Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1879-01-12 / 2. szám

gabh'ót minden 3 évben választják s annak sem ment el a jé dolga, hogy ilyen apró ügyek végett a legközelebbi választás alkalmával kitétesse magát a juhszélre. Azután meg a megyei központi fő közigazga­tási közegek közt is gyakran igen nagy hajlam mu­tatkozott egy kis népszerűség, egy kis nymbus szer­zése tekintetéből az erélyes s így az uralkodó roszsz iránynyal szembeszálló szolgabirónak összeütközés esetén a „ sárbanhagyására; “ mert hát az a vidéki polgártárs tudta, hogy a szolgabiró erőszakos intéz­kedései ellenében hol kell orvoslást keresni s erély helyett hol talál gyengeséget. Végre nagyban befolyásolta és pedig hátrányo­san a községi igazgatást azon szerencsétlen körül­mény, hogy hazánkban a legelő elkülönítési és úr­béri rendezésijeinek legnagyobb részben folyamatban voltak s soha nem akadt egyes ambitiósus és elő- készültséggel nem biró egyéneknek háladatosabb emelkedési eszköze, mint ezen a nép életébe mélyen bevágó rendezetlen kérdések. A ki biró akart lenni, lehetett, csak meg keh lett Ígérnie, hogy a méltóságos uraság kiakolbolitta- tik a határból, a hol neki semmi jussa sincs. Né­pünk vakon hitt az ilynemű anyagi érdekeit legyez- gető hitegetéseknek s e szerencsétlen hite sok eze- rekbe került neki, melyet lelkiismeretlen ügyvédek raktak zsebre, kik nem átalották az izgató birót ily irányban meggyőződésük ellen is támogatni. Ilyen volt a községnek a rendezési törvény előtti képe; jövő czikkünkben majd megkísértjük a jelen­legi község hű képét adni, hogy az összehasonlítás­ból kivonva a következtetést, újonnan megválasz­tott biráinknak néhány jóakaratu tanácscsal szol­gáljunk. Különfélék. — A szegzárdi dalárda, tervezett körútját, ha szi­ves fogadtatásra talál, Tolnán kezdi meg, hol is farsang utolsó vasárnapján szándékozik előadást tartani s ott a bé- kacantatét is énekelni fogja. — Táiiczvigalom. A „szegzárdi polgári olvasókör“ könyvtára javára Szegzárdon az uradalmi nagy vendéglő dísz­termében 1879. évi február hó 1-én tánczvigalmat rende- zend. — Személyjegy 1 forint. — Kezdete 8 órakor. — Felülfizetések köszönettel fogadtatnak. — Jegyek előre vált­hatók Straszky Károly egyleti pénztárnok urnái, a tánczvi- galom alkalmával a pénztárnál. — A korcsolyázás érvröl-évre nagyobb elterjedést nyer székvárosunk intelligens köreiben és mint tapasztal­juk, a szép nemből is többen felkarolják ez époly kedves mint hasznos mulatságot. Csak kár, hogy városunk kör­nyéke terjedelmes viztócsák hiányában szenved s ame­lyek pedig e czélra felhasználhatók lennének, azok meg na­gyon is távol fekszenek s nem egy könnyen hozzáférhetők. Ez idő szerint az úgynevezett „krin o link ért“ tája szol­gáltatja az alkalmat az összejövetelre. Mely helyre a lefolyt ünnepek alatt számosán ellátogattak s a tetszetős gyakor­latok betanulását megkísérlették. Hölgyeink közül, mint azt örömmel szemléltük, többen már igen szép sikert mutattak fel. Az unalmas tél alatt, mikor a testmozgásra oly ke­vés alkalom kinálkozik s a legtöbben szobaülő életet visz­nek, csak helyeselni lehet hölgyeink ezen elhatározását; mert künn a korcsolyázás friss és tiszta levegőben, valóban a testgyakorlatok legkellemesebb és legegészségesebbjeül tűnik fel s melyet nálunk még oly kevéssé gyakorolnak s karolnak fel megillető figyelemmel. — Néptanítói nyomorúság. A magyar kormány ál­tal kiadott „Néptauítók Lapja“ ez újévben megjelent első számának pályázati hirdetései közt Czibakháza m. város községi fiúiskolájához egy segédtanítói állásra vonat­kozó hirdetést olvasunk, hol-a szerencsés megválasztottnak javadalom fejében havonkint (6 frt) fizetést és ráadásul szép mellékjövedelmet (koplalást!) biztosítanak. Szegény néptanítók! ugyan kimerné tőletek megtagadni, hogy nem az állam mostoha gyermekei vagytok. Váljon mit szól eh­hez Jász-Nagy-Kun-Szolnok érdemes tanfelügyelője? — Árvízveszély jeleztetett a hét elején a dunamenti községekből, minek folytán megyei alispánunk Per ez el Dezső ur azonnal a helyszínére utazott. A hivatalos je­lentésekkel megvan állapítva, hogy a felülről jövő nagy jég­tömeg Fadd község mellett, mintegy fél mértföld hosszaság­ban iszonyatos tömegben összetorlódott; mi maga után vonta, hogy a Duna medrét elhagyva a viz, a faddi és tol­nai határt egészen elborította, sőt Faddon a községbe nyo­mult s ez ideig 72 ház vízben áll. — Felhívás. A kik a szegzárdi vásártér egy részé­nek sétatérré leendő átalakítása iránt érdeklődnek, tisztelet­tel felkéretnek, hogy a kivitel módozatainak megbeszélése végett folyó évi január 12-én délelőtt 11 órakor a casinó ét­terem helyiségeiben megtartandó értekezleten megjelenni szíveskedjenek. Knór Nándor, Sebők Kálmán, Boda Vilmos. — Nyilvános kimutatás és nyugtázás azon befolyt müvekről, melyek az alább tisztelettel megnevezett urak és urhölgyek részéről a Szegzárd-központi felekezet nélküli tanító egyesület könyvtárának kegyesen adományoztatok. (IX-ik közlemény.) T. Tóth Ödön ügyvéd ur ajándéka: Batthyány der letzte Magnat. (Két kötet.) Somogyvármegye ismertetése. (Csorba József által. Der Ehevalier von Estag- nol. (5 kötet.) Die Gräfin Marie. (Történeti regény a fran- czia első forradalom idejéből. 6 kötetben.) Die österreichi­sche Pferde Ankaufs-Mission. Deutsche-Rundschau. (Kiadva Rodenberg Gyula által, 2 és 3-ik köt.) Deutscher Novellen­schatz. Mixed-Pikles. Tagebuch gefeuerter Helden von Jo­hann Nep. Szöllösy. Paul de Kock, Le riche Cramoisan (2 köt.) Paul de Kock, Maison Perdaillon et Cie. (1-sö köt.) Összesen 11 mü. 23 kötet. (Vége következik.) Számháber János egyleti könyvtárnok. — Az „Egyesült Szcgzárd-folnaiucgyei nöegylet“ folyó évi febráur 15-én Szegzárdon az urodalmi vendéglő nagytermében egy tánczvigalmat, f. évi február hó 25-én azaz farsang utolsó napián ugyancsak a fentebb emlitett terem­ben egy műkedvelői előadást és tombolával egybekötött táncz- estélyt rendez. Az előbbire a belépti díj 1 írt 50 kr, a műkedvelői előadással egybekötött tánczestélyre pedig tom­bolajegygyei együtt 1 frt 30 kr. — Tél közepe lévén, úgy véljük nem végzünk fe­lesleges munkát azzal, ha egy német természetvizsgálónak a lovak megfázása és elsatnyultsága ellen bemuta­tott gyógymódját, mely magábau véve igen egyszerű, mező­gazdaságot űző gazdaközönségünkkel is ezennel megismer­tetjük. Ugyanis az „Internat, landw. Revue“ czimü lapban egy eset van az említettről közölve, melyszerint egy gazda elgyengült, elsatnyult lovát pörkölt kávébab és kávépornak mézzel kevert adagolása által, 5 hónap alatt annyira helyre hozta, hogy az a legjobb karban levő ló lett és 500 tallért Ígértek érte neki, holott ö 20 talléron vette. Azon gazda szerint a kimerült, gyenge, rokkant, elsoványodott lovat kávé által helyre lehet hozni.* 1 Sőt ugyanazon lap közlemé­nye szerint, más esetben fuvarosok tapasztalták, hogy ha a lovak megfáztak vagy kólikát kaptak, azokat erős kávé által azonnal kigyógyithatták^ Nem fog tehát ártani, ha ez ügyben érdekelt gazdáink közül most ismertetett gyógymó­dot néhányan megkisérlendik. Tekintve az ügynek valóban közérdekű voltát, az elért eredményről hozzánk beküldött tudósítást mindig szívesen fogadjuk és készséggel nyitunk annak lapunk hasábjain helyet. — Értesítés. A székvárosi magántársas torna-kör ál­tal megrendelt szükséges kézi súlyzók megérkezvén, tiszte­lettel értesittetnek a kör tagjai, hogy amennyiben a közbe­jött ünnepek is a rendes összejövetelt s igy a gyakorlatok pontos és rendszeres megtartását nagyban gátolták, az ek­ként okozott mulasztást pótlandó, a már korábban közösen megállapított időben az ovoda helyiségében annálinkább szí­veskedjenek megjelenni, mivel a vezetőség részéről tervbe vett tömeges tornagyakorlatok szintén hova előbb megkez- dendők lesznek. Tisztelettel Szegzárd, 1879. évi január hó 7 én. A művezetők. — Panaszt emeltek egyesek szerkesztöségüukben az iránt, hogy a Széchenyi-utczában, jelesen annak zsi­dó-iskola felöli során, hol a gyalogjárda különben is a leg­szűkebb az egész utczában, az ott lakó háztulajdonosok —^ a járó-kelőkre való minden figyelem nélkül — ablakaik alá földbe erősített padokat alkalmaznak és ezáltal a közleke­dést megnehezítik, sőt mi több teljesen veszélyeztetik. A na­pokban történt egyik este, alkonyat táján, hogy városunk egyik érdemes polgára arra járván, anélkül, hogy a veszélyt csak gyanította volna, lábszárával nekiütődött az ott levő padok egyikének s oly erővel zuhant a földre, hogy esése közben csak egy hajszál tartotta az árokba való gurulóstól. Hasonló esetről már többen is panaszkodtak. Ajánljuk ez ügyet rend­őrségünk figyelmébe! — Nein mulaszt hatjuk el felhívnia városi rendőrség figyelmét az oly vérlázitó állatkínzásra, milyennek a város legélénkebb utczáin naponkint tanúi vagyunk; midőn em­bertelen siheder kocsisok a reájuk bízott lovakat majdnem agyonverik, mivel a szegény állatok az erejükön túl meg­terhelt kocsit a sikamlós utón tova vonni nem képesek; ezen vad kegyetlenséghez járul továbbá azon égbekiáltó ká­romkodás is, mely ily alkalmakkor napirenden van az ott nagyszámmal ácsorgó iskolás gyermekek s lánykák előtt s mely idejekorán az ártatlan gyermeki szivet megmételyezi az emberi társadalom rovására. Egy ily vadérzelmü ember bolygatta nemrég is közel a közkor házhoz az utczai rendet épen akkor, midőn tömegesen tértek az iskolás gyer­mekek hazafelé s midőn ezért egy jelenvolt éltes asszony­ság megszóllitá, hogy a gyermekek iránti tekintétböl fékezné nyelvét, azt is a legdurvábban megtámadta s hosszas, mor­mogó káromkodással kocsijával lassan előre vánszorgott. Felhívjuk a rendőrség figyelmét, hogy jövőben az ily vad emberekre közegei által szigorúbban felügyeltesfen s-kér-, lelhetlenül büntesse; mert nemcsak a tolvajok, de a közer- kölcsiség felett is kötelessége őrködni. — A napokban egy beteges külsejű, de amellett elég tiszteségesen öltözködött falusi nő állított be szerkesztői iro­dánkba, kérve e lapok szerkesztőjét, miszerint közel 20000 frtra rugó vagyonát, melyet az ö távollétében szívtelen ro­konai elsikkasztottak, segitene neki valami módon visszasze­rezni, Ígérvén egyúttal, hogy ezen szivességeért majdan bó- kezüleg fogja megjutalmazni. Mire aztán a kivitelre nézve annyi mindenfélét kezdett össze-vissza beszélni, hogy végre is hinnünk kellett, miszerint a szerencsétlen, gyógyithatlan elmebajban szenved. — Nyílt kérdés Tolnamegye kir. tanfelügyelőjéhez! A „Tolnamegyei Közlöny“ f. évi első számában ugylátszik, egy tanügybarát által egy czikk közöltetett, melyben a többi között a tanítók egyesülése pendittetett meg. Ezen eszme megpenditése következő kérdésre bátorít fel: Van-e a kir. tanfelügyelő urnák arról tudomása, hogy Tolnamegye északi részében nem létezik tanító-egylet, a hol a tanítóság gyü­lekezetek s eszmecsere által magát tovább képezhetné? És gyönyörűségüket, ha azt küldöttük által rut színbe öltöz­tetve, kevélynek, makacsnak, felfuvalkodottnak állítva, le­endő zsarnoksága felöl gyanúba hozhassák, csakhogy gyil­kos czéljaikat elérhessék. Uszályhordozóik pedig nem egye­bek valának, mint megannyi mindenféle különböző erkölcsű, gondolkozásu, vétkü, és a bűnös önzéstől illatozó emberek­nek habaréka. Drágfi Bertalan és Dóczi Orbánnak ezen zűr­zavarban több bűne volt, mint hibás lépése. Kinisi Pál és Bakács Tamásnak pedig több hibája, de kevesebb bűne volt, abban keresvén maguknak vigasztalást, hogyr az Ulászló pártiak közül egyik sem veit jobb náluknál, igy akarván bedugni fel-fel támadt lelkiismeretük száját. Nyomorult lel­kiismeret, melyet igy kell takargatni a hálátlanság képmu­tató palástjával. És micsoda romlást nem várhatott az or­szág magára, midőn ilyen és ehhez hasonló emberek ülve I kormányon igazgatták az ország dolgait s vezették ennek hadseregét ?! Az ifjú János herczegnek szép tehetségei voltak arra. hogy a koronát örökölhesse, nemes elmével birt és a haza boldogságáért lángoló szív és lélekkel; mert hiszen már atyja úgy nevelte életében, miszerint a gyermeki kort alig túlhaladva, már is a legszebb reményeket nyújtotta. Test­alkatáéra nézve atyjához, szemeire nézve pedig nagyatyjá- hos hazonlitott, kinek jövőjét, miután Európa fejedelmei kö­zöl egyik leggazdagabb herczeg volt, kihez e tekintetben tán nem is találkozott senki, nemcsak fényes házasság és. külső összeköttetések által kívánta emelni, mint gróf Teleki írja, hanem a magyarokat is óhajtá az országbani részvét által jövendő kormányához szoktatni. Ezen tekiijjetböl az. | igazság kiszolgáltatásában is gyakran maga mellé vette; jobbjánál ült minden fényes alkalommal, midőn a külső ha­talmasságok követeit fogadta, csakhogy azok előtt, kik köz­benjárásáért esedeztek, kedvössé tehesse! És ezen dicső csa­ládja megalapitásának egyetlen reményét, kedves János fiát azon hálátlan magyarok, kiket a .sötétségből emelt ki, az ország romlására nem irtóztak megbuktatni, a, mint mind­járt megfogjuk látni. jte Dóczi Orbán kincstartó volt a legelső, ki fegyveres néppel jelent meg a királyné által Komáromból kirendelt időre. Csakhamar követte ezt Beatrix is némely főemberek társaságában. A kincstartó fegyveres népe élére állva, nagy hanggal beszélve minden mesterségét megvetette, hogy Ulászló, Beatrix szivválasztotta foglalja el Mátyás királyi székét. Az ifjú Hunyady herczeg megsokalva nyilt és alat­tomos cselszövényeit Budán á várban, hol szálva volt, fel­kereste. Beatrix ezen meglepetés által zavarba jött, mit látva az ifjú herczeg,' szemei közé nézve, emlékezteté azon pil­lanatra atyja halálakor, midőn az ott álló. bánatos magya­rok mindkettőjük hűségére megesküdtek, midőn ő a királyné lábaihoz borulva azokat átölelte, esedezve kérvén könnyei közt, hogy öt fia gyanánt tartva ismerje el, mit ö könytöl ázott rebegö nyelvvel forró Qsókok közt. onnét felemelve, neki mégis ígért. De mindez nem használt semmit; mert Beatrixnak csak Ulászló kellett. És ekkor az ifjú herczeg hideg és magától eltaszitó arezvonásait látva, a királynénak azt mondá nemes boszujában: a mit eddig gyanítottam, most már világos előttem ; mert immár most tudom, mit jelentet­tek azon szikrák, melyeket az olmüczi sakkozás alkalmá­val, szemeiből mint egy rászórt Ulászlóra és azon arannyal borított vánkosok és paplanok, melyeket saját kezével ké­szítve ráteritett Ulászló alvó ágyára, hogy annál szebb ál­mokat látva, szendereghessen azok alatt. De meglássa a ki­rályné, mindennek | meg fog jönni a maga ideje és ö volt férje, drága és legjobb atyám nagy nevére homályt vetve, dicstelenül fogja bevégezni életét. Beatrix nem tudván tovább elbírni a szavak sújtó ere­jét, mintegy lerogyva azok hatása alatt, kénytelen volt vár­beli szállását odahagyni és bűnös elvtársainak tanácsára — mint ezek mondák, hogy a további sértegetéstől magát meg­óvhassa — Dóczi Orbán házánál Ö-Budán, magának men- helyet keresni. Itt párthiveinek első és utolsó lépése a tit­kos tanácskozásoknak szövevénye volt, mely azon egy gon­dolatban központosul^ miszerint bár roppant kincsének szét- osztogatásával is Ulászlóval egybekelve, még Magyarország hantjain is, magát az ország királynéjának kikiáltatni, A föld csak úgy nyögött a sok gonoszság, erőszak és dühös- ségek elhordozása alatt. A nép sóhajtott ezen szomorú vil­longás látására, mely előre boosájtott hírmondója volt, azon sok szerencsétlenseg szakadatlan lánczolatának, melyek be fognak következni a haza, a nemzet romlására. Minden szem Újlaki Lörinczre és Hampó Zsigmondra, mint az ifjú Hu- nyady herczeg pártjának leghatalmasabb vezérférfíaira te­kintett. (Folytatjuk,) , j.,.*

Next

/
Thumbnails
Contents