Tolnamegyei Közlöny, 1878 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1878-01-06 / 1. szám
értésben. Hogy á törvényhatésági bizottság működését megkezdhesse szükséges annak megalakulni; hogy ez eszközölhető legyen, kérem az igazolé-választmánynak a bizottsági pótválasztásokról beadott jelentését felolvasni. A jelentés felolvasása után főispán ur a törvényhatósági bizottságot megalak altnak jelenté ki s felliivta a bizottságot, hogy a kijelölő-bizottság, állandó választmány, ig’azoló-bizotíság és biráló-választ- mány megalakítását eszközölje. Az endiíett bizottságok azután részint közfelkiáltással megválasztattak, részint a főispán ur által kineveztettek. Az eredményt a következőkben közöljük : Az állandó választmány tagjai: Vizsoly Gusztáv, Bernrieder József, Bocsor Antal, id. Cliol- noky Imre, Dobrovszky János, Döry Frigyes, Döiy József, Kllmann Miklós; Georgievich Pál, Haklekker Károly, Hets Károly, báróJeszenszky Kálmán, Ivováts István, Kramolin Emil, Krisztinkovich János, Kurcz György, Leopold Sándor, Muttnyánszky Alajos, Kovák Sándor, Péchy József, Perczel Lajos, Petrich Fe- rencz, báró Rudnyánszky Iván, Szeniczey Ferencz, Szluha Benedek, Szutter Károly, Döry Dénes, Bony- liády Gyula, gróf Széchényi Sándor, idősb Szévald Mór. A bírál ó-választmány tagjai: Bocsor Antal, Döry József, báró Jeszenszky Kálmán, báró Rudnyánszky Iván, Ujvál'y László. Az i gaz oló-b izottság tagjai: elnök: Georgievich Pál, kinevezett tagok: Albanicli György, Bonyhády Gyula és Kllmann Miklós, választott tagok: Bárány Sándor, Bernrieder József, M. Kovács János, Kramolin Emil és Madarász János. A k ö zigazgatási bizottság kisorsolt öt tagjának megválasztása alkalmára alakított szavazatszedő bizottság tagjai: elnök: gróf Széchényi Sándor, tagok: Forster Ferencz, Sztan- kovánszky János, Ritter István, jegyző: báró Jeszenszky István. A tisztválasztás alkalmára alakitott szavazatszedő küldöttség tagjai : elnök : Péchy József, tagok: Varasdy Lajos, Kontsits Pál, Döry Vilmos, Nagy István, jegyző: báró Augusz. Antal. A kijelöl ő-bizottság tagjai: választottak: Vizsoly Gusztáv, Döry Dénes, Kramolin Emil, főispán ur által kineveztettek: Simon Rudolf, báró Rudnyánszky Iván és báró Jeszenszky Sándor. A közigazgatási bizottság kisorsolt öt ;agja, névszerint Kramolin Emil, Szeniczey Ferencz, járó Jeszenszky Kálmán, gróf Széchényi Sándor és ßernrieder József, újra .megválasztatott. Az árvaügyi törvény értelmében árvaszéki ilnököknek felkiáltás utján megválasztattak] Al- ►anicli György, Sehvartzkopf Alajos, Ujfalusy Imre, Píaidekker Károly,- Szigeth Gábor, Bocsor Antal, Schöner Imre, Kiss Lajos, Perczel Gyula, Eötvös K. Lajos, báró Jeszenszky Kálmán, id. Cholnoky Imre, Szévald Mór és Kálmán Dániel. A gyűlés egyik legfontosabb tárgyát képezte azon kérdés eldöntése, hogy a szolgabirói segéd állomások a megye bizottsága által megejtendő választás vagy főispáni kinevezés utján töltessenek-e be. E tárgyra vonatkozólag Vizsolyí Gusztáv országgyűlési képviselő ur terjesztett be szép beszéd kíséretében egy indítványt, melyet a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. Az inditvány következő: „A megye bizottsága felkéri, főispán ur ő méltóságát s felhatalmazza választandó alispánját, hogy a most létező és a következő 6 ért tartamra választottakul tekintendő segéd szolgabirákat, a közigazgatás érdekében esetleg szükségesnek mutatkozó beosztás szerint alkalmazzák ; ennélfogva ezúttal a közgyűlés választási jogának gyakorlásához nem ragaszkodik.“. Ezután a másnapi Uagy ütközetet előkészítő intézkedések foganatosítása után a gyűlés eloszlott. A választások nyugodtan folytak le s a fenyegető s jósolt vihar be nem kövétkezett, mely eredménynek létesítéséhez lényegesen hozzájárult azon tapintatos és kifog’ástalan magatartás, melyet főispán ur a gyűlés folyama alatt tanúsított. . Másnapra, mely sok aggodalom megszüntetésére, sok remény valósulása és meghiúsítására volt hivatva, a természet téli mezének elragadó szépségébe öltözött. A föld színét a csillogó kristályok milliárdjai, a légkört a megfagyott pára egyenlő fehér lepelbe öltözteték; s tóig a természet ünnepies csendben téli nyugalmát aludta, a megyeházi teremben a sohasem nyugvó emberiség szenvedélyei ültek tort s folytatták nem mindég gyönyörködtető küzdelmeiket. — — — — A gyülésterem már jóval délelőtti 10 óra előtt zsúfolásig megtelt bizottsági tagokkal s Tolnamegye díszes terme már rég nem örvendett ily nagyszámú közönség látogatásának. A karzat és elzárt szomszéd termeket leginkább díszes női közönség tartotta elfoglalva. Főispán ur pont lQ .órakor jelent meg s székét elfoglalva, miután Perczel Dezsőur egy emelkedett beszédben maga és tiszttársai nevében ünnepélyesen beadta lemondását és báró Jeszenszky Sándor inditványára á közgyűlés a tisztikarnak működéséért köszönetét szavazott, a tisztválasztás megejtéséhez fogott, melynek eredményét a következőkben állítjuk össze. ,f Az alispáni állásra kijeleltetett, egyéb jelentkező hiányában, egyedül Perczel Dezső jelenlegi alispán. Mindég hittük, hogy azon kiváló tulajdonok folytán, melylyel alispánnak úgy a hivatalos, mint társo dalmi téren nagy mérvben rendelkezik, ugyan ő a választási mozgalom által érintetlenül hagyatik. Nem is csalódtunk. Emlegettek ugyan ellenjelöltkép egy „valakit“ ki „juxból“ akart alispán lenni, de úgy hisszük jobb volt a dolg-ot abbahagyni, mert a megyei bizottság a „juxra“ megadta volna a komoly feleletet és pedig nem mindennapi — — kiadásban! ■ > A mint a varázserővel biró név elhangzott s a vonzalmas alak látható lett, az egész gyűlés percze- kig tartó éljenzésbe tört ki , s lelkesedésének megható nyilvánulásával üdvözlé a fiatalabb nemzedék e büszkeségét ! A főjegyzői állásra hasonlag egyedül Papé Gy u 1 a jelenlegi főjegyzőjeleltetvén ki, lelkes éljenzések közt egyhangúlag megválasztatott. Hasonlag egyhangúlag megválasztattak: I. aljegyzőnek : Gerenday L a j o s; - H. aljegyzőnek: Kurcz Vilmos; árvaszéki elnöknek: Dom sits Lajos; árvaszéki ülnököknek: Korbonits Elek, Szabó Géza; jegyzőnek: Döry Pál; árvaszéki . könyvvivőnek j F ej ős I m r-e; tiszti ügyésznek-; F ör- dős Vilmos; főpénztárnoknak: Módly Lászlóit ellenőrnek: F ő g 1 e i n Mihály; főszámvevőnek: Halász József; alszámvevőknek: Horváth Károly és L ő r i n c z i József; főorvosnak: dr. S a s s I s t- ván. Ez utolsó választással az egyhangú választások befejeztettek s midőn főispán ur a központi szolgabirói állásra Rausz Bélát és cl r. Szigeth Gábort kijelelte, 20 bizottsági tag névszerinti szavazást kért, melynek eredménye lett, hogy Rausz Béla jelenlegi szolgabiró 256 szavazattal dr. Szigeth Gábor 39 szavazata ellenében központi szolgabirónak megválasztatott. A völgységi járásban Simoncsics Béla jelenlegi szolgabirónak ellenjelöltje nem lévén, egyhangúlag és lelkes ovátiók közt szolgabirónak újra megválasztatott. A simontornyai járásban hasonlag F onyó László —• ellenjeleitje Petrich Ferencz előző nap visszalépvén, — lelkes éljenzés közt újra megválasztatott. A duna-földvári járásban kijelelt két egyénre vonatkozólag szavazás kéretvén, annak eszközlése után kihirdettetett az eredmény, hogy ifjú Szévald Mór 83 szavazata ellenében Daróczy Tamás jelenlegi szolgabiró 202 szavazattal szolgabirónak választatott. A dombóvári járásban kijeleltettek: Eötvös Károly jelenlegi helyettesített szolgabiró, Ford ős Géza bonyhádi és Schőner Imre szegzárdi ügyvédek. Két oldalról is szavazás kéretvén, az elrendeltetett s az eredmény lett, hogy Eötvös Károly 52, Ford ős Géza 171 és Schöner Imre 58 szavazatot nyertek; melyből kifolyólag F ö r d ö s Géza megválasztott szolgabirónak kijelentetett. Az eddigi szolgabirói segédek állásaikban hat évi tartamra újra meghagyattak. hogy szóval nem boldogul, becsületesen vógik paskolja, azután rákiáltva: „ha nem hallgatsz, mindjárt agyonütlek!“ | odacsapja szegénykét a három közé s rongyokkal betekarja . egészen; a szegény kicsi kidugja fejét, de látva, hogy a nö i egy hatalmas husánggal a rongyok mellett áll, ijedtem ismét ■ visszahúzza azt; — a kocsi rúd vegéhez három bitang csacsi van kötve, melyek egész gusztussal harapdálják — egyI más nyakát. Midőn a fa mögül, mely eddig eltakart, kilépek, a nyársforgató fiú olyanféle mozdulatot tesz, mintha jóuak látná odább állani. — Sohse menj öcsém egy lépest se — mondám — úgy sincs kedvem boglyas hajadba kapaszkodni. — Aztán az asszony felé fordulva kérdezem: miért veri annyira e kis gyermeket ? — De mikor mindig rí! — A maga gyermeke? — Igenis, az apja oda van a faluba kéregetni, még semmit sem hozott haza, nem tudok neki adni semmit, mert az ebéd még nem főtt meg. — Hát maga nem sajnálja saját gyermekét így kínozni ? — Dehogy nem sajnálom, hanem mindjárt sír, mihelyt eszébe juc valami; aztán lássa kérem, ezek a kik itt alusznak, ezek is ilyenek voltak, de most, hogy rászoktak, a mint esteledni kezd, egy kicsit megverem őket, aztán minden jól van, lefekiisznek és alusznak ............Oh ha az ur segitené va lamivel ezeket a szegény gyermekeket! — Mutassa meg merre van-az.ut a faluba— mondám js egyúttal zsebembe nyúlok; — ! ! messze van-e a falu? — Iíáromfertály alatt hazaérhet az ur, ha siet ..... No szép kilátás! ugyancsak meg kell sarkantyuzni az apostolok fáradt paripáit, ha csak 9 órára is haza akarok érni. Előre hát ......................................................................... .....................Kiértem az erdőből. Valahára látnám is a falu tor nyát, toronyiránt is mehetnék, ha az éj fekete függönyét nem vonja kettőnk közé . . . Sietek ... de ha sohse, úgy möst belátom a közmondás igazságát: lassan járj tovább érsz. Egyszer egy Aeskulapfi azt mondá nekem, hogy kicsiny tüdőm van ! aligha igazat nem mondott,. mert a nagy sietés utáni gyakori pihenést alig tulajdoníthatom másnak, mint maroknyi tüdőmnek ... A koldus tanya folyton szemeim előtt van: látom a kisdedet pacskoló nőt, az alvó gyermekeket, a nyársforgató bozontos haj.u fiút, a lobogó tüzet, a bitang csacsikat; — futok elölök Kain kint, de úgy látszik, mint ha mindig közelebb érnék hozzájok. Mindent látok csak azt nem , De most már mást is látok ám! igen, falu végső házainak csipet ablakait kivilágítva. Ideje is már. A czigányt az Isten a falu végére teremtette, mint maga a czigány gyerek íjiondá; mivel pedig a czigány és korcsma elválhatlan, ittt nálunk mindkettő feltalálható, még pedig tituláris helyen. A ki nem hiszi a böggö recsegő hangját sa sűrű rikkantást hallva, meggyőződhetik ...... Itt vagyunk a faluvégón, még pedig a korcsma nyitott ablakánál. Mivel szemfülesek akarunk maradni, nem állhatjuk meg, hogy a rikkantozókat meg ne tekintsük; Kukkancsunk be hát | .....................Nem is kell tán mondanom, hogy a füstfelhő között tapogatni kell a benlevőket ..... , . Ismerem majd mind, egy szál haj ne maradjon a fejemen,. ha nem igaz............Ott a- sarokban, boros palaczkokkal te rhelt kecskelábu asztal mellett , ül az én mai első-első vendégem, az aki megjárta; szörnyű taglejtésekkel magyaráz valamit a vele szemben ülő; égetteknek — második látogatóimnak — kik nálánál együgyübbek lévén, tátott szájjá hallgatják öt; — kevés távolságra tőlük ugyanazon asztalnál ül s falatozik a világtalan, kinek kedvés élete párja — az isteni szoprán birtokosa, — úgy látszik nagyon szeretne vele tartani; van is kezében valami harapni való, mit igyekszik is szájához vinni, de a vak-veaetö suhancz annyira rán- czigálja öt — alighanem tánezolhi — hogy minden igyekezete daczára sem képes abból csak egyet is harapni; — a suhancz kórtársa, a miatyánk mondó, a czigányok előtt áll folyton csörgetve zsebében a ma kapott krajezárokatj kurjant, ordit a szó szoros értelmében, hogy ezinezogó pártfo- goltjait Sz.-Czecziliának egy pár becsületes hang, vagy egy nóta ráránditására lelkesítse; — a kis brágós egy talicskán ny egge ti hangszerét, mely ugyanaz, minek nyikorgásában reggel volt szerencsém gyönyörködhetni; abból is gyanítom ezt, mert a mellette álló s magát billegtetö egyén nagyon hasonlít ahhoz, ki reggel a talicskában ülve eregette piszkos ujjai közül a olvasó szemeket — mellette áll az igás, tömött pofával s egy-egy fiaskóval terhelt kézzel, folyton kínálva passasérját, kinek rovására ugyancsak sűrűn hajtogatja azokat; — a szoba égjük sarkában több mankó, miknek bir- tokasait sehol sem vagyok képes — talán a nagy fust miatt — felfedezni, mivel itt mind ép kezű, lábú s testű embereket látok — az egy igazi vakot kivéve, kik annak rendje- módja szerint mulatásba vannak merülve. Mind ezt pár pillanat alatt végig láttam, s futottam tőlük, űzött vadként haza; de annyira bevésődtek a mai események emlékezetembe, hogy most képes vagyok azokat rendre-elmondani. Ajtómat bezárva biztosnak érzem magam legalább az, éjeire, csak :.............csak az meg ne történjék, hogy mégegyszer éljem keresztül a mai búcsút álmomban, mert aligha meg nem őszülnék. Jó reggelt! Szemfüles.
