Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1879-01-12 / 2. szám

2. szám. Szegzárd, 1879. vasárnap január 12-én. Hetedik évfolyam. Hlcgjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Előfizetési árak: Egészévre ... 5 frt — far. Félévre . . . . 2 „ 50 ,, Egyes szám ára .-------10 „ Sz erkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Hirdetési díjak jutányosán szá­míttatnak. Kiadóhivatal: Széchényi-utcza 172. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Tolnamegye törvényhatóságának, a tolnamegyei gazdasági egyesület­nek s a Szegzárd központi felekezet nélküli tanító-egyletnek hivatalos közlönye. A választásokhoz. i. A községek rendezéséről alkotott 1871-ik évi xvm. t. ez. két kiváló fontosságú intézkedése ju­tott a napokban harmad Ízben a kivitel stádiumába. Az idézett törvény czikk 43. és 70. §§-ai értel­mében megyeszerte most alakíttatnak meg a képvi­selő testületek s választatnak a községi elöljárók. A törvény, mely ezerféle, egymástól lényege­sen eltérő választási gyakorlaton alapuló községi igazgatás helyett, egyöntetű, hatáskörében szabato­san körvonalazott autonom közegek felállításáról sok jóakarattal s szerencsével rendelkezett, immár múlt­tal bir s hatásában s eredményeiben tüzetesen meg- > bírálható. Hogy mi volt a község az 1871. XVHI. t. ez. életbelépte előttT^azf niindénkf szomorú tapaszta­lás alapján eléggé ismeri. Még a hagyományos és elavult rendszerhez a legkonokabb conservatimismussal ragaszkodó ósdi felfogás is kénytelen beismerni, hogy a községi igaz­gatás terén e törvénynyel nagy és eredményeiben áldásos lépés történt előre, mely egyedül alkalmas előidézni, hogy a sokat hangoztatott cultur állam­iéle eszme ne csak a papíron legyen hangzatos frá­zis és kezdő újságíróknak háladatos théma, hanem valahára a megvalósulás körvonalai mutatkozzanak ö a rideg élet egyhangú napjaiban. Kétségtelen, hogy cultur állam jó közigazgatás nélkül nem képzelhető s bármily sulylyal bir is a népnevelés nagy eszméje, azért az magában véve nem alkot modem államot s ennek első és alapfel­tétele. a közigazgatás rendszeressége vagy más szó­val a községek helyes igazgatása. TÁRGZA. A csonthegyi üt.közét. Szegzárd alatt 1490. julius 14-én. (Történelmi rajz.) Csuthy Zsigmodtól. (Folytatás.) Az önzetlen egyházi és világi fönagyok ellenben, mint Újlaki Lörincz, ez a dúsgazdag főmagyar, szerémi herczeg, a bosnyák volt király Istvánnak a fia. Mátyás királynak egyik legkegyeltebb embere, kire vonatkozólag jó kedvé­ben azt szokta mondani a király: mégis csak fő-király va gyök én Európában, mert nekem olyan király jobbágyom is van, kinek öregsége ellent nem állván, midőn megjelent 1476. Székesfehérváron feleségem megkoronázása pompájá­nak fényesitésére, öltönye, melyben ragyogott, egyéb drága köveken kívül 500 drb. gyémánttal volt felékesitve, — tehát Újlaki Lörincz, ez a büszke magyar, ki Olmüczben a vi- lághirü vendégség alkalmával Mátyás oldalán, mint föasz- talnok a fejedelmi vendégek figyelmét kizárólag magára vonta, ónivei annyira borsot tört egy lengyel ur orra alá, bogy ez az irigységtől gyötörtetve, Lörinczet kitünöleg ügyes forgolódása és udvarlása közben megháboritotta, me­lyen megboszankodva Lörincz, a lengyel fourat oly gyor­san arczul csapta, hogy maga is alig vette észre. Ne — Úgymond — ne sértegesd a magyart, ez a nemes föur tel­jes erejéből Korvin János hívei közé tartozott. Kanisai György, Igaz ugyan, hogy a község a közigazgatás leg- alantasabb factora; felette áll a megyei hatóság s az állam központi legfőbb közege: a ministerium, azért mégis a súlypont a legutolsó tényezőn nyug­szik; mert alkottathat az:, a ministerium üdvösbnél üdvösebb törvényeket, gondoskodhatik az a megye legnagyobb lelkiismeretességgel a keresztülvitelről, eredmény csak úgy fog mutatkozni, ha a község az üdvös törvényeket végrehajtja s ez iránti kötelessége tudatával bir. A ministerium és megye, úgy másrészről a köz­ség oly viszonyban állnak egymáshoz, hogy egy könynyen felfogható hasonlattal éljünk, mint a had­vezénylet és a hadsereg a háborúban. A táborkari főnök gondolhat ki bármely geni- ális haditervet az ellenség <megkerülése s megveretése czéljából; — az a tábornok iparkodhatik a legna­gyobb lelkiismeretességgíd és kötelességérzettel a haditervet keresztülvinni, azért eredmény csak úgy fog mutatkozni, ha a hadsereg elég erkölcsi és anyagi erővel bir és akar bírni, hogy a fáradságos mene­tek megtörténjenek, hogy rendithetlen bátorság és elszántság legyen jelszava a halállal szemben s hogy győzzön azért, mert győznie kell! De hogy az általunk jelzett haladás iránti állí­tás valóságáról mindenkit meggyőzzünk, szabad le­gyen a régi és jelenlegi község közt egy kis össze­hasonlító párhuzamot vonni. A régi községben a végrehajtó hatalmat szinte a biró és elöljáróság képviselték ugyan, melyet a község összes lakossága választott évenként a szol- gabirói kijelelés alapján; s az elöljáróság mellé volt ugyan adva egy százados vagy más számmal neve­zett tanácskozó testület, mely a mostani képviselő- testületnek felelt meg s igy a forma meglehetősen megfelelt a mostani állapotoknak, azonban mind­Várdai Péter, a dúsgazdag Hampó Zsigmond, Koskai és Magyar Balázs, mind Korvin János emberei valának. Legtöbb baj volt azonban Beatrix királynéval, ki a megvesztegetett Zápolya István, a háládatlan nádorral eresz- gette az ország minden részeihen az ármány szálait Korvin ellenében. Sőt midőn tudomására jutott volna, hogy Erdély­ből Segesvár városa és mások is következőleg intézkedtek az ifjú herczeg ügyében: Segesvár városának polgármestere, király bírája, esküttjei, egész községe, maguk és utódjaik nevében elismerik, hogy Mátyás király különös meghagyása folytán esküvel fogadták, hogy ha a. király úgy talál ki­múlni, miszerint Beatrixtöl törvényes utóda nem maradna, ez esetben Korvin János oppelni herczeget stb. a király fiát ismerendik el örökös uroknak és városukban és tartó zandóságaiban, rajta kívül senki mást fejedelmükül el nem fogadnak; mire nézve magukat és örököseiket ezennel ke­resztyén hitükre kötelezik, városuk nagyobb pecsétével meg­erősített jelen levelüket az említett herczeg részére kiadván Segesvár junius 14. 1489 — azonnal Corvin János elisme­résének gátlásával illetlenül nyilvánosan is föllépett ellene, midőn aztán furfangos- cselszövényei nem sikerültével mes­terséges fogásainak maga itta meg keserű levét, mely do­lognak leleplezésére újabban is vissza fogunk térni. m. Ily előzmények, versengés, nézetek közi, mint a me­lyek elöpostái valának, hívta össze az özvegy királyné Dóczi Orbán püspök sugalmazásából az országgyűlést királyválasz­tásra a Rákos mezejére következő tartalmú, Komáromban ezen testületek alakítási módozata törvény által ha­tározottan körülírva nem lévén, eredményeiben oly állapotokat idézett elő, melyek mellett a rendszeres igazgatás teljesen lehetetlenné vált. A szolgabiró szinte csak ember lévén, leg­több esetben az ő magán személyes hajlamai alap­ján tette meg a kijelelést s igen sokszor bíró lett nem az, ki a községi ügyeket ellátni alkalmas lett volna, hanem a ki elég ügyes volt a szolgabiró haj­lamát alkalmazkodás s más módon kinyerni. Az a megválasztott egy szál biró azután a szó szoros értelmében elárasztatott közigazgatási és tör­vénykezési ügyekkel; na meg a községnek sógorság, komaság-féle befolyások által a legnyomoruságosabb állapotban sinlő közgazdasági kérdéseivel úgy, hogy legalább fél év kellett, mig igy, amúgy beletalálta magát; de a másik fél év alatt már ismét azon volt tekintete, hogy népszerűségét megtartsa s újra meg­választatását biztosítsa; lévén a biró minden áldott évben újra választandó! A megválasztott elöljáróság mindenben a biró nótáját fújta, a századosság vagy harminczadosságot meg vagy meg sem hallgatták, vagy ha meghallgat­ták, azt a fontosságot tulajdonították határozatainak, mint sok hitetlen a szentelt víznek, hogy se árt, se használ! Ily viszonyok között azután durroghatott a ma­gas ministerium, lármázhatott a tekintetes, nemes vármegye, az a biró nem sokat törődött vele, hogy fizettetik-e az adó, beállít-e az ujoncz, van-e rendes községi számadás, gondoztatnak-e kellőleg az árvák ügyei, elláttatnak-e a törvénykezési dolgok? Tudta jól, hogy ha ezen odiósus ügyekkel mi­nél kevesebbet foglalkozik, népszerűsége azon arány­ban növekedik s igy állása aláfelé biztosítva lesz, —- felülről onnét nem várt veszélyt, mert hát azt a szol­kelt levelével: Beatrix Isten kegyelméből Magyarország ki­rálynéja etb. stb. bizonyosan már hallottátok, miszerint fér­jem a király április 6-ik napján meghalálozott Virágvasár­napján Bécsben, kit mi érzékenyen és nagy fáj dalommal megsi­rattunk. Nehogy ennélfogva ézen ország valamely kárt szenved­jen, semmit szükségesebbnek nem vélünk, mint uj fejedelem­ről gondoskodni, kinek választására a Rákos mezejét kijelel­tük, hova ti is, mint része és tagjai az országnak, ezen leve­lünk keltétől számítandó egy hónapra teljes meghatalmazással ellátott 6 képviselőt küldjétek Kassa városa részéről stb. Ko­márom, april 17. 1490. Ezzel kezdetét vette egy nagyszerű mozgalom, a haza­fiak közt való egyenetlenség, a nemesek és nemtelenek közt egy folyvást nagyobbodó versengés. Mátyás' király tisztelői fia János zászlója alá sorakozva, annak kiáltottak „éljen“-t; Beatrix két felé halászott a zavarosban, de miután Miksa csak öt testvérnek nevezte, mi öt felette bosszantotta, régi szeretője Ulászló felé fordult, ennek ajánlta fel szivét, ke­zét, roppant vagyonát, a koronát, csakhogy neki felesége lehessen. Ulászló édes örömmel fogadta az udvarlást, mert hatalmas kortest talált a pezsgő vérü olasz hölgyben, ki csak úgy fürdött halmaz kincseiben. Zápolya István és Bá- thori a maguk szeretetétöl elvakittatva, csak úgy vadász­ták az országban felmerült híreket, résen tartva föleiket, csakhogy minden mozzanatot megtudhassanak, még pedig azon megrovást érdemlő önzésből, mert mindenik titok.- ban számított a koronára. Csak úgy fanyalogtak irigy lé­lek és gonosz szívvel, midőn az ifjú János herczeg nevét hangoztatni hallották. Ilyenkor abban találták örömük és

Next

/
Thumbnails
Contents