Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1879-08-03 / 31. szám
II járó tanonczok szüleire alkalmaztuk, voltak légyen azok a tanonczok syrusok, chaldeusok, arabsok vagy elamiták, vagy ha úgy tetszik orthodox izraeliták. Igen, azon tanonczok szüleiről van az én két első levelemben • szó, kik az ő gyermekeiket a kikorbácsoltatásukról terjesztett hir daczára is folyó évi január hó 1-től kezdve egész május haváig sőt néhányan egész az iskolaév végéig minden tekintetben a rom. kath. hitközség által fentartott és a kath. iskolaszék joghatósága alatt álló rom. kath. népiskolába járatták a nélkül, hogy a kath. pénzért adott oktatás ellen valaha kifogást tettek volna. Ez az az álláspont t. tanügybarát! melyet kilátásba helyezett észrevételeinek megtétele alkalmával az én leveleimből magának alapul vehet; de mint az én szavaimnak s követett eljárásomnak erőszakos és szántszándékos elferdítése s félremagyarázása ellen erélyes óvást kell tennem azon felfogás ellen, melyet bevezető soraiban kifejezve találok. Tessék az általam úgyis mint optimus quisque suo- rum verborum interpres által megjelölt álláspontra helyezkedni, akkor tisztelettel állok elibe és előre is biztosíthatom, hogy mind az én eljárásom törvényszerűségét, mind a pártfogásába vett kir. tan- felügyelő ur intézkedésének törvényellenességét módomban álland még bővebben megvilágítani; mig ellenkezőleg, ha továbbra is a ráfogások és elferdítések terén marad, akkor nincs több szavam önhöz, mert donquixotte szélmalom-harczot vívni sem időm, sem kedvem nincsen. Ifj. Bencze István, plébános. Mondjunk mindent — ezeknek is íratott hasontartalmu levél ugyanazon alkalommal. Tehát kölcsönökről van szó — miket a lapfelállitó társaság a lap majdani jövedelméből, vagy esetleg saját zsebéből fogott volna teljes köszönettel visszafizetni, nem pedig subventióról. Sz. B. urban már csalódtunk a leginkább csalódtam én, ki őt a kicsiny társaságnak ajánlám, fel nem téve róla egy világért se, hogy teljes bizalommal hozzá menesztett levelünkre nemcsak hogy válaszolni nem fog, de sőt ügyünket úgy tünteti fel anyil-/ vánosság terén, mint egy nyomorult alamizsnáért kunyerálój páriák nevetséges erőlködését! Mert lett legyen bár ama) czeczei levél szerzője maga Sz. B. ur, vagy más valaki l szerintem illoyális az eljárás mindenképen, mivelhogy a bennünket teljes bizalommal megkereső sorok tartalmát, -4- kivált ha e sorok ily fontos ügyben iratnak — nem illik dobra ütni s a bizalmaskodó kát kérelmük szavainak elferj- ditése által világ előtt blamirozni. Szép az őszinteség: irta volna meg Sz. B. ur (a mit mi is csak mostanában tudtunk meg) hogy „én édes barátim a Tolnamegyei Közlönyre sem fizettem elő igen sokszor, tehát hogy pártolhatnék most egy megindítandó új lapot?“ Vagy pedig: „ném kölcsönözhetek, mert nem szokásom az ilyesmi, aztán meg most a búza is rosszul fizet“ stb. stb. mi megnyugodtunk volna válaszán, de bizalmunkat így kijátszani: bizony mondom nem érdemeltük s különösén én (azt hiszem ha Sz. B. ur „emlékezik a régiekből“ maga is be fogja látni) nem érdemeltem meg ! Oly rikitó, oly gúnnyal teli a czeczei levélnek ama ritkított hetükkel kiszedett kifejezése, hogy mi „egy kis anyagi segélyt“ kérünk; de hát én uram istenem! csak nem kérhettünk Sz. B. úrtól szellemi segélyt?! Különfélék. — Nyilatkozat. Borzsák Endre ur által megkerestettünk a következő nyilatkozat felvétele végett, mely megkeresésnek midőn készséggel eleget tennénk, kijelentjük, hogy a mi informatiónk nem egészben egyez meg e nyilatkozat tartalmával. — Elsörendüleg a magam nevében (ki a Szluha Benedek úrhoz intézett levélnek nem ugyan fogalmazója^ de küldésének eszközlöje voltam) úgyszintén compromittált: társaim érdekében s megbízásából ki kell nyilatkoztatnom, hogy a „Tóin a megyei Közlöny“ 31-ik számában a „különfélék“ czimü rovat első czikkecskéje alaptalan váddal illet bennünket, mintha mi egy felállítandó lap anyagi ; segélyezését kértük volna Sz. B. úrtól csak amúgy potyára vagy Isten nevében. Ilyféle „k uny er ál ás“ levelünkben ; fel nem található. Ama levél a nagyot várd büszkeséget s öntelt gőgöt kizáró férfias önérzet hangján szól Sz. B. úrhoz, ki az uj lapot felállitni akaróknak alolirt csekély személyiségem által ajánltatott a megkeresésre, mint olyan ember, ki loyalisnak gondolt érzelmeinél fogva megteszi, jól rendezettnek tudott vagyoni állásánál fogva megteheti, hogy a felállítandó lapot egy kis anyagi segélyezésben részesítse. De nagy különbség van az „ingyenes“ és „köles önszer Ü“ segélyezésben. Mi ez utóbbit kértük; — kölcsönt; kértünk s nem subventiót! Nem is volna érthető: subven-j tionáltatni akarni egy lapot a jelenlegi Tisza kormány ren-i dithetlen hive, Szluha Benedek — és a független párti kép-/ viselő Geisz László, úgyszintén az ilyen érzelműnek ismerfj Lippich István által. Mert — hogy most már világosan e’ Hogy fáraszthattuk volna czikkek írásával azt, ki levelünkre pár sorban válaszolni sem tartá érdemesnek és kényelmesnek?! Legyen nyugodt Sz. B. ur, többé nála alkalmatlankodni nem fogunk, semmit tőle nem kérünk, csak azt, hogy engedje meg nekünk, miszerint e sorainkra most talán már érkezhető válaszára semmit ne feleljünk! A kompromittál- |y tak nevében: Borzsák Endre. ' — A duna-földvári tűzoltóság zászlószentelési ünnepélye nagy arányokban sikerültén folyt le. Az ünnepélyen résztvett hat tűzoltó-egylet közöl a budapesti 14, az adonyi 9, a paksi 7, a kalocsai 5 és a szegzárdi 24 taggal volt képviselve. Jelen volt még, meghívás folytán, a szegzárdi dalárda 17 tagja. A gőzhajón egyesült szegzárdi és kalocsai tűzoltóságot, úgy a velők utazó szegzárdi dalárdát a duna-földvári tűzoltóság és értelmiség igen szívélyes fogadtatásban részesité s zeneszóval kisérte a tűzoltó örta- nyára, hol a beszállásolás eszközöltetett. Hasonló fogadtatásban részesültek a budapesti önkéntes tűzoltó egylet küldöttei, kik hajnali két órakor érkeztek Duna-Földvárra. Reggeli 4 órakor riadó fuvatott s az összes jelen volt tűzoltók a zászlóanyát, a testi báj és szellemi fenköltség kiváló jelenségét Szévald Báró Salamon Elvira ur- hölgyet serenáddal tisztelték meg, mely alkalommal a duna- földvári és szegzárdi dalárdák is közreműködtek. Maga a zászlószentelési ünnepély 8 órakor vette kezdetét s a zászlóanya 36 fehérbe öltözött kiváló szépségű , nyoszolyóleány, a dalárdák, a duna-földvári tűzoltó-egylet választmánya és az összes tűzoltó egyletek küldöttei, nagyszámú néptömeg- töl és iszonyú porfellegtöl kisérve a templomtérre vonultak s misét hallgattak, melynek befejezte után az igen díszes vörös selyem, arannyal gazdagon hímzett, zászlót Nagy János apátplebános felszentelte s egy alkalmi és sikerült beszéd kíséretében tévedésből nem az egyletet képviselő ifj. Szévald Mór elnöknek, hanem a tűzoltó főparancsnoknak adta át s így a zászló rendszeres átadása egy kis csorbát szenvedett, azonban nemsokára a sorrend helyreállitta- tott s végre is a zászló rendeltetési helyére került. Ugyan Ugyancsak Thuróczy a Salamon királyról szóló fejezetben Zegzardnak írja. 2. Petri Riöunzani „Epitome Rerum Hungaricarum.“ (Index X.) czimü müvében egy helyen fordul elő s Zeuuk- zardnak Írja. 3. A „Cronicon Budense“-ber. Zugzard alakban fordul elő. 4. Kézai Simon Zevgzardnak írja. Ezen adatokból tehát kitűnik, hogy a város mai neve két szóból eredt, t. i. zewg = zeuuk ~ zug és zár szókból. Hogy a város nevét a mai helyesirás szerint kiírhassuk, tudnunk kell, hogy a város keletkezésének idejében a magyar írásban még nem volt meg a sz betű, hanem e helyett a latin z-t használták. Úgyszintén az ö sem volt meg, hanem ezt meg ew, euu és u-val helyettesítették. E szerint tehát a város nevét a mai helyesirás szerint kétségkívül Szögszárd vagy Szegszárdnak kellene Írni. Hogy a forrásokban g helyütt k fordul elő, azt a magyarnyelv természetéből meg lehet magyarázni. Az sz kemény mássalhangzó, a g pedig lágy. A magyarnyelv kiejtési törvénye szerint pedig: „kemény hang előtt minden mássalhangzót keményen ejtünk ki“, azaz pl. a lágy g helyett a kemény k-t hangoztatjuk, pl. vágsz helyett mondjuk váksz.*) Krónikásaink tehát a kiejtés és hallóérzékük alapján k-val Írták, habár, mint fejtegetéseikből Játszik, tudták, hogy g-vel kellene irni. *J L. dr. Simonyi Zs, Rendszeres magyar nyelvtanok 26. pontját. A város nevének eredetére és jelentésére nézve a történeti adatokból és szóbél a következő tűnik ki. Zewg vagy zeuug vagy zug =: szög v. szeg; a mi barnát, szög- szinüt jelent; zár = szár, a mi régenti kopaszt jelentett. Ezen szószerinti magyarázat alapján tehát barna-kopaszt, szeg-kopaszt jelentene. Thuróczy magyarázata szerint tehát mai kiejtés szerint Barnakopaszd volna e város neve. De nehéz elhinni, hogy a király egyik kedvencz mulatóhelyének ilyen különös s természetellenes alkotásu, homályos értelmű nevet adtak volna. Sokkal hihetőbb véleményem szerint, hogy Béla király származásáról nevezték el e helyet. Tudva van t. i. hogy Béla király S z ár László nemzetségéből származott s igy azt a helyet, hol a barna, szegszinü, Szár eredetű Béla tartózkodott, elnevezték Szeg-Szárnak vagy Barna-Szárnak. Méginkább megerősíti e föltevést a szó végén levő d betű, mely a magyarban mintegy hely dóv képzőként szerepel (pl. ezekben is: Udvard, Nádasd, Kölesd, Hird, Kakasd, Hidasd stb.) Ennélfogva Szögszár d vagy Szegszájr-d, jelentené azon helyet, hol a szegszinü Szár tartózkodott, azaz Szegszár helye. Szerintem ez sokkal természetesebb megfejtése e név eredetének és jelentésének, mint Thuróczy nehézkes magyarázata. Mindebből tehát azt következtethetjük, hogy Tolnamegye székhelyének nevét manap hibásan Írják, mert a történelmi adatok és a nyelv törvényei szerint nem Szegzárd-nak, hanem csakis Szegszárdnak kell irni. Sőner Ferencz. ez alkalommal a duna-földvári tűzoltó-egylet lelkes elnöke itjabb Szévald Mór, a tűzoltóság derék főparancsnoka Reiter József úgy Halvax József káplán ur monÍ 'dottak lelkesitö talpraesett beszédeket, melyek közöl a legutóbbi nagyszabású, úgy az egyleti elnöké kiváló szépségű volt. Ezt délután 2 órakor az úgynevezett alsórévnél társasebéd követte, hol egymást érte a sok és érdekes felköszön- tés. Résztvettek a toastirozásban: Nagy János apát Péchy József prépost, Zaáry József ügyvéd, if jab b Szévald Mór szolgabiró, a bölcskei plébános és mások. Délutáni órákban a duna-földvári tűzoltóság egy gyakorlatban bemutatta képességét, melyről csak elismeréssel lehet szólíani, mert a felvonulástól számított 3 perez alatt mindkét gépük működésben volt. Általában állítani merjük, hogy a duna-földvári tűzoltó-egylet a megyében régebben létező tűzoltó egyleteket túlszárnyalással fenyegeti s igy a szükséges és üdvös versenyre megadja az első lökést. A gyakorlatot hajnalig tartó tánczvigalom s közben a Duna balpartján Hátfalvi József solti községi orvos által rendezett gyönyörű tűzijáték követte, melynek fölényét egy jóakaratu ur az által akarta ellensúlyozni, hogy különben sok fáradsággal és költséggel előállított rakétáit a tűzoltó főparancsnok tiltakozása daczára az épületek és közönség közvetlen közelében pufogtatta el, — a hatás és el- : ismerés azonban mindennek daczára megmaradt a túlsó | parton s a jobb partnak csak egy pár csípős megjegyzés s az éretlen kor ujjongása jutott megérdemült osztályrészül. — Felső-Nyékről írják nekünk: Becses lapja az, mely ; hivatva van megyénk közigazgatását ellenőrizni s a netán | előforduló bajokat orvosolni; ennélfogva bátorkodunk jelenleg is ily bajok orvoslását becses lapja hasábjaiban keresni. Hogy mily szomorú s szánalomra méltó a törvénykezési közeg községünkben Felső-Nyéken (Tolnamegye), hogy mily kezekben, mily jogot s törvényt még csak híréről sem ismerő egyénekre van bízva az igazságszolgáltatás, mutatják a következő botrányos esetek: 1. Falunkban már 24 év óta lakik Engel József üveges mester, ki még eddig soha bűn váddal terhelve nem volt. Nevezett 4 frtnyi ház- béradósság miatt törvény elé idéztetett; az ott néhány napi várakozásért esedezett, hivatkozván arra, miszeftnt közvetlen az aratás után ö sem szedheti be adósságait. De a nagyérdemű jogtudós községbiróság, mely törvénykezési üléseknél még jegyzőkönyvet sem tart szükségesnek vezetni s igy azt teljesen ignorálja is, — mely bíróság a tilalom daczára is vasárnapokon törvénykezik, nem ismer irgalmat, ez csupa igazságérzettől tüzelve, a törvénynek szerinte megfelelően akarván eljárni, a szegény esedezőt börtönbe zárta, izene- tet küldve egyszersmind a bezárt családjához, hogy mig ezek a 4 frtot meg nem hozzák, a családfő börtönben marad. De találkozott egy nemesszivü emberbarát Markusz Hermann kereskedő, ki a szerencsétlent megszánva lefizette a 4 frtot; mire az igazság őre Szabó József biró ur erélye fölötti önmegelégedéssel Engel Józsefet szabad lábra helyezte. 2. Tanúskodnak továbbá Szabó József biró brutalitásáról a következők: Parrag Orzse egy malacza nem tekintve a kényuri biró rettentő haragját sem, ennek szöllö- jébe ment s ott kénye kedve szerint túrt. Mely garázda tettén azonban biró ur éber szeme rajtakapta; s minthogy boszuját a menekülő malaczon ki nem tölthette, megtorolta azt gazdáján Parrag Orzsén, kit minden törvényszerű elitélés nélkül bezárt s addig ki sem is bocsátott, mig tőle büntetéskép 2 frtot ki nem csikart. 3. Biró Adám egy ízben jókedvüleg mulatott a korcsmában, ugyanakkor Szabó József biró ur is a pénzügyőrökkel egy más szobában bo- rozgatott, mely kedves foglalkozását azonban fentn evezett- . nek dalai háborgatták. E szörnyű bűntény miatt Biró Adámra rohant s öt szent botjával megütlegelte e szavakra fakadván : miért nem hagyod az embert az urakkal — már mint a finánczokkal — mulatni ?! 4. Szőke György utcsinálás alkalmával ásóeszközét tisztítani akarván, néhány perezre felhagyott a munkával s tisztitó eszköz keresésére indult. Mely roppant kihágásáért Szabó József birói méltóságáról leszállva szintén nem átallotta az ártatlant sajátkezüleg megütlegelni. 5. A többek közt ez ütlegezési functiót egy alkalommal saját hivatalnokán a kisbirón is gyakorolta; most pedig ugyanezen kisbirót Baracsi Józsefet, ki e hivatalban már sok éven át működött — ki tudja miért? — saját akaratából s a törvénytestület tudta nélkül hivatalától megfosztotta s helyébe önkényüleg egy másikat emelt. Képes volnék még több ily esetet felemlíteni, de ezekből is látható : hogy az absurdumnál is mennyire absurdumabb eljárást szokott követni községünk érdemes bírája; és kitűnik ugy- hiszem mindezekből: hogy helységünkben mennyire gyakorolhatjuk jogainkat s az igazságszolgáltatás nálunk minő lábon áll. fíérve kérjük tehát megyénk alispánját, kiről volt már alkalmunk tapasztalni, hogy mások jogait soha sem hagyja megcsorbitani, kegyeskedjék Szabó József felső- nyéki községi biró eljárásai fölött vizsgálatot tartani s vele azután érdeme szerint elbánni. T. szerkesztő urat pedig — igazságérzetére támaszkodva — kérjük, hogy a közügy érdekében jelen méltányos panaszunknak helyt engedjen becses lapjában. Felső-Nyéken, 1879. julius hó 31-én. Többek megbízása folytán Engel Béla. — Hirdetmény. Van szerencsém a t. ez. közönség becses tudomására hozni, miszerint jól berendezett, az értelmiség követelményeit mindenképen kielégítő könyv-, zene-, mű- és írószerekkel gazdagon felszerelt kereskedésemmel ide átköltöztem s üzletemet Adler N. János ur házában megnyitottam. — Főtörekvésemet oda irányozandom, mi-
