Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1879-03-16 / 11. szám

Ip

I n

„Jij® f

Mi !

lemi haladás is nagyrészben akadályozva van, tudva azt, hogy mindkettő egymással karöltve jár.

Ezek után jó lesz, a sok elméletet mellőzve, va- lahára a szervezésről is valamit szólanunk. A szervezést részemről igen fontos dolognak tartom és szeretem hinni, hogy velem együtt mindazok, a kik ez ügyben érdekeltek, szintén kiváló súlyt fektetnek erre. Az egésznek gépezete gyanánt szerepel ez. De megnyugtat ez iránt az a körülmény, hogy az ügyet majdan nagyrészt oly egyének veszik kezeikbe, kik a megkívánt szakértelmet bírván, mindent csak higgadt megfontolás után hajtanak végre, nehogy az elhamarkodással az ügynek ártsanak. Minél kevesebb tisztviselő! ez legyen a vezérelv a tisztikar megválasztásánál. A tisztikart következőleg vélem csoportositandónak: Elnök vagy igazgató, rendező, (egyúttal másodelnök,) ügyelő (egyúttal titkár,) diszi- tők, súgó, választmányi tagok, rendes működő tagok, utóbbiakat lehető csekély számban. A választás legalább egy évre szólhatna.

Ne ejtsük el tehát a szép czélt, melyet a fentebbiekben talán kissé hosszasan is körvonalaztunk, mert ennek sikertelensége városunk szellemi fejlődésére is felette bénitólag fog kihatni s részünkre oly szegénységi bizonyítványt fog kiállítani, minőt az anyagi érdekek túlsúlyra emelkedése megérdemel.

Szívből kívánjuk, vajha jelen szózatunk visz- hangra találna azok keblében, kik ezen szép ügy felkarolására illetékesek. Lépjenek egész bátran a a kezdeményezés terére s látni fogják, hogy a legszebb siker jutalma: a közelismerés fogja mun- kájokat koronázni.

Különfélék.

— Lapunk zárfakor vetfük a megrendítő calas- tropha hírét, mely Szegedet a legnagyobb magyar várost az árvíz folytán sujtá. Van-e magyar szív, mely e hírre sebesebben nem dobogna, van-e e széles hazának egyetlen lakója, ki ne iparkodnék szive sugallatát követve, a bekövetkezendő óriási ínség enyhítéséhez tehetsége szerint hozzájárulni? Nincs!! E hitben aláirást nyitunk s kijelentjük, hogy a befolyandó ösz- szeget készséggel juttatjuk rendeltetési helyére.

A szerkesztő.

— Egy megható ünnepély nek volt folyó évi márczius 13-án a székváros szinhelye. E napon diszittetett fel Pázmán György néptanító 50 éves buzgó szolgálatainak és a nevelésügy terén szerzett érdemeinek elismeréséül az 0 Felsége által adományozott ezüst érdemkereszttel. A városház termét már jóval az ünnepély kezdetére kitűzött idő előtt szépszámú, válogatott közönség, köztük Perczel Dezső megyei alispán ur, foglalta el. Pontban 10 órakor a rögtönzött emelvényre lépett Péchy József tolnai prépost ur s a „hymnus“-nak a dalárda által történt eléneklései után egy sikerült, több helyen éljenzéssel fogadott beszéd kíséretében az érdemkeresztet a meghatott ősz tanító mellére illesztő. Az ünnepélyt a dalárda által elénekelt szózat zárá be. Az ünnepély Boosor Antal szegzárdi prépost ur vendégszerető asztalánál nyert kellemes folytatást, hol maga a házi ur egy jól átgondolt beszédben emelt poharat a nap hősére, kinek mi részünkről is kívánjuk, hogy hosszú, megelégedett élet legyen fáradozásainak jutalma!

— flidján a márczius 6-án megtartott félévi vizsga tanujelét adá annak, hogy ott a jónak és nemesnek felkarolásában nem átmenetes, hanem állhatatos és mindig növekedőjó állapotokkal találkozhatni akár a lelkes Bezerédj Etelka úrnőnek a népnevelés ügyének ápolását, akár a 100 gyermeket tanító t. Fehér Márton ur buzgalmát, akár a szülőknek gyermekeik taníttatásában való lelkiismeretességét, akár a szomszédos gazdatisztek és barátok rokonszenvét e szent ügy iránt tekintsük, mely állhatatossági bizonylatokat a vizsga után magyar vendégszeretettel adott ebéden Péchy József tolnai prépost ur mint az iskola igazgatója és az idén is e vizsga elnöke a puszta úrnőjére mondott felköszöntésében élénken rajzolt, ami is lelkes éljenekkel viszhan- goztatott.

— Nyilvános köszönet. A szegzárdi dalártársulat a mellett, hogy szives volt Tolnát szomszédsági barátsággal február hó 27-én látogatva megtisztelni és a rendezett dalestély alkalmával szabatos éneklésével az értelmesb közönségnek élvezetet szerezni, vidor társalgásukkal és magyar zamatu jó kedvükkel az egész mulató közönséget felvillanyozni : még a bejött jövedelem egy részét, 25 o. é. frtot Tolnára küldötte azon kijelentéssel, miszerint ezen összeget a tolnai utczák világitási alaptőkéjének öregbítésére felajánlja; a miért is az egész község nevében elismerő háláját ezennel nyilvánítja : a tolnai elöljáróság.

— Közgyülésrei meghívó. A tolnamegyei honvéd- segélyzö egylet által folyó évi márczius 20-án délelőtt 9 órakor Szegzárdon a megyeház kistermében tartandó közgyűlésre, — van szerencsém az egyesület t. tagjait tisztelettel meghívni. Kelt Szegzárdon 1879. évi márczius hó 8-ánAEl- nöki megbízásból Pálffi Pál egyleti jegyző.

— Az önszorgalom néha fényes eredményeknek vet- meg alapját, mutatja ezt a következő eset is. A Mosel parti ján egy kis falu tanítója Schmitz, néhány évvel ezelőtt Amerikába vándorolt ki, jobb sorsot keresni. A véletlen Peruba vitte s itt két év alatt teljesen elsajátítva a spanyol nyelvet, jelenleg a perui köztársaság közoktatásügy ministere s oly minister, kinek intézkedéseiről mindenütt nagy elismeréssel nyilatkoznak. Az efféle jelenségek nálunk sem egészen fehér hollók, jóllehet tanítóból lett ministert nem tudunk felmutatni; de tudunk olyakat, a kik sok évi szorgalmas tanulmányozás után igen tekintélyes hivatalra vergődtek. így pl. Környei János, ki ez évtizedben halt el, Győr városa mellett egy valóban igénytelen falucskában segédtanitósko- dott alig 40 írt évi fizetéssel. Nem riasztotta öt vissza az állás szegénysége, sem pedig azon körülmény, hogy akkoriban a harangozá6 is az ö feladata volt. Megtette mindezt a legpéldásabb türelemmel. S e mellett magát folyton képezte; végre egyszerre mint a hazai tanügyirodalom egyik legkiválóbb alakja vált ismeretessé. Kiadott müveivel mind- nagyobb feltűnést keltett, mit látva az akkori áldott emlékű br. Eötvös József közoktatásügyi minister, magához felhivatta Budára és kinevezve őt kir. tanfelügyelőnek, három tekintélyes megye tanfelügyeletét bizta gondjaira. Később kir. tanácsosi rangra emeltetett s mint ilyen sem szűnt meg a tanügyirodalom terén folyton tevékenyen munkálkodni. Az ö neve is bizonyára élénken fogja hirdetni az önszorgalom fényes példáját nevelészeti történetünk lapjain.

— A szegzárdi községi iskolaszéknek folyó évi január hó 20-án tartott ülésének határozata folytán iskola- látogatók kijelölésére kiküldött bizottság az iskolaszéki tagok iskolalátogatását következő betű- és időrendben összeállítván, erről az illető urakat teljes tisztelettel értesíti. I.

A polg. fiú- és felső leányiskolában: Márczius

10—15-ig Albanich György, Hayt Gábor. 17—22-ig Angyal Ferencz, Kaczenbach Vincze. 24—29-ig Bocsor Antal, Kamarás Fülöp. Április 1—5-ig Boda Vilmos, Kramolin Emil. 20—26-ig Borzsák Endre, Dr. Lévay Ignácz. Április 28-tól május 3-ig Bóvári Ferencz, Mehrwert Ignácz. 5—10-ig Ellmann Miklós, Mayer János. 12—17-ig Eötvös K. Lajos, Leopold Sándor. 19—24-ig Csötönyi Pál Grüner, Módly László. 26—31-ig Fejős Imre, Nagy József. Junius 1—7-ig Fejős Károly, Orffy Lajos. 9—14-ig Dr. Gájásy Lajos, Praimayer József. 14—21-ig Dr. Sass István, Dr. Szigeth Gábor. II. Mayer-Arlow-í éle intézetben: Márczius 10—15-ig Schöner Imre. 17—22-ig Szűcs Ferencz. 24—29-ig Takler József. Április 1—5-ig Török Béla. 20—26-ig Török János Török. Április 28-tól május 3-ig Ujfalusy Imre. 5—10-ig Zsigmond Ferencz 12—17-ig Zsigmond János. 19—24-ig Albanich György. 26—31-ig Angyal Ferencz. Junius 1—7-ig Bocsor Antal. 9—14-ig Boda Vilmos. 14—21-ig Borzsák Endre. ül. A kisdedovodában. Márczius 10—15-ig Bóvári Ferencz. 17—22-ig Csötönyi^Pál Grunner. 24—29-ig Ellmann Miklós. Április 1—5-ig Eötvös K. Lajos. 20—26-ig Fejős Imre. Április 28-tól május 3-ig. Fejős Károly. 5—10-ig Föglein János. 12—17-ig Dr. Gájásy Lajos. 19—24-ig Hayt Gábor. 26—31-ig Kaczenbach Vincze. Júniusi—7-ig Kamarás Fülöp. 9—14 ig Kelecsényi Ambró 14—21-ig Krammer János.

— Színtársulat érkezik körünkbe s előadásait folyó évi márczius 23-án kezdendi meg. A színtársulat Gerö J. és Kovács M. igazgatók vezetése alatt áll s Baján-jó hírnévnek örvend.

— A szegzárdi takarékpénztár ez idei osztaléka nem 42 forint, mint lapunkban közölve volt, hanem részvényenként csak 41 forint. A közleményt tehát ezennel kiigazitjuk.

— Az „Egyesült Szegzárd-twlnamegyei nöegylet“ a mult,1878-ik év folytán történt mozgósítás alKalmával, a mozgósítottak nélkülözéssel küzdő családjai s a sebesültek segélyezésére a saját pénztárából tett adományozáson kivül tagjait, úgy a megyebeli községeket pénzbeli s egyéb a fenti czélra teendő adományok gyűjtésére szóllitván fel: azok áldozatkészsége s a nemes czél iránti ügybuzgó fáradozása eredményeképen a következő összegek folytak be: Gróf Apponyi Rudolfné 40 frt. Gróf Apponyi Gézáné 20 frt. Ágoston Károlyné ruhanemű, tépés, bor és tarhonya. Adler Jánosné 7 frt 80 kr. Özv. Bartal Györgyné 42 frt 64 kr. Ozv. Bezerédj Istvánné 109 frt 20 kr. Borsódy La- josné ruhanemű. Bocsor Antal 5 frt. IQ. Csapó Vilmosné 32 frt. Daróczy Tamásné 1 kiló 170 gramm tépés. Döry Frigyesné 16 frt. Döry-Jalics Irma] 5 Jfrt. Etel Jánosné 1 frt. Értény község ruhanemű s 2 frt. Eibenschütz Józsefné ezukorkák, ruhanemű és 20 kr. Felekezet nélküli tanító- egylet 6 frt. Fördös Gézáné ruhanemű és 150 frt. Forster Jozefa 15 frt. Fejős Károlyné 1 kiló tépés. Fördős Géza ruhanemű és 5 írt 46 kr. Föglein Mihályné ruhanemű és 5 frt. Franke Teréz 132 frt 67 kr. Georgievics Pál 10 frt. Györköny község 3 frt 10 kr. Halasy Károlyné ruhanemű. Hayt Gáborné 3 frt. Ozv. Hanzély Ferenczné 3 zsák bab,

1 zsák dara és 50 frt. Horváth Kálmánná 13 frt 50 kr. Huszár Etelka ruhanemű és 6 frt. Kopácsek Aurelné 8 frt 97 kr. Kramolin Emilné 128 frt 54 kr. Knór Nándorné ruhanemű és 5 frt. Komáromy Gyuláné könyvek és 8 frt 85 kr. Koszorú Istvánné 5 frt 28 kr. Láng Frigyesné 2 kiló rizs és 4 frt 60 kr. Mártin Ferenczné 4 frt. Mayer Antal és neje 11 frt 6 kr. Mucsenbacher ezukrász 2 frt 50 kr. Mözs község 8 frt 35 kr. Mányoky Kornélné 7 frt 20 kr. Mikó György 3 frt 50 kr. Módly Lászlóné ruhanemű és tépés. Nagy Józsefné tépés. Perczel István 25 frt. Perczel Istvánné tépés és ruhanemű. Paksi izr. nöegylet 200 frt. Rausz Bé- láné ruhanemű és 7 frt 90 kr. Rajcsich Károlyné 16 frt 67 kr. Rüll Lajosné 8 frt 10 kr. Raics Gyuláné 8 frt 10 kr. Gróf Széchényi Sándorné 76 frt. Sztankovánszky Mária 32 frt. Sztankovánszky Jánosné 57 frt. Steiner Anna és Tóth Etelka 2 tallér és 29 frt. Szépauer 8 frt. Schaffer Karolin (Zombáról) 2 írt. Steiner Adolfné 1 frt.' Szakály közság 3 frt. Steinsdorfer Józseíné 1 frt. Simon Rudolfné tépés és 3

— Ma reggel fél 6-kor halt el kórházunkban; nemde csudálkozik rajta?

Mondhatom az orvos szavai végtelenül hatottak reám, mivel mint egykori iskolatársamat, a fiatal embert jól ismerém. Némi nyugtalanságot árulva el, kértem mutatná meg öt nekem. De szavaimat be sem várva, folytatá.

— No barátom úgy e bár meglepte a hir?

— Bizony, meg kérem.

“A Lássa, mondok mindgyárt egy másikat is.

— Kérem!

— Hát azt ugyan tudja-e, hogy felesége is volt?

— Igen, igen — szólék fokozódó kíváncsisággal; — de reményiem csak ....

— Lássa, az is nálunk van, ugyanazon bajban.

— Es hát?

/

— „Es hát“ — ismétlé az alorvos —- ö meg most, e jelen órában haldoklik.

Mondhatom ez utóbbi hir csak növelte nálam a megdöbbenést és szinte lehetetlennek tűnt fel előttem, hogy ilyesmi is megtörténhetnék, jóllehet szavai wegbizhatók vajának.

Erre az alorvos mindenekelőtt a nők termébe vezetett, hol egy ágynál, melynél a főorvos és az úgynevezett „beteg ápolók“ voltak láthatók, velem megállapodott.

Egy köDyv, melyet e közben kezeim közt tartók, majd csakhogy kezemből nem hullt ki.

„Igen, ő az, ő“ — rebegém ajkaim közt.

Az alorvos merően reám néz, mintegy megerősíteni kívánván vele azt, hogy lám valót mondott. Állva maradtunk pár perezre mi is, miközben a halálhörgést tisztán ki- vehettük. Nem tudván a kínos jelenetet, mely egész valómat megrázta, hosszabban szemlélni, jellel tudtára adám az orvosnak, miszerint távozni óhajtanék.

Megindultunk tehát. Innét egy másik terembe, az úgynevezett „halottas kamrába“ hatoltunk. Az ajtóig érve, mondhatom egy soha nem érzett borzongás fogott el s alig mertem a küszöbön átlépni.

Csakugyan ott feküdt halvány arczczal, bezárt szemekkel a ravatalon. Mintegy köszobor álltam meg előtte s néztem öt sokáig némán, mozdulatlanul. Istenem! szerencsétlen iskolatársam! A sajnálkozás súlyát alig bírta lelkem elviselni.

A történtekre egy kis ideig még bent maradtam a kórházban, de aztán siettem el, mert éreztem, hogy lelkem nyugtalan.

Ugyanez éjjelen valamivel 9 óra után kiadta lelkét az asszony is.

Következett másnap a temetés.

Még pedig.nagy egyszerűséggel; közönséges gyalulatlan koporsóba helyezték a szerencsétleneket s igy vitte ki őket az esti órákban a városnak egy bérelt kocsisa egyetlen kisérő nélkül.

Istenem! elgondolkoztam aztán az élet furcsa viszonyai fölött, el azon, hogy menynyire változó minden abban. Egy egész napon át szobámban feledtem magamat, mindig a szerencsétlen iskolatársamnak esete fölötti gondolataimnak éltem.

íme, szives olvasóm, megtanulhattad e jelen beszély- böl, hogy a mig egyfelől oly előnyös a gyermek erkölcsi és vallási neveléséről gondoskodni, addig másfelől annak elhanyagolása mily sötét, mily szomorú és egyaránt visszarettentő következményeket vonhat maga után. Legyen azért főfeladatunk a nevelésben gyermekeink erkölcsi életét ébreszteni, azt fejleszteni; ha tudunk egyéb dolgokban haladni, kivánatos, hogy a legnagyobb elöhaladást ebben tegyük meg; nemzeti íenállásunkat s jövőnket mivel sem biztosíthatjuk jobban, mint épen azzal, ha az életnek egy erkölcsös és vallásos nemzedéket iparkodunk átadni.

Es különösen te édesanya, midőn kis csecsemődet fölveszed szeretettel karjaid közé, nemde mintegy kérdezve sóhajtasz fel annak jövője iránt: váljon mi lesz egyermekből?! Jusson -az ilyenkor mindig eszedbe, hogy egyedül az erkölcsi nevelés az, a mi jövőjét biztosíthatja annak s mondhatni pánczél gyanánt ruházza fel az élet különféle csábjai s bajai ellen.

Hogy miként kelljen gyermekeink szivébe az erkölcsösséget beplántálni, erről szabályokat közölni jelen alkalommal nem lehet feladatunk; de röviden anynyit megjegy- zünk, hogy e tekintetben jó példa és szoktatás által sokat lehet eszközölni.

Szomorú történet biz ez s legszomorubb benne az, hogy valóban megtörtént. Meg, még pedig olyan emberrel, kiről más körülmények közt mindent inkább hinni lehetett volna, mint ezt.

Szegény! szerencsétlen iskolatársam!