Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1879-03-09 / 10. szám

m 4, 5, 10 frtos követelést a kir. törvényszéknél s mindjárt biztosítási végrehajtást kér. S igy okoz a törvényben járatlan jjolgárnak mindjárt az első bírósági ténykedésnél a követelést három és négyszeresen meghaladó perköltséget — daczára a létező törvénynek, mely a kisebb követe­lések perköltségeinek megszüntetését, vagy más szó­val a perlekedés olcsóságát tíízte ki feladatául. Sajnos pedig a dologban az, hogy ezen minő­— Egyleti meghívás. 6 cs. kir. apostoli Felsége legkegyelmesebb királyunk figyelembe vévén a szegzárdi egyházkerület esperes-tanfelügyelönek nagyságos Péchy Jó­zsef prépost urnák fölterjesztését, Pázmán György urat, a szegzárdi rom. kath. iskolának érdemekben megöszült, nehéz pályáján ötven évig működő tanítót a koronás ezüst érdem kereszttel kitüntette. Az érdemkereszt átadása folyó hó 13-án történend nagyságos és fötisztelendö Péchy József prépost ur által a szegzárdi városház nagytermében. Az ünnepély emelése s ezen megérdemelt jutalom fölötti közös részvé­,i . ,,, , ,, , . , i tünk nyilvánítása czéljából fölkérem a Szearzárd-köz’ponti sitnetlen visszaélések ellenében úgy a torvény, mint | f ■ a bíróságok tehetetlenek; s azok megszüntetése ma­gától a perlekedő közönségtől függ. Jöjjön már egyszer a magyar társadalomban egy egészséges áramlat létre, mely a becsületes­ség tiszteletét tűzze ki feladatául s üldözze a bűnt minden viszonyok és körülmények közt. Tegyen félre minden tekintetet, saját kényelmét s egyesüljön tömören a visszaélések megszüntetésére. Indítson irtó háborút az erkölcstelenség minden faja ellen s jutalmazza az erényt személyes rokon vagy ellenszenv befolyása nélkül. Majd ha a társadalom maga lesz a kérlelhe­tetlen biró, melynek ítéletét nem befolyásolja a pajtáskodás, a rokoni kötelék, a political pártállás, a rokonszenv vagy titkos czélok tekintete; — majd ha a társadalom maga lesz a végrehajtó, mely el­fogultság nélkül hajtja végre Ítéleteit; majd ha az | terjedő processus folytán, a társadalom maga löki I magából a tisztátalan anyagot, akkor előbb lehet rossz törvény mellett jó igazságszolgáltatás, mint most, midőn jó törvények alkottatnak, de a társadalom megengedi az azokkali gálád visszaélést! Különfélék. — Közgyftlésrei meghívó. A tolnainegyei gazdasági egyesület folyó hó 30-án délelőtt 10 óra­kor Szegzárdon a megyeház kistermében közgyűlést tart, — a melyen 1. Elnöki jelentés az egyesület múlt évi, — úgyszintén az egyesület három évi mű­ködéséről, 2. az egyesületi vagyon állapotának ki­tüntetése, 3. a folyó ügyek elintézése s végre az alapszabályok értelme szerint 4. új tisztikar vá­lasztása fog eszközöltetni, — van szerencsém az egyesület t. tagjait a mondott napon és belyeni meg­jelenésre tisztelettel felhívni. K.-Hidvég, 1879. már- czius 6. Bernrieder József, elnök. — A szegzárdi polgári olvasókör tánczvigalma az egyleti könyvtár részére 58 frt 61 .krt jövedelmezett. Feliil- üzettek: Báró Wimmersperg Gedeon 1 irt, Stauróczky László 1 frt, Lippicb István 1 frt, Patits Ágoston 1 frt, Fekete Mihály Molnár 50 kr, Mikó György 50 kr, Ujfalusy Lajos 1 frtot. Mely felülfizetéseket köszönettel nyugtáz a rende­felekezet nélküli tanító-egylet t. ez. tagjait szives megjele- I nésre. Kelt Szegzárdon, 1879. márczius 5-én. Krammer Já­nos, egyleti elnök. — A szegzárdi polgári olvasókör a szokásos hal­vacsorát folyó évi márczius 15-én ez idén is megtartandja. — A szegzárdi dalárda tolnai dalestélye jövedelmé­ből 25 frtot oly kéréssel küldött Péchy József prépost ur­nák, hogy azt a tolnai utczai világítás alaptőkéjéhez leendő csatolás végett illető helyére juttatni szíveskedjék. — Takaréktárt üzletinérlcgek. A szegzárdi taka­rékpénztár forgalma a múlt évben tett 1999059 frt 2 krt. Az intézet jótékonyczélra adományozott 756 frt 5 krt s rész­vényeseinek 42 frt osztalékot adott. A folyó évi február hó 27-én tartott közgyűlés igazgatóságát és felügy elő-bizottsá­gát legnagyobb részben újra megválasztó. — A duna- földvári takarékpénztár forgalma tett: 753373 frt 76 krt, jótékony czélra fordittatott 81 frt 44 kr. — A szegzárdi tűzoltóság felszerelése teljesen be­fejeztetett s az egyletnek most már 2 nagy, elökocsival el­látott gép áll rendelkezésére s mindez társadalmi utón lé­tesült! Üdvözöljük Szegzárd áldozatkész, értelmes közön­ségét ! — Időjárásunk kezd változni; a hat hónapon át sza­kadatlanul hulló hó és eső után hideg, fagyos, verőfényes napok következtek. A szőllőmunkát még Szegzárdon jófor­mán meg se kezdték I a szántás vetés a sáros talaj miatt lehetetlen s igy majd minden munka egyszerre hull a nya­kunkba; lesz azután olcsó búza, olcsó bor s — — méreg drága napszám. — A billikoiliból. Ily czimü mü jelent meg közelébb Kaposvárott Koboz Istvántól, az ügyes tapintattal veze­tett „Somogy“ politikai lap érdemes szerkesztőjétől. A mü­vet átlapozgatván, abban szerzőnek az 1860 ik évtől kez­dett s különféle alkalmakkor elmondott felköszöntéseít találjuk időrend szerint közölve. Mondhatjuk sok szép eszme talált azokban méltatásra, melyek az igézet óráiban érlelőd­tek meg nála. A szövegnek arányos beosztása, az irály ke­resetlen egyszerűsége és mindenekfölött a bevégzett kerek- dedség jellemzik egyes teasztjait. A mü tiszta nyomással, szép vastag fehér papiron jelent meg és 136 oldalt foglal el. Kapható szerzőnél Kaposvárit, valamint Fischl Fülöpnél Nagy-Kanizsán. Pár példány azonban e lapok kiadóhivata­lában is megszererhető. Ára egy példánynak 1 frt. Ajánl­juk lapunk olvasói szives figyelmébe. — Szászvárról írják nekünk: A „szászvári önkéntes tűzoltó egylet“ folyó évi február hó 1-én — saját tőkéje gyarapítása czéljából — sorsjátékkal egybekötött tánezvi- gahnat rendezett, mely igen fényesen sikerült. Összes kia­dások levonása után a tiszta jövedelem 111 frt 6 kr. Melybe felülfizettek: Steindl Pál ur, a szászvári köszénbánya szám­vevője 40 frt. íáchvarcz Alajos ur szászvári 4 Irt. Freytag Gyula ur főparancsnok, szászvári 4 frt. Szak már János ur kárászi 3 frt 33 kr. Flerkó János ur szászvári 2 trt. Dras­kovics Lajos főparancsnok ur dombóvári 1 frt. Magyar Mik­lós ur szászvári 1 frt. Mehásky Mária k. a. szászvári 1 frt. Czéh István ur szászvári 1 fi t. Kovács József ur szászvári 1 frt. Popovics Ferencz ur sásdi 1 frt, Streicher Jakab ur teveli 1 frt. Czéh Antal ur szászvári 50 krt és Kovács- Ja-- kab ur szászvári vendéglős a '-táncztermet [ingyen adomá­nyozni kegyeskedtek. Fogadják a t. felülfizetök egyletünk részéről — kegyes jóvoltukért — hálás köszönetünket. — Múlt szerdán este 9—10 óra közt csak kevésbe múlt, hogy szerencsétlenség nem történt. Ugyanis a Szé- chenyi-utcza alsó részéből két üres kocsi vágtatott roppant erővel, melyeken néhány ittas legény foglalt helyet, kik ék­telen, szűnni nem akaró lárma közepette vad kegyetlenség­gel kinozták a kocsi elé fogott lovakat. Szegény párák, noha ezúttal üres kocsit vonszoltak, a feneketlen sárban nagy erőfeszítéssel ragadták magukkal a rozzant jármüvet, de minél tovább haladtak, annál inkább felbőszültek s hi­hetetlen gyorsasággal vágtattak előre az említett utczában. Végre a kocsik elseje a Hahn-féle kereskedés elé ért, hol a gyors kanyarulat folytán csak kicsibe múlt, hogy egy, ép az említett kereskedésből kijött polgárasszonyt agyon nem gázolt. Az asszonyt, ki a kocsitól alig egylépés távolban állt, a váratlan esemény oly nagymérvű remegésbe ejté, hogy a nála volt holmikat kezei közül leejtvén, csak hosz- szabb időre volt képes magához térni. Valóban nem ártana, ha helyi rendőrségünk az efféle jeleneteket, melyek néha napközben is előfordulnak, erélyes intézkedései folytán be­szüntetné. Nehogy tehát elöbb-utóbb megboszulja magát ezen rósz szokás, jó lesz ezen fékvesztett mulatságnak elejét venni; mert különben könynyen emberélet is eshetik annak áldozatául. — Egv vendéglőben számosán ebédeltek, a társalgás folyamát azonban egy tudákos fiatal ember az által zavará, hogy minden tárgyról kicsinylö megjegyzéseket tett; végre a kereskedőkre került a sor s ezekről is csipős észrevétele­ket tön, okkor a társaság egyik tagja, kissé neheztelve mondá, miként remélte, hogy legalább a kereskedők meglesznek ál­tala kímélve, miután ő is kereskedő; erre a fecsegő ifjú kérdi, hogy mivel kereskedik, fa-, vas- vagy minő áruk­kal ? „En ember-orrokkal kereskedem s jól meg is fizetem, ha kedvemre valót találok.“ „Mennyit ád ön egyért,“ — kérdi a fiatal ember; „az ár válogatja, az önért például ad­nék 100 frtot,“ feleié az orrkereskedö; „mikor veszi át a vásárolt orrokat?“ — „az eladó halála után,“ — „jó, én te­hát eladom az enyimet,“ — kezet rá, ha azonban a vásárt ön felbontaná, tartozik a társaságot pezsgővel megven­dégelni, Ígéri ön?“ „itt a kezem tehát a vásár áll.“ Pin- ezér! Az elősiető pinezérnek súgott valamit a kereskedő, nem sokára hoz a pinezér egy hosszú tüzes vasrudat, me­lyet az orrkereskedő kezébe vesz s egész nyugalommal a megvásárlott orrhoz akarta sütni; „mit akar ön?“ kérdi el­rémülve az eladott orr birtokosa; „szokásom uram, minden portékámat megbélyegezni, nehogy elcserélödjék, az ön orra az enyém, igy jogom van hozzá, azonban ha tetszik, a ki­kötött bánat díj lefizetése mellett még visszaléphet“ A tár­saság hatalmas kaczajra fakadt s az élezeskedő fiatal ur szá­madására számos üveg pezsgőt elköltött, ügy hisszük, hogy a fiatal urnák c leczke használni fog. ben történjék az. Csupán két hintó indult a templomba el, ezek elsője az egybekelendő párral, a második a tanukkal. Daczára annak, hogy ily kora reggelre határozták cl a vég­zetes czeremonia megtartását, a kiváncsiak seregéből mégis egy kis rész oda özönlött. Minden városnak van egy úgy­nevezett „jól értesült köre,“ melynek tagjai bizonyára lebe­tegednének, ha nem volna lehető nekik ezen kör tagjaivá lenniök. Az érdem ezeknél is a munka arányához mérten lesz osztályozva. Egyébkint ilyesmire is valamint minden másra, születni kell; mert a kiben nincs eziránt valódi hi­vatás, az csak magának szerez bajokat, de nemkülönben a körnek is. Az esketési szertartás a helyi székesegyház egyik újo- nan épült mollékkápolnájában folyt le. Miután a jó öreg plébános áldását rájuk adá, onnan ismét a legnagyobb csönd­ben távoztak. Utjok a sötétes kórus alján vezette el, hol a rideg és hatalmas templomoszlopok körül egyes alakok húz­ták meg némán magukat; egy-egy sóhajt küldve a távozók után. Kierve a templomból, helyeiket ismét ugyanazon rend­ben elfoglalták, mire egy ostorpattanásra a hintók a város utczáiban csakhamar eltűntek. A lakodalmas háznál ez alatt dúsan megrakott aszta­lok várakoztak a vendégekre. Minden igen fényesnek ígér­kezett. Az érkező vendégekhez otthon újabb vendégek csat­lakoztak. A napbarnított czigányok vig zenéje nemsokára megszóllak. Lett aztán begyen völgyön lakodalom, olyan, melyből még harmadnapra is kijutott. Ennek végeztével az új pár Bécsen keresztül Grátzba, majd onnét ennek festői szép vidékére tett több apró kirándulást mézes heteinek nagyobb élvezése szempontjából. A visszatérés onnan csak hetek múlva történt. A takarón felüli költekezés mindegyre nagyobb mér­veket kezdett ölteni, miáltal a vagyon egyre csökkent,. kis- sebbült. Kövid egy év leforgásával már csupán a házat vall­hatták sajátjuknak. Ehhez járult még az ifjú embernek egy újabb szenvedélye: a kártyázás is, melyre ivás közben amúgy §időtöltésből| pénzvágyó társai szoktatták rá. A csa­lók cs különféle pénzemberek hiuzként ólálkodtak folyton a fiú személye körül, öt a színes bankókkal kinálgatván. Mindenik kijelenté, hogy hisz elvár szívesen az összegért, akár egy évre is. Az asszony a kalandos könynyelmü éle­tet szintén megszokván, megkedvelvén, férje vagyonával nem sokat törődött. Valószínűleg a közmondást tartá szem előtt, hogy „amily könynyen jött, könynyen is mehet.“ Fér­jét tetteiben nem nagyon tartá szemmel, csupán az iránt I szólt néha, érezvén jogosult fellépését e téren, hogy vele férje egyáltalán nem foglalkozik, néha napokon át nem lá­togatja meg s hazulról távol tartózkodik. Az ivástól gyenge idegzetű fiatal ember türelmetlenségének gyakori jeleit kezdé adni. Elsőben nyugodt hangon, már később azonban foko­zódott durvasággal támadta meg az asszonyt. Némelyek hit­ték róla, hogy a formaszem házasélet javitand a helyzeten, de ezek csalódtak. A rendetlen életmód elöbb-utóbb viszályt, majd önmeghasonlást eredményezett. Az önmagával megha- sonlott személy mindenre képes a világon. így ő is. A mig vagyona felett szabadon, önkényt rendelkezett, nyugodt vala, azonban hogy körűié a pusztulás veszélye kezde dúlni, vég­telenül elkeseredett. Ennélfogva valóságos dühvei engedé magát át a nemtelen szenvedélyeknek. Nincs rettentőbb valami annál, mint midőn valaki is­tentől elrugaszkodva, a remény legkisebb szikrája nélkül tengeti nyomoru életét. A kinek szivéből a tiszta erkölcs és nemes érzelmek teljesen kihaltak s csak ott s akkor leli föl örökösen háborgó lelke nyugodalmát, a hol a rut bűn tanyázik s az legsötétebb szineiben váltakozik. Szomorú, igen szomorú állapot ez, melynek lehetetlen fájdalmait hosszan elviselni. Az ember összeborzad tudatánál. S nem tudja el­képzelni, hogy fajulhat el anynyira az emberi érzés. így merült el ö is a büuök árjába, melynek hullámai összecsapván feje fölött, nem mert tisztességes emberek tár­saságában többé megjelenni. Csupán a türelmes éjben, mint éjjeli ragadozó járt-kelt zaj után sóvárgó leikével, tudván, hogy a sötét lepel mindent békével eltakar. Egészsége egyre hanyatlott s kinézése csak szánalomra inditott. Veszekedő, kiálhatlan természetével a házi viszonyt j teljesen felzavarta, sőt vele a rósz élet iránt már magában hajlamot érző nejét is végleg elrontá. És itt kezdődik az anynyi szenvedés. A szánalomra méltó asszonyt mindegyre rosszabb bánásban részesité és midőn az e miatt szemrehá­nyást tett, még meg is nazslagulta érte. Ekként a jellemet nála megtörte. „Ha te úgy, én is úgy!“ gondolta ez magában. Az öreg anyós, hogy róla is említsünk valamit, ezalatt folyton betegeskedett s aligha bírt tudomással a történtekről. A bajok most már igazán rohamosan követték egy­mást. A megizmosodott könynyelmü költekezés immár végső áldozatait követelte. A szobai tárgyakra került a sor. Min­den pusztult, veszett. Az asszony, férjének egyes barátaival tiltott viszonyba lépett, nem hiányzott tehát a másik rév sem, melyen min­den eltünedezett. Bekövetkezett a testi kimerülés és ennek folytán majd egyik majd a másik nyomta az ágyat, az orvosi látogatást e közben egyes hitelezők helyettesiték. Isten ostora mind­egyre nagyobb súlylyal nehezedett az ifjú párra. Beáit végre az elmaradhatlan következmény vagyis a személyes üldözés. Az asszony tartván férje boszujától ismerőseihez me­nekült, azoknál keresett menedéket. Az öreg anyósnak sem lévén náluk többé biztos helye, szintén elszállásoltatok ro­konaihoz. A fiatal ember örülvén annak, hogy lakása ekként megürült, a tivornya-társaságot legott egész ünnepélylyel meghívta házához. A kicsapongás ezzel teljesen nagyított mértékben vette kezdetét. A háznál minden fel lön forgatva elanynyira, hogy az a tatárjárás idejében sem nézhetett volna ki különben. Mint nyilvános középületben történtek abban a találkozások. Szegény szülők, ha látnátok és tudnátok mivé válto­zott át békés lakotok s abban korcs gyermekiek, aligha óhajtanátok még egyszer a világra jönni; csak nyugodjatok szépen, csöndesen ............ (Vége következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents