Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1877-12-23 / 52. szám

Mellőzvén ezekután az általános ecsetelést, térjünk a bennünket közelebbről és közvetlenül érdeklő dolgokra át, értvén ugyanis "saját megyénk tanügyi állapotát.

Varasdy Lajos ur megyénk buzgó tanfelügyelője az 187 6/7 -ik évi népnevelésügyi statistika eredményét a következőkben terjesztette a megyei köz- igazgatási-bizottság folyó hó 10-én tartott ülése elé:

A megye lakosainak száma 230123, — a tankötelesek- pedig 35971, — tehát a viszony 15-G3%. Ez eredményt a múlt évi 15‘87%-kal összehasonlítva, az esés 0‘24% teszen. Világos magyarázatot ad azonban erre azon körülmény, hogy a lakosok száma az idén 1133 lélekkel több, a tanköteleseké meg 399 fejjel kevesebb, mint 1876-ban volt, mely eseménynek természeti alapja, a pontosabb felszámolás mellett, az előző esztendőben, sőt az idén is több községben uralgott roncsoló toroklobban található fel. A tankötelesek jelzett összegétől 25696 elsőfokú; 10285 másodrendű tanköteles.

Az iskolába járók 30171 tanulóval, viszonyítva az ösz- szes tankötelesek számához érechnényül 83*870/o-t adnak, mi egybevetve a múlt év 81.09%-kával, 2-78°/o emelkedést mutat épen azon arányban, mint az iskolába nem járók száma, mely 1876-ban 18‘91% tett, alább szállt 16* 17% százalékra. A javulás tehát szám szerint abban állapítható meg. hogy az idén mintegy 675 gyermekkel több járt iskolába, mint az előző esztendőben.

Az iskolába járó tankötelesek iskola és nem szerint következőleg oszlottak fel: mindennapi iskolát gyakorló volt fiú: 12559, — leány 11285 H 23844, — ismétlő fiú: 3149, leány: 2919 = 6086, — felső nép- és polgári iskolába járt fiú: 54, leány: 22 — 76 — magánintézetbe fiú: 52, leány 103 = 155, — középtanodába 28 fiú. — Nem járt iskolába fiú: 2849, leány: 2951 = 5800.

Vallás- és nemzetiségre nézve az iskolába járók e szá- I mókát mutatják: rom. cath. 19386, — görög keleti: 141,

— helvét hitvallású: 4445, — ágostai hitvallású: 4992, — Mózes vallásu: 1207, — nemzetiségre nézve magyar: 17799

— német: 12107, tót: 126," — szerb: 139.

Télen nyáron járt iskolába 19665, csak télen 10506, volt tankönyve: 28897-nek, nem volt: 1274-nek.

Iskola mulasztásért megbüntettetett 412, felmentetett 4104. Hogy a községekben nem jártak el kellő szigorral, világosan mutatja az, miként 9887 mulasztóból csak 4516-tal volt éreztetve a törvény rendelete, mig 5371 még csak meg- intésbe sem részesült. Az iskolából kilépő növendékek közül olvasni tudott 256 s egyszersmind Írni 2701 jeléül annak, hogy a mint az írva — olvasástanítási módszer terjed, azon mértékben, fogy a csupán írni tudók száma. A mint a régi gárda néhány még élő tagja helyet ad az újabb nemzedéknek, a helyzet azonnal tisztázva leszen.

Tanító volt képesített 248, nem képesített 42, — melyből rendes állomást foglalt el 244, — segédit 46. A szaporulat állt a 290 tanítóból, a múlt évhez képest 21. A tanítók közül 217-nek volt állandó lakása.

Haladást mutat továbbá a tanodák és azok tantermeinek száma, valamint a felszerelés is. Az idei 191-re menő tanodából szaporulat 13, — a 287 tanteremből 7, — azon megjegyzéssel, hogy magyarnyelvű volt 116, — német 31, |

— magyar-német 39. — szerb 4, — 1 szerb-magyar.

Megjegyzendő, hogy a tanitók és tantermek száma közötti különbség onnét származik, hogy Szegzárdon a po-1 gári és felső leányiskolánál két tanteremben 6 tanító, — három más községben két teremben egy tanító, két helyen pedig egy teremben két tanító működött, mely számokat összegezve, kiadják 3 számmal az euilitett különbözetet.

Az iskolák taneszközökkel való fölszerelése, szinte kielégítő. Faiskola van 85 (gyarapodás 15), kert 94 (gy. 61), testgyakorlótér 97 (gy. 50), fekete irótábla 392 (gy. 17), fali olvasótábla 212 (gy. 10), fali térkép 480 (gy. 17), föld- gömb 178 (gy. 5), természetrajzi képcsoport 132 (gy. 10), természettani eszközök 49, (gy. 1), könyvtár 63 (gy. 17), tornaeszköz 83 (gy. 62.)

Az iskolák jövedelmei és fentartási költségei a következő tekintélyes összegeket tüntetik fel. Készpénz 76726 írt, terményérték G3J14 írt ~ 139840 frt volt, mely 252639 frt értékű ingatlanoknak 17701 frt jövedelméből, — továbbá 79561 frt tökepénznek 4940 frtra menő kamatjából, 15900 frt tandíjból, 5840 frt államsegélyből, 33254 írt községi adóból, 52179 frt egyházi jövedelemből s 10026 frt egyéb időleges forrásaiból folyt be a találta meg fedezetét úgy, hogy abból 114529 frt rendes tanítóknak, 7994 frt segédeknek, 8424 frt fűtés, tisztogatás, javitásra, 1700 frt taneszközökre, 571 frt szegény gyermekek segélyezésére, 5894 frt pedig egyéb iskolai szükségletekre adatott és fizettetett ki, mig a felhasználatlanul maradt 723 forintot az illetők további szükségleteikre tartották fel.

A növekedés ez összegnél is tetemes, a bevételeknél nagyobb az idei összeg a múlt évinél 15425 frttal, a kiadási rovatban pedig 15332 írttal — hatalmas jeléül annak hogy Tolnamegyében erőteljes lendületet kezd venni a népnevelés ügyének emelkedése.

A mi ezek után vallás és közoktatásügyi minister ur ö nagyméltóságának azon 1876. évi május 14-én kelt 9987. számú rendeletét illeti, mely meghagyta, hogy a tanfelügyelők az általános tanítási eredményekre is terjeszkedjenek ki s a mellett jelentéseikben a természetrajzi, természettani és tornászati eszközöket, faiskolákat s a tanítók 5 éves szolgálati idejét, sőt a változási eseteket is folöleljék, — e rendelet tekintetbe vételével, van szerencsém tisztelettel jelenteni.

a) A tanítás eredményeit illetőleg, hogy az általában kielégíthetőnek mondható, habár tagadhatlan, hogy némely iskolákban a természettan, alkotmánytan, testgyakorlat tanítása még nagyon sok kívánni valót hagy fenn; sőt pusztai iskolákkan az említett tantárgyakon kívül még a történelem és természetrajz tanítása is elmellöztetett. Vajmi nehéz meggyőzni a balvéleményüeket a nevezett tantárgyak szükségességéről, kivált azokat, kik azt mondják a cseléd- ség gyermekeire: „úgy sejehetnek egyebek, mint béresek, elég ha egy kicsit írni, olvasni, számolni és imádkozni tudnak.“

Ily körülmények között természetes, hogy a haladás csak lassú lehet, de okos kitartással az eredmény annál biz tosabb.

b) A faiskolákat és kerteket illetőleg jelenthetem, hogy azok legnagyobb részben berendezve és beültetve vannak s iskolai czélokra használtatnak.

c) A természetrajzi eszközök mind Rasch-féle képekből állanak s a 132 gyűjtemény mintegy 2112 képtáblát foglal magában. Természetes úgymint ásványtani s növénytani gyűjteménye csak a szegzárdi polgári fiú- és felső leány tanodának van. A természettani segédszerekböl 45 Bobs- kép 360 ábratáblával, 4 valóságos eszközgyűjtemény.

d) A tornászati eszközök a három legszükségesebbet foglalják magukba, u. m. a karfát, nyújtót és a mászóru- dakkal ellátott kötélhintát. A tornászainak nagyobb mérvű felkarolása csak az idén akkor vette kezdetét, midőn elő- terjesztésemre a megye közig, bizottsága folyó évi január

8-iki üléséből, ez érdemben hozott 88. számú rendeletét kibocsátotta.

e) A tanítók közül, kiknek száma 290-ben lett kimutatva, 1—5 évig szolgál=74, — 5—10 évig=39, — 10—15 évig=37, — 15—20 évig—39, — 20—25 évig=24, __ 25—30 évig—17, — 30 éven felül=52. — Nyolcz egyén- nek szolgálati éve nem volt a községek által beküldött adatokba bejegyezve.

Tanítói változások 46 helyen történtek, 3 haláleset, | leköszönés és 41 költözködés folytán, mely utóbbi mozgalom a segéd és az izr. tanítók rovására számítandó be | többnyire mind olyanok, kik még az oklevelet maguknak nem szerezték meg s ennélfogva a nyugdíjintézetbe való felvételre nem jogosítottak.

Eddig tehát a tanfelügyelői jelentés. Tekintettél lapunk szűk keretére s közlendőink sokaságára kénytelenek voltunk a statistikát némileg megkurti- tani. Megyénkben tehát, mint a közlőit kimutatásból látható, a tanügynél jelentékeny haladás észlelhető sőt megállapítható, hogy az oly mértékben jelentkezik, minőt a tanfelügyelői intézmény életbelépte óta eddigelé még nem tapasztaltunk. Es ha figyelembe vesszük főleg azon körülményt, melyszerint Varasdy Lajos ur csak alig egy év lefolyta után mutatá fel ez eredményt, csak kecsegtető reménnyel tekinthetünk a jövő elé, mely majdan gyümölcseiben bizonyára még áldásteljesebb leend. Ily módon haladva, merjük hinni, hogy Tolnamegye az ország összes megyéi közt ha nem is az első helyet, de mindenesetre az elsők közt fogja helyét elfoglalni. Ebből látjuk, hogy a csöndes munkásság végeredményeiben gyakran mily gazdag lehet. Tanfelügyelőnk ugyanis nem a vak lárma s üres zaj embere; feltűnés nélkül, hangyaszorgalommal munkálkodik, hogy kitűzött czélját a törvény életbeléptetését keresztülvigye ; s mi csak az általános meggyőződésnek adunk kifejezést, midőn a tanfelügyelő ur eddigi tapintatos erélyes és következetes eljárása iránt elismerésünket nyilvánítjuk s a tanügy nevében nyilvánosan is le- rójjuk a hála adóját!

I Különfélék.

_— Egy kérés megyei alispánunkhoz. Ha jól vagyunk értesülve ez év folytán a Szegzárd-báttai védgát-tár- sulat kormánybiztosa Lejtényi József ur kérvényt nyújtott be | közlekedésügyi ministeriumhoz, hogy a Sárvizcsatorna, vámhid védgáti töltés részét (a csatorna jobb partján), mint

kozás egy major, meglehetős messze: végre is elérte azt, mielőtt az éj bekövetkezett volna.

A szobában egy öreg skót nőt talált egyedül magában, ki látva a belépő idegent, kérdezte ki és mit akar? A király utazónak adta ki magát.

— Minden utazó — felelt a jó nő — kedves vendég nálam egy dolog miatt.

— S mi az az egy dolog — kérdé a király — a miért kegyed előtt minden utas ^kedves vendég ?

— Törvényes királyunk Bruce Róbertért — válaszolt a nő — a ki egyedül törvényes ura a mi hazánknak s bár most vérebekkel üldöztetik is, de reményem van, hogy én őt mint Skóthon hatalmas királyát látandom valaha.

— A kit ön úgy szeret asszonyom — mond a király kegyed előtt áll, én vagyok Bruce Róbert.

— Ön — kiált fel a meglepett nő — mikép van egyedül, hol vannak emberei ?

— Senkim sincs e pillanatban s ép azért utazom egyedül.

— De fog lenni — szólt lelkesülve az öreg skótnö — mert nekem van két derék fiam, vitéz, hű ember mindkettő, azok önnel fognak lenni életben, halálban.

Tüstént behívta két fiát s bár tudta a veszélyeket, miknek azokat kiteszi, felesketé őket a király hűségére s ők azután főtisztek is lettek a király szolgálatában.

Most a hű nő vacsora után látott, midőn egyszerre a ház körül lódobogás hallatszik. Azt gondolták, hogy az angolok azok, vagy Lorn John emberei, tüstént behívta fiait, hogy az utolsó csepp vérig küzdjenek Róbert királyért. De csakhamar a jó lord Douglas James és a király testvér Bruce Eduárd szava hallatszott, a kik 150 lovassal érkeztek a majorhoz, a mint parancsolva volt.

Bruce Róbert öröme a testvérével és szeretett barátjával találkozás miatt határtalan volt s a midőn mégegyszer ily tekintélyes csapat élén látta, magát, feledve éhséget és fáradtságot kérdezősködni kezdett, hogy az őt oly sokáig üldöző ellenség hol szállott meg éjszakára, „mert — úgymond — ők most azt hiszik, hogy mi teljesen szét vagyunk szórva, egészen biztosan érzik magukat, szét vannak oszlatva a távollevő szállásokra s nem őrködik senki.“

Az biz igaz, felelt Douglas James, mert arra jöttem keresztül, a merre a kétszáz ember elszállásolva van, őrjárat nincs s ha nekünk kedvünk kerekedik, meglephetjük őket az éjjel s több boszuságot szerzünk nekik ezúttal, mint ők nekünk az egész üldözés alatt.

Semmit nem téve tüstént nyergeitek g lórakaptak s a Douglas által említett angolokat szállásaikon megtámadták s könnyű szerrel elvágták a többiektől; épen úgy mint Douglas megjövendölte, több boszuságot szerezve nekik, mint a mit azok az előbbi napon az üldözöttekkel elkövethettek.

Bruce Róberthez e merénylete következtében — minden oldalról özönlöttek a kátonák, kiknek segélyével számtalan győzelmet nyert sir Gomer de Valence, Lord Lifford és más angol tábornokok felett, mig végre az angolok tartva attól, hogy mint elébb — a nagy hazába csap be, nagy hadcsapatokat vontak össze. Azt gondolták, hogy biztosítva vannak megerősített váraikban addig, mig az angol királyi csapatok segélyükre jöhetnek.

Midőn I. Eduárd angol király meghallotta, hogy skóthon ellene ismét fellázadt, a határszélekre nyomult — mint már mondám azon fenyegetéssel, hogy a lázadókon, nevezetesen Bruce-on és párthivein véresen fog boszut állni. De mig előkészületek tartottak — mivel már igen gyenge s öreg volt — súlyosan megbetegült s hosszas betegsége után csakugyan meg is halt 1307. julius hóban Lumberlandban Sand Burghban Skóthonnal átellenben, a határtól 3 mért- földnyire.

Fia Il-ik Eduárd, ki nem örökölte atyjának vitézségét és bölcsességét, az atyja által gyűjtött sereg élén be is nyomult Skóthonba, de a Bruce párt nagy mulatságára csata nélkül tért vissza.

Most a skót nemesek nagy része hazája különböző vidékein fegyvert ragadott. .. . Róbertét királylyá kiáltotta ki I hősiesen küzdött az angol csapatok ellen.

Az angolok egész Skóthonból ki lettek szorítva; egy váruk volt még Stirling, a mely Bruce Eduárd, a király testvére által ostromzár alá vétetett. A várparancsnok Philip kifogyva az élelemből, hajlandó volt egyezkedni Bruce Edu- árddal a vár feladása iránt azoujesetre, ha a király által nyár közepe előtt nem segittetnék. Sir Eduárd beleegyezett a feltételekbe s engedte Mowbray-t Londonba menni a kötött szerződést a királynak bemutatandó.

Midőn sir Mowbray Philip, Stirling parancsnoka Londonba jőve, elmondá a királynak, hogy Stirling feladja magát, ha csak a nyár közepe előtt fegyveres erővel nem segit- tetik. Minden angol nemes kimondta, hogy szégyen, gyalázat volna I. Eduár hóditmányát csatázás nélkül a skótoknak úgy odadobni. Elhatároztatott, hogy a király a lehető legnagyobb sereggel nyomuljon be Skóthonba.

II. Eduárd király tehát egy. oly roppant sereget gyűjtött, a minő felett még egy angol király sem parancsnokolt. Csapatait minden birtokából összevonta, számtalan vitéz fran- czia — mert az angol királyok ekkor Francziaországban is birtak — és welsch katonák az angol föurak csapataival egy nagy hadtestté egyesült. Számuk megközelité a 100,000-t.

Midőn Bruce Róbert király az angolok részéről ellene tett nagy készületeket meghallotta volna: ö sem volt rest s fegyverre szóllitá Skóthon minden nemeseit s polgárait. De azok sokkal kevesebben voltak, mint az angolok. Valóban csak 30,000 emberrel rendelkezhetett s azok is sokkal rosz- szabbul voltak fegyverkezve, mint a gazdag angolok, — de Róbert, ki mint mondám, korának egyik legjobb hadvezére volt, ott állt élükön s vezérei, testvére Eduárd, unokaöcscse Randolph s barátja Douglas s több más merész, kipróbált s győzelemhez szokott emberek kivívták a szabadság diadalát a tömeg felett. Az ütközet junius 24-én Bannockburn patak mellett vivatott.

A mint az angolok megérkeztek, észrevették a csatarendbe felállított skótokat. Az Inchaffray-i abbas keresztül járta a mezitlábos sorokat s figyelmezteté őket, hogy most a szabadságért vívnak. Menetközben letérdepeltek 1 az éghez esedeztek győzelemért. Eduárd király ezt látva felkiált: „Ok