Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-01-20 / 3. szám
Záradékul engedtessék idejegyeznem, mit a „Pécsi Figyelő“ ez évi 48. számában olvastam: „Pécsett s a vidéken már többen nyilatkoztak, bogy a megindítandó mozgalomhoz (a népirodalom érdekében) csatlakoznak s készek az ügyet szellemileg és anyagilag is támogatni. A népirodalom felkarolása végett Baranyamegyében alakítandó társulat érdekében legközelebb többen egy nyilvános értekezletet is tartanak, melyre városunk és megyénk müveit közönsége, főleg pedig a nép nevelésére hivatott lelkész és tanító urak figyelmét már jó eleve felhívjuk.“ íme egy szívélyes viszhang e lap hasábjain „A ponyvairodalom ligyében„ közlött I. czik- kemre, mondván: „ Úgy van, tennünk kell egyesült erővel. A lelkész, tánár s tanító urakat s általában mindazokat, kik a nép művelődési ügye iránt csak némi érdeklődéssel viseltetnek is, tegyék magukévá G. ur előbb emlitett javaslatát; gondolkozzanak felette, szóljanak hozzá s jó akarattal és kis ügybuzgó sággal terjesszék az eszmét, hogy annak már égetően szükséges megvalósitása mielőbb elérhető legyen.“ Ezen nyilatkozat még inkább megszilárditá azon meggyőződésemet, hogy nekünk, a vidéken élőkés működőknek kell vállvetve tennünk a magyar nép érdekében a népirodalom terjesztése által. Véleményem a legközelebb megtartandó értekezletre nézve ezekben központosul: a) A lapszerkesztő urak Pécsett és Szegzárd on is álljanak ez ügy élére és hívják egybe- az érdeklődő nép bar át honfiakat, bizonyos határidőt tűzvén ki és helyet jelölvén ki az összejövetelekre. b) A határidő ne essék össze a két szomszédmegyében és oly napon tartassák a tanácskoz mány, melyen a lelkészek, tanárok és tanítók hivatali teendőik miatt a megjelenésben nem gátoltatnak. Csekély véleményem szerint az összejövetel február hó előtt 1878. alig történhetik meg a beállott zordon téli idő s hivatali foglalkozások miatt. c) Ha csak lehet, a két szomszédmegye Tolna és Baranya, ha külön-külön tart is alakuló gyűlést, később egyesüljön, vagyis egy népirodalmi egyletté olvadjon egybe, liahogy mégis ez akadályokba nem ütköznék és a működési kedvet meg nem bénítaná. De még ekkor is, daczára felmerülendő akadályoknak, legalább test vér ülj enek, egy czélra hasonló eszközöket használjanak. d) Az alkotandó „alapszabályokat“ egymással közölni ne terheltessenek a kormányi helybenhagyás előtt, hogy igy bizonyos egyöntetűség éressék el az egyleti működésben. Végül e) a népirodalmi egylet ment legyen minden befolyástól, mely reá jiyomást gyakorolhat. Legyen öntudatosan Önálló és független minden tekintetben. Ezekben mondám el őszintén nézeteimet — egyébiránt a tartandó értekezletek kimerítően fognak a népirodalmi ügyről szólani s bölcsen határozni. Vidéki levél. Vörösmalom, január 12. 1878. Kedves barátom! A folyó hó 6-án lapodban Tolnamegye tisztújító gyűlésére vonatkozó értesítő vezérczikkedbcn férfiasán és őszintén jelzed az 1875-ik év május 12-én fusionalt szabadelvű pártnak múlt és jelen viszonyait, mint szerinted az élethalálliarczot folytatott két előbbi párt szellemi maradványát, — s miután oda mutatsz, hogy a volt baloldal hivei egyenként állították fel, a volt deákpárt ellenében ellenjelőlijeiket de sőt elismered, hogy ezt egy magas állásue^lgyéni- ség közvetlen kifolyásának tartották s mert szerintetek valaki — természetesen szinte volt balpárti — jux- ból alispán is akart lenni s végre miután a jelzett mozgalmat, mint kétségkívül megállapított tényt közlöd, — e vezérczikkedben is mi, a volt baloldaliak ismét — mint mindenkor ■— mostoha testvérek módjára némileg bűnbaknak tüntettetiink fel? Bár szerintem a fusionalt két párt — mert a czél, melyre törekedett hazánk jóléte lévén, egy ügyért küzdöttünk — élethalál harezot sohasem folytattunk, de nem tagadhatjuk, hogy a solidaris bizalom a két párt tagjai között, a fusio daczára mind ez ideig nem létezett soha, — s ha az előzmények folytattatnak, kétlem, hogy fog-e valamikor helyre- állani!? miután azonban csak az javíthatja meg magát a ki hibás és hibáját el is ismeri, nézzük hol? és ki tehát' a hibás? Az ellenünk felhozott s értesítésedben is jelzett vádakra vonatkozólag szép tőled, hogy azon magasabb egyéniség személyével összekötött gyanúsítást, hogy talán az ébresztett bennünket oly vakmerőségre! miszerint a megyei közéletre még pályázni is mertünk!! a közelismeréssel együtt visszavontad s igy az által magad elismered, hogy az roszakaratu koholmány volt, melyben mi volt baloldaliak tényezők semmi ereire nem lehettünk, — s midőn még a jux- boli alispánságot is, mint szinte alaptalan rémet határozottan tagadva visszautasitom, azt vagyok bátor kérdezni, miután a megye tisztikara — saját közlésed szerint is —- még az előbbi tisztujitás alkalmával mind a volt deákpártból töltetett be, — ha pályázni akartunk, hol kellett volna ezt tennünk, hogy ne a volt deákpárt hivei ellen állítsuk fel ellenjelöltjeinket?! vagy talán az is biin, ha a mostoha testvér mozogni mer ? úgy látszik igen!! s csak akkor lesz ünnepelve és éltetve, ha öntudatát megnyugtatva a gyanúsítások elől kitér és visszelép! Megyénk ellenzéke mérsékelt s ellene elfogultság nélkül senkinek iudokolt kifogása nem lehet s bár vannak többen, kik nem örömest érzik létezését, kérdés ha még ez sem volna, megyénk szellemére jobb volna-e? Hol tehát a hiba, mely a bizalmat köztünk megmételyezi ? Szerintem a hiba megyénk cliquejében keresendő, az onnét kibicsájtott szigorú pártfegyelem, mely nem tűr véleményeltérést, — nem óhajtja, sőt retteg a vérfrissitéstől s a múltból kifolyólag a jelen helyzetnek minden tekintetben feltétlen támogató eszköze s minden változásnak ellensége idézi elő köztünk a bizalmatlanságot! Megyénk miniatűr képmása országos helyzetünknek s ki a jelen helyzettel országos tekintetben meg van elégedve, az meg lehet megyénk szellemével is elégedve, de én nem vagyok sem egyik, sem másikkal, — s bár a tulságba esni nem elvem, de meggyőződésem az, hogy mindkét helyen meg öl bennünket s megöli a szellemet a szavazó-lajstrom és szavazógép! Közlött vezérczikked azon passusára vonatkozólag, „hogy nem vélünk tévedni, hogy a két párt kipróbálta magát“ bátor vagyok Diczenty választását figyelmedbe ajánlani, hol a cliqueből, annak csak egy pár ismertebb tagja lépvén ki, megszegte a párt fegyelmet s midőn több választó ennek kifolyásából lelkiismerete sugallatára mert hallgatni, hogy mi lett az eredmény? megmutatta a következés. S miután lovagiasságodról felteszem, hogy a vádlott fél védelmének saját lapodban helyt adva, jelen soraimat közrebocsájtod,*r-s ,::ezen keserű hangulatú értesítésemet élvezetesebbel és jobbal pótolni ígéri tisztelettel*) üdvözlő barátod Pctricli Fereiicz. Különfélék. — A gyönki reform, gyiiinasiumban az 1877/,-ik év első felét berekesztö szigorlatok f. hó 24-töl 31-ig fognak megtartatni. E szigorlatokon leendő megjelenésre a szülőket s tanügy barátokat szívesen felkéri: Bocsor Lajos igazgató. — Meghívó. A bonyhádi polgári casino f. é. január hó 26-án felében a bonyhádi gymnasiumi iskola, felében a bonyhádi községi iskola alapja javára tánczvigalmat rendez, melyre a t. közönséget tisztelettel meghívja a rendezőség *) Amb&r leveled a lap zártakor jutott kezeim közé, még í? intézkedtem, k.gy az abba egész terjedelmében felvétessék, mert habár annak egyes részeire megjegyzéseim lesznek, még is az enunciatiót, melyet én hajlandó vagyok a tisztujitás alkalmával szereplő egész ellenpárt véleményének tekinteni, oly hang rezgi át, mely a szabadelvű párt benső bizalmon alapuló megszilárdulása folytán, a megyénkben létező, tán részben nem kielégítő viszonyok alapos megváltoztatását ezélzó törekvések érvényesítésének útját van hivatva egyengetni. A szerk. egyiken sem másikon. Már félig meddig elszántam magam a kis czerberussal szembeszállni, azon hiedelemben lévén, bizonyára az épület tetején kell berepülni, ha belsejét látni akarom, midőn a turmány túlsó oldalán egy asszony személyt pillantok meg. — Ugyan édes lelkem mondja meg kérem hol van a bejárat, meg aztán, hogy megengedik-e lakásukat megnézni. — Szívesen, hanem várjon az ur itt künn egy kissé, majd benézek lehet-e? — Jó, jó lelkem, hanem szóljon ennek a kis kutyának, mert ugyancsak közel szaglálódik a bal lábamhoz. — Hatóé! — ez neve a kis kutyának — ide gyere — szólt az asszony, mire a kis fekete, bozontos farkát hátsó labai közé k any árit va, alázatosan közeledett felénk. Miután az asszony bemutatott volt neki, egyszersmind megmagyarázván konok fejének, hogy hát nem afféle emberrel van dolga, ki valamit elemelni akar, csupa becsülettudásból udvariasan hozzám dörzsölődött. Az asszony bebújt a putriba. Hogy addig is mig visszatér tegyek valamit, bokáimat Ö8szekoczogtatva körültekinték. Nem messze a sürü ködben mintegy szitán keresztül ■meglehetősen kivehető volt három jeget hordó szekér, négy- négy jókarban levő félöles szarvú ökörrel, mik magukra vonták figyelmemet. A szegény ökrészek a szekerek után ballagtak s hogy a menésen kívül is tegyenek valami hasznost, egyik közülök, suliogóját bal hóna alá szorítva, teljes tüdővel fújta lélekzetét tenyerébe; a másik kettő versenyt ölelgető a vastag levegőt, ézáltal iparkodváu dermedt testeiket melengetni. —- Tessék bejönni! — hangzott a föld gyomrából. A ki* kutya társaságában, mely tökéletesen kibékült velem, •bebúj t#fl& J A bejárat közepeit léyén, a putri két, illetőleg három részre van osztva, közepén, hová ép most léptem, van a konyha, jobbról s balról lakások. Egyptomi sötétség környezett mindaddig, mig balról egy ajtó meg nem nyílt, honnét némi világosság ömölvén ki, láthatóvá lett a piszkos helyiség egy rettenetes kiterjedésű tüzhelylyel, melyen fazék, lábos, gyúródeszka, teknő, fözökanál s más konyhaszerszámok hevertek szanaszét, valódi szakácsnői rendetlenségben. Egyik sarokban egy szur- tos, könyökig neki gyürközött nöszemély mosogatott. Lépjünk a szobába. Az első ami öt érzékünk egyikét igénybe veszi, a rettenetes illat. Jöjjenek ide azok, kik örökösen illatszerektől párologva fennen dicsekednek kifejlődött szaglási tehetségükkel, aztán határozzák meg miféle illat az, mely e nyirkos helyiséget betölti s minden bennlevöt mintegy gázfelhőbe burhol. A helyiségnek egészen pincze formája van belülről bolthajtásra. Oldalain s tetején a mész nyoma itt-ott még látható, de a legnagyobb rész anynyira elnyirkosodott s penészesedéit, hogy teljesen halványzöldes sziüt mutat a rárakodott mohrétegtől. Hossza körülbelül tizenöt, szélessége tiz lépés. Bútorzata a négy sarokhan négy, ágy, mellettük öt-hat láda, melyek hajdan tulipántosak voltak, de ez ékes virágok a rá- jok ragadt piszoktól nagyrészt el vannak födve; tiz-tizenkét rozga szék, négy asztal, ugyanannyi bölcső, egy rósz ke- mencze s mindezek mellé vagy húsz huszonöt emberi lény. Négy család lakja e borzasztó lyukat. Most értem csak az asszony azon fentebb emlitett szavait: „majd benézek hogy jehet-e!“ Az egyik ágyban gyermekágyas nő fekszik, ki három napja, hogy megszülte gyermekét a nyomornak; — egyik bölcsőben, mely fölé egy siránkozó kiaszott nő hajol, körülvéve apró-cseprő népségtől, egy fél éves leányka haldoklik; — a kemencze polezán piros pozsgás eladó lányka üldögél s fonogat, mellette valami juhász bojtár-féle iparkodik -összekuszálni kenderét; — a kemencze mögöl néhány bozontos sápadt gyerekfő kandikál ki; — odább egyik asztalnál egy sápadt asszony rétest nyújt, folyton koptatva nyelvét a lakás földtalaját csopor- tonkint ellepő s visitozva játszadozó apróságon. Beléptemkor az apróság figyelme felém fordult s mire körülnéztem a helyiségben, körül valék véve a félig negli- gebe öltözött seregtől, mely megbámult, mint városi gyermek az elefántot. Végig nézve rajtok, fájdalmas érzés nyilait keresztül lelkemen e senyvedt életnélküli arezokat látva, azon gondolatra, hogy-ezek vannak hivatva egyik sorba,n nemzeti fen- maradásunk biztosítéka egyik eszközének lenni. Ide jöjjetek ti, kik mindennel bőven ellátva, habként úsztok az élvezetek tengerén, boldogságban — szerintetek — s megelégedettségben, torkig lakva az élet javával élitek keresztül a nektek oly rövidnek tetsző életet s tanuljátok ismerni a nyomoruságteljes élet hosszúságát. Mégegyszer végigtekintve a keserű édes nypmorusá- gon, kiléptem a lakásból. Elfogultságomban addig nem hallott éktelen zsivaj terelte másfelé gondolatomat, mely a konyha másik oldalán levő helyiségből hangzott ki. — Miféle lárma jel itt a szomszédban? — kérdém a még mindig mosogató nőt. — A gyerekek lármáznak — feleié. — Azt hallom, de miféle gyerekek ? — Hát kérem az iskolás gyerekek. — Itt iskola van?! — Igen kérem, még a tanító ur nincs itt, azért ordítanak olyan nagyon.
