Tolnamegyei Közlöny, 1883 (11. évfolyam, 1-54. szám)
1883-07-22 / 30. szám
hol ismét a, hárez hegység komor, lakatlan puszta" bér ezel | kedély-állapot lehangoltságát idézi elé. A harcz hegység e része kopár és terméketlen, — — a vasat majd 2000 lábnyi magasban«vonul el a szikla bérezek tetején s fáradttá teszi folytonos egyhan gúságával nemcsak a testet, de végtelen leverőleg hat | kedély-állapotra is. Megszűnik itt a társaság vig csevegése s komoly gondolatokba merülve tekint ki-ki maga elé, mintha a múlandóság feletti eszmék foglalkoztatnák s vágyva gon dol vissza az imént elhagyott kedves vidékre, hol üdü lést talált I kedély, megnyugvást a kebel I mely óriási elentétet képezett- a vidék eme részével, mely mindun talan a memento móri jelképét tárta elibénk. Mindez azonban mintegy varázscsapásra tűnt el nemcsak, de igen bőven valánk kárpótolva, midőn a magaslat legfőbb fokátólNabresinától eltávoztunk. A paradicsomi vidék, mely előttünk elterült, nem csak festői, de egyszersmind elragadó. A háttérbe a magaslatról levonuló buja növényzet 8 kertekké alakított vidék egyenletes partjait az Adria méltóságos hullámai nyaldossák, melyen a távolból lát szó fehér vitorlás hajók serege, kellemes benyomással űzi el azon borús gondolatokat, melyeket az imént el hagyott sivár hegylánczolat bennünk felkeltett. Innét kezdve utunk egyformán kertekké alakított síkságon vezet keresztül 1 a természet panorámáját lát ványosabbá és festőibbé teszi. Monte falcon e- tői, mely bár kicsiny, de an nál szebb nagyvárosi modorban épült városka — egész C o r m o n s-ig, vagyis az olasz határ első városáig a kerti vidék folytatódik s a tengerpart buja talajában te nyésző szőlő alle-ék között repülünk, mely kéjlakokkal megrakott gyönyörű vidéket tár elénk, a hóval fedett alp-csucsok tövében, mely Porte nuove és Coneg- liano irányában festőiességét mindinkább neveli. Sajátságos érzés az, mely az ember keblét feszíti, - midőn a fehér, zöld és azúr kék színekben játszó ten gert először megpillantja 1 lé~ Eltörpül az ember ambi- tiója e nagyszerű beláthatlan víztömeg előtt, mely tompa morajjal hirdeti törhetlen hatalmát s önkénytelenül készteti az embert egy ismeretlen isteni hatalom előtt meghajolni. Egyátalán mindezen természeté tünemények mind oly magasztosnak tűnnek fel az először szemlélőnek, £| hogy azok festését a benyomások hatalma alatt alig meri megkísérlem, mert legyen bár a szavak hatalma bármily nagy és erős, gyenge az ember, hogy azt gon dolatainak és érzelmeinek magasztos kifejezésére kellő leg használhassa! Maga Bormons igen csinos városka, hol az olasz kormány vámhivatala van, — és székesegyháza különö sen' emlité'st érdemel. Most pedig egy részről, miután Paris izgató za- l- iában az ember gondolatait rendezni majdnem képtelen, .— másrészről maga közép és felső Olaszország, — en- j, hek geográfiái fekvése, — éghajlata, — még igen sok említésre méltót hagy -fenn, — s különösen a francziák áltál tett fogadtatás, látványosságok, — a tervezett j .ondoni kirándulás stb. még több értesítést kíván: mint sem azt egy iv papír terjedelme, avagy az idő rövid sége megengedné, értesítésem folytatását jövő leveleimre tartom fenn! ' Hazafiui üdvözlettel : Paris, (Hotel du Helder) Eue de Helder 7. 9. jú lius 15-én 1888. Ifj, Oholnoky Imre, T A N Ü G Y. A lefolyt iskolai tanévről. Midőn országszerte bevégződtek az iskolai taní tások, szokásban volt az már hajdan, de még ma is szokásban van: hogy az elmúlt iskolai év eredményét, vizsgálat alakjában bemutatják a tanítók az iskolai elöl járóknak, kik, mint ellenőrei 1 tanítóknak úgy, mint a növendékeknek, hivatva volnának bírálatot mondani a követett tanitási eljárásról s annak eredményéről. Azelőtt az illető lelkészek voltak hivatva iskola biztosokul elnökölni a vizsgálatokon; — mosta lelkészi kar megosztja eme tisztet az iskolaszékkel, illetőleg an nak tagjaival, kik aztán, ha foglalkoznak az iskolai tan tárgyakkal, beleszólnak s kérdéseket intéznek, vagy el lenkező esetben hallgatnak. De az iskolaszéki tagoknak nem csak az a köte lességük ; ha már a közjóért akarnak valamit tenni és üdvösét, hogy minden második, vagy harmadik évben vizsgaelnökösködjenek, hanem a népiskolai törvények értelmében iskolájukat hetenként egy-egy tag által meg látogatni kötelesek, az észlelt hiányokat följegyzik s azt a legközelebbi gyűlésen orvosolják; továbbá a tanítás menetét, a gyermekek szorgalmas iskolába jövetelét figyelemmel kisérik; az iskolában, a hol több osztály van, a tanítás érdekében az egyöntetűséget behozni s még több ilyen s ehhez hasonló iskolai dolgokat rendbe hozni s azokon javítani stb. volna elsősorban kötelességük. Ez azonban nem mindenütt történik meg. Mind e mellett népiskoláink mégis évről-évre vi rágzanak. De hogy mégis azon eredményt, melyet egy mindennap látogatott népiskola felmutathat, talán nem képes felmutatni, annak oka köznépünk szegény anyagi sorsában keresendő. A földmivelönek, ki kisterjedelmű vagyonából él, mint: szőlő, rét, pár hold szántóföld, kis veteményes kert stb. szüksége van segítőre, a feleségére. A feleség gondját pedig a legidősb leányára ruházza át, miig o férjével a nehezebb munkát végezi, A nagyobbik leány főz, tisztogat, a kisebbik leány a dajka, a fiú a kocsis, vagy tehenész, a másik kisebb gyermek a malaczokat vagy a libákat őrzi stb. stb. ilyen képek; bizony akkor az iskola üres, s a nyári hónapon körösztül akár bezárható. Igaz ! ez tűrhetetlen állapot. A község tartja, fizeti tanitóit s nincs iskoláztatás a nyári időben. De ki az oka mindennek? A tanfelügyelő, az iskolaszék, a tanító vagy tán a szülők? Nem. A szegénység! Ezen ha már mi nem, akkor csak az Úristen se gíthet. Igen sok helyen az iskola szépen föl van szerelve a tanitó kellőleg fizetve; a törvények meg vannak hozva, de nincs végrehajtva. így hát mi segítene azon, hogy télen-nyáron járhatnának a polgárgyermekek az iskolába. Mert megvagyok győződve, hogy az iskolába járó tan köteles gyermek inkább eljön az iskolába, mint otthon vagy a szántóföldön végezi a terhes — korához még nem valómunkát. Egy okkal több népünk anyagi viszonyain segí teni. De ez a kormány dolga. Ámbár tagadhatatlan, hogy a kormány a legutóbbi időkben sokat foglalkozik I tanügygyel s annak bajait sok helyen orvosolja, javítja s tőle telhetőleg iparkodik jobbá tenni. De hogy ezt ál talánosságban vigye véghez, oda még egy pár évtized szükséges. Addig a hivatott hatóságok fogják b.itáskgrükben mindazt elintézni, megtenni, mit a törvény, méltányos ság és a helyi viszonyok követelnek! Scholastikas. Különfélék. — Olvasóinkhoz! Liptó-Szent-Miklós, Liptó- megye székhelye, Felsó-Magyarország egyik na gyobb városa folyó hó 16-án egy borzasztó tűz vésznek lön áldozatává. Néhány ház kivételével, egy nagy rom jeleli csak, hol hajdan a város állott. A megsemmisült hely tulnyomólag szláv lakossággal bir s 300 főnyi magyar értelmiség képviseli benne a magyar állameszmét. Ezeket azonban fontos politikai okokból nem szabad pusztulni engedni. De meg nagyon indokolt volna megmutatni a felvidéknek, hogy a minő szivósággal ragaszkodik a magyar elem, a ma gyar állam eszméihez, ép oly mértékben tuda tával bir, mint államfenntartó elem, ebből kifo lyó kötelességeinek. Végre eltekintve mindentől az emberszeretet magasztos érzelme elegendő arra, hogy a kinek feleslege van, ne feledkeznék meg azon 3000 emberről, kiknek legnagyobb része szegény és hajléktalanul bolyong a füstölgő romok között. Lapunk szerkesztősége készséggel vállalkozik az adományoknak illető helyére le endő juttatásáról, — Uj postahivatalok. Nagy-Székely és Miszla tol namegyei községekben, julius hó 16-án kir. postahiva talok léptek életbe. — Néptanítói állomások. A simontornyai r. kath. I népiskolánál két segédtanítói, — a kocsolai rom. kath. iskolánál egy segédtanitói, — a zorabai rom. kath. is kolánál pedig egy rendes tanitói állomásokra pályázat van hirdetve. — Tűzoltói látogatás. Gróf Cziráky Béla az or szágos tűzoltó-szövetkezet eluöke, a múlt vasárnap in dult el országos szemle útjára; s igy a Duna-Földvári önkénytes tűzoltó-egyletet is, mely az országos szövet kezet tagja, meg fogja látogatni. — A huszárok eltávozása. A Szegzárdon állomá sozó hetedik huszárezred 4-ik százada, mely körülbelül egy évig tartózkodott városunkban 1 itt igen jó benyo mást gyakorolt népünkre, úgy tisztjei is, kik a legud variasabban viselték magukat irányunkban, holnap, azaz e hó 28-án távoznak el végleg városnnkból. Először Pécsre mennek a nagy had-gyakorlatra, azntán szep tember 1-én uj állomási helyükre: Bonyhádra mennek. — A pécsi dalárda jövő kedden megy külföldi útjára és pedig a következő városokat fogja meglátogatni, u. m. Kanizsa, Grácz, Aussee, Ischl, Salzburg, Mün chen, Lindau, Zürich, Luzern, Vitznau, Eigi-Kulm, Schaffhausen, Stuttgart, Begensburg, Passau, Linz, Bécs Pozsony. Győr, Budapest és Mohácsot. Az utazás három hétig tart s augusztus 14-én mennek vissza Pécsre. így tehát a pécsi dalárda valósította meg a szegzárdi dalárda múlt évi terveit. — Hegyszakadás. A múlt hét egyik napján Dana- Földváron a kálvária-hegy közelében levő lakók a haj nali órákban nagy dörrenésre ébredtek föl. Ugyanis a hegynek egy jó nagy része elvált a parttól s egyenesen alázuhant Zsarnai Pál ottani csizmadia mesternek köz vetlen a hegytövében épült istállójára. Az istállóban volt ugyanekkor a kocsis meg két ló, mellette pedig a pinczehelyiség, hol a gazda két darab tehenét szokta tartani. Mindezen helyiségeket az alázuhanó földtömeg eltemette s csakis 10 órai megfeszített munka után bír ták a helyiségeket földtől megszabadítani: de a kocsis és a két ló már agyon voltak nyomva s élettelenül ta lálták meg őket. mig a teheneknek semmi bajuk sem esett. A kocsist másnap nagy részvét mellett temet ték el. — Eljegyzés. Schamschula Eezső cs. kir. hadnagy a br. Eodich 68. számú gyalogezredben, 1883. évi ju lius 14 én Miskolczon jegyet váltott Csáthy Szabó Mal vin kisasszonnyal. — Nyilvános köszönet A szedresi kath. hitközség fő törekvése egy kath. népiskolát kebelében létesíteni szép jövendőnek néz elé; az iskola felszerelésére szük séges költségek előállításában az adományozók sorát nagyságos Bezerédj Etelka asszonyság nyitotta meg, át adván az iskolai igazgatóságnak e ezéira 100 frt o. é. Midőn az eddigi nemes lelkű áldozatok mellett ezért is hálákat mondunk, nem mulasztandjuk el ily szép haza fias áldozat készségért az egek urát a leggazdagabb ál dásokkal való vissza fizetésre kérni. A szedres! kath. köz ség nevében Péchy József prépost iskola igazgató. — A gabonatermés iránti remények jó részben megsemmisültek. Az eredmény, egyes helyeket kivéve mind mennyiségileg, mind minőségileg, meszsze maradt a múlt évitől. Az ár se valami nagyon kedvező s igy gyenge közép termés az, mi a tavaszi fényes kilátásokból, mint tényleges eredmény megmaradt. — Az időjárás. A múlt heti iszonya hőséget — a hévraérő tíz napon át 29—32 fi° között ingadozott árnyékban — s a forró déli szelet, heves északi lég áramlat váltotta fel. Ezen kedvező fordalat által az ál lapot most már tűrhetővé vált, s hogy az őröm és msg- könynyebbülés teljes legyen, szerdán egy órán át tartó csendes eső üdítette fel a hervadó és pusztuló növényzetet. IRODALOM!. * Irodalmi újdonságok. Megjelentek és Krammer Vilmos könyv, zenemű és Írószerek kereskedésében Szegzárdon kaphatók: Jókai Mór, A Domokosok' re gényes történet két kötet négy tollrajzzal Jókai Rózától, ára 2 frt. — Gyulai Páltól szerkesztett „Olcsó könyv táriból: „A pártütők“, vígjáték 3 felvon., irta Kisfa ludy Károly, ára 20 kr. — „Szilágyi és Hajmási“,köl tői beszély, irta Gyulai Pál, ára 20 kr. — „Pál és Vir ginia“, irta Bernardin de Saint-Pierre, ára 30 kr. — „Elet és irodalom“, irta Kemény Zsigmond, ára 30 kr. — Petőfi Sándor beszélyei“, ára 30 kr. — „A sánta ördög“, irta Le Sage Alain Eené, ára 60 kr, — „Du gonics András följegyzései“, ára 30 kr. — „Árulás“, regény, irta Gréville Henrik, ára 80 kr.— Wallenstein halála“, szomorú játék 5 felvonásban, irta Schiller Fri gyes, ára 40 kr. * Ujfalvy utazása Páristól Samarkándig, a czime az nj műnek, mely mint a Bévai testvérek kiadásában megjelenő „Világhírű utazások Könyvtáráénak immár harmadik nagy munkája legközelebb indult meg és melynek első három füzetét mi is vettük. — Széchenyi keleti utazása és Stanley csak nem régen befejezett epochalis műve, mely ugyancsak az utazási könyvtárnak díszpéldányait képezi, méltó bevezetői voltak azon iro dalmi ágnak, melyért eddigelé kénytelenek voltunk kül földre fordulni. Ma már a legjelesebb útleírásokat, a leghíresebb utazók kiváló műveit magyar nyelven ol vashatjuk és ép ez a legfőbb ok, hogy most Ujfalvy művét is őszinte örömmel üdvözöljük. — A mint az eddig megjelent füzetekből meggyőződhettünk, itt még kevésbé van az olvasó annak kitéve, hogy az útleírás szá raz, vagy talán tudományos modora untatni fogja őt. Hogy e gyanú eloszoljék, elégnek tartjuk annak felem- litését, hogy Ujfalvy ur csak utazott, de hogy mit ta nult és tapasztalt az utón, azt Ujfalvyné asszony irta meg saját észleletei és feljegyzései nyomán, még pedig a legérdekesebb, a legvonzóbb, egy szóval azon kelle mes, kedves, elragadó modorban, a mint csak franczia tud írni. A jelen füzetek az elindulást, az ntazó párnak Parisból való távozását, az előkészületeket a hideg ellen, tárgyazzák élénk festéssel, megkapó részletekkel tarkítva. A mit különösen meg akarunk jegyezni, azon körül mény, hogy több és pompásabb képet még az illustra- tió tekintetében talán páratlanul álló német diszmdvek- ben sem láttunk. Az utazásnak legszebb részei — és ilyen számtalan volt — művészi kivitelű rajzokban van nak megörökítve, ngy hogy csak szemléletébe elmélyedve az olvasó szellemileg csakugyan maga is meg teszi az utat az írónővel együtt. A mű előfizetési ára ugyanaz, mi az előbbieké volt. Egész évre (26 füzet) 8 frt, fél évre (13 füzet) 4 frt. Egy füzet ára csak 30 kr. — Ha az első füzetekről bárkinek is alkalma lesz véleményt mondani, véleménye csak a legószintébb ajánlat lesz. Laptnlajdonos és felelős szerkesztő: Boda Vilmos. Belmunkalárs: Dr. Steiner Lajos. Btb. mindenesetre oly kifejezések, melyek elsajátítása csak nemesitöleg, emelöleg hatnak kedélyünkre, mü- velöleg értelmünkre. S mennyi ily szebbnél-szebb ki fejezésekkel, remek gondolatokkal találkozunk költő inknél 1 Ä kifejezési módra vonatkozólag még csak egy érdekes péMát hozunk fel, melyet egyik népdalunkból sajátíthatunk el, s mely nagyon érdemes figyelmünkig. Nyelvünk ’a ki' szót demonstratív érteményben is használja t. i. a részletező, distributiv elősorolásban, hol sem mely-lyel, sem m i-vel föl nem cserélhető: akár legyenek, az egyes részek személyek, akár nem. Újabb íróink soha sem használnak distributiv ki-t, ba tárgyak és nem személyekről van szó, s elejtettek vele oly ' tősgyökeres és e mellett szép kifejezési módot, melyet néha semmiféle körülirás sem képes pótolni, pl. Isten adta kis barnája, Dé sok csókot raktam rája, Kit hiába, kit hasznába, Kit a szivem fájdalmába. Erdélyi. Népdal. II. 27. 1. A« magyar közmondás azt tartja, hogy a hány ház annyi szokás; az eddig elmondottak alapján mi is mondhatjuk, hogy a hány költő, annyiféle nyelve zete. Sőt az egyes költeménynek is megvan a maga nyelve. Más azonban a műveletlen ; más a müveit és más a folytonos művelődésben levő nyelv. A költészet mind a háromnak hasznát' szokta venni. Azért költe- ményfaji szempontból tekintve a nyelvet, különbség van mindeniknél az epikai, a lyrai meg a drámai köl tészet nyelvezete' között. A lyrai költeményben a költőnek érzelmei nyil vánulnak, azért e' költemény faj a költészetnek összes fajai közt legközelebb áll a zenéhez, mint a tulajdon- képeni érzelmi művészethez. A lyrai költeményeknek a zenéhez való közel rokonságuk miatt nyelvezetük- 1 ben és versidomaikban a nyelvnek zenei sajátságait és pedig a könnyű zengzetes rhythmust és a rimek csengő csoportosítását érvényesítik. S miután e költemények általában az elénekléare szánvák, azért a vidámabb tartalmú lantos költemények rövidebb sorokat igényel nek, azok pedig, melyek merengő természetűek, hosz- szabb sorokat. Irályuk kizárólag a zenei és a szenves. A zenei irályt, mint tudjuk, főleg az indulatok hul lámzásának megfelelő alakzatok, az ismétlés, fohász stb. teszik. Pl. Oh csak vissza, vissza térne A szép nyárnak fénye, lombja 1 Tompa. A szenves irályban pedig fennség van, mit vagy a kifejezés hathatós rövidsége, vagy a szavak árja eszközöl, pl : „Téged dicsőit a zenith és nadir, A szélvészek bus harcza, az égi láng Villáma, harmatcsep, virágszál Hirdeti nagy kezed alkotását.'1 Berzsenyi. íme csak e rövid példákat olvassuk el hangosan már fogjuk érezni és hallani a dallamosságot. Az epikai költészetnek ismét más sajátságai és követelményei vannak. Ebben á költő már csak néha nyilváníthatja érzeményeit, mert itt valamely történeti vagy költött esemény és jelenetnek érzékitö, élénk, világos, való vagy valószínű és gyönyörködtető elő adása a föczél. Fökeiléke pedig a világosság, szaba tosság, kellem és rövidség. Legjelesebb faja a müepos vagy hösköltemén^, mely a költő egyéniségének kifo lyása ; t. i. a költő maga alkotja annak tárgyát s nem a mondákból, de azért mégis a költészet szabadalmait fölhasználva: a költött részleteket a valók közé vegyíti. Az epikai költészet főleg a plasticai és a festői irályt használja; a vig eposban pedig különösen a komikait. I A .plasticai irály a szobrászatot a költészet körébe vonja, vagyis úgy állítja a tárgyat szemünk elé, mint a szobrász. Kitűnő ebben Arany János, ki a vén Tol dit igy állitja elénk: „— ■— térdel a sirdombja mögött, Övéig lenyúlik szép ezüst szakála, Szép fehér szakála, melyet a mint térdel Kebelére kulcsol összefont kezével. Imádkozik ottan csendesen és mélán Néha egy köny csillog szeme alsó héján.■' Toldi estéje. Valóban Arany oly gyönyörűen domborította ki eme sorokban Toldit, mintha csak azt megtestesítve egy remek szoborban szemlélnénk. A festői irálylyal a költő a külvilág tárgyait vagy a belvilág mozzanatait életbiren színezi és festi le előt tünk. A hasonlatok és festői jelzők különösen alkal masak a nyelv festői tételére. Gyönyörű festői képet találunk Vörösmarty Zoltán futásában : „És kel az ifjú sugártermettel szép jegenyére, Vála hatalmával vaserü sziklára hasonló, Melyen, mint eredő lombok bomlottan inogván, Hosszú sötét fürtök vergődnek játszi fodorral.“ Festői szépségei miatt lehetetlen ide nem iktat nom Berzsenyi „Ismét tél“-jének bö versszakát, mely ben különösen a festői jelzők szerepelnek : „Hervad már ligetünk s díszei hullanak Tarlott bokrai közt sárga levél zörög; Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok Közt nem lengedez a zephyr.“ A drámai költészetben a költőnek alanyisága egé szen elvesz, meghal; a mennyiben itt a költő cselekvő személyek megjelenített eseményt, terjeszt elő. Tárgya való vagy költött cselekmény, melyet a fő hős más sze mélyek közreműködésével vagy ellentörekvésével úgy viszen véghez, hogy czélját vagy eléri vagy attól el- üttetik, a mint ez a hős jelleméből éfc egyéb körülmé nyekből szükségkép következik. S hogy a szinköltemény a széptan követelményeinek megfeleljen, a cselekvény- ben egység-, teljesség- és valószínűségnek kell lenni. Legnagyobb gondot kell fordítania itt a költőnek a szereplő jellemzésére, mert a cselekmény és jellem egy mással a legszorosabb összefüggésben állanak, egymást föltételezik. A jellemzésnek emberinek, életbűnek egyé ninek, eszményinek stb. kell lepni. — Nyelvezetét illetőleg itt veszi legjobb hasznát a költő mind a három nyelvnek t. i. a műveletlen, a művelt és a folytonos művelődésben levő nyelvnek. Vagyis a beszélgetésnek nemcsak mindig az illető személy mű veltségi állapotához kell megfelelőnek lenni, hanem egyszersmind állapotához is; mind a 3 nyelvet alkal mazhatja, mert bármily közönséges emberek is szere pelhetnek benne, csak arra kell ügyelnie, hogy semmi olyas elő ne forduljon, mi az illemet, az erkölcsiséget sérti. S miután a drámai költészetnek s a művészet netovábbja, költészete, miután benne a lyrai és a epicai irány egyesül, azért ebben valamennyi irálynak, ü. m. a plastitai, a festői, a zenei, a patheticus és a komi kai iránlynak kell szerepelni; természetesen azon irány ban, a milyen a drámai költészet faja. így tragédiá ban a pathetiku8 irály a fő, a vígjátékban a komikai valamint az elmésség, az élez és a szójáték; a dráma irálya, mint középfajé, a tragédia és a komoedia irá lya közt foglal helyet; nem oly ékes, mint a tragé diáé, de nem is bocsátkozik a népszerűség színvona lára, hanem csinos, választékos. A népszínmű nyelve zete pedig, minthogy a népélet jellemzetes feltüntetése a czél, népies szólásmódokkal fűszerezett. (Folytatása következik.)
