Tolnamegyei Közlöny, 1876 (4. évfolyam, 4-52. szám)
1876-04-24 / 17. szám
17. szára. Szegzárd, hétfőn april 24-én. Negyedik évfolyam 1876. KOZLOII TÁRSADALMI, TANÜGYI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. Előfizetési díj: Egészévre ..............................4 frt. Fé lévre ........................ 2 frt. Megjelen minden szerdán. Egyes példány ára 10 kr. Kiadóhivatal: Szegzárdon Széchenyi-utcza 172. szám. Szerkesztői iroda: Fejős-ház. Hirdetési díj: Háromhasábos petit sor 10 kr. Bélyegdíj minden igtatáskor 30 kr. Az erdő fontosságáról. Katrosay az „Ellenőr hasábjain“ azon nézetét nyilvánítá, hogy az erdőpusztitásnak nem annyira az erdő törvény hiánya, mint inkább az az oka, hogy az erdő fontosságáról való meggyőző dés még igen szükkörü s a népnél egyátalán hiányzik; az illető szakemberek pedig, kiknek tehetségökben állana, erről több vi lágosságot terjeszteni, csak hitelbe beszélnek. Különösen ajánlja K. ur, hogy kivált vidéki lapok ut ján, mind tágabb körben terjesszék azt, mit a szaklapokból az avatottak, de csak is ezek, eléggé megérthetnek. E nézetet én is magaménak vallom. — Mert eléggé isme retes s tapasztalati adatokból, valamint tudományos kísérletekből eléggé világos ugyan a természettudósok s szakférfiak előtt az erdő fontossága; de mig e meggyőződés a legalsó rétegekig is le nem hat s a nem szakembereknek is, mint egy vérévé nem válnak a tudomány s tapasztalat által felderített igazságok, mindaddig gyakorlati hasznok nem lesz s csak a kosár alá rej tett lámpa világosságához hasOTilók. Hogy mennyire nincs pedig vérükben, azt elég példával lehetne illustrálni. így a mezőgazda most is mindig azon van, hogy földjeit kiterjessze az erdő ro vására s bizonyosan nem rajta áll, hogy egy szálig ki nem irtja, hol kézé ügyébe kerül. S nincs legkisebb tudomása arról, hogy mennyire fontos az az erdő, különösen reá nézve s ha termése nem oly bő, mint a régi jó időkben, azt kész bármi másra róni, mint arra, hogy az erdőt kiirtotta; egy cseppet sem vétkelli, azt a hol csak lehet, rongálni s hogy saját földjei nek, sőt — mLtöbb — saját egészségének javára fordulhatna az erdő, — azt bárminek képes inkább mondani, mint józan ész sugallatának. Pedig úgy van. — Csak egynéhány szemen szedett példát akarok felemlíteni. Az egyesült-államok mocsárvidékein a tartózkodás az eu rópai emberre nézve életveszélyes, de csak akkor, midőn e he lyek a vágások folytán nincsenek erdővel fedve. Francziaország némely vidékeit a mocsárláz lakhatlanná tette, csak mióta be- erdősültek, vált climájok egészségessé s lakályossá. Mióta az erdőirtások folynak, két évet lehetne felhozni, mely döntött az erdő sorsa felett: 1. hatásuk és hasznuk nem volt szembeszökő s közvetlen észrevehető, arra nem gondolt senki, hogy valamint az emberiség, úgy a természet történeté ben is, — a lassan, észrevétlenül működő erők — a legmesz- szebbre kihatók. 2. Jövedelmezőségük, különösen régebben, mi dőn a fának ugyszólva semmi értéke sem volt, nem volt oly nagy, mint a mezőgazdaságé, — arra megint nem gondolt senki, hogy van úgynevezett feltétlen erdő-talaj, melyet az erdő ké szít s tart fenn magának, ellenben a mező-gazdaság elvesztené a talajt maga alól. Csak a két elv volt világos, a megszorításo kat vagy nem ismerték, vagy nem törődtek velők, a közmon dás azon szavainak hódolva: „A ki utánnam jő, tegye be az ajtót.“ S omlott az erdő a fejsze csapásai alatt hegyen, völ gyön, bérczen és síkságon egyaránt, hogy helyet csináljon az ekének s legelő marhának, ez által nagyobb hasznot akarván n \ elérni. S mi lett az eredmény ? Sok helyett használt, de több < helyett úgy jártak, hogy se pénz, se posztó. A hegyoldal okról eltűnt az erdő, de vele együtt a szántó- | föld is, — lemosta az ár, — a síkságon pedig a futóhomok s j ingo vány foglalta le a földet. De mindez nem volt elég, be- \ állottak a chinai rendetlenségek, melyek az erdő lételekor meg > volt szántóföldek termő képességét is csökkentették, sőt sokat | egészen termőképtelenné tettek az által, hogy egyrészt a kopasz < hegyoldalakról lefutó ár a völgyeket kőgörgeteggel boritá s a | megművelést meggátlá, más részt a lapályon a homok fuvatag | a szabaddá lett szelek szárnyán vitetve, nem csak az irtvány, |'de a már azelőtt meg volt földeket is elárasztá, vagy az által, | hogy hegyen, völgyön, sikságon egyaránt a szél erejét, a lég ikor szárazságát s evvel együtt az esőtlenséget gyarapiták. Ijesztő példája a gondatlan erdő-irtásnak a Karst hegység. Az irtás, — már a rómaiak idejében véve kezdetét, —roppant, terjedelmű s okozója azon sorvasztó szélnek, a hírhedt borá nak,- -mely -óriási erővel zuhan le a kopár hegyszakadékokon, mert a védő bástya: az erdő, mely egyedül volt képes megtörni gyászos erejét, elpusztult s csak gyéren elszórt csenevész, mar hától lerágcsált, — bokrok hirdetik egykori léteiét. Hasonlót mondhatni Tirol némely vidékeiről, hol az irtás folytán egyrészt a lavinák ellen nincs oltalom, másrészt a felülről jéghideg szél áramok mind lejebh szorítják a mezei termények, különösen a szőlőtenyészet hatarát. Hasonló panaszok érkeznek Magyaror szág s Erdély hegységeiről. Ellenben Németország climája tete- <; mesen javult s a szőlőtenyészetet elősegíté az irtás. Tacitustól 1 tudjuk u. i., hogy az erdővel borított Germania mily zordon éghajlattal birt, mely a szőlő természetével meg nem egyezett, s ime, mióta megritkult az ős rengeteg, jobban kiszáradt a fel hős légkör s enyhébb lett a nyár, — a napnak égetőbb sugára mily kitűnő nedvet fejleszt Rajna tőkéiből; mig Sicilia, a haj dani Rómának magtára egykor, — azóta, hogy talaját a kapzsi nép a hegyek csúcsáig megművelte — megtagadta termő- | képességét, mert ennek egyik főfeltételétől, az erdőtől lön megfosztva. De Németország is túlment a természetszabta ha tárokon, a mint ezt nagy ingoványai s homok térségei mutatják, s a melyeket egykor erdő védett a bajoktól s a milyenek az Eifel, Weser s Elba folyam közeinek vidékei, — miket a porosz; kormány nagy pénzáldozatokkal erdősít be újra. A lapályok általában a futóhomok s elmocsárosodásnak vannak kitéve s alig van Európának országa, mely az erdőir tás követezményeiként hasonló bajban sinlődő nagy kiterjedésű síkságokat ne tudna felmutatni. így Schleswig-Holsteinnak sok mértföldekre terjedő homok sivatagjai vannak. Délfrancziaország tengerpartjain —' a Landes — egykor virágzó volt, mig erdő borította, most lakhatlan a futóhomok miatt. Még nagyobb gondot adnak Oroszországnak óriási erdőtlen kopárai, melyek déli ré- I szét borítják. Magyarországnak is vannak a Duna balpartján s kiterjedt homok területei. A mint a felhozott példákból is kitűnik, leginkább a ten- \ gerparti s nagy folyam vidékek vannak kitéve a futóhomok-
