Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1877-02-11 / 7. szám
7. szára. Szegzárd, vasárnap 1877. február 11-én. Ötödik évfolyam. Megjeleli: hetenként egyszer, vasárnap. Kiadóhivatal: Széehényi-ulcza 172. szám, hova az előfizí lések, liirdetrm nyék és felszólamlások küldendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Előfizetési árak: Egészévre ... 5 frt — ki*.------,— » —■— Eg yes szám ára í —- — 10 „ Szerkesztő lakása: Tolnamegye törvényhatóságának s a lolnamcgyei gazdasági Szegzárdon Fejős-ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények egyesületnek hivatalos közlönye. intézendök. Hirdetési dijak jutányosán számíttatnak. Tolnamegye, január hé, 1877. Kiváló elismerést érdemel a tisztelt Szerkesztö- I ségnek abbeli törekvése, hogy lapjában a tanügy- I iránti érdeklődést mindinkább emelni, azt a lehető- I ségig fejleszteni, végre az avval foglalkozókat buzdí- I tani törekszik; sajnos azonban, hogy e kérdés élén- I kebb eszmecserék tárgyává nem tétetik: mert az ■ időnként megjelenő közlemények többnyire csak a I szomorú tények constatálására szorítkoznak, de a I bajnak okai elég buzgalommal nem kutattatnak, — I igy azok orvoslása is csak pium desiderium marad. A „Tolnamegyei Közlöny“ ez évi 3-ik számárban megjelent czikk behatóbban foglalkozik ugyan ■ a tanügy kérdésével, amennyiben annak fontosságát ■ többféle szempontból fejtegeti, de a tényleg meglevő I miseriák okainak kutatása felett ezen, a szeget való■ ban fején találó passussal, hogy: „a hiba nem az j intézménybeli, hanem az egyénekben keresendő^ — 1 könnyedén átcsúszik. Kutassuk csak azon okokat, melyek társadalmi ■ bajaink nagy részének szülőanyjai és mely okokat, ■ mivel nem igen fárasztjuk magunkat azoknak beható I megvizsgálásával, rendszerint leghajlandóbbak va- I gyünk a törvény, — annak végrehajtói, — vagy a ■ tanfelügyelői intézmény rovására jegyezni fel, mily ■ eredményre jutunk? A tan ügy — nézetem szerint — két főrészre oszlik, ; melyek egyike a nevelészet, másodika az oktatásügy. Nem szabad-e két különböző részt összetévesz- Ijtenünk, mert azok nagyon lényegesen különböznek »egymástól s összetévesztésük ad épen sok félreér- tésre alkalmat. . *■ A nevelés, vagy nevelészet az oktatásnak alap- ; ját, fundamentumát képezi, melyre ez utóbbi segéd- i Eszközeinek felhasználásával épit. Az oktatás pedig csupán eszköz, melynek segélyével alkalom nyujtatik az önkiképzésre, úgy alapos ismeretek és tudományok szerzésére. A nevelés kizárólag a polgárok kezeibe van letéve s ahhoz az államnak semmi köze, de nagyon sajnos is volna, ha az állam még ebbe is bele nyúlna, mert ennek részint káros, részint haszontalan voltát boldogult Br. Eötvös József az uralkodó eszmék befolyásáról irt müvében kimutatta.*) A nevelés megadja az irányt, melyben a polgár annak idejében haladni fog, az iskola pedig kész nézetek helyett csupán módot nyújt saj át ismeretek szerzésére, melyek nem attól függenek, amit az iskolában tanult .valaki, hanem amit az életben tapasztalt.**) A jól nevelt polgár, habár tanulmányai a kellő mértékét meg nem ütik is, mindig hasznos tágja lehet a társodalomnak: ellenben a rosszul nevelt polgár annál veszélyesebb fog lenni a társodalomra nézve, minél kiterjedtebbek ismeretei s minél nagyobb a tudománya. Mindezekből kitűnik, hogy a polgárok milyensége nem annyira az oktatás, — mint inkább a neveléstől függ, — s ha mi sem nemzetgazdászati, sem hazafisági, sem társadalmi, sem végre nemzetiségi, fajszaporodási, vallási, erkölcsi szempontokból nem vagyunk még ott, ahol már lennünk kellene, annak sem az oktatásügyi törvény, sem a tanfelügyelői intézmény, sem pedig a papok, szolgabirák, jegyzők az okai, hanem igenis okai vagyunk mi magunk, a polgárok. Mert ha a szülők maguk, kikre a gyermeknevelés nagyfontosságu kötelezettsége *) 2-ik kötet 287-ik lap. *•) litvánon 295-ik lap. nehezül, már idejében nem igyekeznek a növendékek kedély állapotát akként idomítani, hogy aizok idővel hasznos tagjaivá váljanak a társadalomnak; ha nem iparkodnak a gyermekek fogékony szellemét a szép, jó és magasztos iránt lelkesíteni, ha nem követnek el mindent, hogy a tudomány szom ját bennök meggyökeresitsék s ekként a nevelést elhanyagolják ; akkor hiába várjuk mi a nevelés hiányát az oktatás terén a törvény, tanfelügyelő, pap, szol- gabiró, tanító, vagy jegyzők által pótoltatni, mert az elhanyagolt nevelésű ifjúnak már nem iskolára, hanem javitó-intézetre lesz szüksége. Nem szándékom a mellett lándzsát tömi, hogy az elmondottak után tehát csak jó nevelésre van szükségünk, az oktatás pedig maradjon eddigi ósdi slendrián állapotában, mert mindkét rész elsőrangú szükség s egymásnak kiegészítő részét képezik; mert ha- a serdülő ifjú a nevelés által az oktatás' felvételére kellőleg előkészítve van, élkerülKé'- tetlenül szükséges, hogy ezen oktatás azon színvonalon álljon, hogy annak folyamán az ifjúnak előkészített kedélyállapota és hajlama mindazon ismeretekkel megbarátkozhassék, melyekhez őt a tudásvágy leginkább vonza. Igaz, hogy elemi iskoláink, a tanfelügyelő urnák e hó 8-án a közigazgatási bizottsági ülésben előterjesztett jelentése szerint, szomorú képét adják tanügyünknek, mert e jelentés a mellett, hogy a lé- lekszám szaporodásával az iskolába járók számának csökkenését mutatja ki, még azon abnormis tényt is constatálja, hogy a megyében levő 280 tanteremben 31 oklevél nélküli tanítót is beleszámítva, csak 269 tanító működik. Tan- és tornaeszközök, úgy a faiskolák hiányát nem is említem. Hogy az iskolaköteles gyermekek az iskolába nem járnak, egyenesen a szülők az okai, s akik TÁRGZA. Az anyák hivatása. A nővilágnak ajánlja Antonia. A nevelés üdvét csak az anyák adhatják az államnak. Jean Paul. Napoleon egykor azon kérdést intézte Campan asszonysághoz egy nevezetes nönövelde fönöknéjéhez: váljon miben (keresendő az oka annak, hogy az ifjúság eddigi nevelése IFrancziaországban nem felelt meg a várakozásnak ? — S ez jválaszolá: — „az anyákban“, — Pythagoras is azt állítá, ■ hogy az ember nevelését és nemesítését az anyáknál kell kezdeni. Elvitázhatlan tény az, miszerint azon környezet befolyása, melyben gyermekéveinket éljük, leggyakrabban egész élesünkre kihat. Hasztalan minden törekvés magunkat átalakí-' páni akarni az érettebb korban. A test és lélek kifejlődését lesak a növekedési idő alatt kell az ápolónak vagy felügye- ilönek gondos kezekkel idomítani; s minthogy az idő oly rö- jívid, tehát minden óráját fel kell használni. Ha a gyermekek növelésére példát kell felhoznunk, úgy icsakis Anglia lehet az, mivel ott legczélszerübben intézkedtek a gyermek nevelését illetőleg, ide értve testi és Szellemi növelését. Ott a kisded lószőr derékaljat s egyszerű takarót kap, nem elkényeztető tolipárnákat, tagjait pedig szabadon minden megerőltetés nélkül mozgathatja, mely szabálya nálunk szokásos eljárásnak merő ellentéte. Az ápolónőnek szigorúan tiltatik, miszerint a kisdedet egyenesen ne tartsa karjain, mivel annak háta még nem elég erős arra, hogy a fejnek és testnek támaszul szolgáljon. A gyermek egyenes tartásának gyakran hátgörbülés a következménye. Továbbá szigorú pontossággal tartatik meg a gyermekkel a diseta. Egy éven túl háromszor étkezik napjában. Tápláléka tej-, hús-és kenyérből áll: csak midőn 16 évessé fejlődött, — étkezhet először szüleivel egy asztalnál. Gondoskodnak a szülők arról is, hogy gyermekeik kedélyét testmozgással járó vidító játékokkal folytonos derültségben tarthassák, — jogosan hiszik előnyösnek a fiatal kedélyt megóvni a tétlenségtől. Seholsem látni oly szép növésű s viruló kedves gyermekeket s edzett szívós életű egyéneket, mint Angliában ; ez pedig kétségkívül irigylendöbb Londonnak az óri-, ási világvárosnak összehalmozott műkincseinél. v, Az istenség szikráját, a szunnyadozó észt életre hozni, a szellemet fejleszteni, — tehetségökhöz mérve nevelőkre, tanárokra bízzák; de a jellem kiképzésnek súlyos gondja az anya feladata. Nemkülönben van ez mindenütt. Az elme, a könyvek, az iskolák oltják belénk az eszméket; az érzelmeket többnyire anyánktól nyerjük. A jellemet az anyák alkotják.„ Emez állítás támogatására csak egy Szilágyi Erzsébetet, vagy Yeturiát (Coriolán anyját) vagy Cornéliát (a Grachusók anyját) kell felemlítenünk. Az oly anya, ki gyermekét tekinti legértékesb ékszerének, az nem szorítja háttérbe s nem bizza fizetett bé- renczekre annak gondozását a külvilág örömeiért; mivel jól ’tudja, hogy e# utóbbi örömei csak pillanatokig "tartanak, mint a tünékeny árny, mely csak addig hii hozzánk, mig napunk világit; az érdékek és körülmények változtával mind eltűnnek; ellenben mind azon előnyök, melyek egy gondos és alapos nevelés kifolyásai egy életen át előnyök maradnak mind a szülök, mind a gyermekekre nézve. E szerint csakis az anyák vannak hivatva a szív érzelmeinek alkalmas talajt készíteni s megvetni alapját annak, mi az embert képezi; csak mely pillantást kell vetni egy valódi anya keblebe, hogy egész világában feltűnjék előttünk e hivatás nagyszerűsége. Csak hogy e magasztos feladat megfelelésére átható gyengédség, türelem, erély s ritka értelmiség kívántatik. Ezek hiányában maga az anya mételyezi gyermeke egesz eletet; azzá leend, a mivé neveli. Az elromlás fötényézöi legtöbb esetben az elpuhulás s elbizakodott gőg; az~emberi gyarlóság eme két forrásából ered minden rósz. Alig képzelhető, hogy mivé lesz az elpu- hult gyermek, kinek folyton hízelegnek, kivánatait azonnal teljesítik, mindent ínyére hagynak azon feltevésben, miszerint még csak gyermek, azért szeszélyeskedik. Igen ! még nem bir itélo tehetséggel a jo és rósz tulajdonokra nézve; de az mégis emlékébe vésődik, hogy kívánalmai mindenkor
