Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1877-06-03 / 23. szám
san parancsolja, miszerint a vasárnapün- nepies jelleme fentartassék és mind a vasárnapi munka, mind a mérték feletti mu- latási vágy korlátoztas sék.“ Nem vagyok elfogult, — nem Ítélek egyolda- lulag. Én mintegy túlzottnak találom az angol nép vasárnap megszentelésének azon módját, mely mig a gözmozdonyok indulását is törvényileg tiltja eme napon, sőt a mely már az előző szombat napon hozzájuk érkező idegenre is gyanús szemmel tekint, mint atheistára. Osztom tökéletesen a hivatolt heidelbergi gyűlés eme nézetét: a vasárnap a nyugalomnak, de a nem a semmittevésnek ünnepe, annak a nyugalomnak, midőn a mindennapi élet zajában kifáradt lélek megpihen. És váljon ki tagadhatja, hogy e lélekpihenésre nincsen szükségünk ? Kicsoda merész állítani, hogy a mindennapi élet hat napi komoly baja, igaz munkássága után üdülést ne nyújtana ama lelki oáz, mit vasárnapnak nevezünk? Robespier-ék korszakában máskép gondolkoztak, de utóbb a kellőleg nem pihent barmok soványsága is emlékeztetett ama lelki sivárságra, mit a világ szerinti túlságos szorgalmatosság, maga után von természetes következményéül! Mi ma hasonló forma helyezetben vagyunk. So- kan a hat napi hanyag és hiányos munkát a hetedik nap felhasználásával vélik helyrehozhatni. Nagy tévedés ! A nem pihentetett, túlcsigázott erő soha sem mutathat olyan eredményt, mint a melynek hagyatott fenn idő rugékonysága visszanyerésére. Nézd szántóföldedet, nézd az ugarba vetett buja növését — s ne keress több bizonyságot! Yajha igénytelen szavaimat legalább megyénk közönsége meghallgatná. — Vajha gondolkoznék kiki az elmondottam szavak igazsága felett s igazakul ismerné fel ezeket ő magában is; vajha — különösen — a közigazgatási közegek hűen őrködnének népünk valláserkölcsi, társadalmi, gazdászati jólétének megóvása, vagy megszerzése szempontjából ama törvény épen megtartása felett, melyet honatyáink bizonyosan a nép iránti atyáskodó szeretet sugallnából, a közjóiét s közrend fentartása iránti meleg érdeklődésből hoztak 68-ban, de a melynek — fájdalom ! — alig mutatkozik valami eredménye lenni 78-ban! Nem sokára e tárgyra újra visszatérek. Társalgási és foglalkoztatási terv a szegzárdi „alapnevelési egylet“ kisdedóvó-intézetéböl az 187%-dik tanévről. Irta s az egylet igazgató-tanácsának jóváhagyása mellett ennek határozatából közli: Számháber János, int. oki. kisdednevelö. (Vége.) Jegyzet: Hogy e munkálatok iránti hajlam s kedv a gyermekeknél mind jobban fokozódjék, gondoskodva van egyúttal arról, hogy azok idöröl-idöre hazavihessék magukkal készítményük egyes sikerültebb tárgyait, megtekintésül az édes szülőknek, kik ezáltal aztán csak szemtanúi leend- nek a Fröbel-féle rendszer által czélbavett természetes, okszerű haladásnak. mert igy rájok fogom azt, hogy éles nyelveiket nem igen kimélik, hanem szántanak vele hatalmasan, bizonyára valaki becsületén. A férfiak közül — hogy ezekről is mondjak valamit — vannak, kik versenyt futkosnak; versenyt politizálnak; versenyt harapdálják a muszkát; versenyt álldogálnak, teijedelmes előrészükön imára kulcsolt kezekkel. — Szóval akárhová nézünk, akármerre menünk, mindenütt verseny és verseny, itt szántás, ott más. * * * A délen már jóval túl vagyunk, hagyjuk a bírálókat birálgatni, menjünk a nagy sátorba, — equale ebédlő — úgysem fog rosszul esni, há valamit falatozunk s azt pár pohár borral leöblintve, fölfrissitjük kissé magunkat, mert ugyancsak megizzadtunk s ellankadtunk a csupa nézdegé- lésben, miután Nap fölsége is ugyancsak fűt ám! . . . Valóságos paradicsomi jelenet? A sátor bejáratánál kétfelöl a tolnai és szegzárdi banda ellenőrzi a bemenetet, cherubekként, fekete angyalaival, versenyt huzva a különbnél különb nóták sokaságát, hatalmasan, mintha az utolsó Ítéletre akarnák ébreszteni a közönséget. A sátor belseje zöld ágakkal, magyar és török (?) lobogókkal diszitve, valóságos paradicsom. Ha nem tudnám, hogy hárem napig izzadtak hcsszuszáru pipa mellett a sátor elkészítésén, azt hihetném, hegy az égből csöppent alá. — Hová, hová?! kérdi egy barátom tőlem. __ Tudod pajtás, a nézéssel jól laktam, de furcsa dolog, & gyomrom üresen maradt. Majd ide a paradicsomba. Ezen felsorolt eszközökkel (s illetőleg játékszerekkel) való foglalkozás munkagyakorlatnak mondatik. A munkag) akoliatok czélja. A gyermeket önálló foglalkoztatás és szoktatás által teljesen játszva bevonni a munkakörbe és ötét munkához szoktatni. A rendet szellemébe mintegy ösztönszerüleg bevezetni, szóval: a gyermek szellemét, értelmiségét és eszét az ö sajátos természetének megfelelő természetszerű helyes módon kiképezni. A mnnkagj akorlatok terve. I. osztály. (3—4 évesek.) Frőbel 1-sö és 2-ik szekrény tárgyával való foglalkoztatás. Gyöngylerakás. Frőbel féle síremlék alkotása. Homok építés. Megismertetés ezen tárgyak neveivel, szin- s anyagával, számaival, alaki sajátságaival, készítési módjával s természettani sajátságaival. Hét végén ismétlés és összehasonlitás. A képzet és ismeretszerzés ezeknél még főleg társalgás utján közvetittetik. II. osztály (4—5 évesek.) Mint föntebb. Építés a 3-ik és 4-ik szekrény tartalmából. Az építés tárgyai: templom, városháza, vár, gözmözdony, hid örkázzal, fasor, lépcső, egész koczka és mások. Az építés külön e czélra, vörös színnel behálózott, téglány alakú, úgynevezett munkaasztalokon haj- tátik végré. HL osztály. (5—6 évesek.) Mint föntebb. Építés a 3-ik és 4-ik szekrényből. Tárgyai a következők: kettős létra, két oszlop, kút, itatóvályu, karosszék, pamlag és más tárgyak. Jegyzet. Megnevezett munkagyakorlatokon kívül, aránylagos beosztásra találnak egyúttal a föntebbi pontokban felsorolt fejlesztő eszközökkel végrehajtandó munkagyakorlatok is. A fejlesztő eszközök felszereléséből Frőbel 5-ik és 6-ik szekrényei ez idő szerint hiányoznak, melyeknek utánpótlása miatt később némi módositás fog beállani, de a mely módosítás a jelen terv lényegére befolyással nem leend. II. Beszéd- és értelenigynkorlatok. Czél: a) A hangkiejtés képességének fokozása. b) A nyelvérzék tisztázása és fejlesztése a kölcsönös társalgás (beszélgetés) által. c) A figyelem felébresztése és ezáltal az értelem fejlesztése. Beszéd- és értelemgyakorlatok terve. l. osztály. A növendékek érzéki szerve alá eső tárgyaknak érzékeltetés utjáni megismertetése. Képzet szerzés. Tárgyaiul szolgálnak: a szoba, ismertebb bútoraival; a konyha, használtabb eszközeivel. A szoba, konyha, kamra, pincze, padlás, mind a háznak részei. Heti ismétlés és összehasonlitás. H. osztály. Mint föntebb. Az egyes tárgyaknak mon- datokkan való elősorolása. Beszéd- és ért. gy. további folytatólagos tárgyai: az udvar (házi és gazdászati eszközeivel,) kert (leginkább konyhanövényeivel.) Heti ismétlés és összehasonlitás. m. osztály. Mint föntebb. Beszéd- és ért. gy. tárgyai: az utcza, (szomszédházak, utcza, tér,) a mező, (szántóföld, rét, legelő,) az erdő, (erdei-fa, cserjék,) a hegy, (sikság, hegy,) a viz, (folyó- és álló-viz,) az ország, (vidék és vármegye.) Heti ismétlés és összehasonlitás. III. Társas-, tag- és szabadjátékok. 1. Társasjátékok által kitűzött czél. A növendékeket a társaséletre képesíteni; a tevékenységi ösztönnek szabad s tágabb tért engedni át; nemesen szórakoztatni; lekötni a figyelmet és tágítani ismeretkörüket. Ezen játékok természetével összekötött testmozdulatok által a szabályos testtartást elősegíteni és az erőket fejleszteni, tovább képezni és edzeni. | 2. Tomajátékok-, tomarend-, tag- és szabadjátékok ál- tál kitűzött czél. A testtörzset hajlékonnyá, a végtagokat rugékonnyá képezni. Az állás, lépés és járásnál a tetszetős mozdulathoz hozzászoktatni. A vért szabályos keringésében fentartani és ezzel az emésztést s illetőleg anyagcserét természetes korlátái közt megóvni. Elbeszélések, mesék és adomák. Czél: A növendékek egyes kiválóbb (mint pl. a gon, dolkozó, emlékező stb.) tehetségeit fejleszteni, a kedves benyomások s illetve reáhatásokkal azokat foglalkoztatni. A szeretet, részvét, tisztelet érzetét ébreszteni s fejleszteni. A levont üdvös tanulságok által pedig őket erkölcsi érzelmeikben gazdagítani. A különböző tárgyak s készítmények iránt bennük a közbecsülést lehető módon állandósítani. I. osztály. Hanggyakorlatok. Rövid alkalmi elbeszélések, fő súlyt fektetvén a szavak tiszta és világos kiejtésére. Mesék és adomák olyanok, melyek a felfogáshoz mértek. II. osztály. Mint föntebb. Találós kérdések. Talányok, Adomák. Elbeszélések leginkább az alkalmazott beszéd- és értelemgyakorlatok tárgyai köréből. Alkalmi elbeszélések: a karácsonyról, húsvéti tojásról stb. melyek már némileg a vallásosság jellegét viselik magukon. in. osztály. Mint föntebb. Nagyobb elbeszélések. Erőteljesebb mesék-(minő pl. az állatok gyűléséről; az öreg tél és gazdag nyár stb.) Alkalmi elbeszélések, mint föntebb. V. Gyermek-imák, dalok é9 sznvalmánjók. Czél: Az imák és bevezető rövid erkölcsi oktatás által a vallásos érzelmeket ébreszteni, felújítani: a dal által, melynek szövege mindig a felfogáshoz viszonyított, a netalán lankadásnak hanyatló kedélyt frisiteni, élénkíteni. Végül, szavalás által a hanghordozás szabatos elsajátítása s a szép iránti lelkesülés czéloztatik. A hazafias érzelmek ápolása ezúttal szintén mái* előtérbe nyomul. I. osztály. Napközi rövid imák. Dalok. n. osztály. Mint föntebb. Szavalmány. Hl. osztály. Mint föntebb. Ónálló szavalmányok. Párbeszédek. Alkalmi üdvözletek betanítása. VI. megemlékezés. Czél: Egyes kiváló egyének iránt, kiknek már elfoglalt magasztos hivataluknál fogva is hódolattal tartozunk, vagy más olyanok iránt, akik életműködésükkel akár általában az emberiségnek akár pedig a társadalomnak hajtottak nagy hasznot bizonyos tekintetben, szintén nagyon kívánatos a növendékek figyelmét felhivni, különösen azért is, hogy emlékük iránt — ha már elhaltak — kegyeletteljes szeretettel viseltessenek, vagy pedig ha még élnének, azokat méltányolván, neveikről csak mindig tisztelettel emlékezzenek meg. Kifolyólag ebből, azon másodrendű czél is valósulna, melyszerint a tisztelet érzete bennük ekként állandósulván, szülőik iránti tiszteletükben csak öregbednének; mert azon hála, mellyel szülőiknek tartoznak, kétségkívül a legerősebb, legnagyobb hála. II. osztály. Alkalmi megemlékezés a koronás magyar királyról; annak felséges neje: Erzsébeth király asszonyról, Frőbel bácsiról, a thüringiai nagy gyermekbarátról; Brunswick Mária Therézröl, mint a legnagyobb magyar honleányról; az intézet nemeslelkü jótevőiről stb. Hl. osztály. Mint föntebb. Jegyzet': Ez alkalmi megemlékezések mindig a két felső osztály együttes jelenlétében történnek, hogy már maga e körülmény jóeleve figyelmet keltsen a megbeszélendő tárgy iránt. Ily alkalomra az érdekelteknek megszerzett arcz- képe az intézet helyiségében közös szemlére kifiiggesztetik. VII. Gyenuekiinnepély. Czél: A gyermekek figyelmét felhivni arra, miszerint az intézetben kifejtett munkásságukra folytonos érdekeltség— Vigyázz, hogy a tiltott gyümölcsből ne egyél; a vendéglős frankfurtiját ebbe a gattungba kell számitanom, a mennyiben hideg, nincs benn semmi iz, semmi lé; annyit mondok, ha megizleled, Ádámként aligha meg nem terheled vele a gyomrodat. A pörköltet inkább ajánlom. Adieu! * * * Falatozom. Jónak láttam a tiltott, gyümölcsből nem enni, tekintetbe vevén barátom figyelmeztetését. Falatozásom közben hallatszik: — Ez impertinentia, • malitia, szemtelenség, disznóság gyalázat, tisztességes társaságban ilyet tenni!! . . . — Mi az? mi az?! — Tessék az asztal alá nézni, restellem elmondani. — Ki vele! ki a malaczczalü Egy tisztességesen öltözött barna fiatal ember botorká- zik, többek kíséretében, tántorgó léptekkel kifelé. Be van nyakalva becsületesen. lm egy uj verseny, még pedig az ivásból. Hiába, ma tele vagyunk versenyekkel. * * * Délután, azaz evés és ivás után, pár fiatal neki gyür- kőzik a göröngyös talajon a táncznak. Vernék is a port ha volna, szerencsére a hajnali zápor elverte. Sok élvezetet kívánok a tánezversenyhez! % * * Ha már elkezdtük, végezzük is be. Menjünk amott a dombon abba a ponyva sátorba, hol fülrepesztő trombitaverseny mellett pár pozsgás földmives lány járja kedveltje, s nem kedveltjeivel az igazi magyarost. — Jó estét uram! — Adjon Isten atyafi! mulatnak, mulatnak? — Mulatnánk ám jobban is, ha ez a kocsmáros el nem veszi soknak a kedvét, de lássa az ur, reggel 7 krért mérte a sört, azután hogy látta, milyen jól megy, egy kraj- czárral fölcsapta; meg aztán az a gulyás is méreg drága, gondolja csak az ur, nem is ád alább, mint 20 krért, azért is ennyit ni! egy élő csipet, a legkisebbik fiam is megenne 3 tányérral. De aztán csak jó volna, de mindig vizezi az istenadta. Van neki sajtja is, de abból is annyit ád egy hatosért, hogy bagónak is kevés volna a fél fogamra. Ennem is tudom, mit gondol ez a kajmádi kocsmáros! ? — Ne csudálkozzék bátyám, verseny van ma, versenyez ma mindenki valamiben, a korcsmára sokat sem véve ki, kik úgy látszik izetlen ételeikkel s tuldrágaságaikkal akarják fölülmúlni egymást s kipróbálni a közönség türelmét. * * # A verseny hihetőleg eltart késő éjjig, a midőn is a pezsgőverseny veendi kezdetét, melyet bizonyára követni fog az alvás- és hortyogásverseny. Végén csattanik az ostor. A nappali lármás és nem lármás versenyekben alig vevén részt, ez utóbbiak közé majd fölcsap a Szemfüles. Y
