Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-08-19 / 34. szám
XL évfolyam 34. szám Szegzárd, 1883. augusztus 19 Megjelen: hetonkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 173-ik szám, hova az előfizetések, hirdetmé nyek és felszólamlások kül dendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók Közigazgatási, társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap Tolnamegye törvényhatóságának, az országos selyemtenyésztési minist,ári meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesület s a szegzárd-központi tanitó-egyletnek hivatalos értesitöje. Előfizetési árak: Egészévre...........6 frt — kr. Fé lévre .................3 „ — | Neg yedévre .... I „ 50 „ Egyes szám ára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közle mények intézendők. Nyilttér: 4 has&bos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Társadalmunk és ennek bajai. Korunkban minden alkalmat felhasználunk arra, hogy a nép mennél inkább előrehaladottabb legyen és minél közelebb álljon a jólét ama fo kához, melyhez közel állania joga van. Alakítunk egyleteket, társulatokat ezen czól elérésére, mind azonáltal az elérhetni vélt czél vajmi kevéssé lesz megközelíthetővé. Oka ennek, a társadalomnak nevezett chaos, melyben az egyes, érdekcsoportok eltekintve az általános czólok elérésétől, oly magatartást kö vetnek, mely lehetetlenné teszi a társadalmi szel lem által kitűzött dolgok és teendők végezését. -Vannak a társadalomban oly bajok, melyek, ha gyökeresen nem orvosoltalak, időjártával tönkre teszik a nemzeteket. Egy idő óta tanulmányom tárgyává tettem a társadalmi kinövéseket, hibákat a melyekről most szólni kívánok. Társadalom alatt értem az egyes nemzetek nek, minden felsőbb azaz kormánytól jött és reá- hatástól ment olyképeni csoportosulását, mely ben az azonos társadalmi érdekkel birók saját érdeküket ugyan külön, de az általános kívánal mat, nevezetesen: népünk jólétének előmozdítá sát, mely minden állam virágzásának alapköve, vállvetve gyámolitja és őrzi a népet az erkölcs telen tanok és az állam mindenhatósága ellen. Ezt érti csekélységem társadalom alatt és ju lenne czélja is, de, fájdalom! ez valójában egészen másként van. Nevezetesen vannak a tár sadalomnak oly hibái, melyek azt a maga való jából egészen kivetkőztetve, külön, kisebb-nagyobb csoportokra bontják a melyek azután közönnyel és fenhordott fővel haladnak a humanisticus elve ket hangoztató században külön-külön saját útjai kon, nem törődve egymással, legkevésbbó a nyo morban sinlődő munkásnéppel, melyet mindenki elhagy és mintegy martalékul dob a demagógia ördögi hatalmának, uzsorának, erkölcstelenségnek. Társadalmunk nem tartja szemelőtt a tár sadalom czélját, nem figyeli meg, nem tartja méltónak a kisebb-nagyobb csoportok működé sét, hanem megy, fut, rohan mindegyik külön- külön a saját önmaga által alkotott s kitűzött czél után a nem ritkán önmaga által előkészített örvénybe és ha belebukott, akkor nem önmagát, hanem mást okoz bukásáért. Fő hibája társadalmunknak az, hogy nem akar érdekközösséget ismerni és hogy még min dig szereti, jólehet nevetséges, a rangfokozatot, melyért kész hazáját s vele tán mindenét felál dozni, egyedül csak hiúságát, gőgjét, büszkesé get nem. Az egymás irányában tanúsított rideg közö nyösségből és az alacsonyabb rangú egyének ki csinylő lenézéséből származik a társadalom mé telyeinek egyike, mely különféle nevek alatt üti fel fejét | társadalom különféle rétegeiben. Az egyik helyen, hol a lenézettek és meg- vetetteknek szellemi képzettségük nagyobb, ott elégedetlenség és irigység a neve, melyet ezek a magasabban álló és jólétnek örvendő emberek irá nyában éreznek; kivált, ha azok nem saját erejük ből, hanem a sors jobb kezének dédelgetése mel lett jutottak oda, honnót elég rosszul hiú pöffeszke- déssel néznek mind azokra, kik nem képesek velők egy színvonalra emelkedni.. Ezen elégedet lenség és irigykedés keres magának társat és megtalálja a nyomort, melyjyel'együtt aztán meg alkotják a társadalomban minden rendet felbon tani akaró socialistico-communisticus egyleteket. Ezeknek azután már bevallott czélja: a társa dalmat feldúlni. Az elégedetlenek nem látva be az igazi okát annak, hogy ők tulajdonképen mi ért is állanak azon a helyen, hol már csak az ínségben levőkkel foghatnak kezet, kezdik a tár sadalmat oly irányban megtámadni, mely felől romhalmazzá döntik azt és vele együtt az álla mot is. Mert hát a socialismus tanai szerint az egész társadalom és az abban levő rendszer egé szen rósz és helytelen, melyet szerintük újjá kell szervezni még pedig a keresztény erkölcs tan befolyása nélkül. A másik helyen, hol a mellőzött osztálynak szellemi képessége kisebb, nyomor a neve, mely az ezen osztályuaknak önmagukra hagyásából» nem-gyámolitásából származik. Ez pedig oly baj, melyet sem a kormány, sem pedig az állam; hanem egyedül az egyes társadalmi rétegek össz hangzó működése akadályozhat meg. Igen ám, de társadalmunk nem tartja szem előtt, hogy ő neki tulajdonképen az állami gazdász&tnak gyámolitójául és őréül kellene vál nia. A politicai gazdászat elkövet ugyan mindent arra nézve, hogy minél jobb lábon álljon az ál lami gazdászat. Számit, számítja az egyes érde keket, hitelt szerez, kiállításokat rendez és ipar kodik más nemzetek előtt jó színben feltüntetni saját nemzetét, de ez mind kevés, mért ez által a vidékeken igazi nyomorban sinlődő néppel va gyoni haszon nem tétetik. Hasznát veszik ennek a pénz-aristocraták és a kereskedelmi szédelgők. Nem segít, nem segíthet a kormány sem gyökeresen, ha csak a társadalom nem nyújt se gédkezet. A szegény nép látja az# úgynevezett magasabb körben létező kényelmet és fényűzést, vele szemben az ő nyomorúságát; a nagyszerű palotákat, melyek eltentétét képezik az ö viskó jának, hol annyian vannak összezsúfolva. Ösztön- szerüleg kevesli magáét és vágyódik a másé után. Hangzatos szavak s főkép a zúglapok ál tal izgattatik a kényelem és a jó mód elérésére, így aztán kétszeresen érzi saját nyomorát. Ezekből kifolyólag egy, habár bizonytalan, jobblét után törekszik, nem törődve semmivel, sőt még a társadalmi rend felbontása árán is el akarja érni azt, mit elérnie lehetetlen t. i. a va gyon egyenlőségét. A socialismus alapja már meg van a mindenkitől elhagyatott alsóbb osz tályú népnél, csak biztos kezek kellenek, melyek őket vezessék--------— az örvény felé. És vannak is ilyen kezek, melyek pokoli számí tással tüzelik a szegény népet erkölcstelen tanaikkal mindarra, mi társadalom ellenes és rendfelbontó. A socialismus közvetlenül nem az állam, hanem a társadalom ellen működik; felhasználja erre a sajtót is, röpiratokat gyártat, melyek minden el lenőrzés daczára eljutnak a munkások kezeibe, kik azt édes méreg gyanánt szívják magukba. „Mit beszéltek ti engedelmességről ? Mit be széltek urakról, felebbvalókról ? E szavaknak nincs többé értelmük. Ti kimondottátok, hogy minden ember egyenlő, tehát nincs többé ur az emberek között. He nem valósítottátok az egyenlőséget; s igy még csak az elvont souve- rain sem létezik rám nézve, melyet ti hamis fel tételnél fogva törvénynek neveztek. Minthogy te hát nincsenek többé sem királyok, sem nemesek, sem papok, követelem, hogy részes legyek min denben, mert egyenlő vagyok az emberek mind egyikével és egyenlő az egész társadalommal, mely nem társadalom, hanem önzések halmaza, miként magam is csak önzés vagyok .....“ írják: Fauriel és Leroux. Az ilyen iratok olvasásától a népet, nem a kormánynak, hanem a társadalomnak kell meg óvni és helyette jó könyvek olvasásához szok tatni. Nálunk hála istennek még nem terjedt el az ily féle iratok sokasága, de jöhet idő és ak kor már késő lesz segíteni. A társadalom le dönthetné már egyszer a hiúság, a nevetséges dölyf és üres büszkeség által-emelt válaszfalakat és vállvetve iparkodhatna a népen segíteni, mert óriási léptekkel közeledik az örvény felé, melyet saját tétlensége létesit. Hiszem, hogy fog gondolkodni és teljes erő ből működni társadalmunk a bajok gyökeres ja vításán, de csak akkor, ha egy kis rázkódtatás felébreszti hosszantartó álmából. Nem kivánom a rázkódtatást, de a gyöke res javításokat és reformokat kell, hogy mind annyian óhajtsuk. Kindl Vilmos. Vidéki levelek. Tolna, 1883. augusztus 12. Hazánk polgárai társas köreikben nagyban el van nak foglalva azon kérdés fejtegetésével, honnan van az, hogy a keresztény polgári osztály, legyen az iparos ke reskedő, vagy földész, vagyonilag mind inkább satnyái, e tekintetben semmi előhaladást tenni nem bír, sőt in kább e tekintetben napról-napra rák módjára hátrafelé zökken ? e kérdésnek fejtegetésénél különféle okokban vélik feltalálni a kulcsot; számát sem tudnék mondani az elő sorolni szokott okoknak ; meg kell vallanunk némely okok igen találóak, a valódi tényálláshoz igen közel lőnek. Nem akarjak azokat egyenként sem clőszámlálni, sem a vélemények sulyját taglalni, hagyván máskorra és ava- tottabbakra e tárgyalást. E rövid czikk keretébe csak egy pár okra, mint szerintünk legnyomósabbakra akarjuk a nyájas olvasó fi gyelmét forditani. Nézetünk szerint egy fő oka hátra maradásunknak az iskolai oktatás hiányában rejlik, nem mintha a magas kormány és annak közegei kötelmeiket mulasztanák, megtesznek .e hatóságok minden szüksé gest, m'ég teszik a községek is áldozat készségükkel azt a mi igényelhető, megteszik a tanítók is nagy részben a tőlük megkivónbatót, de nem teszik meg a szülők azon gondozást, melylyel gyermekeik nevelése és oktatása ügyében tartoznának, elnézik könnyedén gyer mekeik iskola kerülését, otthoni dologtalanságukat, nem gondolván meg, bogy az iskolában csak a mustra ada tik meg, a melyhez otthon folytonos ismétlés és gya korlás által szerezhetni meg a biztos tudást, a jó és szi lárd alapra való építést. Például felhozzuk Tolnát, a melyben a község az iskolák dolgában a legnagyobb be csülésre méltó áldozatot meg tette és most is teszi, ópit- vén két évtized előtt egy iskola épületet a fiú tanonezok Számára öt tanteremmel, mindegyikben egy-egy 500 frttal és 2 öl tűzi fával fizetett tanítóval; építtetvén egy kü lön iskola épületet a leányok számára 3 tanteremmel, melyek mindegyikét egy-egy 450 frttal és 2 öl tűzifával fizetett tanítónő kezel. Bir továbbá Tolna egy a tolnai nőegylet által ápolt és fentartott kisdedóvodát 95 gyer mekkel nem, és vallás különbség nélkül, a mely összes iskolákban a tanítás többet kevesebbet kielégítő módon történik és talán a kielégítő helyett dicséretes eredményt is mondhatnánk, ha a szülök gyermekeiket majom sze retettel nem szeretnék, az otthoni tanulásra szorítanák, a kószálástól, ulczázástól visszatartanák és a helyett, hogy az ngy is csak enyhén és a legnagyobb kímélet tel büntető tanitót és iskola igazgatóságot szidják, kár hoztatják, inkább a szülők magok is féken tartanák az örök igazság példabeszédek könyvében foglalt bölcs, mert Isten sugallatából eredt, tanítása szerint. Ezek előre bocsátása után térjünk e czikk elején kitűzött tétel világositására, hogy a keresztény polgári osztály hátramaradásának egyik fő oka az iskolai okta tás hiányában rejlik, különösen az iparosoknál; midőn ugyanis a fia 12 éves korában az iskolából kikerülvén, mesterségre adja magát, lesz kőműves, ács, kovács vagy lakatos, asztalos vagy kádár; bádogos stb. a nélkül, hogy rajzolni tanult volna, hogy a mértan tanulása mellett a rajzolásnak elemeiben oktattatott volna és a három szög, négy, öt, hatszög, egy kör és más ilyeneket is merné és rajzonnal bánni tudna ; mint iparos inasnak ilyenek tanulására se kedve, quia ignoti nulla éupido, azaz ini előttük ismeretlen, arra nincsen vágyunk és azért ama inas ilyenek tanulására időt sem akar találni ma gának és ezt annál inkább, minthogy alkalma sincs ilye nek tanulására; igy történik, hogy szabadulván inassár gából, mesterlegény lesz képzettség nélkül és marad tel jes életében kontár iparos, kit minden izraelita, minden nagyobb városi származású túlszárnyal; számtalan példa igazolja e tapasztalatunkat. Hogy ezen bajon orvoslás történhessék idején volna, ha minden népiskolában raj zolás elemeiben oktatást nyernének a fink, mely bizo nyára a szabótól kezdve kivétel nélkül minden iparosra elkerülbetlenül szükséges, ha helyzetében kontár ma radni nem akar vagy földhöz ragadt ügyetlen. Szüksé ges ezt tekintetbe venni mindenütt, igy tehát Tolnán is a hol oly nagyszáma a különféle iparos és most annál inkább méltó ezt fontolóra venni, midőn a szükségnek minden oldalról történt mérlegelése után egy uj tanítói állomás fog szerveztetni; t. i. a kezdők vegyes fi és leányiskola — lévén ebben 240 tanoncz — ketté fog választatni és tnóg egy tanító i állomás alapittatni. Mint hogy ezen apró és kicsinyek iskolájában a tanitás még nem lehet oly szigora, az idő választandó tanítótól meg- kellene és lőhetne is kívánni, hogy ez például csütör tökön reggeli 9 egész 11 óráig rajzolni tanítsa az arra alkalmas 5—6-ik fiűSsztálybelieket, vasárnap 10—12-ig hivatalból az iparos és kereskedő inasokat mind tanítsa1, más üres idejében a külön tanulni óhajtókat külön dij- jazás mellett taníthatná; igy történnék, hogy midőn a. a kántor tanítónak segédje a kántori teendők végzése mellett a parallel első osztálybeli leánykákat tanítaná, ez is ezen parallel 1-sö fin osztályban ezeket tanítván (mellékfoglalkozás kötelességből.) a fennebb kiszabott csü- ' törtöki és vasárnapi órákban az iparos osztálybeli ifjú ságra oly elkerülbetlenül szükséges és ezen a jólétet, czivilizatiót és az iparosok jó hírnevét előmozdító tan szakmában tömeges oktatást adhatta. Fel tehát tolnai polgárok a jó tanács, kedvező al kalom felhasználására; fel a város áldozat készségét bő kamattal, szellemi és anyagi felvirágoztatással kecseg tető eszme felkarolására! mert csak ez által történendik és pedig biztosan, hogy a község jövő nemzedéke több okosabb, józannl gondolkozott, a sült galambot szájába repülni nem váró és remélő földiéinek példáját követ vén, nem fog kontár és alantasén vergődő szerepet ját szani a világon, hanem pallérozodottsága, tanulmányai és okos munkássága által oly hivatásra emelkedni, melyé nek példája a múltból és pedig a közel múltból is nem ritka Tolnán, ügy legyen! © Tamási, 1883. augusztus 13. Tisztelt szerkesztő nrl Nem tartom oly érdektelennek, hogy a nyilvános ság tőrére ne hozzam a nálunk folyó hó 5-én megtar tott rom. kath iskolaszéki tagok választását, mely a püspöki rendszabályok legszigorúbb megtartása mellett r. k. iskolánkban ejtetett meg. A választás eredményével, biz vallják meg őszin tén, nem nagyon lehetünk megelégedve, mert jólehet, hogy van községünkben intelligentia, kikből' szerintem legalább az iskolaszék felét kellett volna választani, nem lön beválasztva egy sem; hanem lettek olyanok, kik in kább értenek mindenhez, csak a tanügyhöz nem. Na de azért üdvözöljük őket tiszta szivből, mert a nép bizalma (!) emelte őket eme bizalmas polezra és kívánjuk, hogy legyen elég ügybuzgóságnk a népneve lés körül. Megvárjuk az iskolaszékünktől mindannak megtar tását és teljesítését, melyeket a törvény eléjük szab;meg követeljük tőlük azon általános panasz orvoslását, hogy a gyermekek hanyagul látogatják az iskolákat és végre elvárjuk minden igyekezetük arra való fordítását, hogy iskolánk mennél jobban virágozzék, hogy igy aztán köz- községbeli gyermekeink annál nagyobb hasznot hozza nak belőle. Az első és alakuló gyűlésüket folyó hó 12-én tar tották, mely alkalommal a tisztviselők lőnek megválasztva és pedig világi elnökké Tóth István érdemes biránk, gondnokká fedhetetlen jellemű és köztiszteletben álló Kovács Tamás, ki ezelőtt is már a lcgpéldásabb rend del és lelkiismeretességgel kezeié az iskola, illetve a hit község vagyonát, algondnokká Újvári János (túlbuzgó), jegyzővé Bertics Antal és aljegyzővé Kindl Yilmos vá lasztattak meg. Szabiid legyen még azon megjegyzésemet tenni, hogy nem lenne ám kár, ha a tamásii urak, kik a r. k. hitközség tagjai és adófizetői (?) egy kissé több ér dekeltséggel-viseltetnének a tanügy iránt, mely iránt országszerte oly nagy az érdeklődés. Mert biz isten annak a szegény tanítónak is na gyobb örömére szolgál, ha az iskolájába a tanügyhöz semmit nem konyitó atyafi helyett értelmes és művelt ember jön látogatni. Kellett volna egy kicsit mozogni és érdekeltséget matatni a választás irányában, ngy akkor nem hiszem» hogy ne lett volna az intelligentiából is beválasztva egy- kettő, mi a tanügyre nézve igazán haszon, a tanítói karnak pedig örömére lett volna. De úgy ám! Maradok a t. szerkesztő urnák kész szolgája: Kindl Vilmos. Párisi levél. Tisztelt szerkesztő ur! Utóbbi levelemben Parist a világ fővárosának ne veztem, — s nem mondtam vele sokat, mert ezúttal Iái számunkhoz féliv melléklet vau csatolva.
