Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1877-01-07 / 2. szám
2. szám. Szegzárd, vasárnap 1877. január 7-én. Ötödik évfolyam. BG GB ■ [" Megjeleli: hetenként-egyszer, vasárnap. Társadalmi, tanagyi és közgazdasági hetilap. Előfizetési árak: ■ Egészévre ... 5 frt — kr. Félévre .... 2 „ 50 „ Egyes szám ára .------10 „ Ki adóhivatal: Széehényi-utcza 172. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások -küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Tolnamegye törvény hatóságának s a lolnamegyei gazdasági egyesületnek hivatalos közlönye. 1 L#éltár 1 Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. 1 Hirdetési dijak jutányosán stn- 'mittatnak. A roncsoló toroklob vagy diphtheritis*) A diphtheritis — .mely ezen görög szótól diph- t<ji — bőr veszi nevezetét, felléptekor rendesen a tokban, szalonna vagy bőrkeszerü lerakodmányké- p4 mutatkozik, mely viszont számtalan s puszta- ssiimel nem látható gombacsir összehalmozódásá- nk s az igy előidézett helybeli izgatásnak termáié: De néha nemcsak a torokba s annak mondo- j.tí rakodnak, hanem lejebb a légcsőbe is, hol a ««étel akadályozása s valóságos léginség folytán Kaink gyilkolóvá — midőn is a bántalom hártyás oragyiknak neveztetik.:-^ Mindkét esetben a gömbösük felszívódás által a vér közé jutva, nem egye- lül fentebbi helyezkedésüknél fogva, hanem valóságos'rérmérgezés kövétkeztében válnak halálossá. 'Ezen gombacsirök igen szállékonyak, tapadé- fcomak s szives (letüek. Melynél fogva nem- isaka beteg által kilehelve, annak vagy már a ha- ottník pgköiKében:-. .feéimel § aTirw.kii^yv-1gjüia;- .lemüire, butorana tapadnak, hanem a környezők Iffluháin néha több órányi távolságra széthordva, jjttiég napok után is a belélegzett levegő utján egy jjiásik egyénre nézve fertőzővé, vagy mint mondani jokás ragályossá válnak. — És ily módon czipelI tik el a betegség házról házra, faluból faluba a be- glátogatók, ápolók, virrasztók, halottöltöztetők s viliik és a végtisztességen megjelenő vagy épen to- Izó rokonok által. A megyében majdnem község- |l községre kinyomozható, mint vitetett az át ily l^y ehez hasonló módon egyik községből a másikba. zon apa, ki gyermekét K . on a megholt paj- shoz vezeté, hogy utoljára még láthassa s megcsó*) A fenyegető yeszélylyel étemben, mely sorainkat pusztítani kezdi, időszerűnek tartjuk, kitűnő főorvosunk ezen népszerű nyelven irt érazését közölni s a szülők figyelmébe melegen ajánlani. A. szerk. fkolja azt, bizonyára nem hivé, hogy ez által saját három gyermekének ő maga ásta meg sirját; — sem azon egyén, ki szomszéd faluban egy kis rokonnak végtisztességén megjelenve, ezen látszólagos atyafiérzetért nemcsak saját, hanem a község számos kisdedének halálát s annyi cs4lád kiszámithatlan veszteségét okozá. — Hosszúra nyújthatnám azon példák számát, melyeket a ragálhanyag széthurczolására s beoltására nézve a tapasztalat összegyűjtött, ha nem tudnám, hogy a közönség, —-í bár nincs is még általánosan a meggyőződés erejéig vértezve, — a keserű tapasztalásokon már is sokat okult s hiszékenyebbé vált. Az igaz nem minden alkalmatos esetben történik ragályozás. A felnőttek például s szopós gyermekek kevésbbé fogékonyak mint a 3—10 évesek, a véznák, tisztátalan nedves lakásban, dohos levegőben együtt élők, hol az ily rothadó gombacsi- rázásjnak minden feltétele megvan, leginkább hajlandók fa ragály befogadására. Ezért egyes községekben ily viozenyok -közt lévőTtiázcSópoftok, utczaré- szek szolgálnak leginkább fészkéül. — Valamint azonban a villám sem sújt, valahányszor czikázik, úgy ez ellen is van a természetnek bizonyos visszaható ereje, melynél fogva a ragály iránti fogékonyság Istennek hála, nincsen meg minden gyermekben egyenlően — csak a baj az, hogy ezt kiben-kiben felismerni lehetetlen lévén, okosabb az általános óvszabályok védelme alá menekülni mindnyájának kivétel nélkül. Ezen ellenséggel szembeszállni nem lehet, mert soha sem tudhatni, hol s mily alakban rejtőzik, ezt kerülni kell, kerülni magunknak s gyermekeinknek leg- főkép. — A tisztaság lakásban, ruházatban, a szobák szellőztetésének szükségessége s igy a gyakorlati angolnak azon mondása, hogy „tisztaság szere- tete Isten tisztelete“*) sehol alaposabban be nembi*) Cleanliness is next to godliness. I TÁRSCZA. A hajlam és jellemről. Irta: Ba^tainé. I, Egy kedélyesen veszekedj viszt partié után gazdag te- éjkü asztal mellett a háziúr, Mint valami becses ereklye, S zeretetreméltó hölgy közé .'foglalva magát, miként az >ri próféta, nemcsak egyén) szépsége, de' szellemi fel- légével is magasan kiemelkedve, a társaság többi (férfi) i közöl s ezen előnyei hatilmának öntudatában, mint térítő, ékes megszólásával akarta a jelenvolt hölgyekkel ítui azt: logy a nők az ö fmyüzésükkel, a jelenkor el- I jényedése Is erkölcsi sülyedésének fö-fötényezöi. Tiszte- £ kiyételn(k, de a legnagyobbrész az emancipatió esz- |j nem gs emberiség javára, hanem saját előnyükre óhajig kizsákuány :lni. |De minhogy mi nők is sztretünk beszélni, nem en- lk át egépen a társalgás vitelt, sőt lehetőleg védtiik mail ezen julyos vádak ellenében, minek következtében a jty, mintgy visszavonulóképt azon nyilatkozattal védte Jjit: mizerint mi jelenlevő aök ne értenök magunkra Ttkozárészt, nehogy valaaikép kiessünk nagybecsű ■>1. I) különösen meghagyja kedves fiának, hogy soha Ipgyé' oly leányt feleségül: a ki korcsolyázni jár, so- T.1, nrt mind a két hajlamnak egy oka van, sőt még jli jentöséggel is bir. iilöni nézet! mondá egy vitatkozásra kész urhölgy — tehát a nőknek már sétálniok sem szabad a nélkül, hogy bünül fel ne rónák? A háziúr haragosan feleié, hogy „nem“ mert a sétálás is ritkán történik egészségi szempontból, hanem inkább az öltözék mutogatása vagy tetszelgési vágyból, mely szórakozás többnyire maga után vonja a fényüzési hajlamot. Erre a vitatkozni szerető urhölgy mosolyogva állítá, miszerint sokszor hallotta, hogy az ember már születésekor magával hozza hajlamait; akkor pedig a sétálási hajlam nem lehet más bűn, mint „eredendő,“ melyet a biblia szerint a keresztség eltöröl s igy nekünk — sokszor — megkeresztelt hölgyeknek, nincsenek bünül felróható hajlamaink. — Végre pedig a jellemet illetőleg nagyon is eltérők a nézetek. En azon kérdést intéztem a háziúrhoz, melyek volnának az ö észrevételei: a hajlam- és jellemre vonatkozólag? Egy méltóságos főhajtással úgy nyilatkozott, hogy előbb az enyémeket szeretné a „Tolnamegyei közlönyében olvasni; megigértem, hogy ezen óhajtásának, feltéve ha a szerkesztő ur oly udvarias leend lapjába felvenni, meg fogok felelni. De most, midőn az emberi jellemek különféleségéröl elmélkedem, nagyonis érzem, mily nehéz Ígéretemet beváltanom, érzem mily nehéz feladat oly gyakorlatlan tollal, mint az enyém, az emberiség ezen közös tulajdonáról írni. Mert vannak „tettek,“ melyek nem mindenkitől tartatnak egyformán nemes, szép jellemből kifolyóknak. Minthogy a jellem mindig a hajlam gyermeke, nevelője pedig a lelkierö, azért nagyon nehéz is neki mások kedve szerinti nevelést adni. A hajlam az, melyre vonatkozólag a legnagyobb tudósok is eltérő nézetben vannak. Mily sokan állítják azt: hogy a csecsemő már születésekor magával hozza hajlamait, mig zonyul, mint ezen s ehez hasonló betegségek távoltartásánál. Másrészt a szabad levegő élvezésétől, edző mozgásoktól eltiltani nem szabad a gyermeket. — Az elsatnyulás szintúgy előkészíti a ragály felvételére, mint például a szülők részéről a nemtörődő el- bizakodás, a gyermekeknek meghűlése, vagy huru- tos rekedtségüknek elhanyagolása. Ezért a mint a betegség fellépése valahol hallatszik, a gyermekek lehetőleg az ide-oda látogatástól letiltandók s szüleik is óvakodjanak betegek látogatásától. CzélszerU már ilyenkor a szájmosó viz közé késhegynyi ka- lichlort keverni s ezzel reggel este a gyermekek száját kiöblinteni, vagy ha nem tudnák, a szájmosó ruhával ezt teljesíteni. Ez ártalmatlan, Íztelen s mégis hatalmas óvszer, a szájban netán képződő ',gombák ellenébon. Ha már nehezen kezd a gyermek nyelni, torka fáj vagy tán rekedt, addig is, mig orvos érkeznék, a szájöblintőn kivül a nyakra hideg vizbe mártott ruhák teendők s a melegedésig rajta hagyan- dók. Különben sokszor ezen előjelek nélkül is a gyermek egyszerre kedvetlen leszen, feje fáj s ese- kély borzongás vagy forróság mellett lekészül, mely majd oly nagyra fokozódik, hogy félrebeszéd s té- vengő felsikoltások állnak be. Ily esetben a torokba tekintve s a gyermekkel á-t hangoztatva, a megve- resedett torok vagy mandolák egyik vagy másikán bab és nagyobb nagyságú, szalonna szinü majd se- tétebb lerakodás, bűzös légzéssel vagy a nélkül, látható. Már ekkor a láznak nagy foka mutatja, hogy a baj nem helybeli többé, hanem a vérmérgezés megtörténte folytán a legrosszabbtól méltán félni lehet. Ha sipoló s nehéz lélekzés, ugató huruttal szegődik hozzá, akkor a baj le a légcsőbe hatolt s a gyermek megfulással fenyegettetik. Mind a két esetben a gyors vérmérgezés s a fuldoklás következtében a gyógyszerek hatása már igen kétes. mások azt mondják: a nevelés adja. — Ki tudná azt megmondani, hogy melyik állítás igaz a kettő közül? Meglehet talán sikerülni fog (majd valamikor) egy tudós német tanárnak a biztos választ megadni. Mikor azt olvasom, vagy hallom, hogy a csecsemő már születésekor magával hozza hajlamait, mindég eszembe jut egyik tanítónőm meséje: hogy volt egyszer egy királynak három fia s mind a hárman jellemükből kifolyólag igen kicsapongó s erkölcstelenek valának, a mi a királyi apát szomorúságra hangolta és boldogtalanná tette, miután, mindegyiket érdemetlennek találta trónjára. Nagy bujában a bölcsektől kért tanácsot, hogy mondanák meg neki, mi lehet az oka, hogy mind a három fia egyformán rósz? A tudósok azt feleltek: „Felség, a királyfiak gyermekkoruk óta mindig látták az élet titkait és mint tiltott élveket, még nagyohb vágygyal szeretik.“ A király még azt kérdé: megvannak-e arról győződve, hogy a nevelés fejlesztette bennük a rósz tulajdonokat? A bölcs tudósok azt mondák, hogy „igen“ mert a csecsemő csak a táplálék iránti érzékkel biró öntudatlan lény, kinek tulajdonait a nevelés fejleszti. A király nagyon megörült ezen nyüatkozatnak, mint- hogy aggodalmai enyhítésére az isteni gondviselés egy nem várt örömben részesíté; ugyanis egy negyedik fia született. Ekkor a király egy a külvilágtól egészen elzárt kastélyt építtetett es a kis királyfiut négy hónapos korában oáa ví- teté, hol minden női szolgálat nélkül csüpán férfiak közt neveltetett egész 18 éves koráig. 4^ \
