Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1878-10-27 / 43. szám

I tegyük meg őt ennek művezetőjévé. A fötörek- vésnek első sorban oda kell irányulnia, hogy az eszme minél nagyobb körben nyerjen népszerűséget, ezután a nagyobb ténykedés tág terét kell elfoglalni s azt megalapítani. Szóval általános mozgalmat kell teremteni s a lankadást és szellemi tétlenséget ostorozni; mert az eredmény nélküli pihenés igen érzékeny károkat szülne, melyeken később segíteni aligha állna már módunkban. Igen, ennek kellene az első feladatnak lenni. Mindinkább általánosabbá kell válnia ama közérzületnek, hogy kötelességeink teljesítésében megfogyatkoznunk nem szabad, sőt ellenkezőleg mindinkább nagyobb-nagyobb buzgalmat kell arra nézve kifejtenünk, hogy a szellemi haladás és tudományos művelődés terén tevékeny szerep fen- tartásához magunk részére jogot szerezhessünk.

Ily jelzett monographia bizottság kétségtelenül könnyebben oldaná meg ezen nehéz feladatot, mert mind hasztalan, az egyesült erő mindig többre képes. Különösen pedig a monographia az, melynél nem egy eredmény időközi megfigyelések, kutatás és nyomozások feljegyzései alapján érhető el; már pedig erre egy ember nem igen képes, még azon esetre sem, ha a megyében személyi összeköttetései nem hiányoznának vagy épen e czélra anyagi áldozatokat hozna. Ezen bizottság, mely működési helyül mindenesetre a központot választaná, állapíthatná meg a feldolgozandó anyagot, a közreműködő erőket csoportok szerint egyesítené s a programm vázlatát vagy maga vagy pedig a bizottság köréből erre önként vállalkozó tag által készíttetné el. Az egész mű szerkesztését szintén egyre ruházná át. Szerény véleményem szerint ez eljárást igen üdvösnek tartanám.

Egyesüljünk tehát s mondjunk le a haladásnak útjába gördíthető mindennemű előítéletekről, azon máris korhadt válaszfalak lebontásához, melyeket sokszor teljesen alaptalan kicsinyes aggodalmak a művelődés általános terjedhetésének akadályaiul felállítani'szoktak. Az emberi nem életének mai érettebb korszakában, hol a tudományos haladás és szellemi művelődés fejlesztése az emberiséget magasztos rendeltetésének megfelelő dicső czéljához mindinkább közelebb vezeti, önámitás nélkül be kell ismernie mindenkinek ama nagy igazságot, hogy a létező viszonyok elszigetelt felfogása az általános haladást úgy sem képes feltartóztatni s csak egyedül egyéni hátramaradást szülhet, a tudomány oly hatalommá vált, mely megállapodást nem tűr.

Azért hát értsük meg ,a haladó kor intő szózatát y iparkodjunk az általános, de különösen nemzetiségi művelődésünk terjesztéséhez hatékonyan közreműködni; a jövő eredményei fogják majd a nemes munkáért számunkra az elismerést kivívni.

Ismételve tehát — munkálkodjunk!

Balhi,

Különfélék.

— Serenád. Perczel Dezső meglel alispánunk folyó évi október 23-án érkezett meg székvárosunkba, magával hozva a „ház asszonyát“ Perczel Julia urhölgyet, kivel ugyanaz nap Bonyhádon kelt össze. Esti nyolez órakor a helybeli tűzoltóság segédkezése mellett a „dalárda“ serenáddal tisztelte meg városunk uj lakóját, melyen, daczára a kedvezöt- időjárásnak Szegzárd értelmiségének legnagyobb része jelen volt.

— Gyújtogatás. Alig tévedünk, ha nyíltan is kifejezést adunk azon széles körökben elterjedt gyanúnak, hogy Szegzárdon valami elvetemedett ember rendszeres gyújtogatást folytat. Alig három havi időközben ugyanegy utczában majdnem egymás mellett fekvő házaknál már a harmadik tüzeset adja elő magát s mindég a házak végeihez illesztett szalmakazalok gyuladtak ki s gyújtották fel a mellettök levő lakházakat. A legutóbbi folyó évi október 23-án esti 9 órakor történt gyújtás azonban minden komolyabb következmények nélkül maradt, mert az eső folytán nedves szalma csak lassan égett s a szomszédok által hamar elnyomatott. Ez alkalommal a helybeli nagyvendéglö éttermében comicus jelenetek is adták elő magukat, melyek méltók a feljegyzésre. A szegzárdi tűzoltóság mintegy 40 tagja ugyanis megyei alispánunk PerczelDezsö ur ifjú nejének adott „serenad“ után teljes felszerelésben az étterem asztalainál telepedett le s az ünnepélyes napot egy magának rendezett ünnepélylyel akarta befejezni. Alig kezdett azonban a pohár csengeni és a zene szóllani, egyszer csak a csárdás hangjai közé egy idegen hang vegyült, melynek következménye lett hogy a tűzoltók egy másodpercz alatt kívül voltak a termen. Ez a jel pedig a tüzjel volt, melyet a kürtös befújt az ablakon. Képzelhető, hogy e tömeges rohanás nem esett meg minden baj nélkül. Az asztal mellett levő székek, mindenki utjából akarván azokat eltakarítani, egy perez alatt halommá nőtték ki magokat. Egy idegen úri ember, ki az asztalok egyikénél foglalt helyet, nem tudva mi történik, össztönszerüleg menekülni akart s így mindenkinek útjában állt. Egyik ellökte maga elöl, akkor a másik elé került: ez megint tovább lökte s igy fólyt tovább, mig a sarokba került, de akkor már a terem Jüres volt s csak az összeszórt székek közöl kellett magát kiásnia, hogy végre valahára a szabadba jusson s megtudja a rohanás okát.

— Halálozási. Özvegy gróf Benyóvszky Béláné született Tengeliczi Gindly Mária saját és gyermekei Rudolf és Emánuel, úgy sógora gróf Benyóvszky Sándor nevében szomorú szívvel jelenti szeretett férjének illetőleg atyjuk és testvérének Benyói és Urbanói gróf Benyóvszky Bélának élte 36-ik s boldog házasságuk 7-ik évében Duna-Földváron 1878. október 19-én három napi szenvedés után roncsoló toroklobban történt gyászos elhunytát. A boldogult hült tetemei előleges beszentelés után október 21-én délutáni 4 órakor fognak a solti családi sirboltban örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise-áldozat pedig Apostagon fog megtartatni. Béke és áldás lengje körül hamvait!

— Hirdetmény. Az Olaszországba való közvetlen kivitelnél az árukhoz származási igazolványok adandók, mivel különben az olasz általános vámjegyzéknek kedvezőtlenebb tételei alá esnek. Ennek következtében a nagyméltóságu m. kir. pénzügyi ministerium a forgalom könnyítése tekintetéből elrendelni méltóztatott, hogy az említett származási bizonylatok az ország belsejében fekvő vámhivatalok által is kiállíttathatnak, mely esetben azonban azok az eljáró pénzügyigazgatóság, vagy vám- és adófelügyelő, a budapesti föI vámhivatal bizonylatai pedig az olasz kormány kívánságához képest külön a fövámigazgató ur által láttamozandók. A bizonyítványok külön lapon állitandók ki, azokba minden szükséges adat felveendő és az igazoló hatóság annak valódiságát igazolandja. A bizonyítvány a kibocsátó, valamint a hitelesítő hatóság pecsétjével ellátandó. Mi ezennel közhírré tétetik. Sopron, 1878. octóber havában. A soproni kereskedelmi és iparkamara.

— Ilarcztéri levél. Török-Brood, 1878. évi octóber hó 15-én. A múlt levelemben tett ígérethez képest, a bos- nyákok jellemeivel és szokásaival Ígértem a becses lap olvasóit megismertetni, mely ismeretek szerzésére alkalmat adott T.-Broodba való átrándulásom és ottani rövid idei tartózkodásom. Mégis mielőtt áttérnék a Száva balpartján fekvő T.-Brood leírására, mint egyik nevezetes helyet kívánom említeni, a Száva fölé emelt hadi hidat, (Kriegs-Brücke) mely a közlekedés egyedül összekötői lánczszemét képezi. E hid, mely az utászszázad legénysége által, csapat- jaink első átvonulásakor — rögtönözve összeállittatott, megszánt lálhatlan szekér és átmenő csapatoknak szolgál biztos átjáróul és annyira van a napnak minden perezében igénybe véve, hogy csak a legszigoruabb rendőri intézkedés mellett tartható fenn a rendes közlekedés. A hid épitkezése egyszerű és mégis compact, az alapzatja 23 öntöttvas csolnak, mindegyik a viz hullámzatos tükréhez a csolnakok kétoldalán megerősített és megfeneklett horgonyok által vannak szorítva ; ezen igen helyes szerkezet által lehetséges, hogy a Száván közlekedő hajók nincsenek menetükben megakadályozva, miután a hid közepén naponkint két órán át kapu nyittatik olykép, hogy a horgonyok három csolnakról felhuzatnak és a deszkák leszedése után a partra eveznek; a hid 470 lépés hosszú, nem katonai egyéniségek csak akkor bocsájtatnak át, ha Törökországba szóló útlevelet tudnak felmutatni; ezt jó lesz a kereskedő közönségnek tudomásul venni, mivel sokan ide jönek a nélkül és igy az átmenésben akadályozva vannak. Midőn az utazó passirozta e hidat és a T.-Brood előtt lévő örházak hosszú sorát, eléri leírásom képét T.-Broodot, a mely Törökország egyik városa. A várost egyszerűség, de valódi török typus jellemzi, lakossága circa 4000 lélek, kiknek egyrésze bosnyák, de a többség izlam vallásu török; nevezetesebb épületei közé sorozható a török imola, a bíróság elhagyott épülete és a török szokásnak meg- felelöleg berendezett kávéház ; az épületek Valamennyien fából vannak építve és oszlopzaton nyugszanak, sajátságos hogy mindannyi épület nagy kerítéssel van bekerítve, mintha egy-egy épület egy várt formálna, ez azonban a ház belszentélyének titokzatos fátyola; a háztetőn mindenhol a félhold fénylik, mi vallásuk imádó fénypontja. A török úgy a bosnyák rendkivüli szívélyes az idegen iránt, természetében van az alázatosság — és a csalfa zsákmányoló kalmáriság — oly annyira hogy a városokban az utczán fabódékban levő kereskedők mindegyikének van egy alkusza, a ki meg barátkozni törekszik az idegen jövevénnyel de csak azért,- hogy jó vevője legyen primitív áruezikkeinek. Ritkaságok közé sorolható, hogy guggolt helyzetéből felkel, hanem igy végzi üzleti teendőit, miután az áruezikkek a földön vannak elhelyezve. Legmeghatóbb jelenet az imaházban látni a mohamedán törököt; keletfelé térdelve végzi jajgató hangon imáját és többször mellére ver miközben a földet csókolja, — bakancsunk levetése után egy meglehetősen törökül és szerbül beszélő Festner Károly bakával bebocsájtattunk; belsője a az üresség nagyterme, a drága szőnyegeken kívül, egyedüli szent tárgyuk az ó görög stylszerü oltár, a hol egy előimádkozó végzi papi teendőit, s ceremonialis istentiszteletük leginkább hasonlít az izraeliProvidentia

Augustorum

Josephi: II: Mariae Thereziae Explesis Lacunie Fracta Aquarum vi Commerció cornmeatui itinerantibus tr Viam poutemque hunc Statuens

Quadrienni Opere Seculorum incommoda sustulit Ita

Quos subdita gens nova benefició Pios sentit perentes Diu impune grassans aquarum furor Perenni Coercitus Aggere Suos Agnoscit Dominos Annó MDCCLXXIX.

A korona-erőd kis terjedelménél fogva katonaság beszállásolására nem használtatik, a benne levő nagyobbszerü raktárakban azonban ez idő szerint az occupáló hadsereg számára szeszesitalok, fegyverek, fegyver szerelékek (töltény, puskapor stb.) lettek felhalmozva.

Eszék az occupatió kezdete óta folyton nagy mozgalomnak középpontja, a mennyiben a vaspályán s a Dráván hajóval érkezett csapatok e város érintésével lettek gyalog Broódon keresztül a hareztérre útnak indítva. A második mozgósítás folyamatba tétele után egész a legközelebbi napokig alig volt nap, melyen 10—12 katonai vonat ne érke^ zett volna Eszékre, melyekből a csapatok a helyőrséget teljesítő' katonaság közbejötté mellett, az élelmi szerek pedig ezen katonaság által takaríttattak ki s továbbitttak el.

Az occupationális mozgalom alatt a helyőrséget képezi a vártüzérség (12. sz. vártüzérzászlóalj) egy mérnökkari század, a 78. sz. cs. kir. (Sokcsevics) ezred két hadkiegészítő százada, egy század uhlanus lovas és a hareztérre vonult 78. tartalékezred helyettesitésére rendelt sz.-fehérvári m. k. 65. honvédzászlóalj. Az előbb megjelelt fegyvernembeli közös hadseregbeli katonaság azonban oly csekély létszámmal bir, hogy az csak a saját belszolgálatuk ellátására alkalmazható. A várbeli tulajdonképeni szolgálatot (várőrséget) a fentebb megnevezett zászlóalj teljesiti és pedig olyképen, hogy a majdnem 1000 főből álló zászlóaljból naponként 116 ember áll őrségen, rendszerint szintén naponként 80 ember a vasúti indóháznál dolgozik (a vonatok száma és nagysága szerint néha 150—200 ember nyer foglalkozást) meghatározatlan számban pedig kocsik és élelmi szerek fedezetére Broódba van rendelve.

Honvédeink állnak őrt tehát nemcsak az egyes raktárak őrizetén, de a várban levő s népes lakosságú fegy- háznáFis; nemkülönben ők teljesitik az őrszolgálatot a helyőrségi fogháznál, hova több bosnyák fogoly s különösen a Brcskánál elfogott 120 felkelő elzárva van. Ezen foglyok ezelőtt 10—14 nappal kisértettek ide, velük együtt nagy mennyiségű diadaljel és hadi zsákmány szállíttatott ide. A felkelőktől elfoglalt zászlók, ágyuk (ezek között két Krupp- ágyu I több régi avult, most már alig használható telep- ágyu) fegyverek (puska) és handzsárok lettek a várparancs- nokság által leltár mellett átvéve, de hogy mi történik azokkal később, arra utasítás kiadva nem lett. Volt alkalmunk a fegyvereket (puskákat) és handzsárokat figyelemmel vizsgálni; de a szintén zsákmányul ejtett 70—80 darab Wenczl- féle gyalog fegyveren kívül azok mind régi időből származnak s használhatóságra nézve igen csekély értékkel bírnak. Van azonban a fegyverek (puskák) között néhány szép, antik példány s a handzsárok mindegyike kitűnő védő fegyvernek mutatkozik; de ezek, valamint a puskák is, a kor

haladta után, most már a rajtok levő munka és értékes kö- kirakatok miatt, ezek mint becses emléktárgyak vehetők figyelembe.

E sorok Írója is a m. kir. 65. honvédzászlóaljnál lévén szolgálatban, többször nyílik alkalma az őrségek vizsgálata közben a bosnyák foglyokat szemügyre venni. Egészben véve az itt fogva levő félrevezetett s tudatlan papjaik által fanatizált bosnyákok valóban szánakozásra méltó kinézéssel biró teremtések; vad, állatias az emberi formát sokban nélkülöző arczkifejezés s meghunyászkodó butaság jellemzi azok mindegyikét. Van közöttük néhány török és egy. szerb katona, egy magas, ölnél jóval nagyobb, sovány szikár termetű török dervis, ki a kíséretükre kirendelt katonai csapat parancsnokának állítása szerint a mi csapataim kát, mint felfogadott kalauz tőrbe vezette s mielőtt gazsága észrevétetett volna megszökött, Brcskánál azonban elfogatván, további intézkedésig ide kisértetett s itt szigorú őrizet alatt tartatik; — van közöttük néhány 13—14 év közötti fiú s 6—7 asszony is, ez utóbbiakkal egy falusi birö felesége, kinek férje, mint felkelő alvezér csatározás közben esett el. Ezen gyermekek és asszonyok azon okból lettek letartóztatva, mert a felkelőknek felette jó szolgálatokat tettek és pedig oly módon, hogy magukat a fákra vették fel s onnét lödöztek a községbe bevonuló osztrák-magyar csa-. patokra, kik között pillanatnyi zavart támasztván: a felkelőknek a visszavonulásra időt és alkalmat szereztek.

De visszatérve a Fehérvármegyéböl származó s tiszta magyar érzelmű és ajkú honvédeinkre, bár hareztéren ki; vül szolgálnak a közhazának, de magatartás és kitűnő szolgálatuk által elismerésre méltán tarthatnak igényt s ebben ő Fensége József föherczeg, a honvédség főparancsnoka, ki fényes kíséretével e hó 10-én a 65. honvédzászlóaljat is megszemlélte, őket megillető mértékben részesitette. Es ezen el-