Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1877-11-11 / 46. szám
Megvirradt szerencsésen; égj éb baj sem esett a hosszú, sötét őszi éjszakán, mint hogy a Szabó András két pej csikaját csupa tréfából el akarták hajtani a katona gyerekek, de észrevette a gazda s rájuk lőtt, mikor szaladni akartak, nem ő az oka, hogy az egyik katona gyerek a jobb lábán sebet kapott! Nagyobb baj az annál, hogy a katona gyerek épen az egyik esküdt fia, aki meg biró urnák legkedvesebb komája! Mi lesz most ebből, ha a szol- gabiró megtudja? Igen, de nem tudja ám meg! Szabó Andrást meghívja a biró s keményen értésére adja, hogy ismerje el, miszerint tréfálkozásból történt a dolog, mert különben feladja, hogy minek mert lőni, el véteti a puskát stb. hisz egy esküdt fia csak nem szorult az ő csikajára! És igy szépen elcsendesül a dolog, — milyen derék ember is — mondják — ez a mi birónk, máskor egy rongyos tyúklopásért is mindjárt a szolgabiróhoz futottak, csúfították a községet, most van igazi igazságszolgáltatás, most van szép rend a faluban! Felhozhatnék még számtalan példát a falusi rendészet gyönyörűségesen siralmas ázsiai hátrama- radottságáról — mit falun lakó rendszerető de ugyan- ily csak falun pár napig lakott ember is váltig ismer s velem együtt bizonyíthat; — felhozhatnám ama nevetséges körülményt (mi ugyau városon is megesik, de erről majd később, annak idejében!) hogy t. i. egyik vagy másik rendőri intézkedést, a lakosságnak e, vagy ama rendszabályhoz való alkalmazkodni tartozását hányszor kidobolják, mennyiszer sürgetik a lehető legszigorúbb büntetésekkeli fenyegetések mellett; hányszor leguntur — Ovidként — minacia verba aere fixo, — mégis mintha most is a boldog aranykort élnénk: poena, metusque absunt! A lakosság, hozzászokván a szigorú rendeletek soha, vagy csak igen későn végrehajtásához: rá sem hederit a dobszóra, — a kiszegezett ércztáblák s tiltó fák szigorú feliratát pedig el sem olvassa, vagy ha igen, akkor amúgy di- ákosan, de következményeiben komolyan értelmezi a T. Y.-t (Tilos vadászni) tessék vadászni; felhozhatnám, hogy a megsértett fél „felgyújtom a házadat, elperzsellek stbu-féle fenyegetései falun soha meg nem bűntetteinek, jelentéktelen indulati fellobbanásnak vétetnek, mik pedig sokszor végre is hajtatnak, néha az egész község tetemes anyagi károsításával s miket — szerintem — lehető szigorral azonnal büntetni kellene; felhozhatnék még sokat, — de lapunk szűk tere nem engedi meg, hogy ezúttal minden egyes botrányos és rendészetellenes dologra kiterjeszkedjem. Egészítse ki saját tapasztalatai segélyül hivásával a t. olvasó az általam talán kellőleg még ki nem színezett falusi rendészeti képet, egyes elmaradt vonásokkal, hogy teljes világításban álljon előtte a feltüntettem ázsiai állapot, rendészeti általános hanyagság s különösen a rendellenes dolgok megfenyitésében falun rendszerint divó sógor- koma-féle óriási személy válogatás! Szeretném, ha mikorra (szerény szokásom szerint a 3-ik helyen) a Nr. Ill-ban, jövőre a városba utazom rendőri tapasztalatok szerzése végett: akkorra már faluról alaposan megczáfoltatnám. Különfélék. — Rendkívüli közgyűlés. A megyei bizottság folyó évi October hó 24-én tartott rendes közgyűlésén 195. szám alatt hozott határozatával az 1870. 42. t. ez. 65. §-a értelmében megejtendő általános tisztújitás czéljából tartandó rendkívüli közgyűlés időpontjául jövő 1878. évi január hó 3. és 4-ik napjait olykép tűzte ki, hogy a közgyűlés első napján az idézett t. ez. 68. §-a értelmében a kijelölő bizottság, valamint az- állandó-, úgy az igazoló és bíráló választmány megalakíttatni s egyúttal a közigazgatási bizottság tagjai felének kisorsolása s ezek helyének új választás utjáni betöltése eszközöltetni, — a második napon pedig a megyei tisztikar megválasztatni fog. Ennélfogva tehát van szerencsém t. ez. bizottsági tag urat e rendkívüli közgyűlésre, illetőleg tisztújító székre, oly hozzáadással meg- hivni, hogy a tanácskozás mindkét napon a megyeház nagytermében délelőtti 10 órakor veendi kezdetét; maradván szives hajlamába ajánlva, Szegzárdon, 1877. évi november hó 5-én. Perczel István, Tolnamegye főispánja. — Tamásiból megkerestettünk a következő czáfolat közlésére: A „Tolnamegyei Közlöny“ folyó évi 43. számában „Újabb botrány“ czimfen megjelent közleményre nézve azt lehetett várni, hogy azon szívélyes barátságot tekintve, mely bold. Pap Endre és a tamási rom. kath. esp. plébános között évek óta zavartalanul fönállott, már az elhunyt iránti kegyeletből is a családtagok valamelyike fog helyreigazítást közzétenni. Becses lapja újabb száma azonban ilyet nem hozván, engedje meg t. szerkesztő ur, az azon közlemény által roszakaratulag félrevezetett közönség felvilágosítására a következőket előadnom. Bold. Pap Endre urnák a tamási rom. kath. temetőben nemcsak családi, de semmiféle sirboltja soha nem volt. Boldogult neje és Ilka leánya ott nyugosznak minden sírbolt nélkül az anya- földben s még nem is egymás mellett, hanem a mint az évek és az időközben elhaltak őket elválaszták, egymástól körülbelül 40 lépésnyi távolra. A Pap családnak tehát nincs családi sirboltja, de a családfőnek nehezen volt még szándéka is ilyet építtetni, mert akkor vagy neje, vagy leánya halálakor legalább szándékát nyilvánította volna s alkalmas helyiség üresen hagyásáról intézkedett volna, mit azonban soha nem tett. A mely szándékot tehát az élő soha sem szóval sem tettel nem nyilvánított, hogy t. i. övéi körében temettessenek el hamvai, nem tudom mi módon tudta meg bölcs közlő a már halottól. Végre, minthogy Tamásiban a protestánsoknak külön temetkező helyük van, természetes, hogy az oly buzgó protestáns, mint Pap Endre volt, azok temetőjében és azok ritusa szerint helyeztetett örök nyugalomra. — — Szedresből Írják nekünk: A felebaráti szeretetnek, de különösen a háladatosságnak igen szép példáját mutatá Szedres község lakossága, a múlt hó 31-dikét követő éjjel történt tüzeset alkalmával, midőn, nem tudni mi okból, a vendéglő 9—10 óra között kigyulladt s az épület, valamint a csapiár összes ingósága, pár darab kivételével, miket a szomszéd puszták cselédsége hurczolt ki életveszély között — odaégett. A nevezett község lakosságának jó része hely. nélküli cselédekből, kik itt telepedtek le s ilyenek maradékaiból, hetyke legények és más zsírján tengődő élösdíekböl áll. A községet a szép emlékű Bezerédj István alapította Jelenleg ennek nemeslelkü özvegye tartja fönn, kinek tulajdona volt a leégett vendéglő is. Az emlitett úrnő valódi jó. tevő angyala Szedres községnek s lakóinak, melyen és kiken minden kigondolható módon iparkodik segíteni: ínséges években kenyeret süttet számukra; kamatnélküli kölcsönggbo- nával segíti ki őket a nyomorból; ránézve alig valami haszonnal járó munkát végeztet velük, hogy pár forintjuk legyen; sok éven keresztül gyermekeiknek iskolát tart fon s most legújabban egyik csinos épületét a községben ajánlá föl s adományozta iskolaépületnek. Lapokra teijedne elszámlálni mindazon jótetteket, miket a nevezett úrnő e község lakóinak tesz. A sok jótettekért, hálájukat az által iparkod tak megmutatni az emlitettem tűzesetnél, hogy egyrészök vasvillára támaszkodva bámult a lángokba, a lába előtt fekvő szalmaszálat is restelvén tovább kotorni; másrészük pedig azáltal, hogy a 60—70 lótartó közül kettőben volt annyi becsület, hogy kocsiján pár sajtár vizet hozott a veszedelem színhelyére; három fecskendő volt, Medina-, Apáthi- g Hidjáról és egy sem működhetett folytonosan, a szomszéd puszták lajtjai nem győzték eléggé ellátni vízzel, az udvarban levő kúthoz pedig alig lehetett embert fogni, ki vizet merjen; volt ember aki az udvarban, a legnagyobb hőség- ben, földig érő bundában kommandirozott annélkül, hogy botjával csak egyetlen szem parázsat oltott volna; sőt voltak olyanok is, kik brutális őszinteséggel abbeli véleményüknek adtak kifejezést, hogy oltsa az aki-é! Ha az az egykét szál úri ember nincs a szomszédságból s velük a pusztai cselédség és nem iparkodnak minden lehetőt elkövetni, a község alsó vége, ha csak egy kevés szél kerekedik is a lángok martaléka lesz. Ilyen községgel aztán, hol sem a biró, sem az elöljáróság nem akar, mert nem tud parancsolni, törődjék valaki! . . — Csendélet. Két hét alatt 3 gyilkossági eset fordult elő D.-Földváron. A közbiztonság oly annyira kezd veszélyeztetve lenni ott, hogy maholnap a békés polgár este 8 óra után az utczára sem fog mehetni. Hogy is ne, mikor a paraszt és mesterlegények bicska nélkül semmiféle mulatságba nem mennek s a legkisebb szóváltás után mindjárt előveszik a bicskájukat és ölik egymást. Es ez mind csakis abban a körülményben kereshető, hogy a Város nem bir policziális hatósággal; s a városi hatóságunk nem fejthet ki elegendő erélyt. Egy oly verekedő helységben, mint Duna-Földvár, életszükséggé vált a szol- gabiróság! A mint értesültem, fog egyik közelebb városi képviselői gyűlésben egy indítvány tétetni, hogy a város folyamodjék a szolgabiróság elnyerése iránt; ha az illetékes helyen ezen kérés méltányoltatni és Duna-Földvárnak a policziális hatóság megadatni fog, evvel amaz illetékes hatóság városunk rend- és békeszeretö lakóinak háláját kivivandja magának. (Tehetne az ellen bizon a biró is.) — Haláleset. Gálovics György duna-foldvári városi képviselő meghalt és ma nagy részvét között átadatott a földnek. Béke hamvainak! — NémetkcéiTŐI írják nekünk. Tisztelt szerkesztő ur! N.-Keéren 1877. évi october 28-án a törökök győzelmi örömére községünkben fényes kivilágítás rendeztetett. Pont 11 : jjffi ■ I Ilii a szegzárdi törökök kitörtek és minden mozdulásaikkal halált és iszonyuságokat szemlelteinek legkisebb irgalom és szánakozás nélkül ölnek es ragadoznak! Minden lélek azt monda, hogy ezen szomorú dolgot egyedül Haly basa bandájának lehet tulajdonítani; mivel a vidékbeli népség az adóra ügyelők kívánságának eleget nem tehetett. Ezen meggyőződés mellé más dolgok is merültek fel,'melyek különböző hiteknek lettek kútfejei, minek folytán azonnal több híreket és egymást felváltó nagyobb újságokat suttogott a nép tömege egymás között, de melyek közül csak az az egy volt igaz, hogy: ezen rendkívüli tolongást az adó nem fizethetés miatt feldühösödött basanak, füstölgő haragja, kegyetlen fenyegetése okozta. Ily körülmények közt, miután a falvak lakosai, hazaikat már részszerint elhagyták, rószszerint pedig miután naponkint elhagyják, elhatározták magukban egy erdei vadász indítványára, hogy bent valahol a hegyek közt rejlő, tágas és sürü bozóttal benőtt pincze alakú barlangba fognak menekülni a gyilkos természetű Haly basa haragja elöl, A kik ide bemenni nem mertek, vagy nem akartak, kény- I telenek valának távol ezen üregtől más helyet keresni maguknak, hogy igy egyik rejtekhely a másiknak veszedelmét ne okozhassa. _Egy gonosz lélek, Darabos János nevű czinkos-társa Sáska András fosztogató társaságának, a zavarosban halászni akarván, mindenütt vele menve a szerencsétlen üldözöttekkel, figyelemmel kisérte azok lelki küzdelmeit és a helyet, hova menekültek, megának megjegyezte. Darabos János egyike volt azon kémeknek, kik mások vére hullásával is szerették a ládába gyűjtött yej’ps rókákat szaporítani. Gonosz lelkiismerettel, felebarátjának kárával, sőt végpusztulásával sem gondolva, isteni s emberi törvényt, vallást és igazságot megvetve, abban találta örömét, ha árul- kodása folytán áldozatul esett embertársai hamvain üthette j fel hamisan szerzett keresményének sátorát és szivét az erőszak zsákmányaira függesztve, éjjel és nappal erkölcsi romlottságban azok romjain kárörömmel tombolhatott! — No, gondolá magában, most jó vásárra lehet kilátásom — körülbelöl lehetnek vagy 300-an, minden fejért úgyis tudom kapni fogok egy aranyat. Mig a bujdosókkal együtt ment, addig velük együtt könyezett, szidva, átkozva Haly basát — szájával biztatólag, résztvevöleg, nyájasan beszélt felebarátival, de hamis nyelve, merő halálos nyíl volt azok ellen. így nyelvét, mint valamely öldöklő szablyát megéle- sitve, ment egyenesen a várba Haly basa titkos tanácsába, kit ott meglátván a jelen voltak, azonnal örömre lobbantak, mivel ezen ismert emberük megérkezése, egyet jelentett a prédával zsákmány és ragadozással. És most, mintegy áradozva feljelentő szavaiban, elbe- szélé, mint futottak azok, a basa parancsa teljesítése elől, kik megátalkodva vakmerőségükben, épen nem akarnak adót fizetni. Elássák — úgymond — inkább föld alá pénzüket, pinezékbe rejtik el inkább ékszereiket, mintsem jobbágyi hűség és kész engedelmességgel önként hoznák be tartozásaikat. Sőt mint vettem észre, azon tanácskoznak, mint lehetne méltóságos basa urunkat hálóba keríteni és láb alól eltenni. Nem kellett ennél több Haly basának, ki Darabosnak kifizettetvén napi diját, elrendelte, hogy ennek vezetése mellett, fegyveres csapat fog a helyszínén megjelenni, kik az üregbe jnenekülteket élve vagy halva, de mindenesetre, elibe a vár közepére állítani haladék nélkül siessenek! V. Július 17-én, hajnal előtt nagy szél, iszonyú villámlás és csattogó égiháboru volt, hullottak a rettenetes rnenykö- vek, melyek által a szegzárdi vár magtára is megemésztő- tett és szélijei a mezőkben, szántóföldeken, számos búza- ] csomó és sok baglya, még pedig anya-szénából megégett. Egy dühös török őrt is elküldött a török elysenn mezejére és az örházat is, melyben volt, földig leégette. Ezen körülmény sok jós embert és asszonyt állított elő, annálinkább pedig, mivel csakhamar köztudomásra jutott Haly kegyetlen boszuállási kívánsága, ki csak úgy tajtékzott dühében, részint az elemi csapások által magtárának sértése következtében, részint pedig és leginkább a merénylet miatt,hogy parancsának a hütelen árulás bejelentése uián a parasztok ellene szegülni bátorkodtak. Egyik kétségbeesve látta már előre a kiszemelt áldozatok kegyetlen legyilkoltatását s a boszuállás irtózatossá- gát, a másik pedig azt suttogá a félelem miatt megrémülve elsárgult társainak: meglássátok, ezen fene vad tigris basa, kinek lábai alatt már oly sokan hörögnek, épen oly összetört csontokkal fog porba dűlni, mint a mely szilaj vadsággal küldi vérszomjas katonáit a szerencsétlenek lemészárlására. Mert az ég megszokta boszulni azokat is, kik ölnek, azokat is, kik öletnek. Haly sem fogja elkerülni sorsát, melyet nagyon megérdemel. Es az ilyféle jóslatoknak vége, hossza nem volt. Fájdalom — jegyzé meg egy harmadik — most olyan időben elünk, melyben a görbét a pénz megp- gyenesíti, az egyenest pedig meggörbíti; mert most, mint a régi vers mondja: „A pénz mostan, mindenütt szörnyen vegszál, Számtalan hamisságot és bűnt csinál, Hitet megszeg, minden hűséget elveszt Törvényt, igazságot elő nem ereszt, Bántja rontja, az isteni félelmet, 01, prédái, éget, szerez veszedelmet. Felforgatja az igaz Religiot Meg fojtja az isteni szolgálatot!“ (Folytatjuk.)
