Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-07-22 / 30. szám
len p kedélyes társalgásba merülnek, a szem- lélődo'Jaious előtt úgy tűnnek fel, mint a világ legboldogabb emberei; mindegyiknek renden van | I szénája, pénz „quantum satis“, a kedély álla potuk pedig, megbecsülhetetlenül víg és humo ros. Minden laicus vágyának „non plus ultrája“ az, hogy jegyző szeretne lenni. Pedig hát te kintsünk be a jegyzőnek magán és hivatalos életébe. Midőn a fiatalember a jegyzőségig felvitte, feljogosítva érzi magát arra, hogy családot ala- 1 pitson magának, — és ez helyes is. Legnagyobb I részük nős és gyermekes, — fizetésük pedig I nyomorúságos. És ezért a nyomorúságos fizetésért a jegy zőnek olyan „Tausendkünstlernek“ kell lenni, a kihez mérve Blondin mester, a világhírű kötél- tánczos csak kismiska! mert mig az balanceir- staabjával egy szál kötélen végig tánczol, — addig a község jegyzőjének a közigatás meg számlálhatatlan, egymást keresztező és kuszáit szálain akként kell átbalanceiroznia, hogy sem az alispán, sem a szolgabiró, sem a járásbiró, sem a tan-, sem az adófelügyelő, sem az ura ság,, sem a pap, sem a biró, sem az esküdtek, sem pedig legkülönösebben és legfőképen a szá- jasabb képviseleti tagok meg ne aprehendálhas- sanak, — mert különben ezek, akik mind fen- hatóságot vindikálnak maguknak a jegyző fölött, — elsózzák annak levesét úgy, hogy még a háta. is borsódzik bele. Már most aztán lehet-e méltányosan meg- ■ m követelni egy ilyen rosszul fizetett, munkával és anyagi . gondokkal túlterhelt tisztviselőtől, a ki meg sem tudja számlálni, hogy hány ura s pa- rancsolójá van, hogy ez valamely irányban fron tot vessen, akár fellebbvalói, akár alárendeltjei vel szemben erélyes állást foglaljon ? — nem le het, hanem kénytelen a napot ragyogni, az esőt esni és a szelet fújni hagyni, mert hogy kelle metlenségei, sőt végzetes következményű össze ütközései ne legyenek, hagyja menni a dolgo kat, amint azok immel-ámmal maguktól eldö- czögnek. Ezt reá kényszeríti az önfentartás ösztöne. A meleg napok alatt. Iszonyú, elviselhetetlen* rekkenő hőségek járnak fölöttünk. A szerelmes párok érzelmeinek, az énekesek hangjának-. a JlhknÍrMr..,hn7<róságAn!.lr a Unnlrra zef^Nem csoda tehát, hogy a ki csak szerét teheti, fut, siet, szalad, rohan a vizbe, fürdőbe, a szőlőhegyek vagy az erdők közé, vagy még máshová is, csakhogy a város porát és a tikkasztó hőséget ne legyen kénytelen a szoros falak között eltölteni. Szinte szégyenli magát az ember, ha most ismerő sével találkozik a városban, s talán még el is pirulna, ha még idejekorán meg nem fontolná, hogy hiszen az a másik is idebent van, hát hadd kezdje el ő a pirulást. B Örül a lélek és föllélegzik a tüdő, ha alkalma nyil- lik olyan egészséges tettre, mely bennünket lehűt e ká nikuláé időben. Igaz, még esak julius 20-án kezdődné nek meg igazán a kánikulai napok, de úgy érezzük már, hogy hetek óta uralja a hőmérsékletet, s igy szabadalma előbb melegíteni, sütni, izzasztani az emberiséget. Fönt és alant csupa mosoly és derű. Sem az égen, sem a vizen a legkisebb foltocska sem zavarja meg a felhőtlen kékséget. S e két ég híven visszatükröződik egymástól. Most legszebbek és legkellemesebbek á kora reg geli órák, midón finom, kékes-fehér, napsugárral csillo gón átszőtt ködfátyol leng lassan loszladozva a víztükör fölött, melyen ezer meg ezer ezüstös sziporka gyanánt tánczolnak a pajkos kis hullámocskák — s a reggeli kellemes, hűvös, üde levegő száll a tüdőkbe! Beh kár I hogy nem lehet az ember mindennap boldog staffageja egy ilyen reggeli tájképnek 1 Délfelé, s jó sokáig még délután erősen tüzel a nap onnan lefelé, s az igy támadt tüzes napsugarak nem egy csöpp vért hoznak olyan mozgásba, melynek meleg bőkisugárzáea: izzadság képében képeinken tanyázik. Benne vagyunk igy hát a holt évadban. A holt évad, mint egy találó elme mondá, nem más, mint: chronologikus hulla. A holt évadban rendesen nem adja elő magát semmi, mi a kétségbe ejtett zsurnalisztát, tárczairót és újdondászt úgy megizzasztja, hogy azoknak vannak ám most a legmelegebb napjaik. Semmi anyag a feldolgozásra; mindenki pihen. A külmunkatársak szunyókálnak, ők csak három időszakon keresztül dolgoznak: őszszel, télen és tavasz- szal. Nyáron nem — mert ez az ő szünidejük. A tollat is még kézbe fogni már mindjárt melegje van az em bernek ; azután meg úgy se adja elő magát semmi, hát nincs is ok, miért kézbe fogni az aczél- és ludtollat, annál kevesbbé forgatni. De menjünk tovább. A hét világrenditő eseményei nek közepette, két fontos dolgot regisztrálhatunk: a ti- sza-eszlári sakter-pör végtárgyalásának hosszas-huzamos végstádiumát, melyet legközelebb kisütnek vagy elsütnek és a kolerát, mely még csak Damiettében, Egyptomban székel; de miután ez a fullasztó meleg igen jó ve zető, hát bizony a fővárosban és a nagyobb vidéki vá rosokban a kellő rend- és óvszabályokat már érvényre juttatták. Mégis mindazonáltal, hogy a kolerát szimatolják, a borkereskedők még sem lettek eddigelé valóságos szeg- zárdi bikavórszopókká, mert még meg sem látogatnak bennünket, talán nekik is melegjük van ? ! De annál jobban látogatjuk mi a csörgetöi fürdőt s különösen a nők, kik — miután az ő számukra ké szült uszoda megnyittatott — olyannyira elemükbe van nak, hogy még a táncz se kell nekik, ha úszhatnak. Mert igy történhetett meg az legközelebb a casinoban tartott tánczestélyen, hogy csak tizenkét pár tánczolta a négyest. Persze, mert a többi a fürdőben kiuszkálta ma gát, s elfáradva otthon pihent. De helyesen van ez igy; hisz egyetlen szórako zási s üdülő helyünk most a csörgetöi fürdő j s néha ez is olyan meleg, hogy sokszor nem tudunk kellőleg lehűlni. Legtöbbet ér azonban fürdés után az ozsonna. A fürdő előtti kis narjc közepén, hol. a _restauráczúv.Áll_ joizu diskurzus s a meg jobbizü falatozás után, — mi kor már alkonyra száll a nap, — czihelödünk, hogy holnap újra elkezdhessük azt, a mit ma elhagytunk. Várkonyi Sándor. Vidéki levél. Tolna, 1883. julius 18. Tisztelt szerkesztő ur 1 E hó 5-én tartatott meg báró Bésán János ur apáthi pusztáján az iskolai vizsga, melyről van szeren csém önt értesíteni, kérve, • becses lapjában való szives közzétételre. Ki először látja e csinos, világos, tiszta e minden nel felszerelt iskolát, zavarba jön, hogy váljon nem-e a fővárosban van ? Csak ha végig néz a tanulók során, akkor látja a piros pozsgás arczokról, hogy itt bizony nem a fővárosban, hanem egy pusztai iskolában van, melyet a nagylelkűség s az emberbaráti szeretet helye zett ide egy kis paradicsom közepébe. E vizsgán elnökölt főt. Gajdossik János esperes ur s e kerületnek nagyon tisztelt iskola látogatója, ki egész buzgalommal hallgatta végig a gyermekek szabatos elő adását, s nem egyszer tört ki szivéből a megelégedés eme nyilatkozata: „Nagyon jó! igen jó!“ Örömmel tapasztaltuk mindannyian kik e vizsgán részt vettünk, bogy a tanító Biezner Károly ur fárad- hatlan buzgalma, képzettsége, kitartó szorgalma mit ké pes kilencz hónapon át tenni oly helyen,-hol a gazda tiszt karöltve jár a nevelés ügy előmozdításánál. A köz ségi bíráknak is meg van adva az a hatalom a törvény által, mit az igen tisztelt gazdatiszt gyakorol t. i. ser-. kent, buzdít, vizsgál s ha kell büntet is, — erre azon ban itt nincs szükség, mert a szülék belátják azt, hogy gyermekeik csakis igy lehetnek boldogok, — de sajnos! vajmi kevés helyen talál e szép példa lelkes utánzókra. A halgatóság között volt négy rom. kath. pap, ta nító, tanítónő, gazdatiszt s a gyermekek szülei. Öröm volt hallani, mily szabatosan feleltek a hittanból, törté nelemből, földrajzból, számtanból stb. Igen érdekes, s sok kisvárosi és falusi tanítóra na gyon tanulságos volt az ismétlő iskolások vizsgája is. á 14—15 éves fiuk között sokan vannak, kik még soha sem láttak iskolát, s mégis már mint cselédek (ostoro sok) szolgálnak; ha e pusztára jönnek, megtanulják az olvasást, Írást, számolást. Ilyen most 20 volt. Ha örül tünk a kisdedek feleleteinek, annál inkább is örültünk a felnőttek betüzgetéseinek, kik végezve télen napi mun- kájokat esti 5—7-ig iskolába mennek, nyáron vasárnap 6—9. A vizsga úgy sikerült, hogy jobban nem sikerül hetett volna, s jobbat kivánni nem is lehet. Vizsga vé geztével volt a jutalmak kiosztása, mely fejkendők, toll - kések s egyéb hasznos tárgyakból állott. Itt ismét lát juk azt a tapintatosságot, hogy a gyermekek jutalmazása ne holmi csecsebecséből álljon, hanem hasznos és hasz nálható tárgyakból. Mit szóljak még a vizsgáról ? El zengem, adj uram én istenem minden községnek ily is kolát, akkpr elmondhatjuk a legnagyobb magyarral: „Ma gyarország nem volt, de lesz!“ A vizsgát grand áldomás követte a gazdatiszt Ga ray Antal ur lakásán. Ki ne erezné magát jól ott, hol a magyar vendégszeretetnek, a családi életnek példány- képét látja? ott hol első helyen mindig a méltóságos uraság emlittetik, ki minden szépnek s jónak pártolója, cselédjeinek valóságos atyja; hol a házigazda elhárít magától minden érdemet, s. csakis jó urára ruházza azt? itt mondom a legridegebb szívnek szeretet húrja is rez gésbe jön, itt láttam ezt s sehol sem. A tisztelt szerkesztő urnák alázatos szolgája: Párisi levél. Tisztelt szerkesztő ur 1 Midőn folyó évi julius hó 7-én az irók és művé szek társaságában külföldi útra indultam, — tettem ezt nem csupán azon okból, hogy magam számára gyűjtsék tapasztalást: de egyszersmind, hogy mindezt, amennyire lehetséges, mások tudomására is juttassam. — főként pedig saját szülőföldem és megyémet illetőleg, mely iránt mint bentlakó morális kötelezettséggel is tartozom e részben, — s éppen ez azon ok, mely megengedi ne kem azt, hogy mindennek közlésére igen tisztelt lapját vegyem igénybe. Minthogy pedig ennek közlése több igénynyel van összekötve, mintsem azt első pillanatra látnok: bátor- — Legalább is a nagyvendéglő kapujáig. — Ott jó helyen lesz. — Nem, nem 1 Ed haza megyek. — Jól van asszonyom I Úgy tehát kisérem a meddig akarja. — Ez kötelességem. — Nem bánom I Érzem, hogy gyenge vagyok. Villám is olyan ijedős ma. Ajánlatát elfogadom. — Különben nem messze lakom. — Erdöligeten. — Ah j hisz az csak egy kis félóra ide. Kimentünk. Nyeregbe segitém a szép asszonyt. Kevés idő múlva az erdő-ligeti kastély kapuja előtt voltunk. A nő leszállt lováról. — Fogadja még egyszer szives köszönetemet. . — Asszonyóm! Ne vegye tőlem sértésnek! Pár szót akarok mondani. Hogy ön Tóvölgyön volt-e, vagy akárhol: ahhoz nekem semmi közöm. De úgy látszik, hogy ön mai sétáját titokban akarja tartani. ■— Taná csolom, hogy máskor legyen óvatosabb, s az időt job ban válogassa meg! Nincs jogom önnek titkait für készni. — Én ma éjjel láttam önt a mint Karcsaváry gróf sírszobránál térdelt .... .... A foldfénynél láttam azt az ideges rándu lást ar mely' a szép asszonyt egész testében megresz- ketteté! : Kézét nyujtá! — Bizom önben 1 Mint az anya fiában I — Mert hisz ön;nekem fiam lehetne. Legyen nyugodt asszonyom !■ Aztán megszorítva a szép kezet, indultam haza feléi X*1 Haza érve szobámat rendbe hoztam; czipőimröl ruháimról letisztogattam a sárt, s. aztán össze-vissza zavart gondolatokkal lefeküdtem. Heggel midőn felébredtem, az egész éji kaland úgy tűnt fel előttem — mint valami álomkép................. Nem szóltam senkinek. Hallgattam — és gon dolkoztam. (b oly tatása következik.) A költők behatóbb és birálkodással párosított tanulmányozásának ered ményéről. — Értekezés. — (Folytatás.) Nincs költészet nyelv nélkül. A nyelv állapotjá- ból biztos következtetést lehet huzni egész nemzetek értelmi műveltségére, mert a nyelv hü kinyomása a nemzet fogalmainak, ismereteinek, szokásainak stb. A nyelv kiművelésével együtt emelkedik a civilisatió a lelki műveltség, ezek elaljasodásával pedig a nyelv is eldurvul, s elveszti előbbeni erejét és tisztaságát. A nyelv kiművelésének legbiztosabb és leghivatottabb eszközlői a költők. Valóban, nagy a költészet hatalma és a költő hivatása. „Ha költő nevet csak az érdemel — mondja jellemzően Kölcsey — ki nemesített érzel meket hordoz keblében, ki a természetre, az emberi szenvedélyekre vizsgáló tekintetet vete, ki a való éle tet magas szempontból vévé fel, s dalát a szépnek és jónak, s az örök dicsőségnek szentelé, hogy általa minden iiju kebel szent lángra gyulád jón: valljátok meg, akkor a költő jóltevöje az emberiségnek s nevét hála és tisztelet érzelmei közt kell neveznünk.“ S mi csakis oly költők müveinek taglalásába bocsátkozunk itt, kikre Kölcsey eme szavai teljesen ráillenek, kik nek keblét oly magasztos czélok dagasztották. Mert. csakis az ily költők a nemzet nyíló virágai, csakis az ilyenek hatoak jótékonyan, előmozditólag az emberek kedélyeire, kiművelésére. S jól mondja Kemény Zsig- mond- (Vörösmarty felett tartott beszédében) : „Vannak példák, midőn csak egy dal is elég arra, hogy egész törekvést fejezzen ki, s hogy általa egy hangulat mil liók keblén rezegjen át, egy nemzet hivatását, egy kor szak küzdelmei megoldását lássa maga előtt, és a szen dergő sejtelem, mely a közérzésben homályosan élt és szőtt, rögtön határozott alakot nyerjen, a vágyakat el! tökéléssé érlelje s a küzdelemben a siker kezességeit töltüntesse.“ Vörösmarty „Szózattára“ biztosan vonatkoz tathatjuk e szavakat, mert annak minden egyes moz zanatát hiven jellemzik. A költészet tehát mintegy tükör, melyben egy nemzet irodalmi előhaladottságát, műveltségét tekint jük meg. S ép mert minden költőnek meg van a maga specialitása, egyedi nyelvezete: azért már a nyelv te kintetében is igen sokoldalú tanulmányozást tehetünk. E tekintetben bő eredmény a szóböség nyerése. Tud juk, hogy költőink nagyon sok szót alkottak, részint helyes részint helytelen származtatás és ctymologia alapján, de a melyre szükségük volt, hogy gondolatai kat, érzelmeiket minél élethivebben fejezhessék ki. Természetes, hogy ezeket olvasván szóböségünk fog gyarapodni. S erre mindjárt egy érdekes példát hoz hatunk föl. A „honvéd“ nevet Kisfaludy Károly al kotta meg „Az élet korai“ czimü költeményében, mely nek egyik sora igy hangzik : „Nem csügged s honvéd- tisztjeit teljesiti.“ — Midőn 1848-ban a szabadságharcz zászlója alá fölesküdt katonák elnevezéséről volt szó, a „Landwer“ szót akarták lefordítani. Ekkor állt elő Kiss Károly az Auróra-kör, később az akadémiának is tagja, s hivatkozva Kisfaludynak nevezett költeményére, az uj katonákat honvédnek nevezte el. A költők gyakran uj alakot, színezetet is adnak egyes szóknak vagy szócskáknak, ilyen pl, ^ámde",; ködöm, amonnyire lehetséges »z unalmas egyhangúságot kerülve — a szerzett‘ás tapasztalt részletekben közleni. Élőre bocsájtom, hogy ki magának kellemes idő- j töltést és szellemi szórakozást keres; lépjen be hasonló társaságba s elfogja feledni nemcsak a hosszú ut fára dalmait, de egyszersmind azon egyes ; kellemetlensége ket is, mely hosszabb utazásoknál majdnem teljesen ki kerülhetetlen. Folyó 1883. évi julius hó 7-én délután 6 órakor indultunk el a déli vaspálya-udvarból a vasúti társaság [által rendelkezésünkre bocsájtott külön vonaton; — s hogy Sz.-Fehérvárott tartottunk 15 pereznyi szünetet, csak azon okból említem meg, hogy megjegyez hessem azon komikus jelenetet, midőn 146 egyén az ét termet megrohanva nem csak minden ehető és ..iható folyadékot emésztett;fel, de sőt az ismerősebbek még egymás kezéből is ragadták ki az élelmet s igen kedé lyesnek tűnt azon egj^n physlö^nómTájaTki ekként azon szomorú meggyőződésre juttattatott, hogy estebéd nélkül kell útját tovább folytatnia. Ami a magyar földön való1 keresztülvnazást illeti, ennek leírásába bocsájtkoznom r felesleges, minthogy lehetetlennek tartom, hogy az országban művelt ember létezzék, ki saját honát tübbé-kevésbbó geograpbyailag ne ismerné s ekként inkább azon részen kezdem el, mely úgy érdekessége, valamint idegen volta által, a figyelmet jobban megérdemli; minélfogva leírásomat is ekként részletezőm, — azon megjegyzéssel mégis, hogy ha netán hiányoznék leírásomból azon fő kellék, mely érdekeltséget képes felkelteni, —i azt csupáu saját sze rény tehetségemnek kell, felróni,- — de mentsen ki azon szándék, hogy ez által kötelességet véltem jó akarattal párosítva .— teljesíthetni. Laibach tói Corraonsig — v.agy i s.,, az o la sz ha tár i g. Ha van valami, mi az emberi fogékony kedélyre hat s azt felemelni képes, úgy bizonyára az csakis maga a természet változatos remeke lehet; — a termé szet maga az, mi a tökély netovábbját eléri, melyet mű vész utánozhat ugyan, de alkotni nem képes s mely ép pen azért eltörölhetetlen nyomot hagy az emberi ke1 dóly és lelki tüneteiben. Laibachtól az ut sürü, örök zöld fényű erdók közt hosszú viaductokon keresztül vezet SzentPéter ál-. lomásig, mely a természeti panorama mellett az emberi alkotmány tökéletesülését is élénk színben tünteti elő. Az örök zöld fényük merész könyedséggel, nyúl nak a felhők ködtömegóbe s ‘ kaczérkodva játszanak a a nap éltető arany sugaraival. A változatosság, mely a természet é remek műveit tünteti szemeinkbe, ég és föld között lebegöként tünteti fel az e vidéken keresztül robogó vonatot. A vidék nagyszerűségét még varázslóbbá teszi az itt lakó steierek szorgalma és munkássága, — mely a legkopárabb szjjdahelyiséeet is fáradhat 1 anságuk által j/iflautcsuiiii mcvwiyu -'árakitják át;—=—Jöinfra-balra a völgyekben kedves és csinos falvacskák terülnek el, me1 lyek piros tornyocskáik és virágos kerteikkel körül vett tiszta házaikkal csalogatólag tekintenek felénk. Látnia kellene ezt a magyar embernek, ki sajátját megbecsülni még alig tanulta meg — I tanulnia, hogy a legparányibb földterület is mily szorgalom és tartós munkássággal' tehető gyümölcsözővé, hogy némi sikert' produkálhasson. — A szószoros értelembe a völgyekből hordja fel szántóföldjét a sziklatetőre s azon termeszti gabonáját s mégis jólét s megelégedés tükrődzik rajtuk vissza, mert egyszerű erkölcs mellett távol vannak a vi lág romboló hatalmától, melyet ismert nyelven luxus nak dicsőítenek. E kellemes benyomás mellett haladunk^el a hires Adelsberg mellett, mely cáeppkő barlangjaival vi-' lághirü nevezetességre vergődött egész Szent-Póterig, e helyett de, hanem; ez közbeszédben, közönséges prózában igaz, hogy kissé feszes és! ízetlen, de mily gyönyörű Tompa Mihály eme 2. sorában: „Oly sötét a sírnak éjszakája, Ámde béke, nyugalóm hazája." — Költőink igen sok uj szavat alkottak s mint emlitet- tük, részint helyesen, részint helytelenül. Mindegyiket felsorolni s példákkal Mustrálni, túl menne értekezé sünk keretén, azért csak egyeseket hozunk fel. A neologismusra vonatkozólag különben annyit kell meg jegyezni: a mi uj szavaink használatát illeti, a mi- a mi életre kapott, s a mit a szokás szentesített, bár hogy készült is, azt minden iró, ha jobbat nőm adhat, bátran elfogadhatja: mi pedig szintén bátran átvehet- | jük az Íróktól. Helyesnek azonban csak akkor fog bizonyulni, ha kimutatják, hogy az nem egyéb, mint a régi nyelvtörvénynek uj alkalmazása. 2-ik eredmény pedig lesz az, hogy helyes, finom és gyönyörű kifejezési modort sajátíthatunk el. A mű veletlen az .olvasással .épen nem foglalkozó emberek nél tapasztalhatjuk, hogy mily durva, darabos a kife jezésük, sőt a müveit embernek szinte kinos nézni, hogy mily erőlködéssel szedi össze száj és arcziztnait, hogy valamely terjedelmesebb vagy erősebb hangzású szót kiejtheésen. — Mily egészen más, könnyed és :1 folyékony egy tanult ember kiejtése, mily vonzók egyes kifejezései; i ezt főleg csak a költőktől, sajátit*-« hatjuk el. Említsek e erre szehb' példát, mint Vörös- martynak eme Borát: „Rózsánál rózsább, gyönyörűbb valamennyi gyönyörnél," melylyel a költői beszédnek*, '■ egyik legszebb1 sorát alkotta meg. Berzsenyit sem-le- -' hot itt említés nélkül hagynunk, ki a .magyar nép- | nyelv egyik legszebb sajátságát, t. i. az accusativus- ; nak, 'nevezetesen a belső obiectumnak használatát a legszebb példákkal illustrálta. Pl. „Édes álmot lenge- * dez.“ — „A. boldogult lelkek körében iszsza.aí ég örömit, jutalmát.“, -t- Álmodd el- éltedrózsa álmait!..j
