Tolnamegyei Közlöny, 1876 (4. évfolyam, 4-52. szám)
1876-04-24 / 17. szám
nak. Ez magyarázatát abban leli, bogy az apály alkalmával fel színre kerülő tengerfenék homokját a szél a partja fújja, s az itt folyvást felhalmozódó homokot mind beljebb költözteti a szárazföld felé. Ha ez sokszor ismétlődik s hosszú időn át tart, támadnak a homokbuczkák s homokteknők, — melyek az at- jókban talált szántóföldeket, mezőket betemetik s a mezőgaz daságra egyáltalán hasznavehetlenekké teszik. Ugyan e ma gyarázatot lehet alkalmazni a nagy folyamok vidékeire s igy Dunánkra is. Szembe ötlik itt, hogy a Dunának balpartja szen ved a homoktól, mig a jobbpart ment attól, ellenben annál inkább ki van téve az alá mosásnak; ez utóbbi körülmény ki lett ugyan magyarázva Baernek azon észleleteken alapuló fel tevéséből, hogy „a délkörök irányában haladó folyók, a föld forgása következtében az északi félgömbön jobbra, a délin pedig balra ássák mediöket;“— de az egyoldalú elhomoko- sításnak magyarázatára nem akadtam, pedig mint a Duna is mutatja, határozott összefüggést mutat a vizfolyás előbbi tulaj donságával s véleményem szerint azon alapszik, hogy azon arányban, a mint a. viz a jobb oldalra mossa magát s a jobb part medrét ez által mindig fedve tartja, — azon arányban apad le a viz a balpart. on s kerül felszinre a meder, melynek homokját a szél azután kényelmesen kihordhatja s hozza létre a balpart homokterületeit. Ily helyeken az erdő okvetlen szükséges, mert az által, hogy a homok futását gátolja; a homokot megköti, óvja a szán tóföldeket az elbontástól is s a hol vannak ily helyek, mint a Duna mentén, minél előbb befásitandók. A mi e tekintetben történt, egyesek buzgalmának köszönhető. így a vacsi pusztán a befásitás fényes sikert mutatott s valódi paradicsommá ala kította át a helyet. — Jelenben Hajnald érsek ő excellentiája, hoz nagy áldozatokat a homok megkötésére s már sikerült néhány száz' holdat elvonni a szél hatalma elől; a befá- sítás akácczal történik s igen szépen halad; az áldásos munka még nincs befejezve, hanem még egyre foly. (Folytatjuk.) Vidéki levél. Tolna, 1876. április 20. Ki választja Tolnán a jegyzőt ? Ez a kérdés merült fel mindjárt a jegyzői állomás megüresedésekor és foglalkoztatja a közönséget jelenleg is ; — a kételyeket nem oszlat hatja el a pályázati hirdetés sem, mely azt mondja, hogy „Tolna nagy községben,“ — jó lesz ittjjgy kissé megállapodni és nyílt kérdéssé tenni azt, hogy nagyközség-e Tolna, vagy kisközség? — erre ugyan egysze- ; rüen az lehetne a válasz, hogy a pályázati hirdetés világosan kifejezi az j elsőt. — Hirdetésnek megjárja, ha czélja csak az, hogy elolvassák és félre tegyék; de ha valaki annak nyomán útra is kél, úgy belekevered hetik a hinárba, hogy ember legyen a gáton, ki kihúzza, belőle. Ugyan is Tolna vele nem ésak kapcsolatba, hanem magában a vá rosban és határában imitt-amott és közben-közben bentlevő báró' Sina- féle birtokokból külön politikai községgé alakított úgynevezett „Simon- majorral“ és a szomszéd Szedres kisközséggel együtt tényleg körjegyző séget képez. —Ha tehát ez igy van,— pedig, jgy van, — a hirdetés nyo mán pedig még is Tolna Önmaga és egyedül választ jegyzőt, mi történik akkor az említett két kisközséggel? — Ha ellenben ezek is befolynak a választásba, nem téves akkor a pályázati hiidetes? Az 1871. XVIII. t. ez. 69. §. ugyan is azt rendeli, hogy a körjegy zőt a szövetkezett helység képviselö-testületeinek „egyeteme“ választja s ez esetben Tolna is a törvény 37. §. értelmében jelenleg 40 tagból álló képviselő testületének csak felével szerepelhetne ,a választásnál. A hirdetés szerint azonban csak is Tolna város valaszto-közönsége folyhat ván be a választásba, Simonmajor és Szedres vagy külön körjegyzőséggé, vagy nagyközségekké alakulnak s külön választanak jegyzőt. Ezen viszás helyzetből való kibontakozásra alkalmat nyújt ugyan a folyó 1876. évi V. t. ez. 49. §-sa, melynek alapján megtarthatja Tolna nagyközségi jellegét, ha a helyzet kényszerűségénél fogva más kisköz- égek szövetkeznek is vele, — de ez esetben a jegyző választásra nézve a törvény határozataitól eltérő módon előbb megállapodásnak kell létre jönni és azt a törvényhatóságnak megerősíteni, vagy a módozatokat meg- határozni. — Hogy ez megtörtént-e mar í vagy fog-e történni a <i a választás napjáig ? azt nem tudjuk; — lehet ugyan, hogy valami elö- I intézkedés-féle már történt, de hogy a törvényhatósági megerősítés még > hiányzik, azt kétségtelenné teszi azon körülmény, hogy Tolnamegye tor i' vényhatósága az utóbb hivatolt törvény hirdetése óta közgyűlést nem is s tartott. Hogy pedig ama feltevésnek, miszerint Tolna „körjegyzőség“ meg I nem czáfolható alapja van, kiderült magából a hirdetésből; ebben ugyan j is az mondatik továbbá: hogy a Tolna nagyközségi jegyző évi javadal- ? mazása a szabad lakáson kívül áll: 965 írt készpénz fizetésből, egy hold > kukoricza-földböl, 2 öl tűzi fából stb. — A papiroson megjárja ez is, de \ honDét kerülnek majd a lágy, vagy kemény forintok s egyebek elő ? biz- s tos tudomásunk van ugyan is arról, hogy Tolna város képviselő-testü- \ lete a jegyző (főjegyző) évi javadalmazását legközelebb tartott egyik I közgyűlésen 800 frt készpénz fizetésben állapította meg; kérdés tehát, ki ) adja hozzá a még hiányzó 165 irtot, a kukoricza-földet és a két öl fát?; 5 — alighanem Simonmajor és Szedres? s ha adja, a tényleges állapotok ] és eddigi törvény alapján, — a dolgok uj rendjének bekövetkezéséig — r csak a körjegyzőnek adhatja, — ha fjedig nem adja, miért szerepel a | hirdetésben ? Hát a jegyzői telek hova lett Tolnán ? vagy szabad azt minden kérdés nélkül más czélra is fordítani? — reméljük hozzá szól még eh hez is a t. vármegye. — No még az is nagy kérdés, hogy tekintettel a folyó 1876. évi V. t. ez. 41. §-ra, fennálhat-e Simonmajor, mint külön köz ség jövőben is ? Mindezekről illetékes helyről felvilágosítást nyerni óhajtván, kérjük jelen sorainknak a „Tolnamegyei Közlöny “-ben leendő szives felvételét. X. T Á R C Z A. 'Y , ßr MŰKEDVELŐI ELŐADÁS. ßr Zsí Az első Operette. Szegz&rdon 1876. évi április hó 17-én. Grv Képzeld csak Kukli, az éjjel nem tudván aludni, a hasadó hajnal fényinél minő eszmém támadt! Na azt tudom, hogy te nem fogod elta lálni. Hát képzeld csak: annyira szivemre vettem a „Tolnamegyei Köz löny“ bírálójának gyászos esetét, hogy azóta mindég vele foglalkozom. Persze te nem olvasod az újságokat s így nem tudod, hogy mi történt vele. Na majd elmondom, csak ne szólj mindég közbe. — Hát annak a szerencsétlen embernek, én azt hiszem csupa jóakaratból, mert hát sze retné, ha Szegzárdon nem csak műkedvelők, hanem művészi műkedvelők is lennének, az a gondolata támadt, hogy a legutóbb fellépett műkedve lők egyikét, másikát holmi hibákra, melyek nem léteznek ugyan, de me lyeket ő találni vélt, ildomos módon figyelmeztesse. Szerencsétlen ember! Nem tudta, hogy az „Egyesült Szegzárd-Tolnamegyei nöegylet*-nek, mely akkor is erős volt, midőn még szegzárdi és tolnamegyei volt és még el lenségkép állt szemben egymással, dobta oda a keztyüt, azon nagy ha talomnak, mely hódít, bont, ront, büntet és-------— kivégez! Es mind ez t nem erővel, hanem észszel — — és szépséggel. Ez maga elég lett volna neki, hogy kipusztítsa magát az árnyékvilágból! Na de még több ellensége is támadt neki, Faddról és Tolnáról haragvó szép szemek bo- szuvillámai czikkáztak feje körül, azt se tudta, hova tegye; mig végre támadt neki Brutusa is, melyre azután elkeseredve bement a szerkesztőhöz, vagy akarom mondani, a szerkesztő ment be hozzá, vagyis a szerkesztő ment a szerkesztőhöz s beadta lemondását. így jár, aki fejével megy a falnak. Ha meggondolom, hogy én is nő vagyok, örülök sorsán, de valami még is azt mondatja velem, hogy jót akart s talán még igaza is volt! Vele és esetével foglalkozva, azon ötletem támadt, hogy miután a közlönynek nincs birálója, hát majd leszek én. Tőlem csak jobban eltű rik néha az igazmondást, mint a te vipera fajodból kivált bírálótól. El is készítettem már az elsőt, mig te morpheu* karjaiban ringat tad magadat; itt van vidd el a szerkesztőnek, de azt kikötöm, hogy most a tárczában koszoruzva jelenjék meg. Mit mondasz? hogy erre nem vállalkozol; hogy ilyen sületlenségek közlését nem közvetíted, hogy műkedvelőket, a ki ismeri a finom tár salkodó szabályait, nem bírálhat? Kikérem magamnak, én jobban értem, mint te, mert a bölcsességet anyám bájainak egy bizonyos részéből me* rítém s azt tanulmánynyal fejleszteni iparkodtam. — Na jól van, ha te nem viszed el a szerkesztőnek, majd elviszem én, de tudom, hogy meg bánod! Egyébiránt, hogy meggyőzzelek, miszerint ez nem holmi férezmun- ka, ime felolvasom: Az „Egyesült Szegzárd-Tolnamegyei nöegylet“ folyó évi április 17-én jótekonyczelu műkedvelői előadást rendezett, hogy minő czélra, azt maga sem tudta, legalább a müsorozaton az állt, hogy a jótékonyczélt ezután f°gja meghatározni. Ez egy-figyelemre méltó ujjítás, csakhogy nem min den halandó követheti, ez csak nőknek szabad! — (Erzed-e hatalmunk nagyságát Kukli, meg emancipatió nélkül is?) A nöegyletnek egyébiránt ez a folyó evben negyedik jótékonyczelu előadása — a maga javára! Mit gondol vele a nöegylet, ha a város többi humanisticus intézményei ezt megsinylik is, csak neki legyen több, pár száz frttal — — a taka*
