Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-08-19 / 34. szám
ezt az összes művplt államok kincstárául jelelhetem ki; és méltán, mert azon kincsek, melyek műértéküknél fogra megbecsülhetetlenek, — melyek az ős időktől fogva az emberi nem fejlődésére befolyást gyakorolnak, fino mítják a lelket, művelik a kedélyt, — geniális fők és kerek alkotásai, a világtörténelmi tárgyak stb. mind-mind | maga teljes eredetiségében összpontositvák itt egy oly épületben, mely kiterjedésére egy a maga nemében — s melynek felépítéséhez századokon keresztül kelle a tudomány és művészetnek közreműködnie! A művelt világ és a műérzék e Mekkája s a mű vészetek e tárháza Parisban a : Louvre, oly nyilvános épület ez, mely úgy ar- chilecticai kivitele, valamint dús tartalmánál fogva jog gal követeli, hogy vele bővebben foglalkozzunk s tör ténelmét ismerjük. Mint a névből is gyanítható: Fülöp Auguszt által még a 11-ik században épített vár volt eredetileg, — mely a farkas vadászok számára kijelelt gyülhely (Lou- perie) volt; mely után nevét a jelenkorig megtartá. Később V. Károly ezen várát fényesen átalakítván, ki rályi lakásul idomította és bővítette ki. 4 századdal ké sőbb I. Ferencz, II. Henrik, Medici Katalin, III. Henrik, n. Ferencz, IX, Károly stb. Egyátalján a fejedelmek majd mindegyike egész IH. Napóleonig, ki azt a Tuille- riák épületével egybekötötte, — mindenik építette és nagyobbitotta ezen épület-óriást ugyannyira, hogy az je lenleg 3 óriási udvarral 195 ezer □ métert foglal magában. Tu.djuk a íranczia nemzet történelméből, hogy ki rályai igen kevés kivétellel nem cipak lovagias és har- czias, de a nemzet szerencséjére — a szép művészetek nek kiválóan hódoló fejedelmek is voltak, kik győzel mük elpnyét arra használták fel, hogy a meghódított vagy legyőzött tartományok, vagy országok műkincseit zsákmányolják el — s ezenfelül óriási áldozatokat is hozának, hogy a kor és századok műalkotóit maguk köré udvarukba gyűjtsék. így látjuk ezek ólén I. Ferenczet, ki Olaszhon classikus művészeit: Dionardot, Sartot, Cellinit, Rossot stb. s a művészek egész sorát édesgeté udvarához, élü kön Angeloval! II. Henriket, ki Fontenebleauban az első művészeti iskolát állitá fel, — XIV. Lajost, ki a gallerie du Poirt tölté meg műkincsekkel stb. így látjuk a győ zelmes franczia sereget Itália, N émetalföld, Belgium, Németországból kivonulni, — összeszedve mindazt, mi a művészetnek dísze és virága, hogy vele a Louvre termeit s a múzsák ezen tárházát felékesitsék. Az évenkint a világ minden részébe óriási költ séggel kiküldött expeditiók, — tudományos s erőtfeszitő ásatások mindazért történnek, hogy a Louvre gyűjtemé nyét gazdagítsák s hogy ezáltal felvilágosodást, művelt séget és tudományt gyűjtsenek össze az ismeretlen ré szekről, a haladás és tökólyesbülés előmezditására. — Megáll az emberi elme s elsötétülnek a látidegek azon halmaz előtt, mely itt az ember alkotmányait a legré gibb őskortól kezdve mai korunkig fokozatos lépcsőkben varázsolja elénk. Aki tanulmányozni akarja az emberi művelődés történelmét és ennek fokonkénti fejlődését, az jöjjön ide, hol minden a legnagyobb szívélyességgel áll ren delkezésére, — s tudomány szóraját ennek minden irá nyában — teljesen kielégítheti! Magában foglalja ez a művészeti gyűjteményen kivül még az ethnographiai és a tengerészeti muscumot is. Francziaország Démona: a Comunisták dühöngései 1871-ben ezen az emberiségre oly fontos templom felett sem vonultak át minden nyom nélkül. — Orületes dü höngéseiknek először is a Tuilleriak estek áldozatul, an nak lángba borítása által, minek egyúttal a Napoleoni- dáktól hátramaradt mintegy 90 ezer kötetre menő könyv tár s számos eredeti nagybecsű kézirat is martalékul esett, — s csakis a versaillei csapatoknak köszönhető, hogy a nemzet századokon át kifejtett méhszorgalmának gyümölcseitől végkép megfosztva nem lett. Lépjünk be tehát álművészetek e templomába s kisértsük meg kis részben annak óriási tartalmát <— habár felületesen is — megismertetni. I. A földszinti rész. A fő udvarból utunk a „Pavillon Denon“-nak visz, melybe bejutva, a „Musée Egyptien“ ajtaja, illetőleg te rem elé érünk. A „Musée Egyptien“ az innét származó régiség- gyűjteménynek az egész világon legnagyszerűbb tára. Általános áttekintést enged ez, az emberi nem, a művé szet és tudomány bölcsőjének legrégibb műveltségére, vallása, művészete és társadalmi állapotára; — s élénk színben varázsolja elénk a sphynxek és pyramisok országát. Ha a Musée Egyptien I. termébe „Salle Henri IV.“ belépünk, azt találjuk, hogy a legnevezetesebb és legér tékesebb darabokra bukkantunk. Látunk itt óriási Sphyn- xeket, phantastikus alakokat oroszlán testtel, melyek az egyptomi templomok bejáratánál szoktak elhelyezve lenni. Emlékköveket hyeroglifekkel, alvilági isteneket, Osirist, kinek tiszteletére áldozatok mutaltattak és emlékeket, melyeket a megholtaknak nyújtottak ajándékul. — Lá tunk itt Krisztus előtt 16. 15. száz évből való alakokat egy harezost fekete gránitból; Sebekhotep király óriási szobrát, III. Ramses király vörös gránit sarkophágját egy darabban művészi tökélylyel kifaragva, symbolizálva rajta ékítményül a „napnak elvesztőt a titokteljes nyu gaton“ § a lélek vándorlását és sok más csodálatra ger jesztő ó-világi nevezetességet. Innét egy kis corridoron keresztül a második te rembe, vagyis a „Salle d'Apis“-hoz jutunk. Mint gyanítható: ezen terem a benne felállított „Bika“ szobortól vette nevét. Nem kételkedem, hogy a művelt közönség tudni fogja ezen állat jelentőségét, — de miután nem min denkinek adatott hatalom és eszköz az ó-világ vallásá nak ismeretét megszerezni; ezek részére igen szívélye sen szolgálok némi felvilágosítással s örömmel bocsá tom tudomásukra azon roppant csekély anyagot, mely- lyel ez irányban rendelkezhetem. A vallás egykorú az emberiség létezésével s azok nak fejlődése, éghajlata, élelme és pliantasiájS szerint különböző alakban jelentkezik. Minél műveletlenebb és vadabb valamely nép: vallási fogalmai is annál alantabb állanak; habár kétséget sem szenved, hogy egyes castok s különösen a népek papjai más meggyőződésben voltak azon tanokkal szemben, melyet a hívőknek tanítottak, — mindazonáltal és pedig saját hatalmuknak megőrzése végett a rendesen mysteriumokban burkolt vallási ta nokból annyit és oly irányban bocsájtoítak nyilvánosság elé, a mennyit és a mely irányban ők azt szükséges nek találták. Roppant probléma: vájjon a vallás fejlesztette-e az emberi nemet, vagy megtorditva az emberi nem fej lesztette-e a vallást; avagy végre a fejlődésben közösen működtek közre ? de tény, hogy a külbefolyás és a ter mészeti tünemények erre legérezhetőbb hatást gyakorol tak, sőt még gyakorolnak e mai nap is. így találjuk, hogy a népek egyikénél a rög, fa, tűz, viz stb. képezte a vallási rajongás tárgyát, a másik mozgó és szerves lényeket: állatokat imád, — mig má sok már az ó-világban is az eszményibb lény az ember felé hajlottak s őt eszményítve tevék imádásnk tár gyává. Látjuk ekként, hogy a vallás annak fogalmai sze rint 3 osztályban vonható össze, vagyis: élettelen testek, szerves lények és az eszményített lények osztályába. Tagadhatlan ekként, hogy az elsőtől a második hoz mint magasabb lényekhezi közeledés már a vallás fejlődésére mutat, mig innét a harmadikhozi átlépés roppant különbséget és haladást eredményez, — mely azután a mythologiába burkolódzik. A búváratokból vont történelem Egyptomot tün teti fel nemcsak minden műveltség és tudomány anya országának, de sőt némely tudósok a bibliai paradicso mot is a „szent Nílus“ vidékén vélik létezettnek. Tény azonban, hogy az ó-kor történelmi leírása Egyptomot azon korba találja, midőn az a vallási fej lődés második fokozatán — a szerves lények — az állat imádás stádiumában volt. — E szerint Egyptomban több állat: macska, a szent Ibis madár stb. a vallás tár gyai voltak, sőt általában minden állat többé-kevésbbé vallási tiszteletnek örvendett, azonban a fő isteni lény személyesitője a „Bika“ „apis osiris“ volt mint meg testesítő kifejezése a termékenyítő erőnek. — Hogy azonban ezen állat méltóan elfoglalhassa az istenség uralgó trónusát: bizonyos szent jelekkel kellett bírnia; nevezetesen: feketének kellett lennie, háromszögű fehér folttal homlokán és egy másikkal a hátán, ezenfelül nyelve alatt egy oly kinövéssel, mely a szent „Scara- beus“ bogárhoz (?) hasonlított. Csak igy élvezhette azon nyugalmas életet, melyet neki, mint a legfőbb Isten „Ptah“ szent állatjának — az őt szolgáló papok nyuj^ tottak. Mig halála utón roppant pompával temettetett- el, emléktáblákkal, melyek az uralkodó nevét és idejét kitüntették — ellátva és a hívők ajándékaival elárasztva. A „Salle d’Apis“ tehát ezen állat kőszobrát tar talmazza, mely a vallási kellékek minden kifejezésével bir, körülötte a szokásos ajándékokkal, mely ekként , élénk színben tünteti fel Egyptom azon vallási fogal mait, melylyel az a szobor alkotása idejében Kr. e. a 4. században bírt. Ha innét visszatérve balra fordulunk, a lépcső; házban — ennek bal oldalán találandjuk a legérdeke-' sebb iratot vagyis egy darabot azon felírásból, mely az egyptomi legnagyobb király ül. Tuthmes hadjáratát Írja le Kr. e. 2500 évvel (állítólag) — s mely a neve zetes „Karnak“-i templomból hozatott ide. Találunk még ugyanitt számtalan sculpturákat az ó-kor minden idejéből, Ohafra király szobrát (Kr. e. 3000 évvel) és Ameniritis királyné alakját, mely igen nemes ábrával van keresztül vive. Ezután a „Salle Civile“-be jutva az egyptomi pri vát életre vonatkozó tárgyakat, eszközöket, ékszereket, papirusokat, gyümölcsöket stb. találunk, a kor különféle idejéből, — továbbá egy állítólagos Írnoknak kis szob rát ülő alakban érezbe foglalt kristály szemekkel- Egy más terembe „Salle Funéraire“-be, a halotti cultusra vonatkozó tárgyakat szemléljük, melyek a szo kásra és a vallás gyakorlatára vetnek világot, mig a „Salle des Dieux“ az általános használatban volt szoboristeneket foglalja magában. — Végre a „Salle desColonnes“ azon tárgyakat tartalmazza, melyek hasonlók a fentiekhez, de az előbbi termekbe helyet nem találtak. A történelmi lépcsőzetes fejlődés nyomán haladva — innét az assyriai osztályba „Musée Assirien“-be kell sietnünk, — mely azért is- megérdemli a megtekintést, minthogy a francziák által eszközölt „Ninive“ felásott romjaiból lettek világra hozva. A „Musée Assirien“ négy termet foglal el, melyben leginkább az assyr találmányok gips nyomatai vannak elhelyezve óriási fehér és fekete sarcophagokkal, még a phoeniciaiak idejéből, kik szakítva az egyptomi ék Írás sal, melyeknek megfejtésében a franczia tud. akadémia oly meglepő sikerrel munkálkodik — a mi írásunknak vetették meg alapját. Ha most már utunkat folytatva az északi szárny felé fordulunk, az „Antiquités de l’Asie mineure“ ter meibe találjuk magunkat, melyek már az Assyr művek tökélyesbülésének kinyomatát hordják magukon s mint egy előlépcsőül tekinthetők a görögöknek később elas- sikai formában öntött művészetéhez. — Ezen osztály három termet foglal magában. — Az I. teremben a cip rusi és Phoeniciai műrégiségeket találjuk, — a II. te remben összeállított ioniai műveket bámuljuk, — mig a Ili. terem Arthoinys Leukophriene templomának alak zatával, —| egy Vása-Pergamosból s más építészeti frag mentumaival bilincseli le figyelmünket. Északi irányba tovább haladva, a „calchographia“ termeibe a „Musée, de calchographie“ osztályba jutunk, melynek ha a mintegy 5000 példányt tevő s egész a jelenkor művészétéig levezetett fa és érezmetszetein, raj zain és festményein át tekintve, időnk a továbbhaladást megengedi, — úgy a „Museé de sculpture“ osztálynak 6 termét fogjuk megszemlélni. Ezen termek mindegyike azon ne vet viseli, — ki annak létrejöttéhez és fentállásához leg több anyagot szolgáltatott.így első terem: „Salle de Rude“ magában foglalva a legújabb kor szobrászának legkitűnőbb műveit, mint: Deret által készített bronz szobrot Tarantella tánczát ábrázolva, Pradiertöl: Atalante és Saphó szobor márványból; Mercur bronz-szobra Ru- detől stb., melyek tökélyes kivitelükkel méltán feltűnést keltenek. II. „Salle de Chaudet“ 1763—1810. idő beli szobórművekkel, hol legnagyobbszeriibb Canova által művészi tökéllyel elő állított „Amor és Psyché“-t előtüntető műve. III. „Salle des Gouston“ ezen testvérek úgy Pigalle és Despardins finom műveivel. IV. „Salle de Houdon.“ Ezen művész tiszteletére, kinek legkitűnőbb müvei: érczből Diana szobra és Roupean bronz-szobra. V. „Salle de Puget“ kinek világ hirü műve: Andromedat szabadító Perseus, őt a halhatatla nok sorába emelé, a mű eredetben itt őriztetik; végre VI. „Salle de Ooyrevox“ kitől Francziaország leg szebb allegoricus művei származnak, a korábbi szobrá szok műveivel. Ezen osztálynak másik és jóval nagyobb részét ké pezi a „Musée des marbre antiques,“ mely is mét két részt foglal magában, a „Sculpture anti que“ és a „Sculpture Rena issance“-t melyek ne vezetes és bő tartalmuknál fogva egyedülinek mondható. A „Sculpture Antique“ igen sok termet fog lal el, melynek elseje a „Grand Escalier“ hol leg inkább egy az Amazonok harczával ékesített sarcophag, az alvó Ariadne szobra stb. leginkább feltűnő. II. „Salle de la Rotonde.“ Apollo, Mars stb. kitűnő szobraival, III. „Salle de Mecene“ hol kitűnő a lanton játszó Apollo és Marsyas, utóbbi bünhődósét várva három je lenetben, továbbá Mecenas óriási szobra, melytől a te rem is nevét nyeré. A következő termek leginkább a ró mai császárság idejéből való műveket tüntetnek fel. IV. „Salle de Mithrás,“ — Hadrian és Sabina, — to vábbá Phaeton bukását jellemző szobrokkal. V. Salle de la Rom“ a közepén Roma allegoricus szobrával,— vörös porphirból,, hús részei meg aranyozva tűnik fel a többiek között. VI. „Salle de septime Sóvérc“ tar talma a romai császárok és császárnék szobrait tárja fel Marcellus Aureliustól egész Caracallaig. VII. „Salle des Antonius.“ Trajan, Hadrian, Marcus Aurelius Lueius Verus Antonius stb. szobraival, IS „Salle d’ Au guste Antoniusnak Hadrian kedvenezének szobrával hol a hajzat erőteljes kivitele meglepő, egy más: Romai szónok igen élethűen s finomul dolgozva Kleoraenestől, különösen művészies előtüntetése az anatómiának stb. IX. „Salle de Phidias“ a bemenettől jobbra azonnal egy Vasa tűnik fel, gyönyörű reliefekkel Maratbonból, továbbá 3 relief Thatos szigetéről, Kr. e. a 4. és 5. századból, — továbbá Partheon egy részlete Phidiás tanítványaitól. Az itt következő termek a görög plasticai kor leg szebb virágaival vannak ékesítve s azon művészetet tár ják élőnkbe, mely bennünk a bámulat és feltétlen elis merésnek érzetét keltik fel! Szemlélhetjük itt az Asz- szony rabló Gentaurt, a Minotaurust fékező Herkulest, Hermest, Orpheus és Euridyce szobrát; midőn Hermes a setétség istene Euridycét a setétsóg honába vive fér jétől Orpheustól elszakítja gyönyörű kivitele a gondolat nak, mely önkénytelen sajnálatot ébreszt az egyik s rész vételt a másik iránt; — továbbá Zeus és Juno, a neki nektárt nyújtó Hebével, a három Grátia, Ares és Aphro dite, Hera csoda alkotmány Phidyas iskolájából. Egy be irt márvány lap, a legrégibb görög írással, meg a Par theon kincstárnoka által adatott ki a 92 olympiad 3. és 4-ik évében (Kr. e. 400 évvel) és sok más remek mű. X.„Coriidor de Pan.“ XI. „Sáli e de’la Midére.“ XII. „Salle d’ Hercule et deThelephe.“ XHI „Salle d’ Adonis.“ XV. „Sallcdela Psyche“ bámulatra méltó termén, ha átjutottunk, a XV. terem ben a művészet azon templomához érünk,, hol az em beri kéz legtökéletesebb s eddig utol nem ért mű alko tása a milliókat érő„Miloi Venus“ szobra őriztetik. E szervtelen anyagba a művész keze nem csak életet öntött, de az arcznak oly szellemi kifejezést adott, hogy előtte lehetetlen zavarba nem jönni. E mű Phydiás a művész király azon műve, melyhez hasonló halandó ál tal sem az előtt sem azután alkotva nem lön! Ez al kotmány nem csak a szép nőt, de maga az isteni ala kot állítja élőnkbe! E remek Milos szigeten találtatott, s a franczia kormány a feltalálótól 6000 francért vásá rolta meg. A porosz-franezia háború alatt Paris bevéte lekor ezen szobrot | francziák elrejtették s csakis a bé kekötés után lett helyére vissza állítva, mit midőn a poroszok megtudtak, állítólag 3 miliárd váltságdíjban el fogadni voltak hajlandók, de a francziák inkább lefizet ték a váltság összeget, mintsem Istennőjüktől megvál janak. (Ha igaz ? I gyönyörű jellemvonása a franczia mű érzéknek !) E terem „Salle de la Venus-de Milo“ nevet viseli, s miután ezzel a legnagyobb becsű művet láttuk, a többi termeken minden nagyobb benyomás nél kül s már csak azért is gyorsabban haladok keresztül, nehogy különben is egyhangú leírásom unalmassá vál jék. Vessünk tehát egy futó tekintetet a „Salle de la Melopoméne,“ „Salle de la Pallas,“ „Salle du Gladiateur,“ a „Salle du Tib re“ termeiben felál lított I művészileg alkotott szobrokra s ha ezek szemlé letébe az érzékek bele nem fáradtak, menjünk át anyu- goti szárnyat elfoglaló „Musée de sculptures Re naissance" osztályba, hol újabb és újabb alakokat és tüneményeket látunk felmerülni. A „Salle de la Gheminée do Bruges“: leginkább, gyps lenyomatokat tartalmaz a 13—15. századból. A „Salle de Jean Goupon“-ban a középkor érez és broncz alkotásait szemlélhetjük. A „Salle de Michelangelo“ itt is első helyet vivki magának mestermű alkotásával I „lelánczolt rabszolgát“ (a fékezett szenvedélyt) kitűnő művészi kézzel alkotva, Italia legnagyobb művésze Michel Angelotól. A „Salle de Michel Colombe“ a középszázadok re lief és szobor műveivel, végre a „Salle des Anguier“ hol Francziaország kimagas- lóbb alakjainak márvány szobrai vannak felállítva. Ha most mégji „Musée chretien“-nek, a ke resztény ség első századából szármozó műveim és a „Salle Judaíque“-ban felállított s leginkább Palestinából.át hozott sarcophagok, agyag műveknek s Mesa — a bib liában említett Moabiták királyi szobrának egy pillantást ajándékoztunk, egy úttal búcsút vettünk a földszinti ter mektől, hogy vándorlásunkat az első etage-on folytathassuk. Az első emeletnek legnagyobb részét a „Festészeti Galleria“ foglalja el, hol mintegy 2000 darab kép 1 ki lométernyi térfogatot tölt be. A „Grande Gallerie“ a művészeti iskolák szerint „Ecoles Italiens,“ Écoles Espagnole,“ „Ec. Flamande,“ „Ec. Hollandaise“ és „Ec. Franc,aises“ osztályokra van ; osztva, melyek ismét más termeket foglalnak magukban. Óriási munka és még nehezebb lenne az: az itt összegyűjtött mű példányokat leírni s majd nem kivi- hetetlen ezeket szakértelemmel s oly élethűen állitni az olvasó elé, mint azt a művész phantasiája megteremtette! Én ezt megkisérleni meg sem is merészlém s legfeljebb azon művek telemlitésére szoritkozhatom, melyek ízlé semnek teljesen megfelelnek. Az olasz iskolából az I. emelet különösen „Rafael“ müveiben leggazdagabb: legkimagaslóbb művei: a „Szt.- család“ és a „Sátánt legyőző Szent-Mihály,“ utánna Ti- j ziau, (Krisztus sírba tétele), Lionardo da Vinci, Andrea Mantegna, Ghirlandajo, Lippi, Benozzo, Giorgione, a színek mestere: Paolo-Veronese, Corregio (Venus és Sa tyr) s több sora következik azon festőknek, kik a hal hatatlanok sorába emelkedtek. Az ó-német iskolából: Holbein, Sebald ßeham, Jean von Eyck, Memling stb. művei legszebbek. A későbbi flandriai iskolából: Rubens és Tenier, halhatlan művei, melyekből különösen Rubens után óri ási festmények ékesítik a terem falait. A hollandi iskolából: az alakzatok nagy mestere Rembrandt, utána Ravenstein, Terburg stb. művei meg lepők. A spanyol iskolából: az idealismus testesitője Mu rillo, az egész kath. világban általánosan ismert Mado- nájával (félholdon állva s az angyalok seregétől köiül- véve) Velasques művei. | A franczia iskola nagy nevű művészei köréből Foucquet, Clounet. Jós. Vemet, Ch. Lebrim, J. Jouvenet, Le Sueur, Santerre, Mignard, Madame Lebrun, Despor tes és számos olyanok, kik a művészek sorában méltó- lag töltik be helyeiket. Innét tovább menve, a „Salle Ronde“ gyönyörű mozaikján áthatolunk s egy pompás, II. Henrik idejében készült, kovácsolt vas ajtón keresztül, a 100 lépés hosszú „Gallerie d’ Appollon“-ba jutunk. E terem már kiállításánál fogva is újra felvillanyozza fáradt fi gyelmünket. A Louvrenak áltáljában minden terme pla- londe festészettel s allegoricus képekkel van ékesítve, azonban egy sem oly művészi tökélyü mint ez, melybe most léptünk. A menyezet Delacroix műalkotása, öt nagy festménnyel ékesítve, a nap folyását feltüntetőcn. — A közepén a 4 évszak képlete s 12 medáuton (szürke-szür kében) az év 12 hónapjának előállittására. Az öt nagy festmény: Diana vagy az éjeit, Morpheus, az estét, — Apollo; — Castor a hajnal csillagot és Aurorát, a haj nalt alakítja, a falakban vájt fülkékben pedig 28 ezen termen dolgozott művész arczképe van felállítva. Tartalma leginkább uralkodók tulajdonait képezték. Itt van XV. Lajos, Nagy Károly, I. Napoleon koronája, osztrák Anna ékszer casetteje aranyból, kristály és drá gakövekből csiszolt csészék, poharak, Szent-Lajos pecsét gyűrűje, IX. Károly sisakja, mozaik asztal, Francziaer- szág térképe 1684-ből márványba vésve stb., áltáljában oly tárgyak, melyek vagy ereklyék, vagy a kézműipar classicus kivitelét ismertetik. Ismét a „Salle des Bijoux^-hoz juthatunk, hol ismét arany s ezüst ékszer tárgyakat, emaillok- s ék szerészet! tárgyakban gyönyörködhetünk, melyek a kö zépkor és a Renaissance Ízlésnek felelnek meg. Ezen keresztül lépünk be a „Salle de sept Che- minces“-be hol a franczia képírók classicus alkotásai lelnek méltó elhelyezést. Ennek folytatása a „Salle Henri II.“ és a „Collection La caze,“ mely utóbbi a franczia festészet rococo korát ismerteti. A „Salle bronzes antiques“ térségben na gyobb részben ezen érczből előkerült romai és franczia régiségek: fegyverek, szobrok, candellaberek, ékszerek stb vannak összegyűjtve. Egy más részében az épületnek van felállítva a „Musée des Dessins,“ mely 15 termével mintegy 3500 darab az olasz, spanyol, német, flandriai, hollandi franczia kéz rajzot rejt magában. E mellett vana „Musée du moyen-ílge etdc la Renaissance,“ mely újólag 8 termet foglal el melyek: I. középkori elefántcsont metszeteket, oltár-rész leteket stb., a II. fa metszeteket, miniatűré festménye ket stb, III. franczia, olasz és német középkori üveg és agyag munkákat, a IV. érez és broncz-műveket ugyan ezen korból, az V. franczia faienceket, majolicakat stb., a VI. spanyol, mór és olasz faienceket és cserép díszít ményeket, végre a Vn. VIII. középkori bútorokat, re liefeket és égetett agyag műveket tartalmaz. A „Musée campana“ 9 teremben elosztva, hol leginkább agyag művek szemlélhetek ; babiloni szobrok, Phoeniciai figurák, lámpák, ó-olasz reliefek és alakok Etrusk díszítmények, agyag koporsók, görög csészék stb, melyek közt legérdekesebbek a 9-ik teremben: Pompeji
