Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1879-03-30 / 13. szám

teliké válni, ha csak az intézetek nem törekszenek lehetőleg nagy tartalék tökét gyűjteni, hogy később minden eshetőséget illetőleg helyt állhassanak. Ha az intézet erre számit, akkor már születésben meghaltnak tekinthető, mert senki sem fog oly nyugdíjintézetbe lépni, mely csak egy későbbi nemzedéknek nyújtandó nevezetesebb nyugdijt biztosit, neki pedig mint fizető és alapitónak csak némi segélyt, mint egyedüli kegyadományt, helyez kilátásba.

Sok volna, mindazon kísérletekről megemlékezni, melyek legújabban tétettek magán hivatalnokok részére biztosítandó nyugdíjak tekintetében, mindezeknél csak az tűnik ki, hogy a siker nem felel meg a várakozásnak, többnyire liquidáltak, a még fenállók pedig a feloszlásnak néznek elejébe. '

Ezen rósz következésekből világosan az tűnik ki, hogy a jegyzők csak egy országos nyugdíjintézettől várhatnak valamit, megyei nyugdíjintézetek különféle befolyások által annyira megingattathatnak, hogy szükség esetében alig nyújthatnak némi segélyt.

Ámbár a községi jegyző mostani időben főkép csak pz államnak szolgál, községi és magán ügyeket csak másodsorban végez, az állam által nem tekintetik állami hivatalnoknak és még sajnosán azt is kell tapasztalni, hogy az állam igen fakarul gondoskodik arról, hogy a sok fontos állami munkával terhelt jegyző anyagi helyzete annyira javi- tassék, miszerint hivatalát, minden gond nélkül a mindennapi megélhetésre és aggodalom nélkül öreg napjaira, egész odaadással és hajlandósággal teljesíthesse.

Eltekintve azon állapottól, melynek jobbra változását jámborul kívánni lehet, magamat valóságos állami hivatalnoknak képzelvén rövid vonásokban egy országos jegyző nyugdíjintézet tervezetét itt lerajzolom. (Vége következik.)

Különfélék.

— A szegzárdi dalárda meghívás folytán folyó évi márczius 24-én Báttaszékrerándult le,hogy abáttaszéki dalárda által a szegedi árvízkárosultak részére rendezett dalestélyen közreműködjék. A székvárosi dalárda szívélyes ovátiók tárgya volt egész útjában s Báttaszéken oly kiváló vendégszeretet s lekötelező baráti érzelmekkel fogadtatott, melynek viszhangja kebleikben sokáig élni fog. A báttaszéki dalárda testületileg, zenekarral élén a nagyközség határán fogadta az érkezőket s a jeligék kicserélése után bevonulást rendezett; majd a vendégdalárda tagjait elszállásolván, részükre közvacsorát adott. Maga az előadás a következő müsorozat mellett folyt le: 1. Csatadal, Huber K. tói. Közének. 2._ Olyan a te dalod, Huber K.-tól Előadja a szegzárdi dalárda. 3. Befújta az utat a hó, átírta Abafiy József. Előadja a báttaszéki dalárda. 4. Vizi rózsa, Abt-tól. Előadja a szegzárdi dalárda. 5. Der Abend Fr. Abt tói. Előadja a báttaszéki dalárda. 6. Lehullott a rezgő nyárfa levele, Huber K.-tól. Előadja a szegzárdi dalárda. 7. Ébresztő, Mosonyitól. Közének. A darabok jól sikerültek s a két dalárda haladásáról tettek tanúságot. Az előadást táncz követte, mely vigan folyt hajnalig. Az egyletek ilynemű összejövetele közmivelödési szempontból minjelentékeny részét a tudomány ösvényére és evvel együtt egy szebb jövőnek elébe. Mi nem tettünk érette semmit s nem is kívánta. De most, midőn a legfelsőbb helyről nyert kitüntetésről van szó, elő kell nekünk is állni, hogy nevét a nyilvánosság terén, a tartozó hála és elismerés hangján forgalomba hozzuk; mert hiszen mienk volt ö elsősorban, mienk egy fél századon át!

A jó öreg ur most már törődött ember lévén, többé nem foly be a nagy zajba, hanem csöndes visszavonultság- ban tölti napjait. A tanitást mindazonáltal most is szeretettel s megillető pontossággal vezeti; annak végeztével rendszerint szobájába vonul, honnan csak nagy ritkán jő ki. Innét van, hogy növendékeit kivéve, még a székvárosban is oly kevesen ismerik öt. Kartársait, kik közöl néhányan hely- lyel-közel őt felkeresik, mindig szívesen látja s ilyenkor nekik el-elregél, egyetmást a régi időkből, kifejezvén afölötti örömét, hogy a közművelődés napjainkban oly gyorsan terjed s bogy a népnevelésügy valahára megérdemlect népszerűségnek kezd örvendeni.

Az öreg urnák egyik fő jellemvonása a szerénység, nem kereste nem hajhászta soha a kitüntetést s nem erőszakolta senki barátságát sem; hanem megmaradt folyton a maga szerény korlátái közt. Beszélni általában nem igen sokat beszél az iskolán kívül, főleg előtte idegenebb egyénekkel, ez terhére van; hanem a ki iránt magában ro- konszenvet érez, annak aztán elmondja ügyeit, bajait. Az életrajzára vonatkozó adatokat is csak nehezen úgyszólván „módjával“ lehetett tőle megszerezni, mert ennek nyilvánosságra való jutását ellenezte. De ezt főleg mások buzdítása szempontjából kötelességünkben állott tenni.

Kis körben mozogtál ugyaD, de munkásságod eredményei fényesek és megbecsülhetlenek sokakra nézve, kiknek te legelőször nyujtád az életre olyannyira szükséges ismereteket. Alig hallott a világ rólad, alig látott valamit s mégis mily sokat munkálkodtál, mennyit használtál e hazának.

S ekként az . életedre vonatkozó fontosabb adatok közlését bevégezvén, még hátra van, hogy a magas Gondviseléstől számodra boldog és megelégedett életet kívánjunk.

Bathi.

dég előnyös s igy csak kötelességet teljesítünk, midőn a báttaszéki dalárda elnöke Poninger Márton, alelnöke Göbelt János, karmestere: Schuler Ferenc s aren- dezöség egyik tagja Tafner Simon uraknak, kifejtett önfeláldozó tevékenységükért a nyilvánosság előtt köszönetét mondunk.

— A polgári iskolaépület egyik tanterme, hol a a szegzárdi dalárda az igazgatóság szívessége folytán próbáit szokta tartani, egy érdekes ünnepélynek volt folyó évi márczius 22-én színhelye. Az nap délután 6 órakor a szegzárdi hölgyek mintegy 20 tagból álló fényes küldöttsége jelent meg a teremben s a székváros hölgyei által az itteni dalárda részére készítetett díszes fehér selyemzászlót neve- vezett egyletnek ünepélyesen átadta. A küldöttség szónoka Abaffy Józsefné Domsich Antónia urhölgy feladatát a következő emelkedett beszéddel oldotta meg: Tisztelt Dalegylet! Tisztelt elnök ur! Állítólag: az emberi művelődés már annyira hatalmába ejté az érzelmek igéjét, hogy a valódi érzelmek számára csak a hallgatás marad. Daczára annak, hogy mi ezen állításhoz a meggyőződés egész hódolatával csatlakozunk, — mindazonáltal ez ünnepélyes pillanatban — midőn oly szerencsések vagyunk a helybeli hölgyek által kiállíttatott zászlót a tisztelt dalegyletnek átadni — e pillanatban nem bírunk annyi önmegtagadással, hogy a keblünkben sokszorossan viszhangzó szavaknak kifejezést ne adjunk. Habár örömünk teljességét ürömcsepp zavarja meg, a mennyiben mi sokkal díszesebb lobogót óhajtottunk volna dalegyletünk részére; azonban ne tekintsék önök a zászló csekély értékét, hanem az érzelmek ama tiszta forrását, melyből kifolyólag az adományoztatik. Tekintsék önök e zászlót elismerésünk hervadhatlan koszorújának, mindazon müélvben oly gadag órákért, melyekben varázsszerü dalaikkal gyönyörködtetének s melyek vissza-vissza csengnek lelkűnkben. Tekintsék önök e zászlót méltánylásunk jeléül ama nemes törekvésükért, mely a társadalmi szellem fejlesztésére irányul. Fogadják önnök tőlünk mint jelzőjét amaz egyletnek, melyre városunk müveit közönsége büszke önérzettel tekint. Fogadják tőlünk s vívják ki vele a közelismerés örökzöld babérait — s legyenek hívek hozzá. Sorakozzanak alá minél számosabban s engedjék reményleni, miszerint ez leend amaz összetartó kapocs, mely nem engedi hogy a láncz széthullása szemeit; nem engedi, hogy a szép- czélu és szellemi művelődésünknek egyik szükséges emeltyűjét képező intézmény kicsinyes érdekek miatt megsemmisüljön. Nem! sőt ellenkezőleg phönixként virulóbbban, tetterösben emelkedjék az ki a közöny örvényéből, amaz erős meggyőződés által vezéreltetve, melyszerint: dal a szép művészet gyöngye, — a lélek zenéje;- több, a dalban istenség van, mely szépre és nemesre lelkesít! A dalban istenség van, mely édes hazánkat hőn szeretni, int! Tehát fogadják tőlünk s vívják ki vele a közeüsmérés legszebb koszorúját. A nagy hatást keltett beszéd után a dalárda elnöke az értékes ajándokot az egylet nevében megköszönvén, az ünnepély a „jeligének“ eléneklésével nyert befejezést.

— Jótékony czélu műkedvelői előadás, a szegedi árvízkárosultak javára. Szegzárdon, az urodalmi nagyven- déglö dísztermében, szerdán, 1879. april 2-án a Szegzárd- tolnamegyei nöegyesület által rendezendő előadás műsorozata : Csatadal. Huber K. -tói. Énekli a helybeli dalárda. — A közügyek. Vígjáték 1 felv. Irta: Bérezik Árpád. Rendező Kenézy Csatár ur. Személyek: Kendefalvi Háber Fe- rencz gazdag polgár: Morvái László ur. Etel, Olga, leányai: Rajcsich Ilka k. a. Rasovszky Olga k. a. Lakos Andor, Olga vőlegénye: Steiner Lajos ur. Lóránt ügyvéd: Petrovich György ur. Gócsi Muki: Gózony Endre ur. Szobaleány: Weisz Anna k. a. Inas: Angyal István ur. — Népdal ok. Előadja: Borzsák Endre ur. — Petronella. 40 arany pályadíjat nyert eredeti vígjáték. Irta: Szigligeti. Személyek: Árkosi, urodalmi főtiszt: Schöner István ur. Nina, leánya: Safáry Irma k. a. Bokrosiné, özvegy: Számháber Jánosné úrnő. Józsi, fia: Steiner Lajos ur. Fanyari,Nina anyai nagybátyja: Laky László ur. Petronella, Bokrosiné nővére: Dr. Szigeth Gáborné úrnő. Kotnyavecz, Fanyari mindenese: Angyal István ur. Kocsis * * *— Szab adsá gdal. Huber K.-tól Énekli a helybeli dalárda. — Bemenetidíj: 80 kr. Karzat- és gyermekjegy: 30 kr. — Jegyek előre válthatók: Borsódy-Simon Izabella úrnő egyleti pénztárnoknál és Kron Salamon ur kereskedésében. — Az összes tiszta jövedelem az árviz által sújtott szegediek javára fordittatik. — Kezdete 7 órakor.

— Pakson tánczvigalom lesz husvét hétfőn, melyre a következő meghívók küldettek szét : A tiszamelléki és szegedi vizkárosultak javára Pakson a casino nagytermében 1879. évi április hó 14-ik napján tartandó zártkörű táncz- vigalomra N. N. urat és családját tisztelettel meghivja a rendezőség: Daróczy Tamás, Báró Jeszenszky István, Sze- niczey Ákos. — Beléptidij személyenkint 3 frt. — Kezdete este 9 órakor. — Felülfizetések köszönettel vétetnek s hir- lapilag nyugtatványoztatnak.

— Nyilvános köszönet, A szegzárdi daltársulat, hogy szives volt Báttaszéket szomszédsági barátsággal márczius hó 24-én látogatva megtisztelni és a szegedi árvízkárosultak javára rendezett dalestélyen szabatos éneklésével közreműködni, továbbá vidor társalgásukkal és magyar zamatu jó kedvükkel az egész mulató közönséget felvillanyozni: a miért is a közönség nevében elismerő háláját ezennel nyilvánítja: a báttaszéki dalárda.

— A helybeli Mayer-Arlow-féle tanintézetben folyó évi márczius 26-án egy rögtöni haláleset történt, melyre vonatkozólag a sohasem nyugvó roszakarat többrendbeli hamis hirt hozott forgalomba. A kitűnő tanintézet érdekében szükségesnek tartjuk nyilvánosságra hozni, hogy az ott elhunyt Kein rath Josephine 12 éves leányka, mint ezt dr. Treiber József kezelő orvos, dr. Sass István megyei főorvos, dr. Gájájsy I agos kórházi főorvos és Schubert János kórházi segédorvos által eszközlésbe vett köz- boneztani vizsgálat igazolta, rögtön kifejlett heveny tüdövér- tömülés következtében beállott szivszélhüdésben halt meg; mely orvosi lelet a forgalomba hozott rágalmak legmeggyőzőbb czáfolata.

— Az egyesült Szegzárd-tolnamegyei nőegylet a szegedi árviskárosultak javára 200 frtot adományozott.

— A báttaszéki dalárda által 1879. évi márczius hó 24-én a szegzárdi daltársulat szives küzremüködésével, a szegedi árvízkárosultak javára tartott dalestélyen következő urak voltak szívesek felülfizetni, mit ezennel az egylet és a szegediek nevében nyugtatok. Poninger Márton 5 firt. Mayer Péter 4 frt. Schuler Ferenczné 3 frt. Gárdik József 2 írt. Göbelt János 2 forint 5 krajez. Pósch Lajos 2 frt. Berecz József 1 frt. N. N. Szegzárd 1 fit. Bauer Orbán 1 írt. ifj. Rüll Nándor 1 frt. N. N. Szegzárd 1 frt. Grün Mark 1 frt. Dr. Stark Gusztáv 1 frt. Szegedy György 1 frt. Id. Rüll Nándor 1 frt. Láskó Gyula 1 frt. Mayef Bálint 1 frt. Dr. Boszkovitz Mór 1 frt. Csankó Károly 1 frt. Mayer Gusztáv 1 frt. Ujfalusy László 1 frt. Tafner Simon 1 frt. Mes- terffy László 1 frt. Krasz Antal 1 frt. Veigandt Péter 1 frt. Kresz János 40 kr. Jäger Nándor egyleti szolga 50 kr. A báttaszéki dalárda pedig a rendelkezési alapból felülfizetett 12 frt 10 krt. Összesen 50 frt 5 kr. Összes bevétel 161 frt 5 kr. Kiadás 61 forint 5 kr. Tiszta maradvány 100 forint. Ezenkívül U. L., (ki ez alkalommal a meghívókat ingyen adá,) továbbá a báttaszéki (fűszer) kereskedők Eichardt József kereskedő kivételével, Lust Fülöp vendéglős, Fülöp József karmester, végre mindazok, kik e jótékony czél elérésére segédkezet nyújtottak, fogadják az egylet és a szegediek nevében legnagyobb köszönetem nyilvánítását. Báttaszéken, 1879. évi márczius hó 27-én. Ifj. Rüll Nándor, egyleti jegyző.

— Az egyesült Szegzárd-tolnamegyei nőegylet a múlt évben bekövetkezett mozgósítás folytán a segélyre szorultak és elhagyatottak támogatására nagyobb mérvben utalva lévén, tagjait ezen őket különösen megillető kötelesség teljesitésénél a lehető legnagyobb tevékenység kifejtésére hívta fel. A tagok által ezúttal újabban tanúsított áldozat- készségnek és ügybuzgó fáradozásnak az egyletre visszahá- ramló jótékony hatása nem soká hagyott magára váratni, mert e szép érzelemből eredő hivatásuk teljesitésével az egylet részére a nagy közönség elismerését is kivívták, mit elvitázhatlanul bizonyít azon körülmény, hogy már ez év folytán 37-en kérték magokat az egylet remj.es tagjaiul felvétetni. Ezen kedvező fordulat főleg Kis Lajosné úrnő az egylet egyik leglelkesebb tagjának érdeme, kinek kö- . vetésre méltó fáradozásaiért az egylet választmánya köszö- - netét fejezi ki. Az egyesült Szegzárd-tolnamegyei nőegylet választmánya.

— Színészet, Megjöttek. Kik? A fecskék, a tavasz első hirdetői? Ah! nem. Megjöttek a színészek, a nemzet napszámosai. Isten hozta őket, — ámbár maguk is igyekeztek. Kívánjuk, hogy ne csalódjanak városunk müveit közönségéhez csatolt reményeikben. Nos, nem is fognak csalódni akkor, ha vérmes reményeket nem táplálnak és ha — megnyerik a közönség szeretetét. Az előzményekből Ítélve, hisszük is, hogy megnyerendik. Mert az első benyomástól, az első megjelenéstől sok függ. Nem jöttek lármával, csöndben, szerényen adták hirré, hogy érkeznek, hogy már itt is vannak, sőt hogy már előadást is tartanak, beköszöntőül mindjárt j ótékony czélra, a szegény, árviz sújtotta szegediek javára. Hiszen azután arról nem tehetnek, hogy a napi költségen felül éppen annyi fillér maradt, a mennyivel a postabért talán fedezni lehetne, ha a jótékonyság adományát is t. i. fillérekért elszállítanák. A kezdet nehézsége]... a csúf idő .... ez volt oka, hogy oly kevesen voltunk az első előadáson, — de még állíthatjuk, hogy mi is csak az utolsó órákban értesültünk arról, hogy „Gerö J. et con- sors,“ — vagyis „Kovács M. et compagnon“ igazgatása alatti társaság által adatik: „Ágnes asszony,“ Lukácsy legújabb népszínműve. Egy kis előítéletet tápláltunk — őszintén szólva, — a darab sikere iránt, de csak arról győződtünk meg, hogy feltétlenül nem kell meghajolnunk a budapesti lapok Bzini-birálata előtt, mely „Ágnes asszonyt“ egy kissé nagyon (?) megkritizálta. Sajnáljuk, hogy nincs elég terünk magát a színmüvet kellőleg méltányolni, de annyit el lehet ismerni, hogy előadható, tisztességes darab, — unalmas részei daczára is. A szereplők játékának bírálatát is mellőzni vagyunk kénytelenek ez alkalommal még; tessék azonban nyugodt lenni, mert jóakarat nélkül is csak elismeréssel szólhatnánk a darab előadásáról. Egyébiránt nem is lehet máskép, hol a szinlapon annyi j ó n e v ü színész- és színésznővel találkozunk. Györffy-né, Arday Ida, Bárt- fayné, Gerö, Kovács, Makai, Szép stb. oly nevek, melyek iránt bizalommal viseltetünk, melyeket eddig is hallottunk emlegetni. Hanem egy kis megjegyzést mégis kell tennünk. A „díszítés“ egy kicsit primitív. Erdö-kortina és salon-oldal falak! Hogy illik az össze ? A patak-hidról nem szólunk . . Tudjuk ... a kezdet nehézsége . . . . De jövőre mégis kell azon valamikép segíteni, az illusió födolog.

. . . Tisztelt közönség! a színészek jók, az előadásra kitűzött darabok újak, érdekesek: menjünk színházba!