Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-10-27 / 43. szám
43. szám. Szegzárd, vasárnap 1878. October 27-én. Hatodik évíolyam. Hlegjelen: hetenkint egyszer, vasárnap. Társadalmi, tanügyi és (őzgazdasági hetilap. Előfizetési árak: Egészévre ... 5 frt — kr. Félévre.. . . . 2 „ 50 ,, Egyes szám ára .-------10 ,, Sz erkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Hirdetési díjak jutányosán számíttatnak. Kiadóhivatal: Széchényi-utcza 172. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Tolnamegye törvényhatóságának, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi íelekezet nélküli tanító-egyletnek hivatalos közlönyé. Munkálkodjunk. Tolnamegye érdemes közönsége minden időben kitett magáért, a mit felkarolt, azt keresztül vitte rendesen és ez becsületére válik. Számos egyesület létezik nálunk, melyek évenkint emelkedő szorgalommal munkálkodnak a közjóiét érdekében; tesznek, cselekesznek és néha, hogy kitűzött czéljaikat valósítsák, képesek a legnagyobb áldozatokra is. Valóban meglepő azon szívós kitartás, melylyel náluk a munka folyamán néha találkozunk. Legtöbbször úgyszólván anyagi megerőltetéssel jár az óhajtott siker biztosítása, mindazonáltal a csüggedésnek legcsekélyebb nyomára sem akadunk. E körülmény kétségtelenül arról tanúskodik, hogy intézkedésekben nem az anyagiak és saját nevük emelése, hanem egy sokkal nemesebb s az összes emberiség érdekeit melegen átkaroló magasztos meggyőződés vé- ’zérli őket. Ezen’nyilatkozat nem kíván tömjéhezés lenni, csupán feltüntetője ez a tényleg létező valóságnak. Valamennyi egyletünk csöndes, önzéstelen munkát teljesít, nemes czélokért alakulva, nemes eszközökkel is munkálkodik. Különbséget pedig kell, hogy ezek közt tegyünk, főleg a jelen korszakban, midőn vállalat vállalat hátán alakul és mindenféle hangzatos, czifra ígéretekkel csábítják a hiszékeny, jámbor népet. Édes hazánkban nem egy testület alakult s működik még mai nap is, melynek egyedüli czélja az anyagiakban való gyors meggazdagodás. Alig tehető fel, hogy lett volna hazánkban idő, midőn a szédelgés és körmönfont rászedés nagyobb mértékben dívott volna, mint napjainkban. Ily körülmények mellett kétszeres kötelességünk azon egyesületeket feltüntetni, melyek tisztán erkölcsi alapon nyugodvák s a társadalmi jól£t emelésén fáradoznak. Társadalmi viszonyaink e részben tehát megnyugtatnak. A tapasztalás igazoltaj nem egy Ízben már, hogy nagy közönségünk ha Valamely eszmét felkarolt, ritkán maradt ahhoz hűtlen, hanem dolgozott szakadatlanul, mignem a kellő érvényt annak megszerezte. A társadalmi élet ésj szellemi élet előrehaladását pedig mi sem biztositjiatja jobban, mint a polgárok egyesülése az egyes nemes czélokért. Tudva és ismerve ezeket, tehát bátor leszek én is nagy közönségünk figyelmét egy valóban szép eszme pártolására felhívni. Más körülmények közt elhallgatnék vele, de mert látom, hogy intelligentiá- ban gazdag városunk és megyénk kétségkívül rendelkezik azon elemek fölött, bielyek ezen szép eszme valósításához szükségesek, ez .okból hozom e dolgot a nyilvánosság terére. És igy térjünk a dologra. A város és megye történeti múltját és jelenét, bel- és küléletét, természeti és erkölcsi életviszonyait hűn visszatükröző monographia szükségének érzete nem egy helyütt és nem is egy alkalommal nyilvánult lakosságunk értelmi köreiben. Követnünk kell e téren is más megyék és városok példáját. Ez egy oly köz szükséglet, melyet helyesen kell megértenünk s aztán valósításán illő módon fáradni. Szép teret nyernének ez által azok is, a kik társadalmi életünkkel csak kevésbé vannak kibékülve s máskülönben meg a közügyek terén óhajtanak munkavágyuknak nagyobb érvényt szerezni. De legyünk igazságosak! Ugyanis tudomásunkkal foglalkozik; már ez ügygyei megyénk egyik szülötte, ki bizony ára nem megvetendő adatok birtokában van, de különben bár- mint tiszteljük is becses személyét és ez érdemben kifejtett ügy buzgó törekvését, ezen körülmény magában véve a hallgatag beleegyezést meg nem engedheti nekünk. Tekintve egy embernek erejét, azon feldolgozandó óriási munkaanyaghoz, csakugyan méltó aggodalmunk lehet az iránt: váljon képes lesz-e ő annak keresztülvitelére s ha igen, úgy váljon azon mű, úgy terjedelemre mint béltartalmára nézve, kidolgozás és hűség tekintetében meg fog-e a közóhajtásnak felelni, hasonló ily művek legjobbjai közt méltó helyet foglalni. Mert hiába! az előhala- dás eme korszakában már mintegy megszoktuk mindenben a tökéletesebbet keresni1 s csupán azt méltatni. Ez a kérdések kérdése, pielyet bizonyára nem lesz nehéz eldönteni. De különben is az illető mint egyes halandó ember a sors számtalan szeszélyének van alávetve,' ez idő alatt Őt véletlenül baj is érheti, mitől egyébként mentse, óvja a Gondviselő keze, nehogy ez által szép tevékenységének útja elzárat- tassék. És igy várakozásunkban könnyen csalódást szenvedhetnénk. De hát mit tegyünk ha ezt elkerülni akarjuk? Kizavarjuk őt talán munkaköréből s ezzel elkedvetlenitsük a különben is igen fáradságos munkától? A világért sem! Ellenkezőleg reája a legnagyobb szükség van, ily nagy horderejű munkálatnál nem lehet a valódi szakértelmet nélkülözni. Alakítsunk mindenekelőtt egy Szegzárd városi és megyei moriographiai bizotts ágot / TÁRGZA. Levél a szerkesztőhöz. \ Eszék, 1878. szeptember 14. Talán kissé különösnek tűnik fel, bogy a mozgósítási vonal egyik legfontosabb pontjáról — Eszékről — ily későn \tudósitom a „Tolnamegyei Közlöny“ n. é. olvasó közönségét? Annak oka azonban abban volna keresendő: mivel Eszék a harcztéren kívül esvén — harcztéri birek — kivéve az itt szájról-szájra járó, némely Háry János-féle igái történeteket — e sorok írójának rendelkezésére nem állanak. He nem is harczias hírekkel van szándékunk a T. K. rovatainak egyikét elfoglalni; mert hiszen azok minden más, különösen pedig politikai irányú lapokban első kézből kaphatók — hanem azok helyett csupán Eszékre kihatólag szerzett helyrajzi ismeretek leírását és némi kis helyi újság közlését tüztük feladatunkká, azon reményben, hogy ezen levél szűk keretébe foglaltak a Tolnamegyei Közlöny t. olvasó közönségének érdeklődésével találkozni fognak. Eszék (németül Esseg, horvát-slavon nyelven Ossiek) Slavonia tartományi fővárosa Veröczevármegyében hazánk egyik legnagyobb folyójának, a Drávának jobb partján fekszik s négy városrészből áll u. m. vár, felső-város, alsó-város és uj-város. Ezen városrészek, az újváros kivételével — mely az alsó-várossal majdnem összeépítve van — 10—15 percznyi távolságban esnek egymástól szépen készült mü- utak s azok mellett gyönyörű fasorokkal szegélyezett — téglából épített — járdákkal összekötve. A kanyargó Dráva partján — folyását véve alapul — legfelül a felső-város fekszik. Ez Eszéklegcsinosabbvárosrésze. Itt láthatni szabályozott utczákat s azokban az újabb styl szerint épitett Dagyobbszerü épületeket, közöttük a vármegyeházát, pár előkelő vendéglőt s magán házat. Ezen városrészszel — szintén a Dráva mentén legfelül — majdnem összeköttetésben van, de már a .megyei hatóság alatt áll egy tiszta magyar, helvét hitü lakosság által képezett község, Kétfalu a gróf Pejachevichek gyönyörű kastélyával. Alább terül el a vár, hármas bástyázatán keresztül 5 (hármas) kapujával; még alább attól 10 percznyi távolságban, hasonlóképen közvetlen a Dráva parton az alsóváros, — ettől délre (a Száva irányában) az uj-város. Elébbinél két ódon temploma (egyik rom. kath., másik gör. kel.) mellett, legújabb időben épitett nagyszerű országos kórház méltó említésre, — utóbbinál Eszéknek valóban ritka szépségű mulatóhelye az úgynevezett népkert (Volks-Garten) érdemel említést és megtekintést; — egyébként leginkább fóldmivelést űző szláv ajkú polgárok lakják s kereskedelmi és forgalmi tekintetekből szóba se jöhet. A három fő városrész (vár, alsó- és felső-város) lakosságát átlag németnek lehet mondani, a mennyiben katonaság, kereskedők (leginkább izraeliták) és iparosok annak túlnyomó részét képezik. Horvát nyelven beszélni itt aránylag keveset lehet hallani, csak pár héttel előbb, mikor a horvát-slavon országbeli néptanítók itt congressusukat tartották, volt alkalmunk a „Pozor“ (horvátnyelv) nyelv-törö frázisaiban s a tiszteletükre Eszék város polgársága által rendezett dal- és táncz- .estélyen tamburát pengető egész zenebanda bús melodiáju .játékában gyönyörködhetni. Felső-, alsó-város és vár külön-külön mindegyik saját piaczczal bir, melyeknek hetivásárait a közelben eső Bara- nyamegyei falvak: Béllye, Laskó, Kopács, Darócz, Dárda stb. látnak el nagyobb részben élelmi czikkekkel s ily közvetlen összeköttetés mellett a lakosság mintegy utalva volna a magyar nyelv elsajátítására; de valamint a hatvanas években idegenkedett Eszék lakossága a hivatalos nyelvvé emelt horvát nyelvtől, úgy idegenkedik jelenleg a magyar nyelvtől is s honvédeinken kívül más valakitől Eszéken csak kényszerítve lehet magyar szót kicsikarni. Az eszéki vár ismertetésével szándékosan késtünk azon okból mert ez Eszéknek kétségkívül legérdekesebb pontját képezi s különösen ez idő szerint inkább megérdemli, hogy vele kissé hosszasabban foglalkozzunk. Keletkezésének idejét s körülményes leírását adni levélírói tisztünk hatáskörén kívül esvén, fekvésére nézve elégnek találjuk megjegyezni azt, hogy adnak két fő része különböztetendö meg: egyik a tulajdonképeni vár (belső vár) a slavoniai parton, a másik az úgynevezett koronaeröd (Kronen-Werk) a magyarországi parton, szemben a belső várral. A belső vár körülbelül 100—150 házból áll, melyeknek egy nagy részét, mint az erődöknél lenni szokott — kincstár^ épületek : kaszárnyák, raktárak, kórházak stb. képezi, ezeken kívül vannak a várat körülfutó legbelső bástyákba épitett börtönhelyiségek az úgynevezett kasamaták. A vár déli, az alsó-város felé eső kapuján kimenve, az ut balra a Dráva hidjára vezet fel, melyen keresztül az eszék-dárdai országúton haladva — ettől balra — á Dráva magyarországi partjába építve, a korona-erőd tűnik fel. A korona-erőd egy az országuthoz közel eső bástyáján emelt emlékoszloptól veszi elnevezését. Ezen emlékoszlop mintegy négy meter magasságú s nagyobb négyszögü gránit darabokból van összeállítva; tetején vánkoson nyugvó (magyar?) korona, a müut felé eső oldalon a korona alatt József császár és Mária Therezia császár-királynő dombor- vésetü mellképei láthatók, alattuk a következő emlék-' sorok:
