Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-01-20 / 3. szám
Szegzárd, vasárnap 1878, január 20-án. Hatodik évfolyam. 3. szám. ' Mcgjclcn: hetenként egyszer, vasárnap. Kiadóhiv atal: Széchényi-utcza 1 72. szám, liovp az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Tolnamegye törvényhatóságának^ a tólnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi íelekezet nélküli tanító-egyletnek hivatalos közlönyje. Előfizetési árak: Egészévre ... 5 frt — kr. Félévre . . . . 2 ,, 50 „ Egyes szám ára .-------10 1 Sz erkesztő Ínkása: Szégzárdon Fejös-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendő!?. Hirdetési dijak jutányosán számíttatnak. Á ponyvairodalom ügyében, ív. Feltesszük nézeteink alaposságát számokra. Előrebocsátjuk mégis a következőket! A kia- adandó müvek, mint mondók, fél, egy és két Ívnyi füzetekben adandók ki és pedig a lehető legolcsóbban árusitandók is el. Ennek a nagy kelendőség szokott eredménye lenni. Ezt tapasztalati tényekkel igazolhatom. Ugyanis 1848-ban egy két ívnyi röpiratot tettem közzé 500 példányban; árát csak 2 ez list krajezárban szabván meg és a füzet, átadva a könyvárusnak, néhány óra alatt teljesen elkelt! De ha ezt nem is akarom érvül a kelendőségre fölhozni; mert hiszén akkor más világot éltünk! egy másik művecskével szintén megkisérlém ezt 1858-ban és az 1 ívnyi szöveget 2 pengő krért bocsátottam árúba, mint ez most is látható azon. Ez is elkelt néhány hét alatt teljésén, vagyis 1000 példányban! Ezekből is látható, hogy az olcsóság a füzet- kék elárusitásában varázserővel bir; a miért is a népirodalmi egylet ezen alapra fektetné kiadványainak elárusitását, vagyis 2 krt ivenként nem haladhatna meg ezek ára és még igy is haszonnal megállhat, ha á fönnebb érintett áldozatkészség az egyletnek segédkezet nyújt, mint ez azonnal kiderül. Ha az egylet egy ivre terjedő 20 művecskét nyomat a költség a kövétkező és pedig 2000 példányt számítva: a) nyomdai költség ivenként 50 frt 1000 frt b) a füzeik ékhez famefsfeetü képek (30 db) darabját 15 írttal véve . 450 „ c)'irói díj 1 iv után 1'0-Vfrt . . . 300 „ d) üzleti költségek, százalék stb. . . 30Ö „ é) szerkesztési teendők . . . . . 300 „ f. Összesen . 2350 1 Minthogy pedig a 30 iv két krajez árjával árusittatik el, az eladható 2Q00 példány után befolyhat. . . . . , . . .• . . . . 1200 frt a melyből a fönnebbi kiadás» többlet . 350 „ pótoltatván, marad az egylet íj avár a . 850 firt(?) Ebből az is kiderül, hogy a ki magának a 20 ivre terjedő műveeskéket megszerzi, csakis 40 krt fizet érettok; mi oly csekélység, kivált ha a füzetek nem egyszerre vásároltatnak, hanem időközönkint, bizonyára a szegényebb sorsú honpolgár sem érzi meg; mit ha 10 évig gyakorol 4 irtot áldoz a nép- irodalomfá s'magánaTc és’csaiadjánák^SOO Ivfe' teK jedő házikönyvtárt szerez. Ezen csekély kiadás mily kimondhatlan szellemi haszonnal jár! Kétezer család művelődik közvetlenül, közvetve pedig azok száma sem csekély, kik a kölcsönkért olvasmányt használják előnyükre. Igen természetes, hogy a pártoló tagok gyarapodásával az irodalmi termékek száma is fokozódni fog és azok elterjedése a nép között. Térjünk most az országos népirodalmi készletre. Az egylet évenkint 1000 frtot ad ki ennek megszerzése s teíjfesztésére; tehát ez összeget tisztán e czélra használhatja fel a föltételezett körülmények között; azonban midőn ezt teszi, kettős czélt ér el vele: a) az olcsóbban mint vásárolt füzetkék elárusitása által valamicskét mégis megtakarít magának; b) más könyvkiadó társulatoknak példát ad arra, miszerint azok is törekedjenek népirodalmi műveiket minél olcsóbban adni s igy azokat a magyar nép kezébe juttatni; mintegy versenyre fogja az ily- féle egyleteket serkenteni a népirodalom és az által a nép művelődésének előmozdítására. Nem táplálunk túlvérmes reményeket, midőn ekép a nép- és pony vairo dalom érdekében felszólalunk ; de annyit bátran elmondhatunk, hogy a magyar népet csak önmagával kell megismertetni s vele az irodalmat megizleltetni és hisszük, hogy az saját nemes ösztönéből is felfogja a népirodalmat karolni. S ha ez egyszer folyamatban van, ne aggódjunk többé jövőjén; az ekép kikelt mag megtenni s pedig bőven termi meg a kellő gyümölcsöt! A népirodalmi egylet megalakítása érdekében még csak egyre óhajtanám figyelmeztetni ro- kontörekvésü s érzelmű honfitársaimat, különösen azokat, kik hivatva lesznek az egylet ügyeit vezetni: ne akarjanak mindent egyszerre! Csak higgadtan és mérsékelve a szívnek nemes törekvését, kell a megalakítás terére lépni s mindent, még a legcsekélyebb eshetőséget is számba venni, hogy egészen biztosan haladhassunk azon utón, mely győzelemre vezet. Társuljunk tehát, egyesüljünk s ekép alakuljunk népirodalmi egyletté, mely bátran és bizalomteljesen a siker iránt kitűzi a zászlót és azt fenlobogtatja! TÁRGZA. Farsangi utazás. Naplótöredék. Örültem az elmenésnek, de kétszeresen örülök, hogy itthonn vagyok. Alig vártam a kitűzött napot, hát még . az órát! Már három nappal előbb készülődtem az útra. Többször még is pirongattam magamát e gyermekességért, de hiába, amint az útra gondoltam, mégint csak visszaestem az előbbi állapotba. No de mint mindennek, úgy énnek is meg van á maga oka, még pedig nem is egy, j hanem ak$r kilenczvénkilencz. Ilyen mágamféle árva bagolynál — azaz bizon bagolynak sem igen mondható, mivél e kedves állat éjenkint legalább kijár kóborogni — ki különösen téli időben, édes maga társaságára van utalva, lakván ugyszólva az isten hátamögött, távol minden oly helvtöl, hol csak valami mulatságot is ta- lálhatna. -r- Éva nélkül Adámnak is rettenetesen unalmas lehetett a paradicsomban, hát még ha itt tanyázott volna! Mondom ilyen árva bagolynál nem csoda, ha örömöt csinál egy kis kilátás négy napi farsangolásra, Bicskával metélhető vastag köd borult a láthatárra, melyen keresztül a tüzszemü nap sem tekinthetett, annál kevésbé mi földi halandók. A hőmérő tiz fokot mutatott a zérus alatt. Metsző északnyugoti szellő pirította arezunkat, orrunkat s balfülünket kókespirosra. A lovak tágra nyitott kortyaikból egész, gözfelböket eregettek ránk, ami rögtön jéggé fagyott bajuszunk s szakálunkon. Félóra elmúltával tökéletesen meg- öszültünk. Vígan csúszott a szán a megkenjéuyedött földre léti- pórt havon. Sokszor félóránál is több tellett el, migegy-egy sereg kopácsoló varjún, vagy az ut melletti fiatal fák héján rágódó nyulakon s pár búbos pacsirtán kívül, mik a csörgés-zörgésre ijedten repültek s futottak tovább, valami élő lénnyel találkoztunk. Fehér volt az egész kis láthatár, hó takart mindent. Csak itt-ott feketedett ki égy-egy nagyobb hant délre néző része, vagy lábán maradt kóré megaszott szára. A hólepel á keresztül-kasul futkozó nyúl és varjú, ritkábban róka csapástól mintegy tetovirozva volt. Mintegy két óra hosszáig meglehetősen döczögös, fával szegett utón haladtunk. Mig az ut fával szegett volt, tisztességesen döczögött a szán, a fasorok fogytával az ut mindig jobb és jobb lett. Általában elmondhatjuk, minéliakább távoztunk a Dunától s közeledtünk Tolnamegye erdöboritot ta nyugoti részéhez, a fával szegett utak annál ritkábbak lettek, utoljára — mint a báttaszéki vasút — elfogytak. No de hát mindennek van végé. Az utak kiszögellóseinél vagy oszlásainál cs a faluvé- geken hire sincs az útmutatónak. De hát minek is az a parádé. Négy órai szakadatlan hajtás után, több kis- és nagyközségen utazva keresztül, a közelben oldalt az ut mellett néhány házat pillantok meg. — Micsoda házak azok ott? — kérdem az e vidéken jártas kocsistól. ■ — Az A ... . puszta. —- No itt már aztán igaáán puszta ám a puszta ! a télről sem mondható, hogy valáiní szörnyűségesén rósz gazda, mert ha valahol talál fecsérelni valót, itt ugyancsak szép kevésré akad. A ködboritotía kis láthatáron summa Súmiüárum egy árVa íácská bámészkodik ránk, lehorgásztott föVel. Tálán azért búslakodik, hogy igy solo van hivatva ékesitui a pusztát. —• Te Józsi, ugyan miféle kis füstfelhök azok ott, mik a föld gyomrából látszanak öt-hat helyen feltűnni? — Föld alatti lakások, hol a cselédek telelnek. — Aztán ott emberek laknak?! Igen, még pedig többen is egyben-egyben. Épületet mindössze hármat vagy négyet látok, ezekből is csupán egyet lehet azok közé számítani, melyben emberi lények tanyáznak, a többi — egynémely árendás uraság szemében — az embernél sokkal fontosabb lények, a barmok számára van rendelve. Igazi fordított világ, mely megdönti azon bibliai igazságot, hogy az Isten az állatot az ember számára teremtette s neki alárendelte; Itt úgy látszik nem a barom az -emberért, hanem az ember a baromért van, vagy a mi mégleala- csonyitóbb, lelökvén fejéröl a nimbust, egyenjogositva egymással, azzal a csekély különbséggel, hogy mig az állatnak ha nem is épen díszes, de tisztességes lakot épitnek, addig az embernek vakondokká kell lenni s a föld alatt túrni akkora lyukat, hol legalább télen meghúzhatja magát porontyaival. Hogy mily nagymérvű czélszerüség fekszik e földalatti turmányokban, pár czivilizált egyén szavaival élve consta- tálhatom, hogy: „télen hideg, nyáron meleg.“ Kell-e ennél jobb. A kíváncsiság borzasztón furdalta oldalamat egy ilyen eddig előttem is ismeretlen valamit, minek hivatalos neve j, putri“ közelebbről láthatni. A szánkóról leszállva az első személy kivel, azaz mivel találkoztam, egy bodor szőrű kis fekete kutya volt, mely a putri tetején egyik végétöl a másikig futkosva, fogadott csinos sópran hangjával. A putri végén kerestem az. ajtót — minden krumplis pinezébe itt van a bejárat.—j de.ennek híre sem volt sem
