Tolnamegyei Közlöny, 1876 (4. évfolyam, 4-52. szám)
1876-06-05 / 23. szám
Különfélék. — Duna-Földváron a paksihoz hasonló lelkesedéssel fogadtatott a főpásztori látogatását tevő Kovács Zsigraond pécsi püspök ur ez évi május hó végső napjaiban. A Kömlödröl utazó püspök urat már Duna- Földvár város határán hatvan tagból álló lovascsapat és számtalan fo gaton jött honoratiorok lelkes éljenekkel fogadták, kiknek nevében Zaáry József hites ügyvéd és városi képviselő csinos beszéddel üdvözlé, mely, mivel az érzelmeket híven tolmácsolá, általános tetszést nyert s melyet ezen okból itt egész tartalmában bemutatni méltányosnak találunk: „Duna- Földvár buzgó rom. kath. hívei, úgy mond szónok, üdvözlik n.méltóságodat. Léh’k emelő örömünnep reánk nézve mindenkor, ha föpásztorunk körül csoportosulhatunk. Több ezeren várjuk nagyméltóságod apostoli áldását, részéltesse kedves lelkipásztorunk jó gondolkozásu híveit a bérmálás szentségében, hogy a bölcsesség szentlelke által megerősítve legyenek ; edzettek a hitben, szilárdak a kisértet óráiban és álhatatosak a tiszta erkölcsökben. Élessze szivükben a hon szeretetét és a törvények iránti tisz telet ama lángját, mely melegít, olvaszt, de nem éget és ültesse át lel kűkbe a hit, reménység es szeretet hervadhatlan égi bokrétáját, hogy Isten előtt kedvesek, e földön elégedettek és a túlvilágon örökké boldo gok legyenek; Fogadja nagyméltóságod kegyesen fiúi szeretetünk és tisz teletünk őszinte nyilvánulásait, ne feledkezzék meg rólunk is Isten előtt kedves imáiban, valamint mi sem szűnünk meg kérni a Mindenhatót, hogy nagyméltóságodat a kath. egyház díszére, felkent koronás királyunk kegyeiben, hőn szeretett Magyar hazánk javára és mindnyájunk lelki üdvére sokáig boldogul éltesse ! Mely lelkes éljenekre ragadó beszédre hasonló lelkes szavakban felelt a püspök és a menet folytatta útját Duna- Földvárra, mely valóságos diadal ut volt. Az utczák ünnepies öltözékü lakóikkal, zászlókkal felékesitett házaikkal, megragadó látványt nyújtot tak s minden arczon öröm sugárzott. Az ünnepély tetőpontját érte el este, midőn az égő lámpával tisztelgő polgári sereg a dalárda közreműködése mellett tévé tisztelgését, melynél Surgoth Jenő szép szónoklattal ada ki fejezést az általános örömnek és hálának. Két napon át osztogatá e né pes városban püspök ur a bérmálás szentségét, melyben 2557 gyermek részesült. Az ünnepélynek kiváló pontjait képezik azon egyházi-beszédek, melyeket a főpásztor vasárnap és hétfőn mondott, mely beszédekről el mondhatni, hogy olyanok voltak, mint a jeles orvosnak működése, ki mindenek előtt szerencsés diagnosist csinál és a midőn alaposan megis merte a bajt, a kellő orvosságot keresi és megtalálván gyógyítást nyújt. ■ — Az apát plébános által magyar vendégszeretettel adott ebédnél a pohár köszöntések által számos újabb jelei adattak ama tiszteletnek, melylyel a duna-földvárí intelligéntiá nemes lelki íopászföra iránt vi seltetik. ...... yf — Közgyűlésre meghívás. A szegzárdi takarékpénztár részvénye sei alólirt igazgató által folyó évi junius 19-én reggeli 10 órakor Szeg- zárdon, a takarékpénztár saját házában és intézeti helyiségében megtar tandó rendítivüli közgyűlésre ezennel tisztelettel meghivatnak. Tanács- kozraány tárgyai a következők: 1. A társulati alapszabályek módosítása a kereseskedelmi törvény értelmében. 2. Az igazgatóság választása. 3. A felügyelő bizottság választása. Szegzárd, május 15-én 1876. Kramolin Emil igazgató. — A szegzárdi casinó nyári helyiségében ’’az első estély, kedvező időjárás esetében, folyó évi junius 10-én tartatik meg. A fesztelen mulat ságok megállapított jó hírneve hihetőleg ez idén is vonzani fogja a helybeli, úgy mint a vidéki mulató közönséget. — Az árvízkárosultak felsegélyezésére gyűjtött adományok oly tömegesen folytak be, hogy lapunk szűk kerete nem volt elegendő annak felvételére. Még is, hogy a megyei közgyűlés határozatának, mely az adományoknak lapunkban történendő nyugtázását rendelé el, elégtétes sék,, Döry Dénes alispán ur külön lenyomatását eszlrozölteté az adako zók névsorának, melyet lapunkhoz mellékelve vesznek olvasóink. Ismét rejtélyes gyilkosság. Özvegy Csapó Andrásné született Decsi Anna folyó évi május 31 én este lakásán halva találtatott. A fo ganatba vett orvostörvényszéki bonczolat kideríté, hogy nevezett, háza hátulsó részében magánosán lakó 60 éves özvegy asszony úgy fojtatott meg. A tettesek kinyomozása iránt a vizsgálat folyamatba tétetett. — Juniális. A majálisokat a zimankós idő egészen leszorította a térről, de az ember nem azért született a természet urának, hogy ez által zavartatni engedje magát. Majális helyett lesznek juniálisok. Egy társaság már egyesült e czélra s mulatságát folyó évi junius 18-án fogja a keserüsi erdőben megtartani. — Adakozás. A simontornyai polgári olvasó egylet 10 frtot kül dött pénztárnoka : Drenovits Pál ur utján szerkesztőségünkhöz a tolna megyei árvízkárosultak részére. Midőn az átvett összeget köszönettel nyugtáznánk, egyszersmint kijelentjük, hogy azt a megyei alispáni hiva talnak átszolgáltattuk. — Közgyűlési meghívás. T. ez. részvényestárs ur! A szegzárdi borkereskedő részvény-társaság közgyűlését folyó évi junius hó 22 ik napján reggeli 10 órakor tartandja Szegzárdon saját helyiségében. Ta- nácskozmány tárgyai a következők: a) A lefolyt 1875 ik évi számadás végelintézése, b) A társulati alapszabályok módosítása a kereskedelmi törvény értelmében, c) Az igazgatóság választása, d) A felügyelő bizot- ság választása és e) egyéb netáni a választmány előtt szabályszerűen be jelentett indítványok tárgyalása. Mely határnapról midőn t. ez. részvényes társ;torát értesítenie alolirottnak szerencséje volna, egyszersmind azon re ménnyel kecsegteti magát, hogy személyes jelenlétével tanácskozásunkat gyámoUtaui fogja. Szegzárd, 1876. május hú 6-án. Sánta István igazgató. Felelős szerkesztő: Boda Vilmos. kosaitól kisöpörte s nem túlzás a szóhagyomány, hogy Szolimán hadai \ ekkor 200,000 magyar rabot hurczoltak el magukkal a török földre, s mely szomoritó embervesztéség szomoritóbb lesz, ha hozzágondoljuk, < hogy az előző században, az ozmánok a Tiszavidékét és Erdélyt 300.000 \ rabul elhajtott magyar emberrel fogyaszták meg. 1526-tól 1541-ig, midőn j a török Budát elfoglalá, Belgrádtól Budái a, öt ízben mentek Tolnán j> Föld váron keresztül török hadak; de azután 1686-ig Buda visszaíogla- \ lásáig, a Duna jobb partján Tolnamegye a török hadaknak örökös járó- < kelő népzaklató és kinzó átutja lön. A megriadt nép a török elöl futott < s menekült a Duna és Sió-Sár nádasaiba, vagy a rengeteg erdőkbe; de \ ott, hol sem erdő, sem nádas nem rejté el az embert, mint Fehérmegye \ s a Duna-Tisza köz alföldén, a nép teljesen kipusztult. Szerémi György > szemtanú beszéli, hogy az anyák ijedtökben magukra hagyták gyerme- s keiket, kik aztán éhen vesztek el; vagy vermekbe rejték, hol a gyér- < mek rimánkodék: jaj ne temes el anyám, inkább nem sirok! hogy a j rabul elhajlott anyák keservesen jajgaták: jaj nekünk, jaj gyermekeink- \ nek: rósz időben jöttünk e világra! < { 1 •• \ Midőn 1553-ban Zay Ferencz és Veranc Antal I. Ferdinánd követei s Bécsböl Konstantinápolba menet a tolnai Dunán aláhajóztak , föltűnt ne- s kika sok elhagyott egykori szántóföld és szÖjŐ, meg azj ember és marha < hiány. Hajónk rácz kormányosa beszélte, írja Veranc, hogy mig magyar < parancsolt itt, egy-egy faluban több földmives volt, mint most harmincz- £ ban! Ez volt 1553-ban, a török uralom kezdetén : hát még másfél száz ] évig mennyi pusztulás érte a vidéket! S Véleményem Bzerint a törökjárás és emberrablás ez idejéből valók \ azon földalatti mesterséges búvóhelyek, melyek itt-ott a Duna partjain i s egyéb rejtett helyeken találtatnak, melyek közt legnevezetesbek a szent- < iváni téveteg, zsákutcával és tizenegy szobájával s az iregi földalatti j klastrom ; és a gyönki búvóhely, Hontvármegyében az erdei rejtökök \ fellett érdekesek ugyan ez időből a taszéri és zsembéri régi kastélyok- > hói a szomszéd hegybe vájt alagutak, melyek kijárata mind ez ideig s bines ^felfedezve. s VIII. Török hódoltság. | Budának a török által 1541-ben, Simontornya, Ozora, Dombóvárnak $ e® Pécsnek 1543-ban, majd Szigetvárnak 1566-ban elíoglaltatása után, < egész déli Magyarország a török kezébe került, s az elfoglalt tartomány szancsák-bék kormánya alatti török megyékre osztatott, milyen bék, a budai basától függő, Tolnamegyében, Szegzárdon és Simontornyán székelt. Minden magyar falunak volt egy török meg egy vagy több magyar föl- desura. Mindegyik annyit vont a szegény jobbágyon, a mennyit csak ránt hatott. Megyénkben, a török hódoltság korát sötét homály borítja. A ke vés adatok, melyek a föld népének e közbeni szerencsétlen helyzetét föltüntetik, hasonlók a pusztító förgeteg villámaihoz, melyek a mellett, hogy a tárgyakat pillanatig megvilágitják, egyszersmind az elemek ret tentő rombolásait láttatják. 1560-ban Szekcsöi Máté Írja Horvát Mark szigetvári kapitánynak, hogy a szegzárdiak nem akarják magokat meg- dézmáltatni; „áru kösse föl a bocskort, ha megveheti rajtuk a dézmát és adót, mert megparancsolta nekik Tural bék, hogy nefizessenek, sőt tá- modják meg ; a török pedig nagy kegyetlenséggel bánik az emberekkel.“ Horvát Mark ezért Szegzárdot megtámodta,~házaikat, gabnájukat fölgyúj- totHT^C^^at^Tfolyatta, az émberekből tizenötöt elhurczoltatott Sziget várba, kiknek váltságaért a szegzárdiak fizettek, két pár ezüst zablalán- ezot, melyet 81 frton vettek, 143 frt értékű hat szőnyeget és 50 frt készpénzt. Borban gabonában okoztatott nekik 2000 frt kár ; ezenfelül oly állapotba jutottak, sem földjeiket, sem szőleiket nem művelhették. Mindezeket Kun Pál és Kelemen Albert szegzárdi lakosok esküvel bizonyiták, midőn arra szólittattak föl, hogy ámbár a török uralkodik fölöttük, a magyar király nak Szigetvárra is adózzanak, holott, mint ők vallák, nem Szigetvár, ha nem Csurgó végvárnak volnának alárendeltjei. —Ugyan ez időben , 1559. Apar és Varasd faluk, Horvát Mark szigetvári kapitánynak panaszolják, hogy Paksi Ferencz hajdúi éjjel rájuk ütének, öt emberüket elvivén, nyolezvan frtig megsarczolák ; fenyegetőztek, hogy a kit megfoghatnak, orrát ajakastul levágják, asszonyt, gyermeket a tüzbe ölik. Aztán négy más hajdú jött rájuk, kik őket minden ruhájuktól megfoszták, alig hogy a rajtok levőt meghagyták. — Ezen zsiványok úgy nevezett szabadhajduk a szegény népnek másfél századon át kínzói és rablói, ráírtak a falukra, fölgyújtás, akasztás, négyelés, karóravonás fenyegetések alatt, hogy ne kik pénzt, karacsin posztót, sarut, papucsot, dolmányt gombokkal slb. küldjenek. (Folytatjuk.)
