Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-08-12 / 33. szám
XL évfolyam 33. száll! Szegzárd, 1883. augusztus 12 Megjelen: hetcnkint egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172-ik szám, hova az előfizetések, hirdetmé nyek és felszólamlások kül dendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatok Közigazgatási, társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap Tolnamegye törvényhatóságának, az országos selyemtenyésztési ministeri meghatalmazottnak, a tolnamegyei gazdasági egyesület s a szegzárd-központi tanitó-egyletnek hivatalos értesítője. Előfizetési árak: Egészévre . I . . . 6 frt — kr. Félévre ................3 i — „ Ne gyedévre .... I „ 50 „ Egyes szám ára 12 kr. Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közle mények intézendők. Nyilttér: 4 hasábos petitsor 15 kr. Hirdetések jutányosán számíttatnak. Székvárosunk haladásáról. Szegzárd az újabb időkben szép fejlődésnek indult. Nemcsak az anyagi, hanem a szellemi té rén is iparkodott a hason városokkal egy szín vonalra emelkedni, mi részben sikerült is. Az anyagi és szellemi téren kivívott ered ményei méltán megérdemlik az elismerést. Még tizenöt évvel ezelőtt mi szegzárdiak azt bírtuk, mit elődeink bírtak tizenöt év előtt 40 évvel. Kivévén a szegzárdi takarékpénztárt, mely 1846-ban alapittatott, acasinot és a közkórházat, mely abban az időben még primitív állapotban volt. Semmi egyebet úgyszólván. A nép munkálta szóiéit, földeit úgy, mint apáik; a fuvaros ember, ha faczér volt, lovait a gyöpre verte ki, hol a nagyobb és apróbb marha is legelt — tagosítás előtt. Nem rég ideje még, hogy a szegzárdi em ber, ha a hajóállomáshoz akart menni, akkor a szomszéd vármegyébe kellett hajtatni (Gemenczbe) rósz utakon, rósz lovakkal. Ha pedig gyermekeit a középiskolába akarta beadni, akkor messze földre kellett menni és drága pénzen neveltetni. Nyáron a nagy melegben a szobára voltak utalva az emberek, kivéve a birtokost s a föld- mivest; fürdeni nem mehetett a viz nagy távol sága s a kocsi hiánya miatt; este pedig csak a poros utczákon sétálhatott fölebb-alább, ha úgy tetszett, mert a várkert nem mindenki számára volt nyitva stb. stb. Ilyen s ehhez hasonló ba jokkal kellett küzdenünk. De a jelenben már nem beszélhetünk így. Már nem így állanak a dolgok, mert a szellemi és nemzeti fejlődést czélzó minden egyes törek vések odairányultak, s a jelenben azt mutatják valójában is, hogy úgy az összesség, mind az egyesek sok idő és egyéb fontos mulasztást iparkodnak gyorsan pótolni! Es ezt bámulatos hévvel, igazi lelkesedéssel vitte ki egyeseink ritka kitartása és buzgólkodása. A nemzeti élet felvirágoztatásával, a társu lati, testületi szellem a hatvanas évek végével, s különösen a hetvenes évek elejével uj tápot, uj lendületét nyert. Belátták ezt az arra hivatott férfiaink, hogy mi nagyon hátra vagyunk, itt tenni kell; azért a közszellemet felébresztették bennünk, és jóra, s nemesre serkentették; mert ebben áll az igazi hazafiság! Egyes hivatott fórfiainknak fáradhatatlan és sikerrel gazdagon jutalmazott tevékenysége nem maradt elismerés nélkül. Annak hatását érezzük, de különösen érzi a komfortot szerető újabb ge- neratió. Már eléggé örvendetesnek találjuk az intéz mények rövid felsorolását, melyeket a közszellem és egyesek, magánosok buzgalma, a szellemi élet emelése czéljából hozott létre. A népoktatás, az elemi és polgári iskolák osztályainak szaporítása és tökéletesbedése, a ma gán elemi iskola keletkezése s azoknak kellő fel szerelése stb. mind olyan jelenségek első sor ban, melyek az alapműveltségnek, az ember-kép zésnek, a társadalmi közműveltségnek hathatós alapot, támpontot Ígérnek nyújtani. így a hetvenes években keletkezett külön böző intézetek, egyletek és társulatok, mint: a szegzárdi polgári olvasókör, mely az iparos és kisebb rendű hivatalnokok zártkörű gyülhelyóvó lön; a szegzárdi népbank, mely a szegényebb sorsuak filléreit összegyűjtve, egy pár év múl ván egy tekintélyes tökét biztosit számukra; a dalárda újjászervezése is ez időre esik; kevéssé korábbi időre a jótékony nóegylet alapítása; az ön- kénytes tűzoltó-egylet megalapítása szintén ez évekre esik, melynek áldásdus működését szá mos veszély idején, bámulattal szemléltük; a gőzhajónak Keselyűsbe való behozatala ugy a társaság, mind nekünk szegzárdiaknak lényeges előnyt biztosított, mert már az állomásnak neve: Szegzárd, ránk nézve vívmány; a csörgetöi fürdóház felállításával pedig akár egészségi, akár más szempontból tekintve, városunk sokat nyert, s nincs az az idegen vagy vendég, ki itt idő zése alkalmával meg ne nézné kies fürdőnket; végre pedig a most épülő szárnyvasuttal valósá gos ternót csináltunk. Szellemi élvezetekben sincs hiány. így kü lönösen a casinoi és más társas összejövetelek, a bálok, adalárda estélyei, néha pedig egy-egy mű kedvelői szinelőadás stb. stb., mind olyan dolgok, melyek társas életünk összébbhozásán működnek. Yan városunknak két hetilapja is, melyek a közérdeket, a hasznos tudnivalót és egyéb hir detményeket közölnek. Kereskedésünk is eléggé jó lábon áll, különösen a borkereskedés. Középületeink csinosak, valamint egyes ma gánépületek is; utczáinkat kövezik, világítják kellőleg stb. Es mindezen fönti vívmányok, melyek vá rosunk haladását jelzik, rövid egy évtized szü leményei; mert tény az, ha közakarattal, egye sült erővel működünk a közélet terhes pályáján, terveinket, akaratainkat mindig siker fogja ko ronázni. Legvégre pedig, azt hiszem, egy óhajunk marad hátra, hogy Szegzárd már a közel jö vőben a rendezett tanácsú városok sorában fog laljon helyet!!! Yárkonyi Sándor. Párisi levél. Tisztelt szerkesztő ur 1 Utóbbi levelemben azt hivém, hogy teljesen búcsút vettem Olaszhon határától, hogy megkezdjem Franczia- ország jellemzését és íme újra vissza kell térnem a ma caroni é hazájába, hol a negyedik emeleten eresztik le almacaroni nemzeti eledelt, a harmadikon tejfellel be- pemzlizik, a másodikon sajttal hintik be, az elsőn pe dig rengeteg ollóval várja a talián a földszinten faló ha landónak intését, hogy azt azonnal elvágja! vissza kell pedig térnem azon okból, mert ntóbbi levelemben Mi lano helyett mindenütt Veronát emlitcttem, — holott I — ámbár maga Verona is tekintélyes város s különö sen arról nevezetes, bogy még az osztrákok által Ko márom mintájára épült roppant erőditvény mai napig is íentartatik, s Felső-Olaszhon fó kulcsául tekinthető; — mindazon által műizlés és műkincs tekintetében Milano- prai ft vérSbTnyt ki'ném állja, T csakis szórakozottságnak róható fel, hogy e helyett emlittetett, minél fogva ké rem mind azt, mit Veronáról elmondtam előbbi levelem ben — kizárólag Milánóra vonatkozónak értelmezni. Amint Modane-hez érve át lépjük a franczia ha tárt, hova monte-cenise után még 18 kisebb-nagyobb alaguton keresztül juthatunk : egészen más vidék, más emberek és más szokásokkal találkozunk! Az olasz határ alpokon túli regényes oldalát itt jobbról a „Franche-Comtó" s balról a hires bortermelő Bourgond s Savoye festői vidéke váltja fel buja, termé keny völgyekkel s szorgalmas földmiveiésével, közben- közben óriási hegyektől környezve, melyen nyájak lege lésznek, mig aljukban a legdusabb szőlő-kertek és ga bona földek terülnek el. Itt a vonat óriási sebességgel rohan már a völgy nek lefelé s a setét alagutakon keresztül húzódó boszor kány tánezot előtüntető sebesség, a gyengébb idegzetü- eket rettegéssel tölti el s őrömtelt mosolyai üdvözli a hirtelen megjelenő világosságot. Különösen két alagút az mi magára vonja a figyel met, az egyik az által, hogy benne folyton eső esik, a másik mely megható az által, hogy elején egy óriási fekete zászló van kitűzve egy emlék tábla felett, melyen azon szerencsétlenek nevei vésvók be, kiket a tunelle nehány év előtti beomlása alkalmával eltemetett. A vidék e helyütt a költő lantjára és a festő ecse tére egyaránt méltó. — Egy helyen óriási szikla csú csok, melyek fejünk felett a légben lebegönek tűnnek fel, máshol gyönyörű tölgyes ligetek, melyek lombjai alatt a havas virágai tenyésznek, mig más oldalról az óriási magasságról lezuhanó patakok csergése, s a gyé mánt minden színét játszó vízesések vonják magukra és bilincselik le figyelmünket, — mely képes arra, hogy a legtompább cynicus lelket is felmagasztalja, s önkényte len csodálat kifejezését csalja elő a feldagasztott ke belből. Kevés itt a szó e felségességnek leírását kifejezni s annak minden megkísérlése, csakis az alkotás e re mekének rovására történhetnék. Modaneba érve a franczia vonat rendelkezésünkre már készen állott, | igen ellentétesnek tűnt fel azon udvariasság, melyben a francziák részéről, az olasz da rabosság és müveletlenség ellenében részesittettünk. A hölgyek részére külön első, s a férfiak részére szintén külön 2-od osztályú coupeék voltak berendezve s a vas úti tisztviselőség mindent megtőn, lehető kényelmes el- szállitatásunk tárgyában. Sajátságos nép ez, mely örök mosolygó ég alatt lakik, melynek előzékenysége világhírű, udvariassága és szivélyessége kifogyhatatlan ! Leginkább igazolhatnák ezt ' a velünk utazott hölgyek, kik a conducteurök figyelmét különösen apróbb szolgálatoknál igen gyakran igénybe vevők 8 mely különösen szembetűnő akkor, ha ezeket a mi vasúti személyzeteinkkel hozzuk hasonlatba. M o d a n e maga igen csinos kis mezőváros tiszta s rendesen épült utczákkal, hol a franczia határ vám hivatala van; a magas Alpesek egy kedves völgyében, honnan utunk A i g e-b é 11 e felé vezet, hol a még min dig hóval fedett hegylánczolat egyenletes vonalakban észak és délfelé vonulva, az óriási Rőhne völgyet képezi, ' melynek oldalán a hegylánczolat zöld fái, igen szép sze gélyt képeznek a buja gabnával termett völgy körül; s gyönyörűen satírozza Savoye panorámáját. Innét a legszebb azúrkék Bourgeois kéndus tava mellett haladunk, beune festői ligetekkel, melynek túl oldalán Aix les Bains látható a sardiniai királyi ház sírboltjával. E nagyszerű tó igen emlékeztet ami Bala tonunkra, csakhogy vidéke sokkal festőibb s mint kere sett fürdőhely hasonlithatlanul látogatottabb, be nyúlik egész Chandreux-ig s kiterjedése mint egy 10 mér földet foglal magában. Chandrieux egy gazdag völgyben fekvő igen csinos falucska, könyü svaiczi stylben épült házakkal s nyájdas legelőkkel. Ennek végén láttam a franczia csárdát, hol két citoyen kedélyesen poharazta a jó bonrgondit s mely úgy külsejével, mint a körűié emelt lomb sátor és ke- TÁECZA. öyörgyi Boáé Perenoz hagyatéka. (Felolvastatott a „Tolnamegyci történelmi és régészeti társulat ala kúié közgyűlésén. Közli K. E.) (Vége.) Es mivel Surányból, Fülekről a birtokok kezelése mégis nehéz volt, azon iparkodott Bosnyák, hogy hatal masabb embereknek kezébe adhassa a jószágokat. Kívánatos volt volna, hogy Zichy Pál Veszprém- vár kapitánya vette volna át a tolnai jószágokat, ez azon ban 1623-ban azt válaszolta „hogy én ugyan nagysá godnak minden occásióval igyekezem szolgálni, ebben is az szolgálattól magamat el nem tiltom, de mit hasz nálhatok? Moly nehéz legyen azt a jószágot bírni, nagy ságod el nem hiszi, mert éket föl nem vehetni, mert az törők semmi úttal fel nem bocsátja őket. Megítélheti eb ből nagyságod, mély hasznát veheti ember az ottani jó szágnak." A legjobban veszélyeztetett jószágokat azonban, Györgyit és tartozékait 100 tallérért Túrós Miklós kis- komáromi kapitánynak adhatta zálogba, oly feltétellel, hogy senki másnak tovább ne adhassa és a 100 tallér ért birtokába mindig vissza bocsássa. Több pert is indított Bosnyák, melyek közül a Hencse tárgyában Béri Balog Péterrel folytátottát jel- lemzetességo miatt meg kell említenem. A Bodó-donáciék, conscripciókból kétségtelen, hogy Anyavárhoz azon Hencse tartozik, amely Somogybán, Hedrahely körül fekszik. De mert Tolnában Nagy-Dorog mellett is van egy Hencse, a mely mindig jó birtok volt és 1630-ban is eléggé lakott és jöl jövedelmező vala, erre vetette sze mét Bosnyák uram. „Ez falu az, akiért oly szemtelenül molestálja nagy ságodat az Balog Péter fia" Írja Bosnyák jogi tanács adója. Pert indított tehát s bár Hencse ősidők óta a béri Balogok tulajdonát képezte, ügy vesztessé lett Eszter- házy nádor előtt az igaz tulajdonos, ki Hencse további birialásától örök időkre, keményen eltiltatott. Ha Bosnyák Tamás tovább él, talán nem volna is meretlen ma az anyavári jószág. De halála előbb követ kezett be, mint a török kiűzetésének éve. Leánya a dúsgazdag Balassa Imre neje nem ke reste I Bodó-vagyont, a Bodó-szerencsét. Mások haj szolták. Tűrés Miklós Györgyit és tartozékait Laskay And rás pápai alkapitáuynak, * ez odább, a pápai paulinnsok- nak adta zálogba. Bosnyák Tamás magtalan halála czimén Anyavárra és tartozékai közül 44 helyiségre Gynrisics, Gyurkovics és Nagy, győri régházi tisztek szereztek donációt, de jogaikat csakhamar néhány 100 talléron Kétheiyi János nak adták el. Ily viszonyok között következett be 1686—87-ben a szabadulás ideje. A régi világ hagyományait ekkor már | feledés homálya födte, mert aki maradt is 1—| régi ember föl dönfutóvá tette az 1683. és 86—87. évi nagy háborúság, tatárok járása. A lakosság túlnyomó részét fegyver és döghalál pusztította el. Nagy pusztaság volt ekkor a megye. — Amerre a szem látott, elvadult szőlők között, szántóföl deken felburjánzolt, járhatlan giz-gaz, magas fű, vad bokros helyek. Itt-ott emelkedett csak ki a láthatáron egy-egy csonka torony, puszta faldarab, komor, sötét jelzője a múlt idők viharai és szenvedéseinek. Auyavár az 1687-ik évi birtokba foglaló jegyzék szerint igy nézett ki IA Sár vizei között fekszik, oly helyen, hova ára dáskor csak hajón lehet közlekedni. Török időben erős ség és szabadalmakkal biró ráczok által lakott város volt, jövedelmező malmok és halászattal; de most pusz taság. Vára alapjáig megromlott, födél nélkül áll, átázott boltozatokkal, melyek óránként omladoznak." Sorra nem vehetem ez alkalommal mind az Anya várhoz tartozott birtokokat. Elhagyott, lakatlan volt az valamennyi, alig itt-ott találkozott 1—2 elvadult félénk család, a bozótok, vagy erdőkbe félre vonultán. De nem sokáig maradt ez igy. Mindenünnen özön löttek be, kik jobbágytelkeket, vagy földesúri jogot ke restek. Anyavárt, Palánkot, Genczet a kurnez szegzárdi apát, Mérey Mihály foglalta ol. Alsó-Nánára és vidékére a kegyetlen, keserű Irá nyi, báttai apátur szerzett jogot. A pápai pálosok, zálogos levelük alapján siettek el foglalni Györgyit és tartozékait. Közért, Vaszart, az Eszterházy családnak sikerült | dombóvári birtokokkal eloccnpálni. Az 1702. deczémber 8-án kelt legfelsőbb elhatá rozással, Kétheiyi jogon, mivel leányát, Évát bírta néül, Kersznericz András soproni lakosnak 44 falu Ítéltetett ki, a melyek között volt Bonyhád, Gzikó, Szent-Mária, Szent-Gél, Mórágy, Lángfő, Széplak, Patlany, Csöcske, Mekényes, Börzsöny, Möcsény, Teve), Hidegkút, Tava és még más birtokok, de csak annyiban, amennyiben mások előbb szerzett jogaival össze nem ütközik. Tolnát a Wallis grófok, Tengeliczet, Medinát Gindl Orbán ur vették birtokba. Csak miután mindezen, az anyavári köteléket szét tépő resoluciók és intézkedések hatályba léptek, ocsúdott fel a Bodó-vérség. Bosnyák Zsófia unokáinak vejei, a hires kuruez generális, Károlyi Sándor gróf, Balassa Emerencia fia, gr. Eszterházy Péter, Illésházy Miklós és az osztrák ház hű bajnoka, béna kezű öreg költőnk, Koháry István gróf országbíró ragadták meg az ügyet. Összeültek nagy tanácsra, hányták, vetették a Bodó- Bajoni-Kenderessy-Bosnyák iratokat. A birtokok állapotról is tájékozást kívántak sze rezni I Daróczy Ferencz úrhoz, Tolnamegye alispánjá hoz fordultak felvilágosításért. A donatiókból kiirt helységekről tudakozódtak. így felelt Károlyi Sándornak az öreg alispán. „Méltóságos Generális uramnak. Exelenciádnak ajánlom alázatos szolgálatomat. Nékem küldött méltósá gos levelét alázatosan vettem; continenciája szerint az aDyavári jószághoz tartozó puszták és faluk nevének megtanulásában eléggé fáradoztam. De ezen specifics föltett pusztákon és falukon kívül másra nem találhat tam, úgymint:
