Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-08-26 / 35. szám
XL évfolyam 35. szám Szegzárd, 1883. augusztus 20 Megjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal; Szócheny i-utcza 172-ik szám, hova az előfizetések, hirdetmé nyek és felszólamlások kül dendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatok II II Közigazgatási, társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap Tolnamegye törvényhatóságának, az országos selyemtenyésztési ministeri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesület s a szegzárd-központi tanitó-egyletnek hivatalos értesítője. Előfizetési árak: Egészévre ............6frt — kr. Fé lévre ...............3 „ — ji Neg yedévre . . . . I „ 50 „ Egyes szám ára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárdon ,Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közle mények intézendők. Nyilttér: 4 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések, jutányosán számíttatnak. személyzet helyeinek kivételével mind azon ál lás, melyeknek személyesitőit az 1870. évi 42. t. ez. tisztviselő névvel jeleli meg, — áttérhe tünk az egyes állásokra vonatkozó minősítési fel tételekre. A köztisztviselők minősítéséről alkotott s hi vatkozott törvény elméleti képze11ség. tekintetéből, az ügyvédi oklevelet csak a tiszti ügyésztől kívánja meg feltétlenül, mig az alis pán, jegyzők, szolgabirák és' segédszolgabiráknál elégnek mondja ki, ha az illető: államtudományi vagy jogtudományi tudorsággal bir, vagy leg alább jogi négy évi tanfolyamot végzett s az ál lamtudományi államvizsgát sikeresen kiállta; a törvényhatósági árvaszéki elnök és ülnököktől pedig csak a jogtudományi államvizsga sikeres letétele kívántatik meg. Kivételt képeznek csupán a fogalmazó gya kornokok és szolgabiró segédek állásai, hova oly egyének is alkalmazhatók, kik a jogi tanfolya mot végezték; kötelesek azonban állásuk elvesz tésének terhe mellett egy év alatt az államvizs gát letenni. Végre a tiszti orvosok és állatorvosok mi nősítése a magyar államban érvényes oklevél és két évi gyakorlathoz van kötve. Feltételül köti ki ezen felül a többször em lített törvény a törvényhatósági alispán, főjegyző és szolgabiráknál, hogy gyakorlati kép zettségüket is igazolják, mely-úgy külön gyakorlati közigazgatási vizsgának sikeres leté telével eszközöltetik. Ezekből kitűnik, hogy ha a törvény intéz kedései, a min kételkedni alig lehet, szigorúan végrehajtatnak, annak a megyei önkormányzat minden őszinte baráija csak szívből örülhet. Útja van vágva ez által mindazon bőven felburjánzó visszaéléseknek, • melyek a megyék nél a családi nevet és összeköttetést követelték s ily minősítéssel a legképzettebb embert is kér- lelhetlenül agyonnyomták. Nem csinálunk maguknak illusiókat; tudjuk hogy a családi összeköttetésnek megmarad még ezután is illő szerepe, de annak, hogy az a botránynyal határos fokig fejlődjék, útját állja a törvény-------’de csak a jövő nemzedék s z á m ára. Mert ott van a fainozus 34-ik szakasz, mely kétségtelenül méltányossági szempontoknak hó dol, midőn kimondja, hogy azokra, kik a jelen törvény hatályba léptekor akár kinevezés, akár választás útján nyert hivatalban tényleg szolgá latban vannak, vagy ha tényleg nem szolgálnak, '.azt kimutatják, hogy 1867. évi julius hó ’ 1-jc után szolgálatban.voltak, meny nyiben ugyanazon szakban kívánnak alkalmaz- . tatni, a jelen törvény nem alkalmazható; — I még is nagyban és egészben megakadályozza 'azt, hogy a minősítési törvény értelmében egy ezerre egy képzett tisztikar foglalja el a — sze- [rencsére nem nálunk, — de sok helyen és só ikat bitorolt helyeket. Egy emberöltő szükséges arra, hogy mind azok, kik a múlt kétes értékű alapjain nyugvó 'jognál fogva, mint választhatók jelennek meg a ’közönség előtt, eltűnjenek a szereplés teréről s helyettük egy elméletileg és gyakorlatilag minő- sitett\uj nemzedék jelenjék meg a porondon. A választó közönség kezei és aka rata tehát a bekövetkező tisztválasztásnál még meglehetősen megkötve leendnek, amennyiben a kijelelő bizottság oly egyéneket is kénytelen leend előterjeszteni, kik a minősítési törvény ér telmében már nem ütik meg a mértékeiddé végre is a választási jog a közönségé s ha nem járhat is el egészen saját akarata szerint, még is sokat segíthet a dolgon. Toldja meg a minősítési törvényt egy uj szakaszszal s mondja ki, hogy csak annak meg választásához járul szavazatával, kinek háta mö gött szeplőtlen múlt áll. írja zászlajára az erkölcs jelszavát s vesse el kérlelhetetlenül azt, ki ezen uj minősítési sza kasz értelmében a mértéket meg nem üti. Akkor ha nem lesz is szigorúan minősített, de lesz böcsületes megyei tisztikar s ez fogja képezni a legnagyobb vívmányt, mit az uj kor szak felmutathat. Mert ha szükséges a megyei önkormány zat feirtarthatása tekintetéből a minősítés, úgy annak sémraivél sem jelentéktelenebb támasza a másik elengedhetlen feltétel: a tiszta erkölcs! Boda Vilmos. Utótagok Szent-István király napjához. Minden kornak meg volt saját eszméje, mely egy világrésznek életszükségeiből fejlődött ki önkényt és im ponált; s nem volt az a nemzet, mely magát attól el- különözni képes lett volna. így különösen a magyar nemzet, ha annak törté nelmét végig lapozzuk, a fejedelmek alatt az európai polgárosodás határvonalán a' nyugati eszméktől, czivili- zatiótól elszigetelve állott és az ázsiai jellemmel rokon ázsiai népszokásokat és ősi vallásukat követték; az.el foglalt ország felosztásában személyesített nemzetcsaládi viszonyokhoz ragaszkodtak. S mégis mindezek daczára, hogy a magyar nem zet ősi vallásához mily hón ragaszkodott, miként enge- dett mégis a kereszténységnek, a czivilizatiónak ? és miként hajtotta meg magát a kor hatalmas világeszméje előtt? és végre miként lett a szabad föld a szabad esz méknek hazája? az ezekre való feleletet keressük Szent István első magyar király személyében. Az erények mindenekfölötti tisztelete, a kifogásta lan morális élet, a legforróbb honszerelem minden jóra, nemesre képes; azért a vallás tisztelete állíthatja föl az országot azon magas pontra, mely a királytól lefelé mindenkinek szerencséjét és hatalmát sikeresebben emeli föl, mint az oligarchia s egyéb hason 'intézmények, -r- S az ily. moralitás kifejtése, mely egyedül boldo gítja a nemzet testet, adja meg'a nemzet erosbülését. Ilyen s hasonló gazdag eszmékkel bővelkedő Ist ván királyunk belátta, hogy ha nemzetét, a deli büszke magyar nemzetet a czivilizatió nemes útjába akarja te relni, szükséges, hogy a keresztény vallás magjait köz tük elhintse, azt terjessze. Tudva van előttünk, hogy a magyar törzsnek le telepedésekor fönmaradása érdekében alkalmazkodnia kellett Európa egyéb népeihez. Magyarország Konstan tinápoly és Bő ma választása közt ingadozott, mint a melyekből az összes nemzetek szívták magukba a mű veltség üditő eszméit s melyekből oly uj eszmék szi várogtak ki az 'erkölcsi fogalmakat, ruházkodást stb. illetőleg, melyeket a magyarság még nem ismert. Ez ingadozásnak a nagy állambölcs szent István egy határozott lépéssel véget vetett, midőn nemzetét és hazáját a nyugoti népek sorába kebelezte. A megyei tisztujitásról. A megyék háztartásának rendezéséről alko tott 1883. évi 15. t. ez. 19. §-a megállapította, hogy a jelen év végén bekövetkező általános tiszt uj itás.ok már a hivatkozott törvény ozikkben megkívánt szervezet keretében és ez óv deczem- ber havának második felében lesznek végrehaj- tándók. Ezen időponttól csak három és fél hó vá laszt el bennünket s habár ez időszerint még semmi előjele annak, hogy a tisztválasztások a közélet nagyobb mérvű hullámzását fogják elő idézni; — habár nekünk sem lehet feladatunk a választásokkal járó zsenvedélyességet fokozni, még is tán nem végzünk felesleges dolgot, ha addig, mig más természetes ökók, a higgadt tár gyalás és fejtegetés lehetőségét ki nem zárják, foglalkozunk. éz ügygyei s elsörendben kivonati- lag ismertetjük azon feltételeket, melyeken a vá lasztás nyugszik s azután elmondjuk röviden, hogy mi az a kellék, melyet mi még a törvény ben előirt feltételek fölé is helyezünk. Az 1883. évi I-sö törvónyezikk a megyei önkormányzat megmentését czélozta. Megakarta akadályozni azon, sajnos sok he lyen lábra kapott visszaélést, mely a közigazga tás fontos tényezőit protectio, barátság és rokon ság alapján akarta előállítani; s mely nem a jó közigazgatást, hanem a favoritek, jó pajtások és elszegényült atyafiak biztos ellátását tartva szem. előtt, ezen alapokon kívánta választói jogát gya korolni. Ezen törekvéssel szemben az országgyűlés a czélt a választandó tisztviselők elméleti és gyakorlati képzettségének meghatározá sával vélte elérhetni. A törvény, mely eziránt rendelkezik közké zen forog, de azért még is czélszerünek tartjuk annak főbb tételeit öszszevonva felszámlálni, hogy azok is megismerkedjenek vele, kik hírlapi czik- ket elolvasnak ugyan, de a törvények betüzge- tését nagyon unalmas dolognak tartják. Annak előrebocsájtásával, hogy választás ut ján töltetik* be a levéltárnok, segéd és kezelő TÁRCZA. A hazaáruló. — Elbeszélés. — • (Folytatás.) Az öreg pap belebámult csibukja gomolygó füstjébe. — Csodálatos, különös! Lelkemre mondom édes grófom: én kételkedem. Te tévedsz. — Nem csudálom ha kételkedek Magam sem hin ném ha más mondaná. — Hanem még tovább is van. 7- Folytasd. Nagyon kiváncsi vagyok.-r- Volt D . . . . ben két nagyhirü pap. Egyik Bibliás János, a másik Könyörgő István. Lángész, tudo mány, hatalmas szónoki tehetség egyenlő mértékben adatott mindkettőnek. Hanem volt köztük egy nagy kü lönbség. — Te ezt öregem jobban tudod mint én, — hanem ha már benne vagyok, csak folytatom. — No csak mond ki bátran! Bibliás János egy catói jellemű rettenhetlen férfiú, kinek jelszava: törik, de nem hajol; mig Könyörgő István olyan mézes-múzos a körülményekkel mindig megalkudni tadó . . . — De azért jó magyar . . . — Én szerintem nem. — Nem vitatkozom veled. A későbbi kor majd igazságosabban itélend mint a mostani. —Hanem foly tatom. — Hallgasd. A függetlenségi nyilatkozat után mind a két pap mondott egy hatalmas egyházi beszé det a nagy' templomban. Mikor aztán a vesztett csata után Paskievics herczeg elfoglalta D . . . .városát: első dolga volt a két papot, kérdőre vonni. Megparancsolta nekik, hogy a katedrából vonják vissza előbbi beszéd jüket. — Bibliás János megtagadta. Elfogták. Később aztán kapott kegyelem utján húsz évi várfogságot. — Hanem Könyörgő István meghajolt. Engedelmeskedett. Ott volt a nagytemplomban az egész muszka törzs-kar. Paskievics herezeg mellett ült a te sógorod Karcsaváry Dienes mint császári biztos. Könyörgő István remekelt. Hogy ékesen szólása mily nagyszerű volt, hogy zeng- zetes szép magyar nyelvünk mily nagy mértékben állott rendelkezésére: erről hatalmas bizonyiték Paskievics herczeg történelmi nevezetességű mondása: „Gróf ur, — szólt a herczeg Dienes grófhoz — az önök nyelve, a magyar nyelv, oly szép, oly erőteljes, oly zengzetes, hogy ha valaki e nyelvet nem birjais: ha hallja: meg érti . . . ; — Ezt is mind tudom. Beflektált erre Dénes gróf is, midőn az ötvenes években az irodalmi térre lépett s világa bocsátá előszóra „Szellemi léghajó“ czimü művét; — azután meg a „Szellemi táv- irdá“-t. — Ha még tovább ól, talán még megírja a „Szellemi v e 1 o c i p e d“-et is . . . — Ismerem gyűlöletedet úgy sógorod, mint Kö nyörgő István iránt. Azért hát folytatom történetemet. De ha te örökösen belebeszélsz: úgy reggelig sem érünk véget, pedig neked még ma Erdő-Ligetre kell menned. — No jól van ! Hallgatok. Beszélj ! — Hát mikor D .. . t elfoglalták a muszkák: fel tűnt a városban egy csodaszép asszony. A város köze pén volt lakása. Épen szemközt a főhadiszálassal, a hol testvéries egyetértésben éltek Paskievics herczeg és Kar- csavári Dienes. A nő lakása királyi fénynyel volt beren dezve. A gobelin szőnyegek, a rococo bútorok, a velen- czei tükrök, a parkban a két szint játszó lampionok, a mesterséges szökőkutak a filagoriákat körülkuszó ekzoti- kus növények mind arra mutattak, hogy ezt a tündé- ries világot valami rendkívüli idézi elő. — Naponkint ebédek, estélyek, tánczvigalmak. És itt rendes vendé gek: Paskievics, Karcsaváry, Könyörgő István és — a muszka törzskar. A rejtélyes nőről sokat beszéltek. Egyik azt mondta, hogy ez afféle „ferane entretem“ — a má sik Paskievics herczeg balkéz-feleségét látta benne; a harmadik pedig úgy beszélt, hogy ez a hölgy egy a „demi-monde" hölgyei közül, a ki egyedül a saját ke zére dolgozik. — Szóval, valóságos problematikus ekzisztenczia 1 Öreg, öreg! Talán regény Íróvá akarsz lenni! —Már megint közbe beszélsz! * . . — Nem többé. Egy szót sem. — Hát aztán ez a rejtélyes hölgy sokáig uralko dott D . . . ben. Hanem annyi igaz, hogy a mig ez a szép asszony dominálta a világot D—ben: addig csudá latos dolgok történtek ott. A fogoly honvédeket nagy részben szélnek eregették. Tiszt, közlegény titokban út levelet, pénzt kapott. A pénzt duplán osztották. Felé osztrák érték, fele Kossuth-bankó. Én is kaptam mind I kettőből .............Hát édes páterem, — ez a kitartott nő, ez a Paskievics balkéz felsége, ez a saját kezére dolgozó demi-monde hölgy......................Brenner Lau ra volt . . (Folytatása következik). A költők behatóbb és birálkodással párosított tanulmányozásának ered ményéről. —- Értekezés. — (Folytatás.) Csakhogy ezen specialitásoknak sem szabad túl súlyban lenni, hanem az a főelv, hogy az irály szaba tos, világos és könnyen érthető legyen; a költőnek ugyanis hallgatóval van dolga, kire mindaz elvész, mit azonnal meg nem ért; mig az olvasó, ha valamely he lyet nem ért, megállapodik és utána gondol; de a néző közönség ezt nem teheti. Azért a túlságosan felhalmo zott képletek, a hosszúra nyúló hasonlatok fárasztók a hallgatóra nézve, sőt a legjobb színdarabot is a szín padra alkalmatlanná tehetik. Ezért „Vörösmarty gyö nyörű, gyakran magával ] agadó és fellengős léiró mo dora, — mondja Kemény Zs. tanulmányaiban, — nem volt előnyös a színpadon, mely előadás helyett cselek- vényeket kiván. Fényes dictiója nem talált a tragikai nyelvvel, mely a szenvedélyeké lévén, összeszoritott, egyenetlen, szakgatott s néha egy fölkiáltással, egy oda vetett szóval, mint a villám a sötét láthatárt, földeríti | kebelbe rejtett rémítő titkok és küzdelmek egész tar talmát, Vörösmnríy nem volt járatlan az egyénitésben; de a színpadon nagy vonásokkal kell jellemzeni s a finom árnyalások többnyire észre nem vétetnek“ S ha most végig nézünk azon kis szemelvénye ken, melyeket itt-ott felhoztunk s azok szerzőit, mint Berzsenyit, Tompát, Aranyt és Vörösmartyt, azt tapasz taljuk, hogy azok mély tanulmány által emelték oly ma gasra nyelvünket. Kitünően ismerték a nyelv minden sajátságát, törvényét, s a nyelvtan helyes szabályait, örök becsű költeményeikben mutatták ki, azokban alkal mazták. De ha végig tekintünk költőink során, keveset találunk, kik úgy tudnak bánni a nyelvvel, mint, Vö rösmarty. Ő valódi mester, valódi művész e tekintet ben. Nyelve újszerűbb minden újítóénál, de nem uj képzései, hanem fordulatai s a kifejezés által, melyek mind a mellett tősmagyar jellemüek. — Oly hangzatos, oly zeneszerü az, hogy ritkítja párját, nemcsak nálunk, de az egész világirodalomban. „Csongor és Tündédé nek oly bűbájos zenójil | nyelve, hogy e tekintetben, — monda Gyulai — bátran szembeállítható a „Szent- Ivánóji álom“-maI. S hogy Vörösmarty oly művészie sen kezelte a nyelvet, annak föeszköze az volt, misze: rint 6 nem elégedett meg a gyakorlattal, hanem elmé letileg is foglalkozott a nyelvészettel. Mert mint Gyulai említi életrajzában, Vörösmarty az akadémia nyelvtudo- nyi osztályában egész vezérszerepet játszott; s ebből annál inkább magyarázhatjuk meg komoly nyelvtudo mányi tanulmányozását, mert az akadémia fönnállásá nak első évtizedeiben legfőkép nyelvművelő társaság volt. S Vörösmarty érdeme, hogy az egész akadémia a
