Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1879-03-30 / 13. szám

13. szám.

Szegzárd, 1879. vasárnap márczius 30-án.

Hetedik évfolyam.

Vlegjelen:

hetenkint egyszer, vasárnap.

Kiadóhivatal:

Széchényi-utcza 172. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők.

Egyes példányok ugyanitt kaphatók.

Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap.

Tolnamegye törvényhatóságának, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi felőkezel nélküli tanító-egyletnek hivatalos

közlönye.

*

Előfizetési árak:

Egészévre ... 5 firt — kr. Félévre . . . . 2 „ 50 „ Egyes szám ára .-------10 „

Sz

erkesztő lakása: Szegzárdon Fejös-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők.

Hirdetési dijak jutányosán számíttatnak.

A szegedi árvízkárosultak

részére e lapok szerkesztőjénél a következő adományok folytak be:

A báttaszéki dalárda folyó évi márczius 24-én megtartott dalestélye jövödelme felében beküldött . . ... 100 frt— kr.

Lapunk múlt számában kimutattatott . 167 frt 73 kr.

Összesen befolyt 267 frt 73 kr.

. — II. Kimutatás a szegedi árvízkárosultak részére Perczel Dezső megyei alispán gyűjtő ivén befolyt adományokról: Perczel Ltván 50 frt. Br. Rudnyánsz- ky. Iván 25 frt. Sztankovánszky János 50 frt. Perczel Lajos és neje 20 frt. Leopold Sándor 20 frt. Péchy József 10 frt, Ellmann Miklós 5 frt. Pap Lajos 5 frt. Dr. Sass István 5 frt. Bernrieder József 20 frt. Módly László 1 frt. Alba- nich György 10 frt. Kramolin Emil 10 frt. Németh János 20 frt. Dr. Traiber József-2 frt. Bernrieder László 5 frt. Összesen 258 frt. Kelt Szegzárdon 1879. márczius hó 26-án. Perczel Dezső, alispán.

— A szegedi árvízkárosultak részére Simon Rudolf szegzárdi kir. törvényszéki elnök gyűjtő ivén kővetkezők adakoztak: Tóth István 5 frt. Halassy Károly 5 frt. Spányi Antal 2 frt. Traiber Vincze 2 frt. Killer Károly 1 frt. Mehrverth Ágoston 1 frt. Mihályfy József 1 frt. Kalotay Endre 1 frt. Mihályfy Ferencz 1 frt. Özv. Tóth Jánosné 1 frt. Mikó György 1 frt. Szántner Antal 1 frt. Pártos Zsig- mond 1 frt. Domoszlay Józsefné 1 frt. Dr. Gájásy Lajos 1 frt. Uayt Gábor 1 frt. Dvorzsák Pál l frt. Csizmadia János

TÁRGZA.

Pázmán György.

A jó tanítók olyanok, mint az ég felhői; szavaikkal mennydörögnek, éltökben világítanak és működésűkkel az országnak nagy hasznot hoznak.

Böhr'ng V.

Pázmán György szegzárdi veterán néptanítónak, kinek az Ö Felsége által legkegyelmesebben adományozott ezüst érdemkereszt folyó évi márczius 13-án lön a lapunkban érintett ünnepélyességgel mellére feltüzve, a mennyiben lapunk tere megengedi s a befolyt adatok lehetővé teszik, íme, a következőkben adjuk életrajzát. Tesszük ezt egy részről azért, hogy munkás élete a tanítók előtt szélesebb körben is ismertté legyen és az másoknak követendő példa gyanánt szolgáljon; de másrészről az illetőnek személyi érdemeinél fogva is, míg végül azon régi hagyományos szokásból, melyszerint ily rendkívüli alkalmakkor az illetőnek nevét és működését nyilvánosan is szoktuk megörökíteni.

Szenteljünk tehát néhány sort az ünnepelt kedves öreg urnák és méltassuk ezzel munkás múltját s merítsünk abból erőt és kitartást működésünkhöz . . ..

Pázmán György született 1811. február 11-én Sopron- megye Dörfl nevezetű községében, hol atyja szegény iskola- mester, nemkülönben egy személyben kántor, jegyző, egyházfi és harangozó volt. Elemi iskoláit a szülői háznál atyja oldala mellett végezte, ki ámbár túlterhelve volt sokoldalú elfoglaltságával, csekély szabad idejét fia nevelésére fordította. Lassanként bevezette őt az elemi tantárgyak ismereteibe és e mellett még külön az énekre és hegedűre is tanitá. Mint mondja, atyjának nagyon is zaklatott élete volt; mert abban az időben a tanítóval nemcsak bíró, hanem igen természetesen a megyei tisztviselők, sőt az uro- dalmi hivatalnokok is szabadon rendelkezhettek. A mint kissé több Önállóságra tett szert, már 12 éves korában atyjának kellett segítségére lennie, hogy munkáját vele meg1 frt. Hallmann István 1 frt. Gfabarits János 50 kr. Özv. Gál Imréné 40 kr. Martón Mihály 30 kr. Bakó Györgyné 20 kr. Összesen 30 frt 40 kr. Ez összeg a Pesti Napló szerkesztőségének átküldetett. Kelt Szegzárdon, 1879. márczius 26-án. Simon Rudolf.

Polgári iskolánk érdekében.

A közelmúlt időkben hoztuk s igy mindnyájunk élénk emlékezetében vannak: azon szellemi és anyagi áldozatok, melyeknek örvendetes eredménye lett, hogy a miveit Tolnamegye székvárosában az óhajtott gymnasium helyett egy polgári iskola létesült.

A ki polgári iskolánknak a megyeház mellett díszelgő épületét futó pillantásra méltatja, tán elismeréssel adózik annak létesítői iránt, de azért kétkedünk, hogy a csekély beavatottak kivételével a legnagyobb rész az óriási tevékenységet, Önfeláldozó buzgalmat s hozott áldozatokat kellőleg méltányolni tudná.

Az a kis csoport, mely kiválólag szegzárdiak- ból alakulva, egyfelől folytonos küzdelmet folytatott a jóakaratu, de más irányú gondolkozást követő kormánynyal, melynek sokszor másfelől az ámitás fegyveréhez kellett nyúlni, hogy magasztos czéljait megvalósítsa; csak az tudja, hogy az eredményt minő áron vásárolta meg.

ossza s minthogy az, szegénysége miatt, segédtanítót nem tarthatott, következéskép e tiszt betöltése reája várakozott és ekként 12 éves korában lett belőle segédtanító. Ily fiatalon lépett a küzdelemteljes pályára! De ifjúsága daczára elég ügyesen vezette a tanítást és folytatta azt 4 éven át az ottani szigorú plébános és a község lakóinak teljes megelégedésére. Ez időtől kezdve folyton képezte magát s minthogy ez idötájt nevelészeti irodalmunk úgyszólván még bölcsőjében ringott, alig pár mü állott rendelkezésére és igy a szakszerű előkészülés csak lassan történhetett nála. Ö azonban kitartással minden jelentkező nehézséget szépen leküzdött. Egy régi mü, t. i. egy methodika került alkalmilag kezei közé, melyet — mint mondja — nagy haszonnal lapozgatott s részben ebből is készült elő a tanítói vizsgára. Most már fővágyódását képezte a tanítói vizsga sikeres létété. Végre 1828-ban Sopronban ^a vizsgálatra jelentkezvén, azt óhajtása szerint valóban jó sikerrel letette, minden tárgyból „jeles“ osztályzatot nyervén. Különösen élénk emlékező tehetséggel áldatott meg a természettől, mi nagyon elősegítette öt tanulmányaiban; mert a mit tudott, azt alaposan tudta.

Mint okleveles tanító jutott nemsokára a Lajtha folyó közelében fekvő Tormás faluba segédtanítónak. Uj ember lévén, megkettöztetett erélylyel és ügyszeretettel látott hozzá szerény hivatalának betöltéséhez; alkalma nyílt e helyütt a tanítás terén nálánál jártasabb osztrák tanítókkal megismerkedni, mely alkalmat aztán igyekezett is teljes erővel saját javára kizsákmányolni. Megismerkedett lassan az osztrák tanügyi viszonyokkal, melyeket megkedvelvén, magát teljesen a szorgalmas búvárkodásnak szentelte; főleg a bécsújhelyi és Bécsben divott tanmódszereket s iskolai ügyeket tanulmányozta. Kutatásai közben szerzett tapasztalatait rendszerint jegyzékbe foglalta s azokat adandó alkalommal tanítási eljárásában felhasználni is igyekezett. A mily komolyan működött ez irányhan hivatalos téren, ép oly lelkesedéssel képezte magát a zenében és főleg az énekben, mely czélra szünidejét szokta felhasználni. Mint énekes ekkor már jó hírnévnek örvendett. Harmadfél évet töltött e községben.

Innét aztán Kismarton mellett fekvő Kisböfleinba került, oly helyre, hol a lakosság valamivel felvilágosultabb

Tolnamegye nagy közönsége bár óhajtotta, hogy a megyében legyen egy felsőbb tanintézet, de mint ezt az igazsághoz híven kénytelenek vagyunk kimondani, annak létesítését sohasem tekintette olyan megyei czélnak, melynek érdekében felmelegedni s a tőle megszokott ügy buzgalmat kifejteni szükségesnek tartotta volna.

Szegzárdé s abból is egy csekély töredéké tehát az érdem, hogy van egy tanintézetünk, melyet mi ugyan végczélnak nem tekintünk, de melyet a körülmények kényszerűsége folytán elfogadtunk s melyet alkalmas lépcsőnek tekintünk, hogy tulaj- donképeni czéljainkat megvalósítsuk.

Nekünk, kik a helyi viszonyok ismeretével bírtunk, már biztos tudomásunk volt a közszükségletről akkor, midőn egy tanintézet létesítésének eszméje felmerült s tudtuk, hogy a polgári iskola ennek csak anynyiban felel meg, menynyiben annak előkészítő eszközeként szerepel.

Azóta a viszonyok meggyőződésünket fényesen igazolták.

A kormánynak a polgári iskolák felállítása körül bevallott elve: egy művelt középosztály teremtése, nálunk még most valósithatlan ideál.

Nálunk egy gymnasium a közszükségletnek megfelelő tanintézet s igy ez volt és marad a mi törekvéseink állandó czélja.

lévén, tisztelője volt az iskolának és a nevelésre kellő súlyt helyezett. Itt tapasztalta először, bogy a segédtanítónak is van becsülete, tisztelete a nép előtt s ez igen jól esett lelkének, miért is annál melegebben karolta fel aztán a tanítás ügyét. Kisböflein Kismarton hátán fekszik, hol barátságos viszonyba lépett Eszterbázy berczeg ifjabb urodalmi tisztjeivel, kikkel egyesülvén, élénk tevékenységet fejtett ki az ottani társadalmi viszonyok érdekében. Ugyanis felszólalására olvasókör alakíttatott, melyben főleg a német, fran- czia és angol remekművek tanulmányozását tűzték ki feladatul. A kedvező viszonyok folytán ekkor mind nagyobb szeretettel kezdett pályájához ragaszkodni, sokat tanult és fáradhatlanul olvasott, hogy annál jobb sikerrel oldhassa meg magasztos feladatát. Egyebek közt megismerkedett az „Isten a természetben“ czimü munkával, mely öt a természet- tudományok iránt felvillanyozta. Később Albach neves szónok került oda a fővárosból, ki egyúttal jeles botanikus lévén, vele gyakori érintkezésbe lépett, hogy ismereteinek kibővítésére tőle útmutatást kérjen. Minden idejét tanulásra fordította s örült, ha magát mentői jobban elfoglalhatta. E mellett felnőtt ifjakat tanított egyházi zenére (hegedű, trombita, fuvola s egyéb hangszerekre) és gyakran saját szerzeményeit adatta elő a templomban. Azonfelül világi darabokat is készített, melyek közül leginkább keringöit karolták fel széles körben. Látva a község lakéi a fiatal ember sokoldalú ügyességét, mindnagyobb tiszteletben kezdék részesíteni. Mint mondja, e hely volt egyike legkedvesebb helyeinek, melyre még most is édes örömmel emlékszik vissza. Különösen a templomi zene végett, melyet odaérkezte óta rendesen ö vezényelt, nyerte a lakosok részéről a megtisztelő felkarolást.

Sorsa ezen helyről egy némmetajku községbe, Ro- bonezra vezérelte. Itt egyelőre az elemi népiskolánál, de később már Kismartonból ugyan oda telepedett Török János által alapított magánintézetnél is, mint bejáró magyar tanító, mi valódi újság gyanánt szolgált, nyert alkalmazást ; előadván a magyar nyelvtant s egyéb tárgyakat. Török Jánosról, mint lelkes [magyarról tesz említést; ez, kezdetben az ottani gazdasági tanintézetnél tanácsos minőségben szerepelt és mint nagy magyar s hazafinak leg-