Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1879-03-30 / 13. szám
A fenforgó viszonyokat figyelembe véve a kormány és iskolaszékünk iparkodott is azoknak megfelelni s behozta a latin nyelv, mint rendkívüli tantárgy tanítását, hogy ne legyenek azok, kik a felsőbb tanintézetek látogatását tűzték ki életfeladatukul, a polgári iskolából kizárva. A polgári iskolának szépkészültségü és jóakaratai tanári kara mindent elkövet, hogy iskolánk látogatottságát biztosítsa s igy ezen oldalról veszély nem fenyeget. De van egy körülmény, melynek tudata lehan- golólag hat reánk s melyet miután a nagy áldozatok árán létesitett tanintézet állapotát féltékenységgel ellenőrizni kötelességünknek tartjuk, leplezetlenül fel fogjuk tárni a következőkben. Városunk értelmesb közönsége előtt tudvalevő dolog, hogy polgári iskolánkban a latin nyelv tanítását a helybeli r. k. segédlelkész urak teljesitik. Azonban, a mint értesültünk, jövő tanévben e tisztet elvállalni nem hajlandók, részint mert, miként ők állítják, a polgári iskola viszonyai a latin nyelvben való kielégítő siker fölmutatására kedvezőtlenek; részint mert némely szülőktől az eleve megállapított, bizonyára csekély évi 10 frtnyi dijt is csak nagy ügygyel-bajjal, sőt egynémelyiktől sehogy sem lehet megkapni. A polgári iskolai növendék | kellő szorgalom s némi tehetség mellett — hitünk | szerint — a latin nyelvből osztályonként előirt tananyagot is elsajátíthatja anynyira, hogy ebből valamely gymnasiumi tantestület előtt kiállván a vizsgálatot, a gymnasium következő felsőbb osztályába felvétethetik. S ime, az évi 10 forintért élvezhető eme nagy jótéteményt némely szülők még sem tudják méltányolni! Ha bekövetkezik az idő, hogy az iskolaszéknek önálló latinnyelv tanári állomást keilend szerveznie: az e nyelvet tanuló növendékek fejenkint nem évi 10, hanem főleg számuk netáni fogytának esetében 30—40 forintot is kénytelenek lesznek fizetni. Egyébiránt legyen szabad a r. kath. káplán urak eddig is tanusitott helyi patriotismusá- tól remélnünk, hogy legalább intézetünk anyagi körülményeinek megerősödtéig továbbra is el fogják látni a latin nyelvoktatást; az illető szülőket pedig polgári iskolánk, e nehéz vajúdások közt született gyermekünk érdekében kérjük, hogy a latin nyelvet illetőleg a jelen helyzet nyújtotta előnynyel vissza ne éljenek, hanem terhesnek épen nem mondható kötelességöknek pontosan megfelelni' igyekezzenek. Szabályrendelet. A „Tolnamegyei községi egyzöi nyugdíjalap“ létesítéséről és kezeléséről, az 1871. évi XV111. t. ez. 67. §-a alapján. (Folytatás.) TV. FEJEZET. A nyugalmaztatásról. 13. §. Nyugalmaztatásra igényt tartó minden rendes jegyző addig köteles szolgálni, mig ereje, egészsége és képessége engedi. 14. §. Nyugdíjra jogosított a megyében minden jegyző, ki évi járulékát rendesen befizette, a mint annak munkaképtelensége bebizonyul. Nyugdijra nem tarthat igényt: ki 1) hivataláról önkényt lemondott és 2) fegyelmi vagy bűnvádi utón hozott jogerejü ítélettel hivatalától megfosztatott; ez esetekben az illetőknek betételei kamat nélkül visszaadandók. 15. §. A nyugdíjképesség, illetőleg a nyugdíjnak megállapítása a munka képtelenség előállásával kezdődik. 16. §. A nyugdíjilletmény tekintet nélkül a hivatalos- kodási idő tartamára 300 írtban állapittatik meg. 17. §. A nyugdíjazás esete akkor áll be, ha az illető előhaladott kora, tartós betegsége és egyátalán lelki és testi fogyatkozás következtében hivatalának további viselésére képtelenné válik. Az igazgató választmány a szolgálati képtelenséget alapítja meg: a megyei főorvos, illetőleg a járási orvos, járási szolgabiró és a járási összes jegyzői kar véleménye nyomán. 18 §. Az özvegyek a férjeiket ezen szabályrendelet értelmében megillető nyugdíj felét élvezik. 19. §. Azon özvegyek, kik férjeikkel akkor léptek házasságra, mikor ezek már nyugalmazva voltak, nyugdíjra nem tarthatnak igényt. 20. §. Azon özvegyek, a kik 60 éves életkort már elért jegyzőkhöz mentek férjhez, nyugdijra csak azon esetben számíthatnak, ha a házasság legalább is 4 évig tartott — vagy ha annak rövidebb tartama alatt is gyermek született. 21. §. Ha a nyugdíjban részesülő özvegy ismét házasságra lép, a nyugdij élvezetéhez minden további jogát elveszti. 22. §. A férjeiktől törvényesen elvált nők csak akkor tarthatnak igényt nyugdíjra, ha a férjek szolgáltak okot az elválásra. 23. §. Azon özvegyek, kiknek férjeik hivatalukat fegyelmi vagy bűnvádi eljárás következtében vesztették el, nyugdijt nem igényelhetnek. 24. §. Az özvegyek nyugdíjazási igényei akkor is épségben maradnak, ha férjeik ellen, ezek halála után, oly tények merülnek fel, melyek a férj életben léte esetén, annak hivatalától való elmozdítását vonták volna maguk után. V. FEJEZET. Árvák gondozása. 25. §. A jegyzők özvegyei nevelési czimen minden kiskorú gyermek részére événkint 30 frtot kapnak. 26. A nevelési pótlék fiuknál a 16-ik, leányoknál pe- a 14-ik kor évig jár. Ha azonban a fiuk 16. évük előtt valamely fizetéses szolgálatba avagy ellátással valamely üzletbe lépnek, a nevelési pótlék beszüntetendő. 27. §. A jegyzők teljesen elárvult egy gyermeke az atyját megilletett nyugdíjnak egy negyedét, kettő annak felét, három vagy több gyermeke az egész összeget kapja a 26. §-ban megállapított korig. 28. §. A nyugdíjak és nevelési díjak az illető községi lelkész által hitelesített, esetleg az illető tanintézeti igazgatóság által láttamozott nyugtákra évnegyedes utólagos részletekben szolgáltatnak ki és úgy a nyugdíj vagy nevelési díj kifizetése, valamint beszüntetése is, a halálozás, férjhez menetel vagy a meghatározott életkor elérése után következő évnegyed első napján veszi kezdetét. 29. §. A nyugdíjakat és nevelési díjakat az igazgató választmány szünteti be. Az alapra vonatkozó bárminemű beadványok az igazgató választmányhoz czimezve, az elnöknél nyújtandók be. 30. §. A jegyzők teljesen elárvult gyermekeinek nevelési díja iránti kérvényeket, magán gyám nem létében, az illető községi közgyám tartozik benyújtani, ki ily esetekben az árvák ellátásáról és neveltetéséről is gondoskodik. . 31. §. Ezen alapszabályok jóváhagyatása után azonnal., életbe lépnek. Észrevételek a tolnamegyei községjegyzői nyugdij szabályrendelete fölött, melyek folyó évi október 1-én Tamásiban tartott Dombóvári járási jegyző-egylet gyűlésén Reisner Béla paári-i jegyző által tétettek. Tudvalevő, hogy az állam, nagyobb városok, majd minden vasutak, továbbá egyes nagy bankok, birtokosok stb. hivatalnokai és tisztviselői fizetésük mellett igénynyel bírnak nyugdíjra is. Többnyire az ily tisztviselők özvegyei is részesülnek bizonyos meghatározatt nyugdíjban és azok létező gyermekei nevelési segélyben. Ha ezen hivatalnokok nagyobb részének fizetése nem is valami fényes, de állásuk biztossága és jövendő sorsuk tekintetében létező szilárdságnál fogva minden egyes hivatalnok családjával együtt némi megnyugvással nézhet jövendője elő. Mennyiben a jövendő nem látszanék eléggé biztosítottnak, a gondos és takarékos hivatalnok nem fogja élmulasztani rendes kis betételekkel az élet és járadék biztositó társaságoknál magának bizonyos járadék élvezetét biztosítani. Lényegesen kedvezőtlenebb azon hivatalnokok állása, kiknek jövendőjük tekintetében mostanáig kevés vagy semmi sincs téve, ennél fogva igen természetes, hogy az ily tisztviselők már évek óta törekedtek intézkedéseket tenni, melyek által saját és a hozzájuk tartozók jövendőjét az élet sorsának bizonytalansága ellen biztosíthassák. Ezen törekvések sikertelenségének föoka abban rejlett, hogy a tett kísérletek Csak kis körök számára voltak előirányozva és azok többnyire nélkülözték a státistica és ma- thematica alapszabályainak figyelembe vételét. A kis körökre számított nyugdíjintézetek az átalános halandóság változékony eseteiben nem képesek hivatásuknak megfelelni és kénytelenek idővel csupán segély egyle■ főbb teendőjét képezte a német községet magyarosítani. Azonban az említett gazd. intézet Rohonczon egy év múlva megszűnvén, Török János a fővárosba költözött s ott az orsz. magyar gazdasági intézetnél, mely léteiét Széchenyi Istvánnak köszöni, titkárul lön alkalmazva. Török, daczára ezen változásnak, nem feledkezett el Páz- mánról, kit munkásságáért igen megkedvelt. Nem sokára búcsút vön Pázmán is Rohoncztól és ugyancsak Török ajánlatára Tolnára jött, a még akkoriban ott székelt óvóképez- déhez, hogy a fentartott s neki felajánlott zenetanári állást átvegye. Varga János, a képezde ez idő szerinti igazgatója szívesen fogadta a pártfogásába ajánlott egyént. Tolnára érkezve, szegénynek mindjárt az első éjjelen váratlan össze- koczczanása történt. Ugyanis az intézet gondnoka nem ismervén őt, a késő esti órákban, mit tehetvén, a képezdé- szek egyik szobáját jelölte ki számára nyughelyül, ö fáradt lévén, mihamar lefeküdt. De oh sors! alig zárja be pilláit nyugalomra, egyszerre hazaérkezik a valódi ágy tulajdonos, ki megpillantván ágyában az idegen alak nyújtózkodását, azonnal rája formed és onnan sértő szavakkal kiutasítja. Mire aztán zene-bona támadt. Következő reggel találkozik az igazgatóval, neki érzékenyen előadja az éjjel lefolyt ka- tastrophát. Az igazgató mérsékelni kezdé a dolgot, de hasztalan ! Pázmán igen lelkér e vevén a történteket, határozottan kijelenté, semhogy ily rakonczátlan fiukat tanítson, inkább kész azonnal távozni. Az igazgató minden módot felhasznált, hogy az uj tanárt maradásra bírja. De ez mit- sem akart erről tudni. Végül azt ígérte neki, hogy csak várakozzék pár napig, és Hidjáról Bezerédj István kocsija fog érte bejönni, mely öt aztán egyenesen Sopronba szálli- tandja el. Nevezetthez később kijutva, ez aztán rábírta, miszerint maradna nála mint házi tanító Flóra leányánál. A derék honleány, Bezerédjné ekkor már meghalt. Varga tudván, hogy Bezerédjnek házi tanítóra van szüksége, ez okból bírta reá Pázmánt, hogy jelentkezzék a családnál. Czélját valóban elérte. így történt, hogy Pázmán ezen jó hírnévnek örvendő családhoz jutott el házi tanítónak. Ez időtájt a tolnamegyei intelligencziának élénk találkozási helyéül szolgált Hídja, gyakran megfordultak e helyütt a Per- czel, Vizsoly és Bartal családhoz tartozó tagok. Boldogult; Bartal György volt minister js gyakran megjelent e családnál s nem vélte megsérteni tekintélyét az által, hogy az egyszerű házi tanítótól majdnem formaszerü tanítást fogadott el az éneklésben. A zenében, énekben jártas s modorában szelíd tanítót általában kedvelték a vendégek is. Pázmán tulajdonképeni feladata volt: Flórát (kinek számára az ismeretes „Flóra könyvé“-t irta édesanyja) az elemi tantárgyakban és a franczia nyelvben oktatni. Maga Bezerédj István is tudományosan képzetlj ember lévén, a természettudományoknak nagy barátja volt, különös előszeretettel karolta fel a botanikát, melyet, mint korábbról tudjuk, Pázmán is igen kedvelt, mi utóbbinak csak előnyére szolgált. Mellékesen a pusztai iskolában is foglalkozott Pázmán, hova Flórának is át kellett naponkint járni. Hidján volt többek közt egy tekintélyes családi könyvtár, melyben nagy örömét találta s hogy ennek utján szép ismeretekre tett szert, mutatja az, miszerint a német és franczia irodalom összes jeleseit jól ismeri müveiből. Egyébiránt ez időben meglehetősen birta a német, franczia és angol nyelvet. Az elhalt Bezerédjnéröl megjegyzi, hogy alapos műveltségű, tudományosan képzelt s igen szelidlelkü nő volt. Szóval az ünnepelt öreg ur számos kedves órát töltött el e jeles család körében, hol ismereteit különösen még az événkint tartott utazások által is szépen gyarapithatta. Négy évig volt Pázmán e kedves körben, szeretve és tisztelve mindenkitől; mígnem egyszerre, egy beállt váratlan esemény következtében kénytelenittetett attól megválni; a csapás, mely a tisztes Beze- rédjt ezúttal érte, valóban szivet, leiket megrendített; elvesztette egyetlen leányát, kiben minden vigaszát, örömét és szép reményeit öszpontositva látta. Pázmánt is leverte a nagy csapás, mely a szép lelki tulajdonokkal felruházott kedves tanítvány elvesztésében oly kíméletlenül jelentkezett. Keblében fájó érzettel, fezeméiben könyükkel mondott tehát szomorú „Isten hozzád“-ot a rája nézve örökemléke- zetü helynek. így történt aztán, hogy Szegzárdon letelepülvén, egyelőre itt mint magántanító töltötte 3 éven át idejét. Az egyes jobb családok mihamar fölismerve a fiatal ember tanítási ügyességét, legott több oldalról kezdék öt támogatni. Kezdetben mindjárt gróf Aichelfeurg Ferencz leányánál lön a tanítás tisztjével megbízva. Azonban, kik öt valódi szivjó- sággal karolták fel, segélyezték és támogatták többféle módon, ez a még most is élő, derék és köztiszteletnek örvendő Albanich pár volt, kiknél szintén tanítóskodott s kik nek Pázmán valóban sok jót köszönhet. Az Isten éltesse s tartsa őket meg hosszan az ünnepelt kartárs s mindnyájunk örömére!! Ekközben üresedésbe jött Szegzárdon a városnál, az elemi negyedik osztályú tanítói állás, miről Pázmán idejében értesülvén, annak elnyerhetése végett megtette a szükséges lépéseket. Többek közt kifejezte ez iránti óhaját szintén Bezerédj előtt is, hogy szeretne nyilvános tanintézetnél valamivel tágabb körben élni ezentúl pályájának, mi végből kéri szives pártfogását és támogatását. Bezerédj minden tőle kitelhetöt megígért s örült azon, hogy a fiatal embernek segítségére lehet. És Pázmán az állást valóban elnyéré. 30 éve annak, hogy ez történt. Átvevén a IV-ik osztályt, hivatalát valódi ügybuzgósággál tölti be. Még ekkor erőteljes ember lévén, szabad idejében tanügyi lapokba dolgozott s örült azon, ha a tanügy vagy a tanítóság érdekében valami jót tehetett. A 60-as évek elején fejtett ki e téren legnagyobb buzgósá- got és nevével főleg az „Österreichische Schulbote “-ban, továbbá a Lonkay-féle „Néptanodá“-ban, és Szauter Antal pécsi kép. igazgató által szerkesztett s úgy czimzett „Kalauzában lehetett találkozni. Részben paedagogiai részben pedig nyelvtani dolgozatokkal gazdagította ezen nevezett lapok tartalmát. 1862-benpedig azon kitüntetés érte, hogy egy széptani dolgozatával ezüst serleggel lön jutalmazva. Mely müve a Pécsett kiadott „Kalauzában jelent meg. Mint látjuk, egész élete serény munkásságban tölt el. Mindig tett- vett. Majd a polg. olvasókörben, majd pedig másik alkalommal rabok számára tartott közérdekű felolvasásokat. — Ezer és ezerre rúg azok száma, kik neki köszönik első iskoláztatásukat. Csak városunkban is hány kitűnő férfiú él, kik tanítványai voltak! Kartársai közül is 5-en tanítványai voltak. Sőt, ha nem csalódunk a Pécsett ez idő szerint megjelenő „Néptanoda ‘ érdemes, a tanítók által nagyrabecsült szerkesztője Schneider István ur és ennek társai közül is, szintén többen tanítványai valának. Egy fél századon keresztül vezette e hon ifjúságának egy-V \ \
