlt. miniszter urnák, mint Göncz Pál, miniszteri tanácsos urnák, a gyűlés nevében leg mélyebb köszönetét fejezi ki. A főváros részéről a fc polgármester hirtelen rosszul léte miatt a gyűlést B< key Imre, mint a főváros közig, bizottságának tag] üdvözli. — Ezek után a tanácskozmány a rendes tisz tikár megválasztásához fogott, ' melynek eredménye ként a szavazatszedő bizottság elnöke jelenti,, mikéi szavazat többséggel megválasztattak elnöknek: Béke Imre, alelnöknek: Tanos Imre, jegyzőknek: Pásth, Tormása; és Czehe urak. Az elnök ur által tartott szél foglaló beszéd után megalakultak a szakosztályok és pi dig a kitűzött tétel 8 szakosztályhoz utasittatott, mel; ben legfőbb és legelkeseredettebb vitára alkalmat fc szolgáltatni a 8-ik szakosztály, mely az orsz. tanitógy lés szervezéséről szól. Különben hiszem — s adja Iste hogy úgy legyen, — hogy a kölcsönös engedékenys gek által sikerülend a két ellentétes nézetet összeegye tetni és mind a két fél megnyugtatására a kellő me; állapodásra jutni. A közbeneső Szent-István nemzeti ünnep miatt első érdemleges gyűlés 21-én reggel tartatott meg. „Hosszú nyolezszáz év után is a magyar, Ha nagy és jó és dicső királyt akar: Nem kíván más fejedelmet trónusán, Csak minő volt László király hajdanán.“ Ezért „édes neki hosszú nyolsz száz év után is zengeni“. A szép és zengzetes bevezetés után, melyben röviden összefoglalja az egész elbeszélő költemény tar talmát, megkezdi zengzetes nyelvével az első éneket, melyben elbeszéli Béla herczeg kibnjdosását Lengyel honba, hol a pomerán óriást megölvén, nőül nyeri a lengyel király leányát, kitől Géjza, Barta és László fiait nemzi. De mielőtt tovább mennénk, meg kell jegyez nünk, hogy a képek, melyeket szemlélhctés kedvéért feltüntet, oly gyönyörűek és világosak, mintha csak a legremekebb festményben szemlélnék azokat és oly nagy számmal vannak, hogy ha azokat mind akarnánk itt közölni, a költemény felét kikeltene írnunk. íme mind járt az ének kezdetén mily eleven képben szemlélteti az ősz Micislaw lengyel királyt: „Mint erős sas, melyet szárnyon lőttének, Yijogással a földről fel-fellebeg, jme Körme hantot tépdez, a port fölveri, l£re Szárnyütése a levegőt megszeli; Bévai rendszerét fogadta el a Yersegbyé helyett. Irt ő az ikes igékről, a szenvedő igealakról; a hibás szók és és szólások bírálatát szintén ő indította meg, midőn a „Figyelmezö*-ben rendes rovatot nyitott „Szóbirálatok“ czim alatt. — A képzések bírálatába azonban nem igen bocsátkozott; csak az egy „nők nők“ képzőt üldözte en gesztelhetetlen gyűlölettel. Ezek után tehát bátran állíthatjuk: hogy Yörösmarty szónyomozása és szóképzése tudományos alapon épült; miszerint bő ismerete volt a gyökök-, gyökerek-, szó képzőkről és a szóképzés módjairól, hisz helyesen ma gyarázta egyik czikkében (Gondolatok a magyar nyelv eredetéről), miszerint a képzések nem egyebek, mint ere deti szóösszetételek. 1783-ban találta ki Bévai, hogy a ma gyar igeragok névmások. Ezt tudta jól Yörösmarty is s igy helyes ismerete volt a ragokról s azok összhangzó hasz nálásáról. Szófüzései valódi remekek, mert Vörösmarty csakis a nép nyelvben rejlő törvények szerint járt el, ép azért teljesen megfelel a magyar nyelv valódi természe tének. Helyes írása példányszerü, hibátlan; úgy, hogy min denkor elfogadhatjuk s támaszkodhatunk reá, mint te kintélyre. S most már levonhatjuk az ítéletet Yörösmarty nyel vezetéről és bátran kimondhatjuk, hogy az helyes és pól- dányszerü magyarság; a mi annak vala legfőbb eredménye, hogy Vörösmarty a nyelvet nem csupán a közszokás után indulva használta föl, hanem öntudatos átvizsgálás és még szorgalmas tanulmányozás által tette nemes nagy gon dolatainak megörókitőjévé. Ennyit a nyelvészeti ered ményről. Az 5-ik eredmény, mit a költők behatóbb tanul mányozásából nyerünk : a költemények felfogásában és megítélésében való jártasság. A nyelv ugyanis a költő szellemi életének csupán külső oldala; eszköz, melynek segedelmével az megnyi latkozik, mely által gondolatait, érzelmeit megörökíti. Az tehát, a mit e megnyilatkozáskor feltüntet, a szel lemi élet belső oldala, azaz a tartalom; tehát gondola tai, érzelmei vagy elbeszélései stb. képezik költeményé nek tartalmát. S miután ezek egyike másika vagy va- lamenynyi bármely műben vagy költeményben bennfog- la’titik, világos, hogy nincs oly mű, oly költemény, melynek tartalma nem volna. S ez nagy figyelmet ér demel. A legtöbb hasznot ugyanis a tartalomból merít jük ; a szivnemesitő érzeményeket, az elmét művelő, is- meretgyarapitó nagy gondolatokat ebből olvassuk ki'; megítélési tehetségünket ez fejleszti legjobban. A mély felfogásnak a helyes és szabatos kritikának egy gyö nyörű példáját találjuk Pap Endre eme rövid, de sokat mondó ítéletében, melyet Eötvös „Karthausi“-járól mon dott el: „Bánatnak könyve, kár, hogy nem regény. De nincsen benne egy szó költemény: Ez századunknak életirása, A társadalom jajkiáltása, Nagy műveltségünk kétségbeesése. Itt van korunknak egész szenvedése, Melynek számára nincsen boldogság, Mert fáj nekünk a fennálló világ 1“ íme mennyit mond eme néhány sorban 1 mennyivel többet ér mint sok bírálónak hosszú eresztett semmit mondása! Hogy a felfogási és megítélési ügyben helyesen és tanulságosan járhassunk el, akár epikai, akár lyrai, akár drámai körben mozogjon a költő, a műdarabban, mint szülemitő mozgásának eredményében, főleg e 3-ra kell ügyelni: a) a tartalom; b) a forma; c) a kettő egységére. , Ezek bővebb kifejtésére vegyük vizsgálat alá Ga ray János „Szent-László“ nagy elbeszélő költeményét, melyet Toldy meg „költői életrajznak“ nevez s kezeljük meg annak költői méltatását. Mint ismeretes, ez Garay Jánosnak hattyúdala, melyet megtörtén, beteg ágyában fejezett be, de oly lelkesedéssel, annyi tűzzel és hazafi- sággal, mely méltó Szent Lászlóhoz ; de nemcsoda, hisz mint maga mondja: De hiába van tusája s hasztalan, Büszke szárnya, lobogója szegve van! Hasztalan vész el haragja, ereje, Földre hull, bármely magasban járt feje!“ Itt nem kerülheti ki figyelmünket ama szép hang festés sem, mif a „vijogással" szóval fejez ki. Yagy mily gyönyörű gondolat az, hol a szép király leány fáj dalmát eme kép által érzékiti meg: „Yagy, a földön óriásibb kin van-e, Mint midőn a vonzalomnak ellene Kiszakítják nőkebelből a szivet, Hogy virítson jég karok közt, hó felett?“ S itt tapasztaljuk mindjárt Garaynak ama finom figyelmét, mely müveit, gyengéd lelkületére oly szép világot vet. Ö nem írja le, mint sok költő Bélának óriással való véres küzdelmét, mi egy finom kedély csak visszataszitólag hat; különben is: „A mi nyelven kard és dárda csengenek Azt a nyelvet semmi toll nem Írja mfeg.“ Mondja igen jellemzőleg Garay. Azért is csak a félelmet és remegést festi, me a küzdelmet megelőzte; majd az öröm riadalt: „A midőn a hős magyar csapásitul A hatalmas óriás fej porba hull.“ íme ebben a két sorban írja le magát a párba melyet szükség volt megemlítenie, hogy megtudjuk eredményt. Itt is egy kitűnő oldalát látjuk a móstai ban figyelemre alig méltatott jó Garaynak. S hál ta lünk ennél gyönyörűbb, igézőbb ellentétet, midőn a n gyár herczeget a király leánynyal állítja szembe: ,S a levente, a ki még egy perez előtt Leveré az óriást, a rémitőt, Yerve áll, mint kit leigéz a bűbáj, Két bogárszem tette ezt s egy rózsaszáj.“" Ezután a költő Béla gyermekei közül ügyei Lászlót emeli ki, mint legkiválóbbat s bi a költemc hőse is lesz; s elbeszéli gyermekkorát, igazi bensőség és magyarsággal írja le, mint kelti fel benne atyja és lom mester Magyarországhoz való vonzalmát, égő s retetét. A költő figyelme kiterjed a legapróbb rés: tekre; igen kedvesek ama sorok, -melyek László gj mek játékaira vonatkoznak, a költő czélja itt az, hí már ezekben kimutnssa a leendő nagy hős csiráit; U „(Paripája, melyen kedvre nyargala, A nagy órjástól maradt forgó vala.)“ Vagy itt: ' „S társai közt mindig ő volt a vezér, (Kis korában fejedelmi már a véri) S ha leventás- és csatásdin volt a sor, Csakis ő volt a győző mindannyiszor.“ (Folytatása következik.)
