Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1878-07-20 / 29. szám

(I la többi tanár, april elejétől fogva pedig Szen- : ános papjelölt ur végezte, ki a megüresedett ál- jra most már rendes tanárul van megválasztva. ■Az intézetben működött ezen iskolai évben 4 fts, 1 ideiglenes, 1 melléktanár, 2 hittanár, ösz- n 8 egyén; előadatott a vallástan, magyarnyelv, Hjiyelv, németnyelv, földrajz, történelem, mennyi- ,n, természetrajz, szépírás, rajz, testgyakorlat, Házi és műének az 1-ső osztályban hetenként 30, I osztályban hetenként 31, a III. osztályban 31, ■ . osztályban 32 órán. A növendékek képzésére ■ált a 260 darabból álló tanulói olvasó könyv- ■— foglalkoztatására a növény s rovar gyűjtés, kirándulások. ■ Az intézet tanszerei ez évben is szépen szapo- |nk és pedig: | A) a könyvtár 37 művel, I B) az ér era tár 32 darabbal, I C) az ásványtár 65 drb. ásvánnyal és kövesült klóval. H; A tanulók jutalmazása ez évben sem maradt el. intézetnél alapított kegyes alapítványok kamatai Hjv végén a következő tanulóknak ítéltettek oda: I 1. A Menyei Bartók által gyűjtött alapitvány BS évi kamatját, 21 frtot nyerte Csikesz Endre I. ÍR; növendék. 2. A Vizsolyi János-féle alapitvány I évi kamata 12 írt Baán Géza II. osztálybeli ta­gnak ítéltetett. : 3 . A Szelle-féle alapitvány kamataiból a külső- LOgyi egyházmegye —r mint végrendeletileg fel- ilmazott testület, határozata folytán következő ta- 5k részesültek: Bacsó Ferencz IV. osztálybeli ka­it 22 frt 68 krt, Szalai Ferencz IV. osztálybeli frt 12 krt, Domény Elemér II. osztálybeli 15 frt krt, Szalai László IV. osztálybeli 7 frt 56 krt, ísó János IV. osztálybeli 7 frt 56 krt, Kis Ist- Kgn ül. osztálybeli 7 frt 56 krt. 4. A Vizsolyi Emilia Eszter alapitvány egy évi fiaatából: Lengyel Lajos I. osztálybeli 30 frtot, ||;közy Sándor H. osztálybeli 15 frtot, Pap György ||, osztálybeli 15 frtot. 5. A k.-somogyi egyházmegyében gyűlt kon- íftusi segélyből: Mórocza Géza I. osztálybeli 6 frt ■ krt, Szabó Kálmán I. osztálybeli 5 frtot. 6. Tandíj elengedésben részesültek: Svetics Gá- III IV. és Plank Kornél III. osztálybeli növendé­c, mindketten rom. kath. vallásnak. A fölebbiekhez utólagosan szükségesnek látom . zzácsatolni, hogy az intézet 77 beirt növendéke ízül 49 tolnamegyei illetőségű, 13 Somogy-, 6 |líszprém-, 4 Fehér-, 3 Baranya-, 1 Zala- és 1 Pest- |jgyéből való. A jövő iskolai év szeptember elején nyilik meg; I első három napon tartatnak a pót-javitó vizsgá- ! lók s eszközöltetnek a beírások, — 4-én az iinne­I pélyes megnyitás, 5-én pedig a tanítások megkez­dése. Bármi hivatalos megkeresésre felel az igazgató. Gyönk, julius 11. 1878. Bocsor Lajos. Ml Vidéki levél. Gyönk, julius 11. 1878. Meg fog bocsátani a t. olvasó, ha az ujoncz udvarló modorában vidéki levelemet én is az időjárással kezdem elő­ször is, nem azért mert mintha mással kezdeni nem lehetne, hanem csupán azért, mivel még az érzelmi fejlettség megle­hetős fokán álló ember is annyira ki van téve az idő befo­lyásának, hogy annak derült vagy komor állapota véghetet- lenül befoly az ember kedély hangulatára. így van az intel­ligens osztály általában, hát még ebben az osztályban a gazdák mit csinálnak? a nem épen kellemes aratási idő­járás miatt. Epen ma van 10-ik napja, hogy nálunk esik. Úgy va­gyok reggelenkint a cselédnek szokásos jelentésével „ismét esik“ mint a molnár a malom zörgéssel, vagy a kecskeméti diák a közel fekvő főtiszti lakból át hangzó „Querauf“ kiál­tással, hogy nem is tudott jó izüet aludni (nappal) ha csak nem hallotta. De szó a mi szó, az már egykissé mégis sok az áldásból s ha még csupán csak esnék; de mikor az eső­nek magja is van mint ez volt Gyönkön és vidékén folyó hó 2-ik napján, a mikor déltájban olyan jégeső jött, hogy a merre ment, becsületes dézsmát vett szőlőből, gabnából, s hogy a községnek is jusson valami, egy házba belesujtott a villám, mi menthetetlenül porrá is égett. Ez idő óta egy általában nem volt napunk, a melyen kétszer háromszor neki ne búsulta volna magát az esésnek, különösen éjszaka oly viharok és esöszakadások dühöngtek, hogy a viz a szőlőben a jégverésnél nagyobb károkat oko­zott a jó termő földnek a magasabb helyekről való lehor- dása által. Az aratás lasacskán foly, ki egy kis időt tud lopni, az dolgozik, —mert ha ö nem dolgozik majd, dolgoznak he­lyette a bogarak, melyek a gabnákba oly károkat okoznak, hogy a kitúrt szem vetőmagnak untig elég volna. A szőlők szépen fejlődnek, a szürethez kötött vérmes remények azon­ban, kezdenek csendesebbé lenni, különösen a jégverte gaz­dák, a fürtöknek meghibásodása miatt semmiképen nem tar­tanak számot jó borra. A héten két kis-székelyi marhakereskedönek Bonyhá- don történt sajátságos esete s a Kis-Székelyt, Simontornyát, Pálfát ért jégcsapás hire foglalkoztatta nagyban az embe­reknek beszélő orgánumát. Bizony*az á bonyhádi eset fur­csa egy eset s az a szomoritó benne, hogy a fővárosi jóöltözetü zsebmetszöknek már a provincián is vannak nagyreményű sarjadékai, mi a civilisatió terjedésének (?) egyik nem épen örvendetes jeléül tekinthető. A jégverésre pedig nincs más óvszer, mint a biztosítás. Ez különösen gabnanemüeknél el­engedhetetlen gazdai kötelesség, szőlőknél azonban a lehe­tetlenséggel határos valami, a régi dézmavilágnak visszaál­lítása, jó és rósz termésben egyaránt. Bizony jó Volna vala­mit tenni, hogy ilyen fontos termelési ág eredményének meg­őrzésére, hoznának valami áldozatot, különösen a gabnájukat rendesen biztositó felek részére, a jégverések nagy arányos­sága által nagyon meggazdagodott biztositó társulatok. A társadalmi élet nálunk ugyszólva szünetel. A casi- nót alig 8—10 ember látogatja, a kerti mulatságok ugylát- szik kimentek a divatból. Az idén még egyetlen egy táncz- összejövetel sem volt, nem annyira a szépeknek, mint in­m írnak ? Erre aztán pár tollperczenés hallatszott, mit is - I :t csend követett. A díjnokok stb. természetesen követni I árván felügyelőjük jó példáját, hasonlót cselekedtek ; fülök |llé dugott, kezükben tartott, vagy zablamódra fogaik közé lyezett toliakkal, részint asztalra dűlve, részint támasztott I lekkel szúnyákultak; épen mint midőn az iskolamester a ndolkozásban gyakorolta tanítványait. Nem is képzelhető, |igy ezek a nokok másról álmodjanak, mint legközelebbi ■ llebbvalójok előléptetéséről, vagy haláláról, vagy épen fi- Spésjavitásról. A gazdatiszt ízletes ebédjét elköltvén, öblös tajtékpi- Lval vagy szivarral szájában, foghegyröl kiáltja a kői­vel: Húzd a függönyt odább Azon az ablakon; Hadd lám az építés Ott künn meddig vagyon? A szépecskén halad. Munkálnak mindenütt ............... De tedd be az ablakot A nap szemembe süt. Disznó forró idő! No semmi, legalább Ei ott kin dolgozik, Nem hűti meg magát. Aztán nekifekszik a nyugvásnak. Hogy mit álmodik, igyen el az ördög ha tudom. A falusi jegyzők előtt a toll — nemrég az ételrágás- I an teljesen kimerülve, azt teszik, mit a többiek : alusznak. urnáik mozgása mutatja, hogy számolnak, még pedig aligha ■ em a kiadott marha- és lóleveleket s az abból befolyt Jccidentiát. l |i A tanítók elmondogatják álmaikban, hogy: hej ! mégis csak okos ember volt ám az, kinek az a fölséges gondolat gyuladt ki esze katlanjában, hogy hát a gyermeket mégsem kell ám a kánikulában iskolába küldeni, mert hát — elal­szik a nagy melegben. A mesteremberek közül azok, kiknek módjuk van s kik nincsenek túlhalmozva munkával, Isten ellen való véteknek tartanák nem szundikálni egyet ebéd után. Kivétel nélkül muszkahust harapdálnak álmaikban s muszkavérrel öblöge­tik le. A foldmives megeszi egyszerű sovány ebédjét, iszik rá egyet, ha van bora, úgy azt, ha nincs, akkor a víznek is jónak kell lenni, kiválaszt egy hüs helyet, letelepedik, kezét lábát — mintha csak árendába bírná — szét dobálja, kettöt-hármat pislant, aztán elalszik. Alszik és boldog. Nem kergetik egymást agyában az országokat felforgató tervek, nem ül pénzesládáján, nem hallgat aranypengést, nem látja keserves kis keresményét, azt a pár zsák gabonát halommá nőni, nem számlálja az abból húzható hasznot, nem ........... A boltok üresek. Ha benézünk, itt sem látunk mást, mint általános szunyákulást. A pudli (műszó) egyik végén az egyik, másikon a másik segéd vagy inas alszik, vagy bólyogat, ez keresztbe fektetett fővel, amaz folyton bicsakló nyakkal. A segéd arcza rendesen mosolyog; no de utóvégre is, egy csinos kis szobalány gömbölyű állacskájáí megcsip­penteni nemis olyan sanyarú dolog, ami mellett sírni kel­lene az embernek : az inas — pardon! tanuló — arcza az ellenkező, ezt azonban nem csodálhatjuk, ha azt tudjuk, hogy ennek meg a méltatlan bánásmód, vagy tudja ördög mi, csi­nál vargabetűt agy ában; hát a gazda ? . . Csak, nem bódult meg, hogy itt fi melegben a kemény fára hajtsa fejét, midőn azt otthon a hüsön puhábbra is teheti! kább a gyorslábú tánczosoknak teljes hiánya miatt. Pedig volnának ám nőtlen legényeink nem ketten. A gymnasiumnak múlt hó 25—26. napjain tartott nyil­vános vizsgálatait szép közönség látogatta s ez az elméleti tárgyakról adott feleletei mellett, a növendékeknek testgya­korlati mutatványaiban s karéneki előadásaiban is gyönyör­ködni látszott. A tanulók eltávozása miatt községünk sok­kal csendesebb, mint rendesen lenni szokott. Különfélék. — Lapunk mái száma vasárnap helyett szomba­ton adatott ki, hogy a f. é, julius 2I-ére összehívott értekezlet iránti felhívást kellő időben hozhassa. — A képviselő választási mozgalmak mit sem vesztettek előbbi határozatlan jellegökböl. Még több kerület­ben a jeleltek iránt sincs megállapodás. A szakcsi kerület­ben Döry Andort léptették fel kormánypárti jelöltül P er­ezel Lajos ellenében, ki e kerületet a múlt országgyűlé­sen képviselte. A paksi választó-kerületnek uj jeleltje tá­madt Petri eh Ferencz személyében, ki az államjogi ellenzékhez tartozik. Vizsolyi Gusz távnakKölesden és Döry Dénesnek Bonyhádon nincs ellenjelöltje. A köz­pontban nagyon elágazók a jeleltek iránti vélemények. Né­melyek Geisz László tolnai birtokost, mások dr. S z i- g e t h G’á bor szegzárdi ügyvédet emlegetik. — «) ászmisr. A korán elhunyt ifj. báró Augusz Antal holtteste f. é. julius 13-án reggel érkezett meg Glei- cheubergböl vaspályán Bonyhádra; onnét a hajnali órákban Szegzárdra szállíttatott s a belvárosi rom. kath. templom­ban felállított ravatalon lön elhelyezve. A szép érczkoporsót több százra menő gyertyavilág lobogta körül s gyönyörű vi- rágkoszorukkal volt megrakva; köztök a megyei jegyzői kar, a báró Wimmersperg család, a bécsi keleti akadémia által küldöttekkel. Rilencz órára a tágas templom zsúfolásig megtelt ájtatos közönséggel s kezdetét vette a gyászmise, melyet Bocsor Antal szegzárdi prépost mondott számos segédlettel s melynek ünnepélyes lefolyásához lényegesen hozzájárult, hogy a dalárda szép sikerrel énekelt egy misét s több gyászdarabot. A gyászoló család teljes számban volt jelen s mise végeztével a holttest a templom sírboltjába lön elhelyezve. — A jótékonyczélti műkedvelői előadás, mely a szegzárdi dalárda zászlója beszerzési költségeinek fedezé­sére f. é. julius 13-án a nagyvendéglő termében tartatott, igen sikerült lefolyású volt. A „Három gyertyatártó“ czimü vígjátékot a szereplők: Ditróiné E. M. asszony,Gózony Endre, Steiner Lajos és Laky László urak oly tökélylyel adták, mi a műkedvelői előadásokban ritkitja pár­ját. A „rostélyos akadályokkal“ czimü bohózat, ámbár tárgyra nézve korántsem vetekedhetik az előbbi vígjátékkal, kerek- deden és egyöntetűen folyt le. Z einer A g ne s (Juczi, szo­baleány.) Morvái Berta (Hernyai Boldizsárné.) Spin­delbauer Irén (Fesch Lucretia) kisasszonyok: és Schö­ner István (Hernyai Boldizsár,) úgy Kenézy Csatár (Patkányi Leander) urak a várakozásnak tökéletesen megfe­leltek. Az előadás fénypontját a Ditróiné Eibenschütz Mari asszony által előadott magánjelenet képezte, melynek művészi kiviteléért zajosan megtapsoltatott. Az előadás ének­részei is megnyerték a közönség tetszését, melyben részt- vettek: Berki Ida, Hahn Josefin, Morvái Júlia, Rasovszky Olga, Raj ,c sich Ilka, Séner Irma, Spindelbauer Janka és Weisz Anna kisasszonyok. Az előadás után, a casinó nyári helyiségeiben megtartott tánczvigalom ép oly látogatott volt, mint az előadás. A kávéházak, vendéglők kihaltak. A padló szép katy- karingósra felöntözve, ki van seperve tisztára. A pinezérek szanaszét, egyik a kereveten vagy pádon, másik a teke- vagy ivóasztalon nyújtózkodik; a főpinezér ott a sarokban, asztalra könyökölve bólogatja végig nyulálmát, folyton szám- lálgatva: egy leves 6, egy hús mártással 20, egy sült salá­tával 40, egy kenyér 2, két bor 32, összesen 1 frt 20 kr. Ászolgája! Még a szolgálók is bólyogatnak a mosogatódézsa mel­lett s bizonyára valami csinos kis baka, vagy nyalka huszár- kával sétálgatnak a promenádon — persze csak amúgy abin - visis, azaz álmukban. Denique az egész, azaz hogy a fél világ alszik, mert hát az ellenlábasok meg történetesen most vannak éjfél után; — alusznak tehát és boldogok. Boldogok ?! . . . Igen, mert hát az a vadember, aki hajdan emberpecsenyét evett s egy koponya vért ivott rá, most már egy tisztességes kövér lud- dal s egy jó csutora vutkival beéri: ha ez a vad népség hajdan csupán emberről s vérről álmadott is, most már any- nyira kivilágította eszöket a civilizatió — persze nem muszka fáklája, hogy ilyen embertelenséget nem követ el, hanem ha már álmodik, legalább sült ökörről s pálinkával telt hor­dóról álmodik — de csak — kánikulában. Hát ez nem bol­dogság ?-------Dehogy nem! Mé g hátra volna ...... de legyünk udvariasak s ne háborgassuk a hölgyek délutáni álmát, kimerithetlen bánya az, meg aztán az ilyes háborgatások leírásában rendesen benn szokott törni az embernek a tolla ! Dixi ct seribsi a Szemfüles ?

Next

/
Thumbnails
Contents