Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-02-03 / 5. szám
ból; habár a javát s fiatalját leginkább a külföld 8 különösen Bécs fogyasztja is el. A hús ott is épen úgy osztályozva lévén, mint a külföldön, mindenki beszerezheti i:zt tetszése, illetőleg erszényének engedélye szerint s igy a legszegényebb sincsen megfosztva ez ételnem használásától. Majdnem hasonlóan áll a dolog a vidéki nagyobb városokban is, a mint tudom ott is lábra kapott és igen helyesen a hús osztályozás s nem hiányzik a konkurrenczia. Másként áll ez azonban a vidéken, az apró mezővárosokban, falukon stb. Itt sem a hús osztályozásának, sem a konkurrencziának hire- liamva sincs. Es ez az állapot, különösen az utóbbi eszközli azt, hogy a háztartás falun sokkal többe, vagy legjobb esetben is annyiba kerül mint városon, holott a rendes viszonyok között sokkal kevesebbe kellene kerülni. Ez a szempont, a vidéknek eme Szükséglete okozta bizonyosan hajdan azt a körülményt, hogy a hús árát a megye határozta még s a meghatározott áron felül adni | megye területén nem volt szabad. Most az iparszabadság miatt ez intézkedésnek nyoma sincs többé. Hiszen jól van! hanem a közönségnek vidéki s falusi része azt a szabadságot köszöni ám alássan. Nézzünk csak bele a dologba. Minden iparágnak az a feladata, hogy a közönség szükségletére — jó minőségű czikkeket állítson elő jutányos áron s ha mérték alá esnek, jó mértékkel is. A háztartáshoz szükségelt husnemü egy ilyen iparczikk és az, vidéken a legtöbb esetben se nem jó minőségű, sőt igen sokszor élvezhetetlen, se nem olcsó, se nem jó mértékkel mért. Nem jó minőségű, mert a legtöbb kis városban ez iparczikk előállítására hiányzik a konkurrenczia, — egy 3000—400(1 lakost számláló helyben van legtöbb 2 mészáros. Ez a kettő egy ideig csendesen küzd egymással, később szépen kiegyeznek s traktálja publikumát vén kiaszott tehenekkel, kimustrált ökrökkel, dagadt oldalú birkákkal, mert az ilyenek olcsón kaphatók s n ye re ség et legtöbbet adnak. A publikum fizet . . . mert hát hús nélkül nem lehet megélni, a mészáros urak pedig markukba nevetnek, a városinál is nagyobb áru élvezhetetlen hús eladása után és vesznek ismét olyant, a milyent eladtak. Es milyen áru még ez az élvezhetetlen úgynevezett lius? olyan mint Bécsben a legjobb minőségű, mert a mellett hogy rósz is, drága is, még a legtöbbször rosszul is van mérve. Az uj mérték e tekintetben a fogyasztó közönségre valóságos kalamitás, a lelkiismeretlen árusok előtt pedig igazi kincsb ánya. Szólhatnék sok kereskedelmi ezikkrol, minek vámfontja — a nélkül, hogy a piacai ár változott volna — a vidéki kereskedésekben éppen olyan drágán, sőt drágábban adatik, miüt' hajdanában bécsi fontja adatott és ha szól a vevő : megvan 1 válasz ‘ „jaj kérem az uj mérték kétakkora! így van ez a husárulásnál is! Tudok helyet számosat, legtöbbet vidéken, hol a húsnak vám fontja drágább, mint volt bécsi fontja, pedig a marha ára nem emelkedett azóta annyit, (kőt nem emelkedett semmit,) hogy a lius árának egy nyol- czad résszel drágábbnak kellene lenni. És ha még ez a drága hús jól meg volna mérve! Megvan mérve úgy, hogy hiányzik belőle épen sokszor. 4—5 lat, vagy pedig Van egy vámfontban 8—10 latnyi csont, vagy más elementum. Igaz, hogy a hiányzó részt feltüntetné az otthoni megméretés után a hivatalos megméretés, a rósz minőségűt pedig visz- sza lehetne küldeni; de próbálná meg bárki, akár az egyiket, akár a máinkat, majd meghallaná az egész mészárszéki publikum (a sajtárhuszárság) a visszaküldő titulusát minden létező és nem létező tisztes erényeivel együtt. A ki még meg nem próbálta a mészárost magára haragítani, ám próbálja meg; de legyen készen arra is, hogy a szomszédfalu mészárszékéből kell majd húst hozatnia. Higyje meg a t. olvasó (hála Isten! nem magamon tapasztaltam) az ilyen kisvárosi valamirevaló iparosok valóságos zsarnokok, kik majdnem azt látszanak éreztetni a közönséggel, hogy köszönje meg, ha neki drága pénzért szolgálni méltóztatnak. Azt hiszem tapasztalatommal nem állok elszigetelten s megérdemelné a fáradságot, ha megvitatnék, miként lehetne a bajon segíteni s a háztartás költségénél e tekintetben is, miként lehetne némi megtakarítást eszközölni ? Böngészet a humor mezején vagy a humor különféle nyilatkozatai. Osszeböngézte: Rhadamantus. Felolvastatett I gyönki dalestélyen január 23. 1878. Tisztelt uraim és hölgyeim! ............Vagy . . . akaro m mondani: Tisztelt hölgyeim éS líraim ! Ez a szó humor: szótaniiag annyit jelent mint nedv, folyadék. Teszem azt: viz, bor, sör, tej, kávé, pálinka. Ide tartozik még a krampampuli is ... . A humornak már ilyen alakban is van látható nyilatkozata. Például: az a borvirág a mi annak az Orbánnak az orrán virágzott, a ki igy verselt: Guta üti azt meg orrba, A ki vizet tölt a borba. (Vitkovics.) Van azonban a ki a szótaui értelemben vett humor fennemlitett nyilatkozatának lehetőségét kereken tagadja. Exempli gratia': az a poéta, a ki igy énekel: Még azt mondják: az orromon Pirosló borvirág vagyon. Lám piros a liba orra Pedig az nem mártja borba. (Bényei Gábor.) De . i . . mi a humornak eme nyilatkozataival ne vesződjünk sokat; mert könnyen megtörténhetik, hogy különös eredményekre bukkanunk. Például: a tekintetes urnák ma délután mpr semmi dolga sincs. Elmegy tehát a casinoba s ott be vesz az uj mérték szerint egy liter humort — a sörböL? Ez fejében magasztos gondolatokat ébreszt; eszébe jut a nóta: „Legyen úgy mint régen volt!“ — s elballag a nagy vendéglőbe, hol épen Füles Ferkó huzza a fülébe egy megbukott hivatal aspiránsnak azt a nótát: Az alispán kalapomra rózsát tett. Most is ott van ha eddig el nem veszett. Rózsa mellett szép a piros tulipán,— «».*«-<•> ; Vőrös borral, piros borral, Itatott az alispán! . . . A tekintetes ur kedvre gyullad; s -magába vesz a régi mérték szerint egy pint humort az ajslagos ‘ borból. < Azonban a mulatság, kezd neki nem eigen . tetszeii,' mert hát ö incarnatus demokrata: az itt múlató „fiatal magyarosság“ pedig reményei felett való elkeseredése miatt egy ügyes „Flanken bevvegunggaf“ átcsapott a Sennyei párthoz. Persze csak a humor behatása alatt. Máskép nem is képzelhető. Fogja tehát botját s miután a humor nem hagyja nyugodni : elballag a demokrata körbe. Ott épen az elnök: Berbécs András uram szónokol. Előtte nagy cseréptálban lobog a krampampuli, melynek lángjai az „Egyetértés“ hasábjaira vetnek szelíd világot. Körben az áhitatos — humoros — hallgatók, kik makrapipáik füstjén keresztül bámugatják a falakon: függő képekből a mexikói császár főbelövetésének szomorú jelenetét; s bár szív és lélek szerint demokraták: mégis — -a- bevett humor hatása alatt — igy sóhajtanak magukban: „Uram s én Istenem! Miért nem is tudott szegény Miksa császár helyett arra a veszedelmes helyre keveredni — valamelyik a d ó v é g re h aj t ó! Berbécs András uram épen egy véletlenül bevetödött elkésett vidéki úriembernek tart előadást a logicából ilye- ténképen: „Ki kabátot visel: az ur. A ki ur az hunezut. En az urat ugyan nem ismerem; soha se is' láttam: de az ur is kabátot visel: tehát az ur is ur. Ergo: az ur hunezut! Meri tudja hallja az ur! En megmondom az urnák, hogy mikor lesz ez az elárult közösügyes honyhaza ismét boldog. Lássa az úr! ott van a városon kivül egy 'lerebé-' lyes tölgyfa. Arra fel keiiene akasztani először a ministert; aztán az adóvégrehajtót; aztán a papot, notárust, meg a községi orvost................ Már éppen folytatni akarja: .hogy a legesleg tetejébe pedig valamennyi prókátort ............... . Midőn nyílik az ajtó s belép rajta a tekintetes ur. Belbecs András uramnak pedig a tekintetes urnái pőre van; s még most is tartozik neki 5 frt 40 kr stempli előleggel. Azért hát nem folytatja tovább a szónoklatot; hanem inkább egyet kever a krampampulin • s megkínálja belőle a tekintetes urat — persze a régi mérték szerint. A csinos Emma pár pillanat múlva sugárzó arczezal jelenté Zsigmond királynak megérkezését csatlósától a hu Gáspártól kisérve. Csakugyan a kapun Zsigmond lovagolt be barna bársony lovagöltönyben, lovát egy elösietö apródnak adva gyors léptekkel sietett a lépcsőkön fel, alig vevén magának annyi időt, hogy öltözékét kissé rendbehozza. Emma is csak alig rendezgetheté úrnőjének holló fürtéit, mert azon pillanatban, midőn egyik mellékajtón kiosont, jött, vagy inkább rohant Zsigmond és a rég óhajtott boldog viszontlátás hevével öleié keblére a piruló arczezal eléje siető Borbálát. De hirtelen, mintha szivén szúrást érezne, összerázkódott; de ez csak pillanatnyi volt, mert a másik pillanatban Borbála csókja visszavarázslá előbbi kedélyhangulatát, előbbi jó kedvét és vig arczezal sietett Borbálának karján a pamlaghoz, hogy fáradt tagjainak kis pihenést engedjen. A ki itt a szép Gilley hölgy oldalán látja Zsigmondot, a legjobb s legboldogabb embernek és királynak gondolná; mert ki igy szeretni képes, az rósz nem lehet, legföllebb hanyag. — Oh mily epedve vártam felségedet — zengé ezüst csengésű hangján Borbála a testen, leiken átható igéző sugarakat lövellő szemeit epedön nyugtatva Zsigmond arczán. Már egy hét, egy egész örökkévalóság előtt kellett volna megjelennie Ígérete szerint. Istenem, be nyugtalanul folytak napjaim, ezerféle okokat gondoltam kimentésére; majd a féltés ördöge igyekezett szivembe lopódzni. De ez pJmullott,. már nyugodt és boldog vagyok, hiszen felséged közelemben van, látom ismét Magyarhon legdaliább férfiát. — Országos ügyek tartóztattak vissza — feleié Zsig-1 mond önkénytelenűl is elpirulva — és noha életem légből: dogabb perczei azok, melyeket körödben töltök kedves .arám, de a rideg sers királyi s országom Ügyek alakjában, fia jőni akarok, elállja utamat, most pedig, midőn itt vagyok, menésre késztet. Most is nem annyira napokra, mint jukáb.h .órákra jöttem, de ezek is a gondolat sebességével röppennek el, 1 midőn szemeidben olvasom a boldogság könyvét. Holnap indulok s talán hosszabb időre nem láthatlak ismét, azért is inkább I búcsúzni, mintsem látogatni jöttem. De ne borítsa el derült homlokodat a szomorúság sötét fátyola, nem igy, vígan szeretem én leendő nőmet látni; ne szomorkodjál, nem sokára karjaimon viszlek királyi lakomba. Legnagyobb örömömre szivem vágya áz ország Vágyává! megegyezik: mert már többször tanácsiák hü nagyjuim, hogy ajándékozzam meg az országot királynéval. Mihelyt az ország helyzete engedi, azonnal gyűlésre hivom 1 rendeket és beleegyezésüket kérem. Zsigmond csakugyan' csak egy napot töltött Borbálánál, mert mint mondá egy a vallást és a német császárságot érdeklő ügyben az Országban hosszabb időre távozni kénytelen. A bucsuzás pillanata'eljött 1 egy utolsó ölelés, egy utolsó csók és Isten veled! Zsigmond lovára pattant s nemsokára eltűnt Borbála szemei előL Zsigmond eleinte sebesvágtatva lovagolt, úgy hogy Gáspár alig ért nyomába; de most meglassítja lépteit, Arcza lángbl, szemeiből az öröm fénye sugárzik, a felcsapott kalpag által félig takart fürteível a szemközt jövő játszi szellő enyeleg. Zsigmond —. ha szabad magam igy kifejezni — mintegy átszellemültnek látszik a boldogságtól. Álmodozni látszik s csak akkor eszmél fel néha, midőn sarkantyúját erősebben vágván ínénje oldalába, a tüzes! paripa vihogva ágaskodik, majd versenyt roh^n a széllel, j . . De im a pir lassankint tűnik arczárói, háloványodik, komioka beborul, mintha komor fellegek szálltak volna rá, lázas reszkptpsspj fogja rö-L vídebbre a zablát. Végre, mintegy szabadulni akarván a keblére súlyosodé tekertpl, d^ezosan kiállt fel. Gyermek Vagyok-e vagy tán az első eset ez ’? Féjrp I gyöngeséggel! Különb-e ö mint a többi? Nem, nem lépek vissza, a játszmát bn kell fejezni! De az Önbátoritásra szolgálni akaró szavak csak alig észrevehetően kezdtek működni, sőt kedélyhangulata még csak árnyéka sem előbbi jókedvének. Mi okozhatta Zsigmond király kedélyállapotában a rögtöni változást'? Talán az idejét” annyira igénybte venni látszó említett országos ügyek ? Korántsem ! Sőt nem tévedünk, ha egyenesen a lelkiismeret szavának tulajdonítjuk. De minő joggal? Feleljen érté Zsigmondnak rövid jellemzése a történelem alapján. Zsigmond király ingatag, állhatatlan, kéjencz és zsarnok volt. Nem tudjuk a félelem, vagy zsarnoki szive, vitte a számos eskü szegésére és kegyetlenségeire, melyeket a történelem róla feljegyzett, így: Horáthy Jánost elfogva, Pécsre vitette, ott tüzes fogókkal esipkedtette s lófarkra kötve, lmrczoltatta halálra. Később 1392-ben Kontót harminoz nemes bajtársával, mert senki közülük nem nyitá meg ajkát üdvözlésére, sem fejhajtással, sem térdgörbitéssel nem adák meg neki a tiszteletet, rendes-törvénylátás nélkül Szt.-György terén valamennyit lefejeztette. Ismét később 1398. február hóban Laczkovicsot és Simontornyait szabad menlevelök daczára is kivógeztette és testeiket az ablakon át dobatta le Laczkovic3 és Simontornyai katonái közé. O n< mcsák zsarnok, de kéjencz is volt; botrányos le- dérsége sértetjie a nemzetet, Előtte nem yolt bátorságban a női erény és ártatlanság, folyton kéjeket vadászott és szenvedélyének kielégítésére mitől sem riadt vissza. Előtte szőke és barna egyenlő volt, ö a pillanat betartásainak hódolt. Mig a szőke szűz ártatlansága elbájolta,-addig a barna tüzes, igéző szemei lebilincselték. Mit törődött vele, ba a virág elhervad is? Hányat, de hányat szakított le és tűzött keblére, honnét őket fonnyadtan a porba lökte. De talán már nagyon is eltértem beszédem fonalától: térjünk tehát vissza' Zsigmondhoz. Zsjgpiondpt IS. ílonifápz ps XIII, Benedek közti egyházi viszály Krakkóba szóllitá. Ugyanezen idqben litván, hogy fivére Yenczel hihetőleg elmozditt^tik a császári tróntól, Jodoch morva örgróffal szövetkezett a császári trón megnyerésé végett és talán az előre nem látható Magyarországi eseményektől félvén. (Folyt, kov.)
