Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-07-20 / 29. szám
(I la többi tanár, april elejétől fogva pedig Szen- : ános papjelölt ur végezte, ki a megüresedett ál- jra most már rendes tanárul van megválasztva. ■Az intézetben működött ezen iskolai évben 4 fts, 1 ideiglenes, 1 melléktanár, 2 hittanár, ösz- n 8 egyén; előadatott a vallástan, magyarnyelv, Hjiyelv, németnyelv, földrajz, történelem, mennyi- ,n, természetrajz, szépírás, rajz, testgyakorlat, Házi és műének az 1-ső osztályban hetenként 30, I osztályban hetenként 31, a III. osztályban 31, ■ . osztályban 32 órán. A növendékek képzésére ■ált a 260 darabból álló tanulói olvasó könyv- ■— foglalkoztatására a növény s rovar gyűjtés, kirándulások. ■ Az intézet tanszerei ez évben is szépen szapo- |nk és pedig: | A) a könyvtár 37 művel, I B) az ér era tár 32 darabbal, I C) az ásványtár 65 drb. ásvánnyal és kövesült klóval. H; A tanulók jutalmazása ez évben sem maradt el. intézetnél alapított kegyes alapítványok kamatai Hjv végén a következő tanulóknak ítéltettek oda: I 1. A Menyei Bartók által gyűjtött alapitvány BS évi kamatját, 21 frtot nyerte Csikesz Endre I. ÍR; növendék. 2. A Vizsolyi János-féle alapitvány I évi kamata 12 írt Baán Géza II. osztálybeli tagnak ítéltetett. : 3 . A Szelle-féle alapitvány kamataiból a külső- LOgyi egyházmegye —r mint végrendeletileg fel- ilmazott testület, határozata folytán következő ta- 5k részesültek: Bacsó Ferencz IV. osztálybeli kait 22 frt 68 krt, Szalai Ferencz IV. osztálybeli frt 12 krt, Domény Elemér II. osztálybeli 15 frt krt, Szalai László IV. osztálybeli 7 frt 56 krt, ísó János IV. osztálybeli 7 frt 56 krt, Kis Ist- Kgn ül. osztálybeli 7 frt 56 krt. 4. A Vizsolyi Emilia Eszter alapitvány egy évi fiaatából: Lengyel Lajos I. osztálybeli 30 frtot, ||;közy Sándor H. osztálybeli 15 frtot, Pap György ||, osztálybeli 15 frtot. 5. A k.-somogyi egyházmegyében gyűlt kon- íftusi segélyből: Mórocza Géza I. osztálybeli 6 frt ■ krt, Szabó Kálmán I. osztálybeli 5 frtot. 6. Tandíj elengedésben részesültek: Svetics Gá- III IV. és Plank Kornél III. osztálybeli növendéc, mindketten rom. kath. vallásnak. A fölebbiekhez utólagosan szükségesnek látom . zzácsatolni, hogy az intézet 77 beirt növendéke ízül 49 tolnamegyei illetőségű, 13 Somogy-, 6 |líszprém-, 4 Fehér-, 3 Baranya-, 1 Zala- és 1 Pest- |jgyéből való. A jövő iskolai év szeptember elején nyilik meg; I első három napon tartatnak a pót-javitó vizsgá- ! lók s eszközöltetnek a beírások, — 4-én az iinneI pélyes megnyitás, 5-én pedig a tanítások megkezdése. Bármi hivatalos megkeresésre felel az igazgató. Gyönk, julius 11. 1878. Bocsor Lajos. Ml Vidéki levél. Gyönk, julius 11. 1878. Meg fog bocsátani a t. olvasó, ha az ujoncz udvarló modorában vidéki levelemet én is az időjárással kezdem először is, nem azért mert mintha mással kezdeni nem lehetne, hanem csupán azért, mivel még az érzelmi fejlettség meglehetős fokán álló ember is annyira ki van téve az idő befolyásának, hogy annak derült vagy komor állapota véghetet- lenül befoly az ember kedély hangulatára. így van az intelligens osztály általában, hát még ebben az osztályban a gazdák mit csinálnak? a nem épen kellemes aratási időjárás miatt. Epen ma van 10-ik napja, hogy nálunk esik. Úgy vagyok reggelenkint a cselédnek szokásos jelentésével „ismét esik“ mint a molnár a malom zörgéssel, vagy a kecskeméti diák a közel fekvő főtiszti lakból át hangzó „Querauf“ kiáltással, hogy nem is tudott jó izüet aludni (nappal) ha csak nem hallotta. De szó a mi szó, az már egykissé mégis sok az áldásból s ha még csupán csak esnék; de mikor az esőnek magja is van mint ez volt Gyönkön és vidékén folyó hó 2-ik napján, a mikor déltájban olyan jégeső jött, hogy a merre ment, becsületes dézsmát vett szőlőből, gabnából, s hogy a községnek is jusson valami, egy házba belesujtott a villám, mi menthetetlenül porrá is égett. Ez idő óta egy általában nem volt napunk, a melyen kétszer háromszor neki ne búsulta volna magát az esésnek, különösen éjszaka oly viharok és esöszakadások dühöngtek, hogy a viz a szőlőben a jégverésnél nagyobb károkat okozott a jó termő földnek a magasabb helyekről való lehor- dása által. Az aratás lasacskán foly, ki egy kis időt tud lopni, az dolgozik, —mert ha ö nem dolgozik majd, dolgoznak helyette a bogarak, melyek a gabnákba oly károkat okoznak, hogy a kitúrt szem vetőmagnak untig elég volna. A szőlők szépen fejlődnek, a szürethez kötött vérmes remények azonban, kezdenek csendesebbé lenni, különösen a jégverte gazdák, a fürtöknek meghibásodása miatt semmiképen nem tartanak számot jó borra. A héten két kis-székelyi marhakereskedönek Bonyhá- don történt sajátságos esete s a Kis-Székelyt, Simontornyát, Pálfát ért jégcsapás hire foglalkoztatta nagyban az embereknek beszélő orgánumát. Bizony*az á bonyhádi eset furcsa egy eset s az a szomoritó benne, hogy a fővárosi jóöltözetü zsebmetszöknek már a provincián is vannak nagyreményű sarjadékai, mi a civilisatió terjedésének (?) egyik nem épen örvendetes jeléül tekinthető. A jégverésre pedig nincs más óvszer, mint a biztosítás. Ez különösen gabnanemüeknél elengedhetetlen gazdai kötelesség, szőlőknél azonban a lehetetlenséggel határos valami, a régi dézmavilágnak visszaállítása, jó és rósz termésben egyaránt. Bizony jó Volna valamit tenni, hogy ilyen fontos termelési ág eredményének megőrzésére, hoznának valami áldozatot, különösen a gabnájukat rendesen biztositó felek részére, a jégverések nagy arányossága által nagyon meggazdagodott biztositó társulatok. A társadalmi élet nálunk ugyszólva szünetel. A casi- nót alig 8—10 ember látogatja, a kerti mulatságok ugylát- szik kimentek a divatból. Az idén még egyetlen egy táncz- összejövetel sem volt, nem annyira a szépeknek, mint inm írnak ? Erre aztán pár tollperczenés hallatszott, mit is - I :t csend követett. A díjnokok stb. természetesen követni I árván felügyelőjük jó példáját, hasonlót cselekedtek ; fülök |llé dugott, kezükben tartott, vagy zablamódra fogaik közé lyezett toliakkal, részint asztalra dűlve, részint támasztott I lekkel szúnyákultak; épen mint midőn az iskolamester a ndolkozásban gyakorolta tanítványait. Nem is képzelhető, |igy ezek a nokok másról álmodjanak, mint legközelebbi ■ llebbvalójok előléptetéséről, vagy haláláról, vagy épen fi- Spésjavitásról. A gazdatiszt ízletes ebédjét elköltvén, öblös tajtékpi- Lval vagy szivarral szájában, foghegyröl kiáltja a kőivel: Húzd a függönyt odább Azon az ablakon; Hadd lám az építés Ott künn meddig vagyon? A szépecskén halad. Munkálnak mindenütt ............... De tedd be az ablakot A nap szemembe süt. Disznó forró idő! No semmi, legalább Ei ott kin dolgozik, Nem hűti meg magát. Aztán nekifekszik a nyugvásnak. Hogy mit álmodik, igyen el az ördög ha tudom. A falusi jegyzők előtt a toll — nemrég az ételrágás- I an teljesen kimerülve, azt teszik, mit a többiek : alusznak. urnáik mozgása mutatja, hogy számolnak, még pedig aligha ■ em a kiadott marha- és lóleveleket s az abból befolyt Jccidentiát. l |i A tanítók elmondogatják álmaikban, hogy: hej ! mégis csak okos ember volt ám az, kinek az a fölséges gondolat gyuladt ki esze katlanjában, hogy hát a gyermeket mégsem kell ám a kánikulában iskolába küldeni, mert hát — elalszik a nagy melegben. A mesteremberek közül azok, kiknek módjuk van s kik nincsenek túlhalmozva munkával, Isten ellen való véteknek tartanák nem szundikálni egyet ebéd után. Kivétel nélkül muszkahust harapdálnak álmaikban s muszkavérrel öblögetik le. A foldmives megeszi egyszerű sovány ebédjét, iszik rá egyet, ha van bora, úgy azt, ha nincs, akkor a víznek is jónak kell lenni, kiválaszt egy hüs helyet, letelepedik, kezét lábát — mintha csak árendába bírná — szét dobálja, kettöt-hármat pislant, aztán elalszik. Alszik és boldog. Nem kergetik egymást agyában az országokat felforgató tervek, nem ül pénzesládáján, nem hallgat aranypengést, nem látja keserves kis keresményét, azt a pár zsák gabonát halommá nőni, nem számlálja az abból húzható hasznot, nem ........... A boltok üresek. Ha benézünk, itt sem látunk mást, mint általános szunyákulást. A pudli (műszó) egyik végén az egyik, másikon a másik segéd vagy inas alszik, vagy bólyogat, ez keresztbe fektetett fővel, amaz folyton bicsakló nyakkal. A segéd arcza rendesen mosolyog; no de utóvégre is, egy csinos kis szobalány gömbölyű állacskájáí megcsippenteni nemis olyan sanyarú dolog, ami mellett sírni kellene az embernek : az inas — pardon! tanuló — arcza az ellenkező, ezt azonban nem csodálhatjuk, ha azt tudjuk, hogy ennek meg a méltatlan bánásmód, vagy tudja ördög mi, csinál vargabetűt agy ában; hát a gazda ? . . Csak, nem bódult meg, hogy itt fi melegben a kemény fára hajtsa fejét, midőn azt otthon a hüsön puhábbra is teheti! kább a gyorslábú tánczosoknak teljes hiánya miatt. Pedig volnának ám nőtlen legényeink nem ketten. A gymnasiumnak múlt hó 25—26. napjain tartott nyilvános vizsgálatait szép közönség látogatta s ez az elméleti tárgyakról adott feleletei mellett, a növendékeknek testgyakorlati mutatványaiban s karéneki előadásaiban is gyönyörködni látszott. A tanulók eltávozása miatt községünk sokkal csendesebb, mint rendesen lenni szokott. Különfélék. — Lapunk mái száma vasárnap helyett szombaton adatott ki, hogy a f. é, julius 2I-ére összehívott értekezlet iránti felhívást kellő időben hozhassa. — A képviselő választási mozgalmak mit sem vesztettek előbbi határozatlan jellegökböl. Még több kerületben a jeleltek iránt sincs megállapodás. A szakcsi kerületben Döry Andort léptették fel kormánypárti jelöltül P erezel Lajos ellenében, ki e kerületet a múlt országgyűlésen képviselte. A paksi választó-kerületnek uj jeleltje támadt Petri eh Ferencz személyében, ki az államjogi ellenzékhez tartozik. Vizsolyi Gusz távnakKölesden és Döry Dénesnek Bonyhádon nincs ellenjelöltje. A központban nagyon elágazók a jeleltek iránti vélemények. Némelyek Geisz László tolnai birtokost, mások dr. S z i- g e t h G’á bor szegzárdi ügyvédet emlegetik. — «) ászmisr. A korán elhunyt ifj. báró Augusz Antal holtteste f. é. julius 13-án reggel érkezett meg Glei- cheubergböl vaspályán Bonyhádra; onnét a hajnali órákban Szegzárdra szállíttatott s a belvárosi rom. kath. templomban felállított ravatalon lön elhelyezve. A szép érczkoporsót több százra menő gyertyavilág lobogta körül s gyönyörű vi- rágkoszorukkal volt megrakva; köztök a megyei jegyzői kar, a báró Wimmersperg család, a bécsi keleti akadémia által küldöttekkel. Rilencz órára a tágas templom zsúfolásig megtelt ájtatos közönséggel s kezdetét vette a gyászmise, melyet Bocsor Antal szegzárdi prépost mondott számos segédlettel s melynek ünnepélyes lefolyásához lényegesen hozzájárult, hogy a dalárda szép sikerrel énekelt egy misét s több gyászdarabot. A gyászoló család teljes számban volt jelen s mise végeztével a holttest a templom sírboltjába lön elhelyezve. — A jótékonyczélti műkedvelői előadás, mely a szegzárdi dalárda zászlója beszerzési költségeinek fedezésére f. é. julius 13-án a nagyvendéglő termében tartatott, igen sikerült lefolyású volt. A „Három gyertyatártó“ czimü vígjátékot a szereplők: Ditróiné E. M. asszony,Gózony Endre, Steiner Lajos és Laky László urak oly tökélylyel adták, mi a műkedvelői előadásokban ritkitja párját. A „rostélyos akadályokkal“ czimü bohózat, ámbár tárgyra nézve korántsem vetekedhetik az előbbi vígjátékkal, kerek- deden és egyöntetűen folyt le. Z einer A g ne s (Juczi, szobaleány.) Morvái Berta (Hernyai Boldizsárné.) Spindelbauer Irén (Fesch Lucretia) kisasszonyok: és Schöner István (Hernyai Boldizsár,) úgy Kenézy Csatár (Patkányi Leander) urak a várakozásnak tökéletesen megfeleltek. Az előadás fénypontját a Ditróiné Eibenschütz Mari asszony által előadott magánjelenet képezte, melynek művészi kiviteléért zajosan megtapsoltatott. Az előadás énekrészei is megnyerték a közönség tetszését, melyben részt- vettek: Berki Ida, Hahn Josefin, Morvái Júlia, Rasovszky Olga, Raj ,c sich Ilka, Séner Irma, Spindelbauer Janka és Weisz Anna kisasszonyok. Az előadás után, a casinó nyári helyiségeiben megtartott tánczvigalom ép oly látogatott volt, mint az előadás. A kávéházak, vendéglők kihaltak. A padló szép katy- karingósra felöntözve, ki van seperve tisztára. A pinezérek szanaszét, egyik a kereveten vagy pádon, másik a teke- vagy ivóasztalon nyújtózkodik; a főpinezér ott a sarokban, asztalra könyökölve bólogatja végig nyulálmát, folyton szám- lálgatva: egy leves 6, egy hús mártással 20, egy sült salátával 40, egy kenyér 2, két bor 32, összesen 1 frt 20 kr. Ászolgája! Még a szolgálók is bólyogatnak a mosogatódézsa mellett s bizonyára valami csinos kis baka, vagy nyalka huszár- kával sétálgatnak a promenádon — persze csak amúgy abin - visis, azaz álmukban. Denique az egész, azaz hogy a fél világ alszik, mert hát az ellenlábasok meg történetesen most vannak éjfél után; — alusznak tehát és boldogok. Boldogok ?! . . . Igen, mert hát az a vadember, aki hajdan emberpecsenyét evett s egy koponya vért ivott rá, most már egy tisztességes kövér lud- dal s egy jó csutora vutkival beéri: ha ez a vad népség hajdan csupán emberről s vérről álmadott is, most már any- nyira kivilágította eszöket a civilizatió — persze nem muszka fáklája, hogy ilyen embertelenséget nem követ el, hanem ha már álmodik, legalább sült ökörről s pálinkával telt hordóról álmodik — de csak — kánikulában. Hát ez nem boldogság ?-------Dehogy nem! Mé g hátra volna ...... de legyünk udvariasak s ne háborgassuk a hölgyek délutáni álmát, kimerithetlen bánya az, meg aztán az ilyes háborgatások leírásában rendesen benn szokott törni az embernek a tolla ! Dixi ct seribsi a Szemfüles ?
