Tolnamegyei Közlöny, 1877 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1877-01-28 / 5. szám
gyarapítására szánt Összeg: 13 frt hiány! Quousque tandem — n (fim :7T7i:— — Jótékony tánrzvignloin. A szegzárdi polgári ol- vasókör folyó évi február 10-én a török sebesültek segélyezése czéljából a szegzárdi urodalmi nagyvendéglö 100 frtos termében álarczos tánczvigalmat rendez. Reméljük, hogy Szegzárd minden rangú es osztályú lakosa sietni fog filléreit, ha a tánczvigalomban részt nem vesz is, e nemes ezélra áldozni, mert, ha össze nem fog, ismét az lesz az eredmény, hogy a méltóságos urodalomé lesz a jövedelem, a török sebesülteké pedig — — — a deficit! — Vsiznn válasz. T. Knór Nándor urnák. Tekintetességednek szerény! interpellatiomra adott gyors es szívélyes válaszát köszönöm. Azon szerencsés helyzetben vagyok, miszerint — hála Istennek! — az ön által szívesen adott útbaigazítást és tanácsolt sérelem orvoslási eljárást ez idő szerint nem igénylem, miután t. Stann biró ur már az ön válasza előtt jóval, még az én interpellátióm sajtó alatt lévén, jogos kérelmemnek eleget tett és igy a vitás ügy voltaké- pen a per előtt békés megoldást nyert. Mégegyszer fogadja ön szives köszönetemet s azon hő óhajom kifejezését, vajha soha ily kellemetlen ügyet tisztáznunk ne kellene! Kiváló tisztelettel vagyok Szegzárd, 1877. január 24. Borzsák Endre. — Követésre méltó. Puszta-Apáthiban e hó 14-én a cselédség az ottani jeles.tanító Házy Ferencz ur indítványa folytán egy olvasókört alakított, a melyre eddig már 24-en íratták be magukat. E hó 21-én tartatott meg az alakulási gyűlés, amely alkalommal Házy Ferencz ur elnöknek választatott s elhatároztatott, hogy havonkint minden tag fizet lO krt, mely összeg hírlapok beszerzésére fog fordittatni, a font- nevezett tanító ur vasámaponkint reggel 9—12 óráig felolvasást fog tartani. Az. első felolvasásra a beirt tagok mind megjelentek s figyelemmel hallgatták a felolvasást, a mely az „Igazmondóból“ történt. Előfizettek a „Vasárnapi Újság“ „Politikai Újdonságokra“ és a „Képes Néplapra“. Az összejövetelek a tágas iskola tantermébe tartatnak. (Üdvözöljük a nemes törekvést, úgy a felvilágosodott Házy Ferencz tanító urat s legvégül Garay Antal számtartó urat, ki azt hisszijk a szép czél megvalósítása körül nem egészen idé- gen. A szerk.) — meghívás a duna-földvári casinó-társulat által annak könyvtára javára 1877. évi február hó 10-én saját helyiségében rendezendő tánczvigalomra. Beléptidíj 1 forint — Kezdete 8 órakor. • —| Tolnán — mint nekünk Írják — a ‘társadalmi zilált viszonyokhoz mérve czélszerü vigalmi módhoz nyúltak, adván január 22-én az újonnan alakult társaskör termeiben zártkörű, de még is tág körű fényes tánczmulatságot, mint nevezék meghívóikban picnik-mulatságot, melyre helybeli és vidéki díszes vendégek százötvenen felül meg is jelentek, részint hogy a folyamatban levő farsangban mulathassanak, részint, hogy a fenmaradt pénzfeleslegböl a tolnai utczák világítására alakított pénztár gyarapittassék. E mulatságon, melyen a Lady patronesse tisztjét Gabriányi a tizedik huszárezred Tolnán lakó parancsnokának kegy teljes neje ve- zeté, a fő momentumot képezé az éjféli lakomán mondott pohárköszöntések közt az, midőn a bálanyára mondott első toasztra Gabriányi ezredes ur neje nevében magyar szép igazi nemzeti szellemben tartott beszédben köszönetét mondott ezen a nejére ruházott tisztért, beleszövén Tolnamegye vezető-köreinek és minden rendű polgárainak ama loyalitá- sát, melylyel ezen ezred mind tisztjei, mind minden tagjai iránt mindenhol viseltetnek, miért is lelkesedéssel mondjuk: éljen a magyar haza, éljen Tojnavármegye és ebben szép pontot képező Tolna városa. Ezen, és ehhez hasonló még néhány beszédjei zajos éljenekkel fogadtatván, a valódi ma» gyarzamatu vigság folytattatott világos kivirradtig, melynél a díszes hölgykoszoruból kiemeljük: Roboz Janka és Mariska, Perczel Sarolta, Gábriányi Hermina, Rosmayer Róza, Maixner Matild, Pleszky Terka Benes al-ezredesné ésParall Ilka urhölgyeket, kiket a szegzárdi zenebanda élénkítő jó működése mellett, valamint minden ott levő hölgyeket a 12 huizártiszt, 5 önkéntes, br, Jeszenszky István, Perczel Ákos, Borsódy, és a tolnai ifjak ugyancsak magyarosan megforgattak. — Menynyi maradt a világítási alapra és hogy ez más módon, is hogyan gyarapodott, később tudatjuk, A megmaradt étkek más nap a szegények közt kiosztattak. — A „Bonyhádi polgári olvasó-egylet“.könyvtára javára Bonykádon saját helyiségeiben 1877.J évi febráur hó Lén tánczvigalmat rendez. Személyjegy 80 kf osztrák érték, Ke?r déte B 'órakor. — Felülfizetések köszönettel fogadtatnak. — Jegyek előre válthatók Traiber A. Vincze és Weber György urak kereskedéseiben és este a pénztáunáíi Nyilttér*) Tisztelt szerkesztő ur! Késztetve érzem magam, némely, szerintem a törvénykezés terén elkövetett visszaélést a netán még előforduló hasonló esetek elhárítása czéljából sajtó utján nyilvánosságra hozni. Zsigmond Ferencz szegzárdi szücsmester ugyanis folyó évi januar hó 16-án a következő tartalmú számlát intézte hozzám: „Számla. Méltóságos Báró Vimersperg Ur. Igen szépen kérem azon régi tartozást meg küldené 24 forint 45 kr. mert sajnálnám, hogy ha végrehajtási utón kellene behajtani, mert hogy ha én azt tudom hogy Méltósága valaha megjön tehát én soha nem k|ellemetlenkedtem volna azon csekély követeléssel; Szegzárd, januar 16-án 1877. maradtam legalázatosabb szolgája Zsigmond Ferencz s. k. szűcs.“ Ennek története az, hogy midőn nőm 1875. évben tízeg- zárdról Freiwaldauba utazott, Zsigmond Ferencznél őrzés végett letett értékes bundáját hagyta, melynek őrzési bére fejébe Oszoly Károly ügyvéd ur képviseletében 1876. évben 10 írt 40 kr töke és járulékai erejéig nem nőmet, kié az őrzendő bunda volt, hanem engem s illetőleg nevemben, állítólag ismeretlen tartózkodásom miatt, Törők Béla ügyvéd urat peresítette be; ezen tisztelt ügyvéd ur azonban a nélkül, hogy magát velem csak levéli érintkezésbe is tette volna, utasítás vagy felhatalmazás nélkül a fentebbi kereset értelmében 9043. 1876. sz. a. a szegzárdi kir. járásbíróság előtt nevemben egyezséget kötött 10 frt 40 kr tőke, ennek 1876. augusztus 26. napjától számítandó 6% kamatai, 7 frt. 77 kr. perköltség'.és 3 írt ügygondnoki díjnak 24 óra alatti megfizetésére. Helyesen, törvényesen tett-e Török ügyvéd ur mint pergondnok? volt-e joga egyezséget kötni vagy kötelessége volt-e a távol levő alperest minden rendelkezésére álló törvényes eszközökkel védelmezni, —• azt a t. közönség ítéletére bízom. De miután pergondnok ur által ezen egyezségkötésről, annak lejártáról nem értesítetóm, az felperes Zsigmond Ferencz által már a 9165. 1876. számú végzés folytán . végre is hajtatott, megállapittatván 13 frt 30 kr végrehajtási költség, melynél a pergondnok ur díja 5 frt;— hogy mit gondnokolt a végrehajtásnál Török Béla ur ? azt nem tudom, de az 5 frt gondnoki díjat valóban megállapitt tta magának. Ezen végrehajtás alkalmával nőmnek Zsigmondnál levő bundája foglaltatott le 40 frt becsértékben és a 10264. 1876. számú végzés folytán elárvereztetett 20 frt 40 krért. Ezen árverés költsége 8 frt 69 kr; melynél a pergondnok díja ismét 3 frt s igy Zsigmond Ferencz bunda őrzési bére után, — mely minden öntudatos, hitelére tartó iparosnál legfeljebb pár forint szokott lenni, de a melyet ö 10 frt 40 krban számított fel s a melyet Török" Béla'lígygöndnök“ ur köteles védelem nélkül egyezségileg elfogadott — a per- és végrehajtási költségek 32 írt 67 krra rúgtak! Már most eltekintve attól hogy, Zsigmond Ferencz a pár forint őrzési díjára nézve az eredetileg 80 frt értékű bunda megtartási jogával teljesen fedezve s igy perre, zálogjogra, szüksége épen nem volt,— legyen szabad azon kérdést intéznem a t. közönséghez, ini véleményt formál magának ezen eljárásról ? En ugyan a magam részéről majd megteendőin ellene a törvényes jogorvoslatot, Még egy monstruosus esetet kell felemlítenem: 1876, május 10-én ingó javaimra tartott árverés alkalmával, az árverési jegyzőkönyv 91. tételszáma alatt egy zárt böröndöm is eladatott, melyben családi hitbiaottmányi irataim voltak s a melyet már mint ilyet, biröi zár alá venni sem lehetett; azonban a hivatalból nevezett zárgondnok Csukly Ignácz ur e körülményt nemcsak elnézte, hanem ö maga vette meg a kérdéses zárt bőröndöt 4 frt 40 kr becsértékben; ezután a zárgondnok tulajdonába ment bövünd folnyittatott vagy fel- szaggattatott, családi és hitbisonuliyi irataimat képező tartalma pedig, mely ekkor legalább a zárgondnok által pecsét és kellő őrizet alá helyezendő lett volna, Bien Márton padlásán szó- ratQtt el — úgy, hogy némely darabját Krausz és Bion urak szives figyelme folytán visszakaptam, ugyan egy része azonban végkép elveszett, Fogadja tisztelt szerkesztő ur, kiválló tiszteletemet Szegzárd 1877. évi január hó 24-én, kész szolgája: Báró Yiinnicrspcrg Nándor. Gyönk, január 22-én 1877. Tisztelt szerkesztő ur! „Mi lesz az ég könnyjéböl, ha az földre hull ? Sár.“ Petőfi őrültje, kinek szájába adta a nagy *) Az e rovatban közlőitekért felelősséget nem vállal a szerk. költő ezen classicus mondását, — a mai napság még élne és történetesen még meg nem okosodott volna és aztán meg Magyarországnak ez idöszerinti társadalmi közviszonyaink és közéletünk utam jártas keltes adófizető állampolgára volna, — de sok ily sárt találna, — az ég könnyéből lett undorító büzhüdt, feneketlen sárt. Hát — kérem — a magyar törvényhozásnak hány szépen codifikált törvényezikke, az állam élet hány funktiója, mely eredetére és intentiójára nézve oly mocsoktalan, mint az égből lecseppent harmat, oly szent és tiszta, miut akár az égnek ezen „a múltat és jövendőt megszenvedi“ szegény nemzetnek ezer bajain szánakozó isteni irgalom, vagy akár az Isten áldása és ime még is mi lett ? A végrehajtó közegeknek — tisztelet azoknak, kiket nem illet, — poros .lelkében és poros kezei közt, a gyakorlatnak az önzés és a hivatalos pravitás által feltiport és corrumpált szemetes utain lett belőle — sár, oly büzhödt rothadás, mitől mostanában „büzhödik Dánia“ és mily iszonytató erkölcsi károkat keltő észvesztő és erkölcsi fogalmakat bomlasztó miazmákkal tölti el a levegőt. Akar ön-t. szerkesztő ur, látni belőle? Majd szolgálok vele. Most csak azt mutatom be, melyben történetesen most én gázolok, miben nyakig vagyok. Hát egyházi közhivatalnok lévén, hivatalomnál a bonyhádi gymnasium tőkéjét képező pénzek vannak letéve. Es jelentkezik nálam egy gyönki birtokos, különben előéletére nézve kifogástalan nevű izraelita lakos kölcsönért, ki általam kellő biztosítékrkijelölésére utasitatván, telekkönyvi birtokivén kimutat a kért 800 frt kölcsön biztosítékául 7000 írtra becsült, névén álló, tehermentes fekvőséget és a rendes kötelezőt a befektetési engedélylyel együtt Gyönk község jegyzösége utján ki is állítja. Hanem — mivel a tamási kir járásbiróságnál az ily befektetési ügyek szokás szerint hónapig, évekig is elhevernek, a kölcsönvevö addig is, mig a bekeblezes eszközöltetnék, annál inkább, mivel az egesz kölcsönkamat terhét már is viseli, a kölcsön egy részét előre kéri, mire nézve addig is saját nevére kiállított váltóival biztosit. Azonban — mig a kiállított kötelező be- , táblázását eszközölhettem volna, mindennemű biztosítékomul nyújtott birtokát telekkönyvileg átíratta egy Pakson lakó sógora nevére és az én váltóim vízzé váltak. Szerencsémre a birtokot átvevő sógor nagy kértemre a felvett pénzre nézve az ö nevevel biztosított uj váltókat adott, azon mellékelt nyilatkozattal, hogy ö az összeget öt évi részletben 8%-al tartozik törleszteni, mely nyilatkozatát én kötvény természetűnek tekintvén, bekeblezes végett a tamási kir. járásbírósághoz folyamodásilag benyújtottam. Ez történt 1875-ben és én mindeddig mindennemű sürgetésem daczára sem végzést nem nyerhettem, sem váltóimat, melyek egy része már le is járt, vissza nem kaptam. No már most — én jól tudom azt, hogy az államszerinti jogvédelem és igazságszolgáltatás csak a formai igazságot keresheti és védő, vagy sujtoló keze csak odáig ér, a meddig az alaki igazság betűje ér és igy nem lehet kifogásom sem az ellen, hogy a járásbíróság a birtokátirást eszközölte, sem az ellen, hogy váltóimat — a mennyiben azok csak váltótermészetüek volnának, be nem kebelezi. En nem vagyok jogtudós nem értek ahoz és nem is akarok érteni soha azon magyar tudományhoz, melyszerint egy jól rendezett és az igazságszolgáltatás oly költséges apparátusával felszerelt államban bár ki is ily fosztogatási üzelmeket büntetlen gyakorolhasson. Hanem, hogy ama jbirtokátirási kérelmet oly gyorsan, nála oly szokatlanul gyorsan meghallgatta és teljesítette, mig engem a törvény szent védelmét kérő igazaimmal hónapokig, évekig, hágy antichambrirozni az igazságszolgáltatás küszöbén és minden sürgetésem, kérelmem daczára csak be sem bocsát, csak nem is felel, — nemcsak, hanem még magához vett egyedüli védőimet is visszatartja, már kérem ezért vádolom a tamási-i kir. járásbíróságot. Bevádolom igenis a nyilvánosség fóruma előtt, hogy ily eljárással nem hogy az istentől és az államtól vett megbízatása szerint a jog oltalma volna, hanem bűnrészesévé teszi magát azon országszerte megindult fosztogatási hadjáratnak, mely birtokátirás czimével és vérijével a törvény szent védelme alatt szabadon jár; és a helyett, hogy kevesbítené azt a „kárt“, törölközője lesz azon mocsoknak, mit egyesek fosztogatási üzelmeik közt magukra hagytak. De elég is lesz. Tetszik önnek szerkesztő ur! ilyenből több? Szolgálok vele. Ritter István mint az ev. egyházmegye számszéki elnöke. Hivatalos rész. W-1W7. Körözés. Szabó Péter csornai, eomogymegyei kanásztól a dombóvári járás szolgabirája által lefoglalt s 1875. October 7-én Tamásiban elárvereztetett egy barna fülű, szürke hátú három éves göbe bélyegtelen disznó, egy szőke szőrű és szpmü két éves jegy és bélyegtelen göbe törött lábú disznó, egy darab sikár szőrű két éves göbe és egy fél éves, sikár szőrű jegy és bélyegtelen göbe malacz vételára fejében a költségek |leI vonása után 50 frt 80 kr folyván be, ezen összeg, miután a tulajdonos iránti nyomozások eredményre nem vezettek, letétbe helyeztetett. Felhivatnak tehát a kik a fennebbirt ösz- szegre igényt tarthatni vélnek, hogy annak igazolása végett 60 nap alatt a Tamásiban székelő szolgabiróságnál jelentkezzenek, miután ezen határidő leteltével a befolyt összeg az illető adóhivatalhoz fog áttétetni. Kelt Szegzárdon, 1877. évi január hó 16. Dttry Dénes Tolnavármegye alispánja. 9673. a j alisp. A. Körözés megszüntetés. Az 1876. évi 4474. sz. a. köröztetni rendelt Virányi József lengyeli illetőségű közhonvéd a múlt évi deezember 20-án zászlóaljához bekisértetvén, bivatolt 4474. számú körözés beszüntettetik. Kelt Szegzárdon, 1877. évi január hó 11-én. Düry Dénes Tolnavármegye alispánja.