Tolnamegyei Közlöny, 1876 (4. évfolyam, 4-52. szám)
1876-03-08 / 10. szám
1841 ik év óta, az imsósi átvágás megtörténte után, a paksi nagy szi geten túli, — úgynevezett laki Dunaág rendes folyású lenni megszűnvén, ez is okozza, hogy a jelenleg egy ágon, a paksi old ilon folyó viz mennyisége növekedett s ez emésztési szelvényét a felebbiek szerint kidolgozza. — A Biskóréven alól — Úszód — pestmegyei község irányában, felebbi évek ben a folyam két ágra oszlott, formálta az uszódi szigetet, ez idő szerint a paksi határ felöli kisebb ágban a folyás teljesen megszűnt s az egész folyó a szigeten túli ágba nyomult és mivel ez — a megszűnt ág víztöme gével növekedett — emésztési szelvényét kidolgozta — de nem mélyítés, hanem az úszódi partok szaggatása által, mely miatt az ottani erős nagy töltések is áldozatul estek. Mivel pedig a meder szélesedése általa viz^sebessége kevesedett,"a partok elszaggatásával vele összekeveredett földet lerakta a kalocsai gőz hajó állomás irányában, hol is a hajózásnak akadályt csinál az ott formálódott nagy zátonnyal. Legutóbb egy pár év előtt, ennek közelében a paksi oldal felöl — a parttól és az uszódi sziget alsó-végétől 80—100 öl táyolban, a viz ismét egy — nagy — majdnem a paksi partok ma gasságával“ felérő — zátonyt hordott, mely mellé — a paksi partoknak irányozva véve folyását — ezeket és a gerjeni határt tetemesen megron gálta, belölök 50—60 ölet elszaggatott s ekép szaggatva a gerjeni ha tárt, a helység irányában lerakta a magával hozott földet, számtalan zá tonyt — mindenféle irányban formálva, melyek által a hajózás — kivált kis vízállással — annyira meg van nehezítve, hogy köz tu do in ás szerint, a gőzösök ki tűzdelt jelek és kalocsai állomástól dóm bori állomásig, különös vezető felügyelete mellett járhatnak, a többi hajók — mint volt rá eset — 20—30 — össze tódulva várakoznak egymásra — mig egymás után — a vontatók tapogatódzva — a vészteljes helyről ki vergődhetnek. A folyam medrének ily rendkívüli elzátonyosodása miatt ágya fel lel ven — iniriőn a viz nagyobb, rontva keres magának utat, oly irányban — melyet a viz alatti zátony mint egy mesterséges mü —néki követni parancsol; ily módon szaggatott el Gerjenen alól 1865-ik év óta 150 öl széles — már meggyepesedett — a parthoz nőtt zátonyt s irányát foly tatva, az ős partokat is megtámadta, melynek következésében történt nagy szaggatások miatt, Kovács István hétszemélynök ur — mint káro sított birtokos, legfelsőbb helyen ponaszt emelt s ennek folytán a védelmi módok létesítése tekintetéből a m. kir. ministerium által intézkedés is tétetett. Gerjenen alól következik az úgy nevezett várszegi átvágás, mely 1827-ik évben ásatott. Mint az időbeli hiteles térképekből láthatni, az átvágás torkolata előtt ott volt a máig is meglevő — habár kisebb te rületű — hármassziget. Ezen hármassziget azért külö nösen felemlítendő, mivel mindazon bajoknak, áradás nak, melyek e vidéket ostromolják, közvetlen okozoja, de okozója a várszegi átvágás oly rég idő óta is — nem teljes kifej lődésének. Ezen hármassziget az, hol a jég lerakódik — ehhez az időn ként szaporodó jég oda fagy — elvégre is — folytonosan növekedő tö meg az átvágó torkolatát annál inkább eltorlaszolja, mert a hármasszi- get miatt .a folyam sodrának iránya — az átvágásba nem mehet egyenesen, hanem egy könyököt kell formálnia — itt megütközve jönni az átvágásba. A hajózási ut megrövidítése, jégdugalások elhárítása tekintetéből 1852-ben készült a bogyiszlói átvágás, mely ez idő szerint sincs még — különösen a torkolatánál — kifejlődve és miután itt is egy nagy könyök van, melyhez ütödik a várszegi átvágásból jövő viz, igen természetes, hogy midőn a hármas szigetnél a jég megtorlódni kezd, emellett a várszegi átvágáson bejövő jég — a folyam irányát követve, a bogyisz lói átvágás torkolata felöl a pesti oldalon levő öbölbe megy, honnan csak azon jég megy ki, melyet a viz sodra magával visz a bogyiszlói átvágásba, a többi ott marad, oda fagy — s ez mindaddig igy megy — mig ennek torkolata is eldugul — mi azonnal megtörténik, mihelyt a hármajszigetnél a raegtorlódott jég a folyást meggátolja. Ily módon képződik egy nagy jégtömeg, mely megfeneklik a Gerjen alatti záto- nyos Dunába és egybekötve tart a bogyiszlói átvágás alsó végéig s mind addig ott marad, mig az idő meglágyul és a viz annyira növekszik, hogy a jeget felemeli s az 500 ölnél szelesebb, Gerjen előtti Dunából, az alig felényi széles, de a hármassziget által is szűkített várszegi átvá gásba összetörve, áteröszakolja. Midőn a jég ily módon elmehet — elmúlt a veszély, mely fenyege tett, legfeljebb a part melletti birtokokra a töltés lábáig locscsan ki a viz; de ha a jég mozdulatlanul áll — a felülről jövő viz fel nem emel heti, bekövetkezik a nagy áradás minő 1832-ik évben s az idén, temérdek károkat okozott. Ezen közlött szakértői véleményből is kétségtelenül kiderül, pedig azóta a viszonyok tetemesen ross óbbakra fordultak, hogy hiába iparkodunk mi töltéseket emelni vagyonunk megóvása tekintetéből, ha a tolnamegyei Duna-meder mostani elfajult ál lapotában meghagyatik. Az rendkivüli viszonyok közbelépése nélkül is megszüli természetes következményeit, melyeket elsőrendben nekünk kell fdszfinvenni. Jól tudjuk mi azt, hogy a partvidékek, illetőleg határok megvédése magán érdeküeknek tekintetnek s az előadott, ám bár szomorító körülmények magokba véve még az állami köz belépés és orvoslás tényét magok után nem vonhatják; de ezzel összeköttetésben már van egy másik országos kérdés, mely nem magán, de nagy országos érdekeket érint s azért állami segélyezésre méltán igényt tarthat. Ha a mi mélyen tisztelt közmunka és közlekedési minister urunk egyszer valami véletlen folytán az aldunai gőzhajók egyi kére tévedne s ha egy ilyen alkalommal tapasztalná, hogy az előbb gondtalanul baladó hajó személyzete egyszerre talpra ke rekedik; elől nagy póznákkal mérik a viz mélységét s ékes német nyelven kiabálják a kapitánynak az eredményt; ha T A R Z C A. Duna-Földvár s vidékének története, különös te kintettel Tolnamegyére. Első rész. Gall-, római- s barbar korszak. (Foly tatás.) A Fehérmegye területén létező csurgói bet kunhalom, valamint az alföldi számos egyes kunhalmok, a százhalmiaktól különböző más ván dornépek fejedelmeinek temetői. Ezek egyikében, az ogetett hullát, ösz- szebárdolt fakoporsó födi; egy másikban a koporsót több száz darab aprokó, az elhunyt vezér megannyi vitézének kegyeletes emlékadója környezi; egy harmadikban a vitéz lovastól, fegyverestől van eltemetve. A Tisza balparti alföldön, jelesen a Kőrös-Maros közén van háromszáz, Tisza- Füred táján negyven kunhalom, Karczag határában 12 halom egymástól egy négyszög mérföld egyenlő távolságban hányatott. A Duna-Tisza kö zén pedig, jelesen Pusztaszeren hét halmot, Kecskemét városa az itt törvénykezeit hét magyarról nevezett el, A csallóköz-doborgazi és ud- varhely-bibarcsfalvi sii halom csoport: barbar, —a hontiak: őskoriak, — A mi hajdani magyar királyaink közöl tizenhármán Székesfehérvárott Szt. István mellé, — négyen, Váradon, Szt. László lábaihoz, mások egyen- kint egyes monostorokban temetkeztek. Amaz ösmeretlen régi vándorné- pektöl, itt és szerte az alföldön, mennyi egyes és tömeges sírhalora ma radt fen; mi keresztyén magyarok, a Duna és Tisza mellékének ama barbároknál századokkal ifjabb és huzamosb lakói, a mi egykori kirá lyaink hamvait Fehérvár és Várad egykori fényes bazilikáinak s a föld színéről amazokkal együtt elpusztult többi monostorok romjai közt, ma hiába keressük. Kézaí állítólagos hunjai, kik szerinte a VII. században jöttek volna Pannóniába, merőben különböznek a IV, 9 V« században Balambér, Mund- zuk, Oktar, Ruas és Attilla alatt élt hunoktól. Kézai hunjainak hadna gyai: Kadar főbíró, a Torda nemzetségből; Kadosa, Béla, Ke ve, Csele fiai, — a Semjén nemzetségből, kik a rómaiakkal vívott csa tákban elestek volna és Bendegúz fiai: Etele, Ríva, Buda, az Érd nemzetségből. Felötlő, hogy e nemzetség és személynevek, Székes- fehérvár vidékén, mint helynevek részben máig élnek: Keve-Aszó, Rácz-Keve, Csala puszta, Torda és Érd-Buda; távolabb vannak: Semjén, Kadarkút, Kádárta, Riva, Béla. Az V. században élt Attila vagy Etele viselt dolgait, Kézai, korellenesen a IX. századba te szi s azt állítja, hogy Attila fiainak veszedelme után tiz évvel 872-ben jöttek ki másodízben Pannóniába, az uj hunok-hungárok vagy magyarok. Véleményünk szerint Kézai fentnevezett hun vezérei: Árpád vagy Zoltán alatt és által ide Fehérvár vidékére telepitett kunbesenyö hadnagyok. Fehérvártól Földvárig terjedt hajdan a kunbesenyö Hontor-szék, _ melyn ek lakósai eredetileg Fehérvár királyi katonái, Fehérvármegyétöl külön saját fő- s alispánjok és szolgabiráik alatt éltek. Ezen hontorszéki első szálló kun hadnagyok s nemzetségektől származtak a máig élő hely nevek. — Béla névtelen jegyzője szerint Árpád, az Attila várától, vagy Budától és Gyog vagy Diódtól Százhalomig való földet Kundnak, Kor- zán apjának ajándékozta, holott ICorzán egy róla nevezett várat __ ta lán az Érd táján ma u. n. Kutyavárat — épített. Ez adat nem rontja le az e táji kunbesenyök földének a vármegyétől! külön állását. Béla Névtelené és Kézai négyszáz évvel éltek utób*b, mint Árpád, kivált Ké zai a világtörténelemben sem lévén jártas, a mit Írtak, a szóhagyoraá- nyok és a hegedűsök mondái után írták. Kézai sem hunnemzetségeinek, sem morvasiki csatában elesett Bessech nemzetségének okmánytáraink ban semmi nyoma sincs. Néhai Luoenbacher János sok érdemű régészünk, főleg az érdi száz halomban 1847-ben tett ásatásai s Kézainak adott azon bizonyítványával, hogy ezen halmok a rómaiakkal vívott csatában elesett hunok sírjai: érdemié ki magának az Érdi nevet. A történelmi, szabad kutatás és az igazság kiderítésének érdekében fejeztük ki okadatolt kételyünket am»
