Tolnamegyei Közlöny, 1876 (4. évfolyam, 4-52. szám)
1876-06-05 / 23. szám
lvak letörölt megzálogolni s ha zálogot adni nem akarnának, bekísérni, minden körülmények között pedig az esetet az illető szolgabirónak fel jelenteni. Az egyes közegeknek zálogot adni vonakodó vagy épen ellen szegülő, avagy azokkal csak gorombáskodó kártevők 5—40 írtig terjedő bírsággal, nem fizethetés esetén megfelelő rendőri fogsággal büntetendők, ezenfelül a netán elkövetett kihágás, vagy vétségnek bírói utón leendő megto. lása fenmarad. 3- or. A ki szándékos kártételért, vagy vigyázatlanság okozta esete kért is ismételve bírságolva lön, az eljáró szolgabiró által, a további le- vél.-zedéstŐl egészen eltiltathatik s ezen körülmény lehető nyilvánosan közzéteendő s minden szomszéd községben is kihirdetendő. 4- er. Az i.-y kiszabott s azonnal behajtandó bírságok az illetők név jegyzékével együtt minden hónap végével a megyére felterjesztendök s az úti a'apban az országutak mellékeinek befásitására fordítandók. Ezen körrendelet azonnali szigorú végrehajtás, az illető közegek 's községi elöljáróságok kellő utasítása és minél gvakoribb portyázás el rendelése végett járási szolgabiró uraknak, megyei mérnök és utibizto- sokriak, továbbá a selyemtenyésztést leginkább űző központi és dmpa földvári járás mindegyik községének kiadatik s a legnagyobb nyilvános sággal és legalább is háromizben egymásután leendő kihirdetése azzal rendeltetik el, hogy ezen kihirdetés jövőre is minden év május havában újból foganatosítandó. y Kelt Szegzárdon, 1876. évi május hó 29-én. DiJrj Dénes, alispán. Paks, 1876. május 25. Tisztelt szerkesztő ur! Örömmel értesitem önt t. szerkesztő ur a városunkban lefolyt ünnepélyességről, mely 13 év óta itt nem történt, t. i. a bérmálás. Szerdán délután 5'A órakor jött meg ö nagy méltósága Kováts Zsig- mond pécsi püspök. Előtte a száguldó bandérium, azok előtt pedig mint csillagok előtt az esihajnal, két deli és daliás fiatal ur Paks „arany ifjú ságából.“ A püspöki fogat után az eléje ment hautcreine batárjai döczö- gének. Azon boldog várakozási időközt, mely minden nagyobb eseményt előzni szokott, a tűzoltóság nagy ügyesen arra felhasználá, hogy a báta- széki magyar egyenruhás zenebandával, — mely az ünnepély hírére kö zénk jött, — nagyon jól sikerült gyakorlati menetet arangirozott. Az abla kok tele voltak szép fejekkel és a szép fejek tele várakozással. Este a nagyvendégtö termében a zenekar hangversenyt adott válo gatott közönség előtt, mejy a rpánk jövő még rosszabb időkről tudni se pei ezekben nem akart. Csütörtökön jókor kezdődött a szent operádé és az egész délelőt tit igénybe vette. Majdnem a kétezerét megütötte a bérmálandók száma és mint mondják, ha azon években, mely a legnagyobb contingcnst szol gáltatta, betegségek nincsenek, még többen is lettek volna. Láthatott volna ön ott a szépen feleziezomázott, apró hitben mege rősítendők között őszbe csavarodott férfiakat a hittől nyeit meghatottság gal arczaikon és bénuaatyáiktol nyert uj kabattal gyai lo testi hüvelyükön. Láthatott volna ön igéző és férjhezmenendő hajadouokat elragadtatás mosolyával piczi ajkaikon és a meghatottság könycsepjével ragyogó sze meikben. Harmat a rózsán. Ily viragkertet nem lat ön__soha. Nincs szebb, mint a vallás által meghatóit nő. S a kertész jár a virágok, csemeték, kérők és bimbók között, vi- rág*ól virághoz megy, . . . de nem szakit le közülük, mert nem engedi az Ur, a szeretet Ura Istene. A műtét véget ér, buzgólkodás " . . Az újonnan kime^zelt plébánia kerítésén belöl, tekintélyes sátor alatt másféls/.áz urra van terítve, a szám nagyobb felét Paks szolgáltatja. Paks uras város. Még sok hiányzik» sok hiányzik, hanem azért uras várpsj Tessék kérem benn a leves. Komolyan, méltóságteljesen és éhesen fogott mindenki kanalat. Egy két fogás étel elment felköszöntés nélkül. Ekkor felállt a püspök jobbján városunk legtiszteltebb nagybirtokosa, ősz fejjel, halk hanggal, de ifjú erővel s megnyerő, meggyőző érvekkel. — Után na egv paksi, de pesti magasabb tisztviselő élénk szónoklatával ecseteié a „tiszta erkölcsöt.“ Ugyanerről szólt az egyházi rendnek egy általunk igen szeretett \ nagypásztora. Később ugyan ö az itteni családokat élteté. 0 nagyméltó- l sága szintén nagyon megható beszédet tartott. De már ekkor a vendé gek felállónak és . . . pezsgőt ivának. Ki tudná végét, hosszát, tartal mát, elejét s velejét azon gondolat gyöngyökből fűzött olvasónak, mely a sültektől a fagylaltakig tartott. Egyet azonban nem hagyhatok levegőbe enyészni, papirra nyomom, legalább főeszméje várának árnyékát. Szónok begvözö argumentumokká bizonyitá be Darwinnal szemben, hogy nem a majmoktól eredénk, ezt lealacsonyító elvnek tartja, miért ne eredhetnénk valamely más’ állattól: ^ például az oroszlántól. S hogy azok, kiket a múzsa homlokon csókolt, csak nem eredhetnek a pulyákkal egy fajból. A vad kannibálnak, aki embert eszik, csak nem lehet ugyanegy családfája azon térítővel, a kit megevett. ;0.;, Áttér szónok a műveltségünket elömozditó elemekre és com men- dálja a társaságnak, hogy magyarosan háromszor igyék: először a tani-, tókért, aztán a lelkészekért és végül legnagyobbat a püspökért. Szavát fogadtuk. Szónoklatát párszor abbahagynia kellett a tetszésnyilatkozatok zajos közbeszólása miatt.(?)*) — Még egyet nem hagyhatok említés nél kül: minden szónoklat nagyon csattanósan végződött, ez mindenesetre első sorban a szónokok érdeme, de ne legyünk igazságtalanok azon —- a kertbén felállított mnzsarakkoz sem*--melyeket minden szónoklat után az öreg mindenes, ahhoz való teketóriával eldurrantott. Az öreg valami kor pattantyús lehetett! — Viszontlátásig! Egészen az ön Lampadurosza. •) Tán emlitnem felesleges is. hogy oly Hazafias társaság a hasáért és királyért *sin- tén nagyon talpra esetr t as ztok at mondott. , T ÁRC Z A. Duna-Földvár s vidékének története, különös te kintettel Toinamegyére.*) VII. A mohácsi vész és kora. A mohácsi vész örökre szomorúan emlékezetes marad neraze- . lünk életében, rettentően tanulságos, mind magunkra, mind egyéb né pekre nézve, hogy a mely nép önmagában meghasonlott, hol a közügy s a honvédelem elhanyagoltaik, vagy a pártszenvedély zsákmánya lesz, hol a hatalmasbak a néptömeget erőszakkal nyomnigatják s minden jog tól megfosztják, hol a rend, törvény, felsöbbi ^tekintély s minden ami szent, lábbal tapostatik, mikép mindezek nálunk, 1526 ban s az első évtizedek ben mint a társodalmi rothadás megannyi sajnos jelei rágódtak a nem zet testén: ott a meglakolás természetesen sanyarú következményei sein maradhatnak el; mikép ez, ugyancsak nálunk, a XVI. századi erkölcsr vesztett nemzedékének másfél száz évig török rabszolgaságba jutásával valóban bekövetkezett. 1514-ben, a dicsvágyó Bakócz Tamás esztergomi érsek által, a török ellen idétlen vak buzgalommal indított keresztes há ború : pórlázadássá, a földhöz ragadt parasztoknak az urakat és főpapo kat irtó támodásává fajult. A legyőzött parasztoknak gyözödclmes uraik által lett meggyaláztatása, örök rabszolgaságra kárhoztatása, tizenkét év múlva mindkét félre meghozta keserű gyümölcseit. 1526. elején, az' or szágban hire terjed, hogy Szolimán török szultán, ki öt év előtt Nán dorfehérvárt, Magyarországnak hanyagul őrzött kulcsát könnyű szerrel bevette, Magyarországra tör. II. Lajos király Szent-Ggyörgy napjára, a Rákos mezejére, országgyűlést hirdet, holott elhatároztatik, hogy a véres kard minden vármegyeben meghordoztassék s a nemesség, julius 2-ára mindnyája, személyesen a király táborába Tolnára gyülekezzék. Julius 2-ka elmúlt s Tolnán alig pár ezer fölkelő nemes jelentkezett. A király a pápa által fogadott 3000 német, cseh és lengyel zsoldossal s meginnyi saját fegyveresével, julius 24 én tehát három héttel a kitűzött határ nap utanjndult; el Budáról, hová többé soha visszatérendő nem volt. A *) Lásd a „Tolnamegyei Közlöny“ folyó évi 16-ik számit. A szerk. > király s halotti kísérete augustus 1 én érkezett Földvárra. Itt esik tudo- > mására, hogy a török Péterváradot bírja s a Dráván átkelni készül. \ Innen indítá el Statiles Jánost, budai prépostot, sürgetni Zápolyai hi- < rés erdélyi vajdát,V hogy hadával hozzácsatlakozni siessen. Földvárról £ Paksra, innen, két napi raulatása után, Tolnára ért a király, holott ? inegszomorodott szivvel látá, hogy a főpapok és urak, mily csekély ö számú bandériummal álltak elő a nemzet sorsa fölött döntendö csatára, > mivelhogy pór jobbágyaikat a haza védelmére az 1514-iki s példán f ö 1 fe gy v e r k e z t e t n i féltek. Brodorics szerémi püspök a \ király kanczellárja, Duna-Szt-Györgyröl a királynéhoz aug. 6-án irt le lj veiében, éleve aggályait fi-jezi ki, de azért kéri, hogy Budáról meg ne <r mozduljon, nehogy lejeimével másokat is elrémitsen. Tolnáról a király | a nádort előre küldé, hogy a törököknek a Dráván átkelését gátolja j meg. De a nádorral küldött nemesség megköti magát, hogy ö csakis a < király vezénylete alatt megy a harezba. A király elkeseredve: „látom, < hogy mindenki velem takaródzik ; holnap tehát megindulok s a ti java- I tokért életemet is koczkáztatni kész vagyok“. Aug. 14 én a király, sere gestül Tolnáról Szegzárdra indult, innen Bétára, és itt tévé a maga ha dainak vezéreivé Tömöri Pált és Zápolyai Györgyöt. A mohácsi, előre láthatott szerencsétlen csata leírását, mellőzöm. > Fölteszem, hogy ezt mindnyájan ismerjük. Az aug. 29-én törtér t csata > után, a 70,000 uyi török had, sept. 3 án azon utón jött föl Mohácsról, s Tolnán, Földváron keresztül Budái a. melyen az előző hóban a magyar < király Budáról végzetes utján járt' vala. Budáról, honnan az özvegy ki- ■ < rályné a rémhírré Pozsonyba s vele együtt a polgárok pgy része tova \ futva, a visszamaradt polgárok küldöttsége a főváros kulcsait Földvárig hozta a diadalmasan felvonuló szultánnak elibe. A szultán sept. 10-ikéh > ért Budára, holott öt napi tartózkodása s ez alatt hadainak a vidék í megrablására széteresztése után, Budát fölégetvén, Pestre a Duna bal-' I jára áltakarodék, és Péterváradon, s Belgrádon keresztül tért vissza ; Konstantinápolyba. Ha most fölvesszük, hogy Szolimán, Mohácson élelmi ; szerek behajtása végett a vidéket öt napig zsákmányolta: elgondolható, hogy egy Mohácstól Budáig sept. 3 tói 10-ig tartott dupla marsban, egy , 70,000 főnyi fegyelmezett seregnek emberrablásra alig volt érkezése. Dé bezzeg Pestről Nándorfehérvárig, merre vonult, a Duna-Tisza közét la-
