Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1877-02-11 / 7. szám

most nem küldik oda gyermekeiket, azok akkor I som fogják azt tenni,'[ha iskolaállapotaink már semmi kivánni valót sem hagynak fenn és felszerelésük a legtökéletesebb lesz.

Annak oka pedig, hogy 11 tanitóval kevesebb van a megyében, mint tanterem, s ;a meglévők kő-' zül is 31 oklevél nélküli, — továbbá, hogy az iskolák tan- és tomaeszközökkel ellátva nincsenek, faiskolák pedig csak itt-ott elvétve vannak, egyedül az iskolákat fentartó gyülekezetek, azaz a polgárság szűkmarkúságában rejlik, mert néptanítóink j oly silányul vannak fizetve, hogy életüket nemhogy családostól, hanem még magányosan is alig tengedhetik s egyáltalán nem lehet csodálkozni a felett, hogy ázon nyomorúságos pályára csak nagyon ke- 1 vesen vállalkoznak. Polgáraink pedig sokkal szívesebben költenek divatos kelmék-, zajos mulatsá- | gok-, vagy bármily élvezetekre, mintsem, hogy gyermekeiknek oktatója fizetéséhez, vagy az iskolák ! felszereléséhez csak néhány fillérrel is járulnának.

Az emberi természet gyarlóságában gyökerezik ! azon liibánk, hogy minden bajnak, mely bennünket I ér, másban keressük okozóját.

így vagyunk e kérdéssel is, mert a fentebbiek által igyekeztem kimutatni, hogy a tanügy körül j item az oktatás, hanem a nevelés, — a nevelésnél pedig sem a törvény, sem az intézmény, — hanem egyedül magunk vagyunk a hibásak, — melyen ha magunk nem igyekezünk, akkor a világ legjobb j törvénye és legjobb intézménye sem fog alaposan j segíthetni.

Mit és miképen kell tehát cselekednünk, hogy I bajon segítve legyen?

A „Szalma-lángok“ szellemdús Írója korunkat a „lelkesedés korának“ nevezte el s valóban annyi bizonyítékot hord fel állittása mellett, hogy ebben valóban hajlandók is vagyunk neki meghódolni. En azonban nem vagyok képes őt napsugárban úszó magas világába követni, lent maradok a földön és hideg objectivitással nézem a dolgokat, melyekből azon szomorú tapasztalatokat kell levonnom, hogy habár a magyar minden iránt, mely méhében tüntetést hord, anyagi hasznot, élvezetet vagy egyenruhát ígérő szövetkezés, sőt még holmi üres bombaszticus jelszavak iránt is igazán szívből lelkesülni tud, de midőn valamely törvény végrehajtásáról, vagy a népnevelés előmozdításáról van a szó, lelkesedésünk fakadó rózsáját szibériai fagy fojtja csirájába.

Fogékony a magyar faj, még a legelvontabb tudományok iránt is, hanem érette lelkesülni nem

J

tud. A földmivelő tökéletesen meg van elégedve, ha ifjú sarjadéka fiityürészve párhuzamos barázdákat tucl szántam, a kézműves felette boldog, ha gyermeke egy számlát igy-amugy leszarkaláboz, a középosztálynak pedig vágya sem terjed tovább, mintha fia már valamerre irnokságig felvihette, kabátban jár és elöl-hátul megteinsurazzák.

Tisztelet a kivételeknek, hanem átalában biz’ ez igy van.

Nézetem szerint é bajnak-valódi orvossága: az volna, ha mi a tudományok szere te tét,, az ismeret- szomjat s a tudás iránti törekvést népszerűvé tenni, azt a jelenleg már érettkoru polgárokban felkölteni, sőt p— ami ugyan egyelőre még nagyon kétséges — azt a lelkesedésig fokozni képesek volnánk, mert éz vetné meg alapját annak, hogy polgáraink az ifjúság nevelésére több gondot fordítanának.

Hogy mi módon történjék ez ? arra bajos egye- i'nes feleletet adni,r mert annak számtalan utjai Ós módja van; hanem mintán a tudás felülről jő,, mint a nap sugára, és onnét hatol be a völgyek- és hasa- dékokba is: ennélfogva logical következése az, hogy az actiónak a tapasztalatteljes értelmiségtől kell kiindulnia, énnek kell níegkezaeni a hosszú, rféhez es fáradságos munkát.

Ne szégyenkezzünk leereszkedő és barátságos modorban szóba állni... ä5 polgár emberrel, igyekez-. zünk előfté ioly dolgokat is 'megvilágítani, mélyekről eddig fogalomnál sem -bírt- és• kisértsük meg benne a’tudás iránti vágyat felkölténi. Ha e . tízéit elértük, nem egy emjjert, hanem egy családot nyertünk meg törekvésünknek, — mert annak első dolga lesz otthon a hallottakat elbeszélni s a család minden egyes tagjában ébredezni kezd a szikra.

Ha mi hermetice elzárjuk, elkülönözztik magunkat a néptől s avval csak akkor érintkezünk, midőn az már elkerülhetlenlíl szükségessé válik s akkor is csak a kérdésben forgó ügyletre vonatkozó szűk körben mozgunk, akkor magunk zárjuk el a csatornát, melyen a műveltség, értelmesség és felvilá- gosultság az alsóbb rendbe is átszivároghatna.

Ha a társadalomnak minden értelmes tagja a vele érintkező köznéppel ily módon fog bánni, teljes lehetetlenség, hogy annak áldásos gyümölcse elmaradjon ; mert saját tapasztalásomból merített komoly meggyőződéssel áll.thatom, hogy köznépünk a művelődéstől nemcsak, hogy nem irtózik,, hanem a legmelegebb készséggel szívja magába az ismereteket és ha ezek kellő modorban, oktatólag vagy felvilágo- sitólag táratnak eléjük és ha a tudás kincsének valahol csak egy parányához juthat is, azt nemével a büszkeségnek ápolja és terjeszti. Hogy azonban ekként eredménnyel működhessünk, elkerülhetlenül szükséges, hogy mi magunk menjünk jó példával elő s mutassuk ki az utat, melyen haladni kell.

Ezen theoriát a praxisba - átültetni gyönyörűen sikerült Niki Ferencz faddi káplán urnák, kinek ezen közelismerésre méltó működését e helyen kiemelni el nem mulaszthatom.

Nevezett káplán ur -r- - ugyanis — az ottani értelmiségnek követésre méltó készséges hozzájárulásával egy oly egyletet alakított, mely feladatául tűzte a községben egy tudományos könyvtárnak megalapítását. Az aránylag csekély • évi tagdíjból az egylet tagjává lesz a természettudományi-, Szt.-Ist\ án-, történelmi-, sbt. tudományos társulatoknak s úgy ezek, valamint a m. t. Academia kiadmányait megkielégittetnek s a „nem szabad.“ vagy „nem lehet“ szót bár hangsúlyozzák is előtte j de gyakorlatilag nem emelik érvényre, — s igy tovább zsarnokoskodik, megszokva rósz hajlamait követni, nincs, ki ebben korlátozná; hisz gyermek még! — azonban mi a gyermeknél szokás volt, a felnőttben természetté vált s a szülök elég későn észlelik, hogy gyermekük a rósz tulajdonok egész tárházát foglalja magában, ki szenvedélyein urakodni nem tud, ki kész a legnagyobb aljasságra, hogy vágyait elérhesse, melyekről lemondani nem képes ; fondor, szineskedö, hízelgő, hogy czéljához juthasson; heves, ingerlékeny, szóval minden, csak jellemes nem.

Kezdetben kell minden hibának elejét venni s a példa leghathatósban ragadja meg a lelket; tehát a gyermektől el kell. tároltatni a hízelgést s igazságszeretetet kelteni benne s még tréfából sem szabad előtte hazudni.

Ismerje a fegyelmet s mit haraggal kér, — világért se kellíteljesíteni. A gyermeknek nem szabad azon meggyőződésre jutnia, hogy a szülök legféltettebb kincse.

A gyermek növelésénél nem szabad pillanatra sem szemelöl téveszteni: hogy a vallás és erkölcs a lélek alapjai. Mindenekelőtt pedig az anyának lélektanilag kell ismerni gyermekét; nem értjük ez alatt az ég ama ritka kiváltságával, hogy bírjon, melylyel egy Lavater, Götte vagy Lessing bővelkedett; hisz az oly kiváló tehetseg csak a teremtő választottjainak jut osztályrészül.

Egy gyermeket kiismerni nem nagy ember-ismeret kívántatik; csak éber figyelemmel kell kisérni tetteit, meg- jcgyzcrtit s miként jár el koríiu'sai irányában; czivakodo,

bosszúálló, árulkodó, irigy stb. rósz tulajdonokat nem árul-e el, melyeket csirájában tán sikerül end elfojtani az oly anyának, kinek tapintatos eljárását nem csak az annyira felemelő anyai szeretet, hanem az ész is vezényli.

Ki képes megragadóbban, hathatósabban s maradandóbban hatni a gyermekre, '— mint az anya? ,

Az anyának kell azon' ügyes s' gondos kertésznek lenni, ki a szív kertjét mii Véli, s nem engedi, hogy gyom s' mindenféle mérges növény halmozódjék el benne. Szakavatott kézzel igyekszik ezeket kiirtani s helyébe nemes növényzetet tenyészteni.

Szánandó azon lény is,: kiben már gyermekkorában elhintik a gőg magvát. Az elbizakodött büszkeség méltán tar- tatik az emberi gyarlóságok legnevetségesbikének s legtöbb esetben a mily' nagy az illető egyén gőgje, oly üres a feje.

Mily visszatetszést kelt minden jobbérzésü emberben az ily egyénneli érintkezés, ki minden embert csak oly atomnak tart, mely egész más agyágból van gyúrva, mint saját énje.

Az ilyenekben a legnagyobb lélekbúvár sem volna ke- , pes felfedezni ,csak parányi lelki nemességet, is.; s vájjon ez Óriási hibának kutforrása. nem-e a gyermekkorban rejlik, midőn a gyermeknek; ismételve tiltatik. — egy a társadalmi

, .téren a'lantább állónak gyermekéveli érintkezése azon nyilatkozattal, hogy „az csak olyan , szegény, te pedig ez és ez Vagy.“ — A .gyermek., ehez jíasonló .megjegyzéseket gyakrabban Kialva elhiteti magával, hogy , ö . egy felsőbb lény^ ki

skerzi s ebből idővel oly könyvgyűjtemény, fog fel- I szaporodni, mely Fadd községének valódi és .kiszá- I mithatlan értékű kincsévé válik.

Ez által egyúttal több nemes czél éretik el.

a) Köztudomású dolog, hogy hazai tudományos könyvkiadó vállalatainknak piacza alig van, e miatt a megjelenő könyvek felette drágák és csak kevesek által megszerezhetők. Fadd községben megalakult ezen egylet közös erővel, igy kevesebb áldozattal I már a< pártolók sorába lépett s ekként közvetve | I közművelődés terjesztőinek élőharezosai közé állt.

b) Az egylet tagjai az ekként könnyebben be- I szerzett művekből saját ismereteiket bővítik s minds I inkább képesebbekké teszik magukat arra, hogy y I ' riépúek nevelésébe és , oktatására fontos tényezőkként

folyjanak be.

,c) A serdülő ifjúságnak követésre méltó példát’ adnak, azt a tudományok megkedvelésére lelkesítik ’ááátöufcríf, hú magukat a tudományok bánnelyl ágában kiképezni óhajtják; i oly könyvtárt alapítanak; melyben a hajlamaiknak' megfelelő ágból a sziiksé-: ges kézikönyvek és tudományos munkák rendelke-l zésükre állanak.

Ami Faddon létesült, kivihető volna minden"

községben, ha volnának -j—- — — írr tn-----: —.1

Ni

ki Ferenczek! (Hanny Gáborok és Krísztinkovich Jánosok. A szerk.y

Közöltem eszméimet, nem azért, mintha én azokat egyedül helyeseknek tartanám, hanem azért;' hogy ez ügyben élénkebb mozgalmat keltsék; mert1 minél több oldalról fog' megvitattatni a kérdés, annál tisztábban fogjuk látni a helyzetet. Már pedig a bajok és hibák okainak nyilt kitárásával találhat-1) jük meg a helyes utat, melyen azok leggyökeresebben orvosolhatók.

Különfélék. j

— Meghívás. A tölnamegyei gazdasági egyesület alap- ezabályai 23-ik §-a értelmében az egyesület évenkint ■ köz-,,, gyűlést tart. Ennek határidejéül folyó február hó 25-ének: d. e. 10 óráját tűzöm ki. Van szerencsém a t. egyleti tag urakat ezen a szegzárdi megyeház nagytermében megtar-' tandó ülésre tisztelettel meghívni. Tárgysorozat: 1) Elnöki: jelentés az egyesület múlt évi működéséről. 2) Az egyesület igazgató-választmánya által átdolgozott új alapszabály terve- í zetnek bemutatása. 3) Néhai báró Sina Simon ő nagyméltó-. sága magas örökösei birtokainak kezelő bizottsága által, az az elnökség megkeresése folytán az ekeversenyhez szijksé- J ges terület a kaj’raádi gazdaságban készséggel engedélyez*^ tetvéü; ezen ekeversetíy idejének meghatározása'. 4)1 Idökö- ‘ zileg netán felmerülendő az egyletet érdeklő tárgyak elin- > tézésfe., K.-Hidvég 1877. február 6. Bernrieder József elnök.

r-,, —: Figyelmeztetés! A megyei gazdasági egyesület; , azon t. .volt tagjai, kik talán tudtok ,s. szeretjük hinni akaratok elíenérp tagsági jogukat ez év elsejével elvesztették az alapszabályok 12-ik §-a alapján:- mely azt mondja — áz J évdíjas tág tágságí jóga csak azon évre terjed ki, mellre ' tagdíját lefizette, vagy azt aláírásával lefizetni kötelezi. Kik| ezt ez ideig tenni elmulasztották, .felkéretnak aláírásaikat, vagya 2 írt tagdijat 1877-ik évremielöbb beküldeni, hogy igy j a legközelebbi közgyűlésen tagsági jogukat gyakorolhassák.

mindenki felett fölényt gyakorolhat; tehát neki fölösleges is volna fejét törni, mivel, születési előjogokkal bir, s páratlan életbölcsességgel ragaszkodik a dolog könnyebb oldalához 1 e szerint marad egy szellemnélküli tudatlan gőgös lény.

Nemes önérzetet lehet a gyermekben kelteni bizonyos fokig. Az életben gyakran az önérzet, az örszellem, mely nem engedi, hogy örvénybe sülyedjünk; oly erős fegyverez, mely megóv bennünket sok mindentől a világ és gyengeségeinek ellenében. Egy önérzetes ember jelleme lehet csak olyan, mint egy gyönyörűen csiszolt gyémánt, melynek ti&ttfafelületén semmiféle súrlódás sem képes egyetlen ßgy karezot is ejteni.

Az atya a család feje, az anya-a család szive. Míg a*.; előbbit az anyagi lót fentartásának nehéz, gondjai terhelik, j az anyának feladata a belső családi avagy házi élet erkölcsi világának napját képezni, mely áldásos melegével azon teremtő szikra, melyből a család részére a megelégedés öröm- j virágai fejlődnek.

A bölcs asszony építi házát, az értelmetlen pedig á kész épületet, is lerontja. A régiek eme szavai nem vehetők ugyaú a szó szoros értelmében; azonban óhajtandó, hogy || mondat lényegét minden nő felfogja, [ -— $lsö felét feladatá- , nak tekintse; hogy az utóbbinak hibájába ne essék.

De miként neveljük leánygyermekeinket ? Erre vonatkozólag ézuttal csak annyit: neveljük őket aki ént, hogy1 n evei ni képébe k legyenek.