Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1877-06-03 / 23. szám

gel viseltetnek a szülök és felnőttek közül mások is, kik I ezúttal az ünnepély emelése czéljából az intézetbe össze- sereglettek. Ily gyermekünnepély évenkint egyszer tartatik az in­tézetben, karácsony estén. Az egylet igazgatótanácsa gon­doskodik, bogy az erre vonatkozó értesítés, a már megálla­pított tárgysorozat kíséretében annak idejében nyilvánosság elé jöjjön. Jegyzet. Tisztasági szemle napjában kétszer, t. i. d. e. és d. u., mindenkor megelőzőleg a tanórákat tartatik. A nevelő segítségére áll e dolognál az intézeti dada, ki an­nak utasitásaihoz képest aztán mosdatja, megfésüli s kellő­kép rendbehozza a tisztátalanokat. A nevelő feladata ily al­kalommal: társalogni növendékeivel a rend- és tisztaságról, kiemelni a tisztaság és rendnek előnyeit, megutáltatni velők mindazt ami tisztátalan. A tiszta gyermekeket dicséröleg kiemelni, hogy ezek példáján amazok buzduljanak. Különfélék. — A NZegzárcli tűzoltóság főparancsnoka Stann Jakab Szegzárd nagyközség birájához a következő iratot intézte: Mélyen tisztelt bíró ur! Őszinte örömmel vettem be­cses átiratát, melyben a Szegzárdon legutóbb dühöngött tűz­vésznél a tűzoltóság által kifejtett hatásos működés alkal­mából, a város közönsége nevében elismerését nyilvánítja, mert kétségbevonhatlan jele ez azon örvendetes s eléggé nem méltányolható fordulatnak, mely ezen kitűnő emberba­ráti intézmény ellenében kezdetben nyilvánult ellenszenv he­lyett gondos ápolást helyezve kilátásba, beállott. Az elisme­rés mindig legszebb jutalma az önzetlen működésnek, azért fogadja biró ur ennek nyilvánításáért a tűzoltóság meleg kö­szönetét. A mi becses átiratának azon részét illeti, hogy a tűzvésznél magukat kitüntetett tűzoltók névjegyzékét jutal­mazás végett közöljem, sajnálattal kell kijelentenem, hogy annak eleget nem tehetek, mert tűzoltó társaim a hozzájuk ez irányban intézett felhívásra egyhangúlag kijelenték, hogy a teljesített kötelesség tudatából eredő magasztos érzést anyagi jutalommal fel nem cserélik; s igy a személyes ju­talmazás helyett tisztelt biró urnák csak azon tér marad fenn jóakaratu ajánlata foganatosítására, mely a nagyközség jól felfogott érdekében a tűzoltó szerek tökéletesbitésére irá­nyul. Fogadja tiszteletem nyilvánitását. Szegzárdon, 1877. évi május 31-én. A főparancsnok. — líi lesetek. Felejthetlen Bartal Györgyünk özve­gyét azon baleset érte, hogy testvérje Perczel Mór tábornok­nál Ernyhádon tett látogatása alkalmával, evés közben egy darab csontot lenyelt; a bekövetkezett görcsös állapot foly­tán dr. Sass István megyei főorvos távirati utón Bony- hádra hivatott, ki szinte távirati utón dr. Lumnitzer Sándor budapesti orvossal tette magát érintkezésbe, mig nem a be­állott erős hányás a veszélyes állapotból kiszabaditá. — Dö­me János kir. alügyész f. é. május 29-én a lépcsőről lebuk­ván, kaiját törte. — Kolozsváry Endre gyönki ügyvéd a múlt héten főbe lőtte magát. A büntető igazságszolgáltatás karjátóli fé­lelem vezette a szerencsétlent a végzetes tettre. Halálozás. Özvegy Konkolyi Ignáczné született Ta­kács Terézia, saját és gyermekei: Janka, Kornélia, László, Károly és István, úgy sógorai Konkolyi János és Lajos ne­vében is fájdalmas szívvel jelenti férjének, illetőleg atyjuk­nak és fivérüknek Tege Konkolyi Ignácz, volt kir. telekkönyvvezető és 1848j9. évi honvéd századosnak folyó évi május hó 26-án 64 éves korában sok szenvedés után történt gyászos kimultát. A boldogultnak hült tetemei az Orvos-utczából a felsö-sirkertbe május 27-én délután 3 órakor fognak öröknyugalomra tétetni, az engesztelő szent­mise-áldozat pedig május 28-án reggeli 7 órakor fog a rom. kath. főtemplomban az Urnák bemutattatni. Kelt Szegzárdon 1877. május 26-án. Áldás és béke legyen porai felett! — A lengycli gőzfürdő. Május közepén nyittatott meg a vidék szegényebb sorsú lakosai részére az újonnan kitatarozott lengyeli gőzfürdő, mely Lengyel községtől kelet­északi irányban egy negyed órai gyalogjárásra az erdőség egy kies völgyében fekszik. Ezen gőzfürdőt a jelenlegi tu­lajdonos gróf Apponyi Sándor urnák nagybátyja, gróf Appo- nyi József épitteté mintegy 50 év előtt egy kitűnő vizű er­dei forrás mellé, hol makacs csúzos bajából kigyógyulván, a fürdőt igen mérsékelt fürdési díj mellett a közönség hasz­nálatára bocsátá. Gróf Apponyi Sándor úr nagybátyja iránti kegyelet és hála érzetből túrija fenn e gőzfürdőt, változat­lanul fenn hagyva az 50 év óta fennlevő használati ára­kat, mi által a vidék betegei igen jó sikerrel használják tán az egész országban legolcsóbb gőzfürdőt. — Az urnapi körmenet Szegzárdon kedvező időjárás s a lakosság élénk részvéte mellett tartatott meg. — Énekes mise. Kölesd községében f. é. május 30-án gróf Apponyi Rudolf, volt párisi nagy követért gyászisteni tisztelet tartatott, mely alkalommal Brankó Amália nevelő- nő, Csery István postamester, Fetzer Mihály kölesdi és Hil­ler szakadáthi tanítók, négyes hangban énekeltek. A kardal, — mint nekünk onnét írják — igen jól sikerült. A gyászmi­sén igen nagyszámú értelmiség és köztök az urodalmi tiszt­ség volt jelen. Szt. Lőrinciről írják nekünk: Néhai özv. Pesthy Jánosné, szül. Sass Lidia asszony, halála előtt egy 100 ft. értékű urvacsorai kelyhet és ostya-osztót ajándékozott a szent lőrinczi evang. gyülekezetnek. E szent kehelyböl leg­először a megboldogult itta betegágyán a vigasztalás menyei italát és nemsokára rá két kedves kis unokája. — Somogy megy ében a rablások már ismét napi ren­den vannak. így a „Somogy“ f. é. 22-ik számában a legu­tóbbi két esetről a következőket úja: Ismét két rablás tör­tént megyénk területén, melyek csakugyan minden combina­tion kívül estek, a mennyiben jogosan hiheténk, hogy Séta Pista bandájának megsemmisítésével vége szakadt a személy - és vagyonbiztonság elleni támadásoknak. Az egyik rablás Kaposvár és Töröcske község közt történt május 18-án. A dolgot igy adják elő: egy töröcskei vásározni szerető polgár elment a mérői vásárra s onnét visszatértében befordult egyik kaposvári korcsmába. Itt egy czigánnyal ivásba keveredvén, midőn a polgár már jól beszita magát, kezdett pénzével di­csekedni s bankjegyeit kiteregette az asztalra; a czigány sundi szemmel nézte s ittak, iddogáltak tovább, a czigány nem lévén rest a kinálgatásban. Midőn a borozás után a töröcskei polgár hazafelé vette útját, a czigány utánnament két növel, a közeli hegyuton megtámadta és pedig egy kő­vel agyba-föbe verte, mig a két nő a polgár kezét lefogta. Midőn a verések következtében ez a földre rogyott, a nála levő 900 írtra menő pénzösszeget zsebéből kirabolták s el­illantak. A kifosztott eszmélethez térvén, haza ballagott Tö- röcskére s midőn az ittasság és fájdalmaktól kissé épült, nya­kába vette a világot, nem szólt senkinek s utazott Marczali felé, itt pandúrokat kérve maga mellé, tovább ment, ment Keszthely felé ; ezt is elhagyva, Szántón elérték a czigány- családotés a pénzzel együtt visszahozták Kaposvárra. E bűn­tényt a törvényszék, mint rögtönbiróság,'május 28-án nyilvános ülésben tárgyalta. Vádlottak hárman vannak. Első vádlott Horvát Barát András nemesdédi születésű, pamuki tartóz- kodásu; előbb muzsikus czigány, utóbbi időben vásározó lókötö. Négy ízben volt büntetve lopásért. Lipótvárról m. évi aug. 29-én szabadult ki. 34 eves. Bűntársa s szeretnie Gyarmati Tüske Kata pamuki lakos, 18 éves. Harmadik társuk Keresők Juli 24 éves hajadon, vámosi lakos. Ez utóbbi csak a mérői vásár alkalmával csatlakozott-hozzájok. Barát And­rás és Tüske Kati azonban három-négy hétig együtt csava­rogtak s Veszprémmegyében egy rátóti embertől, ki őket kocsijára felvette, kocsiját és lovait erőszakkal elvették, ma­gát pedig kővel fejbe verve a kocsiról ledobták. A tárgya­láson mind a hárman egyezöleg vallottak a főbb dolgokra nézve. A tárgyalás délután is folytattatván, lapunk zártával az ítélet még nem volt kimondva. — A bogiári postakocsin is rablás követtetett el. Múlt szerda-csütörtök közti éjjel ismeret­len egyének rátüzeltek a pénzes zacskókat vivő postakocsira; elvettek tőle 7 zacskót, melyben 3500 frt volt, az üres zacs­kókat beledobták egy bokorba s magok eltűntek. Baán Gáspár szolgabiró azonban a legnagyobb eréllyel megkezdte a nyomozást s a meleg nyomra utasítván pandurait, ezek üldözőbe vették a tetteseket s kevéssel Balaton-Füredre ér- keztök után el is csípték azokat 4051 írttal; tehát nagyobb összeggel még, mint a mennyit a bogiári postáról elrabol­tak. A rablók már útban vannak Kaposvár felé s szinte rögtönbiróság elé állíttatnak. Elismerésünket kell nyilvánit­tanunk, úgy a derék szolgabiró, mint a pandúrok önfelál­dozó és sikert aratott tetteiért. Úgy látszik a rablókra rósz napok járnak s a fentebbi gyors és sikeres üldözések alig ha le nem hütik a társadalom azon elesettéit, kikben még tán vágy volna ily gonosz tettekre. Fájdalom, hogy rova­tunkat ily hírekkel kell töltenünk. Szerkesztői üzenet. * Bocsánat, hogy azon magán ügyben elfoglaltságunk miatt, csak most adjuk meg a kellő feleletet. Szolgáljon mentségül, hogy eljár­tunk azonnal benne, csak az értesítés maradt el. Elfogadjuk. Tisztelt szerkesztő ur! A „Tolnamegyei közlöny“ múlt számának nyílttéri rovatában Pollák Jakab báttaszéki kereskedőnek az izraelita imaházban történt s megütközést szülő fellépése miatti rosz- szaló felszólalás alá „a báttaszéki congressus izr. hitközség“ van Írva. Midőn azon felszólalás tartalmát egész terjedelmében helybenhagynám s újból magamévá tenném, tisztelettel kérem a t. szerkesztő urat, hogy az aláírást ekkép kiigazítva kö­zölni szíveskedjék: „a báttaszéki congressus izra­elita hitközség elnöke“ — mely utolsó szó múltkor toliamban maradt. — Tisztelettel vagyok Báttaszéken, 1877. évi május hó 29-én. Fischer Dávid, a báttaszéki congressus izraelita hitközség elnöke. Tekintetes szerkesztő ur! A „Tolnamegyei közlöny“ 22-ik számának nyiltterében a „báttaszéki congressus izr. hitközség“ aláírásával megjelent közleményre van szerencsénk válaszolni, kérvén, miszerint azt lapja legközelebbi számában nyilvánosságra hozni szívesked­jék. Mindenekelőtt határozotton tagadjuk s óvást teszünk az el­len, miszerint azon czikket a „báttaszéki congressus izr. hit­község hozta volna nyilvánoságra s kijelentjük, hogy jövőre egy ily testület nevének felhasználása ellen a lépéseket tenni el nem mulasztjuk. Óvást kell tennünk továbbá azért, mi­után azon czikk nem tartalmaz egyebet hazugságnál és rá­galomnál, annyival is inkább, miután mi nagyobb része szem- és fültanui voltunk azon botránynak, melyet Fischer Dávid hitközségi elöljáró (kár, hogy e tisztet viseli) durva és kihívó magaviseleté által, oly szent helyen okozott. Okozott pedig egy köztiszteletben s szeretetben megőszült hitsorsosunk Pol­lák Jakab személye ellen, kinek érdekében, de legfökép a meg­gondolatlanul felhasznált izraelita hitközség nevében kényte­lenek vagyunk, a hivatkozott czikkben kifejezett rosszalást Fischer Dávidra háritani s a nyilvánossás: terére hozni azon kellemetlen s az izraelita- hitközség sajnáhitára megtörtént ügyet, mely csak egy ily testület szégyenére válhat; szégye­nére válhat pedig legfökép azért, miután azt egy elöljáró kö­vette el, kinek pedig jó magaviseleté által kötelességében lenne a híveknek például szolgálni s ijne ö követte el a bot­rányos isteni tisztelet zavarását, melyre Pollák Jakab okot nem szolgáltatott, kinek becsületes példás magaviseletéért a szavatosságot bár ki ellen elvállaljuk. Egyébként tudomásunk szerint az ügy már a bíróság kezeibe adatván, annak ítélete fogja a botrány okozóját sújtani s a megérdemelt büntetést a közitélet sulyosbitani. Végre bizonyságot teszünk arról, hogy Pollák Jakab mindenkori példás magaviseleté által csak általános köztiszteletet szerzett magának, kinek szilárd s hig­gadt jelleméért, melyet akkor, midőn Fischer Dávid által, már többizben megkisértett, de legutóbb folyó évi május hó 18-án véghezvitt megtámadáskor tanúsított s nem feled­kezett meg, úgy mint megtámadója a hely szentségéről, tel­jes elismerést szavazunk. Báttaszék, 1877. május hó 31-én. Fischer Károly, Lampel Rudolf, Braunberger L., Rosen- feld Emánuel, Fischer Markusz, Kohn Jakab, Kaufmann Adolf, Ösztereicher Adolf. Naschitz Mór, Spigel Henrik, Luszt Fü- löp, Dr. Stark,.. Leopold Klein, Lusztig Ignácz, Hoffman Fii- löp, Kaufman Simon, Winter Árhon, Burg ^athán, Löwy Ja­kab, Pollák Ármin. *) *) Az e rovatban közlőitekért felelősséget nein vállal. A szerk. Hiv at a 1 o s rész. 4172. Tolnamegye alispánjától. . alisp. A nagyméltóságu m. kir. honvédelmi ministerium áltál az állandó póttartalékból a honvédség állományába és a póttartalék nyilvántartásából a honvédség nyilvántar­tásába áthelyezett egyénekkel való eljárás szabályozása tárgyában fé. május 4. 1678G. sz. a. kibocsátott Kórrendelet. Vonatkozással az 1868. évi XL. t. ez. végrehajtásáról szóló utasitás 166. §-ának 10. pontjára elrendelem, hogy mind­azok, akik azon év deczember hava 31-ével, a melyben 30. élet évoket betöltötték, illetőleg betöltik, a hadsereg állandó póttartalékából a honvédségbe, eddig már áthelyeztettek, vagy jövőben átfognak helyeztetni, az illetékes honvéd zászlóalj parancsnokság által kitűzendő napon és helyen jelenleg ezen rendeletem vétele után azonnal, jövőre pedig az áthelyezés megtörténte után haladéktalanul az ujonczállitási bizottság elé rendeltessenek. Ezen sorozás foganatosítására a szükséges állitási lajtstro- mokat három példányban az illető honvéd zászlóalj parancs­nokság köteles kiállítani és pedig az idézett 10. pont értelmé­ben hadkiegészítő kerületi parancsnokságtól átküldött állo­mány jegyzőkönyvi kivonat alapján. A sorozó-bizottság által honvéd szolgálatra alkalmasaknak talált ily egyének 32 éves koruk betöltése évének deczem­ber hava végéig, a szerint a mind az idézett utasitás 65. §-a értelmében a gyalogság és hadtengerészet vagy a lovasság póttartalékába voltak kijelölve: az illető honvéd zászlóaljhoz vagy lovas ezredhez felavatandób, honvéd igazolvánnyal el­látva szabadságolandók és a felavatásuk időpontja után leg­közelebb kiadandó állományparanc«csal szabályszerűen nö- vedékbe veendők, , A hadszolgálatra alkalmatlanoknak osztályozott ily mi­nőségű egyének ellenben az állitási lajstromba tett bizottsági bejegyzés alapján, már a hadkiegészítő kerületi parancsnok­ságtól átküldött állomány jegyzőkönyvi kivonatban, megfe­lelő hivatkozással a bizottság osztályozására: törlendők és a honvédség állományában növedékbe nem is veendők; alkalmatlan voltuk s az állományból történt töröltetésük pe­dig régi ajánlatu bizonyítványukon — vagy esetleg egy kü­lön fél ivén igazolandó. Kétséges esetekben az illetők honvéd felülvizsgáló­bizottság elé állitandók és ezen bizottság határozatához képest vagy felavatandók vagy törlendők. A szolgálatra ily módon alkalmasoknak talált hon­védek életkorukhoz képest, a honvédség 12-ik (esetleg 13-ik) évfolyamába sorolandók, csak az ellenőrzési szemlén való megjelenésre kötelezendők, békében pedig egyébként sem ujoncz kiképeztetésre, sem más okból be nem idéz- hetök. Mozgósításkor azonban a többi legénységgel együtt csa­patokhoz behivandók és megfelelő kiképez tetésük után, év-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents