Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1877-02-11 / 7. szám

Meg kell említenem még, hogy ez év kezdetével az e. m. ált. biztosító társaság által az egyleti tagoknak nyújtott előnyök is következésképpen reájok nézve megszűntek, — s az ismert kedvezményben csak úgy részesülhetnek, ha magokat ismét a g. egyesület tagjaiul felvétetik. Űzd, 1877. február 7. Fördös Dezső egyleti titkár.

— Mostoha eljárás. Azt hisszük, sokak kíváncsiságának teszünk eleget, — kik a városunkból nehány évvel előbb elköltözött Szabó Mihály, szölödézsma-váltsági pénztárnok sorsa felöl valamit tudni szeretnének — ha jelezzük, miszerint eme jobb sorsra érdemes becsületességü, de a körülmények által könnyelmű tévedések tömkelegébe — úgyszólván tudtán kívül — besodort s épen e miatt az utóbbi időkben már kissé elmezavartnak látszott öreg lakósunk még a mult január hó 8-án bevégezte küzdelemteljes életét Omo- raviczán. Midőn e hírt a boldogultnak itt lakó fiaitól is csak most vesszük, mert- ők is csak most jöttek tudomására szeretett atyjok halálának: lehetetlen a mostoha ezen igazán mostohás eljárását, a szerető fiáktól még az édes atyjok ha- láláni fájdalom könyeit is irigylő titkolózást a nyilvánosság terén meg nem rónunk, — s hisszük, hogy midőn ezt tesz- szük, csak a mélyen sértett nemes önérzet s gyermeki igaz fájdalom könyeit segitünk letörölni igaz szó kimondásunk által. Nyugodjék csendben a boldogult sok viszontagságai után! (De mortuis 1— — a szerk.)

— Apprclu nsio. A nöegyletbáljának drágaruhás fényűzését megóvó tudósítás némelyeknek zokon esett s legérzékenyebb részen, a divat terén történvén a támadás, kezdenek ném elyek komolyan apprehendálni s ezt mondogatni: mi köze e lap újdondászának a mi ruhánkhoz ? stb. stb. Ahhoz semmi köze s mi tőlünk öltözködhetnék bárki királyi díszbe is, ha a rósz példa ragadós nem volna; de mikor Darvin óta a legszegényebb ember is majmolni törekszik — kivált öltözködésben — azokat, a kiket lát: lehetetlen, hogy ez apák és férjek tárczája érdekében — nem ö nagyságaik ruháját irigyelve! — fel ne szóljon lapunk a társadalomnak e valódi rákfenéje, vagyonunk felemésztöje, a divat-kórság ellen, mert a korcs-szülöttnek minden téren ellenségei vagyunk s irtani igyekszünk a satnya hajtásokat a törzs érdekében! Egyébiránt, a kit illet a megrovás: megérdemli; a kinek pedig nem ruhája, ne vegye magára!

— I*) ’Ilién. Folyó hó 8-án tartá esküvőjét a helybeli reformátusok templomában nagynevű ügyvédjelöltünk Deák Ferencz bájos arája Tolnay Ilona kisasszonnyal, Tolnay Lajos ur kedves leányával. Tehát akadt egy 2-ik Deák Ferencz, aki amaz elsőn, már túltett — házasság dolgában. Áldást a szép frigyre. Az esküvést vig lakoma követé a casinó ebédlőjében, Bábi néni ismert szakácsnői művészete elégítvén ki tökéletesen a jelenvoltakat,

— Gyeriiiekbál és társasestély. A szegzárdi alapnevelési egylet rendezö-nöbizottsága kedden, folyó hó 13-án a kisdedovoda javára annak termeiben 7 órától 10-ig gyermekbált és (ha a tánczosok úgy akarják,) „kivilágos kivir- radtig“ tartó tánczestélyt rendez, és pedig oly gyakorlatiasan, hogy 1 frt beléptidíj mellett még vacsora is lesz tálolva és mindenféle meleg és hideg ital felszolgáltatva a szünórá| ban. A rendezőség szívesen meghívja az egész müveit kö- : zönséget.- Adakozások a török sebesültek javára. Simon Izabella urhölgy ivén. Simon Izabella 1 írt, Zarubay Ferencz 1 frt,

I Fiedman Annin 30 kr, Pálfy Vilma 20 kr, Özv. Forster I Józsefné 30 kr, Oláh Lajosné 50 kr, Trajber Margit 50 kr, I Velding János, 20 kr, Föglein Mihály 40 kr, Spindlbauer 10 I kr, Mehrwerth Ágoston 30 kr, Zvonicsek József 20 kr, Vesz- I tergomby János 50 kr. Király Sámuel 50 kr, Rozmanits Ká■ roly 50 kr, Bencze László 10 kr, Tolnai Antal 1 írt, Gajzágó I Kálmán 50 kr, Kron Sámuel 50 kr, Stauroszky 1 frt, Va- f rasdy 1 írt, Lipits István 1 frt, Halász József 1 frt, Kamarás r Fülöp 1 frt, Késmárky 50 kr, Eötvös 1 frt, Dr. Lévay 50 kr, I Totth Ödön 1 frt, Steiner 1 frt, Pápé Gyula 1 frt, Kramolin I Emil 1 frt, Nagy János 1 frt, Bocsor Antal 1 frt, Fördös Vil- I mos 1 frt, Spányi Antal 50 kr, Dr. Dicenthy Pál 4 drb. ezüsl \ húsz kros, Petrovay 50 kr, Trajber Vincze 50 kr, Simon Ág- I nes 1 frt, Angyalffy Imre 1 frt, Ohrman Gusztáv: 50 kr, Hon- t haiser Adolf 1 frt, N. N. 30 kr, Gyüszü Isván 20 kr, Lufi I Fülöp 50 kr, Peller György 40 kr, Mayer Valentin 20 kr, Fisch- I bach Lörincz 30 kr, Gardik József 1 frt, Hohman József 5C I ki', Bognár 30 kr, Mitvég 1 frt, Hohman Fülöp 50 kr. Lind I ner János 50 kr, Rohrspatz József 30 kr, Gotzi 50 kr, Pollát I Adolf 30 kr, Kaufman Eduárd 30 kr, Kohn B. 20 kr, Mayei I Gusztávul frt, Összesen 36 frt 80 kr és 4 drb ezüst 20 kros

■ Mely összeg a pesti segélyzö-bizottságnak által küldetett

■ Simori Izabella m. k.

— Orvos választás. Hogy a magyar nép zöme meny I nyíré nem élte még bele magát a doctor-rendszerbe, mutatjí I azon körülmény, hogy megyénk egyik községe orvosnak I megakarta választani dr. Szigeth Gábor szegzárdi ügyvédet- Fadd küzsége, mely tisztán magyar ajkú lakók

■ ból áll, örvendetes haladást mutat fel. A szellemi téreni ha

■ ladást méltányolja vezérczikkünk s mi e helyen csak arn

■ szorítkozunk, hogy felemlítsük, miszerint Fadd községe ;

■ dombori úttól egész a községig megyei segítséggel, de sa • ját részéről is nagy áldozattal pompás köutat épített. Hí

■ minden községünk hasonló emelkedettséggel járna el, meg

■ szűnnének a feneketlen utak s utódaink azokat csak hirbö ■ismernék.

. t’sukly Ignárz ur egy kissé elkésve érkezett nyi ■latkozatát jövő számunk hozza.

Nyilttér) ’ ä

Szegzárd, 1877. február 7.

Igen tisztelt szerkesztő ur! Becses lapjának folyó évi ötödik száma a „nyílttériben egy báró Wimmersperg Nándor ur aláírásával ellátott czikket közöl, megtámadását ellenem, illetőleg ügygondnoki eljárásom ellen intézve, vonatkozólag at. szegzárdikir. járásbiróság előtt Zsigmond Ferencz felperessége alatt lefolyt pere, melyben oly szerencsés valék báró Wimmersperg Nándor urnák biróságilag kinevezett ügygondnoka lehetni, a tisztelt báró ur nemes szivét annyira . sértő ügygondnoki eljárásom igazolására indokaimat a következőkben adom a nyilvánosságnak át:

A kereset tárgyát képező számla, mely a báró urnák is Zsigmond Ferencz által kézbesittetett, következő tételeket I foglal magában : báró ur bundájának őrizetéért 1 frt 50 kr, | báró ur fia részére egy szalmakalap 3 frt, báró ur neje ka- mantyuja bélleléséért 2 frt 50 kr, báró ur neje bundájának télen és nyároni őrizetért 3 frt 40 kr s igy összesen 10 frt 40 kr, mely tételek mind 1874 ik évből származnak, már ebből kitetszik a báró ur ártani szándékozó es jobb tudomása ellenére felhozott azon gyanúsítása, hogy a per tárgyát egyedül csak nejének hírlapi nevezetességre emelkedett állítólag 80 frt értéket képviselő bunda őrzésdíja képezte.. Áttérve gondnoki eljárásomra. Zsigmond Ferencz felperes 1Ö frt 40 kr kereseti követelésében az ügy érdeme legcsekélyebb változást sem szenvedett az által, hogy mint alperesi ügygondnok egyességet kötöttem, annál kevésbé, mert a kereseti követelés eléggé indokolva van az őrizetre bízott bunda felperesnek tényleges birtokábani létével, a kereset többi tételeit pedig, ha kifogásolom, mi lett volna a következménye I felperesnek az eskü megitéltetvén, ez által ezen ba- gatell természetű per többszöri megjelenést tevén szükségessé, csak a költségek szaporittását vonta volna maga után, különben legkisebb okom sem volt, felperes személyét ismerve, a kereseti követelés valódisága felett egy perezre is kétkedni.

A mi gondnoki díjaimat illeti, a biróság állapította meg és igy ezeket jogosan vehettem fel, különben a t. báró ur, midőn az ügyiratokat betekintette, észrevennie kellett, hogy ámbár gondnoki díjaim fejében 11 frt van megállapítva, csak 9 irtot vettem fel.

Zokon esik a báró urnák, hogy magamat vele, mint ügygondnok érintkezésbe nem tettem, bocsánat: ha azon kérdést koczkáztatom, midőn 2 évvel ezelőtt Szegzárdról számos jólelkü hitelezők hátrahagyásával eltávozott, hitelezőinek kijeTentette-e, jövendöbetfi. tartózkodásának helyét ? különben t. báró ur meglehet győződve, ha tartózkodási helyéről tudomással bírok, nem sájnálönT sem idő ínét, "sem pecligá pöF- tot a levélbeli érintkezés megtételére.

Kiváló tiszteletem kijelentése mellett maradtam tisztelt szerkesztő urnák kész szolgája

Török Béla ügyvéd.

Szegzárd, 1877. február 1-én.

Tisztelt szerkesztő ur! A jogegyenlőség elvénél fogva, mely ugyhiszem mindenkit bármely körülmények közt megillet, kérem fel tisztelt szerkesztő urat, hogy báró Wimmersperg Nándor urnák a „Tolnamegyei Közlöny“ f. é. 5.- számában közzétett s rám is vonatkozó súlyos vádjára adott nyilatkozatomat becses lapjába felvenni szíveskedjék.

A mi az általam, ügyvédi megbízott közbenjöttével a báró ur ellen folyamatba tett per részleteit illeti, az reám nem tartozik; a pert én ügyvédi tanács folytán tettem folyamatba s annak csak végeredményét ismerem, mely szerint az én jogos követelésem törlesztésére az árverésen eladott bunda árából egykrajezár sem for- dittatott, hanem a bejött egész összeg a perkölt- 1 ségek által lön felemésztve, sőt 14 frt. 5 krt még 1 tőlem, mint a költségeknek előlegezésére kötelezett felperestől követeltetik. De már ezen körülményből kétségtelenül k kiderül, hogy az én követelésem mai napig fent áll,

Ezek elörebocsájtása után áttérek most már a báró ui nyilatkozatának azon részére, melyben ha nyíltan ki nem * mondja is, hanem a sorok közt azt engedi gyanífatni, mintha én nem tartoznám az öntudatos, hitelére tartó ipai'osok közé Tökéletesen igaza van a báró urnák, midőn állitja, bőgj a bundaÖrizésért minden öntudatos iparos csak pár forinto szokott felszámítani. Hogy én hasonló módon jártam el, mu tatja a kezei közt levő számla, melynek egyes tételei ' röl csodálatos módon tudomással nem akar birn ‘ s melyet, hogy megtámadott jóhirnevem a nyilvánosság élőt csorbát ne szenvedjen, mély sajnálatomra közölni kénytelei vagyok. A számla következőleg hangzik:

1. A báró ur utazóbundájának nyaraltatá| sálért . -r. . . . ... . . . ‘. . 1 frt. 50 ki

2. A báró ur Guidó fiának neje által vett

szalmakalap ára ............. . . 3 frt. |— ki

3. A báróné muffjának bebéllése és kijavítása . . . * . I , ..........................v . . . 2 frt. 50 fa

4. A báróné bundájának. 2 éven át télennyáron át történt ápolásáért.........................3 frt. 40 fa

5. A teríiemre rótt perköltség . . . 14 frt. 05 k:

I Össze'áeh 24 frt. 45 fa

A számlában tehát a bunda őrzéséért összesen ’ 4 fr 90 kr. van felszámítva, mely ugyhiszem az öntudatos ipi

*) B rovatban panaszok és felszóllalások díjtalanul közöftetnek,

I felelősség- a beküldőt illeti.

ősi minőségnek tökéletesen megfelel. S úgy emlékeztetve,

)jogenesre, ki a hordó lakása előtt megjelenő s a nap me^ , egét és világosságát fel fogó Gaeaáraak azon kér^. lésére, hogy mit kíván tőle, azt feleié: ne vedd el, a mi lém adtál — én is, úgy hiszem, — méltán-elvárhatom a járó ur igazságszeretetétöl, hogy az ügy állásáról, melynek slöadott részleteiről kezeskedem, helyes tudomást szerezvén negtámadott böcsületem érdekében, mely egy iparosnak ép jly drága kincse, mint a társadalom bármely más osztályá- íoz tartozó egyénnek, vádjának rám vonatkozó részét visz- izavpnni kegyes leend.

Zsigmond Ferencz,

szegi&rdi szücsmtster.

Causa causae, est etíarn

causa causati ! —

Tamási, 1877. február 5.

Tisztelt szerkesztő ur! A „TolnamegyeiKözlöny“ folyó évi 5-ik számának nyilttér rovatiban egy ezikk jelent még* „Ritter István, mint az evang. egyházmegye számszéki elnöke“ aláírással, melyben a ‘tamási kir. járásbiróság azért, mivel Ritter István egyházi közhivatalnok úrtól egy gyönki birtokos izraelita a bonyhádi gymnásium pénzéből kölcsönt vevén, ennek biztosítékául jelzálogul lekötött mindennemű ingatlanságait — mielőtt a gondos egyházi közhivatalnok ur a kapott kötelezők bekeblezését eszközölhette volna, eladta és átadta egy paksi sógorának, kinek javára az átadott in- gatlanságok tulajdoni joggal a tamási kir. járásbiróság által, telekkönyyileg át is írattak, még pedig ennél szokatlan gyorsasággal : birtőkátirás czimével és vértjével a törvény

szent védelme alatt szabadon járó, s országszerte megindult fosztogatási hadjáratban való bünrészességgel vádoltatilc“. —1 De hogy e vád még nyomatékosabb legyen, elpanaszolja a nagytiszteletü ur, hogy zálogjogbekeblezési kérvényét 1875. évben nyújtotta be s daczára ismételt sürgetései, kérelme, sőt antichambrirozása daczára, meg nem hallgatva, be sem bocsátva, nem csak feleletet nem kapott, hanem kérvényére végzést máig (1877. jan. 22.) sem nyerhetett s váltóit visz- sza nem kaphatta!

E czikkben van bizonyos czél, van egy elhibázott számítás, de az igazságosságból igen kevés, a logikából pedig semmi!

Czélja a nagytiszteletü egyházi közhivatalnok urnák az, hogy a bonyhádi gymnásiumnak kezére bízott s általa elhelyezett pénzei veszélyben forogván, ennek okát és ezérti felelősséget magától elhárítsa bármily eszközökkel, (mert hisz írva van: finis sanctificat media): számított * pedig arra, hogy ha a pénz veszélyének okául a bíróságot vádolja, ez egy

magánemberrel hírlapi, tollharczba elegyedni----- a biróság

méltóságáva

l összeférhetönek nem tartván, — nem is talál utat és módot Ritter István ur nagyszabású czikkének meg- czáfolására! s igy ennek állításai mint meg nem czáfbltak,

I valóknak lévén tartandók, továbbra is sikerül Ritter István urnák a dorgödelmes paptgyüléseken mondott hazafias szónoklatokkal megszerzett népszerűség vagy tudja az ég! mily kitűnő szellemi fensöbbség nimbuszát még valahogy megtarthatni.

De alighanem csalódott e számításában, mert azt gondolta, hogy valamely végeredményhez két factornál több néni is járulhat s nem gondolta, hogy addig is, mig az általa pelengérre állított biróság a törvényes eljárás hosszadalmasabb utján magát igazolva, sajtó-, vagy büntető bírósági utón valószínűleg elégtételt is szerzend méltóságának, addig is találkozhatnak, kik a biróul felhívott nyilvánossággal — nehogy az Ritter István ur által tévútra vezettessék: képesek némely adatokat megismertetni, melyeket Ritter ur jobbnak látott elhallgatni, — kik még azt is képesek megmondani, hogy Ritter István ur a bonyhádi gymnásium pénzét — ha csakugyan azé s nem a tiszteletes ur tulajdona volt, bizonyos Krausz nevű gyönki izi’aelita birtokosnak adta kölcsön; (de mikor? —i azt Ritter István úrtól kell mégis megkérdezni.) Megtudják mondani, hogy Ritter István ur Krausz által kiállított semmiféle kötelezőt vagy váltókat a tamási kir. bíróságnál bekeblezési előjegyzés végett soha be nem mutatott! —

I Megtudják mondani, hogy azon Krausz-féle ingatlanságot megvevő sógor |neye Fischl Salamon, ki a birtokátirásért folyamodványát a tamási kir. járásbiróság telekkönyvi iktatójába 1875. évi deczember 12. 5104 sz. alatt nyújtotta be, ezután adott 5 drb. váltót Ritter István ur nevére, úgy hógy ezek elseje 1876. decz. 15., másik az. 1877. s igy tovább 1878., 1879. és az utolsó 1880. évi deczember 15-ig fizetendő, s ezeket Ritter ur bekeblezés végett benyújtotta 1875. (365 napból álló évnek 352-ik, vagyis) deczember 18-ik napján 5195. sz. alatt. S hogy Fischl Salamon kérvénye 1876. évi szept. 11-ikén, Ritter űré pedig 1876. szept. 18-án in- téztetett el; — de még azt is képesek megmondani, hogy Ritter István ur, ügye mibenlétéről egyetlen egyszer, 1876. deczember vége felé tudakozódott Koncsics Pál tamási ügyvéd ur által és ezen az utón nyomban értesítést is nyert — ennél többször sem kért, sem sürgetett, még kevésbé anti- chambrirozott.

., De az adatokból ennyi talán elég is lesz egyelőre az . ítélő nyilvánosság tájékozására s annak begyözésére, hogy Ritter István ur igazságérzetével összeegyezőnek találta, a tényállás lényeges mozzanatainak bölcs elhallgatása mellett oly valami koholt valótlanságokat mesélni el tényékként, melyek igán is alkalmasak volnának a körülményeket Ritter ur által óhajtott színben feltüntetni! egyszersmind fedezik azon logikátlanságot, mely nélkül Ritter ur állításai egymás-