Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1879-04-20 / 16. szám

16. szám.

Szegzárd, 1879. vasárnap april 20-án.

Hetedik évfolyam.

Megjeleli:

hetenkint egyszer, vasárnap.

Kiadóhivatal:

Széchényi-utcza 172. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők.

Egyes példányok ugyanitt kaphatók.

Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap.

Tolnamegye törvényhatóságának, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi felekezet nélküli tanító-egyletnek hivatalos

közlönye.

Előfizetési árak:

Egész évre ... 5 írt — kr. Félévre . . . . 2 ,, SÓ „ Egyes szám ára . — — 10

Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejös-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök.

Hirdetési dijak jutányosán számíttatnak.

A szegedi árvízkárosultak

részére e lapok szerkesztőjénél a következő adományok folytak be:

Séner Iván jegyző gyűjtése melyhez járultak: Hegedűs János 1 frt. Soós Zsigmond 1 frt., Thuri Lajos 1 frt. Kis-Tengeliczröl Zichy Miklós cs. k. kamarás 100 frt. Kis-Tengeliczröl Szentes Károly 5 írt. Kis-Tengeliczröl Hadviger Károly 1 frt. Kis-Tengeliczröl Klein Adolf 2 frt. Séner Iván 3 írt.

Répásy-Domsits Ilona . . •

Répásy Ilonka . . . . .

Répásy Sarolta . .

Garay Antal gyűjtése P.-Apáthiból melyhez járultak: Garay Antal 6 frt. Garay Antalné 2 frt 50 kr. Garay Teréz 3 írt 50 kr. Garay gyermekek fejenkint 50 kr, 3 frt 50 kr. Mayer Mariska 1 frt 50 kr. Bálint Illés tanító .2 írt. Grabics János gazda 5 frt. Grabics Márton számadó 2 frt. Grabics Antal hajdú 2 frt 50 kr. Belasitz Ernő kertész 2 frt. Sink a Gábor kovács 50 kr. Farkas János faragó 1 frt. Rubint József csősz 50 kr. Jóó István csősz 50 kr. Horváth István béres 50 kr. Tóth József béres 30 kr. Nyúl György béres 30 kr. Takács György béres 50 kr. Adám József béres 30 kr. Mészáros János béres 30 kr. Tolnay Pál béres 30 kr. Horváth János béres 30 kr. Lukács Imre béres 1 frt. Károly István béres 30 kr. Dömény Mihály béres 30 kr. Horváth József béres 40 kr. Nagy György béres 30 kr. Nagy János béres 40 kr. Kovács János béres 40 kr. Acsády István béres 30 kr. Gyöngyösy János béres 30 kr. Keserű István béres 40 kr. Rubint István béres 30 kr. Kocsis József béres 30 kr. Kovács István béres 10 kr. Horváth Já114 frt — kr.

1 frt 59 kr.

— „ 50 „- m 50 „

50 * - „

nos béres 30 kr. Péry István béres 10 kr. Nemes István béres 20 kr. Priger István béres 30 kr. Takács István béres 30 kr. IQ. Nagy János béres 30 kr. Farkas István béres 30 kr. Horváth József kocsis 50 kr. Boday József kocsis 50 kr. Major József kocsis 50 kr. Grabics István juhász 1 frt. Grabics György juhász 50 kr. IQ. Grabics Márton juhász 50 kr. Pesti Mihály juhász 50 kr. Nyúl Mihály juhász 50 kr. Strasszer János juhász 50 kr. Kuller József gulyás 50 kr. Pesti Mihály gulyás 20 kr. Takács István tehe- nes 50 kr. Darab István kauász 50 kr. Rubint György bojtár 20 kr. Jóó József bojtár 20 kr. Belasitz Ferenc? kovács segéd 50 kr.

Nagy-Dorogb község elöljáróságának gyűjtése . . ' ' . a

melyhez járultak: Gróf Széckenyi Sándor 50 trt. Gróf Széchenyi Sándorné 15 írt. Péczeli György 50 kr. Tometieh Mihály 2 frt. Vildman Lászlóné 1 írt. László Ferencz 1 frt. Stauber János 1 frt. Gold- gruber Jakab 50 kr. Frecskay István 1 frt. Daics Izrael 50 kr. Goldgruber Ig- nácz 50 kr. Grünberger Sándor 50 kr. Németh Zsigmond 1 frt. Roth János 1 frt. Audié Pál 10 írt. Fördős Károlyné 20 kr. Kotssi József, segédlelkész 50 kr. Kasos Mihály 20 kr. Sánta József 1 frt. Dömök Péter 1 frt. Böröcz Jánosné 10 kr. K. Böröcz Mihály 10 kr. Somogyi János 20 kr. Hencz Mihályné 10 kr. Tislér Pálné 30 kr. Simon Jánosné 50 kr. Czink Antal 20 kr. Tancsa István 10 kr. Káró Pál 10 kr. Patai Pál 10 kr. Hencz József 10 kr. Tímár István 10 kr. Pál István 20 kr. Németh István 10 kr. Goldgruber Ignácz 10 kr. Kartai Mihály 10 hr. Tulner Mihály 10 kr. Kircz Fülöp 20 kr. Deutsch Izrael 50 kr. M. Tancsa József 10 kr.

143 frt 28 kr.

Miklós István 20 kr. Pál János 50 kr.

Destek József 1 frt. Gál János 10 kr.

Deuts Ignácz 40 kr. Herman István 20 kr. Tancsa Pál 10 kr. Kovács Mihály 10 kr. Bartus Mihály 15 kr. Árki Ferencz 1() kr. Tóth József 20 kr. Böröcz István 10 kr. Mónas Jánosné 20 kr. Kozma Pálné 10 kr. Sáfrán Ferencz 10 kr. Horvátk József ör 50 kr. K, Kováts József 20 kr.

IQ. Horváth János 20 kr. Szendrei Jánosné 40 kr. M. Tancsa János 12 kr. Huber János 10 kr. Arany János 20 kr.

Szabó István 40 kr. Bognár János 20 kr.

Itj. Galág János 20 kr. Cs. Molnár János 10 kr. Kis János 10 kr. Juhász István 20 kr. Szabó Pál 30 kr. Bogáts János 10 kr.

Árki Pál 20 kr. Horváth Ferencz 10 kr.

Patai János 12 kr. Renkecz József 20 kr.

Körmendi János 14 kr. Czerey József 5 kr. Grünberger Sándor 10 kr. Takács István 10 kr. Takács István 10 kr. Pál István H) kr Andics István 10 kr. Zsolnai József 10 kr. Rákász Jánosné 1 frt. Varga József 10 kr. Herczeg Mihály 10 kr.

Bartus János 20 ké. Timár Mihály 8 kr.

N. Hencz Pál 20 kr. K. Kováts István 10 kr. Gyenei István 20 kr. Sörös Jó- zsefné 15 kr. G. Balogh János 4 kr. Cs.

Szabó István 9 kr. A lakosság közül 84 egyén csupán gabonát adományozott, mely összesen 37« mérő tisztabuza, 97% mérő rozsot és 97« mérő kukoriczát teszen s ez nyilvános árverés utján eladatván befolyt készpénz 50 frt 84 kr.

Eddig kimutattatott 399 frt 73 kr.

Összesen befolyt 709 frt 60 kr.

ki uzsorakérdéshez.

Most, midőn Bécsben és egész Austriában megkezdették a harezot az uzsorások ellen, midőn a

TÁRGZA.

A színházban.

— Uram, múljék el tőlem e keserű pohár! Hisz a szegény (színész) ember dolga, csupa komédia. Még az ág is húz bennünket, nem csak a szegzárdi nöegyesület áldó, jótékony keze. A foemininum generis : jóknak és szépeknek ezen gyülekezete hasonlit egy kissé a nihilista társulatokhoz, — no . . . no, ne tessék a dolgot egészen komolyan venni. Sok magasztos czél elérését tűzte ki feladatul a nőegylet, éppen mint a nihilisták; tagjai a czél elérésére mindenféle eszközt felhasználnak, éppen mint a nihilisták; nyughatatlanok, félelmetesek, ellenállhatatlanok, számítók, önfeláldozók, éppen mint a — nihilisták és népszerűek, éppen mint a nihilisták.

Tetszik látni, ilyen karakán gondolatai csakis olyan lunátikus színész urnák lehetnek, mint a ki fentebbi sorokat monologizálta, nem is gondolván arra, hogy profán fülek meghallották halk diktióját. Mi részünkről nem is osztozunk a tisztelt ur nézetében, a ki pro domo sua, — igen elfogultan Ítél a helyzetről. Mert igaz ugyan, hogy a szegény Szegednek nem lehet adni anynyit, hogy csak századrésznyire is pótolva legyen vesztesége, enyhítve nyomora; nem lehet anynyi balzsamot küldeni, hogy a fájó szivek meggyógyuljanak; nem lehet anynyi vigasztaló szavat találni, menynyivel az özvegyet és árvát megnyugtatni lehetne: azonban az is igaz, hogy adakoztatni olyannal, ki maga is adakozásra szorul, nem helyes eljárás; ha csak

úgy nem vesszük fel a dolgot, hogy a szegénynek fillére drágább a dús aranyánál. Megható jelenet például az, mikor egy szegény, öreg koldus alamizsnára tartott markába egy másik szegény öreg koldus nyomja adományát . . . . !

Szegzárd város lakossága különben büszke lehet arra, hogy jelentékeny összegekkel járult a szerencsétlenek nyomorának enyhítéséhez: maga a nöegyesület saját adományain felül két ízben rendezett műkedvelői előadást — javukra, — s mindez nem zárja ki, hogy jövőben is még jót tegyenek; hanem ne akként, mint husvét másodnapján.

Legyen szabad azonban husvét első napjára is emlékezni. Nagyon sokan nem szívesen emlékeznek ugyan vissza, a mit nem is lehet csodálni; mert olyan idő inkább péntekre való, mikor szakadatlanul esik az eső éjjel-nappal, nem ám a szép pirostojásos ünnep vasárnapjára. De kérem, hogy is ne ? a kis Iza kisasszony, osztán meg a szép Pitty- palattyossyné ö nagysága, meg számtalan más lányok és delnők ezen a szent napon akarták bemutatni uj ruháikat, piczi czipöiket, a színes hosszusávos harisnyával, stb. és persze, lehetetlen volt. A fiatal urak sem jöhettek a megyeház elé, hogy a templomból jövö mamákat üdvözölhessék; hát nem elkeseríti ez az embert?

Bizony részünkről is csak azért emlékezünk meg a husvét első napjáról, mivelhogy a színházban voltunk, Azt hivén, legalább itt élvezünk egy kis veröfényes levegőt a — költészet hazájában.

A „IX párán cs óla t“-ot ismételték „közkívánatra“ színészeink, uj szereposztással (uj betanulással, ez a kifejezés hiányzott) ésmagántánczokkal. A IX. parancsolat nem úgy ment, mint a parancsolat; az uj szerep- osztás nem vált az előadás előnyére; sem Ardaynét Rózsán é; sem Bártfaynét B o d o s i Etel, nem tudták kellőleg helyettesíteni. Ez utóbbinak kár még jelentékeny szerepet adni. Ott van Kolozsváryné, ö rendszerint csak szobaleányokat játszik, de legalább mindig megfelel s pedig jól, szerepének. La tab ár sem látszik erős színésznek, — vagy tán ez alkalommal nem tudta még magát kellőleg tájékozni. Kovács és Bártfay a régi jók voltak. M a k a y magyar csárdása és oláh kaluggere nagyon tetszett a jelenvolt ugyancsak kevés, de férfias (hölgyek nem lévén) közönségnek.

Hétfőn a helybeli nöegyesület által, a helybeli színészekkel rendezett jótékony czélu előadás és tánczestély bizonyos tekintetben nem sikerült.

Azaz: csakis anyagi tekintetben sikerült, bár igy se nagyon fényesen; egvébkint pedig nem. Maga az előadás vontatott, hosszas; sem a színészek nem tudták magukat feltüzelni, sem a közönség nem mulatott. Szóval az egész előadás nem ért egy fabatkát. Persze, a közönség a darabnak tulajdonítja. No hiszen igaz, hogy nem kitűnő; de j ó előadásban egy olyan színmüvet, mely uj is, érdekes is és előadható : mindenkor meg lehet egyszer nézni. Mert hát mit ér, hogy Bártfay a szegény öreg susztert olyan csinosan megteremtette, ha a kép többi alakja nem üti meg a mértéket. Még Bártfay né és H^í^há.r voltak azok, kik dicséretes kivételt képeztek „az én Lipótkámban.“

Végre egy kitűnő színműhöz is volt szerencsénk szerdán. Daudet Alfonz és Belot H. Ifj. Fro mont-jához, és