Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-01-06 / 1. szám
Hatodik évfolyam. 1. szám. Sze igzard, vasarnap 18*8. január 6-ái 1 . . " 1 i ; Megjeleli: j hetenként egyszer, vasárnap. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Illőlizefési áraL: Egészévre . . f> Irt vii kr. ; Félévre 50 „ Kiadóhivatal: Egyes szám ára .------10 „ J Szédiónyi-ulczá 1 72. szám, hova Tolnamegye törvényhatóságának, á tplnamegyei gazdasági egyesületS/.erkes/tö lakása: 8zeg/.árdon Fejős-ház. hova a lap | az előfizetései;., Imdctmérm:!; és j felszólamlások küldendők. nek | a Szegzárd központi íelokezet nélküli tanító-egyletnek Hivatalos szellemi részét illető közlemények ; intezendök. Egyes példányok ngyanill kaphatók. i közlönye. Hirdetési dijak jutányosán számíttatunk. Előfizetési felhívás: A' g Tolnamegyei Közlöny“ 1878. évi hatodik évfolyamára. Elöíizetési ár egészévre 5 fit, félévre 2 frt 50. Az előfizetési pénzek a kiadóhivatalhoz kül- dendó'k. - Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, a t. eló'fizetó'k az előfizetési pénzeknek legkésőbb 1878. évi január 10-éig leendő beküldésére tisztelettel felkéretnek. A kiadóhivatal. Tolnamegye tisztújító közgyűlése. Hazafias nagy gondolatból eredett a törekvés, mely ezelőtt két és fél évvel az 1867-ik évi közjogi kiegyezés mellett s ellen alakult országos pártok egyesítését tűzte ki feladatául, hogy a meddő küzdelem helyeit; a- közösczél kivitelére szükséges váll— vetett cselekvést létesítse. Az ország tálnyomó nagy többsége örömmel üdvözölte az eszmét, mely a kellemetlen és vészes küzdelem megszüntetését volt hivatva eszközölni. A szabadelvű párt az ország majd minden megyéjében megalakult már, midőn Tolnamegye is nagy vontatottan megtette az egyesülésre vezető lépéseket s az uj kormánypárt a volt deák- és balpárt zöméből 1875. május 12-én megalakult. Igen sokan voltak még akkor és később is, kik azon nézetben voltak, hogy ez egyesülés még sokáig — — igen sokáig papiroson fog maradni. A lefolyt két és fél , év alatt gyakran merültek fel jelenségek, melyek oda látszottak mutatni, bogy j azoknak, kik igy gondolkoztak csakugyan igazuk j volt. * Majd minden erdealléges kérdés eldöntésénél i meglátszott, hogy az a szabadelvű párt két egymás- jiff élethalálharczpt folytatóit párt elemeiből alakult § a valódi benső összeolvadás még mindég a nagyon is kétes jövő kérdése. A tisztviselői választás elsőrendű megyei érdek I igy mintegy természetszerűleg látszott arra hivatva, hogy a szabadelvű pártot egyesitö kötelékek ere- j jét kipróbálja. S nem vélünk tévedni, ha állítjuk, hogy ki is próbálta! A megyei bizottságban a volt deákpárt mindég j túlnyomó többséggel rendelkezett, s igy a legutóbbi tisztválasztás alkalmával a megyei tisztviselői álló- • másokat legnagyobbrészt s^ját .hiveivel_ töltötte be. A mint a jelenlegi tisztujitást megelőző választási mozgalom megindult, a figyelmes észlelő előtt fel kellett tűnnie, hogy a volt baloldal liivei a volt deákpárti tisztviselők ellen egyenként állítják fel ellenjelölteiket s ezek első feladatuknak tekintik soli- daritásba lépni valamennyi volt baloldali ellenjelölt pártjával, hogy ily módon a többséget megalakítsák s megválasztatásukat keresztülvigyék. Nem akarunk egyoldalúnak, elfogultnak vagy pártállástól elvakitottaknak látszatni; nem akarunk hitelt adni azon titkos liireknek, melyek egy magas állású egyén közvetlen működése kifolyásának tartották e mozgalmat; végre nem akarunk bármi csekély részben is oly szereplést folytatni, mely a már amúgy is ellazult szabadelvű párti összetartó kapcsok széfről »hántására alkalmas s igy megengedjük, hogy ezen I csoportosulás a puszta véletlen kifolyása, de két- 9 ségen kívül megállapítható tény volt, melyet figyel- | men kívül hagyni azon pártnak, mely a múltban a többséget alkotta, nem lehetett, ha csak mint a szabadelvű pártot alkotó elemek zöme, elhatározási szabadságát nem akarta a kisebbségnek odaajándékozni. A fentebb vázolt mozgalom csakhamar megszülte az ellenhatást s a volt deákpárt majdnem egyhangúlag proclamálta az ellenjelöltek ellenében, tisztviselői karának újbóli megválasztását s egyesüli oly tömören, mintha l’usio sohasem történt s szabadelvű párt sohasem létezett volna! — — — — — — Ilv előzmények után érkezett el a nap, mely a tisztválasztás eszközlésére határidőül kitüzetett. Ily nehéz helyzettel szemben lépett Per ez el I at v án főispán ur a bizottsági tagok éljenzései közt folyó évi január 3-án^a megyeházi terembe; mely á választási jog gyakorlata végett nagy számban megjelent tagok messze kiható működésének színhelye I lett. A felhangzott éljenek elcsillapulta után főispán ur a következő beszéddel nyitotta meg az ülést: A z újév kezdetén örömmel és tiszteletteljesen üdvözlöm a törvényhatósági bizottságot s cl nem mulaszthatom, hogy régi szokás szerint mindnyájuknak boldog újévet kívánjak. Kívánom, hogy tartsa meg a mindenható a t. bizottság minden tagját jó egészségben és hazafias egyetTÁRGZÁ. K i n t e 1 j c s b u c s u. (Napló töredék.) (Vége.) Hála Jsten, csakhogy kívül vagyok! azt gondoltam sohse lesz vége a keserű-édes óráknak . . De borzasztó is volt! . . Gondolják önök magukat olyan helyzetbe, hol egy három »Óráig tartó buesuebédet, egy öreg s egy fiatal csinos hölgy között kell végig enni; minden kis élvezetet kétszeresen kell visszafizetni. Jaj de mennyit is beszélt az egyik! —ha nem mondom is — tudják önök, hogy melyik, — ha történetesen a szám nincs az evéssel elfoglalva, azt is igénybe veszi, azaz-telebeszéli; — s másik éppen ellenkezője, ugyancsak iparkodtam nemcsak fülét, de száját is teletömni — szóval amazt étellel, emezt — vicém provice — de biz az mindkettőt elzárta előlem ; azaz nem tudom bizonyosan, . . az egyiket ugyancsak zárva tarlá az étel előtt, de hogy a másik is zárva volt-e? — szeretem hinni, hogy nem. Isten bocsássa meg bűnömet, hogy az az istendicsöitö gondolat ütött tanyát fejembe: e bizony jó volna nekem feleségnek, majd enném helyette én. — Az a másik annyi kérdést intézett hozzám, hogy ha mindenikre kimerítő feleletet adok, bizón nem márad időm az evésre, annál kevésbé arra, hogy emehez csak egy árva szócskát is intézhessek, de többször felelet nélkül hagyva kérdését, időt loptam magamnak emev- , vei beszélgetni — akarni. Igen csak akarni, mert több kérdést intéztem hozzá, pl., minden ételnél: szereti ezt vagy amazt?— azt felelte rá: nem! — beszéltem neki az.időről, búcsúról, délelőtti csalódásomról a kertben, a férfiakról, mindenről, mi csak eszejjibe jutott; — ö hallgatott; ha kérdeztem mindig nemmel felelt. Felajánlottam neki szolgásomat egy ebéd utáni sétára, arra kérdésre elfogadja-e? azt felelte; nem!.. Kezdetben bámultam, most már boszankodni kezdtem s vakarni a fülem tövét, hogy egy okos gondolatot ráncsak elő, melylyel .szólásra bírjam. Éppen feléje fordulok, hogy olyan kérdést tegyek, melyre a „nem“ is állító szócska gyanánt hangozzék, legalább kipuhatolom, váljon tud-e igazán beszélni, vagy csak annyit, hogy: nem -^ midőn .... . .... . . ..............................Puff! no ez hamar me gtörtént itt vagyok: az erdöszélén; mert hát midőn a fen- nebbi szándékkal feléje fordulok — felkeltünk az aszfaltéi, j A kölcsönös üdvözléaek/.-után ^ nem a'sarva. szándékomat abbahagyni — „Nem“ kisasszony után /nézek, hogy belőle „igent“ csaljak ki, de biz az eltűnt volt. Utána.!! kimegyek a kertbe, innen a hátsó kerítésen — fölötte — keresztül a rétre; s most miután vagy három kisebb-nagyobb patakot szerencsésen keresztül ugortam,.itt vagyok az erdőben. Becsületesen megizzadtam. A délutáni forró, nap ugyancsak égette koponyámat, talán, hogy ezt a kis velőt megsüsse?, no, ha Nem kisasszonynak felajánlva,: elfogadná, az- azt mondaná: igen, talán ............talán...............nem bánná m?! | . ... . . De szó a mi szó irtóztátú meleg van ; éppen nem bánom, hogy hüs helyre értem, legalább lehűtöm | magam egy kisssé! — Letelepedem. A fiatal kor az ábrándok kora, melyben az egyén töb- bet. szeret gondolkodni, mint tenni. Felépíti fellegvárát, fel- ! csinosítja mindennel, mi neki tetszik, beleképzeli magát, körülnéz, nem tetszik, ráfuj s az előbb. még ékesnek tetszett épület romba dől; most . . . másikat kezd épitni; váljon milyen sorfia lesz ez újnak? sajnos, az mi az elöbieké volt! I— Épít — elfújja, — újra épit, — újra elfújja, mígnem a vastag valóság felébreszti öt ábrándos álmából s most meg- borzad, — mint én, kinek kabátja tele van zab nagyságú hangyákkal felugrik, futni kezd, nem tudja hová, eltéveszti az utat — éppen úgy mint én — inig végre a távolban lát pislogni egy kis fényt, arra vesszi útját, remélve, hogy útbaigazítást kap, ott megmutatják neki az utat — visszafelé S egy kanyarodéval odaér a honnót elindult — egészen úgy mint én. De hagyjuk az ifjúságot. —- két urnák bajos szolgálni egyszerre. — ballagjunk, illetőleg fussunk magunk. Mint mondám kabátom tele lett veres hangyákkal s én a mennyire annyira lerázva azokat magamról, gyors léptekkel iparkodom előre, remélve, hogy valahol majd csak vége lesz | rengetegnek, midőn valami ezer lépésre meglátok valami lángfélét lobogni. Mi az ördög lehet ez? Arrafelé tartok, gondolva — miután ha megnyúznának sem tudnám megmondani merre van a falu — hogy legalább útbaigazítást kapok. Közelebb érve, mindig tisztábban lesz kivehető a látvány. Már látszik a tűz, egészen fölötte egy darab valami, — hihetőleg hús — mit egy jó kinézésű 7—S éves fiú forgat I rajta keresztül szúrt nyárson, kinek öltözete nagyon hasonlít ahhoz, mi Adám apánkat ckesitc a paradicsomban; tűz körül kisebb nagyobb bögrék, szám szerint hárman melengetik kormos oldalaikat............. Már alig vagyunk 15 lépésre, minden jól kivehető. A tüztöl távolabb egy lepedővel bevont kocsi I oldalról mellette különféle szinü ringy-rongy a földre terítve, mely közül 3 bozontos gyerekfö fölül s ugyanannyi főnek megfelelő szurtos láb alul s itt-ott egy Vézna kéz kandikál ki; a ron- [ gyök mellett egy 16—18 éves nő, egy alig két éves nyo- ! morékkal vesződik, kit mindenáron leakar csititaui, de ki ! — aligha oknélkül — annál inkább eregeti rekedt torkából j rettenetes fülsértő hangját, mintegy nyomatékot adva folytonos kapálódzásának, mit pár perez óta kézzel lábbal folytat; I a nő hihetőleg szokva lévén hasonló scaenákhoz, miután látja,
