Tolnamegyei Közlöny, 1879 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1879-03-09 / 10. szám
m 4, 5, 10 frtos követelést a kir. törvényszéknél s mindjárt biztosítási végrehajtást kér. S igy okoz a törvényben járatlan jjolgárnak mindjárt az első bírósági ténykedésnél a követelést három és négyszeresen meghaladó perköltséget — daczára a létező törvénynek, mely a kisebb követelések perköltségeinek megszüntetését, vagy más szóval a perlekedés olcsóságát tíízte ki feladatául. Sajnos pedig a dologban az, hogy ezen minő— Egyleti meghívás. 6 cs. kir. apostoli Felsége legkegyelmesebb királyunk figyelembe vévén a szegzárdi egyházkerület esperes-tanfelügyelönek nagyságos Péchy József prépost urnák fölterjesztését, Pázmán György urat, a szegzárdi rom. kath. iskolának érdemekben megöszült, nehéz pályáján ötven évig működő tanítót a koronás ezüst érdem kereszttel kitüntette. Az érdemkereszt átadása folyó hó 13-án történend nagyságos és fötisztelendö Péchy József prépost ur által a szegzárdi városház nagytermében. Az ünnepély emelése s ezen megérdemelt jutalom fölötti közös részvé,i . ,,, , ,, , . , i tünk nyilvánítása czéljából fölkérem a Szearzárd-köz’ponti sitnetlen visszaélések ellenében úgy a torvény, mint | f ■ a bíróságok tehetetlenek; s azok megszüntetése magától a perlekedő közönségtől függ. Jöjjön már egyszer a magyar társadalomban egy egészséges áramlat létre, mely a becsületesség tiszteletét tűzze ki feladatául s üldözze a bűnt minden viszonyok és körülmények közt. Tegyen félre minden tekintetet, saját kényelmét s egyesüljön tömören a visszaélések megszüntetésére. Indítson irtó háborút az erkölcstelenség minden faja ellen s jutalmazza az erényt személyes rokon vagy ellenszenv befolyása nélkül. Majd ha a társadalom maga lesz a kérlelhetetlen biró, melynek ítéletét nem befolyásolja a pajtáskodás, a rokoni kötelék, a political pártállás, a rokonszenv vagy titkos czélok tekintete; — majd ha a társadalom maga lesz a végrehajtó, mely elfogultság nélkül hajtja végre Ítéleteit; majd ha az | terjedő processus folytán, a társadalom maga löki I magából a tisztátalan anyagot, akkor előbb lehet rossz törvény mellett jó igazságszolgáltatás, mint most, midőn jó törvények alkottatnak, de a társadalom megengedi az azokkali gálád visszaélést! Különfélék. — Közgyftlésrei meghívó. A tolnainegyei gazdasági egyesület folyó hó 30-án délelőtt 10 órakor Szegzárdon a megyeház kistermében közgyűlést tart, — a melyen 1. Elnöki jelentés az egyesület múlt évi, — úgyszintén az egyesület három évi működéséről, 2. az egyesületi vagyon állapotának kitüntetése, 3. a folyó ügyek elintézése s végre az alapszabályok értelme szerint 4. új tisztikar választása fog eszközöltetni, — van szerencsém az egyesület t. tagjait a mondott napon és belyeni megjelenésre tisztelettel felhívni. K.-Hidvég, 1879. már- czius 6. Bernrieder József, elnök. — A szegzárdi polgári olvasókör tánczvigalma az egyleti könyvtár részére 58 frt 61 .krt jövedelmezett. Feliil- üzettek: Báró Wimmersperg Gedeon 1 irt, Stauróczky László 1 frt, Lippicb István 1 frt, Patits Ágoston 1 frt, Fekete Mihály Molnár 50 kr, Mikó György 50 kr, Ujfalusy Lajos 1 frtot. Mely felülfizetéseket köszönettel nyugtáz a rendefelekezet nélküli tanító-egylet t. ez. tagjait szives megjele- I nésre. Kelt Szegzárdon, 1879. márczius 5-én. Krammer János, egyleti elnök. — A szegzárdi polgári olvasókör a szokásos halvacsorát folyó évi márczius 15-én ez idén is megtartandja. — A szegzárdi dalárda tolnai dalestélye jövedelméből 25 frtot oly kéréssel küldött Péchy József prépost urnák, hogy azt a tolnai utczai világítás alaptőkéjéhez leendő csatolás végett illető helyére juttatni szíveskedjék. — Takaréktárt üzletinérlcgek. A szegzárdi takarékpénztár forgalma a múlt évben tett 1999059 frt 2 krt. Az intézet jótékonyczélra adományozott 756 frt 5 krt s részvényeseinek 42 frt osztalékot adott. A folyó évi február hó 27-én tartott közgyűlés igazgatóságát és felügy elő-bizottságát legnagyobb részben újra megválasztó. — A duna- földvári takarékpénztár forgalma tett: 753373 frt 76 krt, jótékony czélra fordittatott 81 frt 44 kr. — A szegzárdi tűzoltóság felszerelése teljesen befejeztetett s az egyletnek most már 2 nagy, elökocsival ellátott gép áll rendelkezésére s mindez társadalmi utón létesült! Üdvözöljük Szegzárd áldozatkész, értelmes közönségét ! — Időjárásunk kezd változni; a hat hónapon át szakadatlanul hulló hó és eső után hideg, fagyos, verőfényes napok következtek. A szőllőmunkát még Szegzárdon jóformán meg se kezdték I a szántás vetés a sáros talaj miatt lehetetlen s igy majd minden munka egyszerre hull a nyakunkba; lesz azután olcsó búza, olcsó bor s — — méreg drága napszám. — A billikoiliból. Ily czimü mü jelent meg közelébb Kaposvárott Koboz Istvántól, az ügyes tapintattal vezetett „Somogy“ politikai lap érdemes szerkesztőjétől. A müvet átlapozgatván, abban szerzőnek az 1860 ik évtől kezdett s különféle alkalmakkor elmondott felköszöntéseít találjuk időrend szerint közölve. Mondhatjuk sok szép eszme talált azokban méltatásra, melyek az igézet óráiban érlelődtek meg nála. A szövegnek arányos beosztása, az irály keresetlen egyszerűsége és mindenekfölött a bevégzett kerek- dedség jellemzik egyes teasztjait. A mü tiszta nyomással, szép vastag fehér papiron jelent meg és 136 oldalt foglal el. Kapható szerzőnél Kaposvárit, valamint Fischl Fülöpnél Nagy-Kanizsán. Pár példány azonban e lapok kiadóhivatalában is megszererhető. Ára egy példánynak 1 frt. Ajánljuk lapunk olvasói szives figyelmébe. — Szászvárról írják nekünk: A „szászvári önkéntes tűzoltó egylet“ folyó évi február hó 1-én — saját tőkéje gyarapítása czéljából — sorsjátékkal egybekötött tánezvi- gahnat rendezett, mely igen fényesen sikerült. Összes kiadások levonása után a tiszta jövedelem 111 frt 6 kr. Melybe felülfizettek: Steindl Pál ur, a szászvári köszénbánya számvevője 40 frt. íáchvarcz Alajos ur szászvári 4 Irt. Freytag Gyula ur főparancsnok, szászvári 4 frt. Szak már János ur kárászi 3 frt 33 kr. Flerkó János ur szászvári 2 trt. Draskovics Lajos főparancsnok ur dombóvári 1 frt. Magyar Miklós ur szászvári 1 frt. Mehásky Mária k. a. szászvári 1 frt. Czéh István ur szászvári 1 fi t. Kovács József ur szászvári 1 frt. Popovics Ferencz ur sásdi 1 frt, Streicher Jakab ur teveli 1 frt. Czéh Antal ur szászvári 50 krt és Kovács- Ja-- kab ur szászvári vendéglős a '-táncztermet [ingyen adományozni kegyeskedtek. Fogadják a t. felülfizetök egyletünk részéről — kegyes jóvoltukért — hálás köszönetünket. — Múlt szerdán este 9—10 óra közt csak kevésbe múlt, hogy szerencsétlenség nem történt. Ugyanis a Szé- chenyi-utcza alsó részéből két üres kocsi vágtatott roppant erővel, melyeken néhány ittas legény foglalt helyet, kik éktelen, szűnni nem akaró lárma közepette vad kegyetlenséggel kinozták a kocsi elé fogott lovakat. Szegény párák, noha ezúttal üres kocsit vonszoltak, a feneketlen sárban nagy erőfeszítéssel ragadták magukkal a rozzant jármüvet, de minél tovább haladtak, annál inkább felbőszültek s hihetetlen gyorsasággal vágtattak előre az említett utczában. Végre a kocsik elseje a Hahn-féle kereskedés elé ért, hol a gyors kanyarulat folytán csak kicsibe múlt, hogy egy, ép az említett kereskedésből kijött polgárasszonyt agyon nem gázolt. Az asszonyt, ki a kocsitól alig egylépés távolban állt, a váratlan esemény oly nagymérvű remegésbe ejté, hogy a nála volt holmikat kezei közül leejtvén, csak hosz- szabb időre volt képes magához térni. Valóban nem ártana, ha helyi rendőrségünk az efféle jeleneteket, melyek néha napközben is előfordulnak, erélyes intézkedései folytán beszüntetné. Nehogy tehát elöbb-utóbb megboszulja magát ezen rósz szokás, jó lesz ezen fékvesztett mulatságnak elejét venni; mert különben könynyen emberélet is eshetik annak áldozatául. — Egv vendéglőben számosán ebédeltek, a társalgás folyamát azonban egy tudákos fiatal ember az által zavará, hogy minden tárgyról kicsinylö megjegyzéseket tett; végre a kereskedőkre került a sor s ezekről is csipős észrevételeket tön, okkor a társaság egyik tagja, kissé neheztelve mondá, miként remélte, hogy legalább a kereskedők meglesznek általa kímélve, miután ő is kereskedő; erre a fecsegő ifjú kérdi, hogy mivel kereskedik, fa-, vas- vagy minő árukkal ? „En ember-orrokkal kereskedem s jól meg is fizetem, ha kedvemre valót találok.“ „Mennyit ád ön egyért,“ — kérdi a fiatal ember; „az ár válogatja, az önért például adnék 100 frtot,“ feleié az orrkereskedö; „mikor veszi át a vásárolt orrokat?“ — „az eladó halála után,“ — „jó, én tehát eladom az enyimet,“ — kezet rá, ha azonban a vásárt ön felbontaná, tartozik a társaságot pezsgővel megvendégelni, Ígéri ön?“ „itt a kezem tehát a vásár áll.“ Pin- ezér! Az elősiető pinezérnek súgott valamit a kereskedő, nem sokára hoz a pinezér egy hosszú tüzes vasrudat, melyet az orrkereskedő kezébe vesz s egész nyugalommal a megvásárlott orrhoz akarta sütni; „mit akar ön?“ kérdi elrémülve az eladott orr birtokosa; „szokásom uram, minden portékámat megbélyegezni, nehogy elcserélödjék, az ön orra az enyém, igy jogom van hozzá, azonban ha tetszik, a kikötött bánat díj lefizetése mellett még visszaléphet“ A társaság hatalmas kaczajra fakadt s az élezeskedő fiatal ur számadására számos üveg pezsgőt elköltött, ügy hisszük, hogy a fiatal urnák c leczke használni fog. ben történjék az. Csupán két hintó indult a templomba el, ezek elsője az egybekelendő párral, a második a tanukkal. Daczára annak, hogy ily kora reggelre határozták cl a végzetes czeremonia megtartását, a kiváncsiak seregéből mégis egy kis rész oda özönlött. Minden városnak van egy úgynevezett „jól értesült köre,“ melynek tagjai bizonyára lebetegednének, ha nem volna lehető nekik ezen kör tagjaivá lenniök. Az érdem ezeknél is a munka arányához mérten lesz osztályozva. Egyébkint ilyesmire is valamint minden másra, születni kell; mert a kiben nincs eziránt valódi hivatás, az csak magának szerez bajokat, de nemkülönben a körnek is. Az esketési szertartás a helyi székesegyház egyik újo- nan épült mollékkápolnájában folyt le. Miután a jó öreg plébános áldását rájuk adá, onnan ismét a legnagyobb csöndben távoztak. Utjok a sötétes kórus alján vezette el, hol a rideg és hatalmas templomoszlopok körül egyes alakok húzták meg némán magukat; egy-egy sóhajt küldve a távozók után. Kierve a templomból, helyeiket ismét ugyanazon rendben elfoglalták, mire egy ostorpattanásra a hintók a város utczáiban csakhamar eltűntek. A lakodalmas háznál ez alatt dúsan megrakott asztalok várakoztak a vendégekre. Minden igen fényesnek ígérkezett. Az érkező vendégekhez otthon újabb vendégek csatlakoztak. A napbarnított czigányok vig zenéje nemsokára megszóllak. Lett aztán begyen völgyön lakodalom, olyan, melyből még harmadnapra is kijutott. Ennek végeztével az új pár Bécsen keresztül Grátzba, majd onnét ennek festői szép vidékére tett több apró kirándulást mézes heteinek nagyobb élvezése szempontjából. A visszatérés onnan csak hetek múlva történt. A takarón felüli költekezés mindegyre nagyobb mérveket kezdett ölteni, miáltal a vagyon egyre csökkent,. kis- sebbült. Kövid egy év leforgásával már csupán a házat vallhatták sajátjuknak. Ehhez járult még az ifjú embernek egy újabb szenvedélye: a kártyázás is, melyre ivás közben amúgy §időtöltésből| pénzvágyó társai szoktatták rá. A csalók cs különféle pénzemberek hiuzként ólálkodtak folyton a fiú személye körül, öt a színes bankókkal kinálgatván. Mindenik kijelenté, hogy hisz elvár szívesen az összegért, akár egy évre is. Az asszony a kalandos könynyelmü életet szintén megszokván, megkedvelvén, férje vagyonával nem sokat törődött. Valószínűleg a közmondást tartá szem előtt, hogy „amily könynyen jött, könynyen is mehet.“ Férjét tetteiben nem nagyon tartá szemmel, csupán az iránt I szólt néha, érezvén jogosult fellépését e téren, hogy vele férje egyáltalán nem foglalkozik, néha napokon át nem látogatja meg s hazulról távol tartózkodik. Az ivástól gyenge idegzetű fiatal ember türelmetlenségének gyakori jeleit kezdé adni. Elsőben nyugodt hangon, már később azonban fokozódott durvasággal támadta meg az asszonyt. Némelyek hitték róla, hogy a formaszem házasélet javitand a helyzeten, de ezek csalódtak. A rendetlen életmód elöbb-utóbb viszályt, majd önmeghasonlást eredményezett. Az önmagával megha- sonlott személy mindenre képes a világon. így ő is. A mig vagyona felett szabadon, önkényt rendelkezett, nyugodt vala, azonban hogy körűié a pusztulás veszélye kezde dúlni, végtelenül elkeseredett. Ennélfogva valóságos dühvei engedé magát át a nemtelen szenvedélyeknek. Nincs rettentőbb valami annál, mint midőn valaki istentől elrugaszkodva, a remény legkisebb szikrája nélkül tengeti nyomoru életét. A kinek szivéből a tiszta erkölcs és nemes érzelmek teljesen kihaltak s csak ott s akkor leli föl örökösen háborgó lelke nyugodalmát, a hol a rut bűn tanyázik s az legsötétebb szineiben váltakozik. Szomorú, igen szomorú állapot ez, melynek lehetetlen fájdalmait hosszan elviselni. Az ember összeborzad tudatánál. S nem tudja elképzelni, hogy fajulhat el anynyira az emberi érzés. így merült el ö is a büuök árjába, melynek hullámai összecsapván feje fölött, nem mert tisztességes emberek társaságában többé megjelenni. Csupán a türelmes éjben, mint éjjeli ragadozó járt-kelt zaj után sóvárgó leikével, tudván, hogy a sötét lepel mindent békével eltakar. Egészsége egyre hanyatlott s kinézése csak szánalomra inditott. Veszekedő, kiálhatlan természetével a házi viszonyt j teljesen felzavarta, sőt vele a rósz élet iránt már magában hajlamot érző nejét is végleg elrontá. És itt kezdődik az anynyi szenvedés. A szánalomra méltó asszonyt mindegyre rosszabb bánásban részesité és midőn az e miatt szemrehányást tett, még meg is nazslagulta érte. Ekként a jellemet nála megtörte. „Ha te úgy, én is úgy!“ gondolta ez magában. Az öreg anyós, hogy róla is említsünk valamit, ezalatt folyton betegeskedett s aligha bírt tudomással a történtekről. A bajok most már igazán rohamosan követték egymást. A megizmosodott könynyelmü költekezés immár végső áldozatait követelte. A szobai tárgyakra került a sor. Minden pusztult, veszett. Az asszony, férjének egyes barátaival tiltott viszonyba lépett, nem hiányzott tehát a másik rév sem, melyen minden eltünedezett. Bekövetkezett a testi kimerülés és ennek folytán majd egyik majd a másik nyomta az ágyat, az orvosi látogatást e közben egyes hitelezők helyettesiték. Isten ostora mindegyre nagyobb súlylyal nehezedett az ifjú párra. Beáit végre az elmaradhatlan következmény vagyis a személyes üldözés. Az asszony tartván férje boszujától ismerőseihez menekült, azoknál keresett menedéket. Az öreg anyósnak sem lévén náluk többé biztos helye, szintén elszállásoltatok rokonaihoz. A fiatal ember örülvén annak, hogy lakása ekként megürült, a tivornya-társaságot legott egész ünnepélylyel meghívta házához. A kicsapongás ezzel teljesen nagyított mértékben vette kezdetét. A háznál minden fel lön forgatva elanynyira, hogy az a tatárjárás idejében sem nézhetett volna ki különben. Mint nyilvános középületben történtek abban a találkozások. Szegény szülők, ha látnátok és tudnátok mivé változott át békés lakotok s abban korcs gyermekiek, aligha óhajtanátok még egyszer a világra jönni; csak nyugodjatok szépen, csöndesen ............ (Vége következik.)
