Tolnamegyei Közlöny, 1876 (4. évfolyam, 4-52. szám)
1876-04-24 / 17. szám
Különfélék. JL Báró SINA SIMON. Született 1809. augusztus 15-én. Meghalt 1876.' april 15-én. Megyénk egyik nagybirtokosának haláláról értesített a napokban bennünket a távirda, mely annál elszomorítóbb, mert az elhalt főár ban a magyarországi közművelődési ügyek, intézetek, jótékony vállala tok, családok és egyesek mindég nagylelkű támaszra s határtalan jó szivtől sugalt segítési hajlamra találtak. A sokak szivéből a felejthet- len jóttevő után szállt sóhajok ezrei képezzék az elszállt szellem | koronáját, melyet egy kifogástalan földi élet érdemeiből önmaga látott el drágakövekkel! I — Több oldalról nyert felhívásnak engedve, lapunk a mai számtól kezdve nem szerdán, hanem hétfőn fog megjelenni. — Hely reigazítás. Laptársunk a „Pécsi Figyelő“, a Várdomb és Báttaszék közti országúton nyékiek és báttaszékiek közt kifejlődött ve rekedésről egy közleményt hozván, azt azon megjegyzéssel kíséri, hogy a tetteseket a későn beavatkozott megye kerítette kézre. Ezen előadott körülményt kénytelenek vagyunk helyreigazítani, mert a megye ez ügybe, mint közigazgatási hatóság be sem avatkozott s igy azt nem is tehette k é s ö n. Egyébiránt a tettesek, mint ez lapunkban közölve volt, a tett elkövetése után 24 óra múlva már a kir. járásbiróság bör tönében várták érdemlett büntetésük elnyerését. — Főúri menyegző. Nagy-Apponyi gróf Apponyi Károly, cs. kir. kamarás és cs. k. tábornok és hitvese Apponyi Leopoldine grófné, szül. Klebesberg grófnő, ezennel tudatják, fiuknak, Apponyi Géza grófnak, Sárvár-Felsö-Vidéki gróf Széchenyi Kálmán, cs. kir. kamarásnak és hit vese Széchenyi Caroline grófné, született Grünne grófnő, a császárné és királyné ő Felsége csillagkeresztes palota-hölgye leányával Széchenyi Paula grófnővel leendő egybekelését. Az esküvő 1876-ik évi april hó 24-én Bécsben, a Skótok kápolnájában déli 12 órakor fog megtartatni. — A „szegzárdi önkéntes tornász- és tűzoltó-egylet“ folyó évi april 16-án tartá tisztújító közgyűlését, mely alkalommal megválasz tattak: Elnöknek Knór Nándor, alelnöknek Stockinger János, egyleti titkárnak Rüll Lajos. Választmányi tagoknak: Takler József, Tóth Fe- rencz, Marton Mihály, Schibinger Antal, Séner János, Gőzsy Ferencz, dr. Theodorovits Lajos, Györfy János, Ellmann Miklós, Kraraolin Emil, Albanich György, Böcsor Antal. Főparancsnoknak Boda Vilmos, I. alpa- rancsnoknak Fejős Károly, II. alparancsnoknak Knar Albert. Bizottsági jegyzőnek Morvay László, pénztárnoknak Patics Ágoston. Számvizsgáló bizottsági tagnak: Mehrwerth József, Schibinger Antal, Bencsik Kálmán. — A „tolnamegyei gazdasági egylet“ ülést tart, melyre a ta gokhoz intézett meghivó a következőleg hangzik: A „tolnamegyei gaz dasági egylet“ martius 25-én Szegzárdon tartott közgyűlésén uraságod az egylet igazgató-választmányának tagjául egyhangúlag megválasztatott, midőn erről értesíteni szerencsém van, egyszersmind felkérem, hogy fo lyó évi april 30-án délelőtt 9 órakor a kölesdi vendéglőben tartandó vá lasztmányi ülésen megjelenni szíveskedjék. Kelt Uzdon, 1876. april 15. Elnök ur megbízásából: Fördös Dezső, egyleti titkár. — Szászy Frigyes egyik esztergomi előfizetőnk és megyénk fia levél utján hivott fel bennünket, hogy miután a „Pesther Journal“ ez évi april 2-iki 93-ik számában Izmény tolnamegyei község bírójáról azon közleményt hozta, miszerint a magyar királyt és kormányát Vilmos német császárnál panaszolta be és ezért 4 évi fogságra ítéltetett,járjunk el ez ügy felfedezésében s ne engedjük egy megyénk fiát, ha ez nem igaz, meghurczolni. Biztos értesülés alapján, sajnálattal kell kijelentenünk, hogy az izraényi báró e hóbortos tettet csakugyan elkövette, de nem most, hanem ezelőtt két évvel s nem is lett ezért semminemű büntetés sel fenyitve, hanem bünpere és elitéltetése más alapon következett be. — Ila nem is philoxera de azzá lehet. A gazdagon fakadó szöllö fiatal hajtásain, a szegzárdi hegyen óriási pusztításokat tett ez idén az úgynevezett vinczellér bogár. Minden jel oda mutat, hogy'ez ártal mas állat, mely a bimbó lerágásával nemcsak magát a hajtást s vele a termést, hanem az elrágás folytán megvakult fiatal tökét is megsemmisíti, — évről éve nagyobb számban jelentkezik s mig eddig csak a kötetlen sárga talajban s a délirészeken mutatkozott, most már mindenhová elteijedt és garázdálkodik. Most, midőn a károsodás élénk emlékezetben van, kel lene a képviselő-testületnek a kezdeményezést megragadva, egy szabály zat kidolgoztatását elrendelni, mely az ártalmas állatnak kötelező ir- ! tó sáról gondoskodnék, mert ha egyesek szedetik is, mások ellenben ke- | leti közönynyel nézik a rombolást s várják, hogy az erősbödö hajtás ki- ■ fogjon a vinczellér bogáron, eredmény alig lesz felmutatható ; ellenben 1 az irtási kötelezettség kimondásával s annak szigorú ellenőrzése és vég* I rehajtásával sok akó bor árát lehetne az amúgy is elszegényedett birto- ; kosság részére megmenteni. — Adakozás. Az alább közlött levél kíséretében a tolnai „iparol- ; vasó-egylet“ tisztviselösége 22 irtot küldött be hozzánk a tolnamegyei 1 árvízkárosultak részére, mely összeget, midőn a károsultak nevében há- 1 lás köszönettel nvugtatnánk, egyszersmind tudatjuk nemes gondolkozást! 1 tolnai iparos polgártársainkkal, hogy a beküldött összeget a megyei ha- ! tóságnak átszolgáltattuk. — A kísérő levél következő: A „Tolnamegyei ; Közlöny“ tisztelt szerkesztőségének Szegzárdon. A „tolnai iparolvasó- t egylet“ által a tolnamegyei árvízkárosultak javára folyó hó 17-én az »»egylet kertjében rendezett tánczvigalom alkalmával befolyt huszonkét 1 jfrtnyi összeget oly megkereséssel van szerencsénk a tisztelt szerkesztő- I {ségnek átküldeni, miszerint szíveskedjék ez összeget illetékes helyre jut- ; ftatni. Tolna, 1876. évi april hó 18-án. Kappeter Ferencz, egyleti elnök. jArdelt István, pénztá-nok. Fehér Károly, jegyző. ^— Halálozás. Folyó évi april 15-én városunkban egy közsajnál- 'fkozást előidézett haláleset fordult elő, melyről a gyászjelentés a követ el kezöleg hangzik: Rasovszky Márton férj, és gyermekei: Olga, Julián, | Paula és Camilló; Albanich György és neje Traiber Julia szülök, úgy í Kramolin Emilné, szül. Albanich Emilia nővér, mélyen szomorodott sziv- | vei jelentik hőn szeretett felejthetlen neje, illetőleg édes anyjuk, leányuk réktárban. Mert az is jótékonyság ám, ha ott van. Bizonyosan igy akar ják a kormány által még mindég feinem állított „kisbirtokosok hitelegy letének“ útját egyengetni. (Huhj! huhj! ha megtudják, hogy e bírálatot egy nemökbeli irta, kiközösítenek!) A közönség nagy számmal jelent meg, mert nem is mindennapi jelenség az, hogy egy vidéki műkedvelői társulat operettet adjon; azután még az zeneestélyly el (?) és tombola játékkal legyen egybekötve s mindez potom egy írtért. — Igaz ugyan, hogy gonosz nyelvek — én nem voltam jelen — azt beszélték, hogy a nyeremények egyikét egy kötet fogpiszkáló képezte, de a „czél szen tesíti az eszközt“ — mondja a közmondás és igy én ez eljárást tökéle tesen helyeslem. Áttérve magára az előadásra, azt hiszem, hogy ha a „Tolnamegyei Közlöny“ kivégzett bírálója jelen lett volna is azon, az sem talált volna valami lényeges hibát. Bercioux és Offenbach „Dajkája“ magában véve igen mulattató darab s a szereplők közöl Schöner István ur (Gargaillon kéményseprő) kinek szép, kellemes lyrai tenor hangja már eleget volt e lapok hasábjain felemlítve, ezúttal kitűnő comicusnak is bizonyult be; jól volt maskirozya, csak pianója, melyet rendes körülmények közt igen helyesen alkalmaz,, ott, hol 200—300 ember mozgása csinál zajt, igen gyenge s sok helyett alig hallható. Perger Sándor ur (Mitouflard, sapeur) erőteljes, érczes bariton hangját igen előnyösen mutatta be s daczára, hogy öt először láttam a színpadon, kifogástalan otthonossággal szerepelt. De hiába a nő csak mindig nő marad! Ezzel azt akai*om mondani, hogy a szellemi és anyagi felsobbséget csak számára hozta létre az alkotótermészet! Midőn Mayer Constanczia kisasszony (Dorottya, dajka) a színpadon lát ható lett, midőn egy Ízben a közönségnek háttal fordulva, gyönyörű le eresztett szőke fürtéit a maga valóságában bemutatta; midőn tiszta, szép csengő hangja a terem minden zugát átjárva a férfi szivekben rezgeti; midőn egész eddigi szereplését sutba dobva, a szokásos érzeketlenség és hidegség helyett az izgékony, mozgékony és még hozzá szép dajkát ta lálóan állítá elém, bizon megirigyeltem nem a nyilt, de a titkos hódítá sok azon tömegét, melyek a közönség tapsai és koszorúinak kiérdem- lett hátterét képezték. Bizon az összevágó előadás sikere és még hozzá „Operette“ után nem kis bátorság kellett hozzá, hogy valaki egy egyszerű szavalattal a siker kilátásával fellépjen. S ezt a talányt Morvay László ur tökéletesen megoldotta, mert „Jóka ördögét“ Arany Jánostól oly szabatossággal, oly helyes felfogással és kitűnő kézjáték és hangsúlyozással szavalta, hogy a közönség, fáradozásait zajos tapsokkal jutalmazta. Megemlítem még: hogy a dalrendezést Séner János ur, az operette kísé retét zongorán Weidling János ur s végre a szöveg betanítását Halmay Ede ur eszközlé, szokásos készséggel és odaadással. Minden szép, minden jó volt, hanem az már nekem azután nem tetszett, midőn éppen a legjobb táncz közepette előállt egyik rendező nöegyleti tagtársam s a közönség tiltakozása daczára, legyözhetlen taka rékossági hajlamának engedve, kiparancsolta a zenészeket a teremből. Haj! de ez is nő volt, azoknak pedig ez is jól áll, ez is szabad !------- (Na látod Kukli, hogy bennem nem mindennapi tehetség rejlik. — Azt hiszem senki se fogja sajnálni a „Közlöny“ bírálójának tragicus buktát akkor, midőn ilyen utódja husvétnapján hajnalban született. Most már megyek s hódító mosolyom legkiválóbbját, azt, melylyel téged is meghódítottalak, veszem ajkamra, hogy a szerkesztőnél ne csak a közlést, hanem még azt is kieszközöljem, hogy a vörös ón ez alka lommal használatba ne jöjjön. Egy példányt a lapból pedig elküldök Istóczynak, hogy tanulja meg, miszeiint nem izraelita polgártársainktól kell a világuralmat félteni, hanem tőlünk, mert mi mindenre képesek vagyunk, még a „Tolnamegyei Közlöny“ kisegélyésére is. Kukliné.
