Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1879-04-20 / 16. szám

Gács országból bevándorolt skorpiókat boldog hazájukba tuczat számra visszatolonczozzák: nem tartjuk czél és időszerűtlennek e kérdést magyar szempontból is egy kissé szellőztetni, annálinkább, mert meg vagyunk győződve, hogy Austria példáját nálunk is nem sokára követni fogják.

Hazánkat is pusztítja, rombolja, végveszéllyel fenyegeti az uzsora. A legveszélyesebb epidémia ellen is van némi gyógy- vagy legalább enyhitő szer; de az uzsora ellen nincs. Kit az uzsora egyszer megragadott, a körmei közé vett, annak vége van; az el nem ereszti az áldozatot mindaddig, mig azt egészen tönkre nem tette. Nem ismer irgalmat, nem ismer könyörűletet. Megzavarja a családi egyetértést és boldogságot; a jólétet megsemmisiti és nyomort, szegénységet terjeszt mindenfelé.

Legjobban érzi azonban az uzsora káros voltát a kisbirtokosság. A rósz termést, szegénységet szívesen elviseli a kisbirtokos, nyáron-télen, az izzasztó forróságban és dermesztő fagyban egyaránt dolgozik, arcza verítékében, éhséget is nyugton tűr, megfizeti panasz nélkül nagy adóját — — — — mindez nem veszi el tőle az életkedvet és a reményt jobb időkre. Az uzsora azonban megfosztja őt vidámságától, életkedvétől és a mi legszovuorubb-----remén

yétől! — — — — — — —

Pedig mily könynyen eshetik sajátságos viszonyainknál fogva a kisbirtokos az uzsorások kezébe! Jöjjön egy-két roszsz termés, a szegény kisbirtokos kénytelen pénzt felvenni. Hová forduljon! Először megy a takarékpénztárhoz. Ott olcsó kamatra kap pénzt három hóra egy kiállító és egy kezes jótállása mellett. Tegyük fel, hogy a kisbirtokos a kölcsönt októberben felvette; január kezdetén már fizetnie kellene. De honnan vegye a pénzt? Januárban még nem tud semmit eladni; tehát a kamatot lefizetve, újra három hóra meghosszabbítja váltóját. Midőn ez másodszor lejár, már restelli a dolgot; restelli, hogy minduntalan a váltóján szereplőknek alkalmatlankodjék, kik néha szivességöket meg is fizettetik és ha összeszámitja mindazt, a mit egy éven át kamat és kezességért fizet, meglehetős drágába van neki a pénz. Tehát nem megy többé a „takarékpénztárhoz“ hanem a tőkepénzeshez; az igen nyájasan fogadja őt és igy szól hozzá : „Ugyan Péter vagy István gazda, kend okos ember, minek vesz fel kölcsönt a takaréktárnál? Kell ez magának? Ott kamatot fizet, kezesek is kellenek. Lássa én adok kendnek pénzt kamat nélkül, kezes nélkül, váltó nélkül. Csak egy kis kontraktust csinálunk, hogy kend egész termését nekem fogja eladni és pedig mázsánként 50 krral olcsóbban, mint a mi az ára lesz; hogyha pedig másnak adja el, akkor kötelezi magát, minden mázsa után 50 krajczárt fizetni.“ A kisbirtokos örömmel fogadja az uzsorás ajánlatát, felveszi tőle a pénzt és kifizeti a takarékpénztárt. Ha jó termése van, akkor szerencsés, mert — ha óriási kamat árán is, de — csak szabadul hitelezőjétől. Ha pedig újra rósz termése van, akkor vége: többé nem szabadul kezeiből. Mert most már a kamat hozzátétetik a tőkéhez, kötelezvény állittatik ki, ez a kisbirtokos vagyonára bekebleztetik, minden félévre nagyobbittatik a kamatláb és mi a vége ? — — — — — birtokeladás, koldusbot és sokszor-------— — — öngyilkosság!

Az uzsorások pedig a „kereskedő“ nevet bitorolva, gyarapodnak, gazdagodnak, sőt tiszteletben is részesülnek; a becsületes emberek társaságában megjelenhetnek, casinó, kör és más nyilvános mulató intézetek tagjaivá felvétetnek; bírák és államhivatalnokok nem restéinek előzékenyen kezet szorítani velők!-------— — És ha már eléggé meggazdago

dtak, kincset kincsre halmoztak, akkor — félve az általuk kifosztott nép boszujától — elhagyják át- kos működésük szinhelyét, a fővárosba mennek lakni, vesznek ott házakat és ott is tiszteletbe részesülnek, mert pénzük van! és mai társadalmi állapotunknál fogva az elég jogczim a közböcsülésre!

De nézzünk csak körül megyénkben is és látni fogjuk, mily pusztítást vitt végbe az uzsora! Mi volt B ö 1 c § k e ezelőtt és mivé lett ? Mily gazdag emberek lakták Madocsát azelőtt és mily szegény nép lakja most! — — — Azelőtt alig volt Madocsán ember, kinek adóssága volt, most pedig alig van, kinek adóssága nincs! Gerjen, Duna-Földvár, Paks, Györköny és még sok tolnamegyei község mag'án viseli az uzsora pusztítása nyomait-----Ki

s-Harta község Pestmegyében még 10 év előtt a legvagyonosabb lakossággal birt; derék, jóravaló szorgalmas emberek lakták e falut; És most? Egy része a lakosságnak szegény lett és jövedelmével dig képes azadóssága után járó kamatait fizetni többen Budapestre mentek, a hol mint napszámosok élnek ; ;öbben öngyilkosokká lettek: és csak egy kis része i hajdani gond — mert adósságnélküli lakosságnak )ir még valamivel. Szomorú statistikai adatok ezek,

le tökéletesen megfelelnek az igazságnak.-----------Ez

ek után senki sem lesz, ki azt fogja hinni, íogy a kis uzsorások kihajtása az országból, mint ízt Austiiában teszik, az uzsoraepidemiának véget ’•ethet. A törvénynek és végrehajtóinak a nagy izsorások ellen kell bátran és erélyesen ellépni; azon n épny om őri t ó k ellen, kik gész vidékeket pusztitanak el, egész özségeket tesznek tönkre. Hitelintéze- eket kell feállitani a kisbirtokosok se- élyezésére, hogy ott azok olcsó kamatra legkisebb pénzösszeget is hosszabb dőre megkaphassák.

Kétségtelen, hogy ez irányban nagy mozgalom ijlődött ki hazánkban az utóbbi időkben. A kor- tány ngy, mint egyesek elég papirost és tentát fakasztottak el, hogy a kisbirtokosok hitelintézete lésüljön, — azonban az mindezideig papiroson van.

Itt is tehát, mig a tervezett kisegítő eszköz létre n, atársadalo mnak kell átvenni a segélyező szépét s az uszorásokat egyelőre, hogy működésük meg- inittassék, kilökni a böcsületes emberek köréből.

Hogy a megyénkben is nagy mérvben pusztított uzsora megboszultassék, Szegzárdnak kell, mint a megye székvárosának jó példával előmenni.

Úgy hisszük, van kién gyakorolni a boszuló nemezist, csak egy kissé körül kell nézni.

Legyen pénzük az uzsorásoknak, — de ne legyen nymbusuk, melyet a böcsületes emberekkel való érintkezés ad meg nekik.

Ki velük a juhszélre!

Különfélék.

pedig meglehetős előadásban is. Csak azt nem biijuk eléggé hangsúlyozni, hogy az összhangzatot kell — a menynyire lehet — a játékban összehozni. Egy gyönyörű képet egy izetlen vonás tönkre tehet. Hiszen remekelt most is Bártfay (idősb Risler) pompásan sikerült fökép az a jelenése, midőn a böcsületes Planus felfödi előtte a rideg valót, hogy a tönk szélén állnak: megtudja, hogy nője, egy nyomorult, hűtlen asszony s fájdalmában majdnem össze- roskad, — e jelenése mi kívánni valót sem hagyott fönn. Igen jól játszott Arday Ida is, (Sidonie) toilette-jei (ötször öltözött) diszesek; úgyszintén Bártfayné (Desireé^) Györfyné (Claire) és Gerő (Chébe.) De ha már most Gárdonyi helyett más valaki játszik, (mert ő neki ugyan Fromont sehogy se illett), Latabár pedig nem olyan modoros és egyhangú, Kovács végre nem tulságoskodik any- nyira, hogy egész carricaturát csinál Delobelle-böl: akkor „ifj. Fromont és idősb Risler“ kifogástalan előadásban került volna színre és a közönség még inkább elégedetten távozott volna.

Hiába, csak legjobb az az áldott közép. Mindennek jó a közepe. (?) Testünk legnemesebb része — a szív középén van, agyunk közepén fészkel a velő, a sugárzó ész; tenger közepében a corallok; kút közepében a jó viz; föld közepében a drága érez; a világ közepében Magyar- ország | | . Természetes tehát, hogy a hétnek is legjobb a közepe. Azért sikerült csütörtökön a Bártfayné jutalejjajátéka is. (Bocsánatot kérek, hogy egy kis poética Jicentiá*val élek, mivelhogy a németek szerint is Szerda volna áulajdonképen « bőt közepe, — keresztényi számítást használva ) — Igen jó gondolat volt a jutalmazandótól, hogy műkedvelőket kért föl és igen szép a műkedvelőktől, hogy szívesen engedtek a fölszólitásnak, — a mi különben I nem nagy csoda, ha az embert egy csinos, fiatal asszony carazirozza.

Az est hőse kétségkívül Gózony Endre barátunk volt, ki a „Rokkant huszár“ czímszerepében fölül múlta önmagát. Azt hisszük, ö maga sem remélte, hogy oly kitünően fogja megoldani nehéz feladatát. Hangjánál is volt, disponálva is volt. Szépen dalolt, kedélylyel és ügyesen játszott. Gyakorlott színésztől sem vártunk volna többet. A jutalmazott Bártfayné meg — kétséget sem szenved, — hogy méltó párja volt. Mindketten viharos tapsokban részesültek. Taps? Mi az a tenger sima tükréhez képest? Azzal nem sokat törődött ma, sem Bártfayné, sem az igazgatók. Hanem igen is a jövedelemmel, mely szintén, nem megvetendő összeg lehetett. Morvay és Laky urak, első a részeges kántor, — második az egyik szerelmes huszártiszt (Lajos) szerepében dicséretet érdemlő igyekezettel és sikerrel állottak helyt. Csakhogy néha Morvay barátunk úgy el- harapdálta a szót, hogy ember lett légyen, a ki megértette. Laky ur pedig — nem a megfelelő katonás modorral és mozgással birt; s nem a legjobb hangsúlyozással (néhol énekelve) udvarolt. Kovács (gróf Vámházi) Bártfay (Fe- rencz) Arday Ida és Csókásné, valamint<a többi mellékszereplők ezúttal kellően megállták helyöket; mig a zenészek is tisztességes kísérettel garnirozták az énekes részeket. — Victorien.

— ASzegzárd-tolnainegyei »»egylet választmánya által megkerestettünk a következők közlésére: A szegedi vizkárosultak javára a folyó évi april 14-én rendezott előadás összes bevétele 159 frt 80 kr, a kiadás 85 frt 25 kr, tiszta jövedelem 74 frt 60 kr. Az adakozások utján gyűjtött gyertyából a megmaradt rész eladatván, befolyt 16 frt 18 kr. Felülfizettek Tóth Károly 2 frt. Vesztergomby János 1 frt, az összes tiszta jövedelem 93 frt 78 kr, mely összeg a szegedi vizkárosultak javára elküldetett. A nöegylet a fent- emlitett jótékony czélra a szerencsétlenség bekövetkezte után azonnal küldött 200 frtot, az apri.l 2-án rendezett előadás tiszta jövedelmét 186 frtot, úgy a fennt említett előadás tiszta jövedelemét 93 frt 78 kit. Tehát összesen 479 frt 78 kit.

— A szegededi építkezések foganatba vétele folytán beállandó nagy munkáskereslet már kezd mutatkozni nálunk is. Kopacsek Vincze helybeli ácsmester ugyanis távirati megrendelés folytán húsz ácslegény kíséretében Szegedre utazott.

— Czigáiiyvédelem, Hogy pharaó ivadékainak elismert leleményessége még mit sem vesztett korábbi terjedelméből, mutatja a következő megtörtént eset, mely a napokban adta elő magát. A bátai községi pénztárból múlt hóban 1380 irtot eltolvajoltak; az ez irányban eszközlendö vizsgálat teljesítése fégett Németh János központi szol- gabirói segéd a helyszinére sietett s többek közt gyanúból egy ottani czigányt is elfogatott; a more azonban mindjárt első éjjel a községi istálóból, hova ideiglenesen záratott, megszökött; Báttaszéken azonban a foglyárok által ujjólag elfogatván, midőn a szökés okai iránt kérdőre vonatott, azt adta elő: hogy neki korántsem volt szökési szándéka, hanem éjjel megjelent nála az ördög nagy szarvakkal s a bilincset levevén róla, vele elrepült; Furkónál azonban, az ottani keresztöl megijedve, magától eldobta. Hogy a védelem mennyire talált hivő fülekre, arról nincs tudomásunk.

Hirdetmény. Az aradi kereskedelmi és iparkamara ezennel jelenti, hogy az érdekeltek kérelme folytán az Ar ad-hegy alj ai borvásárt az idén nem a tavaszi hónapok alatt, hanem az ősz folyamában fogja megtartani. A további intézkedések mint eddig, annak idején közhirré tétetni fognak. Arad, 1879. márczius 18-án. Az aradi kereskedelmi és iparkamara: Deutsch Bernát s. k. elnök. Dr. Gaal Jenő s. k. titkár.

— Szakosról Írják nekünk: Hogy a babona még mindég nagy mérvben van elterjedve népünk között, mutatja a következő eset, melyet a közjó érdekében szükségesnek látok nyilvánosságra hozni. Szántó községben lakik egy Albertné nevű kuruzsló izraelita nő, ki a szenvedő betegek fejére ónt önt, mert bármily súlyos betegségben szenvedjen is valaki, annak vagy a szem ártott meg, vagy megijedt; ily babonahit él a mi népünk szivében. Csak egy hó előtt történt, midőn Szakcs községben Simon Imréné 28 éves asszony meghűlés következtében súlyos beteg lett: férje, a helyett, hogy orvosi segélyben részesítette volna, kocsin Szántóra vitte, hogy felesége fejére ónt öntessen, mert mint állitá, ijedésben van: — néhány nap múlva a beteg nő meghalt. Minthogy az eset tudomásomra jött, a kuruzslónöt letiltottam, mire néhány nap múlva R. J. szakcsi lakos april hó 9-én délután beállít hozzám, követelve: adjak ezédulát, hogy a kuruzslónö felesége fejére ónt önthessen, mert már 4 éve, hogy ijedésben szenved. Az általam foganatba vett orvosi vizsgálat constatálta, hogy R. J. felesége jobb szív gyomor tágulásban szenved. B. N. Szakcs körorvosa.

— Egy kedélyes vendéglős. A múlt hóban tárgyalása volt egy ügyvédnek a gy .... i járásbíróságnál. Elérkezvén az ebéd ideje betért a vendéglőbe és kérdezte a vendéglőstől, hogy „mit kaphat ebédre;“ pörköltet, — volt a válasz; — „úgy hát kérek egy adagot.“ A vendéglős siet felszolgálni; mire az illető ügyvéd azt a megjegyzést tette, „mit gondol vendéglős ur nem lesz sok nekem ez a pörkölt?“ Oh sohase aggódjék, majd segítek én a bajon, — felelt az értelmes német ajkú vendéglős s azzal kiment a konyhába és behozott egy bicskát meg egy darab kenyeret s egész phlegmával elkezdte a pörköltet szedegetni vendége elöl, jókora kenyérdarabokat belemártogatva a lébe.

— Hirdetmény. 827./1879. A franczia köztársaság elnöke folyó évi márczius 17-én törvényt hirdetett ki, mely a köztársasággal szerződéses viszonyban álló államok irányában a franczia vámtarifa némely tételeit módosítja. Ezen törvény »szerint ugyanis az 1866. évi deczember 11-én Fran- cziaország és az osztrák-magyar-monarchia közt kötött kereskedelmi szerződés a) tarifájában (bevitel Francziaországba) foglalt vámok, a gyapjufonalakra vonatkozók ismét életbe lépnek. Ezen kívül elrendeltetik, hogy bármiféle nyersanyagok és iparczikkek, beleértve a gépeket és géprészleteket is, melyek külföldről hajó építés vagy hajó felszerelés czél-