Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1878-07-20 / 29. szám

29. szám. Szegzárd, szombaton 1878. július 20-án. Hatodik évfolyam. Uíogjelcn; hetenkint egyszer, vasárnap. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Előfizetési árak: Egészévre ... 5 frt — kr. Félévre .... 2 „ 50 „ Egyes szám ára .-------10 „ Sz erkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendök. Hirdetési díjak jutányosán szá­míttatnak. Kiadóhivatal: Széchénvi-utcza 172. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Tolnamegye törvényhatóságának, a tolnamegyei gazdasági egyesület­nek s a Szegzárd központi felekezel nélküli tanító-egyletnek hivatalos közlönye. Felhívás. A szegzárdi kerület választó polgárai, tisztelettel felkéretnek, hogy a folyó évioc- tober 17-re összehívott országgyűlésre a ke­rület részéröl küldendő képviselő kijelelése tárgyában folyó évi Julias 21-én d. e. 9 órakor a szegzárdi városház nagytermé­ben megtartandó értekezletre minél számo­sabban megjelenni szíveskedjenek. Szegzárd, 1878. jnlius 15-én. Többek megbízásából: Boda Vilmos. Dr. Dicenty Pál. Totth Ödön. A gyönki ref. gymnasium állása az 1877 iskolai évbem Y Az 1877—78-ik tanév a gyönki reform, gymna- siumban 1877. szeptember 3-ik napján a templom­ban tartott isteni tisztelettel vette kezdetét, melynek bevégzése után, a növendékek előtt az intézet helyi­ségében, az iskolai törvények — az igazgató által tartott megnyitóbeszéd kíséretében felolvastattak és megmagyaráztattak, mely alkalommal a fentartó testület jelen volt tagjai közül az iskolafelügyelő nagyságos Vizsolyi Gusztáv ur és Kálmán Dániel lelkész ur intéztek buzdító szavakat a majdnem tel­jes számban jelen volt növendékekhez. A tanítások másnap azaz szeptember 4-én megkezdődtek. A tantárgyakat a tanárok ez évben is, a szak- csoportositás szerint osztották be s kezelték Duna­melléki reform, egyházkerület által kiadott tanterv szerint. Kötelezett melléktaptárgyak voltak a szép­írás, testgyakorlat, szabadkézi rajz, egyházi ének. A gyorsirás szabad tantárgyként szerepelt, a műének­lésben az arra való hanguak gyakoroltattak. A tanulók a vasárnap délelőtti isteni tisztelete­ken, a sorrend szerint következő tanár felügyelete alatt rendesen megjelentek, a más vallásuak az iUető hitoktatók ellenőrzése mellett saját isteni tiszteletük helyét pontosan látogatták. Az 1-ső félévet január 24—31-ig tartott szigor­latok, — a 31. félévet junius 25—26. napján tartott nyilvános vizsgálatok fejezték be. Behatott az intézetbe az év elején összesen 77 növendék és pedig az I-ső' osztályba 28, a II-ikba 14, a IH-ikba 19, a IV-ikbe 16, eltávozott ezek kö­zül az év végéig 8, maradt összes szám 69. A nö­vendékek közül vallásra nézve volt 32 helv. hitv., 17 ág hitv., 18 rom. katBv,*' 10 mózes^ vallásu, — nyelvre nézve csak magyarul beszélő 52, magyarul németül tudó 25. Az előmenetelre nézve jeles osztályzatú 16, j ó osztályzatú 22, elégséges osztályzatú 25, elég­telen osztályzatú 5. A tanulók magaviseleté majdnem kifogás nélkülinek mondható. Rósz indu­latból származott kihágás, nem fordult elő, a felme­rült néhány jelentéktelen fegyelmi eset gyermekes meg nem gondolás s könnyelműség szüleményének volt tekinthető. A növendékek egészségi álla­pota az egész iskolai évben teljesen kielégítő volt, súlyosabb betegség egyátalában nem fordult elő, — a vidéken szórványosan jelentkező diphteritistől sze­rencsésen megóvta a gondviselés a növendékeket. TÁRGZA. Ebéd után. Az ebéden tehát túlestünk szerencsésen s elmondhat­juk — már akik —: Úgy jól laktam hogy még! ... A legnagyobb rész bizonyára hozzá teszi: Egyet nyújtózom és Aztán tied vagyok Imádott heverés. , Eh ez utóbbi három sor helyett elkiáltanám: Kölyök pipát ide . . . Siess a nagyapád! Ha t. i. volna pipatöltögetöm!.-... Mivel pedig eféle czókmókkal nem rendelkezem, magam gyürközöm neki Fölséges illat! Ha a muszka' szomszéd csak egy szip­pantást tehetne e jóféle keverékből, fogadom annyira meg­szeretné j— vérében van az áldott jószágnak a szeretet, kü­lönösen a keresztények iránt — hogy bizonyára pártfogó szárnyai alá venne — mint a románokat — hogy dohányo­mat elpipálhassa. De félre a politikával! ebéd után vagyunk, ha most még egy adag politikát kellene megemésztenünk, bizonyára elrontanók vele gyomrunkat; aztán meg Úgyis gondolhatjuk, hogy ö felsége Sándor czár most hihetőleg búnak hajtá gondterhelt fejét s behunyt szemekkel szunyókálva tanul­mányozza a hangsúlyt, hogy t. i. milyen hangja van a tö­rök s milyen a muszka ágyúnak! De hát mit is csinálna mást ebéd után, hozzá még kánikulában -— hej ott van ám csak meleg! — mind mint a félvilág, nagy embertől a ki­csinyig. Hát aztán mit csinál a fél világ? No hát alszik. Alszik ? Lássuk csak! Egy pipa jó dohány mellett könnyű fantaziálni. Kezdjük a nagynál — könnyebb lejtő­nek menni, mint hegynek kapaszkodni — s ereszkedjünk lassankint lefelé. Tehát.' A miniszterek, képviselők fürdőn vannak, részint, hogy a hosszas üléstől megmerevedett tagjaiknak a hajdani ruga­nyosságot némileg visszaszerezzék; részint pedig azért, hogy a koponyaolvasztó hőséget, a meleg viz s a kellemes hiis lég élvezete által tűrhető fokra redukálják. Aligha túl nincsenek ez ideig ők is azon, amin mi már jó régen túlestünk s terv- tei’helt fejecskéiket aligha le nem hajták a divánra. Szeren­csétlen emberek! nem csoda, ha a törvényhozástól megdo- hosodott elmétek kívánja egy kissé a szellőztetést. Füröd- jetek s aludjatok bőven, hogy mulasztásaitok mérlegét egyen­súlyba hozzátok. ' A pénztözsérek ? Oh ezek a lyukas zsebü boldogok a semmittevés napi munkájától kifáradva, mit tennének mást, mint amit a félvilág. Álmaikban pénzesládájokra ülve, az aranyok kellemes csengése közt számlálgatják: 1—J—1=3 ! A kereskedők közül pl. a gabnakereskedö, délutáni ál­mában egyptomi piramissá látja nőni magtárát; bekukkant egy kis nyíláson, rettentő örömére látja, hogy a magtár nö- vekedtével szaporodik gabnája is. Nézzétek az édes mosolyt ajkain s az egymást dörzsölő kezeket! . . . Ugyan mit je­lenthetnének ezek mást, mint hogy ö már kiszámitá azt, hogy ha magtára az égig emelkednék, mennyit kapna gab- nájáért. Az iskolai fentartó testület ez évben is megtett minden lehetőt az intézet emelésére. Az iskolai év megnyitása alkalmával jónak látván az intézet ve­zetését több évre egy kézbe letenni, a már 1863. óta Gyünkön tanárkodó Bocsor Lajost választotta meg 3 évre igazgatónak, felhatalmazva öt azzal a jogkörrel, melyben mozogva hivatásának megfelelhe- tend; de egyszersmind felelőssé téve őt az intézet vezetésének mikéntjéért. A tanári kar, az egyöntetű működhetés tekinte­téből, minden hónap végén megtartotta a tanári ér­tekezletet, melyeken midőn egyrészről előtüntette az elvégzett tananyagot, — másrészről szemlét tartott az egyes növendékek magaviseleté s előhaladása fe­lett s ha valamelyik növendék kifogás alá esett, elő­ször azt magát, esetleg a szülőket is figyelmeztette a körülményekre, hogy azok jó időben tájékozva le­gyenek gyermeküknek elő nem haladása felől s azo­kat arra indítsák, hogy -gyermekeik jövendő boldo­gulását más pályán próbálják keresni. E szigorú el­járás volt oka, pár esetet kivéve, a beirt növendé­kek időközi eltávozásának. A tanulókra lehető pontosabb felügyelés tekin­tetéből az egész iskolai év folyama alatt gyakorol­tattak a szállás látogatások, mely eljárás kö­vetkezményeit a szállásadók saját tapasztalatuk folytán igen üdvösnek jelentették ki. Általában a tanári kar megtett mindent arra a czélra, melynek elérése vé­gett a szülők gyermekeikkel az intézetet felkerestették. Meg kell említeni még az iskolai év történeté­ben azt, hogy márczius 2-án az intézet egyik tanára Bányai Lajos ur, súlyos betegsége miatt, hivataláról lemondani volt kénytelen, — teendőit márczius vé­Az orvosok s ügyvédek dolga e tekintetben kissé kel­lemetlenebb, egy türelmetlen patiens vagy kliens könnyen megzavarhatja azt. A zavartalan álom, az édes megelégedés vonásait rajzolja arczaikra. Az orvos nagyokat csappant be­hunyt szemeivel, minden áron tudtunkra akarván adni hogy: ez aztán valami! . . Egy szegény beteget szabadított meg szenvedéseitől. — Az ügyvéd hihetőleg kliensének serpe­nyőjét billentette le — saját javára. A folyton mozgolódó lábak alig jelentenek mást, mint hogy épen tárgyalásról jön; a baloldal folytonos szorongatása a balkar által, hogy ott szive kedveltjét, valami sikerült véd- vagy vádbeszédet, vagy a most felcsipett tiszteletdijat érzi. Az Isten szolgái domború elörészükön — ha van — egybekulcsolt újakkal, hátratámasztott fejjél, nehezedni kezdő szemhéjaikat lezárva, fújnak; közben-közben boszankodva mor­mogják : Istentelen legye Ingerkedik velem ............. Ke rgesd el ... . a kutyát Ott ül a fülemen. Szegény hivatalnokok, írnokok, díjnokok s többeféle nokok! ezeknek ha akarják ha nem, placzon kell 'lenni 2 órakor. Voltam egykor egy irodában, ahol vagy 10—12 nagyreményű fiatal egyén, részint mint díjnők, részint egy fokkal folebb, mint írnok mázolt egy felügyelő elnöklete alatt. Szerencsére épen kánikulában voltam ott, különben most nem írhatnék semmit —r talán. Érdekes volt nézni, midőn a felügyelő a szoba közepére helyezett asztalára biró mód­jára nekikönyökölve, súlyos fejét két tenyerében nyugtatva, álmadozott; bizonyos időközökben fel-felrezzent s majdnem érthetetlen hangon dadogta: maguk mindig alusznak! miért

Next

/
Thumbnails
Contents