Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-08-12 / 33. szám
*1 reszt lábú asztalaival alföldünk ily nemű helyeit élénk színekben tűnteti elő. Ezután Culoz, Amberien és Maconon ke resztül D ij-on b a érkezűnk, mely mái'a nagyváros min den színezetét és kinyomatát magán hordja, gyárakkal és szép épületekkel. Altaljában meg kell jegyeznem, hogy amint Frah- cziaország határát átlépjük, lehetetlen szembe nem tűnni azon csínnak, mely a legkisebb falucskát is igen ked vesnek tünteti fel, utczái szépek, házai tiszták és na- gyobbára stylszerűek s minden lépten-nyomon nem csak az ipar virágzását, de a kereskedelem és jólét általános tüneteit kell szemlélnünk, s őszintén kell beváltanom, hogy egyetlen oly szegényes külsejű falucskát sem lát hattam, melyet nálunk — bár az ínség és rendetlenség hollétünket már mesziről hirdeti — büszkén városnak csúfolnak! Végre még Connerre, Larvelse és Monte- reannon ha keresztül hatolunk, elérjük azon helyet, melyet a franczia fővárosának büszkén vall be, melyért rajong, honnét általában az egész világot hódolásra késztő divat kerül ki, mely székhelye a világműveltségnek, tárháza a tudomány és szépmüvészeteknek, hova az egész világ appellál és hivatkozik s melyet egész világ köz pontjának ekként méltán nevezhetünk. Egy szóval Párisban vagyunk! Aki e rengeteg terjedelmű világvárost nem látta, annak elegáns lakóit, fényes ntczáit, monumentális épü leteit s megbecsülhetetlen műkincseit nem ismerte, fa lai közt a kedély és szívélyesség netovábbját nem él vezte : természetesnek fogja találni azon lázas türelmet lenséget és kíváncsiságot, mely a karaván tagjain erőt vön. Aki azt hiszi, hogy Paris Francziaország fővárosa, az nagyon csalódik, a ki azon hitben él, hogy Párisban Francziaországot látja visszatükrözve : az nagyon tév utón jár! Francziaország és Páris, két önálló társadalmi ál lam, s csakis a franczia közös jelleg igazolja egységét. A franczia a szó legszorosabb értelmében franczia és semmi más! roppant büszke nemzetiségére, féltéke nyen őrzi szabadságát s nem akar tűrni hatalmat, mely őt ebben korlátozza, benne az önérzet roppant mérték ben van kifejlődve s egész rajongással valja. hogy ő „1’ enfans de la grande nation s e mellett barátságos, előzékeny, vendégszerető, kivel utolsó falatját kedélyesen költi el, s örömet látszik találni abba, ha másnak szol gálatot tehet, s mást maga iránt lekötelezhet, emellett közlékeny s az első pillanatban kész keblét feltárni. A párisi világfi! sokat tart az etiquettere, melyet maga a legszigoruabban megtart, a csint és elegántiát a jó Ízléssel igyekszik harmóniába hozni, modora fesz telen s igen yálogaíott kifejezésekkel adja tudtnl gondo latát, kimondhatlan udvarias s különösen hölgyek irá nyában határt nem ismer e tekintetben, nem nézi, hogy mi I ő a nőben csak a gyenge nemet látja, kinek gyen geségeivel visszaélni durva féffiatlanság, társadalmi ré teget aem ismer s szívesen érintkezik, bár a közeledést inkább várja mint keresi s igen finom lekötelező; — igyekszik az élet kellemes oldalát kizsákmányolni s siet megvalósítani a költő azon mondatát: „Minden órának leszakaszd virágát! Élj a jelennel!“ Elérkezvén végre az idő, midőn a vonat a „che- nim du fér de Paris ä Lyon et ii la Mediterranée“ in- dóházába berobogott, ott a Párisban lakó magyarok és a magyar-egylet tagjai által „éljenekkel“ s szívélyes kéz- szorittásokkal fogadtattunk s miután ezen urak oly szí vesek valának, számunkra kocsikról rendelkezni, minden nehézség nélkül ezekre szálva a „Boulevard des Italien*- böl jobbra nyúló „Rue de Helder“ utczában levő „Hotel du Helder“-be hajtattunk, már előre berendezett lakosz tályainkat elfoglalandó. Ami az ünnepélyességeket, Hugonáli látogatást az operai és Theater fra^'iisi előadást, Lesseps és Tűr lá togatását, a Hőtel Continental és Europebani dinereket I a „Figaro“ szerkesztősége által rendezett soireét illeti, erről a kedves olvasó már bizonnyal kimerítőbb és szak- Anyavára, Genes, Apáti, Belis vagy Belacz, Ra kasd, Ebes, Agárd, melyeket méltóságos szekszárdi apát nr, uram ő nagysága bir. Ismét: Hidas, Czikó, Závod, Kis-Tuva, Nagy-Tava, Krez- nerics família Kemecsen, Kis-Dorog, Tevel, Zomba, Patlan, Ko vácsi, Szentgál, Paszta-Pól, Dőry uram meghagyott öz vegye és Kajmád, Kápóna, melyeket Manasztely uram öz vegye bir. Lehet, hogy az Exelentiád specificátiójában föltett többi puszták is ezen nemes vármegyében legyenek, de az sok változásokban elváltoztattak. Mindezeket pedig quo jure bírják őnagyságaik és kegyelmek, az én nekem nem constál. Parancsolván Excelenciád, más, tőlem kitelhető dolgokban is minden kor alázatos szolgáját fogja tapasztalni. Ezzel magamat Exelenciád gráciájában ajánlván, kívánom, ez levelem találja fris jó egészségben s ma radok alázatos szolgája, Paks, 27. műre. 1721. Daróczy Ferenc. A Walis grófok iktatása ellen a tolnai urodalomba Belacz, Sáfárfölde miatt tiltakozott Kohárv István or szágbíró. Pereket is indítottak, de az Anyavára rekon- structióját ezélzó minden költség és törekvés kárba veszett. 1722-ben találom ez ügyben a Károlyi Ferencz gróftól származó utolsó iratot. * Nem bizonyíthatták be, hogy a Bodó donációk iktatással erősittettek meg, avatottabb tudomást szerzett, hogy sem az általam te endőit szerény tudósítást unalmasnak ne találná, ennél fogva én gyöngeségem érzetében a felidézett hatást le rontani nem bátorkodván, inkább más irányt követek azon reményben, hogy nem annyira a leírás mint maga a tárgy érdekessége fogja a figyelmet némileg ébren tartani. Egyébként az ünnepélyességek között reánk nézve, ha nem is a legértékesebb, de mindenesetre a legin- posansabb volt a julius 14-én megtartott „Fáte natio nale“ volt. Ami a magyarnak augusztus 20-ika, ugyan az a francziának julius 14 ike! Azon napon a szent király neve mellett ünnepli a magyar a rendezett állam esz méjének megtestesülését, ezen ünnepli a franczia a köz- társasági állam megalakulásának évfordulóját. Már betekkel előbb óriási falragaszok hirdették az ünnepet s hivták fel a nemzet minden tagját az ebbeni részvételre. Ezen naponi ünnepélyesség a Mars mezőn meg tartatni szokott katonai szemlével veszi kezdetét, hol minden állampolgár megjelenhet s bírálat alá veheti a nemzeti hadsereg képességét, hol egyes kitünőbb csapa tok óriási ovátíókban és kitüntetésekben részesülnek s végződik a képzeletet felülhaladó kivilágítás s a szegé nyebb sorsuak számára kiosztott apróbb ajándékokkal. Az egész város tricolor zászlókkal és virág füzérek kel van decorálva. A polgárság apraja és örege kokár dát tűz kalapjára, vagy büszkén hordja a 3 szinü sza lagra fűzött emlék érmet mellére tűzve. Minden utcza sarkon, minden nyilvános épületen az R. F. (Republique fran^ais) betűket látjuk transpa-' rentben vagy a nélkül, a szabadság istennőjének áldásra tárt kezei alatt. Esti 9 óra tájban kezdődik a kivilágítás gáz és villany fénnyel, láng és fényárban úszik az egész város, az opera, Hőtel de Vilié, Palais justice, Palais des In valids, a Trocadero, a Place de | obelisque, hoi Elsas- Lotharingia allegoricus szobra különösen zászlók és vi- rágkoszorukkal van ellepve, a Louvre óriási épülete, mind mind egy-egy példánya ilyenkor a fantasticus képze- letnek. A kivilágítás tart 12 óráig, s befejeztetik 2 óra hosszáig tartó oly tűzi játékkal, melynek pazar fénye és specialis volta, egybe vonva a Szajnán teljes disz és vi lágításban mozgó hajókkal, a halandó képzelet határát messze túl szárnyalja. Hogy ezen a zűrzavar által előidézett kábultságból 1 kibontakozzunk : a város és a párisi élet legsajátságosabb részébe a „Quartie latin“-ba siettünk nehány an, egyrészt, hogy magunknak szórakozást s más részt, hogy psycho- logiai tapasztalásokat szerezhessünk. Hogy azonban ezen, az egész világ társadalmi éle tében unicumot képező körbe s a város ezen részébe juthassunk: szükségesnek látom előbb a várossal magái val némileg megismerkedni: Páris — Londont kivéve — a világnak nem csak” legelső, de legnagyobb kiterjedésű városa is, s igy igen szükséges, hogy a benne lakó magát tájékozni képes le hessen, mely különben igen könyü s csak azon fárad sággal jár, hogy az ember magát 322 meredek lépcsőn leendő felraenésre elhatározza s a gyönyörű „Arc de' triomphe de T Etoile“-ra fel lépegessen. Az arc de troimphe, a hasonnemü építmények közt eddig a legnagyobb, tetejében óriási diadal szobrokkal és fegyverzettel; I. Napoleon építette diadalmas hadjá ratainak emlékéül, oldalain 142-nél több ütközet hely s az ezekben szereplő mintegy 650 nevezetesebb férfiú ne veivel, melyek közül az aláhuzottak az ütközetekben ele settek neveit ismerteti. Ezen diadalkapu Parisnak legmagasabb pontján van lelállitva művészi kezektől s ha egyszer tetejére fel jutottunk teljesen kárpótolva lettünk azon fáradtságért, melylyel megküzdenünk kelleték. Szemünk előtt látjuk ezen óriási várost, melyet szemmel belátni lehetetlen s reá jövünk nagy Napoleon azon mesterművóre, mely ót nemcsak nagy hadvezéri képességében, de finomult mű- hogy nemcsak a Bodó-vérségből származnak, ha nem bírták is mindenkor, osztozkodtak a századok folya mán az anyavári jószágon, I mivel végre az igényelt birtokok legnagyobb része már évtizedek óta mások békés birtokában vannak, a főméltóságu Koháry, lllésházy, Eszterházy ás Károlyi családok igényeikkel elutasittattak. Ezzel örökre eldőlt Anyavára sorsa. A hajdan büszke úri lak, II. Lajos, János királyék tartózkodási hely e alásülyedt a szekszárdi apátság egy félreeső kisebb pusztabirtokának színvonalára. Kevés érdeklődő és a berekben megforduló pász tor vagy kaszás tudja csak, hogy itt-ott a gyep alul még egy-egy ódon faldarab kívánkozik a napvilágra mint néma, meg nem értett tanúja a régi világ régi esemé nyei-, a Bodó család és hagyatéka szerencséjének. Anyavára egyik pretendense, öreg költőnk Koháry István gróf mintha csak Anyavár nemtőjével beszéltetne, # igy ii" „Kereke forgását S forgandó járását Láttam szerencsének. Vig kedvvel sokáig Senkinél mindétig Nem szokott mulatni. Szólhatnék én erről S változó kedvéről Nagy sokat mondhatnék, Tündér mivoltáról Forgandóságáról Példát is adhatnék.“ érzékében is elénk varázsolja. — Itt tapasztaljuk, hogy Páris 12 főutczával (avenu-vel) bir, melyek egyenletes vonalakban mind a diadalkapuhoz vezetnek s melyek rendszeresen fásitva vannak. Ha most már a város bár mely részében tévelygőnk, csak arra ügyeljünk, hogy a minden utczasarkon nagy betűkkel jelzett bármi nevű utczánál nézzük, ha váljon „avenun“ avagy Rue-n (ki sebb utcza) vagyunk-e? s igyekezzünk avenure jutni, biztosak lehetvén abban, hogy ha ezen végig haladunk: okvetlen az „Arc de triomphe de l’E t o i Ie“-hoz,' s igy már ismert helyre jutandunk. E helyről szemlélve Párist, előttünk a „Champs Elysée“ terül el regényes kertjei és mulatóhelyeivel a „Place de l’obelisque“-re húzódva, míg a kapun túl ennek folytatásaként, az „Avenue de Bois de Boulogne “-on ke resztül, az óriási terjedelmű s annyira kedvelt Boulognei erdőbe jutandunk. — E helyről vehető ki legtisztábban Páris nevezetessége: a Madeline, a vendomi szobor, a Louvre, a Palais royal, a Place de nation de l’lndustrie, Notre-Dame, Hotel de vilié, Palais des Invalides stb., melyek mind egyenkint érdemelnek nevezetességeiknél fogva említést. A Champs Elysée északi részén nyúlik be a Palais de l’Elysée, mely százados épület arról nevezetes, hogy a hírneves Pompadour marquise lakása és palotája volt, s melyet később I. Napoleon, I. Sándor orosz czár s Hortense királynő is lakott, gyönyörű palota költőies parkkal körülvéve. A déli oldalon találjuk a Palais d’Indus triet, mely nem annyira szép mint monumentális épület kris tály kupolával, melynek 21 termében jelenleg a francia művészek alkotásai vannak kiállítva, köztük igen sok, mely meglepetést és csodálatot ébreszt tökélyesült kivi tele által. Tégig menve a Champs Elyséen, a Place de la Concorde, vagy másként Obelisque térre jutunk. Ez a legszebb és legnagyobb tere Parisnak. A nemzet s a kormány talán azon okból igyekezett e teret vonzóvá és ttindériessé tenni, hogy elfeledtesse azon iszonyt, mely a franczia történelemben igen sok lapot az ártatlanok egész seregének vérével festett be. E történelmileg nevezetessé tett helyiség méltán megérdemli, hogy vele kissé bővebben foglalkozzunk. A 18. század elején e hely még teljesen puszta volt s rajta nagyobb tűzi játékok rendeztettek, milyen volt az akkori Douphin XVI. Lajosnak Mária Antoinet- tel történt eljegyzése alkalmakor, amidőn a tűzi játék nak több mint 1200 ember élet esett áldozatul. XVI. Lajosnak tehát már első ilyetén szereplése véres drámával kezdődött, a melyet később saját tragoe- diájával kelle befejezni. Tudjuk, hogy a franczia rémuralom 1793. évben e helyütt állitá fel guillotine-jet, mely jan. 21-ón XVI. Lajos halálával kezdte meg működését. Ettőlfogva a vér áldozatok szakadatlan sora következék. Miután júliusban Corday Charlotte feje legördült, ugyan oda 3 holnappal később Brissot a girondeisták vezére lépett, hogy 21 társával elvérezzék; mire október 16-án Mária Antoi- nettenek is fejével kelle lakolnia azon vétkéért, hogy Francziaország királynéja volt, őt követte az orleansi herczeg, Egalité herczeg, Elisabeth Helene herczegnő, aztán az orleanisták sorai, — 1794. april 8-án Robes pierre és Marat társa Danton stb. mig végre a sors keze által utolért és saját előidézett következmények folytán és súlya alatt iul. 28-án Robespierre és társai s még gok mások! — mintegy 3000 egyén körül! Jelenlegi nevét „Place de la Concorde“ csakis a rémuralom ideje után nyerte, mig később neve „XVI. Lajos tere“ lett, minthogy emlékszobrát itt szándékoz tak felállitni, mig nem ismét régi nevét a concorde-ot vette fel s birja mai napig is. A tér jelenleg a gázlámpák ezerekre menő sora által van körülvéve, melyek este tündéries fényt árasz tanak szét, közepén 23 méter magas obeliskkel. Ezen Obelisque Mohamed Ali pascha által aján dékoztatok Lajos Fülöpnek s állítólag még II. Ramses egyptomi király idejéből való, mintegy 14 századdal Krisztus előtt. E roppant colossusért Cherbourgból 1831- ben lett külön hajó küldve, — mely azonban csak két év múlva tért vissza s szállittása két millió francba került. Északi és déli oldalán óriási két szökőkút van fel- - állítva, melyeknek medenezéje 16 méter átmérővel birt s a vizet különféle irányban löveli. Ezen felül különböző oldalain a franczia tartományok allegorikus szobrai ál lanak művészi kezektől alkotva. Az Opera — Gamier franczia építőmester műve, mely méltán a continens legnagyobbszerübb művének tartatik. — Még III. Napoleon vetette meg alapját, de már a köztársaság fejezte be, különbözőszinü gránit, porphir és márványból van összealkotva, melynek fel állítása 46 millió francot emésztett fel. Homlokzatánál nyílt lépcső vezet a 7 ívben épült előcsarnokba, honnét széles lépcső visz fel az emele tekre, vörös márvány corinthusi oszlop sorok között; a menyezet festményei az olympusi isteneket ábrázolják. — Innét, a gazdagon aranyozott főajtón át egy kisebb csarnokba jutunk, hol a cassa van fel állítva, honnét 2 benyilás a földszintre vezet. A nézőtér pazarul van decorálva, oly annyira, hogy a gazdag aranyozásban az egyes szobrok körvonalai alig vehetők ki. — A páholyok 8 óriási oszloppal 7 részre választvák; s 4 emeletre emelkednek, — a nagy csillár alulról nézve gyöngy-koronához hasonlít s óriási vilá gosságot áraszt, — a bevonat általánosan vörös bársony arannyal diszitve. Azelo függöny igen izlésteljes, veres, halvány aranysárgával s minden festés nélkül. A színpad nagy és igen magas, a díszítmények gazdagok és nagyszerűek. — Személyzete 1200 s első tenoristájának fizetése 3—400.000 franc. Külseje gót modorban épült igen szép látványt nyújt I szobrokkal yan ékítve. Végig haladva az „Avenue de l’opera“-n ezzel I majdnem szemközt áll a „Theater Francain“ — mely sokkal kisebb s ízlésem szerint a mi nemzeti szín házunknál hátrább állóbb s főnevezetessége különösen művésznőiben s aí2 Coquelin-ben rejlik, megjegyzendő különben, hogy e színházban folytak le Moliére legjobb darabjai. Hőtel de Vilié (városház)' Páris legnagysze rűbb renecence stylben készült épülete kiugró tornyocs- kákkal és szobrokkal ókesitvo. — A jelenlegi városháza ' csak nemrég lelt felépítve, minthogy a régi, mely még a 13. században épült — a Communisták által 1871. évben felégetve lett. -r Ez épület és az előtte elterülő „Place d’Hótel de Vilié“ Páris dramaticus történelmé nek lapjain igen nagy. szerepet játszik. Itt van lakása a „Préfet de la Seine“-nek, ki Páris két SoUí-Prőfetgjének s 20 polgármesterének (Maires) főnöke. La Madeleine ezen a maga nemében 'egyedüli" sajátságos templom a romai oszlop csarnokokra, vagy a görög templomokra emlékeztet, körülfolyó 4 soros ko- rinthusi oszlop soraival. — A főbejárathoz 28) az egész épület szélességében folyó lépcső vezet fehér márvány ból, külseje mitsem árul el, hogy szent helyre léptünk;, maga az ablak és torony nélküli épület külseje inkább komor, mint meglepő; mig belseje annál saját-' ságosabb. A főlépcsőnél a tízparancsolatot magában fog laló érczajtón át jutunk a templom belsejébe, mély egyetlen hajóból áll, szemközt az óriási főoltár szent Magdolnának gyönyörű szobrával, azon jelenetet ábrá-. zolva, midőn két angyal által a menybe émeltetik. Két oldalt 8 kápolna áll oltárral s mind sz. Magdolna éle téből vett allegorikus szobor csoportozatokkal. Világos ságát a felhőkké alakított üveg tetőzeten nyeii, mely; belsejének kísérteties fényt kölcsönöz. Még XV. Lajos, kezdte épitetni s csak III. Napoleon alatt fejeztetett be építése. Place Vendőme. Ha Párisnak egyik leggazda gabb és elegánsabb utczáján a „Rue de la Paix“-n át haladunk, a Vendőme-tórre jutunk, mely nem csak azért érdemel figyelmet, mert egyenletes nyolezszögben épült egyöntetű házaival reánk kellemes benyomást gyakorol, hanem élénk színekkel tünteti- elibénk azon eljárást, me lyet a köztársaság nagy férfiaival követni szokott. Az austcrliczi ütközet után 1805-ben I. Napoleon hazatér vén, az oroszok és osztrákoktól elfoglalt 1200 ágyúból ezen 44 méter magas és 4 méter átmérőjű órczoszlopot önteté, tetején saját óletnagyságu órczszobrával. Ezen érezoszlop azért is nevezetes, mert az egész hadjáratot a Boulognei főtáborból kiindulva' az auster- liczi ütközetig élethűen ábrázolja, — sőt az itt kitűnő egyes alakok, a fegyverzet és ruházat élethűen van visz- szaadva. A communisták 1871-ben ezen szobrot ledöntöttél s összetörve hevert mindaddig, mig a nemzetgyűlés I Napoleon érdemeit méltányolva 1875-ben összeszedetvi újólag felállittatni rendelte — s egyúttal Napóleonnal Mausoleumot emelt, mely nagyszerűségére s művész kivitelére alig leli párját. All ez feketemárvány alapza ton emelt alabastroin menyezetből, mely alatt és a sár cophag felett Napóleonnak életnagyságu szobra nyugszit a menyezet felett pedig a szabadság és enyészetet áb rázoló allegoricus gyönyörű szobor csoportosaiból. :—J sarcophag lábánál pedig a nagy férfin vógrendeleténe zárszavaival t. i. „óhajtom, hogy testem azon franczi nép között nyugodjék, melyet életemben oly igen sz( rettem“ Je faire des instances, que mon cadavre. reposen sur les bords de la Seine, au milien de ce peuplc francai: que j’ai tant aimé.“ (Feljegyeztem azon különbség okáé: melyben az élet az embert sodorhatja! ezen nagy fórfii ki a világot osztotta szót: könyörög nemzetének, hog hagyja porait honfitársai közt nyugodni! sic .(vans gloria mundi!!) E mausoleum igen nagy kegyeleti őriztetik, s nem állandóul van nyitva a közönség sz: mára: mivel különben is zárt helyen, az „Eglise d Invalides“ cryptájában van felállítva. — Mindamellel habár kiadással van is összekötne “Igen megérdemli megszemlélést. Ha most már ide jutottunk, keresztül kellett h tolnunk a „Hó tel des In val ides“-on, melynek ar nyos kiemelkedő kupolája különben is már- felkel figyelmünket. Ezen épület a rokkantakháza, mely 5000 emb részére igen confort van berendezve s fegyver, ruha rógiségtára, »valamint a mintegy 30000 kötetre mei könyvtára, úgy a nagy Marechalok arczképei mélti megérdemlik a figyelmet. A Notre-Dame. Midőn ezen szent hajlókh vezetem kedves olvasóimat, emlékezni fognak, hogy t zel nem csak épen most találkoznak első alkalomm Páris történelmében éppen úgy, mint a franci regény és novella világban találkozunk a párisi érs ezen templomával, sőt a színi jelenetekben is találkozu: ezen antique alakkal, minélfogva megérdemli, hogy vi kissó bővebben foglalkozzunk. Ezen érseki székesegyház egyike a keresztény lág legrégibb építményeinek és régi franc alapját m Kr. u. a 4. században tették le s benne I. Clodvigt II. Fülöpig a királyok szobrai, az itteni „Galerie i rois"-on hű alakban szemlélhetők. Külseje a századok elrepült viharainak nyon nem igen mutatja, bár a lezajlott idő egészen megb ni tóttá. A legrégibb goth styl remek alkotmánya csucsives ablakokkal és csonka kettős tornyával, me nek egyikében 16000 kilogr. nehéz, tehát az egész lágon eddig legnagyobb harang komoly, mélabus hab; hivja össze az Ur tiszteletére az igazhivőket. Belseje a római és majlandi templomok utál legremekebb! — oszlop sorokkal óriási öt hajóra oszt mozaik talapzatán szent szobrok emelkednek, ablak
