Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1877-12-23 / 52. szám

52. szám.

Ötödik évfolyam.

Szegzárd, vasárnap 1877. deczember 23-án.

■ || j

ütegjeién:

hetenként egyszer, vasárnap.

Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap.

Előfizetési árak:

Egészévre ... 5 frt — kr. Félévre .... 2 „ 50 „ Egyes szám ára . — — 10 „

Szerkesztő lakása: Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap Bzellemi részét illető közlemények intézendök.

Hirdetési dijak jutányosán számíttatnak.

Kiadóhivatal:

Széchényi-uteza 172. szám, hova az előfizetések, hirdetmények és felszólamlások küldendők.

Egyes példányok ugyanitt kaphatók.

Tolnamegye törvényhatóságának, a tolnamegyei gazdasági egyesületnek s a Szegzárd központi íelekezet nélküli tanító-egyletnek hivatalos

közlönye.

Előfizetési Felhívás:

A „Tolnámegyei Közlöny“ 1878. évi hatodik évfolyamára. Előfizetési ár egészévre 5 frt, félévre 2 frt 50. Az előfizetési pénzek a kiadóhivatalhoz küldendők. Hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék, á t. előfizetők az előfizétési pénzeknek leg-, később 1878. évi deczember végéig leendő beküldésére tisztelettel felkéretnek.

A kiadóhivatal.

Tan ttgy.

Minél magasabban küzdi fel magát valamely nép a szellemi művelődés terén, annál maradandóbbá vál annak élete a nemzetek sorában. A mely nép nincs ellátva kellőkép szellemi táplálékkal, fenmaradása annak nem lehet állandó s élete csak mától holnapig tart. K-orunk folyton «lőre törekvő fényes szelleme tőlünk megkívánja, miszerint erőinket ne hagyjuk továbbra parlagon heverni s elénk szabja mindazon eszközöket, jelzi az utat, melyen J munkálkodva a magyar állam boldogabb jövőjét majdan megteremtvén, azáltal életét is biztosíthatjuk. — A hol mozgás nincs, ott élet sincs; az élet pedig folytonos tápanyagért kiált! így a nemzeti élet is!

Napjainkban a szuronyok nagy hatalma már lejárt; az egyes nemzetek naggyá, hatalmassá többé

már nem ezen tényezők által, hanem a korkivánta közművelődés folytán válandnak. Ma már a valódi hatalom a nyers' erőtől eliittétve, a számitó ész birtokába esik.

A haladás egyedüli eszközei pedig a jó népis-. kólák lévén, innen van, hogy az egyes nemzetek mintegy sietve, tetém.es anyagi áldozatok árán iparkodnak népoktatásügyöket rendezni s e czélból valóságos palotákat emelnek. Ez épületekben a nemzet hatalma jövendő nagysága rejlik; ez épületek szolgáltatják a nemzeti élet fentartásához szükséges szellemi tápanyagot; mindmeganüyi üterei lévén a nemzettestnek.

Édes hazánk is követvén a korszülte titkos sugallatot s felfogván e nemben való hivatását, a kívánatos mozgalmat megindította. Elárvult népoktatásügyünk terén megindultak általánosan a mozgalmak. Századunk fenkölt szelleme b. Eötvös Jó- zsef volt közoktatásügyünk nevéről lehetetlen, e helyütt hallgatnunk, mint a ki iránt a nemzet soha el nem évülő hálára érzi magát lekötelezve.

Az ő élete mintegy világitó fáklya gyanánt szolgált, melylyel jelzé a haladás útját. A nemzettestet hosszas szellemi tespedéséből felzavará és éber munkásságra serkenté. Helyesen ismerte ő visszamaradásunk okát, azért lelke egész szent hevével karolá fel mindenekfelett a népnevelés magasztos ügyét, hogy azt a megillető magaslatra juttassa. Belátta,

hogy nemzeti izmosodásunk s fenmaradásunknak ez lesz leghathatósb bizonyítéka. A népnevelésügy körül foganatosított reformjai közül kiváló fölemlitést érdemel a tanfelügyelői intézmény, miről ezúttal röviden szólani kívánunk. Mint minden uj intézménynek, úgy ennek is voltak ellenségei, ezek száma azonban mai nap már meglehetősen leapadt. Minden józan gondolkozásu ember belátja, hogy kellő ellenőrzés hiányában semmiféle ügy sem haladhat a megkívánt módon. így a népnevelés ügye sem. A tan- felügyelők minister! meghagyások folytán évről évre illető kerületük, illetőleg megyéjük tanügyi állapotáról terjedelmes jelentést tartoznak készíteni. Es ez nem könnyű munka; főleg ha meggondoljuk azt, hogy az adatoknak beszerzése számos nehézséggel jár. Az adatoknak eszközölt egybevetése után látni lehet a képet a megyék népoktatási állapotáról és megtudni, hogy váljon általában haladás avagy visz- szaesés állapitható-e meg?

A közoktatási ministeriumban a tanfelügyelők részéről évenként befolyt adatok később megint ösz- szeállittatnak és pedig akként, hogy ezáltal az egész ország népnevelésügye újból és egészben véve — teljes keretben — kerül a nemzet kezébe.

Miután, mint említők mai nap minden nemzet melegen érdeklődik saját népnevelésügye iránt, ennélfogva mi sem viseltethetünk iránta közönyösséggel.

TÁRCZA.

Bruce Róbert.

Történeti kép.

Ialt,ei Scott után.

(Vége.)

De még más kalandja is volt Bruc& Róbertnek ezen bujdoklása alatt. Kalandjai oly érdekesek s mulatságosak, mint a minőket csak regényekben találunk s osak annyit különböznek azoktól, amennyiben ezek valóban meg is történtek.

Azon időtájban, midőn néhány társával csak Sir Ay- med de Valence a Pembroke-i gróf Cornynnak egy rokonával Lorn Jbhn-nal GaUovay-be jött s mindegyik merész csapat kíséretében, Lorn John-nal volt egy véreb is, a mely elébb Bruce-é volt s képes volt arra. hogy régi gazdája, ki öt azelőtt saját kezéből szokta etetni, lábnyomait bárhol is megismerje, .

Midőn e két csapat Róbert királyt megtámadta, először még az angol gróffal harczolásra gondolt, de előre látva, hogy ha harczol, Lorn John végre is körülfogva fogja öt megtámadni, elhatározta egy ideig kerülni á csatát, hogy túl ne saárnyaltassék a tömeg által. Ezen szándékból 3 részre osztotta embereit s 3 utón parancsolta őket visszavonulni, gondolva, hogy az ellenség nem tudná, melyik csapatot vegye üldözőbe s ebhez képest még helyet is jelölt ki, hol ismét találkozni fognak. Midőn Lorn John azon. helyre ért, hol Róbert' seregét csoportokra osztotta, a véreb semmit sem gondolva a két csapattal, egyet vett üldözőbe s ez által kitűnt, hogy a királynak azon csapatban kell lenni; igy tehát nem üldözte a skótok másik két csapatát, hanem, minden emberével a kutya által kimutatott csapat üldözésére indult,

A király látva a nagy csapat általi üldöztetését, elhatározta menekülni, a mint lehet, a mellette levő embereket különböző utakon küldte el,, gondolván, hogy így á3 ellenség elveszti a nyomát. Csupán csak egy embert tartott magánál s ez dajkájának fia volt. Midőn Lorn John azon helyre ért, hol Bruce emberei elszéledtek, a véreb egy ideig idestova szaglászott s elhagyván minden más lábnyomot, ugatva rohant a tömegből kivált két ember után. Lorn John tehát megtudá, hogy azon két ember közül egyik bizonyosan a király.

Ezalatt Bruce nagyon elfáradt és nem nyughatta ki magát, mért a mint megállották, közelről hallották a véreb ugatását s megtudták, hogy ellenségeik nyomukban vannak. Végre egy kis patak által két részre osztott erdőbe értek. Itt Bruce megszóllitá barátját mondván: kerüljük meg e folyót s a hol keskenyebb, menjünk át rajta, hogy azon eb nyomunkat veszítse s ha egyszer nem látnak bennünket, nem félhetünk többé az üldözéstől. A király és társa egy nagy kerülőt téve csakhamar keresztül is ment a folyón s lábnyomaik szaga a vizben elenyészett/Midőn átértek a túlpartra, mélyen mentek be az erdőbe, mielőtt az üldözök megérkeztek volna. E közben az eb Lorn Johnt vezette azon keskeny helyig, hol a király átment a vizen, de ott egyszerre megzavarodott, nem tudva merre menjen. Lorn John azt gondolva, hogy az eb nyomot tévesztett, felhagyott az üldözéssel s Aymer de Valence-al egyesülendő, visszatért.

De Róbert király kalandjai itt még nem végződtek el. O és társa kinyugodták ugyan magukat az erdőben, de nem volt élelmük s az éhség meglehetősen jelentkezett. Elindultak tehát valami hajlékot keresni, hol legalább egy kis ennivalót kapni reménylettek.

Végre az erdő közepén 3 orosz rablónak öltözött egyénnel találkoztak. A rablók igen jól voltak fegyverkezve s egyiknek hátán egy juh volt, a melyet — úgy látszott legalább, épen most lopott. Üdvözölték a királyt s az üdvözlésükre felelve, kérdezé tőlük, hová mennek? Az emberek azt felelték, hogy ők Róbert királyt keresik s ahhoz akarnak csatlakozni. A király megígérte, hogy ha vele mennek, elvezeti őket azon helyre, hol a skót királyt megtalálhatják. Midőn a királylyal beszélő ember arczán változást látott, a király gyanakodni kezdett, hogy ezen orosz rablónak maszkírozott egyének az életére kitett díjért bizonyosan öt akarják megölni. így szólt tehát bozzájok: Jó barátim ! mi nem ismerjük egymást, menjetek elő s mi utánatok menendőnk. Nem gyanakodhatik ön! felelt a rabló.

— De igenis van egy kis gyanúm — válaszolt a király — de ime itt az ut, melyen mennünk kell.

Az emberek teljesíték a parancsot s igy haladtak egy puszta omlott gunyhóig, ahol a magukkal hozott jubnak egy részét elkölteni szándékoztak. A király megörült midőn az evésről hallott valamit. Elhatározta, hogy két tüzet gyújtsanak, egyiket az ö s társa számára a ház egyik végén s a másikat a 3 tagból álló társaság számára a ház másik végén. Az óhajtás teljesítve lön. A rablók a hús egyik részét meg- süték a magok számára s a másikat átadták a királynak.

De csakhamar iszonyú álmosság lepte meg Róbert királyt, mert azon veszélyekben, a melyekben forgott, sohasem merte fejét, álomra hajtani. Most-azt óhajtotta, hogy mig ö alszik, addig társa álljon őrt, mert nagyon gyanakodott az uj ismerősökre.

Társa megigérte s ígérete megtartásául jobbját nyujtá a királynak. De a király nem sokáig aludt, midőn társa — ki szintén ölj fáradt volt mint a király — mély álomba merült. Midőn a három gazficzkó észrevette, hogy a király s társa alszik, jelt adtak egymásnak, hogy támadják meg őket egyszerre s csakugyan ki is húzták kardjukat azon szándékkal, hogy mindkettőt megölik. Azonban a király nagyon ébren aludt s az árulók felkelése által történt zajra azonnal felébredt s talpra ugorva kihúzta kardját s megtámadta őket. Ugyanazon pillanatban lábával társát rúgta meg, de mielőtt az kitörülbette volna szemeit s tisztán látta volna mi történik, egyik orosz által egy kardvágással meggyilkoltatott. A király egyedül maradt... egy ember bárom ellen ... ekkor volt élte legnagyobb veszélyben... de rendkívüli ereje s jó fegyvere megmenté még egyszer a haláltól s leverte a 3 embert, egyiket a másik után. Szomorúan hagyta el a gunyhót ... fájt neki nagyon testvérének halála, de nem tehetett mást s azon hely felé irányozta lépteit, hol embereivel találkozni kellett. Az éj közelgett már s a talál-