Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1879-08-03 / 31. szám
32. szám. Szegzárd, 1879. vasárnap augusztus 10-én. Hetedik évfolyam. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap.-------------------------------- 1 1 m egjeleli: hetenkint egyszer, vasárnap. Előfizetési árak: Egészévre . . . 5 frt — kr. Félévre .... 2 „ 50 „ Egyes szám ára .-------10 ,, Sz erkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova alap szellemi részét illető közlemények intézendök. Hirdetési dijak jutányosán számíttatnak. Ki adóhivatal: Széchényi-utcza 172. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Tolnamegye törvényhatóságának, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi íelckezet íiélküli tanító-egyletnek hivatalos j közlönye. | Előleges válaszul a t. ez. ismeretlen tanügybarátnak. Bonyhád, 1879. julíus 30. Úgy látszik nekem, hogy t. tanügy barát a forró idő elaltató hatása alatt olvasta Tolnamegye kir. tanfelügyelőjéhez intézett leveleimet és a czikkeim által okozott fölébredés első mámoros perczeiben irta meg bevezető sorait azon szerény észrevételeihez, melyeket nyilt leveleimre tenni szándékozik. Csakis oly feltevéssel magyarázhatom meg magamnak először azon óriási tévedést, melyet tanusit akkor, midőn megteendő szerény észrevételeinek ki-1' indulási pontjául az én leveleimből oly alapot állít magának össze, melynek azokban dilettáns tanügy- barát igen, de szakavatott és tanügyi törvény- s kormányrendeletekben csak némi jártassággal is biró szakember még .nyomára sem akadhat. másodszor az eszmék és szók azon összefüggés nélküli nagy halmazát, melyet t. tanügybarát, mint a kir. tanfelügyelő ur ismeretlen adjutánsa (saját szavai!) komoly tanügyi kérdés vitatása alkalmával rövidke előszavában a forró idő elaltató hatásáról, az elégedetlenekről, a vidéki levelezők zöldségeiről, a poéták fűzfáiról, a ki nem nyomatott ve- zérczikkekről, az olvasóközönség pártütéséről, az Írni és olvasni tudó embernek eddig még soha nem hallott képtelenségéről, a párbajról és e b b e a a párbajban az én reputatiom elestéről stb. stb. összehordott. A humor és gunyor érveinek ilyetén felhasználása ellen semmi kifogásom. Lehet, hogy önnek és elvbarátainak az ilyen stylus tetszik, véröket e rek- kenő melegben csakis az ily lúggal föleresztett és TÁRCZA. Szegzárd-e vagy Szegszárd? Sokszor gondolkodtam már azon, vájjon mit jelent szülővárosom neve, helyesek-e az eredete- és jelentéséről fölállított hypothesisek, de főleg azon, hogy helyesen irjuk-e manap a város nevét? Nekem legalább mindig szokatlanul nehéznek tetszett a Szegzárd szó ejtése; s mivel magának a városnak szülötteitől is következetesen a magyarnyelv szellemének meg- felelőleg t. i. Szegszár dnak hallottam hangoztatni, annál is inkább vágyam támadt utána nézni a dolognak, hogy vol- taképen miként is kellene helyesen kiejteni e nevet. Jelenleg tanulmányaim közepette ismét rábmekantam e névre, érdekesnek találtam fontolóra venni a még meglevő történeti adatokat s az eddigi magyarázatok megvizsgálása után saját véleményemet is közleni e név eredetéről és helyes kiírásáról. Hogy véleményem helyessége jobban kitűnjék, elősorolom azon származtatásokat, melyekről tudomásom van s ha ezeknek tarthatlanságáról sikerült meggyőznöm az olvasót : akkor a magam nézetét fogom a rendelkezésemre álló adatokkal megvilágositani. Legnaivabb magyarázat az, hogy e hely hajdanta vár (?) lévén, kapuját az ellenség elöl szeggel zárták be. Ez a népmondának is merész állítás magyarázója erős phantasi- áju ember lehetett. Mert a történelmi adatokból megtud- j- ■■■■ ■ megpaprikázott (ismét saját szavai!) irmodor képes fölfrissiteni, mig a komoly tap ügyi kérdés tárgyilagos fejtegetése tán forró idői nélkül is Morpheus karjaira hajtatná le tiszteletreméltó fejeiket. Am legyen, szerelmök tárgyát bírják békével! Annál több kifogásom van azonban nyilt leveleim értelmének szántszándékejs elferdítése ellen. — Uram! Ön bevezető soraiban,a többi közt saját katholikus iskolaszékéről emlékezik meg. Ha e szavaknak nem tévútra vezetés a czéljok, úgy nem tartom lehetetlennek, hogy a kir. tanfelügyelő ur álarezos adjutánsa nem is a bonyhádi fibster, ki már hetek óta rémit az ő szörnyűséges válaszával, hanem tisztességes ember, valamely katli. iskolaszéknek ha nem is papi, legalább is világi feje s elnöke, kivel szóba állni önlealacsonyitás nélkül is lehet. De azért épen e jószándéku föltevésemből kifolyólag még idejekorán sietek t. tanügyb aratót komolyan figyelmeztetni és hogy ,a tért, melyen az emberek egy ~néme á 'hazugság, ráfogá^'MÍÍntszShdS'- kos elferdítés, rágalom stb. efféle nemtelen fegyverekkel szokott küzdeni, hagyjuk csak a bonyhádi fibster és elvbarátai számára, ezeknek úgy is privilégiumuk van az ily fegyverek forgatására a nélkül, hogy valaki körmükre ütni merne vagy akarna. E tér mihozzánk, kiknek kath. iskolaszékeink vannak, egyáltalán nem illik. Ezek előrebocsátása után röviden jelezni kívánom a roppant téves felfogást, melylyel nyilt leveleim magyarázatát és támadását megkezdte. Ha bevezető sorainak értelmébe behatolnom sikerült, úgy azok lényege a t. tanügybarát következő kérdéseiben lelhető fel: „mi köze a bonyhádi kath. iskolaszéknek vagy annak elnökének az ottani (értsd bonyhádi) zsidó gyerekekhez? Általában mi köze az egyik felekezet iskolaszékének a másik felekezet tanköteleseihez?“ T. tanügybarát helyett én felelem, hogy absolute semmi, épen úgy nincs és nem is volt nekünk semmi közünk a bonyhádi zsidó gyerekekhez, mint nincs közünk a tanügybarát szomszéd zsidajához, kitől az ő hite, számítása és a mi eljárásunk (?) szerint 9 év óta legalább 3 ezer irtot volna joga el perelhetni. De ki állította ezt valaha t. tanügybarát? A kir. tanfelügyelő úrhoz intézett nyilt leveleim melyik sora az t. tanfelügyelői adjutáns ur! mely önt nem annyira fentebbi kérdéseinek fölvetésére, mint inkább az azokból vont következtetésekre t. i. az én eljárásom helytelenítésére és a kir. tanfelügyelő ur (ismételve hangsúlyozom) törvényellenes intézkedésének igazolására az én nyilt leveleim alapján feljogosította? Téves felfogás, óriási tévedés ez uram! melyet okvetlenül helyre kell igazítania, ha tőlem "TeéndxT Iszrévéfeléire~érdemlégéá~válas2t akar nyerni. Tessék csak még egyszer figyelemmel és elfogulatlanul elolvasni azokat a nyilt leveleket és reményiem, be fogja látni, hogy leveleim szövegmagyarázata helytelen, a magyarázó tanügybarát felfogása téves, állítása jogosulatlan és minden alap nélküli. Mert, és ezt jól megjegyeztetni kérem, sem nekem, sem az általam képviselt kath. iskolaszéknek soha egy perczig sem volt eszünk ágában sem akár a bonyhádi zsidók, akár a tanügybarát szomszéd zsidajának dolgaiba beavatkozni és midőn mi a múlt iskolaév folyamában a hanyag iskolalátogatók szüleinek megintésére és megbirságolására vonatkozó országos törvényt és kormányrendeleteket alkalmazásba vettük, azokat nem a bonyhádi zsidógyerekek, hanem a bonyhádi rom. kath. népiskolába háttá volna, hogy I. Béla király idejében is már mai nevén nevezték e helyet, hogy e hely sohasem volt fallal körül vett vár, hanem csak klastrom és királyi mulatóhely s végre, hogy eddigi történelmi életünk derekáig ellenség nem háborgatta ez ártatlan hely nyugalmát, tehát nem is zárhatták be képzelt várainak kapuit szeggel. De azt sem magyarázta meg ez a Horváth István-féle névfejtegető, hogy abból az ö „Sz egge Íz árt“ vagy „Szegzárta“- jából hogyan lett Szegzárd, miként alakult át az elsőben a t betű d-vé, a másikban pedig micsoda csodás módon kopott le az a betű. Hasonló légből kapott s gondolom formán csinált magyarázat az: hogy igen valószínűleg Szeg és zár szavakból veszi eredetét, mely elnevezésnek hihetőleg a hajdani folytonos Karcz(?) és háborúskodásban fontos (?) stratégiai helyzeténél Fogva jutott birtokába s minthogy itt a természet egyfelől a hegyek, másfelől a folyóvizek által mintegy szeget'(zugot) (?) képez, melylyel igen alkalmas volt az ellenség tovább-nyomulását elzárni. Mellőzve azt, hogy ez avnévmagyarázó az előbbi állítás megczáfolásában fölhozott ‘történelmi adatokról szintén mitsem tudott, még abba a nyelvészkedö hibába is esett, hogy szeget zug-gal azonosítja, de nem szeg-zug; s [gy az ö magyarázata szerint Zegzár-nak kellene lenni. Harmadik vélemény, melyből már kissé kiérzik a történelmi íz, az, hogy I. Béla király — ki úgyszólván e hely Megalapítója, — szög szinü (barna) lévén, ott z á r d á t dapitott, elnevezte Szögzárdá nak vagy Szegzár dá- íak. Ebből annyi igaz, hogy I. Béla szögszinü volt, de nem tellett volna felejtenie ennek a magyarázónak azt, hogy azt a zárda szót a mi szerencsétlen nyelvújítóink csak néhány évtizede csinálták, tehát néhai I. Béla nem is tudhatott róla semmit. Negyedik vélemény az, mely régi krónikásunk, Thu- róczynak magyarázatát — mint e nemben egyedül helyeset — elfogadja ugyan, de nem vigyáz arra, hogy Thuróczy idejében nem úgy Írtak magyarul, mint manap. Hogy a magam véleményére vonatkozó érveket világosabbakká tegyem, fölsorolom azon történelmi adatokat, melyekben e város neve előfordul. 1. Thuróczy Béla királyról szólva ezeket írja: Sepul- tus est autem in monasterio sancti Saluatoris, quod ipse construxerat, in loco qui dicitur Zewkzárd. — Stovább Hie enim Bela, erat caltCUs, et in colore brunus; propterea, suum monasterium ad suam dispositionem, Zewkzárd appela(tfit. — Atque hinc patet, compositae vocis Zewkzárd altera parte brunum, altera salvum siguificari. Hodierna dia- lecto brunum == barna, et calvum ~ kopasz dicinus, olim verő brunus = zewg, et szegszinü; calvus ~ zár diceba- tur. Ut adeo, si hódié brunus et calvus in unam voeem Hungaricam componentur, non dicemur Zewkzárd; séd barna-kopasz.*) *) M. Joannis de Thurócz Chronica Hungarorum Caput XLVI. Magyarul: Eltemettetett a megváltéról nevezett klastrombán, melyet maga építtetett azon a helyen, mely Zewkzárdnak mondatik. Mert t. i. Béla király kopasz és barna volt; a miért klastromát saját rendeletére Zewkzárdnak hivatta. És ebből világos, hogy a Zewkzárd szónak egyik része barnát, másik pedig kopaszt jelent. Bégi kiejtés szerint a barnát zewg vagy szegszinünek, a kopaszt pedig zár- (?) nak mondták. Úgy, hogy ha a mai kiejtés szerint akarnék e két szót kimondani, már nem Zewgzárnak, hanem „barna-kopaszának kellene mondani.
